Szolnok Megyei Néplap, 1988. november (39. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-05 / 265. szám
><««<,* SZOLNOK MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI,EGYESÜLJETEK! XXXIX. évf. 265. sz„ 1988. nov., 5., szombat A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA A TARTALOMBÓL: így látják az alapszerv özetek Nagy idők tanúi Észtországi változások Iskolák a Bórk/ubban Üros lakás gazdát kíván Reform nélkül nincs kibontakozás jeles történelmi események évfordulói — a hagyományok és a tisztes emlékezés kívánta ünneplésen túl — arra is - " módot adnak, hogy — okulva és épülve az elődök példájából — időről időre átgondoljuk jelenünket, helyzetünket, közös teendőinket. November 7-e, a nagy októberi szocialista forradalom győzelmének évfordulója különösen alkalmas arra, hogy a „világot megrengető” hetvenegy évvel ezelőtti októberi napok szellemében, ismételten számba vegyük: jelenlegi helyzetünkben mi a teendő? Erre most nemcsak az évforduló és a forradalmi hagyományok ápolása kötelez, hanem elsősorban annak az egész társadalmunkat, gazdaságunkat átfogó reformfolyamatnak a sikeres megvalósítása, amely nélkül nem lehetséges a nemzeti kibontakozás, a biztonságosabb jövő megalapozása. Amikor — reálisan vizsgálva a helyzetünket meghatározó belső és külső feltételeket — az országos pártértekezlet szellemében hitet teszünk a reformfolyamat folytatása, gyorsítása mellett, nem feledkezhetünk meg annak a marxi intelemnek a történelmi igazságáról — amelyre egyébként Lukács György már az „első reform” indításakor, 1967-ben a Népszabadságnak adott interjújában figyelmeztetett—, hogy nem lehet eredményes a gazdasági reform, ha nem párosul politikai reformmal! Joggal adódhat a kérdés: miért szükséges ezt szüntelenül és nyomatékosan hangsúlyozni, amikor a párt — bátran történelminek ítélhető — májusi országos értekezletének irányiadé határozata egyértelműen fogalmaz erről. A nemzet boldogulása alapfeltételeként említi, hogy a társadalmi élet minden területén fordulat menjen végbe; s összehangoltan történjen a gazdaság és a politikai intézményrendszer — benne a párt— megújulása! Az azóta eltelt fél esztendő alatt számos, korábban elképzelhetetlen változás történt: ösztönzést és biztosítékokat nyert a működő tőke befektetése; politikai színezetű csoportosulások kaptak legalitást és nyilvánosságot; zajlik az új alkotmány kidolgozásának előkészítése; és a párt belső életében is mind nagyobb teret nyer a nyíltság — hogy csak néhányat említsünk a valóban korszakos horderejű változások közül. Ugyanakkor a politikai közhangulat, az emberek közérzete még korántsem tükrözi azokat a biztató folyamatokat, amelyek társadalmunkban megindultak. A kétségeket és a türelmetlenséget főként az élet- körülmények további nehezedése és az olykor zavart okozó viták táplálják. A pártértekezletet felfokozott várakozás előzte meg, s még tovább fokozódó, szinte már csodaváró hangulat követte. Sokan nem számoltak — és nem kevesen még ma sem hajlandók — azzal, hogy csak egy hosszabb, küzdelmes, áldozatokkal is járó folyamat hozhat tartós gazdasági fellendülést, és csakis ez eredményezheti az életszínvonal érzékelhető, megnyugtató javulását. Az elburjánzó viták pedig elsősorban- az újnak tűnő fogalmakkal okozhatnak zavart. Mert olykor hajlamosak vagyunk azt ihinni, hogyha némi elegáns szófordulattal „demokratikus-szocializmusnak” vagy „szó. cialista pluralizmusnak” hívjuk politikai rendszerünket, akkor az már a puszta elnevezéstől megújul, más lesz tartalmában is. Pedig a megújuláshoz önmagukban sem a központi elhatározások, sem az új célt és tartalmat kifejezni hivatott korszerű fogalmak nem elegendőek. Ehhez hit és tudatos elszántság is kell gondolkodásunkban és cselekvésünkben egyaránt. Néha úgy tűnik, mintha csak abban értenénk egyet, hogy nehéz helyzetben vagyunk. S ilyenkor megfeledkezünk azokról a nagyobb megbecsülést érdemlő értékekről, amelyek az elmúlt négy évtized küzdelmei során születtek, s amelyek elvitathatatlan alapját képezik továbblépésünknek. Ez jórészt érthető, hiszen a nehéz helyzeteknek megvan a maguk sajátos lélektana. Sokféle negatív hatásuk között előfordul a pánik, kapkodás, menekülés a problémák elől, beletörődés, borúlátás, 'cselekvőképtelenség, bűnbakkeresés. Szinte természetes, hogy ilyenkor elszaporodnak a felelősöket „azonnal és csalhatatlanul” megnevezni tudó világmegváltó próféták, az üdvtanok, a szélsőséges, leegyszerűsítő elméletek, a kétkulcsosak, a zavarosban halászók, a félelmeket és indulatokat meglovagolni igyekvők. De jó hatása is lehet a súlyosbodó körülményeknek: a nehezedő helyzet mozgósíthatja a reálisan gondolkodókat, a nemzet sorsáért, a szocializmus jelenéért és jövőjéért felelősséget érzőket; növelheti tettrekészségüket, odaadásukat, kezdeményezőerejüket. Rajtunk is múlik, hogy a lesújtó vagy az előrelendítő hatás lesz-e az erőteljesebb, a meghatározó. Ahhoz, hogy eredményesen tudjunk szembeszállni a körülményekkel, minden téren reális helyzettudatra van szükség; olyanra, amely nemcsak a múlt hibáit és a mai nehézségeket érzékeli, hanem a távlatokat is, s a jövőért való cselekvésre ösztökél. Másik fontos feltétele a nehéz körülmények leküzdésének, hogy szorosabbra zárjuk sorainkat. Minden egészséges társadalom, minden életképes emberi közösség természetes válasza a súlyos helyzetre a belső összefogás erősítése, mert csakis ez növelheti az ilyenkor elengedhetetlenül fontos tűrőképességet, egyengetheti a kibontakozás útját. Az utóbbi évtizedek fejlődésének egyik legnagyobb eredménye az a nemzeti közmegegyezés, amely hazánk nemzetközileg is elismert belpolitikai gyakorlatának az alapja, stabilitásunk megteremtésének nélkülözhetetlen feltétele. Ha eredményesen akarunk megbirkózni az előttünk tornyosuló nehézségekkel, ezt a nemzeti közmegegyezést kell elmélyíteni; s ahol és akikkel indokolt — újra megkötni ! Ezt azért fontos világosan látnunk, mert egyetlen történelmi kompromisszum sem örök, folytonos megújítást, mélyítést, gazdagítást igényel — különösen a nehéz helyzetekben, amikor az ellentmondásos társadalmi folyamatok egyébként is próbára teszik a közös boldogulás szolgálatára szövetkező feleket. Az országos pártértekezlet reálisan számot vetett ezzel, határozata elfogadható politikai alapot kínál valamennyi progresszív társadalmi erőnek, rétegnek, csoportosulásnak, fele- kezetnek. A nemzeti egység elmélyítésének ma alapvető feltétele a demokrácia fejlesztése, amely nem korlátozódhat pusztán az eltérő nézetek, az eltérő vagy ellentétes érdekek felszínre jutásának, ütköztetésének bátorítása, a különböző érdekcsoportok legális működésének engedélyezésére. Sokkal többről, az egész politikai intézményrendszer és gyakorlat gyökeres megújításának szükségességéről van szó. Mert ma már az embereket nem lehet meggyőzni és mozgósítani pusztán jól hangzó jelszávakkal, illetve az önmagukban helyes, szóban sokat hangoztatott, de a gyakorlatban nem, vagy csak féloldalasán alkalmazott elvekkel. A nehézségek csak úgy ellensúlyozhatok, ha minél nagyobb lehetőséget kap az ember teremtő ereje; a közösség és az egyén érdekeit egyaránt szolgáló vállalkozó szellem kibontakozása. Lényeges, hogy mindenki számára világossá, bizonyossággá váljék, hogy a közérdek védelme nem ellentétes a részérdekek megnyilvánulásával és képviseletével. És a szűkülő gazdasági lehetőségek mellett különösen fontos a részérdek alkalmazkodása a feltételekhez, máskülönben saját maga ássa alá érvényesülésének alapjait. De józan önkorlátozást is csak akkor kérhetünk, ha őszinte és igaz a helyzetelemzés, ha nyílt és hiteles a tájékoztatás, ha az emberek tudják, hányadán állunk, ha szerepük van a döntésekben, ha bírálatukat komolyan veszik, s ha nem tapasztalnak a tőlük kért áldozatokkal összeegyeztethetetlen pazarlást, nemtörődömséget, felelőtlenséget mások részéről. örténelmi horderejű reformok idejét éljük. A szélesedő nyilvánossággal együtt járó átalakítás a Szovjetunióban folyik a legerőteljesebben. A világ élvonalához történő szükségszerű felzárkózásban és a belső társadalmi-gazdasági átalakításban kölcsönösen meríthetünk egymás tapasztalataiból. Felelősségünk és kötelességünk — október szellemében — úgy tevékenykednünk, hogy mielőbb úrrá legyünk nehézségeinken, s nemzetünknek perspektívát, magunknak és utódainknak biztonságosabb életet teremtsünk. Az ezt szolgáló megújulásban a pártnak meghatározó szerepet kell betöltenie. Ehhez az első lépés a demokrácia kiszélesítése és a kollektív fegyelem erősítése, mert igazi demokrácia és rendet szülő fegyelem nélkül elképzelhetetlen a sikeres reform, reform nélkül pedig nincs kibontakozás! László Gyula Nemzetközi sajtóértekezlet — Üzemlátogatás Parlamenti tárgyalások Folytatódtak Grósz Károly bécsi megbeszéléséi Az MSZMP főtitkárának, a Minisztertanács elnökének ausztriai látogatása péntek délelőtt Bécsben Grósz Károly és vendéglátója, Franz Vranitzky kancellár közös sajtóértekezletével folytatódott, amelyen a két vezető rövid bevezető nyilatkozat után válaszolt az újságírók nagyszámú kérdésére. A látogatás egyik kiemelkedő eseményének tekintett sajtótájékoztatót, amelynek színhelye a Ballhaus-platzon levő kancellári hivatal volt, élénk érdeklődés előzte meg: már napokkal korábban a hazai és külföldi sajtó több mint 50 képviselője jelentette be részvételi szándékát. A látogatás második napja bővelkedett más fontos programokban is. A déli órákban Grósz Károly találkozott Kurt Waldheim osztrák köztársasági elnökkel, és részt vett az államfő által tiszteletére adott ebéden. Délután a parlament épületében megbeszélést tartott az osztrák törvény- hozás vezető tisztségviselőivel, majd megtartották a Grósz—Vranitzky megbeszélések harmadik, egyben befejező fordulóját. A pénteken kora délelőtt tartott nemzetközi sajtótájékoztatón — amelyen hazai és külföldi sajtó több mint ötven tudósítója vett részt — bevezetőül mindkét vezető rövid nyilatkozatot tett. Franz Vranitzky megállapította, hogy a magyar— osztrák kapcsolatok több évtizede kedvezően alakulnak, és ez hozzájárult a mai kedvező európai politikai légkörhöz is. Az osztrák kormányfő ezután arról beszélt, hogy Ausztriában nagy figyelemmel és rokon- szenvvel figyelik a magyar- országi reform-erőfeszítése(Folytatás a 2. oldalon) L engyelország A brit kormányfő Afganisztán II Szovjetunió szünetelteti a csapatkivonást A jelenlegi afganisztáni helyzet a szovjet csapatkivonások folytatására nem alkalmas — jelentette ki pénteki sajtótájékoztatóján Alekszandr Besszmertnih, a szovjet külügyminiszter első helyettese. Az afgán ellenzék pesava- ri vezetői ugyanis megpró(Folylatas a 2. oldalon) Háromnapos lengyelországi programját befejezve Margaret Thatcher brit kormányfő pénteken ellátogatott Gdanskba, ahol Woj- ciech Jaruzelski a lengyel államtanács elnöke jelenlétében koszorút helyezett el a westerplattei II. világháborús emlékműnél. Rövid sétát tett Gdansk óvárosában és találkozott Walesával, a volt „Szolidaritás” egykori elnökével. Ezt követően Thatcher asszony visszatért Varsóba, ahol ismét megbeszéléseket folytatott Wojciech Jaru- zelskivel, majd rövid nemzetközi sajtóértekezleten értékelte lengyelországi tárgyalásait. Margaret Thatcher az esti órákban elutazott Varsóból. T
