Szolnok Megyei Néplap, 1989. január (40. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-17 / 14. szám
1989. JANUÁR 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 (2. rész) A héttagú jelölőbizottság elnöke, Donlkó Jenő növénytermesztési kerületvezető, miközben megvonja az elnökválasztási előkészületek mérlegét, a saját véleményét is kifejti a Jászla- dányban mostanában történtekről. — Túl vagyunk a több mint félezer aktív téesz- taggal folytatott előzetes, személyes beszélgetéseken. A megkérdezették 62 százaléka fenntartás nélkül egyetértett a gazdasági és pártvezetőség javaslatával, azaz Ben- cze Lajos elnökké jelölésével. A többiek úgy vélekedtek, maradjon továbbra is elnökhelyettes, és két másik személyre tettek javaslatot. Az egyikük Cseh Ernő főállattenyésztő, akit valaki vagy valakik már a sportöltöző falán is „akartak”, azóta kérte, hogy ne jelöljük. — Lehet, hogy korábban önjelölt volt? — Szó sincs róla! Egy évtizede lesz lassan, hogy Benczével, aki ő előtte volt főállattenyésztő, együtt dolgoznak. Láthatóan jó szakmai és emberi egyetértésben. Azt kell gondoljam, valaki össze akarja ugrasztani őket. Ami az én személyes véleményemet illeti: szemét dolognak tartom a rágalmazást a magnókazettákon, meg a falakra irká- lá&t is. Ha bárkinek, bármi baja van a jelöltünkkel, kiállhat a január végén kezdődő jelölőgyűléseken a tagok elé is, Bencze Lajos elé is. Nyíltan, szemtől szembe. Ne ilyen alattomosan! — Nos, ígért, az alattomosság — sóhajtott az általános iskola dohányzójában Bencze Lajosné tanárnő. A két csöngetés közötti néhány percet tudta csak beszélgetésre szánni. — Gondolhatja, hogy senkinek nem kívánok ilyen karácsonyi meglepetést. Szerencsére nem olyan a családi életünk, hogy „vevő lennék” koholt nőügyekkel traktáló magnókazettára. Nem a falubeli asszonyoktól féltjük a lányaimmal a férjem. Infarktus-gyanúval figyelmeztette a tavasszal egy fiatalabbkori szívrendellenessége. Nem hiányzik neki a sök munka mellett ez a sorozatos molesztálás. De hát mondja meg, mit lehet kezdeni rágalmakat névtelenül küldözgetőkkel, az éjszaka leple alatt falra firka lókkal ?! Másoktól is hallottam: sokat dolgozik az elnökhelyettes. Mondták, nézzem meg a szolgálati kocsi nevére kiállított menetleveleit. Több a szombat-vasárnapi köztük, mint a más napokon felhasznált úti okmány. — Le Benczével? Menj haza Bencze? Vajon kinek nem keli Bencze Lajos? — kérdeztem a téesz mostani, nyugdíjba készülő elnökétől, Horváth Ferenctől. — Sok, a nyugdíjazásom előtt igazán nem hiányzó bosszúságot és fejtörést okoztak nekem is a történtek. Nem tudom elképzelni kinek, és mi baja lehet Bencze Lajossal. Személy szerint nekem, és meggyőződésem, hogy a tagok többségének is, mindenesetre kell elnöknek. Már sok évvel ezelőtt közöltük vele, hogy ha jól mennek a dolgok a rábízott munkaterületeken, ő lesz az utódom. A dolgok pedig jól mentek és jól mennek. A biztonságosabb gazdálkodást jelentő ipari ágazatok kialakítása, itt az Egyetértésben, egyértelműen az ő munkáját dicséri. Elvitathatatlanok az érdemei a háztáji ágazat fejlesztésében is. Az eléggé zárkózott modora talán nem mindenkinek tetszik. Attól még jó kezekben tudom majd nála a stafétabotot... A községi pártbizottsági titkárhelyettesi minőségében is felkerestem a téesz párttitkárát, Túri Istvánt. Tőle tudtam meg még egy adalékot az elnökhelyettes elleni rágalomsorozatról. —■ Küldtek neki a magnókazettát tartalmazó dobozban egy könyvből kitépett lapot is. Hamar rájöttünk, hogy a XIII. pártkongreszszus anyagát feldolgozó kiadvány 157—158-as oldal- számú lapja. Aki küldte, aláhúzta benne a következő részt: „Gyakran úgy fogadnak el személyi javaslatokat, hogy nem veszik figyelembe az adott beosztásihoz szükséges követelményeket” — és így tovább. Az aláhúzott bekezdésrészlet mellé, a margóra, láthatóan szándékosan kuszáit betűkkel odaírták: Elmélkedj rajta! Bencze Lajos a második falrafirkálás után bejelentette a pártvezetőségnek, hogy nem kíván elnök lenni. Ne jelöljük. Elege van, mondta. Akkor vonult be négyhetes vezetői továbbképzésre. Kértük, fontolja meg, mire hazajön. Úgy gondoltuk, nem szabad egy szakmailag, közéletileg, emberileg egyaránt hasznos embert, a község számára értékes házaspárt elveszítenünk ... Bencze Lajos meggondolta magát. A minapi újabb kellemetlenséget megemésztve kijelentette: most ■már csak azért is! Persze, ha a tagság is úgy akarja. Mert hát mire számított (a>k) a kellemetlenkedőik) ? Falra firkált üzenetekkel befolyásolható vezető- és munkatársakra? Netán hiszékeny, kitalált nőügyekkel lázító magnóüzenetre „ugró” családtagokra? Nos, mindez nincs. Mi van helyette? A család féltő aggódása. A félezernyi téesztag többségének — mint arról Ladányban jártomban-ikel- ternben meggyőződtem — a józan értékítélete. Anniiról hamarosan ismét bizonyságot is tehetnek. A február 24-re tervezett elnökválasztáskor. (Vége) Temesközy Ferenc Népfrontmozgalmak eszmecseréje A Hazafias Népfront Országos Tanácsa szervezésében hétfőn megkezdődött a szocialista országok nép- frontmozgalmainak hagyományos évi egyeztető értekezlete Budapesten. Az ötnapos tanácskozáson a Bolgár Hazafias Front, a Csehszlovák Nemzeti Front, a Kubai Forradalmi Védelmi Bizottságok, a Lengyel Hazafias Nemzeti Űjjászületési Mozgalom, az NDK Nemzeti Frontja, a Román Szocialista Demokrácia és Egység Frontja, valamint a Szovjet Baráti Társaságok Szövetségének képviselői vesznek részé A külföldi küldöttségek részére elsőként Huszár István, az MSZMP KB tagja, a HNF OT főtitkára adott tájékoztatást a Magyar Nép- köztársaság időszerű belpolitikai kérdéseiről és a népfront tevékenységéről. Munkásgyűlés az ÍHV-nál (Folytatás az 1. oldalról) részletesen értékelte a termeltetési, a felvásárlási munkájukat, rámutatva, hogy ezt a tevékenységüket egyre nehezebb körülmények között kellett végezniük. Az előadó értékelte többek között a Kispesti Vágóhíd tevékenységét, majd szólt arról, hogy december közepén fölvetődött a szolnoki és a Budapesti Húsipari Vállalat összevonásának gondolata és a továbbiakban részvénytársaságként történő üzemeltetése. Kétségkívül énnél", a bejelentésnek volt a legnagyobb visszhangja a dolgozók körében, s a hozzászólók többsége arról beszélt, hogy ez felesleges lenne, különösen úgy, hogy tudják, a szolnoki cég évről évre nyereséges, míg ugyanezt a Budapesti Húsipari Vállalat nem mondhatja el magáról. A vállalat vezetői válaszukban megnyugtatásul elmondták, hogy a részvénytársaság létrehozása csupán javaslat, amit értékelni fognak, de a kollektíva nélkül nem döntenek. A munkásgyűlés a további hozzászólásokban megfogalmazott kérdésekre adott válaszok után ért véget. Vegyesvállalatot alakít az Aprítógépgyár (Folytatás az-1. oldalról) reség pedig meghaladja a 80 milliót. Idén tovább növelik a termelést, 880 milliós termelési érték a cél, amit a tőkés export további dinamikus növekedése alapoz meg. Kilencvenmilliós nyugati megrendelést teljesítettek 1986-ban. a következő évben megduplázták, a tavalyi 250-nel szemben pedig idén már 350-re van igény. A tőkés export érdekében idén újabb számjegyvezérlésű lángvágót és hegesztő robotot helyeznek üzembe és autonóm munkacsoportot szerveznek az acélöntődében js. A jászberényi vállalat részt vesz egy vegyes vállalat alapításában. amely egy új-zé- landi cég 60 százalékos részesedésével TIDCO ANIX kft névvel még az idén megalakul Budapesten, és meg is kezdi a termelést. A 40—45 millió forintos tőkéből az Aprítógépgyár 26, a NIKEX 15 százalékkal részesedik. A vegyes vállalat a külfödi partner szellemi termékét, egy rendkívül korszerű őrlőgépet. gyártja. A termelési hátteret az Aprítógépgyár adja, a kft pedig az összeszerelést és főleg az értékesítést végzi. Az új-zélandi cég innen kíván betörni a közel-keleti, a dél-euróoai és természetesen a szocialista országok piacára. LP Az új akkumulátor termékek mellett még szükség van a hagyományos keménygumi edényekre is. A Szolnok Megyei Tanács Vasipari Vállalat szászberki akkumulátor üzeme saját felhasználásán kívül még 30 ezret száilit, mintegy 15 millió forint értékben a Budapesti Akkumulátorgyár részére, amelyek tovább szerelve exportra kerülnek. (Fotó: T. Z.) Több szem többet lát Egy bizonyos, a szakszervezet is keresi a helyét, szerepét a folyamatosan változó, módosuló'belpolitikai helyzetben. Mindez vonatkozott a szakmaközi bizottságokra is, amelyek szerepét a vidéki településeken fokozatosan átvették az úgynevezett szakszervezeti, községi, nagyközségi bizottságok. Minderre, no, meg az új testület útkereső lépéseire is érdekes példákat találhatunk Kunhegyesen. Ugyanis a nagyközségben 28 olyan kisebb-nagyobb munkahely található, ahol szakszervezeti tagak tevékenykednek. Újdonságnak számít, hogy a nagyközségi szakszervezeti bizottság révén a tagság több, helyi település- fejlesztési elképzelésben a korábbi gyakorlattól eltérően markánsabban hallotta, hallatja véleményét. Mondván a település üzemei 1986—90 között 11 millió 338 ezer forinttal támogatják a 'községpolitikai elképzelések megvalósítását. Azon a jogon, hogy az átutalt százezrek, milliók döntő többségében érintettek a szakszervezeti dolgozók is, — hiszen ők termelték, 'keresték ezt az összeget —, megfogalmazták saját elképzeléseiket. A vélemények összesítésekor kiderült, hogy a szak- szervezeti munkások három fontos területen: a gázprogram megvalósításában, az úthálózat bővítésében és az orvosi lakásépítésben teljesen egyetértenek az ottani tanácsi elképzelésekkel. Megoszlanak a vélemények a távbeszélő hálózat korszerűsítéséről, mivel a költségeket erőn felülinek tartják. Ámbár hozzáteszik: ha most adódik a fejlesztésre lehetőség, akikor élni kell vele, nehogy még tekintélyesebb legyen a lemaradás. Hasonló a megítélése Abádszalók térségében kialakított szernny- víztározónak is: az építését indokoltnak, de túlontúl drágának ítélik. Egy tény: nem érdektelen sehol sem a községpo- litikai fejlesztések minél szélesebb, többirányú ismertetése, véleményezése. Még akkor is, ha a lehetőségek sok jogos óhajnak álljt parancsolnak. Ugyanakkor a hasonló párbeszédekből a vezetés is profitál, hiszen a munkahelyi szakszervezetek nem mást, mint tagságuk véleményét tolmácsolják: nem a kívülálló, az erőfeszítéseket páholyból szemlélőik jogán. Elvégre a helyi gyarapodások — legyen szó óvoda, orvosi lakás építéséről, ivagy úthálózat bővítéséről — akkor nyerik el az ott élők túlnyomó többségének a támogatását, ha a döntések meghozatala előtt minél több ember véleményét kikérik. Valahogyan oly módon, ahogyan most Kunhegyesen próbálkozik a nagyközségi szakszervezeti bizottság és a tanács. D. Sz. M. A jégpálya, a bacilus meg a lyuk Idegesek vagyunk. Kör- forgásszerűen idegesítjük egymást. A kora reggeli járattal induló autóbuszvezető elkésik a munkahelyéről, mert a bérházkapu lépcsőjének fagyott latyakján elcsúszik, megüti magát. Amikor feltőpászkodik, észreveszi, hogy a nadrágja igen rossz helyen végigszakadt. Vissza akar liftezni a VII. emeleti lakásaiba, de kénytelen megállapítani, hogy a lift, amely elő'íte egy perccel még működött, felfelé nem indul el. Felgyalogol, majd le. Szalad a kocsijához, de a három hónapja vásárolt — milyen drágán! — felújított akkumulátora mínusz 8 fok hidegben már képtelen elindítani a motort. „Megtolják”, irány a munkahelye. A járat késésé) sietséggel próbálja „behozni”. A tolongó utasok közül egv ifjú hölgy kabátját odacsípte a csapóajtó. Az ifjú hölgy már ugyan fehér köpenyben áll a pult mögött de magában még mindig a „sofőrt” szidja. Alig tud odafigyelni, hogy mit kérnek a vevők. Az egyik vissza is jön, hogy sajtos párizsi helyett disznósajtot kapott. A hölgy megrántja a vállát, és szinte odadobja a reklamáló vevőnek a kért árut A kör- szakállas valaki „minősíti” a boltot, dühöngve megy a pénztárhoz. A közlekedési jelzőlámpánál egy Trabant nem indul azonnal, amikor vált a fény. A körszakállas a mögötte lévő Ladában ordít, dudál. A Trabantos nekilódul, kihúzódik. a szélső sávba — hogy menjen ez a „hülye” — észre sem veszi, hogy „beterít” három-négy járókelőt a sós. vizes latyakkal ... A nap további részében percről percre nyomon lehetne követni regggeli önmagunkat. (A fene ette volna meg, most tettem új betétet a toliamba, de már nem fog!) Idegesítjük egymást, megalázzuk, sértegetjük. Körláncot járunk bosszúságainktól indíttatva. A tejfeles műanyag csésze csak félig van lezárva, a le- vélborítékot hiába n.yálaz- zuk, a szerelő ígéri, hogy jön, de más dolga akad, a hivatalban kioktatnak, szombatonként már az autós műszaki cikkeket árusító magánkiskereskedők javarésze is „Zárva”, valaki elrendeli az irodaházban egy fűtőtest javítását pénteken reggel — több száz ember fagyoskodik — holott az apró reparálást munkaszüneti napon is el lehetne végezni, fontos üzenetek©', nem adunk át egymásnak, ezt a sort is nagyon hosszan lehetne folytatni. Ahogy a magyarázkodásokat is. Csakhát a magyarázkodások is bosszantanak már bennünket. így csak legyintettünk, amikor ezt hallgattuk, hogy a gyógyszertárak leltározása nem. okoz gondot a lakosság számára. Köhögő, prüsszögő, kórusként álltunk sorban gyógyszerekért — influenzás szopránok, altok, tenorok és baritonok. Nincs elég bajunk? Van, sok is, de ha nem lenne, úgy tűnik, csinálnánk magunknak. Csak elnézést kérhetek, ha talán nagyon is summá- zónak tűnő soraimmal — ráadásul én meg úgy vélem, ez csak a jéghegy csúcsa — valakit megsértettem. vagy akár bosszantottam is. Kérem megértésüket: újabb betétet tettem ugyanis a toliamba, de .az sem fogott. Grafit ceruzával írtam, talán egv kicsit szétszórtan gondolkoztam, mert nem ment ki a fejemből, hogy estére hogyan jutok be a lakásomba. Reggel ugyanis a tél eleién vásárolt új felöltőm jobb oldali zsebébe tettem a kulcsaimat, elfelejtettem, hogy az meg lyukas ... — ti Kinek nQn kell Bencze Lajos? Kompromittáló magnókazetták és egy lap ______ a pártkongresszusi kiadványból Téeszelnök-választás előtt Jászladányban A karácsonyi „ajándékok”: az egyik rágalmazó magnókazetta és a kitépett lap a pártkongresszusi kiadványból jegyzetlapok:
