Szolnok Megyei Néplap, 1988. november (39. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-29 / 284. szám
1988 NOVEMBER 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Egy a huszonkettőből A téma: környezetvédelem és vízgazdálkodás Beszélgetés a TIT mezőgazdasági és élelmezésügyi szakosztályának munkájáról A holnapi előadói konferenciára invitáló meghívóban feltüntetett téma aktualitása, valamint a felkért előadó személye tartalmas, érdekes és rangos rendezvényt sejtet. Ez egyben a rendező szerv, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Szolnok megyei szervezetének mezőgazdasági és élelmezésügyi szakosztálya iránti érdeklődésemet is felkeltette. A szakosztály elnökétől, Bozó Imrétől — aki a Kisújszállási Tisza II. TSZ elnökeként társadalmi munkában tölti be ezt a tisztet — tudakoltam: — Milyen szerepet tölt be a megyei szervezetben és annak ismeretterjesztő tevékenységében a szakosztály? — Huszonkét szakosztály tevékenykedik a TIT megyei szervezetében, közülük 10 a természettudományokkal foglalkozik. Az utóbbiak közül a létszámát tekintve jelenleg a legnagyobb a mezőgazdasági és élelmezésügyi szakosztály. Százharminc tagja az agrárágazat teljes vertikumát felölelő üzemi, vállalati és intézményi körből kerül ki. Mezőgazdasági nagyüzemek, termelési rendszerek, kutatóintézetek, feldolgozó üzemek, erdő- és vízgazdálkodási szervezetek, szakvezetői szakemberei vesznek részt az évente három-négy alkalommal megrendezett előadói konferenciákon, szakmai napokon. — Hogyan választják meg ezek témáit, s milyen irántuk a szakosztálytagofc érdeklődése? — Az éves munkaterv összeállításakor, ami az előadások témáit illeti, mindig a bőség zavarával küzdünk, ugyanakkor nem könnyű a választás. Igyekszünk mindig olyan témát választani. aminek nem csak az ágazat országos fejlesztési programjai, hanem a megyei sajátosságok is aktualitást adnak. Rangos előadókat — és ezen nem annyira a címeket, beosztásokat, sokkal inkább a téma tudományosan megalapozott ismeretét értem — kérünk fel rendezvényeinkre, amelyeknek a többségét szakmai bemutatók egészítik ki. A kunhegyesi Kunság Népe Tsz-ben például mintaudvarokat tekinthettek meg a Háztáji állattenyésztés gépesítettsége és fejlesztési lehetőségei címmel rendezett előadás résztvevői. Azok pedig, akik a Tápanyaggazdálkodás új útjai című szakmai napunkon vettek részt a Tisza- menti Vegyiművekben és a Héki Állami Gazdaságban, láthattak gyártási-, felhasználási gyakorlati bemutatót. — Nemzetközi kapcsolatai vannak-e a szakosztálynak? — Vannak, és egyre élén- kebbek az utóbbi időben. A karcagi kutatóintézetben például a TIT által biztosított előadócsere keretében a pozsonyi Műszaki Egyetem docense tartott előadást a biotechnológia fejlesztéséről, Jászberényben és Jász- apátin pedig a közelmúltban az összoroszországi Lenin Mezőgazdasági Akadémia mellett működő tanács elnökhelyettese ismertette az SZKP agrárpolitikával kapcsolatos fejlesztési elképzeléseit. A szakosztály munkájának az elismeréseként tartjuk számon, hogy az előadócsere keretében én is tarthattam előadást külföldön. Lengyelországban tett előadói körutamon hat helyen hallgatták meg a tájékoztatómat a magyar agrárpolitika és a termelőszövetkezeti mozgalom fejlődéséről, természetesen a kisújszállási tsz tevékenységének tükrében. — Hallhatnánk előzetesen valamit a holnapi előadói konferenciáról? Esetleg a jövő évi elképzelésekről? — Zsuffa Ervin környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszterhelyettes fogadta el a meghívásunkat, Környezetvédelem és víz- gazdálkodás címmel tart előadást felkérésünkre Szolnokon, a TIT megyei központjában. Korreferátumok megtartására Nagy Istvánt, a Középtiszavidéki Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Igazgatóság igazgatóját, valamint Hídvégi Pétert, a megyei tanács környezet- védelmi titkárát kértük fel. Jövőre terveink szerint a mezőtúri Gépészeti Főiskolai karon megrendezésre kerülő Energiagazdálkodás a mezőgazdaságban című rendezvényünk nyitja meg az előadói konferenciák sorát. No és, persze előttünk még sok hosszú téli este, a tavaszi munkák kezdetéig, lehetőleg a megye minden településén szeretnénk ismeretterjesztő előadásokat tartani a mezőgazdasági és élelmiszeripari szakembereknek, kistermelőknek. T. F. Szól a rádió Szivárvány Hát igen, a sokéves műsor mit se tűzhetett volna időszerűbbet összeállítása alapjául — mint az alapokat. Úgy mint házalap, béralap, létalap és így tovább. Ez a műsor sohasem akar direkt politizálni, csak embersorsok csokorba kötésével bemutatni egy-egy olyan témát, ami épp időszerű, amit sokan érezhetnek magukénak. Nos, ebben az alapokat kutató, vitató, alakító, változtató, megújító világban igazán érdekes volt a múltheti Szivárvány összeállítása. Sem- mitlen fiatalokkal kezdte, akik mindenféle lehetséges és törvényes támogatással kis há? építésébe kezdtek, s már túlvannak az alapok lerakásán. A harmincvalahány négyzetméter azonban olyan alapokon nyugszik, amely elbírja majd később a tetőtér beépítését, — ha ugyan a fiatal házaspárok is elbírják a költségeket. A második — s egyben talán leghosszabb — beszélgetés a Május 1 Ruhagyárban hangzott el, ahol a béralapot fürkészte a riporter. Ha keserűséget akart hallani, nem tette rosszul, hogy a könnyűipar egyik hazai fellegvárába ment. A fellegvár ugyanis manapság már egyáltalán nem az, tele termelési, értékesítési gondokkal, — s ebből kifolyólag meg egyébként is túlságosan szerény bérért dolgozókkal. Ráadásul az egész magyar iparra, s a fogyasztókra jellemző jegyekkel. A gyárnak egyre kevesebb egyszerű feladata van. nem öltözik úgy a hazai vásárló mint korábban tette, s nem rendel any- nyit a szocialista kereskedelem külföldről sem. mint eddig. A gyár azonban élni akar, s éltetni fővárosi, vidéki gárdáját is. Ezért nagy munkaigényes, kis szériás nyugati exportot vállal, amit nem biztos, hogy olyan köny- myen teljesít, mintha hazai vagy szocialista piacra dolgozhatna. Szó esett ebben a beszélgetésben a túrkevei varrónőkről is. — A béralap lehetővé tenné a jobb fizetségüket — mondták az anya- gyárban, — de teljesítményük akadozó, a kényes divatcikkekhez még föl kell nőniük. (Csak mellékesen jegyzem meg, én azt gondoltam, hogy a hetvenes években alapított túrkevei üzemben már túl vannak a kezdeti nehézségeken...) A legszomorúbb beszélgetés a létalapról hangzott el. Nyugdíjasok beszéltek, akiknek épp úgy szükségük van lakásra és a lakás melegére, az étkezésre, mint bárkinek. Csak épp a pénzük egyre kevesebb rá. Volt olyan nyugdíjas, aki kiteregette „alapjait”: ennyi kell a lakbérre, ennyi a fűtésre, a világításra, — s aztán ami marad, abból hetente okos gazdálkodással még egy húsos étkezésre is telik. Töprengett a riporter, segítségül hívta a szociológust, mennyi is mi- nálunk manapság a létalap, a létminimum, s vajon hányán élnek ennek árnyékában. A válasz is töprengő volt. Bár a hetvenes évek második fele óta tudjuk, hogy élnek emberek a létminimum határán. vagy azon alul, legutóbb az Országgyűlés egyik bizottságában hangzott el, talán hatszázezren vannak a szű- kölködők. A Szigethy Anna szerkesztette műsor ezúttal nem csevegés Volt — egv halom szomorúság és kétely, — alaposan hangsúlyozott bajainkról — az alapokról. (SJ) Tanfolyam A harmonikus szülő-gyerek kapcsolatért A szülők és a gyermekek harmonikusabb, kiegyensúlyozottabb kapcsolatát segítő pszichológiai módszereket januártól már rendszeresen tanfolyamon oktatják a szülőknek a budapesti Pszichoteam Mentálhigiénés Módszertani Központban. A módszer lényegét — amelyet napjainkig 15 országban több mint 800 ezer szülő sajátított el — Haas Györgv. a központ vezetője foglalta össze az MTI munkatársának. A szülők, s a szakemberek körében is egyszerre többféle nézet él arról, melyek a gyermeknevelés legmegfelelőbb módjai. Korábban sokan úgy vélték, az a helyes, ha a gyermekek mindenben alkalmazkodnak a felnőttek életviteléhez, s akaratukat, érzelmeiket nem nyilvánítják ki. Elterjedt ezzel szemben az a nézet is, hogy — mivel a gyermekek vágyait nem szabad elfojtani — a szülő engedjen mindenben kérésüknek. A tekintélyelvet valló szülők gyermekei azonban többnyire örömtelen, labilis, sőt neurotikus felnőttekké válnak, a „szabadjára engedett” gyermekek pedig később sem tudnak kellőképpen uralkodni önmagu- kon. konfliktustűrő képességük nem alakul ki eléggé, s gyakran saját érzelmeik kiszolgáltatottjai lesznek. A Szülői Eredményesség Tanítása elnevezésű módszert Thomas Gordon amerikai gyermekpszichiáter dolgozta ki, többéves klinikai gyakorlat során szerzett tapasztalatait felhasználva. Szombaton este immár harmadízben töltötték meg zsúfolásig a Főtemplomot a komoly zene hívei, hagy meghallgassák a most már minden évben rendszeresen ismétlődő zenei eseményt: a Jászberényi Kamarazene- kar hangversenyét. A hidegben szívmelengető érzés volt látni, hogy a nagyszerű szervezés, és nem utolsó sorban az előző két hangverseny élményének hatására ma is több száz koncertlátogatót lehet becsalogatni egy hangversenyre. Manapság, amikor sok helyütt gond a közönségszervezés, pedig kitűnő előadók játszanak kisszámú hallgatóságnak, érdemes lenne tanulmányozni a jászberényiek titkát. Az első művet — W. A. Mozart úgynevezett „Kis” g-moll szimfóniáját (KV 183) — a szerző 17 éves korában komponálta, 1773-ban. A műben a fiatal Mozart első igazi szimfóniáját üdvözölhetjük: a nagy szimfóniák teljes értékű, meghökkentően gazdag és érett előhírnöke ez a mű. A jászberényi származású Horti Gábor karmester irányította zenekar jól eltalált tempóban indította a szimfónia I. tételét. A meglehetősen kényes ritmikájú tétel előadását a pontosság, a szép zárások, a dinamikai árnyaltság és a repriz előkészítésének drámai feszültsége tették emlékezetessé. A zenekar hangzása kiegyensúlyozott; a középszólamok (brácsa, gordonka), a stabil hangon megszólaló kürtök, a fundamentum szerepét biztosan betöltő nagybőgőszólam és a klasszikus zene előadásában jártas obois- ta érdemelnek dicséretet elsősorban. A II. tétel bensőséges hangvételének megvalósításával az est kiemelkedően szép perceivel ajándékozták meg a közönséget az előadók. A III. tétel egy kissé nehézkessé vált: a második ütem nyolcadainál volt ez elsősorban érzékelhető. A trió-részben a fúvósoknak sikerült korrigálniuk a hideg miatt kissé elhangolódott hangszerek okozta intonációs gondokat. A IV. tételben a karmester elveszíteni látszott az uralmat a zenekar felett, emiatt a tempó hajszolttá vált, a zene elveszítette ritmikai tartását. A mű lezárását szépen oldották meg az előadók. A Mozart-mű után ismét egy bécsi klasszikus szerző műve: Beethoven D-dúr hegedűversenye hangzott el. A zenekart ezúttal Gál Tamás Hangverseny a Főtemplomban vezényelte, a szólót Erdélyi Zoltán hegedűművész játszotta. Ez a meglehetősen világias hangulatú mű meglepően illőnek bizonyult a környezethez: a templomhoz, melyben ezúttal megszólalt. A témákat bemutató, zenekar játszotta expozíció után belépő szólista játékában némi elfogódottság érződött, azonban ez később feloldódott, az apróbb intonációs bizonytalanságokat indokolni látszott az alacsony hőmérséklet, mely kihat az izmok állapotára, és meggátolhatja e technikailag, rendkívül nehéz mű kifogástalan előadását. Az említettek ellenére Beethoven műve maradéktalanul megszólalt: a zenekar és a szólista és nem utolsósorban a karmester képesek voltak arra, ami az ilyen, meglehetősen sokszor játszott műnél szinte lehetetlen: arra, hogy egyedi produkciót nyújtsanak, a mű egy-egy részleténél eddig fel nem fedezett szépségekre irányítsák a hallgató figyelmét. Ilyen pillanatok voltak azok, amikor Erdélyi Zoltán trillajátéka közben, változatlan hangok játszása mellett érzékeltetni tudta, milyen pontosan érzékeli a közben lezajló harmóniai változásokat. De emlékezetesen szép volt a II. tétel már-már rubata-szerű előadása is. A hegedűművész virtuozitása maradéktalanul érvényesült a kaden- ciákban. A mű előadása végül is megérdemelt sikert aratott. A hangverseny fénypontjának az utolsóként előadott Kodály-mű: a Psalmus Hun- garicus bizonyult. Az előadás egyetlen vendégszereplője Fülöp Attila volt, aki a tenor-szólót énekelte nagyszerűen; a mű összes többi szereplőjével Jászberény városa büszkélkedhet. A most már létszámban és szólamok dolgában is igazi szimfonikus zenekarrá felnőtt kamarazenekar mellett három kórus: a Palotásy János Vegyeskar, a Lehel Vezér Gimnázium énekkara — mindkét kórus karigazgatója Bedőné Bakki Katalin — és a Palotásy János Zeneiskola Gyermekkara működött közre; ez utóbbi kórus karnagya Túri Márta. A művet Gál Tamás vezényelte, aki sok más elfoglaltsága mellett fáradságot nem ismerve végzi áldozatos munkáját szeretett városában. A Psalmus előadását megelőző áhitatos csend szervesen hozzátartozott a műhöz: minden szereplő lelki felkészülését szolgálta, hogy utána teljes szépségében szólalhasson meg ez a talán „legkodályibb” zenemű. A mű elején vésztjóslóan felharsanó hatalmas fokozással indított zsoltárban a karmesteri elképzelésnek megfelelően értelmes tagoltsággal szólaltak meg a Psalmus magávalragadóan szépséges részei. Valameny- nyi előadó hivatása magaslatán állott; talán ez volt az egyik legmegrázóbb Psal- mus-interpretáció, amit e sorok írója valaha hallott. Bizonyára azzá tette az összetartozás tudata is, az a felemelő érzés, hogy van egy olyan város, amelyben egyetlen hivatásos együttes sem működik, amatőr együttesek mégis képesek egy ilyen nagy létszámú előadógárdát igénylő mű igényes előadására. Szathmáry Judit München, NSZK: Holtai Lajos operatőrrel dolgozik együtt legújabb, „Artisan” („Mesterember”) című filmjén Klaus Maria Brandauer osztrák színész (jobbra), aki ezúttal nemcsak a főszerepet játssza, hanem egyben rendezi is a művet. A forgatás 1988. október 31-én kezdődött meg. (Telefotó — MTI Külföldi Képszerkesztőség)-g ^Jászberényi yQffibidYteék' sikeré
