Szolnok Megyei Néplap, 1988. december (39. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-05 / 289. szám

1988. DECEMBER 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP' 5 A hét filmjeiből Hőlöszobaablak „Csak tiszta forrásból..." fi hagyományok becsülete, az emberség mellett tett hitet Vers- és prózamondók, páva körök, zenészek Jászkiséren A vers- és prózamondók tíz termelőszövetkezetből érkeztek: Szikszai István Jászapátiból, Susányi Andrásné Tiszaszcntimréről; a házigazdákat többek között a fiatal Szabó Imre képviselte. Képünkön még a délutáni bemutató egyik résztvevője, a Túrkevei Népdalkor és a Nagykun Citerazenekar látható (Fotó: T. Z.) Curtis Hanson filmjében a postás többször is csenget, nemcsak kétszer. De azt is említhetnénk, a legderűsebb égből is lecsaphat a villám... A magabiztos, jól szituált ifjú építész ugyanis aligha gondolhatta, hogy a főnöke feleségével töltött pásztor­órák révén milyen, az ügy legkritikusabb szakaszában egyenesen reménytelennek tűnő, helyzetbe keveredik. A hűtlen szépasszony ugyanis hősünk elegáns la­kásának ablakából kipillant­va egy gyilkossági kísérlet szemtanúja lett. A reggeli újságok azután megírták, hogy az ifjú épí­tész lakásától nem messzire gyilkosság történt. Az össze­függés kézenfekvő, ezt a gyilkosságot csak az a vala­ki követhette el, akinek — a meghiúsult kísérlet után — a kikapós szépasszony látta az arcát. Az élet. a legnagyobb re­gényíró tehát máris feltette a kérdést, hőseink hogyan vizsgáznak majd emberség­ből? Ha az asszony jelentkezik a rendőrségen, és elmondja mit látott, honnan és kit, a gyilkost vélhetően pár óra alatt elfogja a rendőrség. Az asszonyt azonban a „honnan” kérdése visszatar­totta a vallomástól, nem akarta, hogy a férje beosz­tottjával folyatott viszonya kitudódjék. Lelkiismeretük azonban nem hagyta őket nyugton. Az asszony szerepét az ifjú építész vette át. mintha ő látta volna a gyilkost... Feszes, igen „életszagú” történet, arra is gondolha­tunk az indítóképsorok után, logy lélektani drámát látha­tunk. Hamar rá kell azon- oan jönnünk, hogy csak egy igen jól komponált, fölényes Diztonsággal eljátszatott kri- nivel örvendeztet meg ben­nünket a rendező. i konferencián. A Pesti Hírlap 1848-as első élévi bekötött számai közt eszesen tizenkilenc egy- ragy kétleveles nyomtat­ványt talált. Feltehetően a ap egykori gyűjtője köttette íz újságok közé, s hagyta ké- őbb az iskolára a mindmáig appangó dokumentumokat, ímelyek közül három pe- iódikum, hét mutatvány lap, :löf izetési felhívás, kilenc ledig politikai jellegű röp- ap. Az utóbbiak közül az laposabb tanulmányozás itán háromról derült ki, logy egyedüli példány az gész országban. A „Választmányi jegyző- :önyv kivonata” Länderer lyomdájában készült 1845. aárcius 20-án. E nyomtat­vány létezéséről csak levél­ári források utalásaiból tud- ak a kutatók. A dokumen- um a kunszentmiklósi el- enzéki csoportosulás bead­ványára Pesten íródott vá- aszt tartalmazza, s a forra- lalomhoz való csatlakozás- ioz szólít fel huszonnégy ászkun helységet. A röplap artalma jelzi, hogy a dátum valószínűleg sajtóhiba kö­vetkeztében téves. A másik lokumentum Jernei János ügyész, az országos statisz- ikai hivatal és magyar tu- lomán.vos társaság rendes agja” felhívása Kiskun hon­i- és polgártársaimhoz cím­nél. Ez a röplap idáig isme- etlen volt. A felhívás a sza­Más kérdés, a súlyos drá­mai helyzetet továbbra is megőrzi a film, sőt azzal mesterien építkezik. Hősünk hamar gyilkosság­sorozat gyanúsítottjává vált, egyetlen ember menthetné meg, akár csak néhány sza­vas vallomásával is, a sze- relmetes szép asszony, de az kitart eredeti elhatározása mellett, cserbenhagyja part­nerét. A forgatókönyv író rende­zőnek Curtis Hansonnak még ez sem elég, a sorsdrá­mák szabályai szerint még súlyosabbá teszi a történetet: az asszony végzete is betelje-1 sedik. A részletek és a vég­kifejlet eseményei ezután már tényleg a krimi szabá­lyai szerint bonyolódnak és oldódnak meg, — de erről már igazán nem illik szólni. A Hálószobaablak legalább annyira Dino He Laurentiis munkája, mint a rendezőé, hiszen a filmvilágban közis­mert, hogy a neves producer mennyire „jelen kíván len­ni” filmjei forgatásán, — sőt már eleve saját szájíze sze­rint dolgoztatja át a forga­tókönyvet. Ezúttal is ez tör­tént, Robert Towne alapmű­ve csak ezután kerülhetett forgatásra. A néző szerencséjére a nagyhírű producer sokat ád a szereplőgárdára is. így a fiatal építész figurájának megszemélyesítésére Steven Guttenberget kérték fel. aki a Rendőrakadémia című so­rozatban vált világhírűvé. Az az ifjú hölgy, aki végül is segít az építésznek, hogy megtalálja igazát, a Ragtime és a Vörösök világhírű, sze­replője Elizabeth McGoven. A különös történet elindító­ját, a mindenáron háttérben maradni kívánó asszonyt, akit saját gyávasága tesz vé­gül is áldozattá, Isabelle Huppert játssza. badszállási központú válasz­tókerület polgáraihoz szól, gondolatmenetében rokon­ságot mutat Petőfi választá­si röplapjával. Mint ismere­tes a költő maga is fellépett a szabadszállási kerület or­szággyűlési követválasztá­son, de a reakció becstelen eszközökkel megbuktatta. Ezt követően írta meg Az apostolt, amelynek főhőse az első cselekvő forradalmár tí­pusa irodalmunkban. A har­madik röplap szövege 127 éve ismert, de a kunszent­miklósi az egyetlen meglévő eredeti példány, s az előző kettővel együtt közvetve il­letve közvetlenül kapcsoló­dik Petőfi választási kudar­cához. Balogh Mihály száznegy­ven évvel ezelőtti eseménye­ket idéző beszámolója a Jászkunság története a XVIII—XX. században című szekció sikerelőadása volt. A kétnapos eszmecsere leg­népesebb szekciója a népraj­zosoké volt. A szekciót Gun- da Béla Herder-díjas nép­rajztudós vezette, aki így összegezte benyomásait a hallott előadásokról: — Valamennyi beszámoló érzékeltette, hogy igen ko­moly tudományos tevékeny­ség húzódik meg mögötte. Különösen tetszett Bellon Tibor, a karcagi múzeum igazgatójának előadása a nagykunsági legelőkről és le­Berzsenyi Társaság Kisugárzó szerep Második közgyűlését tar­totta szombaton Kaposvárott a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság. A több mint nyolcszáz egyéni tagot — köztük írókat, köl­tőket, képző- és előadóművé­szeket, a társadalomtudomá­nyok művelőit — és számos szellemi közösséget tömörítő társaság az elmúlt két esz­tendő tevékenységét össze­gezte. A beszámolóból ki­tűnt, hogy a névadó emléké­nek és irodalmi hagyatéká­nak ápolásán túl az öntevé­keny közösség az ország mind nagyobb területére ki­sugárzó szerepet vállal a mai magyar irodalom és a társ­művészetek népszerűsítésé­ben, a magyarságtudat erősí­tésében. A társaság nemcsak ka­posvári székhelyén, hanem Budapesten, a Rátkai Klub­ban is havonta rendezett összejöveteleket, irodalmi és művészeti esteket, könyv­premiereket. Rendezvényeik voltak Szombathelyen, Béké­sen, Celldömölkön, Sopron­ban és Siófokon. Különös fi­gyelmet szenteltek a hatá­rainkon túli magyar iroda­lom alkotásainak és alkotói­nak megismertetésére, nép­szerűsítésére, néhány mű — köztük Fodor András Sika- szói fenyőforgácsok című kö­tetének — hazai megjelente­téséhez is hozzájárultak. Virágfesztivál Nemzetközi virágkiállítás és -kötészeti verseny kezdő­dött szombaton Kecelen; a december elején évről évre megrendezett kiállításra minden eddiginél többen hozták el vázákba, kertekbe való termékeiket. A több tízezernyi látogató 22 virág­kertész, 17 hazai virágterme­lő nagyüzem és 8 holland cég virágparádéjában gyö­nyörködhetett a vasárnap zárult „tárlaton”. geltétési' rendről, amelyet összevetett a magyar pász­toréletre vonatkozó rendtar­tással. Ugyancsak figyelem­re méltó volt munkatársa, Fazekas Mihály A pásztor- kutya a Nagykunságban cí­mű előadása, amely az em­ber és az állat közös mun­káját, kapcsolatát elemezte. Igen alapos volt Szabó Lász­ló, a Damjanich Múzeum kandidátusának előadása is, amelyben a csillagalakú buzogánnyal próbálta iga­zolni a jászok kaukázusi kapcsolatait. A konferencián orosz és őszét tudósok tanulmányait is ismertették; Kuznyecov, Kalojev, Vasziljeva és Uar- ziati munkái a rokonságot néprajzi hasonlóságokkal bi­zonyították. A tanácskozáson összesen negyven előadás hangzott el az egykori Jász-Nagykun- Kiskun Hármas Kerület te­rületén folyó kutatásokról. Kecskeméti, szegedi, buda­pesti és Szolnok megyei ré­gészek. történészek, néprajz- kutatók, nyelvészek adtak számot munkájukról. Az elő­adások felét a megye muzeo­lógusai, s pedagógusai tartot­ták. Balassa Iván, a Magyar Néprajzi Társaság, s a TIT néprajzi választmányának elnöke a konferencián tar­tott zárszavában igen ör­vendetes tényként állapította meg. hogy az eszmecsere hű képet adott a kutatásokról, arról a sokrétű tudományos munkáról, amely az utóbbi években bontakozott ki. s hozzájárul a hazánkban élő népek múltjának jobb meg­ismeréséhez. T. G. A megyében lévő mező- gazdasági termelőszövetke­zetek irodalomkedvelő tag­jai, amatőr népzenei együt­tesei és pávakörei vették birtokba szombaton a jász- kiséri művelődési házat. A Szolnok megyei tsz-ek meg­alakulásának negyvenedik évfordulóját köszöntötte az egész napos találkozó és verseny, melyet a házigazda jászkiséri Lenin Tsz és mű­velődési ház a TESZÖV-vel és a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központtal együtt rendezett meg. A kistelepü­lésen élő idősebb és fiata­labb generációk színvonalas kulturális tevékenysége, a hagyományok becsülete, a szülőföld iránti szeretetet és a nehéz életsorsokban, munkában is mindig meg­tartott emberség mellett tett hitet a nonstop műsor, melyben — egyszerre részt­vevőként és hallgatóként — többszázan vettek részt. A TOT az Országos Köz- művelődési Központtal kar­öltve másodszor hirdette meg a falusi vers- és próza­mondók országos versenyét. A korábban már nagy sikert aratott seregszemle megyei elődöntője zailott le a dél­előtti órákban Jászkiséren. Az Egyesült Jászsági Áfész a kereskedelmi tevé­kenységén túl sokat áldoz a kulturális élet támogatásá­ra. Patronálja Jászberény művészeti egyesületeit, ön­álló kórust tart fenn és a hétvégén egy Ady-szoborral ajándékozta meg a várost. Ady Endre 1913 októberé­ben látogatott az ottani Koller család meghívására Jászberénybe. Bár szemta­núk, visszaemlékezések sze­rint többször is megfordult a költő a jász városban, írá­sos nyoma azonban csak az éppen 75 évvel ezelőtt tett baráti látogatásnak van. Ez az évforduló is alkalmat szolgáltatott Ady mellszob­rának leleplezésére. A láto­gatás emlékét már koráb­Több, mint harminc vers- és prózamondó lépett a pó­diumra — közülük sokan már nyugdíjasok, miért is a mezőny átlagéletkora, s ez figyelemre méltó dolog, 60 év volt —, hogy saját, ta­lán nem is tiszta verselésű, de őszinteségről, nemes ér­zelmekről valló költemé­nyeit, vagy hozzá közel álló Petőfi-, Radnóti-, József At­tila-, Zelk Zoltán-verseket, anekdotákat, meséket, a néphagyomány által megőr­zött történeteket mondjon el ízesen, a legjobb tudása szerint mívesen. A megszó­lalás, a meghallgattatás le­hetősége mellett, melynek eredménye volt a közönség- siker, minden résztvevő ka­pott más ajándékot, is: ok­levelet és a Szivárvány ci­terazenekar új nagylemezét. (Ezt vették át a délutáni be­mutató együttesei is.) A ver­seny legjobbjai: Beke Sán- dorné, Kiss Andrásné, Pelz- hoffer József, Berente Ba- lázsné, Szabó Imre, Szikszai István, Susányi Andrásné, Varga Zoltán, Pádár József- né, Barna Sándor, Szarvas Imréné és Harmath József továbbjutott a januári gyu­lai középdöntőre. Délután a népdalkörök és ban is őrizte emléktábla az egykori, múlt század végén épült Koller-ház falán, amelyben jelenleg az Egye­sült Jászsági Áfész székhá­za van. A szövetkezet idén felújította az épületet, a ro- manikus stílusjegyeket vise­lő külső homlokzatát pedig visszaállította eredeti álla­potába. A teljes rekonstruk­ciót egyúttal összekapcsol­ták a megye egyetlen Ady emlékhelyének méltóbb megjelölésével. Pénteken délután 4 óra­kor a Székely Mihály iskola tanulóinak rövid műsora után a szövetkezet Ady End­re úti székháza előtt felállí­tott szobrot Bartus Pál, az Áfész elnöke leplezte le. Ady bronz mellszobrát Zilahi népzenei együttesek — ösz- szesen huszonnégy amatőr művészeti csoport — han­gulatos bemutatójával foly­tatódott a találkozó, mely­nek tétje is volt, hisz szak­mai zsűri bírálta el az or­szágos minősítést kérő együttesek produkcióját, ér­tékelte a színpadra lépő együttesek munkáját. A ma­gyar népzene csaknem tel­jes keresztmetszetét adta a műsor, melyben a megye szinte minden jelentős ama­tőr népzenei együttese, pá­vaköre részt vett. Ezüst mi­nősítést kapott a szolnoki Jászkun Citerazenekar, amely a szakértőktől az egy­séges hangzásért kapott di­cséretet, ugyanezért lett ezüst-okleveles a Megyei Művelődési és Ifjúsági Köz­pont Népdalköre, valamint a Túrkevei Népdalkor. A Karcagi Déryné Művelődési Központ Népdalköre az utánpótlás nevelésében mu­tatott fel szép eredménye­ket, műsorukért bronz mi­nősítésben részesültek. A késő estébe nyúló, egészna­pos program a bemutatók szakmai értékelésével ért véget. Zoltán jászfényszarui szár­mazású fiatal szobrászmű­vész készítette, akinek már több jászsági településen található köztéri alkotása. A szoboravató után, este a Déryné Művelődési Köz­pontban megalakulásának 10. évfordulója alkalmából a Jászsági Áfész kórusa adott jubileumi hangver­senyt. A kórus idén vette fel a város nagy szülöttjének, Székely Mihálynak a nevét, díjak, kitüntetések, külföldi szereplések jelzik eredmé­nyeit. A hangverseny után a Szövosz főtitkár-helyette­se nívódíjat adott át a kó­rusnak. Az est bevételét az erdélyi menekültek megse­gítésére ajánlották fel, Felfedezés erejű előadás 1848-as röpiratok az iskolakönyvtárban Véget ért a második jászkun konferencia A második jászkun konferencia, amelynek Szolnok adott jtthont a hétvégén — úgy indult, hogy nem várható szenzá- ;ió számba menő tudományos eredmény bejelentése. Nos, az eszmecsere rácáfolt az előzetes várakozásra. Ba- ogh Mihály kún'sientmiklósi kutató ugyanis mindezidáig élfedezetlen 1848-as kisnyomtatványokra bukkant a Baksay Jándor Gimnázium könyvtárában, és ismertette felfedezését- b. j. ­Ady-szobrot avattak Jászberényben Nívódíj a Székely Mihály kórusnak

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents