Szolnok Megyei Néplap, 1989. január (40. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-25 / 21. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1989. JANUÁR 25 Ami a híradásokból kimarad Diplomaták frakkban, népviseletben A régmúlt császári, királyi udvarainak életéről, diplo­máciai szokásairól, sőt fur­csaságairól számtalan törté­netet őriz az utókor. Napja­ink diplomáciájának az a ré­sze, amely a televízió jóvol­tából eljut hozzánk, előre ki­számítható, folyton ismétlődő jelenetekből áll. Az érkező politikust fogadják, ellép a díszszázad előtt, vendéglátó­jával négyszemközt tárgyal, dokumentumokat ír alá, saj­tóértekezletet tart, elutazása­kor mosolyog, integet, kezet fog. Ennyi. Dr. Hajdú Józseffel, a Kül­ügyminisztérium protokoll­főnökével a diplomáciai élet azon érdekességeiről beszél­getünk, amelyekről elég ke­veset tud a tévénéző, az új­ságolvasó hétköznapi ember. Hintón a királynőhöz — Igaz-e az' a szóbeszéd, hogy amikor az új magyar londoni nagykövet megbízó- levelének átadására megy a brit királynőhöz, az uralko­dó— még napjainkban is — hatlovas hin tót küld érte, s a diplomata ezen teszi meg az utat a királyi palotáig? —‘ Igen, igaz. Hadd te­gyem hozzá: még ennél is furcsább szabályok tarkítják a svéd királyi ceremóniát, ahol a fehér kesztyűs, frakk­ba öltözött nagykövetnek még azt is előírják, hogy me­lyik kezével vegye le fejéről a cilindert, melyik kezéb m tartsa, és hogyan adja át az elé^e siető udvármesternek. Szabályok rögzítik, kivel kell kezet fognia és kivel nem. Visszatérve a brit szokások­hoz, már Londonban is egy­szerűsödnek ezek a formasá­gok. Ha rossz idő van, ha esik az eső, a királyi felség nem hintót küld a nagykö­vetért, hanem modern, csu­kott gépkocsit. — A napilapokban eseten- ■ ként azt olvassuk, hogy X állam új budapesti nagykö­vete a Parlamentben átadta megbízólevelét az Elnöki Tanács elnökének. Kérem, beszéljen részletesebben er­ről az eseményről. — Van olyan ország, ahol a köztársasági elnök, az ál­lamfő havonta csak egyszer fogad bemutatkozó nagykö­vetet. Ilyenkor az állomás­helyére érkezett diplomata várakozó listára iratkozik fel, és türelmesen várja, hogv sor kerüljön rá. A magvar gyakorlat szerint a megérke­zés után 10—12 napon belül az Elnöki Tanács elnöke — távollétében a helyettese — fogadja a hazánkba akkredi­tált nagykövetet. Persze a megbízólevél átnyújtásáig elég sok protokolláris teen­dője van mindkét félnek. A hazánkba érkező nagyköve­tet a pályaudvaron vagy re­pülőtéren a külügyminiszté­rium protokollfőnökének a helyettese fogadja. A megér­kezés után a diplomata be: mutatkozó látogatást tesz a minisztériumban a protokoll­főnöknél. A beszélgetés so­rán részletes tájékoztatást kap arról. • hogyan zajlik majd le a megbízólevél-át- átadás. A vendég ezt követő­en bemutatkozik az illetékes miniszterhelyettesnek, a tér­séggel foglalkozó politikai osztály vezetőjének, és fo­gadja őt a miniszter is. A megbízólevél-átadási ün­nepség azzal kezdődik, hogy az Elnöki Tanács fellobogó­zott gépkocsiján a protokoll­főnök elmegy a nagykövet­ért annak rezidenciájára, közlekedésrendőri kísérettel a Parlamenthez viszi. A gép­kocsin két zászló leng: a ma­gyar és a bemutatkozó nagy­követ országának a zászlaja. A kocsi baloldalán van a magyar zászló, a protokoll­főnök is a baloldali ülésen foglal helyet, a másik olda­lon pedig a nagykövet uta­zik. A Parlament bejáratá­nál díszegyenruhás őrség tiszteleg a vendégnek, maid az Elnöki Tanács titkárságá­nak vezetője' kíséri a Nán­dorfehérvári terembe. Az el­nöknek a protokollfőnök mutatja be az új nagyköve­tet, a bemutatkozáson jelen van a külügyminiszter-he­lyettes is. A megbízólevél át- nyújtásakor a nagykövet rö­vid beszédet mond, amely­ben vázolja küldetésének főbb céljait, elképzeléseit. Az elnök a beszédre válaszol, majd a nagykövet bemutatja a munkatársait. Ezután 10— 15 perces audiencia követke­zik, ahol az elnökön és a nagyköveten kívül csak a miniszterhelyettes van jelen. A beszélgetés három témát ölel fel, aktuális nemzetközi kérdéseket, a kétoldalú kap­csolatok kérdéskörét, és a nagykövet terveit. Az audi­encia végén a nagykövet be­írja nevét az Elnöki Tanácsv vendégkönyvébe. Ezt követő­en a diplomata a protokoll­főnök kíséretében a Hősök terére hajtat, és katonai tisz­teletadás mellett megkoszo­rúzza a magyar hősök em­lékművét. Vadászat, szüret, kirándulás — Régebben újsághírként olvashattuk, hogy az Elnöki Tanács elnöke szüreten látta vendégül a Budapestre akk­reditált diplomáciai képvise­letek vezetőit. Az idén elma­radt ez a találkozó? — Még régebben az Elnö­ki Tanács vadászatra invi­tálta a diplomatákat. Aztán a vadászat helyébe a szüret lépett, s ma már a szüreti találkozó is a múlté. Az ok egyszerű. Nagy jelentőséget . tulajdonítunk annak, hogy a vezető külföldi diplomaták alaposan megismerjék ha­zánkat, népünk múltját, tör­ténelmét, kulturális értékeit és természetesen „a jelenét is. Ezért az Elnöki Tanács — kétévenként — a szüret he­lyett egy-egy országrészbe, megyébe gazdag programú kirándulásra invitálja okét. Az ilyen találkozókon — a szüretihez képest — jóval több lehetőség nvílik arra. hogv a külföldi diplomaták a magvar valósággal ismerked- ienek. Legutóbb Bács-Kis- knn megyébe. Kecském'5*-'' látogattak. A megyeszékhe­lyen felkeresték a világhírű Kodály Intézetet, ismerked­tek a látványos fejlődésnek indult várossal, emberekkel, ezenkívül téeszlátogatás, lo­vasbemutató színesítette a programot. Említettem, hogy az Elnöki Tanács elnöke kétévenként rendez ilyen or­szágjáró programot. Hadd tegyem hozzá, hogy a köz­beeső évben a nagykövetek külügyminiszterünk vendé­gei. Egyébként szeretném hangsúlyozni, hogy a Buda­pesten dolgozó nyugati dip­lomaták napjainkban szaba­don utazhatnak mindenhová az országban. Régebben nem így volj. Főleg a hideghábo­rús időszakban, de az esetében még a hatvan is évekig voltak kölcsönös kor- 1 látozások. A diplomaták uta­zását mindkét fél előzetes bejelentéshez, engedélyhez kötötte. A nemzetközi élet­ben, a világpolitikában be­következett enyhülés ezeket a korlátokat — kevés kivé­tellel — megszüntette. Kiss György Mihály Horgászazamme/ a Tisza-tóról Talán túlzás nélkül el­mondható, hogy Európában kevés olyan,' szigetekkel szabdalt, halban gazdag vad­vízország van, mint a Tisza- tó. Ennek horgászati főnöke Hegedűs Tibor, a MOHOSZ kiskörei kirendeltségének vezetője. Alábbi információ­ink tőle származnak. A Tisza-tó területe körül­belül kilencven négyzetkilo­méter. Ha zárt egység len is. mint a Velencei tó. akkor a beletett halat kisebb-na- gyobb valószínűséggel ki le­hetne fogni. De így nem le­het. mert a halállomány egy része leúszik az élő Tiszán, taláp egészen a Dunáig. Nem feltételezés ez, hanem bizo­nyított tény. Néhány halat ugyanis a kopoltyúsukba tett műanyag bilétávai megjelöl­tek. Kifogásuk tapasztalata alapján az állományuk mint­egy hetven százaléka marad a tározóban. És nemcsak marad, hanem szépen gyarapodik is. Általá­ban 5—15 százalékkal na­gyobb a súlygyarapodás, mint a halastavakban. A tá­rozóban ugyanis fehérjedús, természetes táplálékot talál a hal. A horgászok joggal mond­ják, hogy a vízgazdálkodás elsősorban hajózási, energia­termelési, árvízvédelmi, ön­tözési célokat szolgál, de a horgászást- a ki tudja hánya­dik helyről a turizmus fej­lesztése érdekében előbbre kellene hozni. Érdemes vol­na talán azt is áttekinteni,’ hogv az állami beruházások mennyiben szolgálják ezt a célt. A tározó egyes területei­nek eliszaposodása nem ked­vez a horgászoknak. Hege­dűs Tibor például ismer olyan területet, ahol néhány éve még motorcsónakkal szá­guldott, most meg ladikkal is nehezen jut előre. A hor­daléklerakódás és a víz- szennyezés mellett bizonyá­ra más is közrejátszik abban, hogy a halállomány kicsi; csökkent. Valószínű, hogv A vízszint beállítás is ludas eb­ben. Természetellenes folya­mat. hogy telente nagyon 1 -. csökkentik a tározó szintjét. A hazai horgásztársadaiom megismerte és megszerette a Tisza-tavat. A külföldiek ér­deklődése is nő. Érthető ez. hiszen rendkívül nyugodt, szigetekkel szabdalt víztükör fogadja itt őket.Olyan, amit nem lehet egy-kettőre kiis­merni, hosszabb időt kell itt tölteni. Ha a külföldi fog halat, nagy esélye van arra, hogy nagy halat fogjon. Ha nem fog semmit, akkor sem csa­latkozik, mert igazi vadvíz­országgal ismerkedik. Ezen a tájon nincsenek nagy becs­ben a rekordok, nem úgy, mint Ausztriában, ahol grammonként számon tart­ják a becses zsákmányt, de néhány fogásra emlékeznek. Arra például, hogy ’88 au­gusztusában ötvenkilós. 182 centi hosszú harcsa akad a horogra. , Nem csoda tehát, hogy a horgászszövetség minden le­hető támogatást megad a part fejlesztéséhez. Poroszlón és Kiskörén például a kikötő, Tiszaörvényen a parkoló épí­téséhez járult hozzá. Horgá­szati szempontból Tiszaör- vény a leglátogatottabb. A horgászok „európai állapoto­kat" szeretnének ott terem­teni. Azt elérni például, hogy éjszakára a csónakon marad­hasson a motor .. . S. B. Ifj. Galambos Lajos a cse- réppipakészítő mesterséget apjától tanulta, de néhány éve önállóan dolgozik. Nyu- gat-Európában és az USA- ban egyre keresettebbek a hazánkban régebben — fő­ként vidéken — használatos pipák, amelyeket nemcsak dísznek vásárolnak. A kézi munkával előállított mnt- egy 45 féle pipa iránt éven­te növekszik a kereslet. (MTI fotó: Hámor Szabolcs) A cseréppipakészítö Az elkészült, mázazott cs többször égetett pipákat szárral, díszítéssel látja el. A választék néhány darabja Félrelépéseim Hallgatom az éjszakában a zenét. Az átalakulást, a változást példázza Schubert muzsikája, előttem egy természettudományos téma az élő­világ változásairól, amikor a műsor is változik. Híreket kezdenek mon­dani a nagy változások lehetőségei­ről, nehézségeiről. Tekintetem ’.if- san lesiklik a betűkről bal lábúm irányába, ahol pillantásom megakad a gyönyörű, hófehér, frissen és egye­di módra, kizárólag az én számom­ra készült gipszcsizmán. E kényes jószág számomra is számos változás forrása lett, és a tanulság miatt fel­tétlenül közkinccsé kell tennem a történetét! Borítsunk most jótékony fátylat arra az eseménysorozatra, melynek során e kedves kis holmi birtokosá­vá lehettem. Habár, egy gondolat erejéig még visszakapcsolnék. Az eset körülményeit ismerősök köré­ben a velem történtek némi mókás következtetésre adtak alkalmat. (Na' de ilyet! Kétszer, nem is oly sokkal egymás után, ugyanazon szakma művelőjével és hozzá azonos módon történt baleset!) Ekkor mélyen be­lenéztem lényem legbensőbb zugai­ba: talán felfedezek valamit, ami soha nem volt ott, vagy mégis? Igen, az irigység szörnye lapulhat ott valahol, mely nem tudatosan, de munkált bennem hosszú hónapok óta: hát én nem maradok le! És következetesen, naponta leléptem a buszról hétköznapi egyszerűséggel, míg végre január elején elérkezett a nagy pillanat: egy jól (rányzott lépés, és elszakadtak a bal bokám szalagjai. De kedves olvasó, ne higgyje, hogy fáradozásomat siker koronázta! Nekem az akció egy csa­varral kevesebbet eredményezett! Az én bokámban most egyszerű hét­köznapi fonalak feszülnek, kívül-* belül, de csavar, az nincs! Még sze­rencse, hogy kerekeket e célra nem használ a baleseti sebészet — azt már végképp nem bírnám elviselni, hogy abból is kevesebb legyen. De most vissza kell térnem a sar­kalatos pontra. Igen, mert sarka is van kedves, új magántulajdonom­nak, és ez lön számos, változásnak forrása. Amint lábra állhattam, pró­bálni kezdtem a járást, gondosan alkalmazkodni igyekezve az új kö­rülményekhez, és lám, máris sike­rem volt! A folyosón egy kedves hölgy elismerően bólogatott; ilyen szépen járni a gipszcsizmával még senkit se látott! Véleményéhez töb­ben is csatlakoztak, s ekkor bim­bózó hiúságomat porrá zúzta egy hang. mely a főorvos úrtól szárma­zott. — Hogy jár, kérem?! össze fogia törni azt a csizmát! Félre és balra kell lépni, szépen körkörösen, de mindig balra-és félre! Feleszmélve, magamba szálltam, és a rút hiúság helyében azonnal kezdtem győzködni magamat: szé­pen félre fogok lépni! Hát, ha hi­szik, ha nem, kevés sikerem vjit! Elgondolkoztam. Ha valakinek nem mondják hogy hol, hogyan, miként tegye, egész jól tud félre(bal)lépé- seket elkövetni anélkül, hogy ezt külön gyakorolná. Én minden igye­kezetemmel sem tudom egy hitvány kezdő szintjét se megütni, nemhogy Mesteremét! Nem akarok újra az önelégültség bűnébe esni,' mégis örömmel kell megállapítanom ennek kapcsán, hogy sikerülni fog a magam válto­zása révén egy kicsit hozzájárulni nemzeti mértékű változásainkhoz. Igen. Ha kacsázva nem is tudok még szépen tipegni, lépéseim egye­lőre egy magásabbrendű emlős moz­gását mintázzák; olyan vagyok mint egy teve, amely a sivatag homokján imbolyogva lépdel! És itt kapcsolódom a termelőmun­kában részt vevőkhöz: ha bárki megpillant, vidám lesz, jókevű. csendben mosolyog, felszabadultan nevet — s mi az eredmény? Jobban fog dolgozni a továbbiakban, mert a vidáman végzett munkálkodás kétszeres sikert eredményez. S hogy mindez így van. eddigi tapasztala­taimból mérhettem le. Drága, régi munkatársaim hoztak, kísértek ha­za kocsin, és miközben a jónak kü­lönösebben nem nevezhető úton szépen, óvatosan billegtünk, arra gondoltam, milyen kedves, ilyen megkülönböztetett figyelemmel ve­zetni a kocsit. Ekkor felpillantva, hálás szemeim elkapták a széles mo­soly nyomait, amelyben még min­dig járásom emléke munkált. Pe­dig a produkcióból alig láttak vala­mit! Otthon szegény édesanyám könnyek között ölelt át, milyen jó hogy hazaérkeztem. Aztán járni- kelni kezdtem, és ránézve nem akar­tam hinni a szememnek: amit már oly régen nélkülöztem, nevetett csende­sen és a könnyei is potyogtak. Tapasztalataimból ma még csak annyit adnék közre, hogy nem min­den félrelépés válik igazivá! Szám­talanszor hallottam: máskor is elő­fordult, de nem ilyen következmé­nyekkel, meg, hogy ki hitte volna róla. és lám mégis. Egyre határo­zottabban formálódik bennem a gondolat: csak az ■ a félrelépés az igazi, amelynek következménye van! Léptem én már félre a Hatvanas előtt, a Rákóczi úton (nem a téren!) csak egv cipőbolt előtt, és csupán annyi lett az eredmény, hogy fél- lábon álldogáltam egv darabig, mint egv sivatagi show-részlet, majd el- l-VyHeltem. De ez a mostani, ez az igazi: a kezdethez, maid a gyógyu­láshoz is félre-balra lépések sora vezet. ' Bcrtha Mária Vállalkozók a szabolcsi almáskertekben A kedvező időjárást ki­használva benépesültek az almáskertek Szabolcs-Szai- márban. és sokfelé metsze*- ték a fákat, hogy pótolják azt a késést, amit a novem berben hirtelen beköszöntött kemény hideg okozott. Nagy szükség van erre, hiszen a tél végi lemosó permetezésig csaknem 30 ezer hektáros területen kell végezni a fon­tos gyümölcsfaápolási mun­kával. A szabolcsi almáskertek csaknem 80 százalékát a ter­melőszövetkezetek és az álla- rpi gazdaságok kiadták ré­szes vagy bérművelésre egyé­ni vállalkozóknak. Ezzel je­lentős költségmegtakarítást érnek el. s megoldódik a ko­rábban tapasztalt munkaerő­gond. A gépi munkán kívül uevanis mindent a vállalko­zók és családtagjaik végez­nek e1. A gyümölcs értéke­sítését követően pedig a kü­lönböző költségek megtéríté­se után a jövedelmen osztoz­nak a gazdaságokkal. Vadvízországi anzix

Next

/
Thumbnails
Contents