Szolnok Megyei Néplap, 1988. december (39. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-20 / 302. szám

1988. DECEMBER 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Hz öllé! most is nagyon ígéretes üzlet lesz-e mészkőből mészkövet gyártani Tiszavárkonyban? Az utóbbi közel két évtizedben, ki tudja pontosan, hány újságcikkben ismételték el a Tiszavárkony határában talál­ható földgázmező egyedülálló hasznosságát- A cikkek arról is beszámoltak, miként próbálják ipari célokra kamatoztatni a különleges kincset: majdnem másfél évtizedig úgy tűnt, hogy a természetes szénsavval igen olcsón lehet magnezitet gyártani (a magnezitet igen nagy hőfokon üzemelő kemen­cék bélelésére használja például a kohászat). Épült is Vár- konyban egy úgynevezett kísérleti félüzem, a kísérletek, a kívánt beruházás megvalósításához szükséges pénz felkuta­tása azonban olyan sokáig tartott, hogy néhány éve már hiba lett volna a magnezitgyár felépítésére több száz millió forintot költeni. A világon ma már bőségesen elegendő mag­nezitet készítenek. Az évekig rozsdásodó „fél­üzem” történetében több mint két éve kezdődött egy új fejezet: a telepet és a be­rendezéseket — a iyiagnezit- ipari Művektől — ötmillió forintért megvette a Mester Globus nevű vállalat. Ez a cég is egy, a természetes széndioxidra alapozott tech­nológia előnyeit kívánta ka­matoztatni : a papíriparban is használt nagy fehérségű, úgynevezett precipitált kré­tát akart gyártani. Csakhát — úgy tűnik — Tiszavár­konyban nehezen válnak va­lóra a különben kiváló ötle­tek. A Mester Glóbusnál nem mindenki bízott a kréta­gyártás üzleti hasznában — a várkonyi telep tehát újra gazdát cserélt. Az új vevő a Mester Glóbusnak a kréta­gyártás új eljárását kidolgo­zó, illetve az üzletben bízó munkatársainak, valamint egy budapesti szövetkezet­nek és az Általános Érték- forgalmi Banknak a részvé­telével alakult korlátolt fe­lelősségű társaság, a Mi + Ti Center Termelő és Kereske­delmi Kft volt. Az adásvétel után a nyár elején kezdődött meg Tisza­várkonyban a rekonstrukció, és ma már a telepre csak rápillantó is észreveszi, gaz­dája van az üzemnek. Ráné­zésre ez csak annyit jelent, hogy a korábban vigaszta­lanul rozsdásodó tartályok, vastornyok és csövek több­sége zöld és sárga festékru­hát kapott, hogy nem csak a tartóoszlopok meredeznek az égnek, hőszigetelt elemekből falak épülnek. Az igazi vál­tozást azonban nem ez je­lenti, hanem az, hogy 120 tonna krétát már legyártot­tak, a próbaüzem sikeres volt. Az eddig elkészült kré­ta egy részét már el is szál­lították a Szolnoki Papír­gyárba, ahol rövidesen meg­kezdődik a várkonyi termék kísérleti felhasználása. A papíripari tapasztalatok után dől el, hogy kell-e a techno­lógián változtatni, hogy a megrendelő a neki legmegfe­lelőbb minőségű anyaghoz jusson. Az ötmillió forintért vásá­rolt üzemre a kft — saját vagyonából és hitelből — mintegy ötvenmilliót költ. Felújítják, átépítik (ponto­sabban ezeknek a munkák­nak a jelentős része már be­fejeződött) a tartályokat, szivattyúkat, egyes berende­zéseket átalakítanak, az üzem minden villamos be­rendezését kicserélik, a leg­többe, közel 30 millió forint­ba azonban az épületek fel­újítása kerül­Érdemes-e ennyit áldozni erre az egyesek által ócska­vastelepnek minősített „üzemre”? A Mi + Ti Cen­ter szerint feltétlenül, jól megnézték mit vesznek, az ötvenmillió elköltése után a telep értéke ennek az ösz- szegnek a többszörösével nö­vekszik. A beruházást indokoló leg­erősebb érv azonban nem ez. Krétát ma is gyártanak Ma­gyarországon, de azt mész­kőből őrlik. Ilyen fizikai el­járással nem lehet annyira kis szemcseméretű anyagot készíteni, amelyik az igé­nyesebb felhasználók, példá­ul a papíripar minőségi kö­vetelményeit kielégíti. Rá­adásul az őrölt kréta „fehér- ségi mutatója” is jóval gyen­gébb, mint a vegyi eljárás­sal gyártotté. Mert a kréta előállítható vegyi úton is: a mészkövet égetik, az így ke­letkező kalciumoxidot vízzel beoltják, majd ehhez az anyaghoz széndioxidot adva újra kalciumkarbonátot (mészkövet) állítanak elő. (Az így keletkezett kréta szemcséi csupán egy-két mikronosak.) Az ’eljárás világszerte jól ismert, csak meglehetősen hosszadalmas, hiszen az úgy­nevezett rekorbonizációhoz a mészégetés során felsza­baduló összegyűjtött szén­dioxidot használva egy tel­jes nap is eltelik, amíg az oltott mészből újra mészkö­vet nyernek. Tiszavárkony­ban viszont ott a szénsavkút. az innen nyert gázt nagy mennyiségben keverhetik a kalciumhidroxidhoz, és a re­akcióidő húsz percre rövidül. Az új módszer előnye, hogy az így nyert kréta fehérsége a különben jónak számító 80 százalékosnál jóval . na­gyobb. 96 százalékos. A már megkezdett paickutató mun­ka szerint a szóba jöhető ha­zai és külföldi megrendelők igen nagyra értékelik a ter­méknek ezt a tulajdonságát­Egyelőre azonban még a gyártási kísérletek sem tel­jesen fejeződtek be Tisza­várkonyban, a termelés meg­indítása január második fe­lére várható. A Mi 4- Ti Center vezetői szerint azon­ban ezzel nem ér véget az üzem újjáéledése. A legkö­zelebbi cél, a papíripari töl­telékanyagként (tulajdon­képpen fehérítőként) hasz­nált kréta gyártásának meg­kezdése után, a papíripari mázokhoz használható igé­nyesebb termék készítése. Az elsőtől kissé eltérő tech­nológiát már kidolgozták, sőt birtokukban vannak a még jobb minőségű, például gyógyszeripari célra szolgáló kréták előállítására alkal­mas eljárások is. Ipari alkal­mazásuk elkezdése a piaci előkészítés előrehaladtától és persze a fejlesztéshez szükséges pénz előteremté­sére alkalmas megoldások megtalálásától függ. Az elő­relépéshez feltétlenül meg kellene például építeni a kö­zeljövőben egy porlasztva szárító berendezést, hogy a finom krétával ne kelljen a vizet is a vevőhöz szállítani. A beruházás megvalósításá­hoz — ma úgy látszik nél­külözhetetlen társakat — itt­hon és külföldön már keresi a Mi + Ti Center. Jó lenne, ha próbálkozá­sukat gyorsan siker koro­názná, ha a várkonyi üzem korábbi „előélete” nem bi­zonyulna rossz előjelnek, és az elméletileg most is ígé­retes ötlet ebben az esetben már kézzel fogható hasznot hozna. V. Szász József Örményország! károsultak megsegítésére Munkásőrök felhívása Gyűjtést kezdtek az ör­ményországi földrengés ká­rosultjainak megsegítésére a bátaszéki, a decsi és az őcsényi munkásőrök. A tes­tület tagjai századgyűlésü­kön egyhangúlag úgy dön­töttek, hogy alegységük minden munkásőre pénz­adománnyal járul hozzá a károsultak segélyalapjához. A Tolna megyei munkás­őrök egyben felhívással for­dulnak az ország minden munkásőréhez, hogy lehető­ségeikhez képest támogas­sák az akciót, s minden al­egységben, egységben szer­vezzék meg- a gyűjtést. Ké­rik, hogy az egységparancs­nokságok az összegyűjtött adományokat „örmény se­gély” megjelöléssel a Ma­gyar Vöröskereszt MNB 235-90-171-8147 számú egy­számlájára fizessék be egy összegben. Környezetvédőknek Zöld Front ? Zöld Front alakítását ja­vasolja az Ifjúsági Környe­zetvédelmi Szövetség Elnök­sége mindazoknak a szerve­zeteknek, amelyek rendel­keznek környezetvédő prog­rammal. Az IKSZ vezetői tegnap tájékoztatták felhí­vásukról a sajtó képviselőit. Az Ifjúsági Környezetvé­delmi Szövetség október 8- án alakult, és jelenleg 640 tagja van — főként olyan diákok, akik már korábban létrejött környezetvédő cso- iportokban tevékenykednek. A Szövetség azt vallja cél­jának, hogy szolgáltató funkciókat lásson el az ilyen csoportok részére: in­formációkat biztosítson szá­mukra, segítse kapcsolattar­tásukat, koordinálja mun­kájukat, védje érdekeiket. Mint az IKSZ elnökségi tagjai elmondták, Magyar- országon számos csoport rendelkezik környezetvédő programmal, de ezek nem keresik egymással az együtt­működést. A mozgalom el­lentétekkel terhelt, és így nem javul a környezetvéde­lem helyzete sem. Jászjókóhalmi vadásztársaság Egy nap alatt másfélezer fácán (Tudósítónktól) Jó vadászati eredmények­kel dicsekedhet a Jászjákó- halmi Béke Vadásztársaság. A november végi nagy terí­tékű fácánvadászaton hat NSZK-beli vadász egyetlen nap alatt 1541 madarat ej­tett el. A következő nap kezdték meg az élő nyúl be­fogását, mely a Vadexen keresztül olasz exportra ke­rül, az ottani állomány vér- frissítésére. Az előző év na­pi 109 befogásával szemben most átlag 182 sikerült, a hét nap alatt 1277 tapsifü­lest tudtak a hálóba hajta­ni. A napokban jártak a já- kóhalmi vadászmezőkön cserelátogatáson a nagyma­rosiak, akik a vaddisznózás örömét többször is megosz­tották a Béke Társaság va­dászaival. A vendégek most szintén fácánra, nyálra lőt­tek. A tervezettnél mintegy 70 százalékkal több lesz a já- kóhalmi vadásztársaság idei árbevétele, ami nem a vé­letlennek köszönhető. A si­keres év végét már az elő­ző évben alapozták, amikor a törzsállományt meghagy­ták, majd a télen, amikor 80 mázsa lucernát etettek fel velük. Az esős tavasz miatt a nyulak első fialása jól sikerült, az őzekre vi­szont az őszi, kései eső volt jó hatással. Az az időjárás, ami nem kedvezett a me­zőgazdaságnak, segített a vadgazdálkodásnak. KERESKEDELMI BANKOK Bővülő tevékenységi kör A kereskedelmi bankok január 1-jétől átveszik a Magyar Nemzeti Banktól a határidős deviza adás-vételi üzletágat. Ezt a szolgáltatást a Ma­gyar Nemzeti Bank 1985. júliusában vezette be a kül­kereskedelemmel foglalkozó gazdálkodó szervezetek ré­szére, azzal a céllal, hogy az érintett vállalatok, szövet­kezetek devizaügyleteiknél az árfolyamkockázatot mér­sékelhessék. A bankrend­szer reformjával azonban megteremtődött a feltétele annak, hogy ezt a tevékeny­séget a kereskedelmi ban­kok átvállalhassák a köz­ponti banktól. Január 1-jé­től a Magyar Nemzeti Bank ilyen ügyleteket már csak a határidős üzletkötésre jogo­sult kereskedelmi bankok­kal köt. A körzet lakossági igényeinek jobb kielégítése érdeké­ben a Fegyvcrneki Autójavító Kisszövetkezet garanciális szervizelést is vállal. Ehhez több mint 1 millió forinttal növelték az eszközparkot, az anyagkészletet illetve sze­relőcsarnokot alakítottak ki. A jövő évtől kezdve Tra­bant, Wartburg és Lada személygépkocsi teljes garan­ciális javítását tudják ellátni (Fotó: T. Z.)-Jegyzetlapok­Az ajándék, a ló, meg a foga Az év végéhez közeled­ve egyre nagyobb az ajándékozási láz. Több té­nyező is fokozza ezt- Mindenek előtt a csalá­dok, rokonok, ismerősök közötti, már-már a rivali­zálást elérő szándék, egy­más 'túllicitálása az aján­dékok értékét illetően. Ha szabad úgy mondanunk „rátesz erre egy lapáttal” tömegkommunikáció is, el­sősorban a televízió, ami­kor kereskedelmi érdekek­ből indíttatva szinte aján­dékozási hisztériát kelt. A folyamat érthető: a tv-nek jó pénz a hirdetés, a ke­reskedő el akarja adni az áruit. Kapkodhatja a fe­jét a szegény állampolgár: egyik műsorban azt halija, hogy a fogyasztás vissza­szorítása a cél. a legkü­lönbözőbb programok kö­zött meg azzal „bombáz­zák”. hogy még ezt, meg azt vásároljon. A régi szegény emberek jól tudták, hogy addig nyújtózkodhattak, amed­dig a takarójuk ért. Ügy tűnik, ezt a bölcsességet is elfelejtettük, így hát könnyen lehet, hogy igaza lesz a Szomszédok — a tv-hez jó és rossz példáért egyaránt lehet fordulni — bölcs, nyugdíjas kereske­dő asszonyának: január­ban annyi lesz itt a temp­lom egere, hogy no. .. ! Az év végi ajándékozá­sok másik fajtája már nem tartozik a magánszféra ke­retei közé. Ezek már nem magánzsebből történnek. Érdekes ellentét feszül egy ugyanazon fogalmon belül. Bizonyított, hogy baj van a tulajdonosi szemlélettel, úgy annyira, hogy a felelősség szintjén sokszor egyáltalán nincs -tulajdonos. Annál inkább, ha ajándékozásról van szó, ilyenkor úgy bánnak egyes vállalat; emberek — tisztelet a kivételnek — a közvagyonnal, mintha az a saját tulajdonuk volna! „Jobb körökben” az új­évi jókívánság mellé aján­dékot is illik mellékelni. Mindezt többnyire a rek­lám, a vállalat híre, neve mögé bújtatva teszik. A valóság azonban őszinte tanú: a különböző, befo­lyásos vállalati emberek oda-vissza alapon közpén­zen ajándékozzák meg egymást! A feudalista, hűbéri tár­sadalmak szokás jogai is felélednek imitt-amott- Valaha a hűbéresnek ku­tya kötelessége volt meg­ajándékozni a hűbérurát. Ezzel, azzal, amazzal — bizonyítván, de hűséges alattvalód vagyok! A szol- galelkűség sajnos hagyo- mányozódott. Kisstílű emberek válhatnak igen nagystílű ajándékozókká, amikor a köz vagyonából az újévi jókívánság mel­lé „nyomatékot” is tesz­nek, így próbálják bizo­nyítani „megkülönbözte­tett tiszteletüket” a veze­tők „felé”. Ezek hordozói a vállalat legszebb termé­kei, a gazdaság legfino­mabb falatai, g sokféle, egész évre szóló ingyenes belépők a különböző szo­ciális-, kulturális létesít­ményekbe. A vezetők iránti tisztele­tet sokféleképpen ki lehet fejezni. Csak így nem. A lekötelezettség ugyanis sértő dolog! Arról nem is szólva, hogy a megajándé­kozott is tudja — ezért nem fogadja el az ajándé­kot — hogy közpénzek ter­hére kedveskednek neki. s ezzel cinkosságba keverik. Ajándéklónak ne nézd a fogát! Rossz közmondás ez, idejét múlta. Hátha azt a bizonyos ajándéklovat csak úgy „elkötötték” va­lahonnan- Akkor bizony már nézni kell a fogát is... Tiszai Lajos Mindennapok tükre Az egy héttel ezelőtti sajtónapi megemlékezés az egyik nagyvállalat üzemi lapjánál ünnepségnek in­dult, egy idő után azonban mindenki azon vitázott, hogy a szerkesztő bizott­ság saját eszközeivel mi­ként is tudná közérdeklő­désre valóban számot tar­tóvá tenni az újságot, mi­ként juthanánk el odáig, hogy az olvasó valóban azt találja meg a lapban, ami foglalkoztatja, vagy ami mindennapi üzemi gondjai között eligazodni segít. És a polémia során vált mind érzékelhetőbbé, hogy a szerkesztő bizottságnak nincsenek saját eszközei. Legalábbis egyetlen olyan szakmai fogást sem tud bevetni, amelyik a válla­lati „közállapotok” javu­lása nélkül érzékelhető eredményre vezetne. Mert, amíg a legkisebb hiányos­ság „kitálalását” is ráter­mettségük, netán jobbító szándékuk kétségbevoná­saként élik meg az egy- egy terület irányításával megbízott vezetők, nehe­zen várható el tőlük, hogy a „kontrol Ír a”, a cenzúrá­ra kínálkozó lehetőségek bármelyikét is elszalasz- szák. De hogy miért ez a min­denben a vezetői munka eredményességének meg­kérdőjelezését ilátó féle­lem? Talán nem ennyire tudományoskodó „egzakt­sággal”, de ez is megfogal­mazódott az említett saj­tónapon: mert intézménye­sen nem különültek el az ellentétes érdekek. Renge­teget beszélünk már évti­zedek óta például arról, hogy a bérért dolgozóknak igenis az a legfontosabb, hogy minél vastagabb le­gyen a fizetési borítékuk, a vállalat igazgatójának pedig az lenne a dolga, hogy a költségeket, példá­ul a bérként kifizetett ösz- szegekből lefaragva, mér­sékelje. Csak hát a való­ságban ezeket a szempon­tokat úgy akarjuk közös nevezőre hozni, hogy a gazdasági vezetésnek a dolgozókról ' való minél teljesebb gondoskodást;, a szakszervezetnek pedig a termelési feladatok megol­dását is kötelezettségévé tesszük. Mivel egyszerre az esetek, többségében a kétféle érdeket lehetetlen képviselni, az ellentét a két területen dolgozó veze­tők lelkiismereti konflik­tusként élik meg. Felol­dást azonban nem talál­nak, a valóságos feszültsé­gek nem enyhülnek, és győz a pillanatnyilag erő­sebb oldal­Az üzemi lap esetében ez szinte minden esetben a gazdasági érdek pártját jelenti. Mint a valóságban, a problémák összefüggé­seinek, a más érdekeknek a feltárása az újságban is elmarad. Kivételektől el­tekintve csak a már el­döntött tényekkel találkoz­hat az olvasó a hasábokon. Azokkal pedig minek, úgyis naponta bosszanko­dik rajtuk. y. sz. j.

Next

/
Thumbnails
Contents