Szolnok Megyei Néplap, 1988. december (39. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-21 / 303. szám
✓ Megkezdte munkáját az Országgyűlés A pénzügyminiszter expozéja (Folytatás az 1. oldalról) Villányi Miklós pénzügy- miniszter tartotta meg expozéját. Bevezetőben elmondotta: az előző ülésszakon az Országgyűlés már megvitatta a kormány átabilizációs programjának végrehajtásáról és a gazdaságpolitika jövő évi irányairól, céljairól szóló beszámolót. — A novemberi ülésszakon ismertetetthez képest a kormány—SZOT ülésen született megállapodások alapján a központi bérkeretet az egészségügyi, az oktatási, a közművelődési dolgozók béremelésére 2,1 milliárd forinttal, több mint 4 milliárd forintra emeltük — mondotta Villányi Miklós. — Ennek társadalombiztosítási járulék többlete az állami költségvetés számára további 800 millió forint. A nyugdíjakat 360 forinttal terveztük növelni. Emiatt a szociálpolitikai csomag 1,4 milliárd forinttal nagyobb. A — A lakosságtól nem várható, hogy az ideinél többet takarítson meg. A külföldi hitelezőink a már magas adósságállományunk nagyságát látva adósságaink csökkentését várják. Az inflációt nem 'tervezzük növelni az ideihez viszonyítva, hanem lehetőleg mérs íkelni szándékozunk. így jó esetben is csak azt tervezhettük, hogy a költségvetés hiánya 1989-ben az idénre várnaitó 20 milliárd forint körül legyen. Ez 5 milliárd forinttal kevesebb a novemberben számítottnál. Tizenkét milliárd forint 1988. évről áthúzódó kamattámogatás forrását is meg kellett teremteni. összegezve az addig elmondottakat a pénzügyminiszter hangsúlyozta: . 38 milliárd forintos deficit csökkentési csomagra kellett gazdaságilag és politikailag elfogadható megoldást találni. Az állami költségvetés, Vagy annak hiánya nem ítélhető meg önmagában, hanem csak a külső egyensúllyal együtt minősíthető. Ha nem sikerül a külső adósságállomány növekedését a tervek szerint megállítani, hanem hitelből kell azt fedezni, ezzel egyre nagyobb terhek hárulnak a a jövő nemzedékre. Az eddig felhalmozott teljes nemzetközi és hazai adósság közel 500 milliárd forintos államadósságban jelenik meg 1988 végén. Csak ennek a kamata és törlesztési kötelezettsége 1989-ben — minimalizálva az adósságszolgálatot -i— 33 milliárd forint. Az eladósodás folyamatában tehát — a nemzetközi pénzvilágtól függetlenül is — megálljt kell parancsolni. Ennek szerves része az a cél, hogy a költségvetési hi— Még a leggondosabban összeállított költségvetés esetén is előfordulhat — jegyezte meg Villányi Miklós — hogy a tényleges és várt folyamatok eltérnek egymástól. Ilyen és hasonló esetekben a kormány egyik eszköze a hitelezés és ennek keretében a kamatpolitika. Ha az eltérés a vállalati jövedelem-decentralizáció eredményeként a beruházásoknál következik be, akkor elsősorban és alapvetően a termelési támogatások erőteljesebb évközi leépítésével kell a vállalati vásárlóerőt korlátoznunk. — Az 1989. évi költségvetés fő vonása az is. hogy nem szándékozunk akkora terhet róni a lakosságra, mint idén, amikoris a fogyasztás 2,5—3 százalékkal csökken. A költségvetés mérlegében mutatkozó rést a lakosságot közvetlenül nem érintő kiadások mérséklésével és az előterjesztett variációk szerint eltérő mértékű Vállalati jövedelemelvonással tervezzük befoltozni. A költségvetés tervezett, egyenszemélyi jövedelemadó adómentes sávjának 55 ezer forintra emelése miatt 5 milliárd forinttal több jövedelem marad a lakosságnál. Ezáltal a reálbér nem 6, hanem 4—5, az egy főre jutó reáljövedelem nem 2, hanem 1 százalékkal csökken, s így jövőre összességében annyit fogyaszthatunk, minit idén. Ez esetben viszont ami előnyös a lakosságnak, hiányzik a költségvetésből. Mégnozzá tetemes összegről, mintegy 9—10 milliárd forint jövedelemről van szó. A kormány nem azért döntött így az elosztásról, hogy amit egyik kezével adott, a másikkal a lakosságtól elvegye. Feladatunk tehált a vállalkozási nyereségadó tárgyalását követően nemcsak az volt, hogy az 5 százalékpontnak megfelelő 12 milliárd foriíft központosított jövedelmet pótoljuk, hanem ezen felül további 9—10 milliárd fofint forrást is biztosítsunk. ány 20 milliárd forintot ne haladjon meg 1989-ben. — Itt az év vége. most már csaknem biztosan tudjuk — folyftatta Villányi Miklós —hogy sajnos a költségvetés hiánya közel 20 milliárd forint, s így a 10 milliárd forintos tartalékot felhasználni kényszerülünk. Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy járuljon hozzá a 10 milliárd forint költség- vetési 'tartalék felhasználásához. A továbbiakban a pénzügyminiszter a jövő évi költségvetés tervét ismertetve annak négy fő vonását emelte ki. — A hazai és a nemzetközi közvélemény egyaránt azt várja — hangsúlyozta —, hogy megőrizzük az ország fizetőképességét, stabilizáljuk gazdaságunkat és a gyakorlatban is jelentősen előrelépjünk a reformok útján. Az előrelépés egyik záloga, hogy oldódjanak bizonyos gazdálkodási kötöttségek. 1989-től a konvertibilis behozatalhoz szükségtelenné válik az előzetes engedély. Gyakorlatilag eltűnik az elkülönült keresetszabályozás, ezzel együtt a bérek, a kereksetek külön progresszív vállalati adóztatása. 1989-ben az import-, a bér- és az árliberalizálás, a vállalati előírások egyszerűsítése nagy előrelépést jelent a reform irányába. A szabadabb gazdálkodás csak akkor nem veszélyezteti az ország nemzetközi fizetőképességét, a gazdaságban a versenyfeltételek erősítése ■útján megvalósuló gyoráabb szerkezetátalakulást, ha 1989-ben szigorú, következetes költségvetési és pénzpolitikát folytat a kormány. A 20 milliárd forint költségvetési hiány ennek a követelménynek még megfelel. súlyát 1989-ben inkább a támogatás csökkentésével, mint az elvonás növelésével teremtjük meg. Az élelmiszertermeléshez kapcsolódó támogatások idén az összes támogatásnak együttesen 40 százalékát teszik ki. 1989-re 9 milliárd forintnyi termelési támogatás megszüntetését tervezi a kormány, ami 5—6 százalék felvásárlási áremelkedést okoz, a már említett teljes felvásárlói áremelkedésen belül. A támogatáscsökkentés teljes egészében nem hé- ríható át az árakra, kisebb részét — 700 millió forintot — hatékonyságnöveléssel kell a mezőgazdaságnak ellentételeznie. Abszolút és a többi termékhez képest relatív mértékben is növekszik az élelmiszerek ára. Az összes támogatásnak mintegy 20 százalékát olyan ágazatok, vállalatok kapják, amelyeknél a termelési költségeket a bevételek jelenleg nem fedezik, de tevékenységükre feltétlenül szükség van. Ilyen a MÁV, a szénbányászat g légi és vízi közlekedés, a könyvkiadás, a filmgyártás és a moziüzemi vállalatok támogatása. 1989-ben a szén átlagosan 15 százalékos termelői áremelkedésével egyidejűleg a szénbányászat dotációja 4,4 milliárd forinttal csökken. Ideje véget vetni a magyar bányászat létbizonytalanságának, érvényt kell szereznünk itt is annak az »elvnek, hogy csak ott szabad termelni, ahol az még jövedelmező. Ez olyan kiindulópont lehet, ami egyértelművé teszi az üzemek sorsát is. 1989-ben Villányi Miklós pénzügyminiszter expozéját tartja további 2—3 termelőegységei kell leművelni, bezárni, a termelési szüneteltetni. A pénzügyi hidakat a KGST-viszonylatban, az ottani elszámolási viszonyok fejlesztése nélkül nem lehel megszüntetni. Sajnos ez a közeljövőben még nem várható. A támogatások fokozatos és következetes mérséklésével viszont mindenkinek számolnia kell. — Más jellegű gond — mondotta Villányi Miklós —, hogy mivel partnereinknél Az ügyeleti és a túlóradíjak már január 1-jétől mintegy 30 százalékkal növekednek. A bérpolitikai intézkedésekre az egészségügyben és a közművelődésben az év első felében, a pedagógusoknál legkésőbb az új tanév kezdetekor kerül sor. Az 1989. évi költségvetés előzőekben megindokolt 20 milliárd forintos hiányának eléréséhez szükséges intézkedéseket három változatban terjesztette a kormány - a parlament elé. Bevételek magas részaránya törvényekkel szabályozott. A kormánynak nincs szabad keze forráshiány esetén — néhány kisebb, külön törvényi felhatalmazástól eltekintve — a jövedelemcentralizáció növelésére, arról csak a képviselők dönthetnek. Ezért terjesztette elő a kormány nincs elegendő olyan termék az előnyünkre bekövetkező cserearány-javulás ellensúlyozására. amit idehaza jól felhasználhatnánk, hitelben pedig nem szállíthatunk, ezért az export csökkentésére kényszerülünk. Nem árulok el titkot, hogy e döntés következtében néhány, főként gépeket exportáló nagy- vállalatunk jövőre nehéz gazdasági helyzetbe kerül. A védelmi kiadások csökkentése is hat erre a folyamatra. A feszültséget növeli, hogy nem egy jelentős, eddig jó hírű nagyvállalatról van szó. A szanálásról szólva elmondta, hogy míg 1988-ban az előző évről álthúzódó 4,2 milliárd forinttal együtt 5,5 milliárd forintot folyósított a szanáló szervezet, addig 1989-re csak 3,5 milliárd forint felhasználást tervezünk — 2,8 milliárd forint támogatás mellett. Ezt is jórészt az idei szanálásokból eredő jövő évi kötelezettségek, a mecseki, a tatabányai és a nógrádi szénbányáknak, a Ganz Gépgyárnak nyújtandó kifizetések teszik ki. Az 1989. évben az alapvető társadalompolitikai feladatokat ellátó költségvetési intézményeknek a restrikciós politikából adódó általános leépülését meg kell állítani. Kiemeli; fejlesztésekre is módot nyújtó támogatást kap a. közösből az ország jövőjét megalapozó felsőoktatás és kutatás. Nagyobb szelet jut a közoktatásra, az egészség- ügyi és a szociális ellátásra, a bírói és az ügyészi szervezetekre. az éveken át hátrasorolt kultúrára is. A védelem,' az igazgatás és az egyéb területek támogatásának reálértéke viszont csökken. Az oktatásban, az egészségügyben és a köz- művelődésben dolgozók elmaradt bérszínvonalának és az ügyeleti és túlóradíjakr.ik az emelésére 1989-ben 4,1 milliárd forintot lehet fer- dítani. választható megoldásként a lakásfinanszírozási alaphoz való hozzájárulást, az állami vagyon utáni részesedést, illetve a vállalkozások 1)89. évi eredménye uitán fizetendő kiegészítő adót. A lakásfinanszírozási alap csupán finanszírozási .konstrukció, a múltban keletkezett aránytalanságok áthidalására szolgál. Ettől a lakáscélokra elosztható állami forrás nem lesz több. Jelenleg 280 milliárd forintnál nagyobb a kedvezményes kamatozású lakáshitelállomány. A lakosság által fizetett és a piaci kamatláb különbözetéből adódó — 1989-ben már 42—43 milliárd forintnyi — kötelezettség a költségvetést kiemelkedő mértékben terheli. A lakásfinanszírozási alaphoz való hozzájárulásnak az a szerepe, hogy a tehervállalást a költségvetés és a vállalatok között megossza. A javasolt megoldás a je- -lentkező terheket az alapba történő közvetlen befizetés révén részben a vállalatokra hárítja. A lakásfinanszírozási alap terhe mindhárom változatban 57 milliárd forint, s mindhárom változatban forrása a lakossági betétek kamatai után fizetendő, mintegy 9 milliárd forint személyi jövedelem- adó és a várható 6 milliárd forint értékpapír kibocsátás. Az első és a harmadik változatban« a gazdálkodók a ráfordításaik között elszámolva előző évi nyereségük 16 százalékának, — mintegy 30 milliárd forintnak — 1989-ben a lakásra várók pénzügyi feltételeinek módosítását jelenti egyrészről, hogy emelkedik a szociálpolitikai kedvezmény összege a kétgyermekes családoknál 150 ezer forintról 200 ezerre, a háromgyermekeseknél 400 ezerről 600 ezerre, s a többi gyermek után 50 ezerről 100 ezerre. Másrészről nő az igénybe vehető hitel összege, harmadsorban pedig lakáshitel-törlesztési támogatást vezetünk be. A támogatás a gyermektelen családoknál a- kötelezően nyújtandó hitel törlesztésének 30 százaléka, egy gyereknél 40 százaléka, kettőnél 70 százaléka, három és több gyereknél 80 százaléka. A támogatás öt év után a felére csökken. Mindez nem a lakásfinanszírozási alapot, hanem a központi költség- vetést 11.5 milliárd forinttal terheli. Az állami vagyon utáni részesedés indokát az adná, hogy a társasági formákban működő vállalkozásoknak az adózott nyereségükből osztalékot és részesedést kell fizetniük az alapítóknak, s csak az ezután fennmaradó nyereséget fordíthatják fejlesztésre. Számítások szerint az 1988. december 31-ei állami vagyon — szövetkezeteknél annak a beruházási támogatással csökkentett része után — 3,5 százalékát, de legfeljebb az adózott nyereség 40 százalékát, ösz- szegszerűen mintegy 22 milliárd forintot vonna el ily módon a költségvetés. A második előterjesztett variáció szerint a vállalkozások 1989. évi eredményük után egyszeri, kiegészítő adót fizetnének. Ez kizárólag a jövő évre vonatkozna, és a számítások szerint 15 milliárd forint bevételi eredményezne a vállalkozási nyereségadót fizetők köréből az ott érvényesülő kedvezményekkel együtt. Az adó .mértéke a nyereség 6 százaléka. Az első változat alapvetően a költségvetés bevételeinek a növelésére épül, a megfelelő hozzájárulást fizetnek, a költségvetés pedig 12 milliárd forinttal finanszírozza az alapot. Ezekben a számokban már figyelembe vették, hogy az első lakáshoz jutó fiatalok lakás- támogatására 400 ezer forintot, összeségében 4—5 milliárd forintot a vállalatok visszatarthatnak. Ez az eddig elképzelthez képest többletforrás lenne a lakáspiacon. A második változatban a lakásfinanszírozási alaphoz a gazdálkodók közvetlenül nem járulnak hozzá. A költségvetés terhelése így 42 milliárd forint lenne, és nem működne az első lakáshoz jutás külön preferenciája. másik két változat a támogatások, a kiadások további csökkentésével is számol. Egyik változat sem tökéletes, mindegyiknek van nem- kívánatos hatása. Az első változat alapvetően az eddigi folyamatok továbbélését jelenti. A második változat a nagyobb léptékű támogatás szigorítás miatt — különösen rubel-relációban — népszerűtlen, de a népgazdasági célokkal összhangban lévő intézkedést Jelent. Viszont a többnyire infrastrukturális beruházások közel 3 milliárd forintos csökkentése a reformot keresztező intéskedés. A közvélemény támasztotta követelménynek felel meg,, hogy e változatban közel 5 milliárd forinttal csökken a védelmi és egyéb fegyveres testületi támogatás, 0,7 milliárd forinttal a társadalmi szervek támogatása. Negyven százalékkal kevesebb tartalékost hívnak be, csökkentik a hadgyakorlatokat, korszerűsítik a minisztérium szervezetét. Egy- milliárd forinttal csökkennek a központi és a megyei tanácsok apparátusának igazgatási kiadásai, ahol így a rendelkezésre álló források vásárlóereje további 10 százalékkal mérséklődik, miután az első változat sem biztosított fedezetet a béremelésekre, vagy a működési kölségeknél jelentkező áremelkedésekre. Ugyanakkor az oktatási, a kulturális, a kutatási, az egészségügyi és a szociális területek védettsége fennmarad. Az egyéb költségvetési intézmények pénzügyi lehetőségei — a környezetés természetvédelem, a víz- gazdálkodás és az út-, hídfenntartás kivételével — szintén 10 százalékkal, 1,7 milliárd forinttal csökkennek az első változathoz képest. De így sem biztosítható, hogy a hiány a kívánt szinten maradjon, ezért a szükséges költségvetési bevételt az 1989. évi eredményre kivetett egyszeri adó pótolnácsők számára. Ugyanakkor javasolta azt is, hogy ha 4 százaléknál nagyobb a többlet, azzal az állami költség- vetés rendelkezzék. Befejezésül Villányi Miklós arra kérte a képviselőket: az 1989. évi költségvetési törvényjavaslatról döntve mérlegeljék, hogy az országnak és. kormányának a célja • nem lehet más, csak a meglévő feszültségek mérséklése, nem pedig azok további növelése. Elengedhetetlen közmegegyezésre jutni az ország stabilitását segítő, növekvő mértékben az ország saját erőire támaszkodó 1989. évi költségvetés kialakításának kérdésében — hangoztatta Villányi Miklós, majd arra kérte az Országgyűlést, hogy a kormány által beterjesztett 1989- évi költségvetési törvényjavaslatot vitassa meg, s a javasolt intézkedési változatok közül a legmegfelelőbbet kiválasztva, a törvényt fogadja el. (Folytatás a 3. oldalon) Elvonás helyett a támogatás csökkentése Elengedhetetlen a közmegegyezés A Szolnok megyei képviselők csoportja (Foto: T. Katona L.) A harmadik változat az első kettő kombinációjából épül fel. Tartalmazza mindazt a támogatáscsökkentést, mely része a második változatnak, a vállalatok terhelését pedig a lakásfinanszírozási alaphoz való hozzájárulás jelentené. A gazdaság új feltétel- rendszere kikényszeríti a munkanélküli-segélyezés bevezetését: A segélyek forrását a foglalkoztatási alapból a költségvetés biztosítja 1989-ben. A korábbi ígéretnek megfelelően a személyi jövedelemadóból 1989-ben az egyes helyi tanácsok olyan arányban részesednek, amilyen arányt képvisel a területükön élők adója az országosan képződő összegből. Mivel ennek szóródására még nem rendelkezik adatokkal a kormány, Villányi Miklós azt javasolta, hogy az Országgyűlés foglalja törvénybe a tervezett személyi jövedelemadó-bevétel 98 százalékos mértékű teljesítésének garanciáját a megyei tanáMegállítani az eladósodást Bérpolitikai intézkedések — lakáspiac Változatok a megoldásra
