Szolnok Megyei Néplap, 1988. december (39. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-14 / 297. szám

1988. DECEMBER 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Gondolatban már az új Tisza-hídon Üzenet a Tisztelt Háznak Pedagógusok bérfóruma Szolnokon Letéti jegyeket bocsátanak ki december 15-től a taka­rékszövetkezetek tízezer, százezer és 1 millió forint névértékben. Az értékpapír lejárata három év, és évente 18 százalékos kamat illeti meg a jegy tulajdonosát. A kamat a takarékszövetkeze­teknél évente felvehető, aki viszont a harmadik év le­jártakor egybefüggően és hiánytalanul mutatja be a kamatszelvényeket, a letéti jegy után kamatos kamathoz jut. A résztvevők nagy érdeklődéssel hallgatták a terveket (Folytatás az 1. oldalról) fölött az első közlekedő­ket ... Ezután dr. Aut Györgyi miniszteri biztos ismertette a tervezés előkészületeit. Ha a neve ismerten cseng az agilis mérnöknőnek, ez azért van, mert ő volt a miniszte­ri biztosa a Hungaroring építésének is, ami köztudot­tan jól sikerült. A miniszte­ri biztos elmondta, hogy 1979-ben írtak ki tervpályá­zatot az építendő út vonal- vezetésére, és az UVATERV 1982—83-ban vetette papírra az első elképzelését arról, miként . lehetne Abony és Kisújszállás között olyan utat építeni, amely elkerül­né a lakott településeket. Végül megszületett az épí­tési terv mai változata, amely 678 méter hosszú hi­dat tartalmaz, s ebből a mederhíd hossza 120 méter lesz, 6,3 kilométer hosszú új árvízvédelmi vonallal bővült a terv menet közben. A ter­vezett 950 millió forintos költség 1993-ra várhatóan másfél milliárdra növekszik, az anyagárváltozások és a költségek drágulása miatt. Dr. Lakatos Ervin, a Híd­építő Vállalat vezérigazgató­ja a kivitelezésről tájékoz­tatta a résztvevőket. Elmond­ta, hogy 1989-ben az alépít­mény készül, a következő esztendőben a mederhidat „feszítik ki” emberei és 1991—92 lesz az, amikor az ártéri híd is megvalósul. A technológia nem lesz akár­milyen: a mederhíd feszített vasbetonszerkezetből készül, amilyet Győr mellett, Csong- rádon és a soroksári Duna- ágban láthatnak már az ar- rajárók. Az ártéri híd építé­sénél is technológiai újdon­sággal szolgálnak: ugyan a Berettyón kicsiben már el­próbálják az építés miként­jét, azonban az igazi nagy próbatétel a szolnoki ártéri híd lesz. A titka ennek a technológiának az, hogy a megépített híddarabokat amolyan monumentális hur­katöltő gyanánt tolják a he­lyükre. A környezetvédelem és a közlekedés előnyei mellett a foglalkoztatás szférájában is érezni lehet majd az építke­zés jótékony hatását, hiszen Szolnokon készülnek el a be­tonszerkezetek, innen kerül­nek ki a munkások, igy mondhatni, hogy a megye lakói és intézményei által összeadott forintok — visz- szajutnak a „feladókhoz”. Ezután kérdésekkel ostro­molták a meghívottak az il­letékeseket, melyekre kime­rítően és türelmesen vála­szoltak a kérdezettek. La­punk nevében azt kérdeztem Nagy Ervintől, hogy alig egy héttel az Országgyűlés ülés­szaka előtt, amelynek napi­rendjén éppen a költségvetés jóváhagyása — avagy meg­nyirbálása — szerepel, mi a holtbiztos garanciája annak, hogy a lehetséges módosítá­sok nem fogják befolyásolni az épités most ismertetett ütemét? A miniszterhelyet­tes válasza nagyon diploma­tikus volt: „Az 1989-es évre tervezett munkálatok, éppen a megye pénzéből, biztosít­va vannak . . Ami a kivi­telezés többi tervezett kiadá­sát illeti? Állampolgárként bízhatunk abban, hogy nem lehet olyan szorult helyzet­ben az ország, hogy a híd megépítésének nyomós indo­kait figyelmen kívül hagyja! — Pb — Szénporrobbanás volt Lencsehegyen Berecz Frigyes látogatása a bányában Berecz Frigyes ipari mi­niszter tegnap megtekintette a lencsehegyi bánya föld alatti munkahelyeit, a több órás bányajárásra elkísérte Antalóczy Albert, az MSZMP Komárom megyei bizottságá­nak első titkára is. A bányabeli látogatás után az ipari miniszter tapaszta­latairól tájékoztatta az MTI munkatársát. Elmondta, hogy mostani látogatása nincs szo­ros összefüggésben a sajná­latos tragédiával, mert a programról már szeptember­ben megállapodtak a Dorogi Szénbányák vezetőivel. A körülményeket figyelembe véve természetesen sok szó esett a december 4-i ka­tasztrófáról is. A miniszter elismeréssel adózott a bá­nyászok helytállásának, hogy a mindenkit lelkileg is meg­rázó szerencsétlenség ellené­re fegyelmezetten tesznek eleget kötelezettségeiknek. Berecz Frigyes hangsú­lyozta: mostani látogatása jó alkalom volt arra, hogy be­szélgessen a bányászokkal, a vállalat vezetőivel, megis­merje mind a dolgozók gond­jait, mind a vállalat gazda­sági problémáit. Azt tapasz­talta. hogy a bányászok ért­hetően türelmetlenek, sokat foglalkoztatja őket az ország nehéz gazdasági helyzete, s nem utolsósorban saját ke­reseti viszonyaik. A dolgozók különösen a személyi jövede­lemadó rájuk háruló terheit sérelmezik. Ügy ítélik meg, hogy ennek az adózási mód­nak teljesítmény-visszatar­tó hatása van. A hazai szénbányászatról általánosságban szólva Be­recz Frigyes kifejtette: a kétségek ellenére is van jö­vője az ágazatnak. Hazánk­ban 200 évre elegendő szén- vagyon rejlik a földben, de a jelentős mennyiségből csak a gazdaságosan kitermelhetőt szabad kiaknázni. Ezért ha­tározta meg a gazdaságossá­gi küszöböt a Tervgazdasági Bizottság. Ami a dorogi bá­nyászkodást illeti, ez megfe­lel a gazdaságossági követel­ményeknek, itt 20 százalék­kal olcsóbban termelnek az elfogadott határértéknél. * * * Neuberger Antal, az Orszá­gos Bányaműszaki Főfel­ügyelőség elnöke tegnap dél­után az alábbi nyilatkozatot adta: minden jel arra mutat, hogy Lencsehegyen szénpor­robbanás okozta a tragédiát. Erre utalnak azok a vizsgá­lati eredmények, amelyeket a Mecseki Szénbányák Ku­tatóintézetében végeztek. Itt ugyanis a lencsehegyi szén­pormintákat elemezték és kísérletekkel határozták meg ennek robbanásveszélyességi fokát. Most már az is bizo­nyosnak látszik, hogy a szén­por berobbanását az előírás­tól eltérő robbantási mód váltotta ki. A Pedagógusok Szakszer­vezete Szolnoki Körzeti Bi­zottsága bizalmitestületi ülést tartott tegnap délután, amelyen a központi vezető­ség október 14-én néhány bérkérdésben hozott állás- foglalását vitatták meg, il­letve egészítették ki a város oktatásügyi dolgozóinak helyzetével. Az ülésre meg­hívták dr. Sziráki András, Boros András és Czibulka Péter országgyűlési képvi­selőket is, azzal a nem tit­kolt szándékkal, hogy a jö­vő héten sorra kerülő Or­szággyűlésen a következő év költségvetési vitáján próbálják meg érvényesíte­ni a pedagógusok érdekeit. Az ülésen, amelyen részt vett Berki Ferencné, a vá­rosi pártbizottság titkára, a felszólalók és az írásban el­készített elemzés alapos ké­pet adott a megyeszékhely nevelőinek, s az intézmé­nyek technikai dolgozóinak béréről, jövedelmi viszo­nyairól. A legfrissebb adatok sze­rint a városban a pedagó­gusok átlagbére 7306 forint, a technikai dolgozóké 4980 forint. Intézménytípuson­ként természetesen ez elté­rő. Amíg például az óvo­dákban dolgozó dadák, ta­karítók átlagbére 4268 fo­rint, a középiskolák techni­kai dolgozóié 5496 forint. Az óvónők átlagbére 5842, az általános iskolai nevelőké 7282, a középfokú intézmé­nyek tanáraié 8794 forint. A körzeti bizottság dokumen­tuma összevetésként idézi két szolnoki közlekedési vállalat felsőfokú végzettsé­gű dolgozóinak besorolás szerinti átlagbérét 9207 il­letve 9353 forintot, de a szolnoki nevelők jövedelme alatta marad a szellemi fog­lalkozásúak országos átlag­bérének is. S persze nem­csak a szolnoki nevelőké. Az országos pedagógus át­lagbér mindössze 6472 fo­rint. A Pedagógusok Szakszer­vezete Központi Vezetősége efogadhatatlannak tartja a nevelők jövedelmi viszo­nyait, és jövőre 40 százalé­kos béremelést tartana in­dokoltnak, amely az okta­tásügy valamennyi dolgozó­ját megilletné. A szolnoki ülésen felszólaló szakszer­vezeti főbizalmiak, iskola- igazgatók egyetértettek a központi vezetőség állásfog­lalásával a béremelés mér­tékét illetően, s számos pél­dával igazolták annak jo­gosságát. A technikai dol­gozók bére sok esetben nem éri el a létminimumot, az anyagi gondok miatt a pe­dagógusok jelentős hányada nem képes értelmiségihez illően élni, nem tud köny­vet, újságokat, szakirodal­mat vásárolni mindennapi munkájához. A középisko­lákban végzett vizsgálat szerint a több mint harminc éve dolgozó pedagógusok át­lagbére 12 ezer 300 forint, az általános iskolában ugyancsak ennyi szolgálati idővel rendelkező kollégáiké 10 ezer 219 forint. Szinte valamennyi felszó­laló említést tett a pedagó­gusoknak arról a sérelmé­ről, amely a Munka Tör­vénykönyvével nem egyező módon megfogalmazott MM rendeletben írtak elő, neve­zetesen a nevelők „a köte­lező óraszámuk 50 százalé­kos mértékéig tartósan kö­telezhetők a túlórák ellátá­sára”. Ráadásul a túlóradíj­jal még ma is számos kér­dés tisztázatlan, az intéz­mények egy részében hibá­san vagy igazából meg sem történt a túlmunka díjának bruttósítása. A véleményt nyilvánító pedagógusok, szakszerveze­ti aktivisták azt szeretnék, ha a fizetésük elég lenne az értelmiségi életforma min­dennapi megélhetéséhez, s ez nem túlórák segítségével jönne létre. Többen a pályakezdők ér­dekében emeltek szót, hi­szen nekik az önálló élet­kezdés, a lakáshoz jutás még külön is — sok esetben reménytelen — erőfeszíté­seket igényel. A panaszok mellett per­sze eredményekről is szó esett az ülésen. Ezek azon­ban a nevelés-oktatásban elért sikerekről számoltak be, mintegy bizonyítva a várakozások jogosságát. Felszólalt a vitában dr. Sziráki András is, aki egyet­értéséről biztosította a ne­velőket. Ugyanakkor adato­kat mondott el az ország gazdasági helyzetéről, telje­sítőképességéről, s ennek függvényében türelemre in­tette a résztvevőket, hiszen — mint mondta —, úgy tű­nik, egyelőre reális esély csak lépcsőzetes béremelés­re van. Szót kért ezután Czibulka Péter országgyűlési képvi­selő is, aki elmondta, hogy a jelenlegi helyzet hosszabb időszak alatt alakult ki, ezért a felborult értékren­dek helyretétele is csak hosszabb idő alatt lehetsé­ges. Végül néhány konkrét kérdésre válaszolt. T. G. számonkérés: no, lássuk is, milyen javulás következett be néhány hónap, esetleg egy év múltával. — Pedig a feltáráson kí­vül ez ennek a munkának a másik lényege. — Igen, és e téren vál­toztatni szükséges, hiszen valahol ez is a társadalmi tu­lajdon védelmét segíti. — Hány betörést követnek el az üzleteikbe? — Évente hármat-négyet. Mindez abból is adódik: tranzittelepülés a miénk, te­mérdek az átutazó, az ide­gen. — Riasztóberendezés van? — Igen, de például amikor legutóbb az áruházba betör­tek akkor éppen valami mi­att elromlott. Ezt az ott dol­gozók jelentették a szerelők­nek, akik megígérték: más­nap jönnek. El is jöttek, de megelőzték őket a rablók, akik még aznap éjszaka tisz­telték meg látogatásukkal az üzletet. Azóta egyébként jó a rendszer. — Rács, zár? — Mindenhol van, de az is igaz, hogy a göngyöleget még szabadon tároljuk. A vizsgálat után sürgősségi sorrendet dolgoztunk ki, és jövőre az első negyedévben a zárt göngyölegtároló is meglesz. Rács, zár van, könyvelem el a feleletet, ami némi biz­tonságot mindenképpen ad. De nem árt, ha ez a rend a fejekben is megvalósul, mert a társadalmi tulajdon védel­me valahol itt kezdődik. Amikor mindenki úgy óvja, félti az áfész-tulajdont, mint­ha az övé lenne. Ez pedig akkor következik be, ha az ebbéli tevékenységben min­den egyes kereskedő érde­kelt. Erkölcsileg és anyagi­lag is. Nem nehéz leírni: ez tűnik nehezebbnek. Űjszá- szon is, meg máshol is. P. Sz. M, A Szolnoki Városi Népi El­lenőrzési Bizottság néhány éve az Űjszászi Áfésznél azt vizsgálta: milyen a társadal­mi tulajdon védelme, meny­nyire hatékony a belső el­lenőrzés. Ami a főbb meg­állapításokat illeti, azokból kitetszett: az apparátus munkahelyi tevékenységében is akad javítanivaló. Így a pénzbeli ellátmány elszámo­lásával olykor heteket kés­tek, holott esetenként nem kis összegekről, százezer fo­rintokról volt szó. Ezen kí­vül a soros elszámolású bi­zonylatokról nem mindig ké­szült számadás. Ami a vizs­gált üzleteket, boltokat ille­ti, kiderült: néhány lejárt szavatosságú árut is az eladó­térben „felejtettek”, de hogy a témánál maradjunk: nagy mennyiségű és értékű gön­gyöleget. vasárut találtak a népi ellenőrök az udvaron, a szabadban. Az utóvizsgálat a napok­ban fejeződött be, annak ta­pasztalatairól kérdeztük Márton Ferenc népi ellenőrt: — Ami az áfész központi belső apparátusának a mun­káját illeti, itt azóta az álta­lunk észlelt összes hiányos­ságokat felszámolták. Vi­szont a hálózati, azaz a bolti észrevételeink ma is helyt­állóak, javulásról aligha be­szélhetünk. Azaz változatla­nul akadnak az udvaron őri­zetlen göngyölegek, ládák, ott tárolt vasáruk. Ügy tűnik a vizsgálódás sarkalatos pontja a vagyon­őrzés vagy szaknyelven fo­galmazva a társadalmi tu­lajdon védelme. Az eddigi megvalósított vagy hiányolt tennivalókkal kapcsolatban Dorogi Juliannát, az Üjszá- szi Áfész főkönyvelőjét ke­restük fel. — Kezdem a belső ellen­őrzéssel. Ügy ítéljük meg, hogy ez jó, hiszen nem egy hiányosságot feltárt. Ugyan­akkor nincs megfelelő utó- vizsgálat, szóval a visszatérő Két éve üzemelte­ti a Szolnoki Asz­faltútépítő Válla­lat azt az úgyne­vezett infradomi- nó gépet, amely lehetővé teszi télen is az útbur­kolatok javítá­sát. A propán-bu­tán gázzal műkö­dő berendezés a kellő hőfokra me­legíti elő a ta­lajt az aszfaltsző­nyeg felvitele előtt (Fotó; T. K. L.) NEB-ülés tanulságokkal Kern csak zár és lakat kérdése a biztonság Letéti jegy

Next

/
Thumbnails
Contents