Szolnok Megyei Néplap, 1988. december (39. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-17 / 300. szám
1988. DECEMBER 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Ifjú Nagy Ferenc tűzzománc-tárlata Jászkiséren Jászkiséren, a művelődés házában — a hely szellemét már az épület külső látványa is sugallja — nézhetik meg az érdeklődők ifjú Nagy Ferenc iparművész tűzzománc kiállítását. A tűzzománc művészete az utóbbi időben meglehetősen ismeretlen a szélesebben értelmezett közvélemény előtt. Pedig ősrégi művészet, nagyjából mai időszámításunkkal egyidős, legfeljebb a kivitelezés módja — és természetesen tartalma — változott. Kezdetben a fémbe vésett mélyedésekbe égették bele a porrátört színes üveganyagot, — ez a vésettaljú zománc. Később sodrott dróttal választották el a figurákat, motívumokat, színeket. Ezt az eljárást először magyar mesterek alkalmazták. A tűzzománc a képzőművészeti ágazatok közül az egyik legnehezebben művelhető emberi cselekvés. Nemcsak, hogy kivételes forma és színérzéket követel, de igen sok benne a bizonytalansági tényező is. Az égetéskor jelentkező fizikai és Életfa kémiai folyamatok ugyanis szinte alapjaiban változtatTánc hatják meg mívelője szándékát. Egyáltalán nem bizonyos, hogy az égetés után azok a színek, színkompozíciók jelennek meg, amelyeket a készítő művész elérni kívánt. Az ihletettségen, az ábrázolás, a megjelenítés alapos ismeretén túlmenően a tűzzománc széles körű technikai ismereteket is megkívánA Jászkiséren kiállító iparművésznek — egyébként a falu szülötte, autodidakta módon érte el sikereit, mesterei, Bokros László és Péri József segítségével — húsz egynéhány munkáját láthatjuk. A tárlat ívén érződik, hogy a munkái nem egy alkalmi kiállításra készültek, hanem az eddigi életút egy- egy fontosabb szakaszának termékei. Ezen belül nincsenek nagy minőségi váltások, az alkotó művész arcéle minden kompozíciójában jól felismerhető, akkor is, amikor figurális vagy kontsruk- tivizmusba hajló tűzzománcait nézzük. Ifjú Nagy Ferenc munkáiból újra bizonyosságot kapunk arra, hogy a tűzzománc mennyire a „finom kezek” művészete. Különösen mutatkozik ez az ötvös- művészettel kicsit rokonítható használati- és dísztárgyak esetében. ízlésvilágunkhoz azok a tűzzománc alkotások állnak közelebb — Életfa, Emlék, Bugac, stb —, amelyek népművészeti motívumokból merítenek, de ezekkel egyenértékűnek tartjuk azokat a . kecses, elegáns, formákat, azok megejtően tiszta színvilágát, amelyek a képzelettársítás erejével hatnak. S mennyire őszintén! A Tánc különösen hordozza a mesterek egyéni látásmódját, de a Tükrözések sorozata is bravúros munka. A tárlat január 3-ig tart nyitva, szívesen ajánljuk látogatását, mert ifjú Nagy Ferenc egv kevésbé ismert — legalábbis, a hagyományos festészethez viszonyítva — művészet erős egyénisége, a rangos Kecskeméti Zománcművészeti Alkotó- műhely munkatársa. — ti — Három kívánság újra— A Pillangókisasszony Kincses Veronikává! Tv-film Tamási Áron elbeszéléséből Karácsonyi televíziós műsorok A képernyő délelőtt és kora délután — immár hagyományosan — a gyermekeké és a fiatal korosztályé lesz: bábfilmek, mesejátékok és izgalmas kalandfilmek közül választhatnak kedvükre valót. December 24-én például a Mark Twain regényéből készült Élet a Mississippin című amerikai filmet, valamint az Arany László népmeséinek fel- használásával írt Kiskirály- fi és a róka című bábjátékot láthatják. December 25- én délelőtt a Banyatanya című színpadi játék felvételét közvetítik a Mikroszkóp Színpadról, délután Az utolsó mohikán című amerikai filmet vetítik, karácsony másnapján pedig Török Sándor regényének ismert szereplői — Kököjszi és Bobojsza — szórakoztatják a kicsinyeket. Szokássá vált, hogy karácsonykor sugározzák a Három kívánság című összeállítást, s igazi karácsonyi gyermekműsornak ígérkezik a Titiri című betlehemes bábjáték is, amely a korabeli hordozható bábszínházról kapta nevét: ezen elevenedik meg a karácsonyi ünnepkör meséje. Az ünnep sajátos hangulatát idézi majd a Karácsonyi dalok Európából című válogatás. amelyben az Osztrák Televízió kezdeményezésére tíz ország televíziósai fogtak össze, hogy népeik legszebb karácsonyi dalait gyűjtsék össze, népszerű gyermekkórusaik előadásában. Gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt szól majd Móra Ferenc ismert meséjének, A didergő királynak az operaváltozata. A zenei kínálatban lesz továbbá a margitszigeti Pillangókisasszony előadásáról készült keresztmetszet, Kincses Veronikával a címszerepben, valamint a szeptemberi Mátyás templombeli Monteverdi hangverseny felvétele. A zene és tánc kedvelői számára igazi csemegének ígérkezik az Álmok ura című balettfilm, amely a Győri Balett egyik legújabb produkciójának, a Diótörő zenéjére írt balettnek a televíziós változata lesz. A képzőművészet iránt érdeklődők a késögótikus magyarországi festészet egyik legszebb emlékét, M. S. Mester Ave Maria című főművét ismerhetik meg közelebbről egy kétrészes dokumentumfilm segítségével. A magyar irodalom klasz- szikus darabjából, Tamási Áron utolsó, balladisztikus szépségű novellájából, a Gyökér és vadvirágból készült a karácsony első napján este látható tévéfilm, s ugyancsak magyar irodalmi alapanyagból, Bíró Lajos munkájából forgatták a Rablólovag című másnap esti tévéjátékot. A külföldi játékfilmek kedvelői december 24-én késő este A Cirkusz világa című 1964-es amerikai produkciót nézhetik meg, amelyben olyan világhírű szereplők játszanak, mint Claudia Cardinale és Rita Hayworth. Marica grófnő Újra egy operett, és ismét Kálmán Imre a Szigligetiben ; mert közönségének kell a zenésjáték, színházunk hűségesen szállítja is: a Tatárjárás, a Csárdáskiránynő után — előző évek bemutatói — most a Marica grófnő. A zeneszerző kedvenc és sikeres darabja, akárcsak az előző kettő. Megszületése után azonnal felkapta a világhír; márka lett, világmárka. No, persze korántsem a szövege miatt, amely- lyel maga Kálmán Imre sem volt túlságosan elégedett, a muzsika tette azzá, a kellemes és dallamos, színesen és tüzesen magyaros, olykor kissé furfangos muzsika, mely mindenkor magával ragad. Most, hogy felhangzik a Szigligetiben, most is fénylik, sugárzik, sziporkázik, elbűvöl és elandalít , akaratunk ellenére is a fülünkbe mászik onnan pedig egyenesen a szívünkbe, ha sznob előítéletekkel nem torlaszoljuk el az útját. Hála az ezúttal is ihletetten és igényesen muzsikáló zenekarnak, melyet Nádor László dirigál, s mely ha nem is zengi be a nézőteret, de muzsikálásával meghitten odabújik hozzánk, máskor meg ritmusba ringat bennünket. A mese, a cselekmény? Meglehetősen ismerős — minden a szerelem körül forog, de ez a „forgás” meglehetősen banális és nem túlságosan drámai. Egy szép és dúsgazdag de rendkívül szeszélyes grófnő hogyan „hódítja” meg fess tiszttartóját — erről szól a darab. A vidéki gazdatisztet, aki lecsúszott az istenadta, de akinek minden elvesztett vagyonát és birtokát vissza- szerzi végül is a jóságos nagynéni. Így azután Török Béla tiszttartóról is kiderül, hogy épp úgy arisztokrata vér csörgedezik az ereiben, mint kenyéradó gazdájának, a szépséges Marica grófnőnek. Egymásra találásuk tehát most már mindenféle szempontból felhőtlen, s a boldogság? A szívnek akár meg is lehet hasadnia. Ügy végződik minden, ahogy elő van írva egy operettben. Miként az is törvényszerű, hogy humor, tréfa, bohóság, bolondos jókedv fűszerezze az érzelmes játékot. A Marien grófnőben három figura is képviseli és biztosítja a dús vidámságot: az ostobán kivagyiskodó és magyarul rosszul tudó Dragomir gróf, az aranyos humorú, fickósan derűs Báró Zsupán és egy karót nyelt, tótos kiejtéssel beszélő főkomornyik, aki gazdája helyett Vasárnap zárul Kardos Tamás fotóművész jótékony célú kamarakiállítása Szolnokon, az SZMT Ságvári Endre Művelődési Központban. A szolnoki Gyermekváros támogatására rendezett tárlatot — melyen a kiállított képek megvásárolhatók illetve megrendelhetők — még ma és holnap tekinthetik meg az érdeklődők délután 14 és 17 óra között (Fotó: T. K. L.) sír, nevet, parancsszóra, hűségesen. mikor mi kell, akárcsak egy érzelmi-automata. Kincs ez a humor a mostani előadásban, ha nem is tizennyolc karátos, mégis aranyat ér, csillog-ragyog, mert fényesen van előadva. Még a legközönségesebb szóviccek is „elsülnek”, kacajra fakasztják a közönséget. Czibulás Péter (Dragomir), Szerémi Zoltán (Báró Zsupán), ifi. Üflaky László, (főkomornyik) — színrelépésük sorrendjében — szinte egymást múlják felül. Egy tőnyabb, látványosabban juttatja kifejezésre érzelmeit, s a tiszttartó megaláztatásának is erőteljesebben igyekszik hangot adni. Énekhangja is engedelmesebb, dalolásában a lírai gyöngédség is megszólal, míg Tarján Páléban az erővel párosuló drá- maiság dominál. A rendezés? Többnyire korrekt, elrendezi a dolgokat, általában tisztázza, ami tisztázandó a színpadon. Csak néha akarja észrevétet- rli magát mindenáron. Ilyenkor furcsa dolgokat mível, Marica (Rák Kati), Endrődy (Harmath Albert) ről fakadnak, mégis eltérnek humorukban, más-más árnyalatot hoznak a színpadra. Űjlaky külön érdeme, hogy amikor már úgy gondolnánk. a vidámságot nem lehet fokozni, ő a harmadik felvonásban — akkor lép ugyanis csak színre — mégis meg tudja ezt tenni: önfeledt játékkal szinte megkoronázza a sikert. Van tehát jó muzsika, humor bőséggel, és van a címszerepben egy friss, üde Marica. Rák Kati karcsú, kecses, sudár alakjával , mo- solyosan derűs egyéniségével, érzelmesebb szavaiban is némi fanyarsággal, amitől az édes szerelem sem válik cukrossá — vonzó jelenség a színpadon. Tavaly a Rákóczi térben tűnt fel, egy kemény, rockos dalt adott elő hatásosan. Mi tagadás, mintha az azért valahogyan jobban állt volna neki. A hangjának is. Ennek ellenére szeszélyes grófnőként is szeretni lehet, mert bár „arisztokrata gúnyát” visel, szívében-lelké- ben igazi nő, szecessziósán pompázó ruhák sem tudják eltakarni természetes fiatalságát. S amikor pedig bele- meglegszik, feloldódik, kipirulva táncol — például Zsupán báró oldalán —, akkor egyszeriben kivirágzik, sugárzik. Kár, nagy kár. hogy olykor erőlteti a magas hangokat. megkísértve a lehetetlent, ilyenkor kissé elnehezül és görcsbe rándul, ahelyett, hogy teljesen rábízná magát megnyerő egyéniségére, és más színészi eszközökhöz nyúlna az érzelmek kifejezésére. Két bonvivánja is van az előadásnak. (Micsoda bőség ebben az énekes színészekben szűkölködő világban! Igaz, mindkettő vendég.) Tarján Pál mutatkozott be először, s aztán az elmúlt hét keddjén Harmath Albert is színre lépett (Decemberben még- két alkalommal, 20-án és 23-án látssza Endrődy gróf alias Török tiszttartó szerepét.) Nos. Tarján Pál egy férfiasabb keményebb grófot állít elénk, indulataiban visz- szafogottabb és mértéktartóbb szerelmes férfit. Harmath Albert tiszttartója melegebb, drámaibb, ha.jlékovillódzó fényekkel, tarka jelmezekkel revűsítj például a cigányasszony jelenetét, vagy a gyermekkorról éneklő gazdatiszt dalához a kastély egyszeriben kinyíló ajtajában hintázó kislány képét párosítja, a pesti nőkről éneklő gazdatisztnek pedig valósággal is odavarázsolja a csinos babákat testközelbe Horváth Tivadar, ötletek, még szaporíthatnánk, melyek növelik talán a látványt, de alkalmazásuk meglehetősein logikátlan, tolakodó és csupán illusztratív. A vendégrendező láthatóan a revü felől közeledett feladatához, s ott is „revűsít”, ahol ez egyáltalán nem indokolt. A tánckar teszi a dolgát, mutatványuk azonban nemigen korbácsolja fel érzéseinket. És a többiek? Roczkó Zsuzsa ezúttal is derűs, ropogós a kis hugocska, Liza szerepében. Bár kék ruhája meglehetősen előnytelen. Sajnos, mások esetében is tapasztalható, hogy a tervező Vogel Eric mintha megfeledkezett volna arról, hogy ami cifra, az egyáltalán nem biztos, hogy színes is. Legfeljebb annak akar látszani. Sebestyén Éva hatásosan formál meg ezúttal is egy idős, rátarti, gőgös hercegnőt — minden mozdulatán érezni, hogy kis ujjábán van a szerepe. Bálint Erika, aki egy cigányasszonyt alakít, énekhangjával tűnik ki. Kedvesek a gyerekek; nekik mindig sikerük van, most is. Ecsédi Erzsébet rövid szerepben is észrevéteti magát. (Gombossy Ilka). Tardy Balázs (István báró). Tamási Zoltán (Lajcsi cigány). Árva László (Grosavescu) részesei továbbá a játéknak. És Fekete András, akinek öreg Mihál.va: élet a színpadon, amiből kevés van egy operettben. Dehát az operett nem is arra való. hogy az életet tanul juk meg belőle. Azt máshol kell keresnünk. Ha az ember ebbéli igényeit és elvárásait a kabátjával együtt a ruhatárban hagyja, vagy már eleve el sem hozza hazulról, kellemesen elszórakozhat néhány óráig. Yalkó Mihály Jó muzsika, sok humor
