Szolnok Megyei Néplap, 1988. december (39. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-10 / 294. szám
1988 DECEMBER 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Egy város, ahol mindég történik valami Megemlékezések a magyar sajtó napján Tiszafüred, az újdonsült város, bátran kölcsönvehet- né a Fehérvár Áruház szlogenjét: „ Itt mindig történik valami!’’ Delet harangoznak, és én a megszokott stratégiával oldalazok a piaci hurkasütő felé. Ügy intézem a dolgom, hogy egyre szűkül a kör a büfé körül, aztán amikor már a gyomromban is delet harangoznak, beállnék a sorba az ízletes falatokért. Csakhogy megpillantom a tér peremén azt a csalogató kis pavilont, amelyik egy hajszálnyival magasabb komfortfokozatot kínál a szabadtéri ebédelésnél, így oda térek hát be. A háziasszony, Pataki Józsefné, a hurka, kolbász mellé feltálalja vállalkozóvá válásuk történetét is. — A szomszéd, a. Lilla butik vezetője mondta, hogy a tanács lehetőséget ad arra, hogy itt épüljön valami. A férjem a Középtiszavidéki Intézőbizottságnál dolgozik. én gyesen vagyok — belevágtunk. Az induláshoz úgy 200 ezer forint kellett — ez lett belőle. — Milyen a forgalom? — A piaci napokon — csütörtökön, szombaton és vasárnap — jó. Aztán a miénk a nyár. amikor jön a sok idegen. Kis hajóm a Tiszán Súlyos közgazdasági fogalmakat napi képletekbe ke'l behelyettesíteni, és ez néha még szokatlan. „Aktivizálódó magántőke” — így kimondva riasztóan tudományoskodó kifejezés, de ha azt kérdem Rente Ferenctöl, a Tiszafüredi Városi Tanács elnökétől, mivel sikerült az embereket rávenni arra, hogy a tanács és az áfész helyett saját pénzükből boltokat. szállodákat, vendéglátó egységeket építsenek, így mindjárt barátságosabb a dolog. Hogy a kérdést felte- hessem, ahhoz várni kell. Az elnök szobájában ugyanis tárgyalás folyik. Egy társaság azzal kereste meg a tanácsot, hogy hajót szeretne telepíteni a Tiszára, mely szállodaként üzemelne, nem titkoltan elsősorban a külföldi turisták számára. A tanács vezetői rábólintottak. Aztán ülünk egymással szemben Rente Ferenccel, és a beszélgetést ott folytatom, ahol a szobájában zajló tárgyalás sugallja. — Mitől ez a buzgó vállalkozói kedv Tiszafüreden? — A város életében robbanásszerű változást hozott, hogy felkapott üdülőhely lett — kezdi a tanácselnök. Jó lenne most azt mondani, hogy a tanács megérezte az idők szavát, a zsebébe nyúlt, és építeni kezdte azokat a létesítményeket, melyekre az idegenforgalomnak szüksége van. Nem így történt: már a várossá válás olyan terheket rakott ránk. hogy az utolsó tartalékainkat is bedobtuk vonzáskörzetünk kereskedelmi ellátása érdekében. Az áfész ez idő tájt 3 ezer négyzetméter alapterületnyi bolti kapacitást épített, így a Ti- sza-tó divatja üres zsebbel érte őket. Mi más segíthetett volna, mint a magántőke. Isteni szerencsénk volt, hogy mi két évtizeddel ezelőtt elkezdtünk közművesí- teni ott is, ahol akkor még az életnek nyoma sem volt. Nevettek is bennüket. Nem baj: most. amikor jöttek az. építkezni vágyók, komfortos telket tudtunk biztosítani annak, aki a város ellátásából részt kívánt vállalni. — Milyen terheket vettek le a tanács és az áfész válláról ezek a vállalkozók? — Pénzben legalább (50— 80 millió forintot invesztáltak, és nem is akármilyen létesítmények kerültek tető alá. Jelenleg öt magánpres/.- szó. étterem, szálloda működik a városban, és kettő építés alatt áll. De majd ezeket a helyszínen megnézzük. — Mitől ez a nagy bizalom? Hiszen másutt is áldás a Tisza-tó. mégsincs ez az építési kedv? — Mi azoknak, akik az ellátásban találnak feladatot, a város frekventált pontján kedvezményes áron biztosítunk telket. Rente Ferenccel abban egyeztünk meg. hogy járunk egyet a városban, és utána folytatjuk a beszélgetést. Az Alföld legjobb diszkója lesz A Sztár Áruház szomszédságában Balázs László és Molnár György közösen épít egy csodapalotát. Molnáréké lesz az étterem, Balázs szerelme a diszkó, ami a pincében kap helyet. Ja, és hogy el ne felejtsem, az emeleten egy 18 ágyas kis szálloda is létesül. Végigjárom az építkezést, és a szám tátva marad. Az étterem is ragyogóan indul, de a táncterem.. . Egy parányi pódiumszínpad is került a terem végébe, középen a teret az üveglapokkal borított „parkett” uralja ahol, a vendégek ropják majd a táncot, miközben alattuk viliódznak a fények a tízezer programot ismerő komputer vezényszavára. Balázs László nem titkolt büszkeséggel mondja. — Nyolcvan kilométeres körzetben ez lesz a legelegánsabb diszkó, aki ide betér, annak tudnia kell, hogy számára ez mit ér meg. Gyanakvó pillantásomra bővebben kifejti a véleményét. — Nem, nem arról van szó, hogy megvágjuk a vendéget, hanem arra törekszünk, hogy becsaljuk, aztán ő döntse el, hogy mire költ... A Dairvai család elegáns penziója bizony alaposan felcsigázta az építéskor a lakosság kedélyeit. „Még ennyi pénzt egy rakáson!" — ezzel a felkiáltással kezdődtek a méltatlankodások. A vállalkozók ezt is túlélték. Miután Darvaiék az elsők voltak, akik Füreden nagyobb fába vágták a fejszéjüket, hozzájuk térek be a kérdéssel: — Megérte? Darvai Istvánná leteszi a tálcát az asztalra, és úgy ül le, hogy szeme az ajtón van. — Két testvérpár építette ezt a penziót — kezdi az alapoknál. A fiúk Pesten az építőiparban dolgoztak, túlzottan sokat nem kerestek., ekkor jött az ötlet, hogy a család fogjon össze, és építsen Tiszafüreden. — Miért éppen itt? — Mert a férjem nagy horgász, gyakran utazott ide, és megtetszett a környezet. Szóba jött még Sopron környéke, de akkor meg az nyomott a latba, hogy' a sógornőm rokonai itt élnek. Hát így. Szolnok megyében mi vagyunk az elsők, akik magánpenziót nyitottunk: tíz szobánk van. két-két ággyal, plusz pótággyal, van egy hec- venszemélyes éttermünk, 40—50 személyes sörözőnk. — Bejött a vállalkozás? — Ügy nem, ahogy szerettük volna; igaz csak egy év telt el a megnyitás óta. — A család tagjaiból áll a személyzet? — Igen, mind a négyen dolgozunk, nagyon keményen. nagyon sokat. Mérleget még nem készítettünk, reméljük meg is tudunk élni a munkákból. — A város lakói közül kik a törzsvendégek? — Mondjam, ne mondjam. .. Mondom: bizony idegennek tartottak itt bennünket a fürediek, de a vendéglátó egységek vezetőiről sem lehet azt mondani, hogy kitárt karokkal fogadtak volna minket. A városban az Koszorúzás a Kossuth téren terjedt el, hogy egy füredi nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy hozzánk beüljön, pedig nem vagyunk egyáltalán drágák. Másod- osztályú az üzlet, de harmadosztályú ételeket számolunk. Most. már, úgy látjuk, kezdenek elfogadni minket, örülünk neki. mert szeretnénk itt maradni, és teniszpályával, szaunával bővíteni a panziót. Szögvasból semmit! Rente Ferenc arra volt kiváncsi. az idegennek is fel- tűnt-e a tanácsnak azon igyekezete, hogy nem hajlandó kompromisszumra, ha a városkép a tét! Megnyugtatom, valóban látszik az egységes koncepció: az a mohó meggazdagodni vágyás, ami Abádszalókon a tó partján jellemzi nyaranta a bódékban ..kivirító ’ kereskedőket, itt hosszú távú üzleti tisztességgé szelídült. — Bármennyire is szükségünk lenne arra, amit a kereskedő kínál, soha nem fogjuk engedni, hogy szögvasból, rostlemezből összetákolt bodegában kínálja a portékáját. — A magántőkének ez a vehemens nekibuzdulása teremt-e versenyhangulatot a városban? — Azt hiszem igen: a tanácsnak is segített felismerni azt a hallatlan nagy különbséget, ami a pénz elköltése és a gazdálkodás között van. Nem tagadjuk, a tervezőasztalon van annak a szállodának a rajza, melyet a tanács építtet és üzemeltet majd. — Dehát a vállalkozás kockázattal jár, olyat hallottam már, hogy egy üzemet szanáltak, ám egy tanácsot? Rente Ferenc megnyugtat: — Körültekintőek leszünk a legmesszebbmenőkig, meg aztán mindez nem veszélyezteti az intézmények működését. Nem az iskolától, orvosi rendelőtől, szociális otthontól spóroljuk el a pénzt; bankkal vagyunk tárgyalásban hitel ügyében. Nem először: így tettünk, amikor az üdülőtelkek elő- közművesítését végeztük. Amikor bejött a pénzünk, visszafizetünk mindent, így lesz a szállodánkkal is. — Harangozni csak ott lehet, ahol van harang: a magántőke ott mozgósítható, ahol van. Tiszafüreden több a pénz, mint a környék más településén? — Erről szó sincs — válaszolja határozottan Rente Ferenc. — Egyrészt foglalkoztatási gondjaink vannak. A városunkban egy nyolc- száz embernek munkát adó középüzemnek létjogosultsága volna. Azok, akik most itt építenek, a környékből jöttek. Lehet, hogy a megye- székhelytől távol vagyunk, de ha az idegenforgalmi térképre nézünk, melyen nincs megyehatár, akkor azt látjuk, hogy a Hortobágy 30 kilométerre van. Eger 48-,ra és középen Tiszafüred. Arról nem beszélve, hogy a vonzáskörzetünk igen nagy: legalább 50 kilométeres sugarú kört húzhatnánk, amelv megjelölné, honnan járnak hozzánk vásárolni a szomszéd megyeiek is. Ehhez jött a Tisza-tót népszerűsége, ez a mi tőkénk, s ehhez már csak az kellett, hogy a város vezetői nyakukba vegyék az országot, és szervezzék azokat, akiknek ambíciójuk van vállalkozásra. Lám milyen egyszerű a képlet. És mégis: nagyszerű adottságokkal rendelkező települések a megmondhatói, milyen nehéz a megoldás. Ámbár lehet, hogy nem is olyan nehéz, csak a számtanhoz kellene jobban érteni. Legalább annyira, mint Tiszafüreden. Palágyi Béla Tegnap a magyar sajtó napja alkalmából a megye- székhelyen ünnepi megemlékezéseket tartottak. Délelőtt 11 órakor a Szolnok Megyei Néplap szerkesztősége, a Szolnok Megyei Lapkiadó Vállalat, az MTI. a városi televízió és a Magyar Rádió Szolnoki Stúdiójának munkatársai koszorút helyeztek el az első megyei kommunista lap, a Szolnoki Munkás Kossuth téri emléktáblájánál. Délután 5 órakor a szolnoki sajtóklubban folytatódott a megemlékezés. Az eseményen részt vett Szabó István, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbizottság első titkára, Mohácsi Ottó, a megyei tanács elnöke, Fábián Péter, a megyei pártbizottság titkára és Iváncsik Imre, a megyei KlSZ-bizott- ság első titkára. Á rendezvényen lapunk kulturális rovatvezetője, Bálint Judit emlékezett meg a magyar sajtó napjáról. Felelevenítette azt a 70 évvel ezelőtti napot, amelyen a Vörös Újság első száma, a polgári demokratikus forradalom forgatagában az utcára került. Napjainkról szólva elmondta, hogy a sajtóban dolgozóknak fel kell venniük a kesztyűt a tömegkommunikációban kialakult versenyben, meg kell találniuk a helyüket a megerősödő profilú országos lapok mellett, napról napra jobbá, fogyaszthatóbbá kell válniuk akkor is, ha tudják, a versenyképtelenség, a lemaradás veszélyét rejti magában a dologi, személyi, valamint az önálló értékteremtő, alkotó munkához szükséges egyéb feltételek hiánya. Ezek után Szabó István, a megyei pártbizottság nevében köszöntötte a szerkesztőségek, stúdiók, tudósítóirodák dolgozóit, mindazokat, akiknek munkája hozzájárult ahhoz, hogy a közhangulatot formáló tájékoztatás betölthesse fontos szerepét a megyében. Beszédében hangsúlyozta, hogy a társadalom különböző rétegeiben folyó viták megerősítették: a politikai intézményrendszer átfogó reformSzerdán délután kibővített ülést tartott a Május 1 Ruhagyár szolnoki gyárában az üzemi pártbizottság. Delegálási jogával élve megválasztotta a szolnoki városi pártbizottság egy tagját. "\ A választás előkészítése során a jelölőbizottság az üzem valamennyi párttagjával — és több pártonkí- vülivel is — elbeszélgetett. Ennek eredményeként kettős jelölés volt. A két jelölt közül Schüszlerné Fazekas Katalint, a gyáregység igazgatóját választották a szolnoki városi pártbizottság tagjává. A választás után Schüsz- lernét rövid beszélgetésre kértük. Kérdéseinkre a következőket válaszolta: — örülök annak, hogy a folyamatának részeként a politikai nyilvánosság, a tájékoztatás és a hozzá kapcsolódó eszközrendszer megújítására is szükség van. A párt tisztában van azzal, hogy a politikai műhelyek működésének nyilvánosságát is elsősorban a sajtó útján lehet biztosítani. — Kérem önöket, a jövőben is tartalmas, felelős,- elkötelezett munkával segítsék elő céljaink elérését, nyílt, őszinte szóval mozgósítsanak a feladatok minél eredményesebb végrehajtására — zárta gondolatait Szabó István. Az est hátralévő részében zenés programmal folytatódott a megemlékezés. A sajtónap alkalmából Nagy Tibor, lapunk munkatársa a Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetésben részesült. A Közlekedési Minisztérium által meghirdetett Ütőn, sínen, levegőben című sajmegkérdezettek mintegy kétharmada engem javasolt városi pártbizottsági tagnak. Ez mutatja azt is, hogy jó értelemben népszerű vagyok az üzemben —bár az olcsó népszerűségnek sohasem voltam híve. De törekszem ara, hogy a dolgozók ne csak fényképről ismerjenek. Még egy dolgot látok amögött, hogy rám esett a választás. Sokakban él még ma is az a felfogás, miszerint a vezető szava többet nyom a latba, ő látja át a helyzetet, ő tudja megfogalmazni és ehhez hozzá is van szokva. Minden esetre a bizalom kötelez. A városi pártbizottság ülésein a tagság véleményét és álláspontját fogom képviselni, de nem egyszerűen csak tolmácsolóként. A saját állástópályázaton a rádiós kategóriában első helyezést ért el Benkö Imre, a Magyar Rádió Szolnoki Stúdiójának vezetője, akinek az elismerést a Magyar Sajtó Napja alkalmából Urbán Lajos közlekedési miniszter adta át. A magyar sajtó) napja és a Vörös Újság megjelenésének 70. évfordulója alkalmából az agrár és szövetkezetpolitikai újságírókat köszöntötték a héten a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban és a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsánál. A MÉM-ben megrendezett sajtófogadáson elismerésben részesítették Szolnok megyei üzemi lapok újságíróit is. Nívódíjat adott át Szabó István, a TOT elnöke Temesközy Ferencnek, a Szövetség újság felelős szerkesztőjének, Berkes írisznek, a havilap újságíró munkatársának, valamint Csörgő Albinnak, a Teszöv tanácsosának. Szőke György, a tiszaföldvárj Lenin Tsz lapjának, a Földvári Krónikának a felelős szerkesztője Kiváló Termelőszövetkezeti Munkáért kitüntetést kapott. A Szövosz-ban megtartott sajtónapi ünnepségen ugyancsak nívódíjat kapott a Szövetség újság felelős szerkesztője. A Népszabadság emlékplakett kitüntetését kapta Berdó Ferencné a Jászapáti ABC pénztárosa, Centeri László, a Karcagi Pártbizottság politikai munkatársa, Farkas Andrásné mezőtúri hírlapfelelős, Debreczeni Gábor szolnoki forgalmi előadó, és Kovács János, a Szolnoki II. Posta kézbesítő osztályának vezetője. pontommal ütköztetve egymást kölcsönösen meggyőzve. Tudom, hogy elszámolási kötelezettséggel is tartozom delegálóimnak. Az informálás mechanizmusát még ki kell alakítanom, de úgy gondolom, hogy például az általam vezetett vitakör jó alkalom lesz erre. Azt hiszem, a testületben majd új módon kell politizálni. Számomra a politizálás kifejezés eleve polémiát, vitát feltételez. ’’ jz a típus vagyok, aki dig őszintén, kertelés nélkül kimondja amit gondol. Gyáregységünk most az önállósodás gondolatával foglalkozik. Szorgalmazni fogom, hogy a városi pártbizottság a jövőben határozottabban támogassa a gyáregységek önállósodási törekvését. BI. Szabó István újságírók társaságában n Május 1 Ruhagyár szolnoki gyárában Pártbizottsági tagot választottak
