Szolnok Megyei Néplap, 1988. december (39. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-29 / 309. szám

1988. DECEMBER 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Az emberek között szeretek lenni Beszélgetés Nagy Jenő kandidátussal, a Karcag városi pártbizottság első titkárával Nekem mindig jó tanulónak kellett lennem! Megfo­gadtam: oda megyek dolgozni, ahová ez a társadalom küld. Kiszámítottam, hogy benne vagyok a „kalapban”. Másfél évig dolgoztam azzal a tudattal, hogy kimegyek az apparátusból. A szomszédom kérdezte meg: igaz, hogy visszamegyek? Megtanultam a valóság mély vizsgálatát. Manapság az ember örökös számvetésre kényszerül. El­képzelhető, hogy még egyszer váltani kell — nem félek tőle. — Amikor beszélgetésünk időpontjában- egyeztettünk, a mai naphoz ragaszkodott. Miért? — Azért mert ma nincs kötött programom, és ez rit­kaság. A napjaim többnyire nem ilyen nyugodtak. Álta­lában négy-öt helyen kell megjelennem, és gyakoriak az estébe nyúló programok is. Lehet, hogy furcsán hang­zik, de a mozgalmas napokat szeretem. Nem illendőségből mondom: az a szép, amikor sokat lehetek emberek kö­zött. Otthon is megszokták már. Nem volt nehéz, koráb­bi munkahelyemen is „kö­tetlen” volt a munkaidőm. — Néhány kérdés izgat Önnel kapcsolatban. Úgy tu­dom, rendkívül nehéz fiatal­sága volt. Hogyan lesz egy hátrányos helyzetű fiatal­emberből kandidátus? — Valóban nem voltak könnyűek az ifjúkori éveim. Szüleim súlyos betegek vol­tak, édesapámat korán el­vesztettem. Anyagi gondok­kal küszködtünk. A Debre­ceni Agrártudományi Egye­temre azzal a tudattal je­lentkeztem, hogy otthonról egy fillér támogatást sem kaphatok. Nekem az egye­temen jó tanulónak kellett lennem, hogy magasabb ösz­töndíjat kapjak. Emellett dolgoztam — így havonta íáá- romszáz forintot haza is tudtam küldeni édesanyám­nak. Az egyetemen minden segítséget megkaptam: in­gyen ebédet a menzán; és egyéb támogatásokat, segé­lyeket. Akkor határoztam el: na ilyen körülmények köze­pette elvégezhetem az egye­tmet, mindig oda megyek, ihová ez a társadalom küld, ihol szükség van a mun­kámra. Kötelességem, hogy ússzaadjak valamit. Hogyan ett belőlem kandidátus? lok-sok tanulással természe- esen. Nézzen rám! Görbe a artásom. Ez a rengeteg ol- ■asástól van- Évtizedeken »resztül tanultam. Szak- némöki diploma, majd a loktori disszertáció, később kandidátusi értekezés, lengeteg munkával járt. őzben a karcagi mezőgaz- asági kutatóintézetben dol- oztam. — Mint aspiráns és ké- őbb, mint a mezőgazdasági adomány kandidátusa 1982- én a karcagi városi pártbi- ottság titkára lett. Szokatlan, hogy tudós moz­galmi munkára adja a fejét. Miért vállalta? — Említettem az egyetemi évek alatt kialakított elve­met. De a mozgalmi munka sem volt tólem idegen. Szám­talan közéleti funkciót visel­tem: alapszervezeti szervező- titkár, NEB-tag stb — egy­szóval kialakult bennem egy erős politikai érdeklődés. Az igazsághoz tartozik az is, hogy vártam a megszólítást. Ne értse ezt félre! Azért vártam, mert kiszámoltam, hogy számításba jövök, úgy­mond benne vagyok a ka­lapban. Ehhez az is hozzá­járult, hogy ezidőtájt a hoz­zám intézett kérdések na­gyon célirányosak voltak. — Könnyű szívvel hagyta ott a kutatóintézetet? — Nem! Sajnáltam a mun­kám, a kollégákat. Egy fel­felé ívelő tudományos sza­kaszomban jött a megszólí­tás, a szakma egyre széle­sebb körben ismert- De a felsorakoztatott ervek meg­győztek. — Négy évig volt a párt- bizottság titkára, aztán visz- szament korábbi munkahe­lyére. Ez hogyan történt? Rábeszélték, netán küldték? Az ' elvének ez felelt volna meg! — Én kezdeményeztem a lépést. Hívtak vissza az in­tézetbe tudományos főmun­katársnak. Másfél évig dol­goztam azzal a tudattal, hogy kimegyek az appará­tusból. Nem volt könnyű. —- És az elve? Szerintem inkább arról van szó, hogy belátta: egyszerűsíti az ak­kori káderhelyzet megoldá­sát, ha lép. Másfél év múl­va megválasztották a váro­si pártbizottság első titká­rának. Mi volt az7 első „jel­adás”? Voltak feltételei? — A szomszédom kérdez­te meg: Igaz, hogy vissza­megyek? Később már város­szerte nyíltan beszéltek ró­la. Megmondom őszintén, nagyon jól esett, hogy jó­szerivel csak az én nevem említették. Végül is egyedül voltam jelölt a választáson. Volt néhány kérésem is- Ilyenek például, taníthassak a mezőtúri főiskolán, hogy a szakmából ne essek ki. Még azt is hozzáteszem: a dön­tésemhez hozzájárult, hogy a kutatói munkámban akkor a lehetőségeim — elsősor­ban anyagi téren — beszű­kültek. — Egy természettudomá­nyos ember hogyan boldogul a társadalomtudományok kö­rébe tartozó ügyekkel? — Nézze, a természet- és a társadalomtudományok egymástól elválaszthatatla­nok. Az alaptörvények azo­nosak. Megtanultam- a való­ság mély vizsgálatát, a lé­nyeg kiemelését, a következ­tetések levonását. A tudo­mányos munka rákényszerí­ti az embert az adatok fel­dolgozására, az állandó ana­lizálásra. Nem érzek tehát a kettő között semmilyen ellentmondást. Tagadhatat­lan, hogy a tudományos fo­kozat ad egyfajta tekintélyt, különösen értelmiségi kö­rökben, de nem élek diplo­mamítoszban. Egyébként tu­dományos ambícióim már nincsenek. Az ismeretek szinten tartására törekszem. — Egy éve első titkár- Végzett már valamiféle számvetést önmagában? — Manapság az ember örökös számvetésre kénysze­rül. Előrebocsájtom: nincs lelkiismeretfurdalásom. Eredményként könyvelem el, hogy sikerült megőrizni Kar­cagon a gazdasági, politikai stabilitást. Káderellátott­ságunk alapvetően jó. A pártegységet megőriztük. De mi sem vagyunk kivételek! A közhangulat romlott, a fe­szültségek nőttek, a párt te­kintélye csökkent. Dióhéj­ban ennyit. .Személyes gon­dom pedig, hogy nem tudok annyit lenni emberek kö­zött, amennyit szeretnék. — Első titkárnak lenni napjainkban nem nyugdíjas állás. Gondol erre? — Nem gondolok. Ha foly­ton ezen meditálnék, nem tudnék dolgozni. Elképzelhe­tő, hogy még egyszer válta­ni kell — nem félek tőle- Meggyőződésem, ha tisztes­ségesen végzem a munká­mat, lesznek segítő kezek. — Köszönöm a beszélge­tést. Berki Imre Hanglemezgyártás Mohácson A Mohácsi Fa­rostlemezgyár új vállalkozásba kez­dett a Nívó kft- vel összefogva: hanglemezek pré­selését kezdték meg a gyár egyik régi üzemében, ahol a préseléshez szükséges villa­mos energia, víz és gőz már meg­volt, hiszen a fa­rostlemezgyár­táshoz is szüksé­gesek. Az eddig monopolhely­zetben lévő Hun­garotonnal szem­ben itt kisebb pél­dányszámban is vállalnak hang­lemezgyártást. Az év végéig várha­tóan több tízezer hanglemez ké­szül el a mohácsi gyárban (MTI fotó: Kálmándy Ferenc) Megújítandó agrárpolitika Sikerek és kudarcok jel­lemzik a magyar agrárgaz­daságot. Ki a sikereket, ki a kudarcokat hangsúlyozza in­kább; de a közös e véleker désekben, hogy megújításra szorul az agrárpolitika. Ezt nem vitatva, tisztázandó/; vannak-e, s ha igen, melyek azok a maradandó értékek és folyamatok, amelyek el­választhatatlanok az agrár- gazdaság három évtizedes múltjától? Vitathatatlan eredmények A magyar mezőgazdaság eredményei ugyanis aligha vitathatók. következésképp az agrárpolitikai gyakorlat­nak is számos értékálló ele­me van. Ide sorolható, hogy az élelmiszergazdaság stabi­lizációs szerepet tölt be a népgazdaságban: a mezőgaz­dasági munka elismert lett, az ágazat tisztességes meg­élhetést nyújt dolgozóinak. A háztájiban és a mezőgaz­dasági nagyüzemekben szer­zett jövedelem segítségével megváltozott a magyar falu képe: a gyakorlat is bebizo­nyította, hogy létjogosultsá­ga van a többszektorúság- nak. A mezőgazdaság példát adott a vállalati irányítás te­kintetében, a legjobb gazda­ságok pedig a vállalkozó- készség eredményeit is iga­zolták. Az egész társadalomra ha­tást gyakorló sikereken túl, szűkebb szakmai eredmé­nyeket is elért a mezőgazda­ság: új üzemszervezési for­mák. módszerek alakultak ki, ezek meghonosodtak a gazdaságok többségében. Új technikák, technológiák be­fogadására alkalmas közeg jött létre, s ezek nyomán megváltozott a gazdálkodók szemlélete. Az egykor ha­gyományos őstermelésre vál­lalkozó parasztemberek gon­dolkodásától, munkamódsze­reitől lényegileg tér el a mai mezőgazdaság. Mindezekre tekintettel kell lenni, amikor az agrár- gazdaságban tapasztalható feszültségeket vesszük szám­ba. Kétségtelen, szaporodnak A Nagykunságban Új öntözőfürt főcsatorna Jövőre már teljes hosszá­ban szállítja az öntözővizet az aszály által gyakorta súj­tott Nagykunság keleti tér­ségébe a Tisza II. öntöző- rendszer NK—7. jelű ön- tözőfürt-főcsatornája. A ki­vitelező Középtiszavidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság brigádjai az év végére elkészültek a 42 mil­liós értékű beruházás nyolc­van százalékával. Az új fürt­főcsatorna, amely örmé­nyesnél ágazik ki déli irány­ban a térség mesterséges fo­lyamából a nagykunsági fő­csatornából, és Kisújszállás, Túrkeve irányába halad, majdnem hat kilométer hosszú, és másodpercenként három köbméter víz szállí­tására lesz képes. Átemelők közbeiktatásával hatezer hektár mezőgazdasági terü­letre juttatja el kritikus idő­szakokban az éltető vizet. Az újonnan kialakításra kerülő öntözőtáblák több mint két­harmadán, 3900 hektáron, a KITE által meghonosított, nagy intenzitású lineár víz­pótlási rendszert alkalmaz­zák. és elsősorban kukoricát és ipari növényeket termesz­tenek. A szuperintenzív ön­tözési módszem már az idén is igazolta hasznosságát, a nyári kánikula és aszály el­lenére a térségben rekord kukoricatermést takarítottak be, hektáronként 10—12 ton­na szem került a magtárak­ba, az ellentmondások is, külö­nösen a legutóbbi néhány esztendőben. A leglátványo­sabb közülük, hogy amíg tíz-tizenöt éve a magyar mezőgazdaság fejlődésének lendületes szakaszában volt, fokozatosan közelített a nemzetközileg is elismert termelési színvonalhoz, ma­napság ez a lendület meg­tört, a felzárkózás megállt, s a hazai stagnálás és a kör­nyezet fejlődése miatt egyre inkább a leszakadás veszé­lye fenyeget. Ennek fő oka a műszaki megújulás elmara­dása. A hetvenes években rendre új gépek, eszközök, technológiák kerültek a ma­gyar mezőgazdaságba; mára jórészük elhasználódott, pót­lásuk forrásai viszont hiá­nyoznak. A statisztikák egy­értelműen jelzik, hogy a nagyüzemeknek több. mint harmada képtelen a bővített újratermelésre. Üzemi körökben leginkább panaszolt tény, hogy a mező- gazdasági munka leértékelő­dött. A jövedelemtermelés szempontjából iparból, szol­gáltatásból élnek a gazdasá­gok. egyes helyeken nyere­ségük 70—80 százaléka e te­vékenységekből származik. Megcsontosodott szerkezet Az ellentmondásokat sza­porítja. hogy az alaptevé­kenység alacsony jövedelme­zőségét még értékesítési za­varok is rontják. Sokan az élelmiszertermelés perspek- tívátlanságáról beszélnek, s eszerint is cselekszenek, amikor háttérbe szorítják a hosszabb távú fejlesztési programokat. Végülis meg­rendült a termelési bizton­ság, az üzemi átfogó progra­mok helyett a kivárás takti­káját érvényesíti a gazdasá­gok egy része. Nyilvánvaló, hogy e mód­szer huzamosabb időn át az élelmiszer-termelés megtor­panásához vezethet csak, ez pedig mindenkor —. de a je­lenlegi társadalmi-gazdasági helyzetben különösen — el­kerülendő. Társadalmi fe­szültségeink egyik enyhítője Kétszáznegyven, egyen­ként 200 literes, veszélyes hulladékokkal teli hordót találtak elásva Apajpusztán a szakértők, s lehetséges, hogy további, csaknem két­ezer hasonló tartalmú hordó rejtőzik a föld alatt. A rend­kívül nagy méretű környe­zetszennyezés előzményei­ről, a vizsgálat eddigi ered­ményeiről és a lakosságot érintő tudnivalókról szerdán sajtótájékoztatót tartottak a Környezetvédelmi és Vízgaz­dálkodási Minisztériumban. Elmondták, hogy a Pest Megyei Rendőr-főkapitány­sághoz több bejelentés érke­zett, miszerint a Kiskunsá­gi Állami Gazdaság Vegy­ipari és Hulladékhasznosító ágazatánál környezetszeny- nyező módon végzik a mun­kát, veszélyes hulladékokat ásnak el. A Környezetvédel­mi és Vízgazdálkodási Mi­nisztérium, a KÖJÁL, a rendőrség és más illetékes szervek szakemberei a be­jelentések alapján vizsgála­tot kezdtek, amelynek során kiderült, hogy az állami gaz­daság anyagmérlege szerint 400 tonna veszélyes hulladék — szerves oldószer, nehéz- fémtartalmú festékiszap — egyszerűen eltűnt a telepről. A környezetvédelmi feltá­rás ez év december 15-én és 16-án 240, kétszázliteres oldó­szer-hulladékkal töltött el­a kielégítő mennyiségű és választékos élelmiszer-ellá­tás, s ez a társadalmi közér­zet fontos tényezője marad a jövőben is. Jelenleg a lakos­ság jövedelmének több, mint 10 százalékát élelmiszerek és élvezeti cikkek vásárlására fordítja: egyre igényesebben a minőségre. Ugyanez, a kö­vetelménye a népgazdasági érdekből fenntartandó ex­portnak is, hiszen a világ­piacon az árak és a minőség versenye folyik. Alkalmazkodás Mindezeknek ma még el­lentmond az élelmiszeripar nagyüzemekre alapozott, megcsontosodott szerkezete, a piaci információk erőtlen­sége. a termelők távoltartá­sa a valóságos értékesítési folyamatoktól. Következés­képpen olyan helyzetet kell teremtenie a megújuló ag­rárpolitikának, hogy a ter­melő szervezetek képesek le­gyenek befogadni a hazai és a világpiac kívánalmait, s azokhoz alkalmazkodni is tudjanak. Ez a mainál szo­rosabb együttműködést, kö­zös anyagi érdekeltséget kö­vetel a mezőgazdaság, az élelmiszeripar, a kül- és bel­kereskedelem között. A korábbi, gyakran felül­ről kezdeményezett és irá­nyított módszerek aligha le­hetnek eredményesek az együttműködések kialakítá­sában, működtetésében. Az önszerveződésen, a felek gazdasági érdekeinek érvé­nyesülésén alapulhatnak e kapcsolatok, a korábbi, egy­más rovására eredményt el­érő módszerek helyett. Természetes, hogy a piac­ra. az egymás önállóságának tiszteletben tartására alapu­ló gazdaságszervező módsze­rek a maitól eltérő ágazati irányítást és érdekképvisele­tet is feltételeznek. A jövőben hagyományőrzésre és a ha­gyományokkal való szakítás­ra, eddig szokatlan megoldá­sokra egyaránt- szükség lesz a társadalmi közérzetet meghatározó élelmiszergaz­dasági megújuláshoz. V. Farkas József ásott hordót hozott felszínre a vegyipari és hulladékhasz­nosító ágazat telephelyén. A feltáró munkát tovább foly­tatják, s így várható, hogy a közeljövőben a föld alatt lé­vő veszélyes hulladékok egé­szét a felszínre hoznák. A tájékoztatón elmondták, hogy környezetszennyezés miatt a Kiskunsági Állami Gazdaság — amely 1981-ben kezdett foglalkozni hulla­dékfeldolgozással és -hasz­nosítással — korábban töbo ízben nagy összegű bírságot fizetett már. Ez azonban nem ösztönözte a gazdaságot a környezetvédelmi előírá­sok betartására. A vizsgálat jelenlegi stádiumában úgy tűnik, hogy a visszaéléseket anyagi haszonszerzés céljá­ból követték el. A szakértői vizsgálat eredményei alapján az illetékesek ellen bűnvádi eljárást indítanak majd. A vizsgálatban részt vevő szakemberek hangsúlyozták: bár a talált veszélyes hulla­dék nagymértékben károsít­ja a talajt, s mérgező az em­berre is, a környék ivóvizét nem veszélyezteti. A talaj­víz-szennyezés környezeté­ben két vízműkút található, ezek mélysége körülbelül 160 méter. A talajban lévő iszapos képződmények pedig meggátolják, hogy a szeny- nyezett talajvíz összekeve­redjék az ivóvízzel. Kétezer hordónyi veszélyes hulladék Súlyos környezetszennyezés Apajpusztán

Next

/
Thumbnails
Contents