Szolnok Megyei Néplap, 1989. január (40. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-05 / 4. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1989. JANUÁR 5. Híres aláírások ,,Történelmünk híres személyeinek névaláírásai” címmel kiállítás nyílt december 20-án a Magyar Országos Levéltárban. Az időszaki kiállításon több mint 250 irat, levél, oklevél, leirat szerepel — fényképmásolatok, metszetek, pecsétek társaságában a XV. század közepétől a XX. század közepéig terjedő időszakból — nemzetünk történelmének alakításában szerepet játszó magyar és külföldi hírességek kéziratából, névaláírásaiból. Képünkön Fedák Sári színművésznő 1907. augusztus 17-én kelt levele (MTI fotó: Rózsahegyi Tibor) 0 tanácselnök szobrai ott állnak a nagyközség főterén Szerda, ügyfélfogadási nap a Kunhegyesi Nagyközségi Tanácson. Az úi tanácselnökre várok, szeretném bemutatni az olvasóknak a falu vezetőjét. Protekciót nem kérek, így a soromat kivárom. Közben szóbaelegyedek a folyosón üldögélő panaszosokkal: kíváncsi vagyok, vajon milyen sorsfordító problémákkal keresik meg az elöljárókat? Egy idősebb cigányember azon kesereg, hogy 20 évet dolgozott segédmunkásként Pesten, az építőiparban és kevés a háromezer forint nyugdíja. „Hátha leesik valami segély. . A többiek ezt hallva felhördülnek: „Más sem él többől!” Egy asszony a szomszédját jött bepanaszolni, aki állandóan pocskondiázza, amikor arra kéri, nyissa ki a kapuját. Még szerencse, hogy ez csak akkor esik meg, amikor nagy hó van — Hát várok... Aztán nyílik az elnöki iroda ajtaja és egy szép szál, sportos küllemű férfi invitál befelé, miután meggyőződött róla, hogy valamennyi ügyfél emberére talált. Szelekovszky István várakozóan néz rám: — Hát kérdezzen ! — Kezdjük a legelején: születési helyként melyik település van bejegyezve a személyijébe? — A Borsod megyei Sajóbelezd. Apám főjegyző volt, de ottmaradt a háborúban, édesanyám, aki tanítónő volt, mind az öt gyerekének diplomát adott, ö is korán meghalt. Én Karcagra kerültem mezőgazdasági technikumba. mert itt várt iám kollégium. Később a gödöllői egyetem gyöngyösi kihelyezett karán szereztem diplomát. Az első munkahelyem is Karcagon volt, a második — 11 évvel ezelőtt — a Kunság Népe Tsz és a harmadik állomás a tanácselnöki szék. — Negyedszázadot töltött a mezőgazdaságban, rangos téesz növénytermesztésének volt a gazdája. Elismert szakember volt, aki örömét lelte a munkában. Talán csak nem a nagyobb jövedelem csábította el? Nagyot nevet és ez felér egy számvetéssel. — Az elmúlt évben a téesz 40 ezer forint körül fizetett prémiumot, jól termett a hold háztáji is. Ez mostantól nem lesz. Az alapfizetésem akkörül van, mint a szövetkezetben, így hát anyagiassággal semmiképp nem vádolhatnak. De aki ismer, az tudja, hogy szeretem az embereket: a közéleti nyüzsgésre is az inspirált, hogy ott, valahol, azért az egy emberért tehessek valamit. Talán kronológiailag nem ide tartozik az alábbi történet, de az emberre mindenképp jellemző, hát itt mondom el. Karácsony előtt a hatóság kishíján karhatalommal vágatott ki egy dióNem a nagyobb fizetésért vállalta a megbízatást Szelekovszky István fát, melyet 1918-ban ülte.ett egy kunhegyesi polgár, annak örömére, hogy apja hazajött a frontról. A fa útjában volt a szomszédnak, jogilag ki is mondták rá a halálos ítéletet. Az elnököt nem hagyta nyugodni a dolog: kiment a helyszínre, elbeszélgetett mindkét érintett féllel — és a fa megmenekült. — A nagyközség városi rangért folyamodott az Elnöki Tanácshoz. Ez az elhatározás számtalan „diófát” állít a tanács vezetőinek útjába. . . Az elnök eltöpreng. — Nézze, én november elseje óta ülök ebben a székben, így hosszú programbeszéddel nagyképűség lenne előállni. Másrészt több, mint egy évtizede élek itt, közben voltam tanácstag is, így belelátok a kártyákba. Tudom, mik azok a beruházások, melyeket tovább kell vinni: építjük a gázhálózatot, az utakat, Abádszalók- kal együtt belefogtunk a szennyvízhálózat kiépítésébe, 1989-ben el is kezdjük. Lehet, hogy város leszünk, de hát a papíron még nincs ott a pecsét. — Ha ma végigjárom a nagyközséget, elsősorban az üzlethálózat meg a vendéglátás frontján, „falusi érzéseim” támadnak. Mintha az áfész egyeduralma kényelmességet szülne. — Ebben igaza van az elmaradt kereskedelmi hálózatot fel fogjuk frissítem. Az első lépés lesz, nagy az áfész számára magasabb mércét állítunk és januárban három kereskedelmi Vállalattal ülünk le egy asztalhoz, közöttük lesz az Ideál és az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat is. Szelekovszky István olyan nyílt ember, hogy előállók azzal a kérdéssel is, amelyik kinevezése óta motoszkál bennem. — A szomszéd szobában Kiszel Sándor vb titkár alighanem eljátszott a gondolattal, hogy öt is felkérik az elnöki posztra. Hogy önre esett a választás, nem okozott kettőjük között feszültséget? A kérdés nem lepi meg az elnököt, szemmel láthatóan nem először gondolja végig a választ. — A titkár nagy értéke a község vezetésének. Őszinte és nyílt ember, s ha a’t mondja nekem, hogy mostanság felszabadultan, jókedvvel dolgozik, el is hi szem neki, mert olyanokkal bizonyítja, amikben nem lehet színészkedni. Az első tanjácsüléseken én gyakran „bakiztam” gyakorlatlanságom miatt, de ő a „pult alatt' mindig kisegített. Minden nap nyugodtan nézünk egymás szemébe. . . — Nincs önnek kisebbségi érzése azokkal a tanácselnökökkel szemben, akik államigazgatási diplomákkal, Imeg lévtizedes gyakorlattal végzik ugyanezt a munkát? — Semmiképp: nekem a mezőgazdaságban eltöltött 25 éves, sikeres vezetői múltam van. Az emberekkel mindig tudtam bánni, pedig a parasztember hainaban nem mindig rózsáskedvű, én meg — kollégáim szerint is — megköveteltem a munkát. Mégis kijöttem velük. Az emberi szónak itt a tanácsi munkában hatni kell — vagy itt kell csak igazán hatni? Hogy a gondolkodásom nem olyan tekervényes, mint a közigazgatásba bele- gyakorlottaké ■— akár előny is lehet. — Mi az ars poéticája? — Megmaradni tiszta embernek. Nem besározódni. Nem adni adukat senki kezébe. Kevesebb papírt — és több emberséget használni el a munkában. A falu közterén fóliaköpenybe bugyolált faszobrok dideregnek. Emlékszem. a nyáron kérdeztem alkotójukat ás valaki felvilágosított, hogy a szobrok egy hosszabb nevű agronómus kezemunká.ját dicsérik. Most beugrik a név is: hát persze. Szelekovszky István! Fafaragóként már hagyott emléket maga után, de igazán maradandót tanácselnökként kell alkotnia. Palágyi Béla Vállalva a sokszínűséget, a megyében is Egy alternatívával több ÁHV-s fiatalok kezdeményezése A múlt év novemberében zajlott le Székesfehérváron az országos KISZ-értekezlet. Nem sokkal a nevezetes esemény után napvilágot látott a Szocializmust, de másképp! címmel a KISZ politikai platformja, amelyben egyik feladatul a szervezet átalakítását jelölték meg. „A társadalmi eligazodást segítő, a politikai küzdelemben tagjainak akaratát képviselni és érvényesíteni tudó, élő közösségekre épülő szervezetet akarunk. Ehhez új politikai platform és rugalmas, demokratikus keretek szükségesek” — mondja ki egy helyütt az értekezlet dokumentuma, majd később így folytatódik:. „A KISZ ma is differenciált... Az újjászervezés feltétele a sokszínűség tudatos vállalása. Olyan szervezeti kereteket és működési módot kell teremtenünk, amelyben elférnek egymás mellett a hagyományos elemek és az ettől eltérő újszerű kezdeményezések. Az előzőek nem feltétlenül konzervativizmust jelentenek, az utóbbiak nem a KISZ szétverését célozzák.” A dokumentum szövege tehát egyértelműen leszögezi, hogy a meghirdetett politikai platformon belül, azaz a párt ifjúsági szervezetében bármilyen szerveződés létrehozható. A feltétel csupán az, hogy a kezdeményezésnek számolnia kell az említett platform elfogadásával. A KISZ megújulását, illetve sokszínűségét célzandó, máris születtek javaslatok a szervezetben az úgynevezett „alternatív” csoportosulásokra. Bordács Ferenc, a Szolnok Megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat KISZ-alapszervezetének tagja azzal kereste meg szerkesztőségünket, hogy elmondja: a KISZ-en belül tavaly decemberben megalakult az ÉFISZ, vagyis az ÉÍelmiszergazdasági és Falusi Ifjúság Szövetsége. A gondolat ugyancsak az elmúlt év novemberében (a székes- fehérvári értekezletet követően) fogalmazódott meg, mégpedig Badacsonytomajban, ahol a KISZ Élelmiszergazdaságban Dolgozó Fiatalok Tanácsának képviselői sereglettek össze. Az ÉFISZ a föderatív alapokon újjászerveződő KISZ egyik tag- szervezeteként kíván működni. A Badacsonytomajban megfogalmazott szándéknyilatkozat szerint az ÉFISZ mint autonóm szerveződés nem ismeri el a hierarchikus irányítást, a demokratikus centralizmust; szigorúan alulról építkező képviseletet óhajt. Kizárólag az olyan párt- és kormánytörekvéseket támogatja, amelyek reform-, fejlődés- és demokráciapártiak, illetve ifjúságbarátok. A fontosabb programok közül néhány: az ÉFISZ részt kíván venni egy új agrárpolitika kialakításában, természet- és állatvédelmi törvényt szorgalmaznak, illetve a termőföld és vizeink fokozottabb védelmét, szem előtt tartják a modern falusi kultúra és életmód terjesztését, a hagyományok őrzését, a falu várossal szembeni hátrányainak csökkentését. Hangsúlyosan szerepel még a demokratikusabb, humánig záltabb munkaszervezés, s időhöz kötve a választásokra való felkészülés. Megyénkben folyamatban van az ÉFISZ helyi szervezeteinek megalakítása; a szervezők a KISZ megyebizottságán már bejelentették szándékukat. Ha a KISZ XII. kongresszusának összehívása előtt (az előzetes elképzelések szerint április elején) sikerül ötszáz tagot verbuválni a megyében, úgy a kongresszusra egy saját küldöttet delegálhatnak. Az ÉFISZ-nek egyébként — mint ahogy az elnevezés is mutatja — tagja lehet minden élelmiszeriparban, erdőgazdaságban, vízgazdálkodásban, szövetkezeti kereskedelemben dolgozó és falun élő fiatal. A szövetség létrejöttére azért van szükség — hangsúlyozzák a szervezők —, mert úgy érzik, hogy a fiatalok eme szóban forgó rétegének ügye, sorsa valahogyan elsikkadt a korábbi mozgalmon belül. Az önálló szerveződés tehát belső igény. Persze konzervatív oldalról azonnal érkezett is a vád, mely szerint ezek a — várhatóan elszaporodó — csoportosulások, szövetségek felaprózzák, szétzüllesztik a homogén KISZ-t. Erről természetesen korántsincs szó, hiszen valamennyi KISZ-en belül alakult csoport egyértelműen baloldali. Tehát fellépésük, működésük csak tovább élénkíti a mozgalom palettáját. S ez az elgondolás találkozik a megújuló KISZ azon törekvéseivel, hogy tudniillik ne a szervezeti egyformaság, hanem a közös érdekek és célok tartsák ösz- sze a szervezetet. J. J. Nyári egyetemek Szolnokon Ötödször a „Tisza” —először a gasztronómia Hadtörténeti előadások, szabadtéri sütés-főzés, korszerű táplálkozás Ötödik alkalommal nyitja meg kapuit az idén Szolnokon a „Tisza” Nyári Egyetem. A július 2—8-ig sorra kerülő kurzus témája ezúttal a hadtörténelem és hazafias, honvédelmi nevelés. Neves szakemberek tartanak hadtörténeti előadásokat az Árpád-kortól kezdve egészen a napjainkig terjedő időszakról, külön kiemelten a Hunyadiak, s Mátyás, valamint a Rákóczi szabadságharc idejéről. A nyári egyetem jó lehetőséget kínál a történelem szakos pedagógusoknak, s persze más érdeklődőknek is, valamint azoknak, akik az ifjúság honvédelmi, hazafias nevelésével foglalkoznak. A hadtörténelmi események elemzése mellett ugyanis olyan kérdésekről is szó lesz, mint például milyen szerepe van a hadtörténelem helyes értelmezésének a nemzettudat formálásában, mit jelent napjainkban a korszerű ha- zafiság, melyek a hazafias és honvédelmi nevelés időszerű feladatai és módszerei. Az előadásokat ezúttal is fakultatív programok, konzultációk, kirándulások, s kiállítások egészítik ki. A „Tisza” Nyári Egyetem már fél évtizedes múltra tekinthet vissza mindenféle hagyományok nélkül indítja viszont útjára a TIT megyei szervezete — ugyancsak más intézményekkel közösen — az első Magyar Gasztronómiai Nyári Egyetemet. A kurzusra június 15—24-ig kerül sor, a téma: az egyetemes magyar gasztronómia hagyományai és jelene, a vendéglátás történetétől a korszerű táplálkozás hazai gyakorlatáig, továbbá a magyar konyha jellemzői. Az előadások meghallgatása után a résztvevőknek lehetőségük nyílik szabadtéri sütés-főzésre, de megvalósíthatják az új elméleti ismereteiket jól felszerelt konyhában is. A nyári egyetem hallgatói a szolnoki kereskedelmi és vendéglátóipari főiskolai tagozat tavaly felavatott Hotel Studentjében laknak majd. A tanulást igen színes szabadidős programok egészítik ki tiszai hajókirándulás, gyógyfürdőzés, lovaglás, tekézés, teniszezés, hortobágyi és budapesti kirándulás szerepel többek között az egyetem „tantervében”. A kurzus rendezői hazai és külföldi vendégeket várnak — foglalkozásra való tekintet nélkül — mindenkit, aki érdeklődik a magyar konyha iránt. A jelentkezési határidő március 15-e, aki viszont a „Tisza” Nyári Egyetemet választja április 30-ig jelezheti részvételi szándékát. — tg — Jelenet a Szegedi balett: A városban című előadásából. Művészeti vezető: Bokor Roland (MTI-fotó: Földi Imre)