Szolnok Megyei Néplap, 1988. december (39. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-15 / 298. szám

19RR DFOFMBFR 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Alapszervezetünk igényli az eligazítást Nagy idők tanúja 3. Perzsavásár az asztal alatt Neve ma már csak az idősebbek emlékezetében él, a fiatalabb nemzedék legfeljebb megsárgult újságokból, színehagyott parasztpárti plakátokból ismerheti őt. Dr. Somodi István ugyanis már régóta nem.él aktív politikai életet, közéleti pályája 1956-ban megszakadt — aligha­nem mindörökre. De mi történt addig? Milyen politikai hangu­lat közepette dolgozik az alapszervezet? A pártér­tekezlet után átgondolták saját teendőiket? Érzé­kelnek változást a városi pártbizottság irányítási gyakorlatában? Milyen alapszervi önállóságot tartanak kívánatosnak? A kérdésekre Tóth Imre, a Törökszentmiklósi 604-es Ipari Szakmunkásképző és Szakközépiskola párt- alapszenvezietének titkára válaszolt. — Azt hiszem — kezdte —, nem mondok újdonsá­got: a pedagógusok körében ma számtalan feszültség fel­lelhető. A gondok közismer­tek. Anyagi megbecsülésük nincs a helyén. Az árak emelkednek, a megélhetés egyre nehezebb. A terhelés nagy, sok a túlóra, a neve­lők többsége egész napját az iskolában tölti. Mindezek fokozott ingerlékenységgel, idegességgel járnak. Most éppen egy komolyabb helyi feszültségen vagyunk túl. A műszaki pedagógusok fize­tésemeléséről van szó. Ké­sett a pénzek kiosztása, mi­közben — hallottuk — a megye más intézményében már rendezték a dolgot. Vé­gül, a napokban nálunk is megnyugtatóan zárult az ügy. Körülményeink tehát n?m éppen könnyűek. Az előbb említett általános gondok nyomasztanak bennünket. Az igazság az, hogy ezekkel szemben tehetetlennek érez­zük magunkat — és ez na­gyon kellemetlen érzés. Nyo­masztó az is, hogy a kollé­gák ezirányú kérdéseire nem tudunk kielégítő vá­laszt adni. Azt viszont ered­ményként könyveljük el, hogy a helyi ügyekkel több­nyire sikeresen meg tudunk birkózni. Az országos pártértekezlet óta eltelt időről is kérdezett. Az intézet valamennyi dol­gozója nagy figyelemmel kísérte a konferencia mun­káját, a városi, a megyei pártbizottság számvetését. Sokat vártunk a pártérte­kezlettől, illúzióink is vol­tak: egyszeriben megválto­zik minden — véltük. Hát ez nem így alakult, az illú­ziók eloszlottak. Valamiféle érzékelhető változásokat azért ma is várnánk. Őszin­tén szólva saját teendőinket tételesen még nem gondol­tuk át. Ez persze nem jelen­ti azt, hogy egyáltalán nem foglalkozunk al^pszervezteti munkánk megújításának gondolatával. Csak szokat­lan is még ez. Hosszú éve­ken keresztül az volt a gya­korlat hogy mindent meg­mondanak, pontosan meg­fogalmaznak, és kiosztják a feladatokat. A városi pártbizottság irányító munkájában érzé­kelünk - némi változást — folytatta Tóth Imre. — Jó dolognak tartjuk, hogy a korábbi instruktori sziszté­ma változott. Mi ahhoz a munkatárshoz kerültünk, aki az iparral foglalkozik. Intézetünk profiljához ez jobban illik. Szó van a ká­derhatáskör további decent­ralizálásáról is. Az alapszervezeti önálló­ság bonyolult kérdés. Az előbb már említettem: nem vagyunk hozzászokva az önálló cselekvéshez. Egyet­értek azokkal a vélemé­nyekkel, akik azt mondják, hogy az önállóság ne jelent­sen magárahagvatottságot. Az a véleményem, hogy csak lassan, fokozatosan le­het megvalósítani. Mi egész nap dolgozunk, sok minden leköti a figyelmünket. Né­ha nekem is tízórás a mű­szakom, kevés időm, energi­ám marad a pártmunkára. Eligazító támpontok kelle­nek, ötletek, javaslatok. Az önállósághoz vezető út első lépésének tartom azt is, ha a titkár elébemegy ezeknek, és az eligazító szavakat va­lóban csak támpontként hasznosítja. Még egy meg­jegyzés az önállósághoz: a beszámoló taggyűlésünket márciusra terveztük, de le­het, hogy nem akkor lesz. A korábbi években az időpont többször változott, nem tudjuk, most hogy alakul. Kérdezem: miért nem dönt­hetünk mi önállóan a be­számoló taggyűlés időpont­járól? — A népi kollégium igaz­gatásával párhuzamosan más feladatot is kapott. — Igen, ezzel egyidejűleg kérdezte meg Veres Péter, hogy volna-e kedvem elmen­ni mellé dolgozni titkári be­osztásban. ő abban az idő­ben honvédelmi miniszter volt. Nem azért, hogy külö­nösebben lelkesedett volna, egyszerűen azért vállalta el ezt a munkakört, mert a koa­líciós osztozkodás idején a Parasztpártnak nem jutott más tárca. Ezzel egyidejűleg a Nemzeti Parasztpárt igen válságos korszakában volt a párt elnöke, és nekem mel­lette kellett buzgólkodnom. Veres Péterben a magyar parasztság különleges képes­ségű fia jelent meg a politi­kai porondon. Ez az ember messzire látott; a magyar nép nemzeti és a magyar parasztság sajátos érdekeit sohasem adta fel. A másik ilyen szembetűnő jelenség volt hihetetlen intelligenciá­ja. tudása, irodalmi, politi­kai felkészültsége. Élmény volt mellette lenni. vele együtt dolgozni. Mindez éle­tem hátralévő részében egy­ben súlyos keresztet is jelen­tett. Jelentette azt, hogy aki a huszadik századi magyar szellem óriásainak körében tanult társadalmi ismerete­ket, emberi, politikai maga­tartást, tisztességet, annak a következő időszakban rend­kívül nehéz volt az élete. — Mivel leltek ekkoriban napjai? t — A gyakorlati élet első­sorban a szervezési munkát jelentette. Reggeltől estig a pártban, estétől-reggelig oda­haza a kollégiumban. Ha egyszerűsíteni akarom a helyzetet, akkor éjszaka kol­légiumigazgató voltam, nap­közben pedig az ifjúsági po­litika és a Parasztpárt el­nökségének ügyeit intéztem. — Elárulná milyen ügye­ket jelentettek ezek? ő ügyeinek az előkészítése, programjának a vitele, az ezzel kapcsolatos mindenfé­le adminisztratív és szerve­zési teendő teszi ki a munka jelentős részét; ügyfelek, paraszt delegációk fogadása, különféle anyagok, tájékoz­tatók előkészítése referátum­ra. Egv ilyen embernek hi­hetetlen mennyiségű postá­ja van, egymaga képtelen azt áttekinteni. Ha csak annyit végzett el az ember, amennyit eddig felsoroltam, már az is kitöltötte a mun­kaideje másfélszerését. Shát emellett természetesen az örökös gyűlésezés. Heten­ként összeállítani a gyűlés­programot, s akkor beállít valaki, hogy no, akkor te itt, ekkor és ekkor fogsz nép- gyűlést tartani. X-szel mégy, ekkor érkeztek ide, ekkor in­dultok tovább. Ezek ma már ismeretlen dolgok, de az ak­kori forrongó politikaiélet­ben ez mindennapos tevé­kenység volt. Az én generá­cióm úgy élte a fiatalságát, hogy azokban a passziókban, amelyekben a korunkbeli kispolgári vagy polgári fia­talság részt vett, nemigen vettünk részt. — A fordulat évére ho­gyan emlékszik vissza? — Különféle helyekre küldtek ki választási munká­ra a Nemzeti Parasztpárt képviseletében. így például végignéztem egyszer egy szo­ciáldemokrata választási gyűlést Pápán. Külön érde­kessége volt az alkalomnak, hogy Peyer Károly volt a szónok. Peyer megszokta már a régi világban is. hogy a fejéhez vágták jobbról is meg balról is. hogy elárulta a munkásosztályt, eladta Bethlennek a pártot. Ta­pasztalt politikus és szónok volt. Olyan volt a szituáció, hogy az opponensek beépül­tek a tömeg különböző pont­jaiba. maid egy adott idő­pontban megzavarták a‘ szó­nok mondókáiát. Balkézből kellett kontráznia a Váda­kat. különben menthetetle­nül elveszett. Ezek a divatok kimú’tak a magvar politikai életből. Nem kell siratni őket. De kétségtelen, meg kell siratni, hogy az a de­mokratizmus. amely akkor még valamelyest létezett, ugyancsak eltűnt a politikai életből. Ezt a választást, én is Végigcsináltam, égy nap három-négy községben is. — Akkor ön a Nemzeti. Parasztvárt „felszívódását’’ elég közelről szemlélhette... — A mi tiszta hitű, naiv lelkű pártunk a világ legcso­dálatosabb pártja volt. Ek­kora politikai naivitást és ekkora tiszta hitet együtt egy pártban én még nem ta­láltam soha. Ha csak nem hiszem el Marxnak és En- gelsnek, hogy az Igazak Szö­vetsége valami ilyesmi volt annak idején. Itt olyan em­berek gyűltek össze, akik az életüket tették fel a népfel­szabadításra, a népjólét esz­ményére. A pártnak voltak tapasztalatai a napi politika sakkhúzásait illetően, de ezt határozottan és deklarative elutasította. Ök a maguk ré­széről semmi ilyen dologba belemenni nem voltak haj­landók. Az asztalok alatt ak­koriban olyan osztozkodás, olyan mocskos perzsavásár zajlott, hogy jobb nem be­szélni róla. Ez a Párt pedig emelt, fővel, a boldog parasz­ti jövendőre emelt tekintet­tel menetelt ennek a mocsár­nak a tetején, és nem vette észre, hogy mi van a talpa alatt. Ezzel el lehetett érni. hogy Balatonszárszót és a korabeli nem kompromittá­lódott politikusokat a mai generáció úgy tiszteli, mint prófétáit, apostolait. De el lehetett érni azt is, hogy ilyen politikai csoportok két év múlva ebek harmincadjá- ra kerültek a Rákosi-féle malomban. — Hová vezetett az útja ezek után? — Az 1948-as esztendőt az ifjúsági brigádokkal töltöt­tem. Hősi lendülettel építet­tük a Duna—Tisza-csatornát, amely ma már modern Csörsz-árka; posványos hor­gászvíz. Ez év őszén Erdei Ferenc megkérdezte tőlem, mit szólnék ahhoz, ha meg­hívna titkárának, de akkor már nem pártszervezeti, ha­nem államigazgatási minő­ségben. Átrendeződött a kor­mány, Erdei államminiszter lett. A Parlamentben a bal­oldali oroszlán fölött volt a szobája, s annak az előszo­bája volt az enyém. Az át­meneti korszak a miniszter- elnökségen néhány hónapig tartott. 1949 júniusában Er­dei földművelésügyi minisz­ter lett, és vele mentem át én is a tér túlsó oldalára, a Földművelésügyi Miniszté­riumba. Négy esztendeig dol­goztam mellette, miniszteri titkárként. Ez kegyetlen munka volt, elsősorban azért, mert Erdei imádott és tudott is dolgozni. Kevés olyan munkabírású emberre emlé­kezik a kortársak serege, mint ő. Rengeteget dolgoz­tunk, nem egy olyan alka­lomra emlékszem, amikor ott virradt ránk. És emlékszem rettenetes dolgokra. Olya­nokra, hogy a szemem kisül utólag a korabeli vezetés ne­vében és helyett, hogy ilyen kiváló embert, mint ő, és egy ilyen — akkor még ütőképes — apparátust ilyen ügyekre használtak. Valakinek eszé­be jutott például a pártap­parátusban, hogy most ki kell dolgozni egy jogszabályt arra vonatkozóan, hogy mi történjék azzal a kulákkal, aki felgyújtja a termelőszö­vetkezet szénáját. De minek kell nekünk ilyen jogsza­bálytervezetet kidolgozni, amikor van egy magyar jog­rendszer, amelyben a gyúj­togatásról megtalálható egy büntetési tényállás? És egy­általán, ez a szégyenletes kulák-ügy! Jurkovics János (Következik: történelmi feladatot láttunk el) B I. t # A kisújszállási Alkotóházban az érdeklődők Papi Lajos szobrászművész hagyatékát lát­hatják. Saját szobrain kívül a müvésztársak alkotásaiban is gyönyörködhetnek (Fotó: T. Z.) — Ha egy vezető személyi­ség mellett titkárkodik az ember, akkor elsősorban az Múzeumba került a 4 millió éves ösorrszarvú Zircen, a Bakonyi Ter­mészettudományi Múze­umban helyezték el azt a hozzávetőleg 4 millió évvel ezelőtt elpusztult ősorr- szarvút, amelynek csontvá­zát csaknem teljesen épség­ben találták meg a közel­múltban a Veszprém me­gyei Pula község határában. Pusztulásának okát, körül­ményeit a természeti kör­nyezet akkori változásainak máig fennmaradt jeleiből jól lehet követni. Tudomá­nyos ismeretek szerint ak­koriban vulkáni működés színhelye volt ez a környék. Az itt kialakult vulkáni tu­fagyűrűben idővel egy kis tó alakult ki, amely dago­nyázóhelye lehetett az ős- orrszarvúnak. Minden jel arra mutat, hogy az ősállat ebbe, az algáktól, szerves­anyagoktól feldúsult tóba fulladt bele. Csontváza, fe­je, fogazata teljesen épség­ben megmaradt- A 3 méter hosszú, 2 méter magas csontváznak csupán az egyik hátsó lábát sértette meg a markológép, amellyel az itt föllelt alginitet bányásszák. Szolnokon a Markos—Nádas duó És Ön hol szilveszterezik? Kedd este Szolnokon, a Táncsics Mihály Üti Hely­őrségi Művelődési Otthon­ban adott műsort a Defekt Duó, azaz Markos György és Nádas György, a két humo­rista. Az előadás végeztével villáminterjút kértünk tő­lük; szilveszteri terveikről kérdeztük a népszerű hu­moristákat, akik évek óta szereznek örömet a rádió- hallgatóknak és a tévéné­zőknek harsány humoruk­kal. Markos György: — Nem szeretek beszélni tervekről, készülőben lévő előadások­ról. Annyit azonban elárul­hatok. a televízióban már megtörténtek egy húsz-hu­szonöt perces műsorunk elő­készületei. Sziveszterre szánjuk- Persze biztos csak akkor lesz, ha már lement. Mert volt már rá eset, hogy elkészült ugyan valami, de a végén mégsem lett belőle semmi. Egyszer apámmal (Alfonzé) közösen remek anyagot állítottunk össze. Az öreg a megadott időben oda­ült a készülék elé, és várt izgalommal. Hiába, az anya­gunkat nem adták le. A röpke beszélgetés után kiderült, hogy Markos György sem akarja csupán a Kabaréba beskatulyázni magát. Jelenleg forgató- könyvet ír a katonai életről. „Valami tréfás de kemény dolog lesz!’’ — mondja, és kacsint hozzá jelentősen. Mit jelent a humoristának a reform, a fokozott nyilvá­nosság? — hangzott el má­sodik kérdésként. Markos: — Nálunk eddig is megvolt. Nemigen hasz­nálták az ollót. Az más kér­dés, hogy napjainkban fel­gyorsultak az események, naponta kerülnek rendkívül érdekes dolgok a felszínre- Nádas György (Markos szerint a Defekt „sajtófőnö­ke”) arra a kérdésre, hol tölti majd a szilvesztert, tö­mören csak ennyit mondott: otthon, családi körben. Sem­mi felhajtás, szép csendben. Végül még azt megjegyez­ték, hogy most jelent meg Nádas György nagylemeze, Markosnak pedig most van készülőben egy új lemeze. Viszontlátásra a képer­nyőn — remélhetően. T. Z. Felvételünk a Defekt Duó szolnoki előadásán készült Pillanatkép a Nemzeti Parasztpárt egyik gyűléséről. Szem­ben Veres Péter és Erdei Ferenc (Repród: H. L.)

Next

/
Thumbnails
Contents