Szolnok Megyei Néplap, 1988. december (39. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-15 / 298. szám
19RR DFOFMBFR 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Alapszervezetünk igényli az eligazítást Nagy idők tanúja 3. Perzsavásár az asztal alatt Neve ma már csak az idősebbek emlékezetében él, a fiatalabb nemzedék legfeljebb megsárgult újságokból, színehagyott parasztpárti plakátokból ismerheti őt. Dr. Somodi István ugyanis már régóta nem.él aktív politikai életet, közéleti pályája 1956-ban megszakadt — alighanem mindörökre. De mi történt addig? Milyen politikai hangulat közepette dolgozik az alapszervezet? A pártértekezlet után átgondolták saját teendőiket? Érzékelnek változást a városi pártbizottság irányítási gyakorlatában? Milyen alapszervi önállóságot tartanak kívánatosnak? A kérdésekre Tóth Imre, a Törökszentmiklósi 604-es Ipari Szakmunkásképző és Szakközépiskola párt- alapszenvezietének titkára válaszolt. — Azt hiszem — kezdte —, nem mondok újdonságot: a pedagógusok körében ma számtalan feszültség fellelhető. A gondok közismertek. Anyagi megbecsülésük nincs a helyén. Az árak emelkednek, a megélhetés egyre nehezebb. A terhelés nagy, sok a túlóra, a nevelők többsége egész napját az iskolában tölti. Mindezek fokozott ingerlékenységgel, idegességgel járnak. Most éppen egy komolyabb helyi feszültségen vagyunk túl. A műszaki pedagógusok fizetésemeléséről van szó. Késett a pénzek kiosztása, miközben — hallottuk — a megye más intézményében már rendezték a dolgot. Végül, a napokban nálunk is megnyugtatóan zárult az ügy. Körülményeink tehát n?m éppen könnyűek. Az előbb említett általános gondok nyomasztanak bennünket. Az igazság az, hogy ezekkel szemben tehetetlennek érezzük magunkat — és ez nagyon kellemetlen érzés. Nyomasztó az is, hogy a kollégák ezirányú kérdéseire nem tudunk kielégítő választ adni. Azt viszont eredményként könyveljük el, hogy a helyi ügyekkel többnyire sikeresen meg tudunk birkózni. Az országos pártértekezlet óta eltelt időről is kérdezett. Az intézet valamennyi dolgozója nagy figyelemmel kísérte a konferencia munkáját, a városi, a megyei pártbizottság számvetését. Sokat vártunk a pártértekezlettől, illúzióink is voltak: egyszeriben megváltozik minden — véltük. Hát ez nem így alakult, az illúziók eloszlottak. Valamiféle érzékelhető változásokat azért ma is várnánk. Őszintén szólva saját teendőinket tételesen még nem gondoltuk át. Ez persze nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem foglalkozunk al^pszervezteti munkánk megújításának gondolatával. Csak szokatlan is még ez. Hosszú éveken keresztül az volt a gyakorlat hogy mindent megmondanak, pontosan megfogalmaznak, és kiosztják a feladatokat. A városi pártbizottság irányító munkájában érzékelünk - némi változást — folytatta Tóth Imre. — Jó dolognak tartjuk, hogy a korábbi instruktori szisztéma változott. Mi ahhoz a munkatárshoz kerültünk, aki az iparral foglalkozik. Intézetünk profiljához ez jobban illik. Szó van a káderhatáskör további decentralizálásáról is. Az alapszervezeti önállóság bonyolult kérdés. Az előbb már említettem: nem vagyunk hozzászokva az önálló cselekvéshez. Egyetértek azokkal a véleményekkel, akik azt mondják, hogy az önállóság ne jelentsen magárahagvatottságot. Az a véleményem, hogy csak lassan, fokozatosan lehet megvalósítani. Mi egész nap dolgozunk, sok minden leköti a figyelmünket. Néha nekem is tízórás a műszakom, kevés időm, energiám marad a pártmunkára. Eligazító támpontok kellenek, ötletek, javaslatok. Az önállósághoz vezető út első lépésének tartom azt is, ha a titkár elébemegy ezeknek, és az eligazító szavakat valóban csak támpontként hasznosítja. Még egy megjegyzés az önállósághoz: a beszámoló taggyűlésünket márciusra terveztük, de lehet, hogy nem akkor lesz. A korábbi években az időpont többször változott, nem tudjuk, most hogy alakul. Kérdezem: miért nem dönthetünk mi önállóan a beszámoló taggyűlés időpontjáról? — A népi kollégium igazgatásával párhuzamosan más feladatot is kapott. — Igen, ezzel egyidejűleg kérdezte meg Veres Péter, hogy volna-e kedvem elmenni mellé dolgozni titkári beosztásban. ő abban az időben honvédelmi miniszter volt. Nem azért, hogy különösebben lelkesedett volna, egyszerűen azért vállalta el ezt a munkakört, mert a koalíciós osztozkodás idején a Parasztpártnak nem jutott más tárca. Ezzel egyidejűleg a Nemzeti Parasztpárt igen válságos korszakában volt a párt elnöke, és nekem mellette kellett buzgólkodnom. Veres Péterben a magyar parasztság különleges képességű fia jelent meg a politikai porondon. Ez az ember messzire látott; a magyar nép nemzeti és a magyar parasztság sajátos érdekeit sohasem adta fel. A másik ilyen szembetűnő jelenség volt hihetetlen intelligenciája. tudása, irodalmi, politikai felkészültsége. Élmény volt mellette lenni. vele együtt dolgozni. Mindez életem hátralévő részében egyben súlyos keresztet is jelentett. Jelentette azt, hogy aki a huszadik századi magyar szellem óriásainak körében tanult társadalmi ismereteket, emberi, politikai magatartást, tisztességet, annak a következő időszakban rendkívül nehéz volt az élete. — Mivel leltek ekkoriban napjai? t — A gyakorlati élet elsősorban a szervezési munkát jelentette. Reggeltől estig a pártban, estétől-reggelig odahaza a kollégiumban. Ha egyszerűsíteni akarom a helyzetet, akkor éjszaka kollégiumigazgató voltam, napközben pedig az ifjúsági politika és a Parasztpárt elnökségének ügyeit intéztem. — Elárulná milyen ügyeket jelentettek ezek? ő ügyeinek az előkészítése, programjának a vitele, az ezzel kapcsolatos mindenféle adminisztratív és szervezési teendő teszi ki a munka jelentős részét; ügyfelek, paraszt delegációk fogadása, különféle anyagok, tájékoztatók előkészítése referátumra. Egv ilyen embernek hihetetlen mennyiségű postája van, egymaga képtelen azt áttekinteni. Ha csak annyit végzett el az ember, amennyit eddig felsoroltam, már az is kitöltötte a munkaideje másfélszerését. Shát emellett természetesen az örökös gyűlésezés. Hetenként összeállítani a gyűlésprogramot, s akkor beállít valaki, hogy no, akkor te itt, ekkor és ekkor fogsz nép- gyűlést tartani. X-szel mégy, ekkor érkeztek ide, ekkor indultok tovább. Ezek ma már ismeretlen dolgok, de az akkori forrongó politikaiéletben ez mindennapos tevékenység volt. Az én generációm úgy élte a fiatalságát, hogy azokban a passziókban, amelyekben a korunkbeli kispolgári vagy polgári fiatalság részt vett, nemigen vettünk részt. — A fordulat évére hogyan emlékszik vissza? — Különféle helyekre küldtek ki választási munkára a Nemzeti Parasztpárt képviseletében. így például végignéztem egyszer egy szociáldemokrata választási gyűlést Pápán. Külön érdekessége volt az alkalomnak, hogy Peyer Károly volt a szónok. Peyer megszokta már a régi világban is. hogy a fejéhez vágták jobbról is meg balról is. hogy elárulta a munkásosztályt, eladta Bethlennek a pártot. Tapasztalt politikus és szónok volt. Olyan volt a szituáció, hogy az opponensek beépültek a tömeg különböző pontjaiba. maid egy adott időpontban megzavarták a‘ szónok mondókáiát. Balkézből kellett kontráznia a Vádakat. különben menthetetlenül elveszett. Ezek a divatok kimú’tak a magvar politikai életből. Nem kell siratni őket. De kétségtelen, meg kell siratni, hogy az a demokratizmus. amely akkor még valamelyest létezett, ugyancsak eltűnt a politikai életből. Ezt a választást, én is Végigcsináltam, égy nap három-négy községben is. — Akkor ön a Nemzeti. Parasztvárt „felszívódását’’ elég közelről szemlélhette... — A mi tiszta hitű, naiv lelkű pártunk a világ legcsodálatosabb pártja volt. Ekkora politikai naivitást és ekkora tiszta hitet együtt egy pártban én még nem találtam soha. Ha csak nem hiszem el Marxnak és En- gelsnek, hogy az Igazak Szövetsége valami ilyesmi volt annak idején. Itt olyan emberek gyűltek össze, akik az életüket tették fel a népfelszabadításra, a népjólét eszményére. A pártnak voltak tapasztalatai a napi politika sakkhúzásait illetően, de ezt határozottan és deklarative elutasította. Ök a maguk részéről semmi ilyen dologba belemenni nem voltak hajlandók. Az asztalok alatt akkoriban olyan osztozkodás, olyan mocskos perzsavásár zajlott, hogy jobb nem beszélni róla. Ez a Párt pedig emelt, fővel, a boldog paraszti jövendőre emelt tekintettel menetelt ennek a mocsárnak a tetején, és nem vette észre, hogy mi van a talpa alatt. Ezzel el lehetett érni. hogy Balatonszárszót és a korabeli nem kompromittálódott politikusokat a mai generáció úgy tiszteli, mint prófétáit, apostolait. De el lehetett érni azt is, hogy ilyen politikai csoportok két év múlva ebek harmincadjá- ra kerültek a Rákosi-féle malomban. — Hová vezetett az útja ezek után? — Az 1948-as esztendőt az ifjúsági brigádokkal töltöttem. Hősi lendülettel építettük a Duna—Tisza-csatornát, amely ma már modern Csörsz-árka; posványos horgászvíz. Ez év őszén Erdei Ferenc megkérdezte tőlem, mit szólnék ahhoz, ha meghívna titkárának, de akkor már nem pártszervezeti, hanem államigazgatási minőségben. Átrendeződött a kormány, Erdei államminiszter lett. A Parlamentben a baloldali oroszlán fölött volt a szobája, s annak az előszobája volt az enyém. Az átmeneti korszak a miniszter- elnökségen néhány hónapig tartott. 1949 júniusában Erdei földművelésügyi miniszter lett, és vele mentem át én is a tér túlsó oldalára, a Földművelésügyi Minisztériumba. Négy esztendeig dolgoztam mellette, miniszteri titkárként. Ez kegyetlen munka volt, elsősorban azért, mert Erdei imádott és tudott is dolgozni. Kevés olyan munkabírású emberre emlékezik a kortársak serege, mint ő. Rengeteget dolgoztunk, nem egy olyan alkalomra emlékszem, amikor ott virradt ránk. És emlékszem rettenetes dolgokra. Olyanokra, hogy a szemem kisül utólag a korabeli vezetés nevében és helyett, hogy ilyen kiváló embert, mint ő, és egy ilyen — akkor még ütőképes — apparátust ilyen ügyekre használtak. Valakinek eszébe jutott például a pártapparátusban, hogy most ki kell dolgozni egy jogszabályt arra vonatkozóan, hogy mi történjék azzal a kulákkal, aki felgyújtja a termelőszövetkezet szénáját. De minek kell nekünk ilyen jogszabálytervezetet kidolgozni, amikor van egy magyar jogrendszer, amelyben a gyújtogatásról megtalálható egy büntetési tényállás? És egyáltalán, ez a szégyenletes kulák-ügy! Jurkovics János (Következik: történelmi feladatot láttunk el) B I. t # A kisújszállási Alkotóházban az érdeklődők Papi Lajos szobrászművész hagyatékát láthatják. Saját szobrain kívül a müvésztársak alkotásaiban is gyönyörködhetnek (Fotó: T. Z.) — Ha egy vezető személyiség mellett titkárkodik az ember, akkor elsősorban az Múzeumba került a 4 millió éves ösorrszarvú Zircen, a Bakonyi Természettudományi Múzeumban helyezték el azt a hozzávetőleg 4 millió évvel ezelőtt elpusztult ősorr- szarvút, amelynek csontvázát csaknem teljesen épségben találták meg a közelmúltban a Veszprém megyei Pula község határában. Pusztulásának okát, körülményeit a természeti környezet akkori változásainak máig fennmaradt jeleiből jól lehet követni. Tudományos ismeretek szerint akkoriban vulkáni működés színhelye volt ez a környék. Az itt kialakult vulkáni tufagyűrűben idővel egy kis tó alakult ki, amely dagonyázóhelye lehetett az ős- orrszarvúnak. Minden jel arra mutat, hogy az ősállat ebbe, az algáktól, szervesanyagoktól feldúsult tóba fulladt bele. Csontváza, feje, fogazata teljesen épségben megmaradt- A 3 méter hosszú, 2 méter magas csontváznak csupán az egyik hátsó lábát sértette meg a markológép, amellyel az itt föllelt alginitet bányásszák. Szolnokon a Markos—Nádas duó És Ön hol szilveszterezik? Kedd este Szolnokon, a Táncsics Mihály Üti Helyőrségi Művelődési Otthonban adott műsort a Defekt Duó, azaz Markos György és Nádas György, a két humorista. Az előadás végeztével villáminterjút kértünk tőlük; szilveszteri terveikről kérdeztük a népszerű humoristákat, akik évek óta szereznek örömet a rádió- hallgatóknak és a tévénézőknek harsány humorukkal. Markos György: — Nem szeretek beszélni tervekről, készülőben lévő előadásokról. Annyit azonban elárulhatok. a televízióban már megtörténtek egy húsz-huszonöt perces műsorunk előkészületei. Sziveszterre szánjuk- Persze biztos csak akkor lesz, ha már lement. Mert volt már rá eset, hogy elkészült ugyan valami, de a végén mégsem lett belőle semmi. Egyszer apámmal (Alfonzé) közösen remek anyagot állítottunk össze. Az öreg a megadott időben odaült a készülék elé, és várt izgalommal. Hiába, az anyagunkat nem adták le. A röpke beszélgetés után kiderült, hogy Markos György sem akarja csupán a Kabaréba beskatulyázni magát. Jelenleg forgató- könyvet ír a katonai életről. „Valami tréfás de kemény dolog lesz!’’ — mondja, és kacsint hozzá jelentősen. Mit jelent a humoristának a reform, a fokozott nyilvánosság? — hangzott el második kérdésként. Markos: — Nálunk eddig is megvolt. Nemigen használták az ollót. Az más kérdés, hogy napjainkban felgyorsultak az események, naponta kerülnek rendkívül érdekes dolgok a felszínre- Nádas György (Markos szerint a Defekt „sajtófőnöke”) arra a kérdésre, hol tölti majd a szilvesztert, tömören csak ennyit mondott: otthon, családi körben. Semmi felhajtás, szép csendben. Végül még azt megjegyezték, hogy most jelent meg Nádas György nagylemeze, Markosnak pedig most van készülőben egy új lemeze. Viszontlátásra a képernyőn — remélhetően. T. Z. Felvételünk a Defekt Duó szolnoki előadásán készült Pillanatkép a Nemzeti Parasztpárt egyik gyűléséről. Szemben Veres Péter és Erdei Ferenc (Repród: H. L.)
