Szolnok Megyei Néplap, 1989. január (40. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-25 / 21. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1989. JANUÁR 25 Ami a híradásokból kimarad Diplomaták frakkban, népviseletben A régmúlt császári, királyi udvarainak életéről, diplomáciai szokásairól, sőt furcsaságairól számtalan történetet őriz az utókor. Napjaink diplomáciájának az a része, amely a televízió jóvoltából eljut hozzánk, előre kiszámítható, folyton ismétlődő jelenetekből áll. Az érkező politikust fogadják, ellép a díszszázad előtt, vendéglátójával négyszemközt tárgyal, dokumentumokat ír alá, sajtóértekezletet tart, elutazásakor mosolyog, integet, kezet fog. Ennyi. Dr. Hajdú Józseffel, a Külügyminisztérium protokollfőnökével a diplomáciai élet azon érdekességeiről beszélgetünk, amelyekről elég keveset tud a tévénéző, az újságolvasó hétköznapi ember. Hintón a királynőhöz — Igaz-e az' a szóbeszéd, hogy amikor az új magyar londoni nagykövet megbízó- levelének átadására megy a brit királynőhöz, az uralkodó— még napjainkban is — hatlovas hin tót küld érte, s a diplomata ezen teszi meg az utat a királyi palotáig? —‘ Igen, igaz. Hadd tegyem hozzá: még ennél is furcsább szabályok tarkítják a svéd királyi ceremóniát, ahol a fehér kesztyűs, frakkba öltözött nagykövetnek még azt is előírják, hogy melyik kezével vegye le fejéről a cilindert, melyik kezéb m tartsa, és hogyan adja át az elé^e siető udvármesternek. Szabályok rögzítik, kivel kell kezet fognia és kivel nem. Visszatérve a brit szokásokhoz, már Londonban is egyszerűsödnek ezek a formaságok. Ha rossz idő van, ha esik az eső, a királyi felség nem hintót küld a nagykövetért, hanem modern, csukott gépkocsit. — A napilapokban eseten- ■ ként azt olvassuk, hogy X állam új budapesti nagykövete a Parlamentben átadta megbízólevelét az Elnöki Tanács elnökének. Kérem, beszéljen részletesebben erről az eseményről. — Van olyan ország, ahol a köztársasági elnök, az államfő havonta csak egyszer fogad bemutatkozó nagykövetet. Ilyenkor az állomáshelyére érkezett diplomata várakozó listára iratkozik fel, és türelmesen várja, hogv sor kerüljön rá. A magvar gyakorlat szerint a megérkezés után 10—12 napon belül az Elnöki Tanács elnöke — távollétében a helyettese — fogadja a hazánkba akkreditált nagykövetet. Persze a megbízólevél átnyújtásáig elég sok protokolláris teendője van mindkét félnek. A hazánkba érkező nagykövetet a pályaudvaron vagy repülőtéren a külügyminisztérium protokollfőnökének a helyettese fogadja. A megérkezés után a diplomata be: mutatkozó látogatást tesz a minisztériumban a protokollfőnöknél. A beszélgetés során részletes tájékoztatást kap arról. • hogyan zajlik majd le a megbízólevél-át- átadás. A vendég ezt követően bemutatkozik az illetékes miniszterhelyettesnek, a térséggel foglalkozó politikai osztály vezetőjének, és fogadja őt a miniszter is. A megbízólevél-átadási ünnepség azzal kezdődik, hogy az Elnöki Tanács fellobogózott gépkocsiján a protokollfőnök elmegy a nagykövetért annak rezidenciájára, közlekedésrendőri kísérettel a Parlamenthez viszi. A gépkocsin két zászló leng: a magyar és a bemutatkozó nagykövet országának a zászlaja. A kocsi baloldalán van a magyar zászló, a protokollfőnök is a baloldali ülésen foglal helyet, a másik oldalon pedig a nagykövet utazik. A Parlament bejáratánál díszegyenruhás őrség tiszteleg a vendégnek, maid az Elnöki Tanács titkárságának vezetője' kíséri a Nándorfehérvári terembe. Az elnöknek a protokollfőnök mutatja be az új nagykövetet, a bemutatkozáson jelen van a külügyminiszter-helyettes is. A megbízólevél át- nyújtásakor a nagykövet rövid beszédet mond, amelyben vázolja küldetésének főbb céljait, elképzeléseit. Az elnök a beszédre válaszol, majd a nagykövet bemutatja a munkatársait. Ezután 10— 15 perces audiencia következik, ahol az elnökön és a nagyköveten kívül csak a miniszterhelyettes van jelen. A beszélgetés három témát ölel fel, aktuális nemzetközi kérdéseket, a kétoldalú kapcsolatok kérdéskörét, és a nagykövet terveit. Az audiencia végén a nagykövet beírja nevét az Elnöki Tanácsv vendégkönyvébe. Ezt követően a diplomata a protokollfőnök kíséretében a Hősök terére hajtat, és katonai tiszteletadás mellett megkoszorúzza a magyar hősök emlékművét. Vadászat, szüret, kirándulás — Régebben újsághírként olvashattuk, hogy az Elnöki Tanács elnöke szüreten látta vendégül a Budapestre akkreditált diplomáciai képviseletek vezetőit. Az idén elmaradt ez a találkozó? — Még régebben az Elnöki Tanács vadászatra invitálta a diplomatákat. Aztán a vadászat helyébe a szüret lépett, s ma már a szüreti találkozó is a múlté. Az ok egyszerű. Nagy jelentőséget . tulajdonítunk annak, hogy a vezető külföldi diplomaták alaposan megismerjék hazánkat, népünk múltját, történelmét, kulturális értékeit és természetesen „a jelenét is. Ezért az Elnöki Tanács — kétévenként — a szüret helyett egy-egy országrészbe, megyébe gazdag programú kirándulásra invitálja okét. Az ilyen találkozókon — a szüretihez képest — jóval több lehetőség nvílik arra. hogv a külföldi diplomaták a magvar valósággal ismerked- ienek. Legutóbb Bács-Kis- knn megyébe. Kecském'5*-'' látogattak. A megyeszékhelyen felkeresték a világhírű Kodály Intézetet, ismerkedtek a látványos fejlődésnek indult várossal, emberekkel, ezenkívül téeszlátogatás, lovasbemutató színesítette a programot. Említettem, hogy az Elnöki Tanács elnöke kétévenként rendez ilyen országjáró programot. Hadd tegyem hozzá, hogy a közbeeső évben a nagykövetek külügyminiszterünk vendégei. Egyébként szeretném hangsúlyozni, hogy a Budapesten dolgozó nyugati diplomaták napjainkban szabadon utazhatnak mindenhová az országban. Régebben nem így volj. Főleg a hidegháborús időszakban, de az esetében még a hatvan is évekig voltak kölcsönös kor- 1 látozások. A diplomaták utazását mindkét fél előzetes bejelentéshez, engedélyhez kötötte. A nemzetközi életben, a világpolitikában bekövetkezett enyhülés ezeket a korlátokat — kevés kivétellel — megszüntette. Kiss György Mihály Horgászazamme/ a Tisza-tóról Talán túlzás nélkül elmondható, hogy Európában kevés olyan,' szigetekkel szabdalt, halban gazdag vadvízország van, mint a Tisza- tó. Ennek horgászati főnöke Hegedűs Tibor, a MOHOSZ kiskörei kirendeltségének vezetője. Alábbi információink tőle származnak. A Tisza-tó területe körülbelül kilencven négyzetkilométer. Ha zárt egység len is. mint a Velencei tó. akkor a beletett halat kisebb-na- gyobb valószínűséggel ki lehetne fogni. De így nem lehet. mert a halállomány egy része leúszik az élő Tiszán, taláp egészen a Dunáig. Nem feltételezés ez, hanem bizonyított tény. Néhány halat ugyanis a kopoltyúsukba tett műanyag bilétávai megjelöltek. Kifogásuk tapasztalata alapján az állományuk mintegy hetven százaléka marad a tározóban. És nemcsak marad, hanem szépen gyarapodik is. Általában 5—15 százalékkal nagyobb a súlygyarapodás, mint a halastavakban. A tározóban ugyanis fehérjedús, természetes táplálékot talál a hal. A horgászok joggal mondják, hogy a vízgazdálkodás elsősorban hajózási, energiatermelési, árvízvédelmi, öntözési célokat szolgál, de a horgászást- a ki tudja hányadik helyről a turizmus fejlesztése érdekében előbbre kellene hozni. Érdemes volna talán azt is áttekinteni,’ hogv az állami beruházások mennyiben szolgálják ezt a célt. A tározó egyes területeinek eliszaposodása nem kedvez a horgászoknak. Hegedűs Tibor például ismer olyan területet, ahol néhány éve még motorcsónakkal száguldott, most meg ladikkal is nehezen jut előre. A hordaléklerakódás és a víz- szennyezés mellett bizonyára más is közrejátszik abban, hogy a halállomány kicsi; csökkent. Valószínű, hogv A vízszint beállítás is ludas ebben. Természetellenes folyamat. hogy telente nagyon 1 -. csökkentik a tározó szintjét. A hazai horgásztársadaiom megismerte és megszerette a Tisza-tavat. A külföldiek érdeklődése is nő. Érthető ez. hiszen rendkívül nyugodt, szigetekkel szabdalt víztükör fogadja itt őket.Olyan, amit nem lehet egy-kettőre kiismerni, hosszabb időt kell itt tölteni. Ha a külföldi fog halat, nagy esélye van arra, hogy nagy halat fogjon. Ha nem fog semmit, akkor sem csalatkozik, mert igazi vadvízországgal ismerkedik. Ezen a tájon nincsenek nagy becsben a rekordok, nem úgy, mint Ausztriában, ahol grammonként számon tartják a becses zsákmányt, de néhány fogásra emlékeznek. Arra például, hogy ’88 augusztusában ötvenkilós. 182 centi hosszú harcsa akad a horogra. , Nem csoda tehát, hogy a horgászszövetség minden lehető támogatást megad a part fejlesztéséhez. Poroszlón és Kiskörén például a kikötő, Tiszaörvényen a parkoló építéséhez járult hozzá. Horgászati szempontból Tiszaör- vény a leglátogatottabb. A horgászok „európai állapotokat" szeretnének ott teremteni. Azt elérni például, hogy éjszakára a csónakon maradhasson a motor .. . S. B. Ifj. Galambos Lajos a cse- réppipakészítő mesterséget apjától tanulta, de néhány éve önállóan dolgozik. Nyu- gat-Európában és az USA- ban egyre keresettebbek a hazánkban régebben — főként vidéken — használatos pipák, amelyeket nemcsak dísznek vásárolnak. A kézi munkával előállított mnt- egy 45 féle pipa iránt évente növekszik a kereslet. (MTI fotó: Hámor Szabolcs) A cseréppipakészítö Az elkészült, mázazott cs többször égetett pipákat szárral, díszítéssel látja el. A választék néhány darabja Félrelépéseim Hallgatom az éjszakában a zenét. Az átalakulást, a változást példázza Schubert muzsikája, előttem egy természettudományos téma az élővilág változásairól, amikor a műsor is változik. Híreket kezdenek mondani a nagy változások lehetőségeiről, nehézségeiről. Tekintetem ’.if- san lesiklik a betűkről bal lábúm irányába, ahol pillantásom megakad a gyönyörű, hófehér, frissen és egyedi módra, kizárólag az én számomra készült gipszcsizmán. E kényes jószág számomra is számos változás forrása lett, és a tanulság miatt feltétlenül közkinccsé kell tennem a történetét! Borítsunk most jótékony fátylat arra az eseménysorozatra, melynek során e kedves kis holmi birtokosává lehettem. Habár, egy gondolat erejéig még visszakapcsolnék. Az eset körülményeit ismerősök körében a velem történtek némi mókás következtetésre adtak alkalmat. (Na' de ilyet! Kétszer, nem is oly sokkal egymás után, ugyanazon szakma művelőjével és hozzá azonos módon történt baleset!) Ekkor mélyen belenéztem lényem legbensőbb zugaiba: talán felfedezek valamit, ami soha nem volt ott, vagy mégis? Igen, az irigység szörnye lapulhat ott valahol, mely nem tudatosan, de munkált bennem hosszú hónapok óta: hát én nem maradok le! És következetesen, naponta leléptem a buszról hétköznapi egyszerűséggel, míg végre január elején elérkezett a nagy pillanat: egy jól (rányzott lépés, és elszakadtak a bal bokám szalagjai. De kedves olvasó, ne higgyje, hogy fáradozásomat siker koronázta! Nekem az akció egy csavarral kevesebbet eredményezett! Az én bokámban most egyszerű hétköznapi fonalak feszülnek, kívül-* belül, de csavar, az nincs! Még szerencse, hogy kerekeket e célra nem használ a baleseti sebészet — azt már végképp nem bírnám elviselni, hogy abból is kevesebb legyen. De most vissza kell térnem a sarkalatos pontra. Igen, mert sarka is van kedves, új magántulajdonomnak, és ez lön számos, változásnak forrása. Amint lábra állhattam, próbálni kezdtem a járást, gondosan alkalmazkodni igyekezve az új körülményekhez, és lám, máris sikerem volt! A folyosón egy kedves hölgy elismerően bólogatott; ilyen szépen járni a gipszcsizmával még senkit se látott! Véleményéhez többen is csatlakoztak, s ekkor bimbózó hiúságomat porrá zúzta egy hang. mely a főorvos úrtól származott. — Hogy jár, kérem?! össze fogia törni azt a csizmát! Félre és balra kell lépni, szépen körkörösen, de mindig balra-és félre! Feleszmélve, magamba szálltam, és a rút hiúság helyében azonnal kezdtem győzködni magamat: szépen félre fogok lépni! Hát, ha hiszik, ha nem, kevés sikerem vjit! Elgondolkoztam. Ha valakinek nem mondják hogy hol, hogyan, miként tegye, egész jól tud félre(bal)lépé- seket elkövetni anélkül, hogy ezt külön gyakorolná. Én minden igyekezetemmel sem tudom egy hitvány kezdő szintjét se megütni, nemhogy Mesteremét! Nem akarok újra az önelégültség bűnébe esni,' mégis örömmel kell megállapítanom ennek kapcsán, hogy sikerülni fog a magam változása révén egy kicsit hozzájárulni nemzeti mértékű változásainkhoz. Igen. Ha kacsázva nem is tudok még szépen tipegni, lépéseim egyelőre egy magásabbrendű emlős mozgását mintázzák; olyan vagyok mint egy teve, amely a sivatag homokján imbolyogva lépdel! És itt kapcsolódom a termelőmunkában részt vevőkhöz: ha bárki megpillant, vidám lesz, jókevű. csendben mosolyog, felszabadultan nevet — s mi az eredmény? Jobban fog dolgozni a továbbiakban, mert a vidáman végzett munkálkodás kétszeres sikert eredményez. S hogy mindez így van. eddigi tapasztalataimból mérhettem le. Drága, régi munkatársaim hoztak, kísértek haza kocsin, és miközben a jónak különösebben nem nevezhető úton szépen, óvatosan billegtünk, arra gondoltam, milyen kedves, ilyen megkülönböztetett figyelemmel vezetni a kocsit. Ekkor felpillantva, hálás szemeim elkapták a széles mosoly nyomait, amelyben még mindig járásom emléke munkált. Pedig a produkcióból alig láttak valamit! Otthon szegény édesanyám könnyek között ölelt át, milyen jó hogy hazaérkeztem. Aztán járni- kelni kezdtem, és ránézve nem akartam hinni a szememnek: amit már oly régen nélkülöztem, nevetett csendesen és a könnyei is potyogtak. Tapasztalataimból ma még csak annyit adnék közre, hogy nem minden félrelépés válik igazivá! Számtalanszor hallottam: máskor is előfordult, de nem ilyen következményekkel, meg, hogy ki hitte volna róla. és lám mégis. Egyre határozottabban formálódik bennem a gondolat: csak az ■ a félrelépés az igazi, amelynek következménye van! Léptem én már félre a Hatvanas előtt, a Rákóczi úton (nem a téren!) csak egv cipőbolt előtt, és csupán annyi lett az eredmény, hogy fél- lábon álldogáltam egv darabig, mint egv sivatagi show-részlet, majd el- l-VyHeltem. De ez a mostani, ez az igazi: a kezdethez, maid a gyógyuláshoz is félre-balra lépések sora vezet. ' Bcrtha Mária Vállalkozók a szabolcsi almáskertekben A kedvező időjárást kihasználva benépesültek az almáskertek Szabolcs-Szai- márban. és sokfelé metsze*- ték a fákat, hogy pótolják azt a késést, amit a novem berben hirtelen beköszöntött kemény hideg okozott. Nagy szükség van erre, hiszen a tél végi lemosó permetezésig csaknem 30 ezer hektáros területen kell végezni a fontos gyümölcsfaápolási munkával. A szabolcsi almáskertek csaknem 80 százalékát a termelőszövetkezetek és az álla- rpi gazdaságok kiadták részes vagy bérművelésre egyéni vállalkozóknak. Ezzel jelentős költségmegtakarítást érnek el. s megoldódik a korábban tapasztalt munkaerőgond. A gépi munkán kívül uevanis mindent a vállalkozók és családtagjaik végeznek e1. A gyümölcs értékesítését követően pedig a különböző költségek megtérítése után a jövedelmen osztoznak a gazdaságokkal. Vadvízországi anzix
