Szolnok Megyei Néplap, 1988. december (39. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-10 / 294. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988 DFOEMBFR 10. SxtnuJ)paJbi 'ItqtjZAjf MIÉRT A HAJSZA? Kérdezem valakitől — csak tudnám, hogy kitől — miből fogyasztok én többet, mint amennyit a legutóbbi népgazdasági, középtávú és éves tervek megengedhetőnek vélnek? Kérdezem ezt azért is, mert rendre olvasom, hogy „A lakosság 1985— 1986 évi többletfogyasztása miatt olyan intézkedéseket kellett hozni, amelyek a fogyasztást mind 1986-hoz, mind a jóváhagyott 1987. évi tervhez képest mérséklésre késztetik.” A bérből és fizetésből élő magyar átlagpolgár havi átlagbére — KSH adat! — 6596 forint, a havi átlagkereset 6958 forint. Kell ehhez kommentár? Mi marad? A hajszoltság. Hg úgy tetszik: a pénz, a különmunka, a különkereset hajszolása. A pác, nem csak egyeseknek és nem csak a kiváltságosoknak, de egyre többeknek majdhogynem beláthatat- lanul széles: a lehető legváltozatosabb — — esetenként és gyakorta egészen lehetetlen — „jövedelemkiegészítő” források kínálkoznak. Félreértés»ne essék, nemcsak a maszekoknál, nemcsak a palacsintasütőknél, lacikonyhásoknál, nemcsak illegális „fekete” munkavállalóként, hanem állami vállalatoknál, intézményeknél, hivataloknál és megannyi egyéb legális helyen és legális módon. S mind e helyen — főleg az utóbbiakra gondolok — kell lennie egy kasszának, amiből engem, mint másod-, harmadvagy negyedállásút, mint szerződésest, mint alkalmilag megbízottat, mint esetenkénti megbízást aláírót, mint mellékfoglalkozásút — széles a skála, sok a variáció nemde? —, szóval mint főállásom mellett valami módon ..maszekolót” kifizetnek. Nem sok pénzzel, de fizetnek. Ezek a keretek és ezek az összegek nem tervezendők a mindenkori vásárlóerő kiáramlást rögzítő népgazdasági tervekben? Ha nem, akkor miért nem? S ez esetben miért a rendre ismétlődő hivatalos megdöbbenés. a tervezettnél nagyobb bér-, illetve jövedelemkiáramlás miatt? S miért a többletfogyasztás miatti állandó szemrehányás? Belátom: kerülgetem a lényeget. Hogy tudniillik: miért kell bennünket, állampolgárokat olyan (anyagi)helyzetbe hozni, hogy pótlólagos jövedelemforrások után nézzünk, többnyire nem a, luxuslakásaink felépítése, inkább csak a valamennyire is elfogadható egyéni életszínvonalunk fenntartása, megőrzése miatt? S ha már egyszer erre kényszerülünk, akkor nem lehetne ezeket a „pótlólagos jövedelemforrásokat” valami módon átterelni a főmunkahelyünk bérkasszájába? Semmiképpen sem megoldható, hogy — a mainál sokkal keményebb, sokkal szigorúbb teljesítménykövetelmények mellett — legyen annyi pénze a munkakönyvünket raktározó munkahelyünknek, hogy abból, ha megérdemeljük, ne havonként csak néhány száz forintot csepegtessenek béremelés címén, de sokkal többet is fizethessen? Másképpen fogalmazva, illetve kérdezve: nem megoldható, hogy erős kézzel elzárjuk a mellék-, a másod-, s a jó ég tudja mi minden egyéb módon nevezhető, kategorizálható maszek tevékenységek fizetésére szolgáló pénzügyi forrásokat? Nem lenne éppen példátlan eset: azokban az országokban, ahol komolyan veszik a (fő)munkahelyi teljesítményt, s persze komolyan veszik az ezért járó fizetséget is, oft az ide-oda történő „maszekolás” majdhogynem főbenjáró bűn, mellőzése legalábbis alkalmazási kritérium. Azzal kezdtem, hogy nem értem: ugyan miből fogyasztanék többet és állandóan, s rendre többet a mindenkori tervek által megengedhetőnél? De legfőképpen azt nem értem, hogy a közösségi fogyasztás miért több, s egyre több, az ugyancsak tervezett megengedhetőnél? S ha ez arányaiban sokkal több, mint az állandósult szemrehányásként nekem címzett személyes fogyasztásom, akkor miként kezeljem a szemrehányásokat? Mit kezdjek ezekkel? Kérdem ezt azért is. mert olvasom a másik folyóiratot, a Közgazdasági Szemlét, amelyben az ugyancsak rangos — szakmailag is rangos! — szerző statisztikai tényekkel alátámasztva közli, hogy .. lehetetlen, hogy a lakossági fogyasztás a nettó nemzeti termelés 71 százalékáról 53 százalékára süllyedjen . a közösségi fogyasztás pedig 11 százalék helyett elérje az állami jövedelemről való 18 százalékos részesedést.” A szerző egyetlen — az 1985-ös — esztendő gazdasági jelenségeit elemezve jutott az iménti megállapításra.. . S akkor most hadd kérdezzem ismét: hogy is vagyunk ezzel a rendre növekvő lakossági fogyasztással ? . . . V. Cs. Már szűrővel készülnek Uj pipák— jó pipák A szolnoki központú Nagykunsági Erdő és Fafeldolgozó Gazdaság nagykőrösi üzemében működik az ország egyetlen pipagyártó műhelye. A városban hagyománya van a pipakészítésnek — az ötvenes években társulás alakult a gyártásra, amely a hatvanas években élte virágkorát, ekkor több százezer pipa készült évente. Ma csak néhányan foglalkoznak a gyártással, évente mintegy 30 ezret szállítanak a hazai piacra. Közel egy éve ú.i, filterszűrős tí- pustfejlesztettek ki, amely várhatóan alkalmas lesz külföldi értékesítésre is. Fotó: T. K. L. Árva legelsők Emlékezés a Kommunisták Magyarországi Pártja szolnoki szervezetének megalakulására Dr. Guth Antal a szolnoki hadikórház sebésze az asztali naptárának támasztotta a táviratot, mint valami fényképet, s hosszasan nézte. .iMikor is találkoztunk utoljára?” A válaszért messzire mentek az orvos gondolatai, egészen az „öreg iskolába”, a zilahi gimnáziumba. „Jó lenne, ha Bandi is itt lehetne! Szegény Bandi. . Az asztal bal oldalán ott volt a költő-jóbarát új verseskötete. A főorvos belelapozott. „ .. .szeretettel. Ady Endre”, olvasta ki tudja hányadszor az ajánlást. Hívatta az ügyeletessel Bohács Istvánt. A katona előírásszerűén jelentkezett. — Hagyd a jenébe! Kik vannak szolgálatban? — szólt rá az orvos. A katona sorolta a neveket. — Jó. —- bólintott a sebész — civilbe öltöztök és kimentek délben a pesti gyorshoz. Vendégünk érkezik: alacsony, fekete kalapos, korombéli férfi: Dr. Sebestyén Emil orvos. Tessék, itt a fényképe, de vigyázz, ez régi fotográfia... A katona hunyorgott: — De hiszen ez... Az orvos megemelte a hangját: — Jó, jó, mi tudjuk, de mindenki másnak dr. Sebestyén Emil. . . Randevú az alagsorban Kun Béla — alias dr. Sebestyén Emil — a Városmajor úti pártalapítás utáni napokban, tehát november 24—30 között' érkezett Szolnokra. Dr. Guthtal és Ady- val még a zilahi Wesselényi Kollégiumból ismerték egymást. Az ekkor már felsős Ady Kun Béla „házitanítója” volt. A kortársak visz- szaemlékezései szerint a szolnoki hadikórház orvosa a háború éveiben sűrűn Ady köteteiből olvasott fel a sebesülteknek. A KMP szolnoki szervezetének megalakulását visszaemlékezések, írásos dokumentumok alapján idézzük. Dr. Guth Antal Molnár Anna — F. Bede László menyasszonya — segítségével értesítette azokat akiket be akart vonni a párt szolnoki megalakulásának szervezésébe. A hadikórház — eredetileg polgári fiúiskola — alagsorában tartott megbeszélésre F. Bede László MÁV műhelyben dolgozó vasesztergályost. Hoksári János és Pintér László MÁV fűtőházi munkásokat. Molnár Anna, Palla István fűrésztelepi munkásokat, Dozwald Gáspár szabászt, Jászi Ferenc fodrászt hívták meg. Kun Béla a jelenlévőktől először a szolnoki munkásság és a katonaság hangulatáról érdeklődött. Megtudhatta, hogy a városban a háború előtt a szervezett munkások körében igen nagy volt a szociáldemokraták befolyása, de az elmúlt években sokan kiléptek az SZDP-ből, az elégedetlenség a szociáldemokraták politikájával szemben napról napra növekszik. — És a katonaság? Kun Bélának Guth doktor válaszolt: — A 68-as gyalogezred szinte teljesen a befolyásunk alatt áll. A katonai parancsnokság egyértelműen úgy vélekedik róluk, hogy kommunizmussal fertőzöttek. Nem lebecsülendő a város határában dolgozó orosz hadifoglyok potenciális ereje sem. Velük is mindennapos a kapcsolatunk, segítjük őket, ahogy tudjuk. A zömök férfi többször bólintott és jól hangsúlyozottan mondta: — Akié a fegyver, azé a hatalom. Meg kell magyaráznunk az embereknek, hogy a vesztes háború minden költségét velük akarják megfizettetni. A dolgozó emberek ellenségei azt gondolják, hogy ha az a munkás, az a paraszt aki olyan engedelmesen ment a vágóhídra, mint a jármos ökör, hát hogyne tartaná oda a hátát, amikor csak a bőrt akarják róla lehúzni. Ezen csak egyféleképpen lehet segíteni: forradalmi szóval és tettel... Kun Béla ezen a megbeszélésen a Moszkvában akkor már megjelent Ki fizet a háborúért című tanulmánya alapján érvelt, majd megkérdezte: — Lehetőségét látják-e annak, hogy szándékainkat, céljainkat elmondjuk a tömegeknek? Néhány ember, akármennyire is azonosan is gondolkoznak. még nem párt, legfeljebb klub. Ahhoz, hogy Szolnokon megalakítsuk a Kommunisták Magyarországi Pártja helyi szervezetét — az országban az elsők között — bírnunk kell a tömegek bizalmát! A jelenlévők kivétel nélkül igent mondtak Kun Béla kérdésére, bíztak abban, hogy a KMP a Tisza partján is megalakulhat majd a környező városokban, falvakban is erős tömegpárttá szerveződhet. Kun Béla még arra hívta fel a jelenlévők figyelmét, hogy a párt leendő tagjait világosítsák fel, ebben a pártban nem tapsolni kell, hanem cselekedni. „Az ovációk ideje lejárt, a helyeslést forradalmi tetteknek kell felváltaniuk. Vitatkozni nemcsak hogy lehet, de kell is. hanem amikor a döntés megszületett, akkor a pártnak egy emberként kell cselekednie!” Búcsúzáskor — az esti órákban — kellő óvatosságra intette a szervező bizottság tagjait. „Szélcsend van, vihar előtti. Ellenségeink igen erős ütéseket kaptak a politika ringjében, úgy tűnik, mintha a padlóra kerültek volna... A szovjet-oroszországi tapasztalatok után mondhatom, ez csak látszat. Felkelnek és ütnek, ahogy tudnak. Erre'fel kell készülniük! „Bújkálósdi” Az illegalitás kifejezését ez időben még nem ismerték Szolnokon, így a pártszervezés titokban folytatott munkáját ,,bujkálósdinak” titulálták. — a fogalom még sokáig élt a munkások körében. A szervező bizottság tagjai megfogadták Kun Béla tanácsait, összejöveleteiket titokban tartották. Esténként Palla István házában, F: Bede László és mások lakásán tartották, mindig váltogatták a helyszínt, ahol a különböző szakmák képviselőit fogadták. A kérdések, a megbeszélni valók többnyire akörül forogtak, hogy a különböző foglalkozású kétkezi emberek, értelmiségiek — főleg a tanítók, tanárok — elfogadják-e a kommunisták programját, hajlandóak-e azt támogatni. A válaszok igen kedvezőek voltak. Palla István: „A város Nemzeti Tanácsának több elvtársunk tagja volt, de sokra nem mentek, hiszen a Nemzeti Tanács elnöke a megalakuláskor kérdést intézett a tisztviselőkhöz, hogy hajlandóak-e tovább dolgozni. Persze, hogy mind igent mondott. — ők lettek aztán a forradalom legnagyobb kerékkötői. Amikor a Nemzeti Tanács hírét vette a szervezkedésünknek — mert csak kiszivárgott — azzal vádoltak bennünket, hogy anarchiát akarunk, sőt később azt is elterjesztették, hogy a mi programunkban két óra szabadrablás is szerepel. A munkások és a 68- as ezred katonái annál inkább támogattak bennünket. December első napjaiban már a párttal rokonszenvező közkatonák vigyáztak arra. hogy egyeztető tárgyalásainkat nehogy megzavarja a rendőrség, hiszen a hivatalnokok — köztük igen sok volt a jobboldali érzelmű ember — karja még messzire elért. Csak akkor léptünk ki a nyilvánosság elé, amikor a város munkásságának jelentős részét magunk mellett éreztük. Nem is csalódtunk bennük!” Vita a Kossuth téren Az előkészítő bizottság december tizenkettedikére nagygyűlésre hívta meg a város munkásságát a Piac térre. A Nemzeti Tanácsnak ekkor már nem volt elég ereje — hiszen az intéző bizottság tagjai között ott voltak a „baloldaliak”: Orosz György, Virág János, Páify János, F. Bede László — hogy nyíltan megakadályozza a nagygyűlést, ezért azt javasolták, hogy a szociáldemokrata érzelmű embereket is hívják meg erre a nagygyűlésre. A kellemetlen, hideg eső ellenére is öt-hatezernyi ember gyűlt össze a kockaköves Piac téren, meghallgatták a városháza erkélyéről beszélő szónokokat. A KMP Központi Bizottsága a párt egyik legjobb akkori szónokát, Vágó Bélát küldte Szolnokra. Vágó Béla: — Népnyomor helyett szociális alapokon felépülő társadalmat akarunk. Az éhezőknek kenyér kell. a betegeknek gyógyszer, orvosi ellátás. Milyen jogegyenlőség az, ha egyesek meghíznak, mások meg a mindennapi kenyerüket se tudják megkeresni családjuknak. Követeljük az üzemek, bankok államosítását! A dolgozó osztályok hatalmát akarjuk megvalósítani... Vincze Sándor a szociáldemokraták szónoka zavaros fejtegetésekkel kezdte mondanivalóját, azzal vádolta a kommunistákat, hogy azok „az SZDP évtizedes küzdelmének gyümölcsét akarják learatni. A célunk közös, de harcban állunk, mondotta. Ekkor már hatalmas füttykoncert színtere volt a mai Kossuth tér. A nagygyűlést követően a párt előkészítő bizottságának tagjai, a különböző szakmák bizalmi testületéinek képviselői a Balaton Kávéház első emeleti, előre kibérelt helyiségébe mentek és ott a tanácskozás után bejelentették a Kommunisták Magyarországi Pártja szolnoki szervezetének megalakulását. Az ideiglenes vezetőség elnökének F. Bede Lászlót. titkárának pedig Jászi Ferencet választották meg. A KMP szolnoki szervezetének megalakulása után néhány nappal, héttel a megye más településein — Jászberény. Túrkeve, Kunszent- márton stb — is megalakultak a párt helyi szervezetei csoportjai. S az alapítók, — ahogy Balázs Béla írta „az árvs legelsők” — sorsa...? Kun Béla és Vágó Béla e sztálinizmus áldozata lett dr. Guth Antal valószínűiéi a spanyol polgárháborúban, a nemzetközi brigád orvosaként halt hősi halált. F. Bede Lászlót, Virág Jánost Hoksári Jánost és másoka' az ellenforradalmi terroris ták az abonyi Vigyázó kastélyban bírói ítélet nélkü kivégezték. .. Tiszai Lajos
