Szolnok Megyei Néplap, 1988. november (39. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-15 / 272. szám

1988: NOVEMBER 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A városi pártbizottság döntése pártértekezlet lesz Szolnokon GrAsz Károly fogadta Moses Teitelbaum főrabbit (Folytatás az 1. oldalról) tozik a városi pártbizottság közvetlen irányítása alá. Ezek 54 százaléka helyesli, 30 százaléka pedig ellenzi a pártértekezlet összehívását, 16 százalékuk nem foglalt állást. Ezekhez az alapszer­vezetekhez négyezer-hat- száznegyvenkilenc párttag tartozik. Negyvennyolc szá­zalékuk kérte, 39 százalékuk pedig elvetette a pártérti- kezlet összehívását. Tizen­három százalékuk tartózko­dott. Végeredményben tehát a tizennégyezer-kétszázhat- vankilenc párttag 55 száza­léka ragaszkodott a városi pártértekezlet megtartásá­hoz, 31 százaléka elle­nezte azt, a többi pedig tar­tózkodott. Megoszlanak az álláspontok Figyelemre méltó, hogy a városkörzetben a községi pártbizottságoknál erősen megoszlanak az álláspontok, fele-fele arányban igénylik, illetve vetik el az ilyen ta­nácskozást. Megnézték azt is, hogy miként vélekednek a nagyipari üzemekben. Az ott dolgozó kommunisták túl­nyomó többsége igényli a városi pártértekezlet össze­hívását. Ezzel ellentétes ten­dencia tapasztalható a kör­zeti pártalapszervezetekben. Azok kétharmada úgy véli, hogy nincs szükség ilyen ér­tekezlet összehívására. Az ellentábor jó része azt fej­tegette, hogy megkésettnek tartja a pártértekezlet össze­hívását, inkább a munkára helyezzék a súlyt. A káderbizottság nem azért végezte el ezt a felmé­rő munkát, hogy befolyásol­ja a pártbizottságot korábDi döntésének megváltoztatásá­ban, csupán arról van szó, hogy ismerni kell; milyen méretű azoknak a szerveze­teknek a nagysága, melyek a városi pártbizottság korábbi döntésének felülvizsgálatát és korrekcióját igénylik. A káderbizottság azt tar­totta fő szempontnak, hogy megkeresse azokat a mé­lyebb okokat, melyek alap­ján — noha erősen megosz­tottan — a többség pártér­tekezletet akar a városban. A legfontosabb okokat — többek között — a követke­zőkben látták: A pártértekezlet széles bá­zisra építkezik, így reálisabb helyzetértékelésre képes. Erősíti a tagság bekapcsoló­dását a döntéshozatalba, így bizalomra épülő cselekvési egység jöhetne létre. Pozitív értelemben formálja a köz­véleményt, a pártbizottság maga mögött tudhatja a párttagságot. Erősítené azt a meggyőződést, hogy a vá­ros vezetőinek eltökélt szán­déka a megújulásra való tö­rekvés. A városi pártérte­kezlet elmaradása arra utal, hogy egyesek féltik a funk­ciójukat, és a tagság alkotó közreműködése nélkül kí­vánják összeállítani a meg­újítandó pártbizottságot. A pártszervezetek és a párttagok a pártértekezlet összehívása ellen is hoztak fel érveket. Nevezetesen azt, hogy a pártbizottság pártér­tekezlet nélkül is képes meg­újulni, a szükséges személy- cseréket delegálással végre tudja hajtani. A kezdeményezők érvei Zsilka Sándor tájékozta­tója után kilencen kértek szót. Czakó Jánosné, a Me­gyei Művelődési és Ifjúsági •Központ igazgatója örömét fejezte ki azért, hogy a párttagság körében is fel­tették a kérdést: legyen-e pártértekezlet. Szerinte szük­séges azt összehívni, további késlekedésnek nincs helye. Földi Lajos, a Ganz Villa­mossági Művek művezetője arról beszélt, hogy a városi pártbizottság korábbi dönté­se után nyugtalanság volt tapasztalható az üzem párt­tagjai között. A pártértekezr let összehívása megnyugtat­ná a pártközvéleményt, na­gyobb bizalmat adna a vá­ros vezető testületének. On­di Zoltán, a Rákócziid vi Rákóczi Tsz elnökhelyettese azt fejtegette, hogy a kom­munisták szerint szükség van a városi pártértekezlet­re. Jó lett volna előzőleg is ilyen széles körben tájéko­zódni és véleményt kérni. Brezvai István nyug­díjas arról szólt, hogy ko­rábban ő is a pártértekezlet megtartása ellen szavazott. Később tapasztalatai alap­ján komoly lelkiismeretfur- dalást érzett emiatt. Ügy véli, nagy létszámú kom­munista közösségek vélemé­nyét hagyták figyelmen kí­vül. Korábbi állásfoglalásá­val szemben javasolta: ösz- sze kell hívni a városi párt­értekezletet. Nagy László besenyszögi tsz-elnök azt fej­tegette, a parasztságnak — legalábbis a városkörzetben — nem az az elsődleges gondja, hogy lesz-e városi pártértekezlet, hanem az, hogy milyen lesz a gazda­ságpolitika. Ilyen nagy fluk­tuáció különben is ritka, mint amit a szolnoki városi pártbizottságnál tapasztalt. Módosné Major Irén, a ven­déglátó vállalat dolgozója szerint világrengető dolgo­kat nem végez el a városi pártértekezlet, nem változ-. tatja meg például az adósá- vokat, de feltétlenül erősíti a bizalmat a városi pártbi­zottság iránt. A káderbizott­ság tagjaként több területen megfordult, és mindenhol kérték a pártértekezlet ösz- szehívását. Barta Szilveszter, a Mezőgép üzemi pártbizott­ságának titkára azt fejteget­te; több mint elgondolkod­tató a városi pártbizottság legutóbbi ülésének döntése. Nem mindegyik pártbizott­sági tag képviselte azt az álláspontot, melyre munka- területének kommunistái he­lyezkedtek. Ezért váltott ki mélységes apátiát a pártér­tekezlet elmaradása. Támo­gatta annak összehívását. Káplár József, az Újvárosi Általános Iskola igazgatója korábban szintén a pártér­tekezlet Összehívása ellen szavazott, most viszont azt hangsúlyozta, hogy meg kell felelni a többség igényének, nincs más lehetőség, mint a pártértekezlet összehívása. Pozsonyi Miklóspé nyugdí­jas, a városi fegyelmi bi­zottság elnöke azt mondta; ha a párttagok többsége pártértekezletet akar, akkor tessék fejet hajtani, de tar­talommal kell megtölteni a pártértekezlet munkáját. 29:21 meg egy tartózkodás Zsilka Sándor összefogla­lója után Varga Sándorné két alternatíva közti válasz­tásra szólította fel a testü­let tagjait. A pártbizottság tagjai közül huszonkiléncen a városi pártértekezlet meg­tartása mellett szavaztak. Huszonegyen ellenkező állás­pontra helyezkedtek, egy pártbizottsági tag pedig tar­tózkodott. A városi pártér­tekezlet megtartásának idő­pontjáról később döntenek, de január vége előtt — a gondos előkészítő munka miatt — nem valószínű, hogy sor kerül rá. A városi pártbizottság ti- zenhyolc testületi tagot fel­mentett tisztségéből, ugyan­akkor huszonegy üzemi párt- bizottságnak, illetve párt- alapszervezetnek lehetőséget biztosított arra, hogy egy- egy párttagot delegáljon a városi pártbizottságba. A városi pártbizottsági ülés Varga Sándorné zárszavával ért véget. S. B. Tegnap Budapestre érke­zett Moses Teitelbaum fő­rabbi, az Egyesült Államok és Kanada ortodox " rabbi kongresszusának elnöke. A megérkezést (követően ma­gyarországi programjáról el­mondta: tervei szerint fel­keresi a budapesti Ortodox Zsinagógát és megtekint né­hány vidéki zsidó temetőt. Látogatása várhatóan lehe­tőséget ad arra, hogy együtt­működést alakítson ki a ma­gyar hatóságokkal az orto­dox zsidó temetők jó álla­potának megtartása érdeké­ben. A magasrangú zsidó vallá­si vezetővel hazánkba érke­zett fia, Lipa Teitelbaum el­ismeréssel szólt a magyar hatóságok és a magyarorszá­gi zsidóközösség jó kapcso­latáról. Grósz Károly, a Miniszter- tanács elnöke ' délután a Parlamentben fogadta a fő­rabbit, A szívélyes légkörű találkozón részt vett Mik­lós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke. ___________________ Ü lésezett a KEB A Magyar^ Szocialista Munkáspárt Központi Ellen­őrző Bizottsága november 14-én ülést tartott, a testü­let megvitatta és elfogadta a megbízott munkabizottság­nak a KEB működési elvei­re, munkamódszerére és munkarendjére előterjesztett javaslatát, amely a pártér­tekezlet állásfoglalásának szellemében készült. A Köz­ponti Ellenőrző Bizottság azt tartja a legfontosabb­nak, hogy a pártértekezlet állásfoglalása a párt egé­szét áthassa, teremtse meg a feltételeket a szocialista re­formpolitika széles körű ki­bontakozásához. A Központi Ellenőrző Bi­zottság személyi kérdések­kel foglalkozó napirendje keretében pártbüntetések elleni fellebbezéseket bí­rált el, több pártbüntetést megerősített, illetve eltörölt. Egy esetben hatálytalanítot­ta a pártbüntetést, s az érin­tett párttagot csupán fi­gyelmeztette, mert a párt­büntetés indokait nem lát­ta kellőképpen bizonyított­nak. A Központi Ellenőrző Bi­zottság jóváhagyta az MSZMP Heves megyei bi­zottsága a pártból való ki­zárásra hozott határozatát dr. Győry Sándor, a Mát- ravidéki Szénbányák volt vezérigazgatója ügyiben. Minna Persil Szolnokról Henket-termék gyártását kezdték meg a TVM-ben Önálló vállalat a Kertníx Beck Tamás kereskedelmi miniszter tegnap Szombat­helyen átadta a Kermix vállalat (a volt Keripar- gyár) önállósodására vonat­kozó okmányait Várnai László újonnan kinevezett igazgatónak. Ezzel lezárult a több hónapja tartó ügy. Az okiratok átadása után a vendéglátóipari gépeket és felszereléseket gyártó vállalat vezetői tájékoztat­ták a minisztert idei mun­kájukról és jövő évi terveik­ről. Beck Tamás arról érdek­lődött, milyen okok vezet­tek a Keripar felbomlásá­hoz, majd ismételten kife­jezte azt a véleményét, hogy a szombathelyiek helytelen módszert választottak, ami­kor önállóságuk jóváhagyá­sának érdekében figyelmez­tető munkabeszüntetést he­lyeztek kilátásba. Ilyen módszerrel — hangoztatta — hazánkban nem lehet célt érni. Tulajdonképpen egy ko­rábbi, a két világháború kö­zötti „hagyományt” eleve­nített fel a Henkel cég, ami­kor néhány évvel ezelőtt a magyar piacra is bevezette termékét, a Persil mosóport — hangzott el azon a rövid ünnepségen, amelyet tegnap délután a Tiszamenti Ve­gyiművekben, a Minna Per­sil mosópor magyarországi gyártásának megkezdése al­kalmából rendeztek. Az ed­digi késztermékimportot fel­váltó kooperációs gyártás pedig már egy új, de nem előzmények nélküli fejezet, hiszen a Henkel licenc alapján más termékeket, például kozmetikumokat már évek óta gyártanak ma­gyar cégek. A Tiszamenti Vegyimű­vek egy az idén, a Henkel Ausztria, az Alfa Élelmiszer és Vegyiáru Kereskedelmi Vállalat, a Konsumex és a Növényolaj- és Mosószer- gyártó Vállalat alakította korlátolt felelősségű társa­sággal, a Henkel Budapest­tel kötött üzletet a mosópor gyártására. Ä magyar—oszt­rák cég a technológiát, a gyártáshoz szükséges speciá­lis anyagokat, illetve a do­bozgyártó gépet adja, illetve a termék forgalmazását vég­zi. A szolnoki készítésű Per- silhez igen kevés, mintegy 5 százaléknyi anyagot kell konvertibilis valutáért im­portálni, ráadásul az osztrák vállalat a behozatal ellen­értékét levásárolja hazánk­ban. A partnerek elképzelé­sei szerint évenként körül­belül ezer tonna adható el itthon az új termékből, A TVM mosószerüzemé­ben a Minna Persilt gyártó sort ünnepélyesen Franz von Kafka, a Henkel Auszt­ria és Szalay László, a TVM vezérigazgatója indította meg. A ceremóniát követő­en a Henkel-Vállalatok, a TVM és a körösladányi Me- takémia Kisszövetkezet (en­nél a cégnél ma délelőtt kezdték meg egy másik Hen. kel-termék, a Picobello ne­vű ci bőtisztítószer gyártá­sát) sajtótájékoztatót tartot­tak a Tisza Szállóban. Itt elhangzott, hogy az itthon is kedvelt nemzetközi hírű mosópor magyarországi gyártásának megkezdése után gyakorlatilag konverti­bilis valutakiadások nélkül juthat az eddiginél több Persil a hazai üzletekbe. A szolnoki gyártmány ára is kedvezőbb lesz az importé­nál, (a '3 kilogrammos cso­mag 319 forintba kerül). A TVM nem véletlenül vállal­kozott a licenc átvételéhez kapcsolódó nem kevés mun­kára, a termelési feltételek megteremtésére: a Persil egyáltalán nem hoz több nyereséget, mint a vállalat hagyományos terméke a To­mi, ám gyártásával egy több mint 100 éve mosószereket gyártó cég tapasztalatait vehetik át a szolnokiak. Igaz, a Minna Persillel „csak” egy szűk márkás ter­mék árát megfizetni képes fogyasztói réteg keresletét elégítik ki, igen kedvezően befolyásolhatja azonban a vállalat hírnevét, más ter­mékeinek megítélését, hogy a TVM az ehhez hasonló vá­lasztékbővítési igényeknek is képes megfelelni. ,-^Jegyzetlapok­Vendégként mondom... Jelenthetem a tényt, ami eleddig csák sejtése volt a megyeszékhely fogyasztói­nak, hogy Szolnok vendég­látása — no nem financiá­lisán, de szakmailag — csődben van. Jó tudom, nálunk az ilyen sommá- zás sem olyan egyszerű! Ott, ahol még nagyjából megfelelően szolgálják ki a vendéget, most felhör­dülnek: „Hogyan? Kikér­jük magunknak!” Legyen igazuk, de mindez nem .változtat azon a puszta tényen, hogy bizony itt a Tisza partján a vendéglá­tás, mint ilyen, messze el­marad azoktól az igények­től, melyet a lakosság tá­maszt ezzel az ágazattal szemben. Jómagam tehát válla­lom, hogy a csődjelentés a vendég oldaláról meg­alapozott. Kezdjük talán a reggellel: a város szívében jó lenne találni egy fehér- abroszos reggelizőhelyet, ahol tojásrántotta, tea úgy lenne elkölthető, hogy mellé mintegy ráadásként kapná a vendég a napi új­ságokat, melyeket átlapoz­hatna, míg a szalonna ser- ceg a lábasban. Csakhogy a nyitás 11 óra tájt azokat veszi célba, akik nem egy­két tojásért keresik fel a boltot, hanem legalább egy ebéd erejéig nyitják ki bukszájukat. Őket aztán már lehet traktálni alko­hollal, ezzel-azzal, így semmiképp nem számíta­nak „filléres” vendégnek — akikből pedig valamikor igen jól megélt a szakma. De az ebéd sem egysze­rű ám! Miután a magas árak elvették ugyebár az a la carte-tól a kedvét a vendégnek, rájuk számíta­ni a konyhában sem lehet. Így hát a hűtőszekrény­ben várja a kuncsaftot az adag pörkölt, rizses hús, fagyott közepű töltött ká­poszta — tehát a rendelés a fridzsider ajtajának nyi­tásával kezdődik, és a fel- melegítéssel folytatódik. Hol vannak azok a szép Idők, amikor a frissen főtt ételek a sparhelt szélére húzva áhítoztak a betérő után...' x Most azonban máról, holnapra él a vendéglátó szakma, de a vendég is, így kettőjük boldog és ön­feledt frigye inkább ha­sonlít egy házsártos há­zaspár napi zsörtölődésé- hez. A dolog ázzál kezdődik tehát, hogy a vendéglátó- helyek későn nyitnak, ám nyitás után sem szolgálnak komfortot. Ha már a szol­noki városközpontnál tar­tunk, érthetetlen, hogy sem a Rhadostnak keresz­telt sörözőben, sem a Kas­sai sörözőnek titulált egy­ségben nincs csapolt sör. Délben pedig a mirelit­konyha, felmelegített szí­vélyességével csak elül­dözni tudja a vendéget. Ha valaki azt hiszi, hogy ez világjelenség, netán or­szágos csapás, óriásit té­ved! Számos városban, — Kecskeméten, Szegeden, Debrecenben vagy Miskol­con — már rájöttek .arra, hogy a vendéglátásban nem azzal kell kezdeni a tervkészítést, hogy „fej­lesztünk!”, hanem azzal, hogy lehetőségeink szűkös körei között is az otthon illúzióját teremtjük meg a vendégnek. Panaszkodunk, hogy nem lehet ma már a ven­déglátásból megélni. Hát úgy semmiképp nem, ha csak a papír és a ceruza teremti a rendező elvet a szakmában. Ügy sem, ha egy kalap alá veszünk generációkat: azok akik a karatefilmeken szívesen elrágódnak — nem biztos, hogy halászlére, sült kecse- gére vágynak. Ugyanazok, akik cigányzenét és mini­mális lux-fényerőt igényel­nek — a fehér abrosz mel­lett nem diszkót óhajtanak. Márpedig ma vad és széd- szedhetetlen kavalkádban keveredik ez is az is. Egyszóval az egy négy­zetméterre eső forintkiter­melés alapján soha nem lesz emberközpontú ven­déglátás Szolnokon. Félő, hogy úgy sem, ha a szerző­déses boltokra bízzuk a „kicsiny, de biztos” haszon érvényesítését. A vendég­látás legnagyobb gazdái — a Jász-Nagykun és az áfész — tehát induljanak el ismét a „kályhától”, ami nem más ezúttal, mint a fogyasztó. A vállalati önös érdek helyett a vendég szentségére hangszereljék át a szakmát. Keressék a kegyét annak, aki betér egy-egy üzletbe, s duzzog­va ne hagyjanak elmenni onnan senkit. S ha így lesz, talán eljutnak oda, hogy ismét visszanyeri tár­sadalmi presztízsét, és te­kintélyét az egyik legősibb emberi foglalkozás. Palágyi Béla Sok beszédnek, sok az alja ’ Az elmúlt hétvégét KISZ-es fiatalok között töltöttem, olyanok között, akik átérzik az ország, a társadalom egyre súlyos­bodó gondjait, saját ifjú- •sági mozgalmuk megtor­panását, és akik természe­tesen tenni akarnak azért, hogy a progresszió szekere végre kizökkenjen a stag­nálás kátyújából. Ehhez az első lépcső egy előremu­tató program megtervezé­se, amely a megye válto­zásokat sürgető fiataljai­nak gondolatait összegzi. Tudjuk, amíg kialakul egy lehetőség szerinti egységes vélemény, addig számtalan fórumon csapnak össze a jobbítás szándékát maguk­ban hordozó érvek, ellen­érvek. Azt is tudjuk azon­ban, hogy a vélemények ütközése időigényes do­log — még akkor is, ha mindez kulturált formában zajlik. Szóval az elmúlt hétvé­gi vitafórumon már az el­ső percektől kezdve nem kisebb volt a tét, mint tár-’ sadalmi jövőnk elképzelt alakulása. Köztudomású, hogy olykor még tényekről is lehet vitatkozni, nem­hogy tervekről, ámelyek ugye vagy megalapozot­tak vagy lebegnek valahol a ködös jövőben. Sokszor tapasztaltam már, hogy az ilyen vitafórumokon egye­sek olykor túlságosan bő lére eresztik mondandóju­kat, míg mások néhány percbe is bele tudják sűrí­teni. Az aránytalanságo­kat elkerülendő a tiszali- geti Politizáló hétvége cí­mű rendezvényen egysze­rűen stopperrel mérték a hozzászólók véleményét, amely öt percig tarthatott, majd a pulpituson elhe­lyezett lámpa felgyújtásá­val jelezték a kiszabott idő leteltét. (A kérdésfeltevő csupán egyetlen percet kaphatott). A vélemények, észrevételek, javaslatok ilyen jellegű kordában tar­tása elképzelhető, hogy nem új jelenség, de kétség­kívül hatásos, célravezető. Számomra módfelett szim­patikus volt a vezetőség részéről ez a „lámpás” módszer bevezetése, hi­szen rengeteg időt takarí­tottak meg vele. Ne tűn­jék erőltetettelek Marxoit idézni, de egyik gondolata feltétlenül illik a helyzet­re: „Csak az én időmmel rendelkezem, másokét in­dokolatlanul igénybe ven­ni bűn”. Mondom, nem új keletű „szabadalomról” van szó, de a „licencet” mások is átvehetnék széles e hazá­ban/ Ingyenes a jog, és óriási az eredmény. I J, J,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents