Szolnok Megyei Néplap, 1988. december (39. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-10 / 294. szám
14 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988 DFGFMBER 10 I953. „Az iskola céljait két rossz, az elhagyott javakból származó zongora és két bérelt zongora szolgálta” Több mint hatszáz növendék zenei otthona Születésnapját ünnepli a Szolnoki Bartók Béla Zeneiskola A Szolnoki Bartók Béla Állami Zeneiskola idén ünnepli fennállásának 35. évfordulóját. Az intézmény nem akármilyen hagyományok nélkül jött létre. Egy 1927-ből származó, Szolnok város múltjáról szóló kötetben a zenei élet kezdeteiről többek között ezt olvashatjuk: „1887 körül vetődött ide Münich Jakab cseh karmester ... Tanítványaiból gyermekzenekart alapított: síppal-dobbal, hangos zeneszóval sokszor végig masíroztak a kövezetlen főutcán az összecsődült, mosolygó járókelők előtt”. A cseh mester távozása után a század elején főleg értelmiségiekből és tisztviselőkből álló úgynevezett úri bandák alakultak, s a krónika szerint ez időtájt „kivételesen nagy zenetehetség jött városunkba: Bodó Károly”, akit Liszt Ferenc ösztönzésére taníttattak, s a mester azt jövendölte: „meglátjátok a gyerekből világhírű művész lesz”. Bodó Károly élete másként alakult, családi problémák miatt tulajdonképpen már megrokkanva került Szolnokra. Az ő nevéhez fűződik azonban az államilag segélyezett zeneiskola felállítása, amely az első világháború kitöréséig létezett. Az iskolaalapító utolsó éveiben .„letette azt a nyolc hangszert, melyeken oly csodálatosan játszott. Nyári estéken kiült kertjébe, s egyetlen zenei kedvtelése az volt, hogy a városvégi kutyák ugatásának hangfokát állapította meg”. — olvasható a már említett könyvben, amelyben megemlékeznek a két világháború közötti iskolai zeneoktatásról többek között Betkovszky Jenő és Kemény László munkásságáról, a magánzeneiskolákról, s természetesen a kórusmozgalomról, dalkörökről is. Illár Erzsébet keramikus kiállítása nyílt meg Martfűn a művelődési központban. A tárlat december 17-ig tekinthető meg naponta 14 órától — nzs — A mozit új ember, a gépészt a tettvágy fűti Vállalkozó mozisok Szandaszőlősön A Bartók Béla Zeneiskola Mezriczky Lajos jóhírű magániskolájának államosításával jött létre 1953-ban. Az iskola évkönyvéből Kóbor Antal igazgató bejegyzéseiből értesülhetünk az oktatás feltételeiről: „rendelkezésre állt egy kis szoba, két nagyobb szoba, egy konyha és egy kamra ... Az iskola céljait két rossz, az elhagyott javakból származó zongora és két bérelt zongora szolgálta”. 1954 februárjában a Beloiannisz út 38. számú épületbe költözött az intézmény öt nevelője, 237 növendéke, s az épület volt az otthona az egyre nagyobb létszámú tantestületnek és diákseregnek egészen 1983 decemberéig, amikor is a Kodály Zoltán Ének-Zenei Általános Iskolával és az úttörőházzal közös új épületben helyezték el a zeneiskolát. A tantestület harmincöt tanára jelenleg — az intézmény tizenhárom, s más iskolákban kölcsönzött tizenkét teremben — tizenkilenc tanszakon hatszáz gyereket vezet be a zene szépségébe. A város általános iskolásainak mintegy öt százaléka jár a zeneiskolába. A legnépesebb tanszak változatlanul a Szép kort ért meg, nem egészen egy hónap múlva lett volna 82 esztendős. Szép élete és több területen gazdag munkássága volt, mégis úgy távozott, hogy még sok minden maradt betaka- rítatlan. Hagymásy Sándor 1907. január 3-án született Túr- kevén, szegény tanyasi családban, itt nevelkedett majd dolgozott cselédként 21 éves koráig. Ekkor elvégezte a kétéves csermajori mezőgazda- sági szakiskolát, ahol mint hadiárva ingyen tanulhatott. Veress Pál pásztózugi, Zsilinszky Mihály mezőtúri uradalmában volt gazdász, majd 1949—1967 között a dévaványai gépállomás fő- gazdásza volt. Élete, kinőve a cselédsorból, továbbra is a szikes kunsági tájhoz, közvetlen környékéhez kötötte. Hogy milyen kitűnő szakember lehetett — erről alig beszélt —, jelzi, hogy tagja volt annak a 100 ag- ronómusból szervezett országos földminősítő csapatnak, amelyet Erdei Ferenc vezetésével a tagosításokra készítettek fel. Erdeményes gazdálkodás után, nyugdíjazásával új élete kezdődött. 1966-tól minden esztendőben vaskos néprajzi pályamunkát nyújtott be Túrkevének, szülőföldjének néprajzáról. Egy- egy évben megírt fejezet 80—150 oldal között van, s a Damjanich Múzeumban 32 adattári tétel jelzi fáradhazongora, s egyre nagyobb érdeklődés bontakozik ki a gitár iránt. Az utóbbi években új tanszakokkal bővült a választék, három éve mélyréz- fúvós hangszereken is tanulhatnak az érdeklődő gyerekek, s felnőttek. A 35 éves iskola vagyonleltárában többek között 14 pianino, 13 zongora, 140 vonóshangszer, 165 fúvóshang- szer szerepel, amelynek jelentős hányadával az utóbbi öt évben — vállalatok támogatásával is — gyarapodott az intézmény. A zongora kivételével a hangszereket kölcsönzik a növendékeknek. A tandíj a jeles eredményűek- nek havi 20, a jó rendűeknek 30 forint. A zeneiskolai oktatás alighanem a legolcsóbb szolgáltatás napjainkban. A három és fél évtized alatt az iskola számtalan hivatásos zenészt nevelt, 1953 óta 24 volt növendék tért vissza tanárként csak az intézménybe. A különböző megyei és országos versenyeken, számos különdíj mellett 31 első, 31 második és 33 harmadik díjat nyertek szolnoki diákok, sikeres az iskola vonós- és fúvószenekara is. Az intézmény a rendezője a Friss Antalról elnevezett háromévenkénti országos tatlan munkásságát. Publikált a Jászkunságban, a Múzeumi Levelekben, a Szolnok Megyei Néplapban, a Szövetségben, a Honismeretben, s múzeumi évkönyvekben. Urbán Lászlóval írt könyve a túrkevei termelő- szövetkezetekről, az egyik legkitűnőbb tsz monográfia. Szakkört szervezett Túrkevén, Mezőtúron, s' ő maga is pályázók sokaságát nyerte meg a néprajznak, helytörténetnek. Résztvett a múzeum által szervezett jászdózsai, nagyiványi, tiszazugi, mezőtúri és túrkevei kutatásokban, előadásokat tartott konferenciákon. A Magyar Néprajzi Társaság a Sebestyén Gyula emlékéremmel tüntette ki, az országos pályázatokon 6 első, s számos 2. és 3. díjat vitt el. Nem volt olyan év, hogy az elsők között ne végzett volna. Idén először nem fejezhette be saját pályázatát, de még szeptemberben szakköre tagjainak munkáit személyesen vitte be a múzeumba. „Egy gazdatiszt emlékei” nem zárult le, s folytatása nem készülhetett el. Ám egyéb műveiben ott van munkássága, az amely szülővárosát az ország egyik legalaposabban gyűjtött néprajzi kötetsorozattal emeli ki a közelmúltból, s állít emléket a Kunság parasztságának. Szabó Lászó gordonkaversenynek, de emellett az iskola fontos szerepet tölt be a város zenei életének alakításában. A tanárok közül tizennyolcán játszanak a Szolnoki szimfonikus zenekarban, Várszegi Mártonná, az intézmény előző igazgatója kezdeményezésére a tantestület támogatja, szervezi a filharmópia ifjúsági- és felnőtt bérleti hangversenysorozatait, s számtalan emlékezetes zenei estet rendeztek az iskolában, amelyeken a tanárok, növendékek, vendég előadók adtak koncertet. Az iskola tanárai látják el a város kórusainak hangszeres kíséretét, segítik a szórakoztató *zenei stúdió és az amatőr együttesek munkáját, ismeretterjesztő előadásokat tartanak. Az iskola a nevelő munkájában az utóbbi időben két újdonsággal próbálkozik. Bevezették a csoportos oktatást, ami azt jelenti, hogy az órák egy részében két-három gyerek együtt dolgozik. Ez segít a szerepöntudat kialakításában, a növendékek fel tudják mérni saját tudásukat, megtanulnak alkalmazkodni a társakhoz, s nem utolsó sorban ösztönzést is adhat a zenekari muzsikáláshoz. A képzés e formáját a pedagógiai megfontolásokon túl a tanárok túlterhelése is indokolja. A másik törekvés minél több bemutatkozási lehetőséget teremteni a növendékeknek. Az utóbbi években már —- ünnepélyes keretek között, — a szülők, érdeklődők jelenlétében tartják meg a tanulók vizsgáit. Egy újabb megmérettetési alkaiom lesz az iskola születésnapi koncertje is, amelyet december 16-án tartanak meg a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban. Ugyancsak a születésnap alkalmából jelenik meg az iskola jubileumi évkönyve, amelyben dr. Murayné Szathmáry Judit idézte fel a három és fél évtized krónikáját. Tizenéveseknek Alapismereti Kislexikon A középfokú iskolák ismeretanyagából összeállított kézikönyv kerül a napokban az üzletekbe. Az Alap- ismereti Kislexikon elsősorban a i.2—18 éves tanulóknak ad segítséget az önálló munkához, kínál lehetőséget ismereteik felfrissítésére, bővítésére. A biológia, a filozófia, a fizika, a földrajz, a történelem, az irodalom, a kémia, a matematika területéről tájékoztat, s a fogalmak, az idegen szavak értelmezéséről is fontos tényeket és adatokat szolgáltat a kötet. A Novotrade Rt. gondozásában. a Tankönyvkiadó Vállalat közreműködésével készült lexikon mintegy kilencezer címszót tartalmaz ABC-rendben. A Balázs György főszerkesztő és Veszíts Ferencné szerkesztő irányította szerzőgárda több mint kétéves munkával dolgozta fel a középiskolai tankönyvek ismeret- anyagát, kiegészítve számos akadémiai kézikönyv és egyházi kiadvány információjával. A kötet a legkorszerűbb technika alkalmazásával készült. A szerzők Commodore számítógépre írták a szövegüket, s az így rögzített anyagot a fényszédő vállalat -7- újabb szedés nélkül — a floppyról másolta. Nem is olyan régen a rádió egyik műsorában elhangzott egy érdekes interjú, amelyben a riporter olyan férfiúval beszélgetett, aki a Premier Kisszövetkezet tagjaként mozit bérelt a fővárosban. A csodabogárnak” tűnő úr határozottan váziclta elképzeléseit egyebek mellett arról, hogy mit vár a vállalkozástól, hogyan lesz esetleg rentábilis az üzlet. ... Gondolom, nem voltam egyedül azok között, akik kissé szkeptikusan fogadták a hírt. Jóllehet napjainkban a vállalkozások korát éljük, ám ezek többnyire a gazdaság különböző területeire korlátozódnak; a kulturális szférában már elenyésző számban „kalandoznak” vérmes vállalkozók. (Szabályt erősítő kivételek persze e területen is akadnak.) Ezért is volt hát érdekes az említett hír; meg merem kockáztatni, hogy a mozis szakma és a kulturális élet változásait szívükön viselő honpolgárok felkapták — s bizonyára csóválták is — a fejüket, ismerve a dolgok hátterét (mármint hogy a televízió, a video napjainkban szinte elrabolja a közönséget a mozitól), az, hogy valaki ma Magyarországon mozizásra adja a fejét — nyilván tisztes nyereség reményében —, csak valamilyen fanatikus, megszállott mozirajongó lehet. A minap telefonüzenete.t kaptam egy kedves ismerősömtől. aki örömmel közölte velem, hogy tudomása szerint megtört a főváros mozivállalkozói monopóliuma. ugyanis nemrég Szolnok megyében is megjelent az első „fecske”. A hír azonban — miután a végére jártam az ügynek — csak félig bizonyult igaznak. A szanda- szőlősi mozit, amely a Krúdy Gyula utcában áll, nem szerződéssel, bérleti formában üzemelteti Németh János és Csizmadia Béláné, a megyei moziüzemi vállalat dolgozója. De erről majd később. A jogi személyek nem kapkodnak A vállalat igazgatóhelyettese, Majotrosné Drávái Mária elöljáróban elmondta, hogy az 1986. szeptember 1-jén életbe lépett sajtótörvényből azt lehet kihámozni, hogy magánszemély moziüzemeltetéssel nem foglalkozhat. A szakma már többször kérte a jogszabály fenéikül. Miután a jogi szénáéban kézzelfogható eredmény lülvizsgálatát, egyelőre azon- lyek nem kapkodtak a moziüzemeltetés lehetősége után, marad a kísérletezés, vagyis az, hogy más moziüzemi vállalathoz hasonlóan a szolnoki is az egyéni vállalkozói kedv kamatoztatására törekszik. A vezetők nevezetesen arra gondoltak, hogy a közeljövőben úgynevezett teljesítményérdekelt juttatási rendszerre térnek át — amennyiben a szabályozók ezt lehetővé teszik. Ez azt- jelentené, hogy a dolgozókat érdekeltié tennék a bevételben. A képlet valahogyan úgy fest. hogy az alapbéren túl a mindenkori nettó bevétel ötven százaléka illetné a mozi üzemeltetőjét. Ehhez természetesen nem elég csupán annyi, hogy a megszokott „szabadabb” formában működjön tovább a mozi, hanem olyan „fogásokra” van szükség, amelyek előmozdítják a bevétel, illetve a nyereség növekedését. A minőség elsőrangú követelmény- nyé lép elő; így nem mellőzhető majd a jó reklám, nagyobb gondot kell fordítani a mozi tisztaságára, fűtésére, és így tovább. Mert az tudvalévő, hogy a jegyárakon emelni nem lehet, pontosabban nem tanácsos, hiszen egy-egy átlagos család költségvetési kerete egyáltalán nem kimeríthetetlen, következésképp tartani lehetne egy alaposabb nézőszámcsökkenéstől. (Persze, a közönségcsábításnak is megvan a maga fortélya, a körülmények erre kényszerítik a mozikat. Megyénkben fontolóra vették á moziüzemi vállalatnál, hogy bizonyos alkalmakkor kedvezményt nyújtanak a nézőknek. Például abban remélik a forgalom szinten tartását, hogy a magas helyárú filmeket esetenként — mondjuk az utolsó előadásokkor — alacsonyabb helyárért lehetne megtekinteni.) A mozi szerelmese A jogszabályok tehát nem teszik lehetővé, hogy magán- személyek mozit működtessenek. Természetesen, sok múlik majd a jövő évi társasági törvényen, amely elképzelhető, hogy valamilyen formában lehetőséget teremt magánszemélyeknek is a mozizásra. Egyelőre a bevételérdekeltségnél mint a moziüzemeltetés egyik variációjánál tartunk. Németh János, a moziüzemi vállalat munkavédelmi csoportjának vezetője, energetikus. Diákkora óta a mozi szerelmese; gimnazistaként már a nyári szünetekben vetített Nagykörűben. A vállalatnál 1972 óta dolgozik. — Tavaly januártól októberig 24 ezer 400 forint volt a szandaszőlősi mozi jegybevétele — mondja. — Nem ment az üzlet. December elsejétől az idén november 20-ig szünetelt a vetítés. Sajnáltam, hogy ott áll üresen az az épület, úgy gondoltam, megpróbálok tenni valamit. (Az ürességről csak any- nyit, hogy amíg nem volt előadás, ismeretlen személyek szabályosan beköltöztek a nézőtérre. A székeket összehúzták, letakarták ronggyal, és azon aludtak.) Németh János Csizmadia Bélánéval, a vállalat dolgozójával a múlt hónap végén újra megindította a mozit. Ezúttal már az új formában. A teljes bevételből húsz százalék filmkölcsöndíjra megy el, tíz százalék a kulturális járulék, és tíz az üzemvez3- tői díj. a társadalombiztosítási járulék. Ehhez jön még előadásonként télen az ötven forint fűtési pénz. A megmaradó összegen felefele alapon osztoznak a vállalatnál. Minden héten két napon tartanak vetítést; vasárnap háromtól és öt órától, hétfőn pedig hattól. Az első alkalommal egy mesefilmre harmincötén, a későbbi szórakoztató filmre pedig negyvenen voltak kíváncsiak. Nagyjából ki lehet számolni, hogy egy 16 milliméteres, egyetlen vetítőgéppel dolgozó moziban (ahol ebből következően nem lehet túlzottan magas helyárat kérni) mekkora összeg üti a mozisok markát. Hát bizony nem sok. . . De Németh János nem adja fel: — Azért fogtam hozzá, mert úgy látom, hogy szépen fejlődik a környék, s ha az emberek megszokják, hogy működik itt egy színvonalas kis mozi, hátha megnövekszik, a látogatottság. Lesz-e első fecske? A színvonalat és a hasznot persze az hozná, ha népszerű, szórakoztató filmek lennének műsoron. Németh János kedvére válogathat a filmállományból, de egyelőre még nem mondhatja el magáról, hogy anyagiakban — bár ez csak másodállása — megérné a szandai mozi. Mi fűti hát? A szakmaszeretet vagy a virtus? Talán mindkettő. Tény. hogy *nost éppen azon töri a fejét, hogy a helyi iskolával jobb kapcsolatot teremtsen. Megpróbál alkalmazkodni a tanulókhoz — filmválasztásban és vetítési időpontban egyaránt. Azt is tervbe vette, hogy az idősebb nemzedéknek is vetít régi filmeket, s ha a tanács hozzájárul, szeretné nyaranta mopresszóvá bővíteni a mozit. S hogy a programnak nyoma is legyen, a Jászkun Volán hetes és nyolcas buszjáratai állandóan reklámozzák a szandai mozi havi műsorát, cserébe egy Volánról forgatott kétperces videofilmét vetítenek a három megyei video- moziban. Nos, hát ez már kétségtelenül más hozzáállás a mozihoz. (Szemben a korábbival, ahol bizony elég ritkán takarítottak, s a fűtés is akadozott. minekutána alaposan lecsökkent a látogatók száma.) De ez persze, még korántsem a szó igazi értelmében vett vállalkozás, legfeljebb csupán ugródeszkának tekinthető ahhoz. Mindenesetre a kísérlet első látásra nem kelti egy modern Don Quijote szélmalomharcát. Németh János bízik abban, amit csinál, s megszállottan csinálja. És talán a jövőben komolyabban meglegyinti a vállalkozás szele, amely valóban az első „fecskévé” avatja őt a megyében. Jurkovics János Tál Gizella liagymasy Sándor emiekezete
