Szolnok Megyei Néplap, 1989. január (40. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-18 / 15. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1989 IANUÁR 18 Egy vállalat „titka” Szükségből erényt A viperósan kunkor odó és mostanában már-már színbe havonta megjelenő újabb és újabb paragrafusok. jogszabályok az elmúlt egy-két esztendőben nem egy vállalatot „megmartak”. S ebben a küzdelemben ' bizony voltak, akik elvéreztek, de akadtak olyanok is, akik győztesen kerültek ki ebből a viadalból, megteremtve esélyüket a túlélésre, sőt mi több. a fejlődésre. Így volt ez a Szolnok Megyei Tanács Tervező Beruházó Vállalatánál, a Szol- noktervnél is, ahol tavaly 37 milliós árbevétel mellett 5 millió 800 ezer forintos nyereséget értek el. Tulajdonképpen ez a két sarokszám volt az, amely egyértelműen meghatározta tevékenységüket. És persze az a százhúsz ember, akik ott dolgozna'?, és akiknek tavalyi átlagbérük elérte bruttóban a 120 ezer forintot. Tehát így elmondható, hogy ez a cég gazdaságilag mindenképpen sikeres évet tudhat maga mögött. S ebben a beruházásínséges pénzszűke világban ez a tény kétségkívül eredményként könyvelhető el. Fölvetődik a kérdés: hogyan lehetett mindezt elérni? Nos, mint Kádár Zoltántól. a cég igazgatójától hallottam, a siker többek között alkalmazkodó képességüknek köszönhető. Hisz az elmúlt egy évtizedben alapvetően változtak az erővonalak, s a vállalat ma már más célokat tűz maga elé, mint tűzött mondjuk a hetvenes évek második felében. Akkoriban ugyanis még a megyei, állami beruházások magas szintű teljesítése volt szinte az egyetlen és elsődleges szempont. Igen ám, csakhogy közben történt egy és más, ami módosította az eredeti elképzeléseket, vagyis a megyei és a helyi tanácsok által adott feladatok az ismert okok — főképpen a csörgő forintok hiánya — miatt szűkültek, s ráadásul pedig más tervező, beruházó és kivitelező cégek is megjelentek a piacon. Nőtt tehát a konkurencia. S ebben a pillanatban a magas színvonalú szakmai munka már nem cél, hanem eszköz volt annak érdekében, hogy a vállalat dolgozóinak megélhetését, anyagi biztonságát, egzisztenciáját biztosítani lehessen. Persze gyanítom hogy az efféle szemléletváltás akkor is megtörtén^ volna, ha most éppen gazdagabb lenne az államkassza. Csak így egy egymást erősítő folyamatként gyorsabban a felszínre került ez a dolog, hisz manapság a vállalatok, intézmények, de a magánemberek is jobban megnézik, hogy valójában mire is adják ki a pénzüket. S az a tény, hogy az építkezők közül még sokan ma is a Szolnokterv mellett döntenek, azt bizonyítja. hogy a vállalatnál mindig is törekedtek arra, hogy az a létesítmény, amelyet éppen terveznek, műszakilag és építészetileg, és egyéb szempontokat is figyelembevéve, a lehető legjobb legyen. Nem véletlenül említem ezt, hisz gyanítom — noha nem vagyok szakember —, hogy egy ház, vagy irodaépület megtervezése nem csak építészeti feladatokra korlátozódik. Mert, ha valaki házat épít, azért teszi, mert először is szüksége van rá, van elképzelése, igénye és nem utolsó sorban pénze arra, hogy az illető épület tető alá hozza. S itt kezd érdekessé, szakmailag izgalmassá válni a dolog, me t meg kell találni a funkaió- nális. a gazdasági és építészeti feltételek, lehe.óségek egységét. Magyarul: nem nagy kunszt ma csodálatosan szép, sőt mi több, csicsás házat épteni, ha van rá elegendő pénz, ha meg tudják fizetni azt. A kunszt sokkal inkább az, ha a lehető legkevesebb pénzből a lehető legjobb megoldásokat 'találják meg. Ez a stratégiának is beillő gondolkodás- mód a Szolnokterv esetében mindenesetre eredményesnek látszik. Hiszen ők azt vallják. hogy a legjobb épület sem épület addig, amíg nem építik meg ... N.T. Inzultálom az Insulint Január 13 óta van egy térítésmentes gyógyszerreceptem. Nem akármit, a cukorbetegek életfeltételét biztosító Insulin injekciót írta ki rá az orvos. Figyelmeztetett, vigyázzak, hiány van belőle, nem biztos, hogy megkapom. Ott a rendelővel egybeépült patikában nem is volt. Sebaj, gondoltam, még van egy kis tartalék, a jövő héten már bizonyosan lesz, hiszen minden elfogyhat a patikákból, csak ez nem. (De kár, hogy tudom!) Tegnap a Kossuth téri nagy gyógyszertárban próbálkoztam. Rá is írták, hogy ha fizetnék az öt ampulláért, bizony 725 forintom bánná. Az árukiadó azonban se ingyen, se pénzért nem tudott kiszolgálni vele. Elfogyott — mondta. A gyógyszertári központban először nem hitték el a panaszom, mondták, ők is megkérdezik, mert a fontos gyógyszerből minden patikában kellene, hogy legyen. Miután vényemet idéztem a telefonban, elhitték, hogy két gyógyszertárban már nem kaptam. Tovább telefonáltam, a Fehér Kereszt patika biztatott, menjek, nekik van. A többiben hiába csöngött a telefon, rossz időpont lehet a kora délután. Inzultálom az Insulint — gondoltam. — Aztán rájöttem: nem tehetem. Nem a patika szorul rá — én! De sok mindennel így van az ember manapság! — só — Vegyész alapítvány A vegyészszakszervezet kezdeményezésére az iparághoz tartozó vállalatok, kutatóintézetek 49,5 millió forint induló értékkel alapítványt hoztak létre a tudományos kutatások, az innováció elősegítésére, illetve a nehéz helyzetbe került dolgozók, s azok családtagjainak támogatására. Az alapítványhoz több, nem az iparághoz tartozó, de a vegyiparihoz szoros szálakkal kapcsolódó vállalat is csatlakozott. Tét; a szeme világa Szikszai Feri nagy út előtt Fjodorov szovjet akadémikus meghívása Szikszai Ferenc mindig korának megfelelő, életvidám legény volt. Török- szantmiklóson tanult a Rózsa téri sporttagozatos iskolában, ahol Dékány tanár úr szigora, következetessége révén a labdajátékok megszállottjává vált. Kézizett, focizott, kosarazott és mivel ugyancsak szálas fiú, látványos gólokat lőtt, pontokat szerzett a bitumenes és füves pályákon. Soha nem vette észre, hogy valami baj lehet a szemével, hiszen a családban senki nem 'hordott okulárét, jobban mondva az utóbbi időben az édesapja. Amikor hetedikben, az osztállyal együtt szemvizsgálaton vett részt, semmiféle elváltozást nem tapasztaltak nála. Így kezdődött el a nyolcadik tanéve, amikor jelentéktelen panasszal orvoshoz fordult, ahol a vizsgálatot végző doktor meglepetten kiáltott fel: te fiam, a jobb szemedre majdnem vak vagy! Elképzelhető az ijedelmük, meglepetésük. Azóta megjárták Debrecen, Budapest, Szeged szemészeti klinikáit, a Hetényi Géza Kórház rendelőjét, de sok jóval sehol sem kecsegtették őket. Olyannyira, hogy az azóta eltelt szűk másfél esztendeje már a hatodik szemüvegét hordja és jelenleg a jobb —12,5, a bal pedig —3,5 dioptriás. (A mínusz közellátást jelent.) Az édesanyja nem nyugodott bele az áldatlan helyzetbe és a lapokat az újsáA szemüveges Feri osztálytársai, az 1. i. diákjai között. Fotó: N. Zs. Nem állhat meg az élet Hát télen Ön mit csinál...? Vannak foglalkozások, foglalatosságok, többnyire a legősibbek, amelyeknek az évszakok adnak szezonjelleget, és annak az esztendőn belüli időtartamát elsősorban az időjárás határozza meg. Ilyen tevékenységet időtöltésül vagy kenyérkeresetül választókat, ősztől tavaszig kényszerpihenőre vonulókat kérdeztük meg: hát télen mit csinálnak? ...a méhész7 — Várom a tavaszt. — így Gerőcs József, és rögvest hozzá is teszi: — de nem tétlenül ám! Végtére, a méhe- im se tétlenkednek. Melengetik egymást, úgy várják, hogy nyíljon az idő, meg a legkorábbi szirmok a mandula és az őszibarack fákon, ötven család telel át idén a konténerben, amit két éve csináltattam. Fémlemezből, mert tudja a deszkát, ilyenkor télen nem hagyják békén a cinkék. Aranyos kis madárkák, de ami fából van, azt kopogtatják állandóan, szút, meg férget keresve. Zavarnák a méhek nyugalmát, pedig most jól telelnek. Legalább is karácsony táján, amikor olyan enyhe volt az időjárás, kirepültek fürgén, elevenen. Hullát se sokat találtam eddig a konténer nyílásainál. Meséli a Jászboldogházi Aranykalász Tsz h|ét éve nyugdíjas gépszerelője, hogy annak idején, jó régen, nem gokat a televízió műsorait nézve kiderítette: akad Moszkvában egy híres szemorvos, bizonyos Fjodorov akadémikus, aki hasonló látászavarokat már sikeresen gyógyított. Ugyanis azt itthon is megállapították: Feri szemei 'bánmikor tovább romolhatnak. Hosszú levelezés, utánjárás következett, amely eredményeképpen az Egészségügyi Minisztérium is sokat segített. Ingyenes lesz a műtét, a repülőjegyeket is megtérítik utólag, de- hát az első osztályú szálloda. abban az édesanyjával az étkezés, a taxi több tízezer forintba kerül. Segít az anya munkahelye, hiszen többhetes fizetés nélküli szabadságot kapott, segítettek a rokonok, sőt a fiú iskola- és osztálytársai, a tanári kar is. Ugyanis Feri jelenleg Szolnokon a Kereskedelmi Szakmunkásképző Intézet 1. i. osztályos műszaki - cikk-eladó diákja. Eddig az iskola pedagógusai, tanulói 9 ezer 400 forinttal támogatták a többhetes kinntartóz- kodás költségeit. ilyen nagy családállomány- nyai kezdte a méhészkedést. — Van annak vagy negyven esztendeje is, hogy kaptam ajándékba az azóta megboldogult szomszédomtól, isten nyugosztalja, egy méhrajt. Azóta egyfolytában fejlesztettem az állományt. Meglennék én a méhészet haszna nélkül is. Egyszál magamban élek, kijövök a négyezer forint nyugdíjamból. Persze, igaz, ami igaz, nem jön azért sose rosszul az évente eladott 16—18 mázsa méz ára. Amilyen hasznos, olyan érdekes elfoglaltság is ez, no meg főleg egészséges! A kora tavaszi gyümölcsfa virágzástól az október végi beteleltetésig sokat vagyok a jó levegőn a kap tárak körül. Mézet is fogyasztok jócskán minden nap. Jót tesz a szívnek. .. Nem is mondanám.meg így ránézésre, hogy hatvanhét éves a jászboldogházi méhész. A jó levegő, a sok méz? — kérdem én. Persze, meg az állandó, hasznos elfoglaltság — mondja ő. — Higyje el, a téli nyugdíjas napokat is kitölti az újabb vándoroltatási-per- getési szezonra készülődés. Már összeállítottam, behuza- loztam vagy kétszáz új keretet. Kifőztem vagy negyven kilónyi méhviaszt. Azt viszem majd Hatvanba, elcserélem műlépre. Van itt mit tenni, amíg tíz-tizenöt fokra fel nem melegszik az idő. Akkor bonthatom majd meg a kaptárakat, hogy megnézzem, nem maradt-e anya nélkül valamelyik család, vagy nem fogyott-e el valahol a gyógyszeres etetőméz. Néhány elöregedett kaptárt is meg kell reparálnom, csak azok még kölcsönben vannak a szomszédban. Látja, majd el felejtem mondani, hogy milyen is az élet! Ahogyan én kaptáin annak idején, ugyanúgy ajándékoztam hat éve egy méhrajt a mostani szomszédomnak, Szágvári Jánosnak. Idén már ő is vagy harminc családtól perget majd mézet. Szintén nyugdíjas a méhésztárs, mostanában tavaszonként, együtt indulunk a méhek vándoroltatására, a pórtelki akácosokhoz. .. ...a halász7 — Legszívesebben varsáz- nék, — válaszol a fiatal ti- szasülyi halász — dehát ez a mostani tél nagyon nem a kedvemre való. Nem fognám ki pedig senki elől a halat, egymagám űzöm csak ezt a mesterséget a faluban. Csakhát ilyenkor, télvíz idején, a fenékre húzódott halakat nem keríti hálóba emberfia. Ami víz kintmaradt az ártéren, az meg szinte mindig befagy. Tavaly télen alig telt el hét, hogy ne halászhattam volna. Most utoljára újévkor sikerült összefognom vagy százkilónyi pontyot, keszeget és csukát. Én voltam január másodikén az idei első szállító a szövetkezetben. .. Megtudom Alföldi Ferenc- től, hogy mindössze két esztendeje tagja a Szolnoki Fel- szabadulás Halászati Termelőszövetkezetnek. Akkor halt meg Csörögi Józsi bácsi, a falu akkor is egyetlen halásza. — Mondja meg, hogy nézne az ki, hogy egy valamirevaló Tisza-parti faluban senki se járja a vizet? Mármint hivatásosként. Mert orvhalász, az aztán akad bőven a környéken. Kis srác korom óta horgásztam, ismertem jól a folyót, Tiszarofftól Kőtelekig. Úgy voltam vele, mégiscsak kötetlenebb, egészségesebb elfoglaltság ez, mint hegesztőként dolgozni az állami gazdaság gépműhelyében. Hogy jövedelmezőbb-e? Egyelőre a tavalyi, első évben leadott 160 ezer forint értékű haj után kapott fizetség még nem futotta a beruházásokat. Hatvanezer forintnál több értékű saját hálókkal, varsákkal, ladikokkal kellett rendelkeznem, hogy tagja lehessek a szövetkezetnek. Egyelőre úgy tűnik — mondja —, hogy a feleség elfoglaltsága, a három tehén fejése, az üsző, meg a borjak nevelése hoz többet a konyhára. Majd talán az idén, bizakodik, és mutatja is, hogyan készül a téli napokban az idényre. — Pótolnom kell tavaszig a hiányzó varsákat, szükségem lesz vagy kilencvenre. A régieknél a felét elsodorta a ~folyón érkező hordalék, meg ellopták az orvhalászok. Olyan napokon, amikor fogja kicsit az idő, és nincs olyan nagy sár, az ártéren találok magamnak elfoglaltságot. Ilyenkor, télvíz idején tudok új varsautakat vágni, ahhoz irtom a surjánt, a gazt. A kerítő-, a marázsa- meg a palónyahálóim legtöbbje is toldozásra-foldozásra szorul. Nincs hát tétlenségre ítélve télen se a halász. Akad bőven tennivalója, amíg újra kilép az ártérre az élő Tisza, amíg a Kolopi-holtág vize ismét megduzzad, és a Gulya-gyepen is megmozdul a tavakban a hal. — Csakhát, — sóhajt — a segítség az nagyon elkelne. A varsák lerakása, kiszedése még csak megjárja, de a hálókkal nehéz egyedül boldogulni. Jól mondták azt annak idején, amikor még sokan voltak itt Süléin az öreg halászok: egy ember nem ember a folyón. . . T. F. Kizárták a pártból Szeged volt tanácselnökét Hogy végül is hány hét lesz ez a moszkvai kezelés, esetleg műtét, az majd ott, a helyszínen derül ki a vizsgálatok után. Egy tény: Ferit és édesanyját Fjodorov professzor január 23-án hétfőn várja. A fiú tisztában van helyzetével, mindent vállal, hiszen nem kisebb tétről van szó, mint a szeme világáról. A nagy út előtt aligha lehetne másképpen 'búcsúzni tőle, mint azzal: a gyógyulásig viszontlátásra! D. Sz. M. A szegedi városi pártbizottság vezetői beosztásával való visszaélés és rágalmazás miatt kizárta a pártból Papp Gyulát. Szeged volt tanácselnökét. A Magyar Nemzet hasábjain október 3-án jelent meg az a cikk. amely a szegedi tanácselnök telekügyleteivel foglalkozott. Még ugyanabban a hónapban a szegedi városi pártbizottság vizsgálatot. indított a tanácselnök ügyében. A vizsgálat lezárult. A pártból való kizárásra azért került sor, mert — mint a vizsgálat során bebizonyosodott — Papp Gyula visszaéli a beosztásával,
