Szolnok Megyei Néplap, 1988. december (39. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-16 / 299. szám
Ülést tartott az MSZMP Központi Bizottsága (Folytatás az 1. oldalról) zeléseinket csak e testületi döntések után hozzuk nyilvánosságra. Ezzel a gyakorlattal a kezdeményező szerepünket veszthetjük el. Állásfoglalásunk csak a kívülről jövő kezdeményezésekre való reakciónak tűnik, holott gyakran az elmúlt egy év során időben kezdtünk el foglalkozni az egyes témákkal, például az alternatív katonai szolgálattal, a népszavazással, az alkotmányreformmal. A kezdeményezés időszakában vállalnunk kell a gondolati ki- érleletlenség veszélyeit is, Hangsúlyozta, hogy a gazdaságpolitikai kérdésekben egyébként a feladattervnek megfelelően folyik az elképzelések kialakítása. A foglalkoztatáspolitikára vonatkozó javaslatot a Politikai Bizottság megtárgyalta, és 1989 első félévében a gazdaságpolitikai stratégiai elemeivel összehangolva újból napirendre kerül. Az elosztáspolitika korszerűsítésére folynak az előkészítő munkák, a kérdést a Gazdaságpolitikai Bizottság megtárgyalta, 1989 első negyedévében a Politikai Bizottság elé kerül. A szociálpolitika és egészségügy fejlesztésére vonatkozó elképzeléseket a Gazdaságpolitikai Bizottság 1988 decemberében megtárgyalja, és a következő év első félévébén a Központi Bizottság elé kerülhet, a javaslat. Mindehhez hozzáfűzzük azt a követelést, amelynek a Központi Bizottság november 1—2-ai ülésén is hangot adtunk, miszerint elodázhatatlan politikai súlyú kérdés a szociális háló mielőbbi kiépítése. Felhívta a figyelmet azonban arra, hogy ezt a hálót a realitások alapján, s ne a közvélemény nyomására, túlvállalásoktól fűtve hozzuk létre. A gazdaságpolitika stratégiai elemeinek kialakításával foglalkozó munkabizottság létrejött és feladatát folyamatosan látja el. Ezután Berecz János arról szólt, hogy a magyar társadalom felemelkedését célul tűzve, a sztálini modellel való szakítás igényével is fellépve, a különböző érdekek szabadabb kifejezési lehetőségeit keresve az utóbbi időkben a párton kívül megszaporodtak az ország reális helyzetét feltárni kívánó, alternatív javaslatokkal előálló szerveződések. Jellemző a ki útkeresési törekvések igen nagy szóródása, ami a nemzeti összefogás kialakítását is bonyolulttá teszi. Egyidejűleg jelentkeznek az MSZMP vonalához közelebb álló, a párttal szemben tartózkodó, bizalmatlan, valamint a nem szocialista megoldásokat is valló irányzatok. Létrejöttük csak részben jelenti a párt kritikáját, mivel lényegüket tekintve objektíve adódnak a helyzetből, a társadalmi fejlődés természetes velejárói. E mozgalmak különböző súlyt Az új nemzeti összefogás, az új szövetségi politika megalapozásának igényét a Központi Bizottság már megfogalmazta. A testület a párton belül a politikai centrum tovább- erősödését szorgalmazva jelölte meg, hogy a párt legyen képes a párbeszédre, alkotó együttműködésre más haladó szocialista, baloldali, demokratikus, népi-nemzeti indíttatású erőkkel és az egyházakkal a kölcsönösen tiszteletben tartott elvek alapján. Ezzel kívánja elősegíteni, hogy a nemzeti felemelkedés programja a reformban érdekeltek összefogásával, a szocialista haladás köré tömörült erők koalíciójának létrehozásával valósuljon meg. Ezután az előadó az új nemzeti összefogás feltételeiről szólt többek között, arról, hogy ennek keretében mindenekelőtt a magyar társadalom többmilliós munka- vállalói rétegével kell tartós és szerves kapcsolatokat kiépíteni. az állásfoglalás után pedig annak következetes, nyilvános képviseletét azért, hogy a vitákban erősítsük pozíciónkat, offenzívvá tehessük magatartásunkat. Üjabb témakörre áttérve a Központi Bizottság titkára emlékeztetett: a tulajdonviszonyokról , a gazdaságról szólva a pártértekezlet rögzíti, hogy a szocialista gazdaság többszektorú, azaz a magántulajdon is tartós részét képezi. Hangsúlyozza az állásfoglalás a külföldi működőtőke hazai termelésbe történő bevonásának szükségességét is. képviselnek, meghatározó többségüket a magyar belpolitika reális tényezőjeként kell tekinteni. Ezek az áramlatok ma még általában nem markánsak, legtöbbjük mögött nem áll jelentős politikai, társadalmi erő. A jövőben azonban felerősödhetnek és folytathatják az intézményesülést. Erre az Alkotmány és az egyesülési törvény, illetve a megszülető párttörvény alapján kerülhet sor. A Politikai Bizottság megvitatta és a KB tagjainak, illetve a megyei pártbizottságoknak megküldte, nyilvánosan is ismertette azokat az elveket, amelyek a párttagoknak az alternatív csoportokhoz való viszonyára vonatkoznak. Ebben tükröződik az a szándék, miszerint a párt megfelelő elvi alapon nyitott és differenciált magatartást kíván tanúsítani e mozgalmakkal. Politikai hibát követnénk el, ha átmeneti helyzeteket, egy még kialakulatlan struktúrát tartósnak tekintve saját rugalmas jövőbeni magatartásunk formálását és e kedvező társadalmi jelenség kibontakozását akadályoznánk meg ennél merevebb állás- foglalással. Természetesnek tartjuk azt is, hogy egy élénk belpolitikai életnek, a fejlődő politikai kultúrának a viták is velejárói, bár néha éppen azokban a közegekben viselik el nehezen az ellentmondást, ahol a vitát szorgalmazzák. A párt a szükséges esetekben, mindenekelőtt a szocializmust, a törvényességet, a nemzetközi kötelezettségeket megkérdőjelező, sértő vagy támadó nézetekkel szemben száll vitába. Nem lebecsülve az újonnan alakult szerveződések jelentőségét, a Központi Bizottság ülésén is ki kell jelentenünk, hogy a társadalmi megújulásban alapvető szerepük van a szakszervezeteknek, a Hazafias Népfrontnak, a KISZ-nek. Hangsúlyozni kívánom ama meggyőződésemet, hogy alternatívát a szocializmus korábbi gyakorlatának meghaladásához e nagy megújuló szervezetek is képesek megfogalmazni, sőt nélkülük az meg sem valósítható. Ezért nagy jelentőséget tulajdonítunk annak, hogy a bennük tömörülő széles rétegek bizalmát megőrizzük, sőt erősítsük. Hangsúlyozta: mint ahogyan az MSZMP sem kíván kiszorítani senkit az új nemzeti összefogásra irányuló folyamatban — sőt elismeri az abban egyenlő jogon való részvétel lehetőségét — nem tartja elfogadhatónak, sőt fellép ellene, ha mások ellentétesen cselekszenek. Különösen károsnak tartja az érzelmektől túlfűtött vádaskodásokat, a politikai gyűlölködést. Régen volt szűk-' sége a nemzetnek annyira a józan észre, mint napjainkban. Pártunk kinyilvánította és a gyakorlatban is érvényesíteni kívánja, hogy a politikai szerveződésekkel kész a kapcsolatépítés különböző szintjeinek kialakítására, beleértve a koalíciót is. Nyíltan vallja, hogy ezt a nemzet és egy megújuló szocialista társadalmi rendszer érdekében teszi. Eltökélt szándékunk, hogy a társadalmi pozíció helyett a bizalom hatalma legyen a politikai gyakorlatunk és helyünk meghatározója. A többpártrendszer kérdésében ellentmondásos helyzet alkuit ki. A pártértekezlet állásfoglalása szerint az MSZMP az egypártrendszer keretei között tölti be a vezető szerepét. Ez a megfogalmazás önmagában jelzés értékűnek minősíthető, amely lényegét tekintve a párt felfogását tükrözi e témában. Az egypárt- vagy többpártrendszert nem tekintjük elvi kérdésnek a szocializmus keretei között, mivel — amint a gyakorlat* is mutatja —azzal mindkettő megfér. A többpártrendszernek kizárólag csak polgári értelemben vett felfogását azonban nem osztjuk. Ugyanakkor az aktívan politizálok egyes köreiben éppen ebben a hat hónapban erősödött fel a többpártrendszer iránti igény, amelynek — az egyébként szándékainknak megfelelően bővülő — nyilvánosság széles területen biztosított megjelenést. Ehhez hozzájárul a kérdés jogi szabályozatlansága is. Az egyesülési törvény tervezete pedig egyenesen a többpártrendszer elismerésének lehetőségeit mondja ki. Ne térjünk ki annak felismerése elől, hogy ez a folyamat végül is a párt által javasolt törvénytervezet vitájában zajlott le, amelynek lezárása ugyancsak a párt tudtával történt az illetékes kormányzati szerveknél. Az Országgyűlés tehát erről a Az új Alkotmány megalkotására a parlament által javasolt felgyorsítás teljes mértékben egybeesik a párt szándékával, mivel ezt a munkát mi sem javasoljuk hosszú időre elhúzni. Azt azonban határozottan javasoljuk, hogy a tervezet alaposan kidolgozott legyen, és a társadalom számára is elegendő idő álljon rendelkezésre annak megvitatásához. Ezért 1989. május—júniusában az előzetes szakmai viták után a Központi Bizottság elé kerülhetnek az Alkotmánnyal kapcsolatos fontosabb politikai és jogi elvek. a szövegtervezet. A testületi állásfoglalást követően a második félévtől a tervezett Alkotmány szövegét társadalmi vitára lehet bocsátani. A tapasztalatok összegzése, elemzése után a szükséges módosításokat figyelembe véve a Központi Bizottság 1989 végén ismét kialakíthatja álláspontját, akár több alkalommal is foglalkozhat a kérdéssel, majd pedig 1990 tavaszán az Országgyűlés elé kerülhet a tervezet. Felmerültek olyan gondolatok is, hogy új parlament szavazzon az Alkotmányról. Az Ország- gyűlés által megvitatott és Az előadói beszédet követő vita is tükrözte:, a politikai élet valóban időszerű, a párttagságot és a közvéleményt élénken foglalkoztató kérdéseit tűzte napirendjére a Központi Bizottság. A hozzászólások pergő egymásutánjában volt, aki csak egy-egy pontosító megjegyzést fűzött az írásos előterjesztés néhány részletéhez, mások napi tapasztalataik alapján, az alapszervezetek politikai hangulatának vázolásával járultak hozzá az árnyaltabb kép kialakításához. A felszólalások a belpolitikai helyzetről sokoldalú áttekintést adtak. Elemezték a májusi pártértekezlet óta lezajlott eseményeket, rámutatva arra, hogy a folyamatok, a változások politikai és gazdasági téren sok tekintetben túlhaladták az akkor elképzelt kereteket és ütemet. Többen hangsúlyozták a demokrácia további kiszélesítésének szükségességét, s ezzel együtt a rend, a fegyelem erősítésének, az anarchia elkerülésének első rendű követelményét. Elhangzott az az igény is, hogy nemcsak a gazdaságban, hanem a politikában is rá kell állnunk az intenzív fejlődés pályájára. Ezt — egyebek között — a politika iránt megnövekedett érdeklődés is megkívánja. tervezetről folytat majd vitát. Politikai álláspontunkként viszont továbbra is a párt- értekezleti megállapítás érvényes, miközben szükségessé vált, hogy a párttörvényhez és az Alkotmány említett pontjához megfogalmazzuk a viszonyunkat. Ezzel újabb elemekkel gazdagodik politikai felfogásunk a párt- rendszer kérdésében. Úgy véljük azonban, hogy ez nem elsősorban csak a jogi megközelítésből fontos számunkra, hanem arra is politikai választ kell találnunk, hogy a szocialista társadalmi rendszer fejlesztése érdekében a marxista párt miként tudja politikai vezető szerepét érvényesíteni a többpártrendszer vagy bármilyen más politikailag is plurális rendszer keretei között. A pártok szerepével kapcsolatos álláspontunk meghatározásában abból indulhatunk ki, hogy a marxista párt társadalmi bázisát tekintve egypártként is képes a társadalom különböző rétegeinek legfontosabb politikai érdekeit megfogalmazni és integrálni. A párt politikai felelősségétől vezettetve azonban támogatja a társadalom önszerveződési jogát, s ezért a pártok alapíthatóságát szabályozó — az új Alkotmánynyal majd összhangban lévő — párttörvény megalkotását. elfogadott Alkotmányt népszavazással lehet megerősíteni, s a választásokra 1990 második felében lenne lehetőség. Az új választójogi törvény megalkotására az Alkotmány elfogadása előtt is sor kerülhet, de a párttörvényt bizonyosan megelőzi. A törvényre vonatkozó koncepciót, amelyet ki kell egészíteni az azóta felmerült szempontokkal, 1989 első negyedévében a Központi Bizottság elé lehet terjeszteni. Ebben a tervezetben már ki kell térni — a megoldási alternatívákat felvázolva — az egy vagy két kamara, a listás választások, a koalícióalkotás, az elnöki rendszer ... elképzelések lehetőségeire. Egyúttal meg kell jelölni azokat az időpontokat, amelyekben javasoljuk a tanácsi választásokat, illetve az országos választásokat együtt, vagy külön-külön megtartani. Ezeken az egyesülési és a választási törvény szellemében az új mozgalmak már feltehetően jelölhetik képviselőjüket. Lehetőség nyílik arra, hogy a helyi szinteken kialakulhassanak a politikai együttműködés és verseny új formái. A helyzetértékelésről szólva volt, aki perspektívaválságról beszélt, s ebben a helyzetben a pártnak — ha ragaszkodik vezető szerepéhez — szükségképpen kell hogy legyen mondanivalója. A gazdasági válságból való kilábalást mindenki a legfontosabb feladatok közé sorolta. Egy másik alapkérdést úgy fogalmaztak meg: miként lehetne úgy megteremteni a többpártrendszer későbbi kialakulásának lehetőségét, hogy a gazdasági válságból való teljes kilábalásig széles koalíció alapján működő, de egypártrendsze- ren alapuló pluralizmus jellemezze a magyar politikai rendszert. Vissza-visszatért a felszólalásokban az a gondolat, hogy az MSZMP olyan tömegpárt, amely az elmúlt évtizedekben a társadalmi haladás vezető ereje volt, semmi ok nincs tehát arra, hogy a párt tagjai önbizalom, a jövőbe vetett hit nélkül kénviseljék azt a politikát, amelyet éppen a tagság látványosan megnyilvánuló kezdeményezéseinek hatására alakított ki a pártértekezlet. A pártélet egyes kérdéseivel foglalkozó hozzászólásokban többen sürgették, hogy mihamarabb, lehetőleg már a jövő év első hónapjában tűzze napirendre a Viszony az alternatív csoportokhoz n többpártrendszer kérdése Új Alkotmány, párttörvény, tanácsi választások Az előterjesztés vitája Központi Bizottság a munkahelyi és a lakóterületi pártszervezetek feladataival összefüggő témakört. Sokan szorgalmazták azt is, hogy a pártnak minden lényeges — akár napi — kérdésben is legyen határozott álláspontja, s az időben váljon ismertté a széles közvélemény előtt is. Erre azért is szükség van, mert az emberek döntő része ma érzelmi alapon politizál, s a vitákban, fontos kérdések megtárgyalásában a kelleténél sokkal nagyobb szerephez jutnak az indulati elemek. Voltak, akik a Központi Bizottság felelősségére mutattak rá egy olyan helyzetben, amikor a közéletben politikai harc dúl. Most a progresszív erők azt várják — hangoztatták —, hogy a párt gyors választ adjon a legkülönbözőbb kérdésekre. Ehhez természetesen nélkülözhetetlen a politikai, eszmei egység- A szélsőséges megnyilvánulások elleni fellépés fontosságát elemezve aláhúzták: a vitákat indulatok nélkül, felkészülten, a nyilvánosság előtt kell lefolytatni. Ugyancsak a KB állásfoglalásainak jelentőségére utalva kifejtették, hogy nem a határozatokkal, sőt nem is végrehajtásukkal, hanem azok értelmezésével van a baj. Csökkenti ugyanis a cselekvés hatását, hogy a bizonyos konkrét kérdésekben megfogalmazott álláspontokat a legkülönbözőbb módon magyarázzák. Voltak, akik azt körvonalazták, hogy az eddigi álláspontok, és a továbbiakban kimunkálandó állásfoglalások sorozata a platform kialakítását szolgálják, olyan platformét, amelynek a politikai centrumot kell kifejeznie. Mások ugyancsak a centrum erősítését szorgalmazták, megjegyezve: a he; vület időnként arra ösztökél, hogy egy nagyon jobboldali jelenségre nagyon baloldali válasz legyen a reakció. A kétfrontos harc szükségességét hangoztatva úgy ítélték meg, hogy jelenleg nem a hatalomért, hanem a hatalom orientációjáért folyik a küzdelem. Ebben nálunk immár klasszikus veszélyt jelent a „romantikus” baloldaliság, ez ellen a pártban is fel kell lépni. De szükségesnek tartották leszögezni azt is, hogy a jobboldali veszély a párton kívül jelentkezik, nem pedig az MSZMP reformpolitikájában. Sokan foglalkoztak az alternatív mozgalmakkal is. Kérték, hogy a Központi Bizottság kapjon pontos információt az új szerveződésekről, hiszen vitába szállni az „ismeretlennel” könnyelmű vállalkozás lenne. Mások több alternatív mozgalom jelenlegi programjának ismeretében kijelentették, hogy egyes csoportosulásoknak nincs tömegbázisuk, bár még mindig kevés a konkrét ismeret a különböző szerveződésekkel kapcsolatban. Olyan közmegegyezést tartottak szükségesnek, amely kizárja a felfordulást, az anarchiát. A demokráciát tanulni kell — ismerték el —, de ennek során sem engedhető meg, hogy a szélsőséges elemek a társadalmi rend alapjait kérdőjelezzék meg- Vannak törekvések a politikai tűréshatár kitapintására. Szükség van a sokszínűségre, mondták, de furcsállották, hogy elsősorban a meghökkentően különleges, extrém nézetek kapnak nyilvánosságot. Vélemények a tulajdonviszonyokról Ilyen esetekben elkerülhetetlen a konfrontáció, miként elérkezett az ideje annak is, hogy a párt politikáját képviselők vállalják akár a sajtóvitát is. A tulajdonviszonyok problémakörét érintve kiemelték, hogy a különböző tulajdon- formáknak nem egyszerűen a társadalom érdekeit kell szolgálniuk, hanem a tulajdonformák együttesének kell fokozódó mértékben társadalmi tulajdonként funkcionálniuk, illetve egyre inkább társadalmivá válniuk. További hozzászólásokra ösztönzött az a megállapítás, amely szerint Grósz Károly- nak a budapesti pártaktíván, november 29-én elhangzott beszéde vegyes fogadtatású volt. Bár — mint emlékeztettek — Grósz Károly ezzel kapcsolatban már a Csong- rád megyei pártértekezleten véleményt nyilvánított, ám jó lenne — mondták —, ha a Központi Bizottság ülésén is szó esne erről a témakörről, különösen ami a beszéd két elemét — „az osztályharc” és a fehérterror” — illeti. Az erről szóló vitában elhangzott: jónéhány párt- szervezetben vélekedtek úgy, hogy a beszéd választ adott sok, eddig megkerült kérdésre, s jó lenne, ha a továbbiakban a párt következetesen tartaná magát az elhangzottakhoz. Volt, aki a beszéd gondolatmenetét jónak tartotta, s jogosnak nevezte, hogy a párt fő irányvonalát kifejtve a főtitkár saját egyéniségének megfelelő kifejezéseket használt. Más felszólaló ellentmondásosnak ítélte ugyanakkor a többpártrendszerrel kapcsolatban elmondottakat, s az osztályharc kérdésében is különvéleményének adott hangot. Erre reagálva elhangzott: történelmi szemlélettel nézve a magyar társadalom ma is osztályokra tagozódik. A szocializmus építése hosszabb átmeneti szakasz, amelyben az össznépi állam kialakulása csak hosszú fejlődés eredménye lehet. E téren minden elméleti előrefutás szembekerül az objektív valósággal. A Központi Bizottságban elmarasztalóan került említésre az a réteg, amely az elmúlt harminc évben ..túllihegte” a politikát, a pártot, s ma abban az illúzióban él, hogy ezt a magatartást a jelenlegi politikai irányvonal „túllihegésével” feledtetni tudja. Ez a próbálkozása azonban komoly veszélyeket hordoz. Ezekre is rámutatott a budapesti pártaktíván mondott beszéd. Ennek kapcsán szóba került: a máj helyzetet sokan külföldön tárgyilagosan, higgadtan ítélik meg, s ezekre a véleményekre oda kell figyelni. A mai bonyolult politikai helyzetben, amelyben nagy az elméleti zavar és nehéz az eligazodás, az élet által felvetett kérdésekre sem a Központi Bizottság, sem a párt önmagában nem tudja megadni a választ: erre csak az egész társadalom együtt tud vállalkozni, levortva a szükséges következtetéseket a gyakorlatból. Aki vezető tisztséget tölt be, vagy a tudomány területén dolgozik, annak ebben nagyobb a felelőssége. Nagy erőt jelentenek a pártban alulról megindult kezdeményezések, megújulást hozó folyamatok, amelyeket bátorítani, segíteni kell, mert az egyik legfontosabb erőforrások alkotják. Bűntudat nélkül Látnivaló ugyanakkor, hogy a tisztségviselők, az apparátusok tagjai idegesek, bizonytalanok. Ezt akkor lehet feloldani bennük, ha megszabadítjuk őket az elmúlt idők táplálta bűntudattól, és elég muníciót adunk nekik ahhoz, hogy önbizalmukat visszanyerve megvívhassák a politikai küzdelmet. Ebben nagy erő a sajtó, s éppen ezért nagy hiba, hogy a párt nem tud kellő befolyást gyakorolni a sajtóra, még a pártsajtóra sem, annak érdekében, hogy vállalja fel az ideológiai és a politikai harcot. Ha erre nem vállalkozik a Népszabadság, a megyei sajtó, akkor a párt az egyik legfontosabb eszközétől fosztja meg magát. S ezért nem elsősorban az újságírók a hibásak, hanem azok, akik a Központi Bizottságban ülnek, dolgoznak. Végezetül elhangzott: a párt határozottan fellép minden olyan próbálkozással szemben, amely a Parlament, a képviselők, s általában a vezetők lejáratására irányul. Kiáll a megbí(Folytatás a 3. oldalon)
