Szolnok Megyei Néplap, 1989. január (40. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-28 / 24. szám
Maaazlki Edzenek a hajszobrászok A \Szolnok Megyei Fodrász Szövetkezetben régi hagyomány, hogy részt kiesznek területi és országos ' versenyeken, bemutatókon is ott nagy sikerrel \ szerepelnek. A múlt Révben az országos bajnokságon \az összetett csapatversenyben laz előkelő második j helyezést szerezték meg, megelőzve ja nagymúltú fővárosi és i vidéki csapatokat. Megkezdték ja felkészülést a március 18—19-én Budapesten, a Nemzeti Sportcsarnokban rendezendő országos bajnokságra. Fotómasinánkkal az /egyik „edzésre” látogattunk el. Készül a színházi frizura — Szepesi Andrea Fantázia testsmink — Vaszkó Anita, (Nagy Zsolt fotói) Levelek közt válogatva Több mint kát hete fejeztük be a szolnoki Tabánról írott cikksorozatunk közlését. Azóta több mint egytucat- nyi levél és közel annyi telefonhívás érkezeit a témában. Jónéhányan újabb kérdéseket, szempontokat ajánlottak szerkesztőségünk figyelmébe. Közállapotaink jellemzője, hogy a levélírók háromnegyede — bár megindokolta, némelyikük szégyellte is „gyávaságát” — nem adta véleményéhez a nevét. Nem adta a szerkesztőségünkre is kötelező diszkréció ismeretében sem. A névtelen leveleket is elolvastuk, komolyan vettük. Nem tekintettük feladatunknak azon bejelentések vizsgálatát, amelyek a levélíró személyes bosszúvágyán (túl nem fejeztek ki mást. Ugyancsak nem foglalkoztunk most azokkal a felvetésekkel, amelyek a sorozatunkban szerepelt személyek egyéb, nem a Tabánnal kapcsolatos ügyeire irányították figyelmünkét. „Köszönöm, hogy próbálják fellebbenteni a fátylat a Lóránt utcaihoz hasonló tabáni maffiáról. Kérdem én, miért fizetnek a vállalatok félmillió forintot vezétőiik telkének közművesítéséért? Ez csak a dolgozók rovására mehet... Elnézést, hogy nem adom nevem a levélhez, de én még gyáva vagyok, mert túlságosan is függő viszonyban élek. Tisztelettel: egy önökért szurkoló olvasó * * * „Glásznosztyos a téma. Törekszenek is belenyúlni a dolgokba, de valahogy minden kérdésre szabályosságot igazoló válaszok érkeznek. Jókat kérdeznek önök? Az egész várossal, annak vezetőivel ikerül szembe az az illető, laki nekik nem tetszőt nyilatkozik! Nem írom alá, mert nekem is vannak főnökeim.” * * * „Cikkük mindannyiunk elismerését váltotta ki. Nem azt a választ kell keresni, ami van, hanem ami nincs.” * * * „A iTabánrói közzétett cikkeikért nagyon sok őszinte, becsületes dolgozó nevében hálás köszönetét mondunk. Végre valaki ki merte mondani — a háttérben sokat tükröző — valóságot. Mindenesetre az kiagyon jó volt arra, 'hogy most már a Szolnokiak nemcsak suttogva, hanem ihangosabban is mernek róla beszélni. sz. z. * * * „Nagy figyelemmel olvastam a cikksorozatot. Meg kell mondanom, igen felemás érzéseket keltett bennem. Közlése csak most láthatott napvilágot, miután a Nép- szabadságban a téma már megjelent? Persze, ha így van, akkor is jobb későn, mint soha. T. L. (Jteljes név és cím) * » » „Az utóbbi időben a Néplap egyre nyíltabb. A (Tabánról írottak elgondolkodtattak. Balatonfüreden jártam az Övárosban. Tornácos, római számokkal ellátott házak. Maradandó élményt adtak, szívesen gondolok rájuk. Azt hallottam, hogy ott sok a pártfogója a műemlékvédelemnek, Nagy pénzösszegeket szánnak régi épületeik megőrzésére is. Ezzel szemben mi szolnokiak — noha szegényebbek vagyunk — a meg- lévöségeinkkel sem tudunk úgy élni, hogy az utókorra maradandó emléket hagyjunk. Unokámmal elsétáltunk a Tabánba. Minden egyes házat megnéztünk. Igaz laikus vagyok az építkezéshez, de nagyon-nagyon szépnek találtunk mindent. A Nap a házakat beragyogta. A meny- nyezetig érő üvegverandákat. Csak úgy csillogott-villogott a fény. Egyet el \is neveztem a Tabán csillogó házának. Valahogy egyszerűbb házakat szerettem volna látni. Maradok hű olvasója a Néplapnak: F. K.-né” fteljes név és cím) * * * „Hogyan ítélik meg, hogy a város egyes részein a lakosok fizetnek a csatornázásért, a Tabán területén nem? Tisztelettel: egy olvasójuk” * * * „Hadd mondjam el, véleményem szerint mi a felháborodás oka. Szandaszőlösön is folyik közművesítés évek óta, csak egy kicsit más módon. Azzal állítsák szembe az 520 ezer forintos személyenkénti támogatást, amelyet a Tabánban építkezők kaptak. A keresetek közt is van némi különbség. Üdvözlettel: egy szanda- szőlősi olvasó” * * * „A Tabánnal kapcsolatos cikkeiket többször átolvastam. Meg kell mondjam, én sajnálom a régi Tabánt! Az akácvirágzást, a bodza illatát, a begónia övezte kerítéseket, az éjszaka csendjét felverő kutyaugatást. Milyen jó volt ott! Az én szüleim is ott éltek és jómagam is, sokáig. Nem csak a házak öregedtek, hanem lakóik is. Étert kellett szüleimnek is megválniuk kis telküktől. Sajnáltuk, de építési tilalom volt elrendelve. Senkinek nem kellettek azok a telkek. Ezért örültünk, amikor egyik este beállított bíozzánk egy vevő. Nagyon csodálkoztunk, hogy meg akar venni egy beépít- hetetlen telket. Minek az neki? Az első kérésre oda is adtuk negyvenezer forintért,, nehogy meggondolja magát. Kevés idő elteltével látjuk, hogy építkezni szándékozik, gyűlik az építőanyag a telken. Bementem a tanácshoz. Ott tudtam meg, hogy aznap este ő már ismerte a tanács legfrissebb határozatát, hogy a Tabánt újraépítik és lehet családi házat építeni. Nagyot csalódtunk, mert mi is tudtunk volna építeni. Így aki ott született, annak el kellett menni, de a szívünk visszavágyik még a mai napig is. Erkölcsös dolog-e visszaélni azzal, amit — befolyásos emberként — hamarabb meglud, mint a nagyközönség.” * * * „.... igazán veszéyes az, hogy egyes vezetők saját céljaik elérése érdekében szinte mindent megengednek maguknak. Mérhetetlen erkölcsi kárt okoznak környezetüknek. Sok sikert kívánok további újságírói munkájukhoz! * * * „Elmélyedve olvastam a Tabánról írt sorozatukat, melyben megírták, hogy minden rendben, szabálytalanság nem történt. Gondolom, meg kell védeni a vezetőket. Ha a valóságot írták volna, ez a sorozat nem jelenhetett volna meg. Minden tiszta, mindenről számla van. A gázvezetékhez az állami hozzájárulás is jogos. Ma még úgy meg vannak félemítve az emberek, hogy vagy jót mondanak vagy semmit. Tisztelettel: M. I. Szolnok” (teljes név) * * * „Szeretnénk, ha vezetőink olyanok lennének, akik miatt nem kellene szégyenkeznie senkinek. A sajtó ne takargassa a hibákat. Igenis nyilvánosságra kell hozni a gondokat! Vezetőinknek is úgy kell élni, hogy ne lehessen róluk mit kiírni az újságban. Ne az újságíró vigyázzon, mit írjon meg, mit ne, hogy a vezetőket le ne járassa.” (Név nélkül) * * * A Tabánról írott cikksorozatunkat azzal zártuk, hogy folyamatban a megyei tanács vizsgálata. Nos, a vizsgálat befejeződött. Eredményéről Jenei Lászlót, a megyei tanács építési és vízügyi osztójának vezetőjét kérdeztük: — Megvizsgáltuk, hogyan történt a városrész közművesítése, a terület rendezése, érvényesült-e az eredefti rendezési terv, illetőleg azt, hogy a vállalatoknál miképpen jelölték ki a tabáni telkek vásárlóit. — Milyen végkövetkeztetésre jutottak? — Jogszabálysértő eljárást. tényt nem tapasztaljunk. Ezért a megyei tanács semmilyen intézkedést nem tart szükségesnek. * * * Az olvasói levelekben, a telefonhívásokban szerkesztőségünkhöz egyetlen olyan konkrét, bejelentés sem érkezett, amelyet más, hivatalos szervekhez lett volna kötelességünk továbbítani. Nappalra — „kócosán” — Gulyás Andrea Versenymunka — Molnár Rita „alkotása” I Fellépés a Sportcsarnokban
