Szolnok Megyei Néplap, 1988. november (39. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-10 / 268. szám

1988. NOVEMBER 10 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A többféle gyógynövénykivonatot tartalmazó Richtofit Sport új kozmetikumokkal családdá bővült. A Kőbányai Gyógy- szerárugyár kozmetikai ágazatának dorogi üzemében végzik az új termékek nagyüzemi töltését. Képünkön Velmovszky Ádámné a töltőgép működését ellenőrzi (MTI-fotó: Hámor Szabolcs) Szocialista piacgazdaság Ideológiai tanácskozás Érvek és támpontok A gazdasági társaságok­ról szóló törvény és a szoci­alista piacgazdaság ideoló­giai vonatkozásairól kezdő­dött szakértői tanácskozás az MSZMP KB rendezésé­ben szerdán Miskolcon, a városi tanács dísztermében. A háromnapos tanácskozá­son politikusok, politológu­sok, közgazdászok, jogászok és szociológusok vesznek részt. Az első napon elhangzott három vitaindító előadást Sárközy Tamás igazságügy- miniszter-helyettes, Nyi­Visegrádnál Bezárták a dunai körtöltést Űjabb jelentős szakaszá­hoz érkezett a bős-nagyma­rosi vízierőmű építése: el­készült az a körtöltés, amely egy szakaszon elzárja az építők munkahelyét a Du­nától, illetve a visegrádi ol­dalon kialakított ideiglenes mederbe tereli a Duna vi­zét. A körülkerített eredeti mederszakasz most gyakorla­tilag egy hatalmas tó. Vizét decemberben kezdik kiszi­vattyúzni, hogy tavasszal ■már az így kialakuló, körül­belül egy kilométer hosszú­ságú száraz munkaterületen dolgozhassanak a hajózó zsilip, az erőműtelep és a duzzasztómű építői. Tennivaló addig is van bőven. Jelenleg a körtöltés megerősítésén dolgoznak az OVIBER osztrák partnerei: vízzáró réteggel látják el a gátat, hogy tökéletes bizton­sággal védje az említett munkagödröt a Dunától. A vizet is csak azután szivaty- tyúzzák ki belőle. Az eredeti, tehát a kiszá­rított Duna-mederben, a ter­vek szerint 1992-ig dolgoz­nak majd az építők. Akkor a körtöltést elbontják és at­tól kezdve ismét eredeti medrében folyik majd a Du­na. Az ideiglenes medret részben feltöltik, részben üdülőtavakká alakítják. A körtöltés befejezésével egyidőben megfelelő ütem­ben halad a felvonulási épü­letek, a betonkeverő telep, a raktárak, irodák kialakítása, hogy a nagyszabású munka minden feltétele biztosítva legyen az építők számára. kos László, a SZOT közgaz­dasági osztályának vezetője és Ágh Attila politológus, az MSZMP KB Párttörténeti Intézetének tudományos munkatársa tartotta, majd megkezdődött a kötetlen vé­leménycsere. A szerdai megnyitón hang­súlyozták, hogy a gazdasá­gi társaságokról szóló tör­vény és a szocialista piac- gazdaság ideológiai vonat­kozásait ilyen szinten és ilyen mélységben először elemzik hazánkban. Az évszaknak megfelelő­en haladnak a gazdaságok és a kistermelők a mezőgazda- sági munkákkal; országszer­te jó ütemben dolgoznak az elmúlt időszakban és immár csak kisebb területekről kell lehozni a terményeket. Az őszi kalászosok vetése befe­jeződött. Búzát összesen 1 millió 280 ezer hektárra vetettek, ez hozzávetőleg akkora terü­let, mint amennyivel a jövő évi népgazdasági előirány­zat számol, őszi árpából és rozsból összesen 20 ezer hek­tárral többet vetettek a ter­vezettnél; a termelők, akik őszi árpából az idén jó ho­zamokat értek el, ismét bi­zalmat szavaztak ennek a növénynek, s ugyanúgy a rozsnak is. A kukorica töré­se a déli országrészben sok­felé már befejeződött, az északi megyékben van még (Folytatás az 1. oldalról) só hetében kezdődő és az időjárástól függően január végéig tartó, hálóval történő befogási szezonban várható­an túl is teljesítenek majd a vadásztársaságok. A 36 vadasterülettel ren­delkező és három bérkilövő megyei vadásztársaság idei pénzügyi mérlege is kedve­zően alakult. A 2260 hivatá­sos és sportvadász 550 ezer hektáron folytat vadga/.dál­Eszmecsere a Vöröskereszt munkájáról A Vöröskereszt Szolnok Megyei Vezetőségének meg­hívására tegnap Szolnokra látogatott dr. Hantos János, a Magyar Vöröskereszt Or­szágos Végrehajtó Bizottsá­gának elnöke. Délelőtt a me­gyei tanács épületében ta­lálkozott a Vöröskereszt me­gyei végrehajtó bizottságá­nak és országos vezetőségé­nek tagjaival, és velük esz­mecserét folytatott a Vörös- kereszt legutóbbi. VII. kong­resszusa határozatainak vég­rehajtásáról. Délután a megyei pártbi­zottság székházában dr. Hantos Jánost fogadta Sza­bó István, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbizottság első titkára. Megbeszélésük témája a Vöröskereszt tevé­kenységének időszerű kérdé­sei valamint a Vöröskereszt és a párt szervezeteinek po­litikai együttműködése volt. A megbeszélésen részt vett Fábián Péter, a megyei párt­bizottság titkára, és dr. Föl- dy Dánielné, a Vöröskereszt megyei vezetőségének titká­ra. A KISZ MB iiiesín Tisztségviselő felmentése Tegnap délelőtt a KISZ Szolnok Megyei Bizottsága ülést tartott, amelyen — a következő időszak mozgal­mi programjainak megvita­tása mellett — javaslat hangzott el a testület gaz­daságpolitikai titkárának felmentésére. A testület egy­hangúlag úgy foglalt állást, hogy Kató Gábort e tisztsé­géből felmenti, de a KISZ megyei küldöttgyűléséig nem tölti be ezt a funkciót. Kató Gábor a jövőben a Környezetvédelmi és Víz­ügyi Igazgatóság főelőadója­ként dolgozik. munkájuk a kombájnoknak. Ebben az országrészben az idén viszonylag kedvező volt a csapadékellátás, így az át­lagosnál jobb termést értek el, valamivel tovább tart hát a betakarítás; annál is inkább mert az esőzések kö­vetkeztében a kukorica be- érése némileg kitolódott. Ki­tűnő erédménveket értek el az öntözéses termesztők, befektetéseiket nem egyszer hektáronként 120 mázsás ho­zam fizeti meg. Befejeződött a szőlő szüre­telése, és az alma betakarí­tása. A szőlő a termésbecs­léseknél némileg nagyobb hozamot adott, a cukortarta­lom viszont valamelyest el­maradt a várakozástól. To- kajhegyalján kitűnő volt az aszusodás. A zöldséges ker­tekben már csak a káposz­ta és a gyökérzöldség utóját kell felszedni; mindkét nö­vény jó terméssel fizet. kodást. Az őzbak, gerle, nyúl, fácán és víziszárnyas bérvadásztatásból, valamint az élővadexportból tavaly elért 27 milliós árbevételnél 20 százalékkal nagyobb be­vételt terveztek 1988-ra. A vadállomány mennyisége és minősége, valamint a külföl­di érdeklődés alapján ezt a tervet előreláthatóan túl tudják majd teljesíteni a megye vadásztársaságai. T. F. A Központi Bizottság november 1—2-ai ülésének állásfoglalásai a belpolitikai helyzetről és a párt felada­tairól, illetve a népgazdaság idei várható fejlődéséről és a következő két esztendő gazdaságpolitikájának fő vonásairól és eszközrendsze­rérői rendkívül tömören fog­lalják össze mindazt, ami je­lenünket, jövőnket illetően a párttagságot, a közvéleményt foglalkoztatja. Mégis, talán nem egészen önkényes né­hány támpontot kiragadni belőlük. Olyanokat, amelyek mindkét dokumentumban föllelhetők, amelyek lényegi összefüggésekre irányítják a figyelmet. Elsőként a tények tisztele­tét, a helyzetértékelés rea­lizmusát említjük. A Köz­ponti Bizottság mostani ülé­sén nem csupán arra vállal­kozott, hogy a májusi párt­értekezleten elfogadott ál­lásfoglalásból adódó felada­tokat vegye számba, hanem főként arra, hogy mire és miként épülhetnek gazdasá­gi-társadalmi törekvéseink. Az elmúlt öt hónap kétség­kívül felgyorsult folyamatai önmagukban is ellentmon­dásosak. A pártértekezlet a párt, a vezetés iránt megrendült bizalom újjáteremtéséhez hozzájárult, csakhogy ez a bizalom sokakban azzal az illúzióval párosult, hogy a szakítás a korábbi hibákkal gyors eredményeket hoz. Megállítja az életkörülmé­nyek romlását, az inflációt, azonnal sor kerülhet az egyébként jogos igények ki­elégítésére. Hiszen az akadá­lyok — úgymond — elhárul­tak, a reform következetes megvalósítása a gazdaság­ban, a politikai intézmény- rendszerben immár vissza­fordíthatatlan. Az is helyt­álló megállapítás, hogy a külső körülmények a ko­rábbinál kedvezőbbek, jó- néhány gát ledőlt, többnyi­re rokonszenvező érdeklődés övezi útkeresésünket. Hát akkor miért ilyen keserves az elmozdulás, s ha mozdu­lunk, miért az újabb és újabb, az állampolgárt súj­tó következmény? Leegyszerűsítve azt vá­laszolhatjuk, hogy azért, mert szakítani lehet és kell is érvényüket vesztett elha­tározásokkal, sőt, a feladat nem kisebb, mint hogy tel­jesen új útra térjünk, min­dent újragondolva, de ko­rántsem gazdasági, társadal­mi tehertételeinktől. Sem a gazdaság, sem a társadalom helyzetétől nem függetlenít­hetjük magunkat. Csakis a gazdaság teljesí­tőképességének javulásából származhat több elosztani­való. De ez az egyszerű kép­let részleteiben roppant bo­nyolult. A gazdaság teljesí­tőképessége az átlag állam­polgár számára megfogha­tatlan valami. Az állampol­gár ugyanis nagyon sokat dolgozik. Ne áltassuk ma­gunkat: a tegnapi kabaré­tréfák kedvelt figurája, aki a fő munkaidejében dolgoz­gatott, mert fizetgették, alig­ha jellemző. Hibádzik ufyan munkaerkölcs, munkafe­gyelem, de ha csak ennél ra­gadunk meg, szem elől té­vesztjük a lényeget. A ma­gyar gazdaság teljesítőké­pességét nem a szorgalom­mal, a munkával töltött idő­vel mérik. A termék minő­ségével igen, ám a legjobb minőségű termék is lehet elavult. A világ tudományos­technikai forradalomban él, a termékek átlagéletkora a legfejlettebb régiókban két- három évre zsugorodott. A fölzárkózás esélye vagy a leszakadás bizonyossága? A dilemma finomításának nincs értelme. A felzárkózás részben új gondolkodásmó­dot, szellemi erőink koncent­rálását, valamint pénzt igé­nyel. A sorrend nem fölcse­rélhető, álfejlesztésekre épp eleget költöttünk már. Az értelmiség megbecsülé­se nem véletlenül került a mostani tanácskozáson is előtérbe. (Félreértés ne es­sék; nem egyszerűen a dip­lomásokról van szó, hanem a tudásról, az. ismeretek hasz­nosításáról). Részben ez is anyagiak függvénye, de még inkább a tudás előtti tér­nyitásé. Lenne legalább át­menetileg az életszínvonalat javító hatása annak, ha néhány évig még lemaradá­sunkat preferálnánk? Mond­ván, hogy most az elosztás­ra ügyelünk, aztán valami­vel elégedettebb közhangu­latra építve, behozzuk a le­maradást? Ezt csináltuk ed­dig. A feszültségek elkerülé­se végett, az elosztási igé­nyek domináltak. (Főként a vállalatoknak nyújtott men­tőakciókban, kevésbé a la­kossági fogyasztásban; ám végső soron a vállalatok mentésében is nyomós érv­ként szerepelt a munkahe­lyek megtartása, azaz a dol­gozók védelme). A konfliktusok ma nap­világra kerülnek. Nem csu­pán a pártértekezlet fölis­merése, de kétségkívül az is megerősítette, hogy tár­sadalmunk sokféle érdektől tagolt, pluralista — ha a ma talán legdivatosabb sza­vunkkal akarunk élni. Az érdekek kinyilváníttat­tak, egyelőre látványos üt­közések nélkül. (Mármint egymással sem ütköznek, mindegyik az államtól, a kormánytól kíván többet, nem jelölve meg, hogy mely réteg rovására). A realitá­sokat figyelembe vevő ér- dekepveztetésnek kezdeti lépésein sem vagyunk túl. Minden követelés rokon- szenvet kelt. Okkal, hiszen a lakosság teherviselő képes­ségének határait fejezi ki. És arra készteti a döntéshozó­kat, hogy az állami, vállala­ti, lakossági tehermegosztást újra és újragondolják. Nem hárulhat minden a lakos­ságra, de nincs másra lehe­tőség, mint az életszínvonal romlásának megfékezésére. Az állásfoglalásból idézve: „A helyzet értékelése és a stabilizáció követelményei alapján a mai életszínvonal nem őrizhető meg, de az re­ális cél, hogy már 1989-ben a lakossági fogyasztás, az egy keresőre jutó reálbér csök­kenésének mértéke kisebb legyen, mint ami az idei év­ben bekövetkezik”. Vajon a romló életszínvo­nal és a belőle fakadó romló közhangulat az alternatív szervezetek, mozgalmak lét­rejöttének oka, magyaráza­ta? Nem lenne nehéz így levezetni keletkezésüket, hozzátéve, hogy bezzeg a hatvanas-hetvenes években hol rejtőzködtek... A magya­rázat bármilyen tetszetős is, félrevezető. Az új egyesüle­tek, szervezetek — még ko­rántsem teljes mértékben, s miután kezdeti állapotról van szó, kiforratlanul — valós nézeteket jelenítenek meg. Felelős társadalmi té­nyezőként csak úgy juthat­nak szerephez, ha nem za­vart, anarchiát keltenek, ha­nem ha részt vállalnak a gazdasági-társadalmi kibon­takozás feladataiból. Az ál­lásfoglalás egyértelműen fo­galmazza meg a párt szán­dékát: „A párt keresi az együttműködést, a politikai szövetséget, koalíciót azok­kal az erőkkel, amelyek a szocializmus megújulásáért, a nemzeti felemelkedéséért kívánnak színre lépni. Hatá­rozottan szembeszáll azon­ban minden olyan erővel, amely a szocialista társadal­mi rend, az alkotmányosság és szövetségi rendszerünk ellen lép fel”. A két állásfoglalás összekötő eleme: nemzeti összefogásra, új konszenzu­sok, koalíciók megteremté­sére van szükségünk. A né­zetek polarizálódása, ütkö­zése a megújulási folyamat természetes velejárója, de a feladatok megoldását gátol­ja a nemzet megosztottsága. A pluralizmus nem vezethet a társadalom működésképte­lenségéhez. Maros Dénes A Szolnok Megyei Tanács Vasipari Vállalatának kisújszállási fémlemezipari üzemé­ben az idén 80 millió forint értékben házi lagos összeszerelésre is alkalmas épületbá­dogos-ipari termékeket és gázégéstermék-elvezető csöveket gyártanak (Fotó: D. G.) Befejezés előtt az őszi betakarítás Keresett és drága az élő mezei nyúl A KB-ülés állásfoglalásai kapcsán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents