Szolnok Megyei Néplap, 1988. november (39. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-08 / 266. szám
1988. NOVEMBER 8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 November 7-e alkalmából A kitüntetettek névsora A honvédelmi miniszter a HAZA SZOLGÁLATÁÉRT ÉRDEMÉREM arany fokozatával tüntette ki Elek István századost, Meskó Mihály hadnagyot, Sándor Károly őrnagyot és Vida Károly hadnagyot. A kitüntetés ezüst fokozatát hatan, a bronzot tizenöten kapták meg. A belügyminiszter a HAZA SZOLGÁLATÁÉRT ÉRDEMÉREM arany fokozatát adományozta Bede László rendőr alezredesnek és Jónás János rendőr századosnak. Az ezüst fokozatot vehette át Váradi Zoltán rendőr százados, bronz fokozatot hárman kaptak. A Magyar Honvédelmi Szövetség főtitkára az MHSZ KIVÁLÓ MUNKÁÉRT ÉREM arany fokozata kitüntetésben részesítette Kádár Dénes tiszafüredi honvédelmi klubtitkárt; Kiss Péter szolnoki tanácsadó testületi tagot és Simon Sándor túrkevei honvédelmi klubelnököt. A SZÖVETKEZETI IPAR KIVÁLÓ DOLGOZÓJA kitüntetést kapta Gál Imre, az Öcsödi Vas-Faipari Kisszövetkezet elnöke; dr. Győri Ferenc, a Szolnok Megyei Ipari Szövetkezet jogi irodájának jogtanácsosa; Nagy László, az Üjszászi Vegyesipari Kisszövetkezet elnöke; Pásztrai Györgyné, a Szolnoki Bőrtex Cipőkészítő- és Javító Leányvállalatának igazgatója; Remzső Antalné, a Szolnoki Vörös Csillag Ruhaipari Szövetkezet kunszentmártoni részlegének vezető adminisztrátora; Szűcs Ferenc, a Kunmadara- si Kevisz elektromos szerelője és Tóth Imre, a Szolnoki Szövtaxi gépkocsivezetője. A KISZ Központi Bizottsága az IFJÚSÁGÉRT ÉRDEMÉREM kitüntetésben részesítette Kun István alezredest, szolnoki városi tűzoltóparancsnokot és Seres Sándor művezetőt, az Április 4. Gépipari Művek örményesi gyárának dolgozóját. A KISZ ÉRDEMÉREM kitüntetést vehette át Kató Gábor, a KISZ megyei bizottságának titkára; Kántoráé Bíró Emília, a KISZ Túrkevei Városi Bizottsága ügyintézője; Kiss István, az ÁÉV üzemi KlSZ-bizottsá- gának titkára; Kispál István üzemi KISZ-bizottsági tag, Hűtőgépgyár; Ördögné Czeglédi Mária, a KISZ Jászfény- szarui Nagyközségi Bizottsága volt titkára; Szabó Lajos üzemi pártbizottsági titkár, Jászkisér MÁV Építőgépjavító Üzem; Vas Attila, a Hűtőgépgyár üzemi KISZ- bizottsága Volt titkára és Veres Pál, a KISZ Szolnok Megyei Bizottság politikai munkatársa. A Magyar Ütttörők Országos Szövetsége GYERMEKEKÉRT ÉRDEMÉREM kitüntetésben részesítette Gortva Imrénét, a Kisújszállási Arany János Üti Általános iskola tanárát és Kocsis Istvánt, a Tiszapüspöki Általános Művelődési Központ igazgatóját. ŰTTÖRÖVEZETŐ ÉRDEMÉREM elismerésben négyen részesültek, KIVÁLÓ ÚTTÖRÖVEZETÖ kitüntetést tizenhármán kaptak. KIVÁLÓ MUNKÁÉRT miniszteri kitüntetésben részesült Kovács János, a megyei társadalombiztosítási igazgatóság ellenőrzési csoportvezetője; Péliné Fedor Mária, a szolnoki cukrászüzem üzemigazgatója és dr. Simon Gyula, a mezőtúri kórház nyugalmazott igazgató főorvosa. ELŐTÉRBEN A TALAJVÉDELEM Elkészült az öntözési térkép, indulhat a program Mérő, értékelő és ellenőrző rendszert dolgoztak ki a DATE Karcagi Kutatóintézetében Nemrégiben kezembe került egy első olvasásra meglehetősen bonyolultnak tűnő tanulmány, amely „Mérő, értékelő és irányító rendszer Szolnok megye öntözött talajai termékenységének védelmére, az öntözés hatékonyságának növelésére” címet viseli. Ám ha jobban megvizsgálja az ember, kiderül, hogy tulajdonképpen egy nem is akármilyen kutató-fejlesztő tevékenység vázlatáról van szó, amelyet a Debreceni Agrártudományi Egyetem Karcagi Kutatóintézetében dolgoztak ki. Ez a tanulmány igencsak időszerű témát feszeget különösen akkor, ha tudjuk, hogy az Alföld s ezen belül Szolnok megye talajtani és Hidrológiai viszonyai mindenképpen indokolttá teszik, hogy a szakemberek állandóan felszínen tartsák, figyelemmel kísérjék a táj talajainak fejlődésére veszélyes és nehezen visszafordítható jelenségeket — így például a szikesedést, valamint a talajok szabályozatlan nedvességviszonyai miatt fellépő fizikai, kémiai és biológiai károsodásokat. Többek között e tanulmány fontosságáról, szükségességéről is kérdeztük dr. Nyíri Lászlót, a DATE Karcagi Kutatóintézetének igazgatóját. — Bizonyára hallotta azt a már-már szállóigévé vált mondást, miszerint errefelé két isten kéne. Egyik amelyik hozza a vizet, a másik pedig amelyik viszi. Ez is azt bizonyítja, hogy ezen a tájon évszázadok óta van amikor túl sok, máskor meg túl kevés a nedvesség. — Kétségtelen, hogy az Alföldnek ez a része, hazánk legszélsőségesebb vízellátási periódusokkal tarkított területe. Hiszen vannak időszakok, amikor víztöbblettel küszködünk, máskor meg a termelést alapvetően a vízhiány gátolja. Ez utóbbi dolog kiküszöbölésére korábban ugye víztározók épültek, és ma már rendelkezésre állnak a különböző fő-, mellék- és üzemi öntözőcsatornák is. Tehát a víz adva van, s az nem lehet kétséges, hogy az az öntözésfejlesztés, ami ezen a tájon napirenden van, kell, szükségszerű és követelmény. Ráadásul amikor elkészült a megye 2000-ig szóló öntözés- fejlesztési koncepcióterve, abból az derült ki, hogy szőkébb pátriánk területének mintegy 20 százalékán minden káros következmény nélkül lehetne öntözni. — Milyen káros következ- nényekre gondol? — Nézze, ez a táj földrajzilag, talajtanilag és hidro- lógiailag olyan, hogy a talajban lévő víz szabadon mozog eléggé szélsőséges határok között. Hiszen számtalan példa van arra, hogy csapadékosabb esztendők oen a felszín alatt már negy/en centiméterre is találkozunk vízzel, de ugyanakkor vannak olyan évek — mint az idén is —, hogy átlagban csak két méterre található meg a talajvíz. Tulajdonképpen ha ez a víz csak önmagában lenne jelen, inár akkor is gondot okozna. Ugyanis a talajok elvizeayő- södése, vagyis túlzott víztelí- tettsége hosszú távon, de egy rövidebb időszakban is azok elmocsarasodásához, ellápo- sodásához vezet, lehetetlenné téve a mezőgazdasági termelést. De ez még nem elég, mert ugyanakkor a talajvíz magával hoz olyan szikes:'tő sókat, amelyek kicsapódnak a talajban s ott is maradnak tartósan. Ebből következik: ha mi ezt a vízháztartási helyzetet nem vesszük tudomásul, sőt rossz emberi beavatkozásokkal csak tetézzük a bajt, akkor néhány éven belül ezek a talajok tényleg elvizenyősödnek vagy ami még annál is súlyosabb gond, elszikesednek. — Gondolom, most értünk el beszélgetésünk apropójául is szolgáló tanulmányhoz. Hiszen az eddig elmondottakból az mindenképpen kiderül: ha azt akarjuk, hogy talajaink ne romoljanak tovább, annak érdekében egy folyamatos ellenőrzési rendszert kell kiépíteni, hogy időben rögzíteni lehessen az esetleges kedvezőtlen jelenségeket és levonva a megfelelő tanulságokat, intézkedések történjenek a káros folyamatok megállítására, vagy azok megelőzésére. — Tulajdonképpen a szó- banforgó kutató-fejlesztő és szolgáltató tevékenység azt takarja, hogy mi egy táblarészletességű mérő értékelő és ellenőrző rendszert építenénk ki, ami azt jelenti, hogy általa például egy nagyüzem bármikor bármelyik parcellájának állapotáról megbízható információt szerezhet. Ennek ismeretében ha valamilyen fejlesztést akar végrehajtani az adott területen az is megállapítható, hogy jók-e az eredeti elképzelések, nem kel'.-e azokat módosítani, vagy pontosítani. Tehát gyakorlatilag mi az öntözés folyamatát szeretnénk nyomonkö- vetni, ami feltételezi az üzemekkel való szoros munka- kapcsolatot is. Ez a módszer persze nemcsak Szolnok megyében alkalmazható, hisz az a monitoring rendszer, az a mérőhálózat bárhol kiépíthető. mint ahogy bízunk is abban, hogy az ország más részein is bevezetik ezt, mint az intézetünk egyik szellemi termékét. — Hol tartanak jelenleg a munkálatok? — A munkaprogram elkészült a Kötivizig, a Szolnok Megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomás, valamint a megyei tanács együttműködésével. Egv viszonylag pontos kataszterünk — térképünk — készen van, tehát nincs különösebb akadálya annak, hogy ez a program a megyében akár még az idén elinduljon. N, T. Beszéljünk rólal Sokáig magam is azt hittem, hogy egy újságíró csak olyan levelet kap, amiben — pontosan megnevezve a kritizálandó témát, ügyet vagy bajt — figyelmébe ajánlanak, meghívják „nézze meg”, „dolgozza fel”. A véleményem megváltozott, s hogy másokkal is így legyen, idézek Sz. G. leveléből, aki a múlt hétvége kapcsán írt egy bekezdést. „A temetők nagyon szépek voltak, mint az ékszer ragyogott az ezer gyertya, ezer ember nyugtatgatta a lelkiismeretét a vagyonokért vett virágerdővel, hogy aztán egy évig feléje se nézzen a temetőnek. Nem múlik ezen semmi, hisz valaki úgyis csak addig él, amíg emlékeznek rá, beszélnek róla és akkor hal meg végleg, ha már senkinek sem jut az eszébe.” Talán ezért is szeret az ember mesélni valamikor élt elődeiről, s figyeli árgus szemekkel öregedő szüleinek mozdulatait —, hogy minél több megmaradjon, minél többet tovább adhasson. Ezért tartom fontosnak bármelyik korról a róla szóló dokumentumokat. S figyelem, mi az ami eltehető, mi az amit meg kell tartani azért, hogy egy későbbi évtized, évszázad lakója láthassa. De, messzire futottam Sz. G. levelének soraitól. Figyelemre méltó volt számomra egy másik bekezdése is. „Maga a saját gyönyörűségére csűri csavarja a szót, a népet meg megüti a guta mert nem érti miről van szó?” Márpedig tudni akarja — teszem én hozzá. Miért idézem e kritikát? Hogy azt a bizonyos konzekvenciát más is levonhassa. A gondolatnak tisztának kell lennie, mert ha nem az, a beszéd is zavaros lesz — vélem én, bár ahelyett, hogy sza- bódnék, hadd hivatkozzam Helmut Schmidt-re, aki azt mondta: „A politikusok és az újságírók közös szomorú sorsa az, hogy sok esetben már ma olyan dolgokról beszélnek, amelyeket csak holnap érthetnek meg egészen.” Talán hosszúra nyúlt Sz. G. levelének említésével a mondandó bevezetője, de bizonyos vagyok abban, hogy e levél hatására kezdtem figyelni a világlátás tömör, mindenki számára érthető kifejezésére. Pechem volt, hogy éppen először egy reklámmal futottam össze, s nem Feuerbach A hegeli filozófia bírálatához című művével. Nos, először — mint amikor az ember rosszul hall' — csak füleltem. Mit mondtak? Idézem: „Nem baj, van vaj!” Amit láthattunk: egy kisgyerek nyilvánvalóan földhöz veri a finom Vaj van tejtermékekkel illetett kenyeret — ahogyan Murphy törvénye azt „előírja”, az az említett felével a szőnyegre tapad, mire a papa: „Nem baj, van vaj!” Talán hiba, egy ártatlan reklám szlogenjéből valami mélyebb gondolatig, netán szemléletig eljutni. Nem hiszem. Talán azért nem, mert valami ilyesfajta érzés fogott el egy fogadáson, ahol egy intézmény húszéves jubileumát ünnepelték. Az asztal rogyásig. Tehát; „Nincs baj, van vaj!” De, hasonlított kissé a benyomásom is erre, amikor újdonsült ismerősöm a terített asztalra mutatott, nem így fogalmazta meg, de a lényeg ugyanaz: „Nincs baj, van vaj!” (Visszaélnék vendéglátóim jóhiszeműségével, ha közreadnám nevüket. De nem is ez a lényeg. Hanem gondolkodásuk.) Itt most akár több bekezdést is szentelhetnénk a magyar vaj dicséretének. Hiszen hogyan viszonyítjuk magunkat — egyben lelkiismeretünket nyugtatgatva — más, nálunk szegényebb (vagy csak annak vélt) népekhez? Azzal, hogy az áruházak polcai tele, a télire való a kamrában lapul betárolva, az asztal rogyásig — szóval amíg. .. Vaj persze nem csak az asztalon lehet, hanem máshol is, erre mind több az utalás a hazai sajtóban, de most nem erről beszélünk, hanem a szemléletről. Vagyis arról, hogy amíg jut falat a gyomorba, addig ülhetünk babérjainkon, nincs gond, nincs probléma, nincs nehézség ... Miért tartom fontosnak Sz. G. levelében a lelkiismeret pillanatnyi megnyugtatásáról szóló gondolatsort? Mert nem lehet egy alkalmi cselekvéssel letudni — legyen az egy gyertyagyújtás — kötelességeket, nem lehet egy felszínes érzéssel elhessegetni gondokat. Szolnok megyében még 1977-ben 568, 1980-ban 682, s tavaly 1069 tonna vaj fogyott el egy esztendőben. A számok azt mutatják: ami a vajat illeti, aggodalomra semmi ok. Vaj van. A dolog lényege azonban valahol ott kezdődik, hogy ma már sokan vannak olyanok is, akiknek nem túl sűrűn jut-e kenyérre valóból. Aztán ott folytatódik, hogy igen fáradságos munkával lehet előteremteni a kenyérre valót, mármint a havi jövedelmet. S valahol ott végződik, hogy össze kell fogni egy egész országnak ahhoz, hogy néhány év stabilizációja után nyugodtan nézhessen az asztalra, az üzletek polcaira: nemcsak van, lesz is vaj. Hajnal József Folyékony Növekedett műtrágya az építőanvagipar termelése Kevés vegyi anyag aratott olyan osztatlan sikert a mezőgazdaságban, mint a folyékony műtrágya, amely viszonylag rövid idő alatt tért hódított a szilárd talajerőpótló anyagok rovására. Ezt bizonyítja a MÉM felmérse, amely az elmúlt évek idevonatkozó fejlesztéseinek eredményeit összegezte. A mezőgazdaságban a szántóföldön felhasznált talajerőpótló anyagoknak immár 35—40 százalékát folyékony állapotban juttatják ki a földekre. Az Építésügyi és Város- fejlesztési Minisztériumtól kapott tájékoztatás szerint az év első kilenc hónapjában a múlt év azonos időszakában elértnél kedvezőbben alakult az építőanyagipar termelése. A termelékenység több mint 5 százalékkal emelkedett, és így pótolta azt a kiesést, amelyet a tervezettnél nagyobb, az előirányzott 2 helyett 4,5 százalékos létszámcsökkenés okozott. Az építőanyagipar idei terve még a termelés 1 százalékos csökkenésével számolt, ám az állami vállalatok az első háromnegyed évben az egy évvel korábbihoz hasonló eredményt értek el, a kisszervezetekkel együtt pedig összességében 2 százalékkal bővítették a termelést. Különösen meredeken, 9 százalékkal emelte a termelését a finomkerámiaipar, s jelentősen, 4 százalékkal növelte szállításait a szigetelőanyagipar is. Az üvegipar főként a húzott síküveg gyártásában jeleskedett, A NEFAG abádszalóki fafeldolgozó üzemé ben évente hétszázezer almásládát készítenek. A hulladék csökkentése érdekében fű részelés helyett a ládák elemeinek mintegy felét faanyaghámozó gépen állítják elő". Ez a berendezés lehetővé teszi, hogy 25 százalékkal kevesebb legyen az alapanyag feldolgozásakor keletkező veszteség .(Fotó: D. G.)
