Szolnok Megyei Néplap, 1988. november (39. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-30 / 285. szám

1988 NOVEMBER 30 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Kommunista aktíva a Budapest Sportcsarnokban Ülést tartott az MSZMP Politikai Bizottsága (Folytatás a 2. oldalról) hogy minden állampolgár a pártban látja-e az ország fejlődésének garanciáját, minden állampolgár a párt­ban kívánja-e érvényre jut­tatni politikai ambícióit. Nem! Van, lesz, mert eddig is volt jobboldali, rendszer- ellenes, szélsőséges áramlat; Ne áltassuk magunkat. És azt is meg kell monda­ni, hogy a Magyar Szocia­lista Munkáspárt nyílt poli­tikai harcot fog folytatni a szélsőséges jobboldali reak­ciós erőkkel szemben. (Taps.) Feltehetik azonban a kér­dést, hogy az elkötelezett kommunisták és a szélsősé­ges reakciósok között van-e olyan réteg, amellyel reáli­san számolni kell minden politikának? Van. Ennek lé­tét nem szabad és nincs jo­gunk tagadni. Ebben a „köz­bülső” rétegben nagyon sok jószándékú, tisztességes em­ber van, aki elbizonytalano­dott az utóbbi időszakban. Mit tegyünk? Lehet jogi eszközökkel is kezelni ezt a kérdést, lehet politikai esz­közökkel is. Én azt mondom, hogy politikai eszközökkel kezeljük. Ügy gondolom, lehet itt sok párt, nagyon sok párt, de tudniuk kell, hogy nem a Magyar Szocialista Munkás­pártnak, hanem a magyar népnek kell elszámolniuk arról, hogy mit csináltak ed­dig, mit tettek, hogyan poli­tizáltak. Nem hiszem, hogy szüksé­günk van az ’56-os hetven pártra. Nem hiszem, hogy ez segíthet a kibontakozásban. Sokkal inkább hiszek abban, hogy egypártrendszer viszo­nyai között a különböző tár­sadalmi lerőkkel szövetség­ben, ha kell, baloldali blokk­ban, együtt fogunk tudni dolgozni az ország felemel­kedéséért. Mi kell ehhez? Ehhez ten­nie kell a Magyar Szocialis­ta Munkáspártnak is. Elő­ször is és mindenekelőtt korlátoznia kell önmagát. Meghaladta az élet azt a gyakorlatot, hogy a párt tel­jes egészében, egy az egyben másolja az állami irányítás gyakorlatát és mechanizmu­sát. Nekünk nem kell min­den részkérdésnél ott len­nünk, minden részkérdésbe beleszólnunk, nem kell át­vállalnunk az állami szer­vek feladatait, a szakszerve­zetek érdekvédelmi funkció­ját. Nekünk azt kell felvál­lalnunk, amit egy politikai pártnak a társadalomban,be kell töltenie. Foglalkoznunk kell a politikával. A politi­ka: világos elvi állásfoglalás a társadalom fejlődését alapvetően meghatározó fő kérdésekben. Politikai párt­nak politikát kell művelnie, képviselnie, hirdetnie kell azt, és egyre több embert megnyerni a politikának. Pártreform kell. Hirdet­jük, de mi ez? — kérdezik sokan. Át kell gondolnunk Mi legyen ma a pártmun­ka fő iránya? Az egyik levél, amit a 13/10-es körzeti alap­szervezetből kaptam, a terü­leti pártszervezetek előtt álló feladatokról vár eligazítást. Már utaltam rá: én a poli­tikai munka új színterét a területben látom. Hogyan képzelem? — kérdezik a le­vélben. Először is úgy, hogy tisztázzuk az üzemi pártmun­ka helyét és szerepét. Meg Vagyok arról győződve, hogy Magyarországon egyetlen munkahelyről sem vonulhat ,kiia pártszervezet! (Taps.) De nem kell a pártszervezetnek a termelés napi kérdéseivel foglalkoznia. Erre persze azt kérdi levelében egy üzemi párttitkár, hogy „akkor mit fog csinálni?” (Derültség.) Politizálni fog. És az ott dol­gozó emberekkel foglalkozni. Hirdetni fogja a párt törek­véseit és irányát. Megfogal­mazza, hogy milyen kérdé­Nem taszíthatjuk el ma­gunktól őket, ellenkezőleg, ezeket az embereket ma­gunkhoz kell vonzani, jó szóval, higgadt polizálással, nyílt, őszinte eszmecserével. (Taps) Ha ezek az erők kü­lönböző tömörülésekben, pár­tokban látják érdekeik érvé­nyesítésének útját-módját, hosszútávon törvényesen nem zárhatjuk el tőlük ezt a lehetőséget. Van itt egy gyakorlati kérdés is. Bejelentkezett a Kisgazdapárt, hogy megala­kul. Bejelentkezett a Nem­zeti Parasztpárt, hogy meg­alakul. Ma hallottam, hogy megalakult a Magyar Kom­munisták Pártja, és a múlt héten kaptam egy levelet, hogy lépjek be a Szociálde­mokrata Pártba. Kérem, ezek a pártok, a Szociálde­mokrata Pártot leszámítva, jogilag Magyarországon nem szűntek meg. Ezek a pártok azonban jogilag meg sem alakultak Magyarországon. az eszmei kelléktárat. Nem Marxot meg Lenint kell megtagadni, hanem azt, amit marxizmus és leniniz- mus címén hirdettünk és ta­nítottunk. És a kettő nem ugyanaz. (Taps.) Át kell gondolnunk a munkamódszerünket és a munkastílusunkat, mert sok minden elavult. Többet kell találkoznunk az emberek­kel, közöttük kell lennünk, sokat kell 'beszélnünk, hogy megértsék törekvéseinket, és mi megértsük, hogy ők hogyan vélekednek rólunk, Végig kell gondolnunk a párt szervezeti felépítését, működési rendszerét, és az állammal és a különböző politikai szervezetekkel való kapcsolatrendszerét. A Központi Bizottság leg­utóbbi ülése megfogalmazta a Központi Bizottság fel­adatkörét. Meg kell fogalmaznunk a közbeeső pártszervek, irá­nyító pártszervek feladatát is, és újra kell fogalmaz­nunk az alapszervezetek .feladatát is. Feltették azt a kérdést is, hogy van-e a pártvezetésben hatalmi harc? Azért válaszo­lok erre a kérdésre, mert messzebb mutat, mint amit megfogalmaz. Hozzá kell szokni, hogy az egység új formában jelenik meg ma a politikában és a politika ve­zetésben is. Lejárt az az idő, hogy egy beszédet mondunk el mindenütt egyformán. Most már sok beszédet mon­dunk, remélem, egyre több­féleképpen, de azonos tar­talmat képviselünk azonos cél érdekében. Ha pedig ez így van, akkor bizonyára lesznek különbözőségek a részekben és azonosság a lényegben. És ezt meg kell érteni és el kell fogadni. Nincs tehát a Vezetésben ha­talmi harc, de vannak poli­tikai viták, szenvedélyes po­litikai viták és eltérő felfo­gások a jövőről. sekkel küszködik a gyár ve­zetése; milyen feladatok áll­nak a kollektíva előtt. Ho­gyan tudnak a kommunisták segíteni a gyár vezetésének, például azzal, hogy megérte­tik: fegyelemre, rendre, szorgalomra van szükség. El­fogadtatják, hogy tanulni kell, hogy már nem lehet egy szakmával egy életen át boldogulni. Elfogadtatják, hogy nem isten csapása, ha munkahelyet kell változtat­ni. Mindez a termelés — ha úgy tetszik — legkövetkeze­tesebb támogatása. Tehát nem az üzemből akarunk ki­vonulni, hanem mást aka­runk ott csinálni, mert nem tartható sokáig, hogy sem a tulajdonos pozíciója nem (tisztázott a vállalatnál, sem a munkavállalóé. Így nem le­het termelni, dolgozni. Hogy nehezebb lesz politi­zálni? Ez biztos. Sokkal ne­hezebb lesz. Miért? Mert kommunista az igazgató, aki egyben munkaadó. És — mondjuk — kommunista a szakszervezeti titkár is. aki pedig a munkavállalók érde­keit fogja képviselni, és üt­közni fognak egymással. Mit tesz a pártszervezet? Hagy­ja, hogy megvívják a csatát. S nem dönti el sem az igaz­gató helyett, sem a szak- szervezeti titkár helyett, hogy mit kell csinálni. (Taps.) Ügy gondolom, ha az üze­mi pártmunka — kemény munkával, sok vitával a módszerek kicsiszolásával — a helyére kerül, akkor meg­teremtettük a feltételét a tea'illeti pártmunkának. Gon­dolkodjunk cl azon, hogy mikor volt a körzetekben aktív, igazán értékes politi­kai élet. 1945—48, majd 1957—60 között. Hát miért nem tudunk mi a mai viszo­nyok között is aktív politikai életet teremteni a pártszer­vezetekben ? Most zajlik, a napokban fog befejeződni a választás­sal kapcsolatos törvény vi­tája. Tapasztalataink ugyan­azok. Kérdem; mi hol fog­juk a véleményünket kinyil­vánítani? De kérdezhetném ezt az Alkotmány vitájával kapcsolatban is, ami szintén e területen fog lezajlani. Vagy megint csak a Közpon­ti Bizottságban fogalmazzuk meg a véleményünket? Fontos nekünk, hogy meg­ismerjük az emberek véle­ményét, ám egy párt szá­mára az is lényeges, hogy az ilyen vitákat felhasználja politikai álláspontjának, meggyőződésének ismerteté­sére, magyarázatára. Nagy lehetőségeket szalasztunk el. Történelmi felelősségünk Fontosnak tartjuk, hogy a párttagok az üzemekben fo­kozottabban kapcsolódjanak be a szakszervezetek mun­kájába. A szakszervezeti mozgalom nagy lehetősége­ket kínál. A párt nem mond­hat le erről a két nagy bá­zisáról: a Hazafias Nép­front-mozgalom által szerve­zett tömegekről és a szak- szervezetben levő elkötele­zett munkásokról. Csaknem százéves a párt­tá szervezett magyar mun­kásmozgalom. Most ünne­peltük a kommunista párt megalakulásának 70. évfor­dulóját. Előbb 1919-ben, majd 1948-ban egyesült a magyar munkásmozgalom két nagy pártja. Mi hisszük, hogy a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt örököse mindkét párt leg­jobb hagyományainak, érté­keit megőrizzük, valóságos egységbe ötvözzük és tovább akarjuk gyarapítani. Az MSZMP tehát egy párt, és nem koalíciós párt. A Ma­gyar Szocialista Munkáspárt elkötelezett marxista-leni­nista párt, ezt a pártot kö­zös akarattal kell megőriz­nünk, és működőképességét javítanunk. Ez megtisztelő kötelességünk és történelmi felelősségünk is. Mert ha ez a párt összeomlik, összeom­lik az ország is. Küszöbön a harmadik évezred. Hiszem, hogy minden rosszindulatú rágalom és gáncsoskodás, át­meneti megtorpanás ellenére is a Magyar Szocialista Munkáspárt alkotó közremű­ködésével jut el boldogulásá­hoz, az új évezredbe a ma­gyar nép. Az aktívaülés befejezése­ként a résztvevők közösen elénekelték az Internacioná- lét. * * * A budapesti aktíva meg­nyitó rendezvénye volt an­nak a programsorozatnak, amelynek során az MSZMP első számú vezetője közvet­len kapcsolatot kíván kiala­kítani a párt tagjaival. Ha­sonló fórumnak legközelebb Borsod megye ad otthont. Politikai eszközökkel Üzemi és területi pártmunka (Folytatás az 1. oldalról) Központi Bizottság szóvivő­je tájékoztatta a sajtó nagy számban megjelent képvise­lőit az ott elhangzottakról. A sajtótájékoztató vendége volt Kovács Imre, a KB gazdaságpolitikai osztályá­nak vezetője. A napirendi pontokhoz fű­zött rövid értékelésében Ma- jar László mindenekelőtt azt hangsúlyozta, hogy bár a Politikai Bizottság megfogal­mazta a párt álláspontját a Hazafias Népfront megúju­lási törekvéseivel, illetve a munkaerő-gazdálkodás ala­kulásával kapcsolatban, ez nem jelenti a párt beavat­kozását. Mindössze arról van szó, hogy egy politikai pártnak szükségszerűen ki kell alakítania a maga prog­ramját e fontos kérdések­ben. A szerkezetátalakítás óhatatlan következménye­ként számos munkahely megszűnik, ugyanakkor szá­mos olyan új munkahely létrehozását ösztönzik, ame­lyek felszívják a másutt fel­szabaduló munkaerőt. A központi szabályozás tehát egyrészt a kereslet növelésé­vel, másrészt a kínálat szű­kítésével vehet részt a piaci egyensúly fenntartásában. Az utóbbira példa lehet a részmunkaidős foglalkozta­tás, a nyugdíjkorhatár ru­galmas kezelése, a betegek gondozásának, illetve a gyermekek nevelésének va­lamiféle munkaviszonykénti elismerése, összességében ez a koncepció egy, a korábbi­nál jóval aktívabb — ugyan­akkor indirekt — foglalkoz­tatáspolitikával i gv eks zi k mindenki számára megél­hetést biztosítani. Arra azonban fel kell készülni, hogy növekedni fog a mun­kahelyüket elvesztők szá­ma. — A párt. tudomásul veszi — mondotta Kovács Imre —. hogy a munkanélküliség létező intézmény lesz a jö­vőben a szocialista társada­lomban is. Ezt el kel! fogad­nia a pártnak. De a tartós és tömeges munkanélküliség elfogadhatatlan. A cél az, hogy a teljes foglalkoztatás­ra törekedve hatékony fog­lalkoztatás valósuljon meg a következő években. Tömeges mun kanéi kü 1 i - ség az lenne, ha az aktív foglalkoztatottak több mint 2 százaléka — megközelítő­en százezer ember — válna munkanélkülivé hazánk­ban. A tartós munkanélkü­liség fogalma még vitatott, egyesek 1 évben, mások fél évben szabják meg ennek határát. A munkanélküliség egyébként ma a munkaerő­gazdálkodásnak igen aktu­ális kérdése, ennek részle­teivel azonban a politikai bizottság nem foglalkozott, mert ez nem tartozik a kon­cepcionális kérdések közé. A részletek kidolgozása az érintettekre, mindenek­előtt a kormányra, a szak- szervezetekre, a KISZ-re vár. A Képes 7 főszerkesztője azt kérdezte, a munkanél­küliséggel kapcsolatos el­képzelések mennyire van­nak összhangban a SZOT véleményével. A szóvivő el­mondta: mind a SZOT, mind a KISZ egyetért azzal az elvvel, hogv a teljesség­re törekedve, hatékony fog­lalkoztatást kell megvalósí­tani. Eltérnek viszont a vé­lemények abban, hogy ki kapjon munkanélküli se­gélyt. A Népszava újságírójának kérdése nyomán Kovács Imre elmondta azt is, hogy jelenleg mintegy lü—15 ezerre tehető azok száma, akik egy hónapon belül nem találnak munkát. Jövőre sem fenyeget annak veszé­lye. hogy a munkanélküli­ség eléri a százezres nagy­ságot; a prognózisok szerint 30—50 ezres szám valószí­nűsíthető. Végezetül a fiatalok első munkahelyhez jutásának le­hetőségei kerültek szóba. Kovács Imre tájékoztatta az újságírókat arról, hogy a nemzet közi tapasztalatok szerint valamilyen formá­ban mindenütt támogatják a fiatalok elhelyezkedését. A munkanélküli segély azon­ban csak a munkaviszony elvesztésekor jár. A hazai kormányzati elképzelések szerint sem juthatna mun­kanélküli segélyhez az a fia­tal pályakezdő, aki iskolái elvégzése után nem talált állást magának. Viszont a koncepciók állami feladat­ként jelölik meg az úgyne­vezett munkaerőpiaci kép­zést. Ennek részeként külö­nösen nagy figyelmet fordí­tanak a pályakezdő fiata­lokra. akik az iskola elvég­zése után szakmát kívánnak tanulni. Felmerült annak le­hetősége is, hogy úgyneve­zett nonprofit munkahelye­ket létesítsenek. Még mindig gend a váltott tanítás Tanácsülés Tiszafüreden (Tudósítónktól') Két fő témát tárgyalt Ti­szafüred Város Tanácsa idei utolsó, tegnap délelőtti ülé­sén. Egyik a művelődési osztály beszámoló jelentése az oktatási törvényből adó­dó feladatok végrehajtásá­ról. Az írásban kiadott anyaghoz . tízen szóltak hoz­zá. A kérdések, felvetések elsősorban anyagi gondokat tükröztek, mindemellett el­ismerték, hogy a tanács so­kat tett az oktatásügy fej­lesztéséért (új iskola, sport- csarnok építése). Igaz, a te­remgondok nincsenek telje­sen megoldva. Továbbiak­ban a pedagógusok letele­pítését tartanák fontosnak, éhhez viszont lakás szüksé­ges, ami újabb feladatokat ró a tanácsra. A témához hozzászólt Bu­gán Mihály országgyűlési képviselő, a megyei tanács elnökhelyettese is. Elisme­réssel nyilatkozott a Tisza­füreden végzett oktató-ne­velő munkáról, szorgalmaz­ta az idegennyelv-oktatást az általános iskolákban, és az általános iskolai progra­mok összehangolására hívta fel a figyelmet. A másik fő téma a Ganz Danubius Tiszafüredi Daru­gyárának beszámolója volt. Sárközi Imre igazgató az írásos jelentést szóban egé­szítette ki, amelyben el­mondta, hogy az országosan ismert gondjai közepette mit tett a gyár. Ezek közül a legfontosabb a részvény- társasággá alakulás, amely hivatalosan 1989. január 1- jén lép érvénybe. Igaz, hogy az elmúlt időszakban csök­kent a füredi gyár létszá­ma, de elsősorban szakkép­zetlen munkások léptek ki. A magasan kvalifikált mér­nökök száma növekedett, és ez jó, mert a várható új fel­adatokat velük tudják csak megoldani. Jelenleg is sike­rült már nagy összegű, új nyugati exportszerződést kötni. A következő félévre, ’89 első felére, már teljesen lekötötték kapacitásukat és továbbra is törekednek a nyugati export növelésére. Emellett a Szovjetunióba irányuló export sem szűnt meg. — Mindent megteszünk annak érdekében, hogy je­lentős mértékű elbocsátás ne legyen a gyárban — hangsúlyozta az igazgató. Nagyon fontosnak tartja, hogy a város lakói megnyu­godjanak a gyár helyzetét illetően, hiszen minden ötö­dik családból dolgozik vala­ki a darugyárban. A tanácsülés ezt követően korábbi rendeleteket helye­zett hatályon kívül, és elfo­gadta munkatervét az 1989- es évre. Végül Bugán Mihály be­jelentette, hogy a város la­kossága a KISZ-bizottságon keresztül megkereste őt, több száz aláírással ellátott kérvényben tiltakoztak a gáz- és riasztófegyverek en­gedélyezése ellen. Elmondta, hogy választói akaratát az Országgyűlés legutóbbi ülés­szakán továbbította. Újabb állomásához érkezett a szolnoki Tisza Szálló rekonstrukciója. Az egykori kádfürdő- szárnyban — két évi szünet után — ismét helyet kapott a megyei Fodrász Szövetkezet szalonja (Fotó: Nagy Zsolt)

Next

/
Thumbnails
Contents