Szolnok Megyei Néplap, 1988. december (39. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-19 / 301. szám
1988. DEGEMBFR 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Megvitatja az Országgyűlés Még nem tartunk a szénszünetnél! A költségvetésről nyilatkozik a megye „pénzügyminisztere” Beszéljünk róla I Kortánc lett a sorolá Sajnálom, hogy lejárt a táncórák kora, pedig valamikor milyen nagy divat volt, hogy ha máshol nem, a parketten megtanult egymásnak köszönni és bemutatkozni a fiú meg a lány. Megtanulhatta pontosan, hogyan kell járni a tangót, a rum- bát, kiállhatta a valcer-iskolát, ugrálhatták a lettkiszt. Hol vannak mindezek ma már? Ami valamikor a tömegeké volt, az most egy szűk csoport kiváltsága. Hát így morgolódott ismerősöm, aki régen a parkett szolnoki ördöge volt, s most már a tánctudományok egyébként üres zsebű professzora. Milyen tánc van manapság? — teszi fel a kérdést maga elé nézve. Semmilyen! — válaszol is rá. Nincs igaza! Bár éppen Bohumil Hra- bal írta Táncórák idősebbeknek és haladóknak című regényében, hogy ha valaki egy nagy gondolat képviselője, az nem hülyéskedhet, mégis azt mondom, nincs igaza. Van itt tánc. Csak egyet mondanék, ilyen például a soroló. A koreográfiája a következő: egy csomó ember egymás mögé felsorakozik, s időnként mindenki lép egy picit előre. Ügy a legélvezetesebb, ha ez a sor minél hosszabb. A tánc azzal fejeződik be, hogy a párok — de lehet egyedül is járni — átveszik az útlevelüket. Hasonló stílusban lehet járni például azt, amelynek a végén banánhoz vagy narancshoz jut a táncos. Azután ott van a botos táncok manapság igen divatos válfaja, a ro-,botos. Ezt főként családfenntartók járják hajnaltól éjfélig, főmunkaidőben és azon túl. A tánc lényege, hogy mindig talpon kell lenni. Azt mondják ami régi, nem biztos, hogy klasszikus, viszont ami klasszikus, feltétlenül régi. Nem tudom, hogy így van-e, annyi biztos, néhány táncfajta túl él akár évtizedeket, sőt még hónapokat is. Itt van például az ugrálós. Ennek egyik jellegzetes motívuma, hogy általában beosztottak járják a főnökük körül, vagy a keringő, amit többnyire a hivatalokban szokás előadni az ügyféllel. De vannak egészen újkeletűek is, noha a régi nevet viseli, ilyen például a mazurka. Ma zurka, holnap majd meglátjuk, vagy ilyen a galopp. Mennyi mindenkiről kiderül manapság, hogy elgalop-polta magát, s le kell ülnie. Ez a tánc egyébként hasonlít a simi-hez. Bár ezt a galoppírozást, s az azt követő simít már nemigen kedvelik az emberek. Régen divat volt a francia négyes, ma ennek a bécsi változata járja. Egy-egy tánc után, kiváltképp ha a nagyszülőket is bevonják, megvan a videomagnó. Mit járnak ugyanekkor a magyar kereskedők, amikor a hazai vevők e bécsi táncot ropják? Nézik, hogyan lépeget ki a dollárunk nyugatra, s közben lötyögik a saját topogósukat. Vannak sajátosan magyaros táncaink is, annyi szent. Lassan minden városnak meglesz az a kis területe, ahol a palotást járják. (Régebben csupán a fővárosi Rózsadombon dívott.) Aztán üzletek megkötésénél, építkezéseknél, beruházásoknál ott a ..lassú magyar". Szépen tempósan és többnyire büntetlenül lehet ropni. De nézzük a politikát: Van olyan szervezet, ahol előszeretettel lejtenek a kállai kettősre, máshol a verbunkost szaporázzák, s van ahol csak úgy a maguk kedve szerint szeretnek ugrálni. A táncok közül felkapott manapság az alternáló, még a haditáncoknál is van ilyen. Azt írja a lexikon, a tánc az öntudatlan, életösztönökből fakadó testmozgások és taglejtések sora, .mely úgy az állatoknál, mint az embereknél ösztönös hangulatok kifejezését célozza. A lábemelés szolnoki professzora azt mondja: a tánc maga az élet. Mire én azt válaszolom, lám mennyi táncot kell eljárni örömmel vagy szomorúsággal, akarva vagy akaratlan. S még hozzá gondolom, milyen célszerű lenne, ha tánclépéseinket nem a tegnap még csak nem is a ma, hanem a jövő zenéjéhez igazítanánk. Hajnal József Cikkünk nyomán Ura is, gazdája is van a kábeltelevíziónak A Parlament csengője kedden délelőtt 10 órakor felberreg, hogy a széksorokba szólítsa a képviselőket, s hogy határozzanak a jövő évi kötségvetésről. — Miként érintheti megyénk gazdálkodását a parlamenti igenek és nemek aránya? — kérdeztem Misu- rák Déngst, a Szolnok Megyei Tanács pénzügyi osztályának vezetőjét. — Kezdjük azzal, miben térnek el a költségvetés variációi ? Elsősorban abban különböznek, hogy a költségvetés egyensúlyának megteremtése érdekében más és más területeken ígérnek szigorítást. Az a kérdés, a vállalati szférák terheit növel- jék-e — avagy az intézményrendszer kiadásait csökkentsék? A lakosság terheit nem óhajtják tovább növelni. Én bízom abban, hogy az Országgyűlés egy költségvetést mindenképpen elfogad. Amennyiben az egyes változat mellet!; döntenek úgy a jelenlegi pénzalapokra számíthat a tanácsi költség- vetés. Ez arra lesz elég. hogy tovább konzerválódjanak azok a feszültségek, amelyek ma is léteznek: a köztisztaság, parkosítás, belvíz, útkarbantartás, az intézmények eszközeinek korszerűsítése — így a kórházak, iskolák felszereltsége — nem lesz jobb, a nagy középületek felújítása továbbra is várat magára. A megyében ugyanis a legnagyobb költségvetési tétel az intézmény- hálózat üzemeltetése, erre megy el az évi 7 milliárúból 6. — És akkor még ez a lakosság számára a jobbik variáció. . . Mit hozhat ezek után a többi? — Ha az Országgyűlés az)t mondja ki, hogy spórolni kell az intézményeken — ugyanis mint mondtam az első variáció a Vállalati terheket növelné — akkor a tanácsi költségvetés is meg- kurtíttatik- Az országgyűlési anyag szerint ez úgy tűnik, 33 milliós lefaragást je- jent. Ez nem látszik túlzottan soknak a 7 milliárdhoz képest, de ha azt vesszük, hogy a már meglévő feszültségekhez járul hozzá, akkor 1988. november 16-án az Abádszalóki Nagyközségi Pártbizottság Tiszaderzsen kihelyezett pártbizottsági ülésit tartott, amelyen az elöljáróság lakosság körében Végzett munkáját értékelte a testület. Megállapította, hogy a lakosság között végzett agitá- ciós munka, tájékoztatás hiányos, több helyi kezdeményezésre, eszmecserére, fórumra van szükség. A novemberben megfogalmazott gondolatok jegyében a Hazafias Népfront helyi szerve és az elöljáróság kezdeményezésére 1988- december 15-én igen jó hangulatú párbeszédre került sor Tiszaderzsen. A vitában részt vevőik szóvá tették a karbantartási, felújítási munkák összehangolatlanságát. Az elöljáróság tagjai önkritikusan és kritikusan szóltak saját munkájuk gyengeségeiről, illetve a közös cselekvés, a közös döntés képviseletének fontosságáról. Elmondták, hogy a jövőben önállóbban. felelősségteljesebben kívánják képviselni a lakosságot, a bizalom alapja lehet további társadalom összefogásnak, az önigazgatásnak. Kedvezően hatott a lakosságra, hogy a termelőszövetvan okunk aggódni. Hiszen a tanácsok tartalékai kimerültek, az egészségügyi, a szociális ellátás, az oktatás, a közművelődés, a rendbiztonság azt várja, hogy kapjon, és nem azzal számol, A lakosság így is, úgy is zsebébe nyúl Szurkoljunk az egyes változatnak hogy tovább szorítson a nadrágszíjon. A bérproblémák ma is olyan rossz hangulatot szülnek az iskolákban, az egészségügyi intézményekben,hogy gondolni sem szabad rá, mi lenne, ha náluk kezdenénk spórolni. — Ezek szerint következik a szénszünet, netán az energiakorlátozás, a villanyárammal való drasztikus takarékosság? — Hát ez túlzás, mert ezt megelőzi még mindig más: jó, nincsenek tartalékok, de az, hogy ne legyen kréta meg kellő hőmérséklet az iskolákban, kórházakban — itt még nem tartunk a szigorítások után sem. Lesz szén, — de nem fogunk karbantartani úgy, ahogy kellene. Nem fogunk új eszközöket, műszereket vásárolni: a kórházban gyógyítani fognak, de lehet, hogy a legdrágább gyógyszert már nehezebben adják oda a betegnek. Sajnos, azokon a helyeken keil elodázni a tennivalókat, ahol ezek majd kamatostól visz- szaütnek. — Nem tudom, ezek után meirjünk-e gondolni fejlesztésre: például szociális céllal kiutalt lakások építésére. Márpedig a kölcsönök kamatainak emelése visszafogja a magánerős építkezéseket — lakni pedig valah.l kell. — Válasszuk kétfelé a kérdést: aki hallotta a pénzügyminiszter-helyettes bejelentését, az csak a kamatemelésre emlékszik. Azt már kevesen figyelték meg, nogy milyen családok, milyen kedvezményt kapnak- Egy háromgyerekes családnál a kezet is átértékelte a korábbi döntését, és január 1-jé- től önelszámoló helyi kerületi központot hoz létre. A párbeszéd résztvevői azt kérték, hogy az eszmecserék folytatódjanak, a további döntések pedig tükrözzék azit, hogy Tiszaderzs társközsége Abádszalóknak. kamatkedvezmény eléri a 80 százalékot, tehát az emelésnek megvan a szociális ellentétele. Az viszont valóban ténykérdés, hogy bérlakások építésére a fejlesztési összegünkből nem nyílik olyan lehetőség, ami megfelelné legalább a szükségletek töredékének. Ügyeskedünk, variálunk, hogy a legrászorultabbak valamiképp csak lakáshoz jussanak, de ez már nem a régi tempójú lakásépítkezés. — ön azt mondta az előbb, hogy a lakossági terheket költségvetés nem súlyosbítja. Viszont, ha valahol tanácsi kezdeményezéssel* épül bármi, szervezni kezdik a társulásokat és a vége az, hogy az állampolgárnak az útért, vízért, szennyvízért, gázért, telefonért fizetni kell. — Ez azért- véleményem szerint nem ugyanaz: általában ezek az önkéntes vállalások szervezéssel kezdődnek, megkeresik a lakosságot, megkérdezik óhajtják-e az adott területen a közművesítést? A lakosság döntő többsége még mindig hajlandó ezekért az ügyekért terheket vállalni. Azért hadd tegyem hozzá, hogy egy ilyen építésnél a lakosság terhei sokkal kisebbek. Egy csatorna társulatnál még a költségek negyedét sem éri el az, amit a lakosság befizet. Ugyanakkor a házak, ingatlanok értéke jelentősen megugrik, ha közművesítik bárkinek a portáját. A jövő útja nem a tehó lesz, hanem az önkéntes társulás, ami szerintem igen tisztességes együttműködés a tanács és az állampolgár között. — Ebben a kérdésben nem egyeznek nézeteink. Térjünk át más témára: ha ott ülne a parlament széksoraiban és netán az ön szavazatán múlna. melyik változatát fogadják el a költségvetésnek, mire voksolna? —■ A józan kompromisz- szumra! Nézze, minden ilyen helyzetben, amikor a különböző érdekek ennyire élesen állnak szemben egymással, a józan megegyezés a követendő útSzolnok Város Tanácsa december 20-án. kedden tartja soron következő ülését, amelyen többek között tárgyalja a városi tanács 1989. évi költségvetési irányzatainak előzetes koncepcióját, továbbá a városi tanács 1989. évi munkaterv-tervezetét. ' A testület emellett tárgyalja a tanácsi szervek ügy- félfogadásáról, és az ügyfélszolgálatról szóló tanácsrendelet-tervezetet, illetve az árellenőrzési igazgatási A magyar—osztrák határon Élénk forgalom A Határőrség Országos Parancsnokságától kapott tájékoztatás szerint szombat reggeltől vasárnap 14 óráig összesen 78 200 külföldi és magyar állampolgár lépte át az osztrák—magyar határon lévő átkelőhelyek valamelyikét. Közülük 40 400 volt a magyar, 37 800 pedig a külföldi. Az élénk forgalom ellenére az utasoknak 15—20 percnél nem kellett többet a. határon várakozniuk. társulás létrehozására vonatkozó előterjesztést. A tanácsülés anyaga a város nagyobb könyvtáraiban és a tanács Ügyfélszolgálati Irodájában megtekinthető. Az állampolgárok a tanácsülés anyagával kapcsolatos véleményüket, javaslataikat a választókerületük tanácstagjának mondják el, aki a testületi ülésen vélemény- nyilvánításában, valamint további munkájában hasznosítja azokat. A Szolnok Megyei Néplap 1988. december 12-i számában közöltük azt az olvasói levelet, melyet Gecse József küldött szerkesztőségünkbe. Ebben a levélíró kifogásolta a kábeltévé próbaüzemének elhúzódását, a jugoszláv adó vételének kiiktatását. Az írás a szerkesztő megjegyzésével zárult, miszerint várjuk az illetékesek válaszát. , Erre a válaszadásra 1988. december 16-án, pénteken került sor, amikor is László József, a Szolnoki Ingatlan- kezelő Vállalat igazgatója a városi tanácson tájékoztatást adott a jelenlegi és a várható helyzetről. Az elhangzottak tartalmazták a Vízügyi-székházon lévő fejállomás, a kábelhálózat és a lakások bekötésének (meg- csatlakozásának) problémáit. összességében a kivitelező, a budapesti Gelka szerződésben vállalt kötelezettségeit eddig több pontban nem teljesítette: így pl. a rendszerben nem voltak stabilak a televíziós jelek szintjei, ennek következtében az ingadozásban „vétkes” tízemeletes házak közül a Széchenyi lakótelepi Ragó és a Jászi utcaiak bekötését nem lehetett elvégezni- A kivitelező, illetve alvállalkozója nem oldotta meg a fejállomás szünetmentes táp- áramellátását, noha erre szintén szerződésben vállalt kötelezettséget. A több hónapja megkezdett üzembehelyezési eljárás sikeres befejezésének olyan akadálya is van, hogy a döntően postai alépítményekben vezetett kábelekre a postától a kivitelező nem szerezte be az üzemeltetési engedélyt. A rendszer működtetéséhez szükséges műszerek átadása körül is huzavona adódott. A jugoszláv műsorral kapcsolatban László József elmondta, hogy abban a tokaji televíziós adó rekonstrukciója játszik szerepet, így az nincs összefüggésben a város kábelhálózata építésével. Ami a jövőt illeti: a Gelka a különböző hibákat részben kijavította, így — lehetőség nyílik az említett Ragó és Jászi utcák lakásainak a bekábelezésére. Erre januárban sor kerülhet, s ameny- nyiben a Gelka az üzembehelyezési eljárást — a szükséges postai engedélyek beszerzésével — sikeresen befejezi, úgy a rendszert az IKV 1989 január végéig üzemeltetésre átveszi. A tájékoztató ezután foglalkozott a lakosságot érintő anyagiakkal is. Azok a lakások kapcsolódhatnak be a műsorok vételébe, amelyek vállalják a 2500 forintos egyszeri rácsatlakozási hozzájárulást (itt nincs különbség tanácsi bérlakás és magán- tulajdonú lakás között), valamint a havi üzemeltetés díját. Ez utóbbi jelenleg kidolgozás alatt áll, de a rendszer üzembehelyezéséig ezzel az IKV elkészül. A lakosság a szolgáltatásról, melyek a tervek szerint jelentősen bővülnek majd, kellő képet alkothat, azaz lesz egy olyan átmeneti időszak, amikor minden érintett lakásban megismerkedhetnek azzal, hogy miért kell az addigra konkréttá váló díjat fizetni. Ez a próbaidő elegendő lesz a döntésre, s ezen idő alatt pótlólagos antennadíjat az IKV nem számít föl. A távolabbi jövőről azt is elmondta László József, hogy az újabb bekábelezéseknél azok kapnak elsőséget, akik vállalják az arányos építési költségek kifizetését, megfizetik ' az egyszeri rácsatlakozási hozzájárulást és vállalják a havi üzemeltetési díjatSzila« Pét^r A Kunmada- rasi Kossuth Tsz lakatosüzemében bérmunkában évi 3 millió forint értékben gyártanak alumínium radiátorvázat a karcagi Nagykunsági Fém- és Építőipari Szövetkezet részére (Fotó: D. G.) Palágyi Béla Lakosság — elöljáróság Párbeszéd kezdődött Tiszaderzsen December 20-án Tanácsülés Szolnokon
