Szolnok Megyei Néplap, 1988. december (39. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-19 / 301. szám

1988 DECEMBER 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Kosárlabda A csapatjáték fényes diadala Győzött az Olajbányász a Sopron ellen A csapat többi tagja mellett Tóth Zoltán is kirobbanó for­mában játszott és számos sikeres akció kulcsfigurája volt (Fotó: H. L.) A nagykabát árnyékában NB I. Férfi: Szolnoki Olaj­bányász—Soproni SE 102:76 (50:30). Tiszaligeti sport- csarnok, 300 ti. V.: Weindin- ger, Bacsfay. Sz. Olajbá­nyász: Kmézics (6), Fésűs (2), Juciik (12), Berkics (37), Radonjics (10). Csere: Vida (19/9), Tóth (14/3), Misek (2), Földvári, Makszin. Edző: Halmos István, Szalay Fe­renc. Sopron: Major (11/3), Dobrovics (30), Dokmano- vics (1), Szlávik, Rozwa- dowski (20). Csere: Bokor, Pali ez, Belloni (6), Molnár (2), Tálas (6). Edző: Kinter György. Esélylatolgatás és számol­gatás volt hallható a nézők soraiban a sportcsarnok fo­lyosóján. Vajon sikerül-e nyerni az Olajbányásznak az élcsoportba tartozó és addig nagyszerűen szereplő Sopron ellen? S ha igen, az ott el­szenvedett hárompontos ve­reségnél nagyobb különb- séggel-e? A végén erre csat- tanós választ kapott min­denki. Kmézics és a Szol­nokról Sopronba került Dokmanovics párharca nyúj­tott látványt az első per­cekben, de aztán gyorsan ki­derült, hogy az eltávozott játékos ezen a mérkőzésen nem sok Vizet zavar. A ha­gyományokhoz híven Ber­kics járt az élen a pontgyűj­tésben, a 7. percben már 12:6 volt az eredmény a Szolnok javára. Az első perctől kezdve lendület, harcosság, nagy játékkedv, győzniakarás és régen látott hatalmas küzdőszellem jel­lemezte az Olajbányász já­tékát. A beállt Vida két gyors triplával tette le a névjegyét, az őt követő Tóth pedig csapata motorjának bizonyult. Fokozatosan nőtt az Olajbányász előnye, szó szerint állva hagyta a Sop­ront, amely egyszerűen te­hetetlen volt. Hiába cserélt edzőjük többször is, a szol­noki gárdát ezen az estén nem lehetett megállítani. A 17. nercben már 35:17 volt az állás, két perccel később pedig 48:28. Kellemetlen színfolt volt, hogy Berkics a 17. pereben már a harma­dik személyi hibát vétette. Minden szakember, min­den szurkoló számára egyér­telmű, hogy egy sportág je­lene, jövője az utánpótlás­nevelés minőségétől is függ. Lehet bármelyik városnak, bármelyik egyesületnek sike­res együttese időlegesen egy sportágban, ám a siker csak rövid életű, ha nem kerül­nek felszínre újabb tehetsé­gek, ha a sikeres generációk nem adják át tapasztalatai­kat a később helyükbe lé­pőknek­Az utánpótlás-nevelés el­veit és célkitűzéseit az Olaj­bányász kézilabda szakosz­tályának vezetősége hosz- szabb távra határozta meg. A szakosztály szisztemati­kusan hozzálátott egy kor­szerű utánpótlás-fejlesztés kiépítéséhez. Az általános is­kolákra épülő korosztályos képzés, a bázis iskolák kö­zötti bajnokságok (kupák) megszervezése, a serdülő és ifjúsági csapatok menedzse­lése, felkészülés, edzéslehe­tőségek segítése szerepel a célkitűzések között. Jelenleg hét általános is­kolával és egy középiskolá­val van szerződéses együtt­működése a kézilabda­szakosztálynak. A bázis iskolákban egy­másra épülő, folyamatos képzés a cél és a felfelé áramlásnak a minél jobb feltételrendszerének a meg­teremtése. A szakosztály 1988-ban két alkalommal — február, már­cius, november és december hónapban — rendezte Szünet után folytatódott a remek játék, nagyszerűen dolgozott a csapat, és tovább növelte az előnyét. Nem hiányoztak a gyors indítá­sok, amelyeket ponttal fe­jezett be, ezúttal kielégített a védekezés, és varázslatra is futotta. Mindenki meg­ijedt, amikor a 3. percben Berkicsnek befújták a ne­gyedik személyi hibát, de ez nem vetette vissza a csapa­tot. Ellenállhatatlanul ját­szott, minden olyan szép volt, mint egy mesében. A 13. percben Radonjics ki­pontozódott. gyorsan követ­te őt Tóth is, de a csapatot már nem lehetett kizökken­teni a lendületéből. A 17. percben 98:68 volt az állás, fél perc múlva büntetőkből Judik bedobta csapata szá­zadik pontját, aztán Berkics is leült pihenni, beállt Föld­vári és Makszin, a Sopron pedig büntetődobások he­lyett bedobásokkal hozta játékba a labdát, elkerülen­dő a még súlyosabb veresé­get. A mérkőzés után jogosan meg az Olajbányász Kupa tornát, az általános iskolák részére. Mindkét alkalom­mal nagy lelkesedéssel és szorgalommal készültek az iskolák a mérkőzésekre. Egy­re több lett azoknak a szá­ma, akik az iskolában emelt szinten foglalkoztak a kézi­labda-oktatással és -képzés­sel. A kedvező februári ta­pasztalatok után ősszel két csoportban V—VI és VII— VIII osztályosok részére rendeztek tornát (kupát). A K. Bozsó úti iskola tornater­mében szombatonként nagy csatákat, több színvonalas mérkőzést játszottak a csa­patok, és a vártnál szoro­sabb küzdelemben dőlt el az első hely, a kupa sorsa. A tornát a következő évben is megrendezik, amire a csa­patok rendszeres edzéssel készülnek fel- A torna vég­eredménye: A csoport (V—VI. osztályosok): 1. Költői úti i. 6 4 1 1 76-16 9 2. Besenyszög 6 4 1 1 36-16 9 3. Rigó úti i. B 6 2 — 4 32-56 4 4. Rigó úti i. A 6 1 —­5 7-63 2 A torna legjobb kapusa: Eszes Zsolt (Költői), a legeredménye­sebb góllövő: Szepesik Attila (Költői) 37 gól. B csoport (VII—VIII. osztályosok): 1. Abonyi B 6 5 — 1 111- 41 10 2. Költői 6 5 — 1 112- 68 10 3. Sz.-szőlős 6 5 — 1 85- 59 10 4. K. Bozsó i. 6 2 1 3 43- 76 5 5. Tószeg 6 1 1 4 55- 79 3 6. Besenyszög 6 1 1 4 54- 76 3 7. Abonyi A 6 — 1 5 45-106 1 A torna legjobb kapusa: Du­dás Gábor (Abonyi), a legered­ményesebb góllövő: Bagdi Gá­bor (Költői) 41. csattant a csapatot köszöntő vastaps. Szertefoszlott min­den előzetes számolgatás, félelem, mert szombaton es­te olyan ragyogó játékot nyújtott az Olajbányász, amelynek kevés csapat tu­dott volna ellenállni. Tuda­tosan, okosan, taktikusan, gyorsan és ponterősen ját­szott az együttes, valameny- nyi pályára lépő játékos tu­dása legjavát nyújtotta, igazságtalanok lennénk, ha bárkit is kiemelnénk. Ezt az Olajbányászt szerettük vol­na — és szeretnénk — látni mindig. A csapatjáték fé­nyes diadala volt ez a mér­kőzés. Halmos István sze­rint a sok befektetett mun­kának végre eredményekben is meg kellett mutatkozni, bár szerinte még csak het­ven, nyolcvan százalékos teljesítményt nyújtott az együttes. Mindenesetre ezzel a győzelemmel az Olajbá­nyász megszilárdította he­lyét az első négy között, várjuk a folytatást. (pataki) Közgyűlések Ma délután fél háromkor tart­ja közgyűlését a Szikra SE, a papírgyár közösségi épületében. Ugyancsak ma lesz az alakuló közgyűlése a szolnoki Triatlon Sportegyesületnek. Akik a szü­letésnél jelen kívánnak lenni, azokat várják a városi tanács kék szalonjában, ma délután öt órakor. Totóeredmények 1. Ascoli—Roma 2 2. Como—Fiorentina l 3. Internazionale—Juventus 5, 4. Lazio—Pescara x 5. Pisa—Verona l 6. Bari—Avellino x 7. Catanzaro—Cremonese 1 8. Licata—Reggina x 9. Monza—Ancona x 10. Padova—Cosenza 1í 11. Parma—Udinese x 12. Piacenza—Genoa 2 13. Sambenedettese—Brescia 1 Pótmérkőzések: 14. Torino—Milan x 15. Messina—Taranto 1 16. Empoli—Barletta 1 Sakk Világválogatott —Szovjetunió Madridban újabb két for­dulóval folytatódott a Világ- válogatott—Szovjetunió sakkviadal. A 16 nemzetkö­zi nagymestert felvonultató sorozaton a nemzetközi gár­dát erősítő Portisch Lajos ismét remekelt: az 5. fordu­lóban világossal legyőzte Alekszandr Csernyint, majd a 6. „körben” a szovjet vá­logatott egyik éljátékosára, Alekszandr Beljavszkijra mért vereséget úgy, hogy ezúttal a sötét bábukat ve­zette. A magyar nagymester teljesítményével jelentős mértékben hozzájárult ah­hoz, hogy a befejező két for­duló előtt a Világválogatott 3 ponttal vezet. Ha futball, s ha magyar futball — akkor bunda. Ez már csak így van a világ­ban. A megyei labdarúgó­szakszövetségben azonban erről a ruhadarabról szük­ségtelen beszélni, hiszen a megyei első- és másodosz­tályban ugyan ki az ördög akar megvenni egy meccset? Senki. Két NB Il-es csapatunk hátországa lehet ez a bizo­nyos megyei bajnokság, hi­szen a harminckét csapat, meg azok „fakója”, az ifjú­sági gárda már kellő merí­tést jelenthetne a magasabb osztályban. Nemigen jelent. Élő példája éppen a Jászbe­rényi Lehel sokat szenvedő együttese. Ök azok, akik szinte csak azonos osztály­ból igyekeztek erősíteni, csak Szolnok megyei játéko­sokat „vettek”. Az ered­mény? Kieső hely. Nyilván nem a legmagasabb tehát a színvonal sem edzésben, sem játékban az ország ezen fer­tályán a labdarúgás alsó ré­gióiban. Oka is van, persze. Egyrészt ezen a szinten min­denki színamatőr, ledolgozza a napi nyolc (és még ki tud­ja hány) óráját, azután he­tente kétszer-háromszor edz néhány órát. Jó, ha végig­bírja így az előírt kilencven percet- Két szakedző, hu­szonhat edző és ötvenhat se­gédedző munkálkodik a me­gye labdarúgásában. De hogy a kispad egyáltalán nem népszerű, arra bizonyí­ték, hogy itt a Tisza mentén ennél jóval több képesített labdarúgó szakember él, ám Másodhegedűsként kezd­te, de ma már ő a kedvenc Túrkevén, s neve jól cseng a hazai autósberkekben is. Ennyi tömören Szabó Kál­mán, a Túrkevei Városi Sportegyesület autocrossozó- ja eddigi négyéves pályafu­tásáról. A névhez kapcsoló­dó elismerés szép teljesít­ményen alapul: az 1988-as szezonzáró bajnoki forduló után az első osztályú egyé­ni bajnokság összetett érté­kelésekor a dobogó harma­dik fokára állhatott fel a 35 éves sportoló. Ilyen ered­ményt még a TVSE-ben ver­senyzők közül senki semért el a sportág létezése óta! Emellett az 1600-as kategó­ria bainoka, s a Jó szomszé­dok Kupájáért vívott oszt­rák—magyar versenysoro­zat harmadik helyezettje. E babérokkal a megye leg­jobbjai között tartható szá­mon, bár a technikai spor­tok művelőinek nem sok dicsfény jut hivatalból. Pe­dig többségük megszállottsá­ga, sportágszeretete példa lehet másoknak ... — Jóformán a motorokkal nőttem fel — kezdi bemu­tatkozását a szerény fiatal­ember — elsőként a terepen való száguldás élménye fo­gott meg egy 125 köbcentis hatsebességes Cetkával. 1984-ben „nyergeltem át” az autóra, indulásként egy Wartburg-motort nyúztam az acélvázas masinában. Autöcrossban mindenki a másodosztályban próbál' szerencsét, nekem két évem ment rá, hogy a menők kö­zé kerüljek. Az első osztály­ban azután folyamatosan csökkent a rajtszámom, ami nálunk az értékrendet je­lenti. 1986-ban még a 35-ös, egyévvel később a 19-es, s az idén már a 10-es szám szerepelt az autómon. Jövő­re a 3-as dukál, de ha meg­történik a sportág átszerve­zése (feltehetően 3500-as és 1600-as osztály lesz), akkor a legjobban kedvelt egyest illeszthetem a rajtszámtáb- lámra. Ez utóbbi géposztály sí­nem vállalnak föladatot. . . (Nos, fizetségük sem eget rengető!) Az utánpótlás? Velük ké­pesítés nélküliek foglalkoz­nak elsősorban. Azaz? Azaz ott, ahol a legjobban képzett hozzáértőknek, pedagógiai érzékkel megáldott „meste­reknek” kellene állniuk, ott a legkevésbé képzettek igye­keznek tudást tölteni fejbe- lábba. Az eredmény ismert: nem színvonalas a megyei bajnokság. Nem is nagyon lesz, ha így marad minden, ahogyan van. Pénz viszont nem lesz több, következés­képpen a szakembert nem tudják megfizetni, amiből meg az következhet, hogy a színvonal még inkább esik. Csak istenadta tehetségek törhetnek véletlenül a föl - színre. Ismerve az utóbbi esztendők termését: aligha rúgja a bőrt mondjuk Alattyánban Détári Döme utódja . •. Igaz, hét településünkön nincs futballcsapat, de a szö­vetség szorgalmazza: legyen. Ki fogja eltartani őket? Mármint ki vásárolja majd a drága futballcsukát, a bor­sos árú mezt, nadrágot, ki mosat, ki tartja fönn a pá­lyát, ki fizeti az utazást...? A kistelepülések napi gond­jai is súlyosak, aligha veszik nyakukba a népszerűségét vesztett futballt. Bár ki tud­ja? Hiszen a foci program is, játék, ami látványt és némi örömet adhat hétvégén pártucat, esetleg néhány száz embernek. Nálunk, a szűkebb pát­kerembere ugyanis Szabó Kálmán, aki időközben „lo­vakat váltott”, s a Wartburg helyett egy Lada erőforrást épített be a motor helyére. — Ez a motor afféle tu- ningolt változat, kicsit meg­piszkálva 150—160 lóerő jön ki belőle, s hozzá egy Tatra- váltó csatlakozik. így e ka­tegóriában a spiccen lehe­tek, de a BMW-vel, Por- scheval és Volvóval hajtott crossautókkal alig-alig bí­rom az iramot. Még szeren­cse, hogy vannak kanyarok és emelkedők, ahol ezek is lelassulnak. Most gondolko­dom egyébként egy új konstrukción, négy Cetka- motort szeretnék egynek összehozni, azt beletenni a járgányba. Nagy részt pén­zen múlik a dolog ... Apropó anyagiak. Saját bevallása szerint évente 60—80 ezer forintot költ sa­ját pénzéből sportszenvedé­lyére, s természetesen akad­nak támogatói is. A sport­egyesület mellett a Szolnok Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat túrke­vei üzeme nyújt segítséget sporttevékenységéhez. Üj lehetőségként említi az anyagiak gyarapítására azt a közelmúltban létrejött kapcsolatot, amelynek révén a televízió képernyőjére ke­rülhet esetenként az autó­riában is. sokat veszített népszerűségéből ez a játék. Több okból. Hiányoznak a világraszóló sikerek, nincse­nek nagytudású játékmeste­rek, góllövők, hiányzik az igazi játék. Ugyanez jellem­ző a megyére is. A MÁV MTE évek óta ott táncol a fölsőház kapuja előtt, de va­lahogy sosem perdülnek be az ajtón- A bajnokság egyes szakaszaiban nagyszerű győ­zelmeket aratnak a fiúk, azután döntő pillanatokban, amikor már csak egy lépés a várt siker, akkor jönnek a fiaskók. Menetrendszerűen. És persze olyankor mende­mondák is lábra kapnak. Nem hízelgőek! A szövetséghez persze a megyei bajnokság tartozik. Ott rendben lejátszották a meccseket. Sok volt a sárga és a piros lap, verték a bí­rót és egymást a fölhevül- tek, ezzel együtt az élet megy a zöld gyepen is to­vább. Nehezen, de megy. Nagy dolgok nem történ­nek, ám ennek ellenére is kimegyünk majd a meccsre, kiabálunk majd, és napokig tárgyaljuk egy-egy mérkő­zés történéseit. Mert a foci az foci. Népszerűtlenül is. A megyei vezérkar négy­éves mandátuma lejárt- Új­já alakultak- A tizenegy tagú elnökség — amelynek négy új kinevezettje van! — gon­dokat vett a nyakába. Mit tud belőlük megoldani? Meglátjuk. Négy esztende­jük van rá. cross legjobbjainak társasá­gában. Ezzel talán a hirdet­ni kívánó cégeknek is hatá­sosabb reklámhordozóvá válik, mert eddig e pénz­csatornán nem sok csordo­gált finanszírozására. S a forintokból sohasem elég, mindig akad vásárolni való, s bizony a speciális felszere­lésnek megkérik az árát. Például tűzálló versenyru­hája, ami immár kötelező, harmincezerbe került. 1989-ben — talán le sem kellene írni — az eddig el­érteket szeretné túlszárnyal­ni. Most érzi igazán jól ma­gát az autósvilágban, mi­után a befektetett munka valamelyest megtérült. Ez­zel együtt újabb feladatot, nehezebbet és évekre szó­lót, nyugodtan megfogal­mazhat magának. — Mindenképpen tartani akarom megszerzett pozíció­mat a hazai bajnokságban, de igazi megméretést az Európa-bajnoki versenyek jelentik. Ha minden össze­jön, vásárolok egy autó­buszt, így függetlenítve ma­gamat, jóval több külföldi viadalon tudnék majd rajt­hoz állni. Ott szerezni egy aranykoszorút, rangos me­zőnyben, ez még csak betel­jesületlen álom számomra! (lazányi) Kézilabda Kupagyőztes iskolások Kell az utánpótlás H. Z. A kevi kedvenc Egy sikeres év crossautóval A bajnoki bronzérmes crossautójával

Next

/
Thumbnails
Contents