Szolnok Megyei Néplap, 1988. november (39. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-26 / 282. szám

1988. NOVEMBER 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Megtart és elbocsájt Szülőföldem a Jászkunság Klubest a Szolnok megyeiek baráti körében A fotókiállításról szerzett benyomásaikról szó ltak a klubesten Jászkunság egy-egy példányát is megkapták Szolnok megtartó és el- bocsájtó város. Ha csak e század negyvenes éveitől számítjuk, akkor is igaz: nemcsak székhelyére, az egész megyére is jellemző volt a nagyarányú elván­dorlás, még ha intenzitása gyakran változott is egy-egy évtizedben. A gyarapodás, a lakosság számának más­felől dinamikus növekedése, a gyors városiasodás, a fej­lődés szinte kézzelfogható eredményei mellett bizony jócskán értek bennünket veszteségek: túl az anyagi szférán mindenekelőtt a koncentrált szellemi erők­ben, az ország, a szü­lőföld e kis szeletéért ten­ni kész emberekben. Sokan közülük itt szü­lettek, de olyanok is voltak szép számmal, akiket „ide rendelt” az élet. Néhány évig, évtizedig itt voltak közöttünk, aztán — nem feltétlenül azért, mintha nem lettek volna itthon — akart, vállalt vagy csak vi­selt lépésként, elmentek. Veszteségünk — az el­menteké és az itthon mara­dottaké egyaránt — jórészt látszólagos, mert a földrajzi távolság csak részben gyen­gíti a kötődés erejét. Bizo­nyíték erre az a bizonyos négy évvel ezelőtti esemény. 1984 júniusában a Politi­kai Főiskola előadótermé­ben alakult meg a Budapes­ten élő Szolnok megyeiek baráti köre. Kezdetben a Hazafias Népfront XIV. ke­rületi bizottsága segítségé­vel találkozhattak egymás­sal, míg klubestjeik, ösz- szejöveteleik számára a Ma­gyar Urbanisztikai Társa­ság Rákóczi úti székházá­ban kaptak helyet. Ma is — évente négy—öt alkalom­mal — itt gyűlnek össze hangulatos, baráti eszme­cserére, amely a múlt idők­re való emlékezésen túl ar­ra is alkalmat ad, hogy a megyével — annak egy-egy szegletével, az itt maradt barátokkal, ismerősökkel — a kapcsolatokat tovább erősítsék. A mára már jóval több .mint 80 főt számláló tagság a megalakulása óta eltelt négy év alatt igencsak sok­féle programot szervezett magának. Több, a megye múltjával, jelenével foglal­kozó előadást, tájékoztatót hallgattak meg, esetenként egy-egy kirándulással egy­bekötve. Szívesen vettek és vesznek részt a Budapesten vendégszereplő, a megyében élő együttesek, művészek elő­adóestjein, koncertjein, kiál­lításain. Legutóbbi — kedden este megrendezett — klub­estjükre lapunk főmunka­társát, Nagy Zsolt fotóri­portert hívták meg, aki Szülőföldem, a Jászkunság címmel mutatta be pálya­a baráti kör tagjai, akik a (Fotó: Nagy Orsolya) futásának több mint 25 éve alatt a Szolnok Megyei Néplap hasábjain már meg­jelent, a megye életét min­denekelőtt jellegzetességei­ben megragadó képeit. A klubest résztvevői — köztük a baráti kör elnöke, Czinege Lajos nyugalmazott miniszterelnökhelyettes és titkára, dr. Orbán Péterné, a Május 1 Ruhagyár nyu­galmazott vezérigazgató­helyettese, az est háziasszo­nya — látható örömmel fedeztek fel az alkalmi fotó- kiállításon ismerős pillana­tokat, tájakat, épületeket, arcokat. A megörökített részletekhez — a Művészte­lep, a Szigligeti Színház egykori és mai művészeihez, a jeles személyiségek mun­kásságához, az itt élő em­berek mindennapjaihoz, ün­nepeihez, örömeihez és ' bá­nataihoz egyaránt — kötődő beszélgetés anekdotákba formált emlékeket is felidé­zett. A sokféle formában tes­tet öltő, mégis egylényegű, érzést, a megtartó és elbo- csájtó alföldi tájhoz kötő szeretetet kifejező klubest a baráti kör jövő évi prog­ramjának megbeszélésével ért véget. Ezek közül bi­zonyára a legfontosabb és a legemlékezetesebb a megye valamelyik részébe terve­zett tavaszi kirándulás lesz. b. j. — Feszülő gondolatok Pogány Gábor szobrai a megyei művelődési központban Kivételes tehetségű szob­rászművész mutatkozott be — ez az első önálló, szolno­ki kiállítása — szülővárosa közönségének: Pogány Gá­bor. Tavaly végezte el a Kép­zőművészeti Főiskolát. So­mogyi József volt a meste­re, de már négy éve kiállít; 1984-ben megnyerte a VIT- pályázat második díját, ta­valy pedig a Hermann Lipót díjat kapta meg. Rangos köztéri szoborpályázatokon szerepelt igen sikeresen: a Gyulai 1848—49-es Honvéd- tiszti Emlékhely-pályázaton II. díjat nyert (1987), a veszprémi Béke Emlékmű pályázatát pedig megnyerte, a szobrot 1990-ben állítják fel. A mostani, szolnoki ön­álló kiállításon 30 szobrot, kisplasztikát, vázlatot mu­tat be. A gyulai pályázaton má­sodik díjat nyert gipszterv a hagyományos hősi glóriá­ból indul 'ki. de a keret szét­törése tartalmi változást is eredményez, ezt tovább fo­kozza a síkból a térbe való átmenet. A nagyobb szabású em­lékműtervek közül megol­dásával is újszerű, gondola­tiságában világos, egyszerű és nagyon hatásos az a paradicsomi jelente, amikor Ádámot és Évát megkisérti Lucifer. A Szigligeti Edét idéző terv annyira egyszerű, hogy szinte bárki felkiálthat: hogy ezt miért nem én ta­láltam ki! Az ilyen és ehhez hasonlóan nagyon kézenfek­vő gondolatokat éppen csak azért azok tudják megál­modni, akik a rész és az egész szintézisén túljutnak Egy stilizált színpad, fel­húzott függönnyel és előtte — mintha egy pódium mö­gött állna — Szigligeti mellszobra. Telitalálat! A Noé — vagyis a Béke emlékmű vegyes, kő és bronz kivitelezésben kerül majd Veszprémbe egy mes­terséges dombra, maga a kompozíció jó tíz méter magas lesz. Noé körbenéz, embert keresőnek érezzük a figura sugallatát. Hasonlóan megkapó — bár a jelenség szintjén min­dennapos — gondolatot hor­doz a Feszültség, önma­gunk önkéntes keresztrefe- szitését érezteti a szobor, azt. hogy sokszor nem tu­dunk megszabadulni attól, amiről ugyan tudjuk, hogy számunkra rossz, netán tra­gikus lehet, de mégsem vál­toztatunk, nincs erőnk sza­kítani saját Golgotánkkal. A kisplasztikák közül a Talán hordoz nagy feszült­séget, hiszen a vertikálisan építkező emberi testek egyensúlya igen kényes, akármelyik pillanatban fel­borulhat az egyensúly és a földre zuhanhat a felépít­mény. A feszültségnek az oldot­tabb — talán úgy ponto­sabb: sokkal oldottabb — más megfogalmazású meg­jelenítése a Kentaur. Eb­ben azt érezteti a művész, hogy olykor mennyire büsz­kék vagyunk terheinkre, ci­peljük, visszük, azt se tud­juk merre, hiszen a dolgok természete elvakulttá tesz bennünket. NÉPFRONTTANÁCSKOZÁS SZOLNOKON Befejeződött a választási törvénytervezet megyei vitája Noha odakinn ugyancsak mínusz fokokat mutatott a hőmérő, a népfront Ságvári körúti .székházéban mégis többször felforrósodott a levegő, csütörtökön, amikor a HNF megyei bizottságá­nak tagjai s a meghívott vendégek az országgyűlési képviselők és tanácstagok választásáról szóló törvény- módosítás lakossági észrevé­teleihez fűztek megjegyzése­ket. kiegészítéseket. Hogyne forrósodott volna. hiszen nem egyszer homlokegyenest ellenkező érvelések hang­zottak el. ütköztek vagy ép­pen viaskodtak egymással. A résztvevők — akik erre az összejövetelre meghívták a Magyar Demokrata Fórum megyei irányítóit is — az előzetes írásbeli összegzés alapján megtudhatták, hogy a választási törvénytervezet százhúsz megyei vitájában háromezer-százötvenen vet­tek részt. A létszámból ki­derült, ezt a fórumsorozatot nagyobb érdeklődés kísérte, mint az egyesülési és gyüle­kezési törvényjavaslat vitáit. Ugyanakkor kritikaként hangzott el, hogy az érdek­lődők döntő többsége kö­zépkorú és idősebb ember volt, és kevés fiatal jelent meg a rendezvényeken. Igaz, akik eljöttek és véleményt nyilvánítottak, az átlagosnál jóval felkészültebbeknek bi­zonyultak. Mi volt az általános jel­lemzője ezeknek a fórumok­nak? Az, hogy szinte min­den felszólaló hangsúlyozta • a jelenlegi politikai helyzel a határozatok, a javaslatot: meghozatalán kívül megkö­veteli a cselekvést is. Ugyanakkor, jó néhányan szóvá tették: ellentmondást vélnek felfedezni abban, hogy a tervezet vitája meg­előzi az alkotmány módosí­tását, hiszen nagyon való­színű; a közeljövőben tör­vénybe iktatott javaslatokat az úi alkotmány törvénybe iktatása után ismét alaposan módosítani kell. Többen hangsúlyozták, hogy örül­nek a kettős jelölésnek: mondván, nem szavazni, ha­nem választani szeretnének és ehhez kevés az egy jelölt. A hozzászólásokból az is ki­tetszett, hogv az emberek olyan választási törvényt kí­vánnak. amelyik végrehajt­ható, érvényesíthető, éppen ezért ellenőrizhető is. Sokan 1 Noé Az elmondottak talán pél­dázzák, hogy Pogány Gábor csak életkora szerint fiatal művész, gondolkodása és szakmai érettsége messzi túlmutat évei számán. Tiszai Lajos mondtak véleményt a ta­nácselnökök választásáról és zömük azt javasolta, hogy erről minden helyen — le­gyen az falu. község, vagy város — közvetlenül a la­kosság. és ne egy szűkebb testület döntsön. Általában soknak tartot­ták az országos lista bőví­tését ötven személyre. így a többség nem javasolta a képviselők számának emelé­sét. Ugyanakkor megjegyez­ték: ha marad az országos lista, a jelölésre jogosult szervezetek körét növelni kell. Az. előterjesztést követő vitában tizenöten kértek, il­letve kaptak szót. Néhányan ismételten megemlítették: jó lenne, ha a tanácselnökö­ket a falugyűlések, illetve minden szinten közvetlenül a lakosság választaná. Ami az országgyűlési és tanácsta­gi választásokat illeti, a me­gyei testület úgy foglalt állást: ezek megnövekedett Tanácselnököt a település válasszon Ne korlátozzák a jelölőgyülések számát Jogi és politikai nézetek is felszínre kerültek jelentősége azt indokolja, hogy a kettőt külön tartsák. Kifogásolták a póttanácstag, pótképviselő elnevezések vol­tát, mondván nem szeren­csés ez a titulus. Többen szóvá tették: a kollektív, csoportos jelölés újításnak számít, de védték a spontán, egyéni jelölés lehetőségét is, hiszen az elmúlt választások idején a 165 spontán jelölt­ből 44 a parlamentbe is be­jutott, olyanok, akik a leg­aktívabb honatyák közé tar­toznak. Több.en foglalkoztak a ki­sebbség véleményével is. így efféle javaslatként például elhangzott: ne korlátozzák központilag a jelölőgyűlések számát, bízzák ezt az embe­rekre: a jelölőgyűlés több induló esetében se állítson sorrendiséget, hanem a ne­vek abc-rendben kövessék egymást; illetve ne korlá­tozzák központilag a falvak és a közaégek tanácstagjai­nak, tanácstagi körzeteinek a számát. Szót kért Tóth István is, aki a Magyar Demokrata Fó­rum tagjai nevében a terve­zetet nem tartotta elég de­mokratikusnak, inkább óva­tosnak. Elmondotta, hogy nézetük szerint ma Magyar- országon elsősorban nem gazdaságii, hanem erkölcsi politikai válság van. Arról is beszélt, hogy a kisebbség és a többség véleménye je­lentős nézetkülönbségeket fejezhet ki. illetve javasolta, hogy akik bármilyen szerve­zet. közösség jelölésével nem értenek egyet, 300 személy Második alkalommal ad­ták át tegnap a Magyar Sajtó Házában a Magyar Lajos- díjakat, ezúttal Baracs Dé- nesnek, az MTI brüsszeli tudósítójának, Pálfy István­A magyar „Ki mit tud?” vetélkedő győztesei — akik­nek jutalma az egyiptomi körutazás — csütörtök este Kairóban nagysikerű gála­műsort tartottak. A tehetséges fiatalok be­mutatója vastapsot, lelkes aláírásával ellenjelöltet ál­líthassanak. Azt is kifejtette, hogy szerintük is a helyi és országgyűlési választáso­kat külön kell megtartani. Az elhangzottakhoz töb­ben fűztek véleményt, egyes kérdésekkel egyetértve, vagy azokat bírálva. Így szót kért Fábián Péter, a megyei párt- bizottság titkára is. Hozzá­szólása elején hangsúlyozta, hogy melyik vélemény kerül kisebbségbe vagy többségbe, azt ne a vitában döntsék el, hiszen mindez később derül ki. Hogy melyik nézet, érv a helyesebb, az időtállóbb, az attól függ: mekkora tö­megtámogatásra talál, és mi­képpen válik be a gyakor­latban. A megyei pártbizottság titkára az MDF képviselőjé­vel vitatkozva kijelentette, hogy a mostani helyzet mér­legelésének már nem az a lényege, hogy válságosnak tartja-e valaki vagy sem, s hogy mire helyezi a hang­súlyt? Az a döntő, ki milyen kiutat ajánl. A párt a for­dulat. a reform, a megújulás politikáját ajánlotta. Erre építve alakította ki javasla­tát az új közmegegyezés po­litikai alappilléreire. Azért küzd, hogy a progresszív erők összefogását elérje, megnyerje az embereket. , A továbbiakban arról be­szélt, hogy a pártnak pozi­tív elképzelése van a cselek­vés útjáról, s a csatlakozás­ról minden állampolgár sze­mélyes meggyőződése, és a szocializmusért érzett fele­lősségtudata szerint dönt. A törvénytervezetről folyó me­gyei vita azt bizonyította: az állampolgárok a módosító javaslatok alapvető politi­kai szándékát támogatják. Ez a bizalom jele. Az is ért­hető, hogy a konkrét kérdé­sekben nem csak jogi, ha­nem politikai nézetek is fel­színre kerülnek. Befejezésül hangoztatta, hogy a párt szeretné elnyer­ni a cselekvéshez szükséges nagy többség támogatását. Éppen ezért a megyei párt- bizottság októberben szüle­tett munkaprogramja meg­valósításához mozgósítani kíván minden gazdasági, er­kölcsi, társadalmi erőt. Ezt az erőgyűjtést segítik elő ezek a konkrét és általános politikai tapasztalatok, ame­lyek itt összegződtek, és amelyeket hasznosítani lehet és érdemes, mondotta Fábi­án Péter. A közel háromórás vitát dr. Krasznai Géza, a nép­front megyei bizottságának az elnöke foglalta össze. Egyúttal köszönetét mondva nem csak a hozzászólóknak, hanem mindazoknak, akik a közel egyhónapos fórumso­rozat során akár vitavezető­ként, akár szervezőként, akár vélemény-nyilvánító­ként segítették a rendezvény sikerét. Remélve, a megyei javaslatok, az összegzés ta­pasztalatai közül igen sok a * választási törvény végleges formájában is felismerhető lesz. nak, a Magyar Ifjúság fő­szerkesztő-helyettesének és P. Szabó Józsefnek, a Ma­gyar Rádió felelős szerkesz­tőjének. elismerést váltott ki az egyiptomi magyar kolónia valamint a nagykövet, Si­mányi Ernő meghívására, az előadáson megjelent kairói diplomáciai testület tagjai és az egyiptomi vendégek körében, D. Sz. M. Átadták a Magyar Lajos-dijakat ,,Ki mit tud” -győztesek Egyiptomban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents