Szolnok Megyei Néplap, 1988. november (39. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-26 / 282. szám
Folytatta munkáját az Országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról) a kamatok közötti különbség 31 milliárd forint költség- vetési kiegészítést igényel. A hosszú távú lakásépítési koncepcióról folyó, csaknem két éve tartó vitában felvetődött, hogy a különbséget azok fizessék meg, akik e hiteleket felvették. A kormányzat elhatározott szándéka, hogy visszamenőleg nem hárítja a terheket azokra, akik annak idején a kölcsönt felvették. Koltay Nándorné (Veszprém m., 2. vk.), a Herendi Porcelángyár művezetője a bérszabályozás problémakörét boncolgatva értetlenségének adott hangot a bérklub megszüntetésével kapcsolatban. Az intézményt nem is olyan régen a stabilizációs program egyik fontos elemeként említették a szaksajtó cikkei, a kormány tisztségviselőinek nyilatkozatai. Most mégis az történik, hogy a deklaráltan hosszú távra szóló rendszert nem egészen egy évvel létrehozása után felszámolják. Kőrös Gáspár (Bács-Kis- kun m., 4. vk.), a Szakszervezetek Bács-Kinkun Megyei Tanácsának vezető titkára hangsúlyozta: az ifjúság, a nagycsaládosok, az alacsony nyugellátásból élők helyzete kritikussá vált. A lakosság 7—10 százaléka a létminimum, 25 százaléka a társadalmi minimum alatt él. A szükséges teendők között említette a reálbérek stabilitásának megteremtését, hozzátéve: ehhez nélkülözhetetlen a bérreform előkészítésének meggyorsítása, mielőbbi bevezetése. Sági Gáborné (Fejér m„ 10. vk.), a Szabadegyházi Szeszipari Vállalat csoport- vezetője úgy ítélte meg, hogy az irreális tervek időszaka még mindig nem zárult le. Felfoghatatlannak tartotta, hogy a gazdasági szakemberek miért nem reagáltak időben a különböző, veszélyt jelző felvetésekre. Elfogadhatatlan — mondotta —, hogy a gazdasággal kapcsolatos témák tárgyalásakor nem, vagy csak ritkán és nem a kellő hangsúllyal esik szó az emberi tényezőről. Szerinte a bizalmi válság egyik oka is e tényező felületes kezelése, s az utóbbi 16 hónapban sem tapasztalt érdemleges változást ebből a szempontból. Fehérné Eke Katalin (Borsod m., 10 vk.), a Borsodi Vegyi Kombinát meo-csoportvezetője a Minisztertanács munkaprogramjának mérlegét vonta meg, egyfajta képviselői szemszögből. Ügy értékelte, hogy a meghirdetett célok elérésének fontos feltétele volt a bizalom megszerzése és megtartása határainkon kívül és belül. Fekete János (Békés m., 11. vk.), a Magyar Nemzeti Bank első elnökhelyettese bevezetőben elmondotta, hogy Magyarország fizető- képességének külső megítélése továbbra is jó. Ebben nagy szerepe van a Magyar Nemzeti Banknak, amely a nehéz időkben, így 1956-ban vagy 1982-ben is mindig eleget tett fizetési kötelezettségeinek. A jelenlegi meglehetősen magas adósságállomány kialakulásával kapcsolatban egyebek között elmondotta, hogy 1974 és 1979 között, iilletve 1984 és 1987 között jelentős mértékű eltérés alakult ki a tervben előirányzott gazdasági teljesítménytől. Az eltérések ösz- szege mintegy 8 milliárd dollárra rúg, ami kamatokkal számítva eléri a jelenlegi nettó adósságállomány szintjét. A továbbiakban arról beszélt, hogy a felvett hitelek jelentős részét olyan beruházásokra használták fel, amelyek ma nagymértékben hozzíájárulnak az ország pénzügyi helyzetének javításához, az exportképesség növeléséhez. Tény azonban, hogy néhány jelentős fejlesztés hibásnak bizonyult. Példa erre az Adria kőolaj- vezeték megépítése, vagy a magyar építőipari export kudarca a közel-keleti országokban. Más kategóriába tartozik a bős—nagymarosi, a paksi erőmű építése, valamint a tengizi beruházás. Ezek mindegyike szükséges, helyeselhető, ám három ilyen nagyberuházás egyidejű megindításával nem lehetett egyetérteni, s ezt az MNB annak idején jelezte is, hiszen az ország teherbíróképessége véges. A jelzésekre a döntéshozók nem figyeltek, s ennek a következménye, hogy a feldolgozóipar fejlesztésére most alig marad pénz. A lakosság hozta a legnagyobb áldozatot Vida Kocsárd (Somogy m., 6. vk.), a Pannónia Szálloda- és Vendéglátó Vállalat Balatoni Igazgatóságának vezetője rámutatott: a kormányra ma óriási nyomás nehezedik, ezért keménykezű, következetes politikát 'kell folytatnia, amellyel kikényszeríti a cselekvést, mindenkit rászorít arra, hogy a piac igényeihez alkalmazkodjék, s ne felülről várja a megoldást. Lép Ferenc (Tolna m., 5. vk.) MÁV szertárfőnök-helyettes a stabilizációs program egyik legfontosabb tennivalójaként értékelte az oktatás fejlesztését, amelyre még a napi szorongató gondok ellenére is többet kell áldoznia a kormányzatnak. Az oktatásügy fejlődését gátló problémákat összegezve elmondta: az iskola alapfunkcióinak ellátását az alacsony nettó óradíjak veszélyeztetik; a kötelező túlmunka és a rendkívül alacsony óradíjak szembeállítják az iskolát az irányítókkal, a pedagógusokat a vezetőkkel, és megosztják a pedagógus társadalom egyes korosztályait. Polgárdi József (Pest m., 17. vk.), a Nyugat-Pest Megyei Sütőipari Vállalat igazgatója szerint a kormány stabilizációs programjának teljesítésében az idén biztató jelek voltak tapasztalhatók, ám a célok megvalósításáért a lakosság hozta a legnagyobb áldozatot. Túl súlyosak ezek a terhek, amelyeket a kormány elsősorban az alacsony jövedelműek vállára rak. Ezért megfontolásra ajánlotta az elképzelt 6 százalékos reálbér-csökkentés mérséklését. Zsolnay Katalin (Komárom m., 3. vk.), a Környei Mezőgazdasági Kombinát művezetője a lakásgazdálkodás piaci alapokra helyezése mellett emelt szót. Hangsúlyozta: a fiatalok, a pályakezdő családalapítók életkezdését támogatni kell, bizalmat adva az elkövetkező évtizedek becsületes munkájához. Moravcsik Ferencné a Magyar Vöröskereszt kiskőrösi városi szervezetének titkára a képviselők nagy felelősségét hangsúlyozta abban az aktusban, amikor döntenek az 1989-es óv gazdaságpolitika-terveiről. Ezzel kapcsolatban kétségeit fogalmazta meg: ki garantálja, hogy az úgynevezett „A” változat nem jut-e ugyanarra a somra, mint a korábbi, valóra nem váltott elképzelések. Técsi László (Szabolcs- Szatmár m., 19. vk.) a Nyír- tassi Dózsa Termelőszövetkezet elnöke szerint a kormány a költségvetés helyzetére hivatkozva növeli az elvonásokat. Véleménye szerint nemcsak a bevételek növelése, hanem a központi kiadások jelentős mértékű csökkentése is megoldást jelent. Hellner Károly (Budapest, 32. vk.), a Magyar Mezőgazdasági Kamara főosztályvezetője megjegyezte, hogy a különböző bizottsági üléseken, s itt az ülésszakon sem hangzott el új megállapítás; a kormányzat és a képviselők évek óta megszokott eszmecserét folytatnak, s ezt a polémiát a nagyothallók párbeszédének nevezte. Mint mondta: a kormányt gúzsba kötik a külső adósságszolgálat és a túlméretezett hazai költségvetési rendszerünk kötelékei, gyenge, vagy közepes jövedelemtermelő képességű vállalkozói szférával megáldva. Folyik az egyrnás- ramutogatás, miközben egyre lejjebb csúszik az egészségügy, az oktatás színvonala, s csökken az életszínvonal is. Kovács Lászlóné (Budapest, 7. vk.), a Meggyfa utcai Napköziotthonos Óvoda óvónője kifejezte meggyőződését, hogy a gazdasági szférában csak egy következetes, kivételt nem ismerő, teljesítményorientált és ezt elismerő gazdaságpolitikával juthatunk előre. A gazdaságpolitikai feladatokról szóló és a kormány támogatáscsökkentési programjáról készült anyaggal kapcsolatban a képviselő megdöbbenésének adott hangot, hogy a szociál-, illetve az életszínvonal-politikai elképzelések még a reálérték megőrzését sem tűzik célul. Az e dokumentumokban megfogalmazott, a lakosság egyes rété-. helyeznék a hangsúlyt. Lakos László (Pest m., 9. vk.), a jászkarajenői Árpád Tsz elnöke felszólalásában javasolta, hogy az 1989-es tervbe építsék be az adók mérséklését, iLletve az államháztartás részesedésének csökkentését a megtermelt új értékből. Mégpedig azért, mert nem hatékony a felhasználása, nem takarékos az elosztása. Kitért arra is, hogy jelenleg az állam kezébe kerül a GDP, a hazai bruttó termék 70 százaléka. Ez a központosítás már túl van az ésszerűség határain. Több hozzászóló nem lévén, a vitát berekes/.tették, az elhangzottakra Hoós János, az Országos Tervhivatal elnöke válaszolt. Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elnöke és Németh Miklós miniszterelnök geit érintő további terheket nem tartotta elfogadhatónak. Szirtesné dr. Tomsits Erika (Budapest, 22. vk.), a Semmelweis Orvostudományi Egyetem II. számú Gyermekklinikájának tanársegéde kijelentette: reménye szerint a képviselők kulcsszerepet játszhatnak a nemzeti egyetértés új rendjének megteremtésében. Elérkezettnek látta-az időt arra is, hogy a parlament elé kerülő anyagokat abból a szempontból is megvizsgálják: mennyire felelnek meg az új kormányzati munkastílusnak, mennyire segítik elő az új alkotmányos rend kialakítását. Úgy ítélte: semmiféle politikai félsz nem lehet elég ok ahhoz, hogy ezt a munkát gátolják, szűk mederbe tereljék, mert hiszen a politikai pluralitás deklarált programja minél előbb alkotmányos következményekkel kell járjon. Moldvay István (Szabolcs -Szatmár m., 9. vk.), a Nyírlugosi Állami Gazdaság igazgatója az Országos Tervhivatal beszámolójának egyes elemeit a falu szemszögéből sorra véve annak a véleményének adott hangot, hogy az anyagban megfogalmazottal . ellentétben legalább 100—120 ezer hazánkban a betöltetlen álláshelyek száma. Ezért érthetetlennek nevezte, hogy a munkanélküli segélyt ilyen kiemelten kezelik, ahelyett, hogy az átképzésre, a munkahelyeken az optimális körülmények megteremtésére Hoós János ezután a vita főbb csomópontjai köré csoportosította mondanivalóját. A teherviselés 'kérdésével kapcsolatban így fogalmazott: néhány hónap alatt fizetésképtelenné válna az ország, ha a felvetődött ösz- szes kérést, igényt teljesítenék. A vállalatok terhelésére azért is szükség van, mert a tervhez képest további két—három százalékos lakossági fogyasztásicsökkentés politikai okokból elfogadhatatlan, illetőleg a hiányzó összeg hitelből ma már nem fedezhető. Volna még egy megoldás — tette hozzá —, ez pedig a társadalmi közös kiadások még drasztikusabb csökkentése. Ennek a rovatnak a legjelentősebb tételeit viszont az egészségügyi, az oktatási, a kulturális költségek adják, s itt a további csökkentés visszafordíthatatlan következményekkel járhatna. A vitában nagyon sok bírálat érte az adózást, főként a személyijövedelemadó- rendszert. Ezzel 'kapcsolatban kifejtette: a kormány tudatában van annak, hogy ez a fajta adózás még nem tökéletes. De értékelni kell azt, hogy másutt — például Görögországban, Törökországban — hasonló jellegű adórendszert csak ugrásszerű, 45—50 százalékos, vagy ■még nagyobb infláció egyidejű megjelenésével tudtak bevezetni. Nálunk pedig az árszí nvonal-emelkedés mindössze 1 százalékkal lett magasabb a számítottnál. A szerkezet a talaki tussal kapcsolatban Hoós János ismét elismerte, hogy kevés javulás történt, de hangsúlyozta, hogy az elmúlt egy év nagyon rövid idő. Ugyanakkor javasolta más szempontból is átgondolni azt a tényt, hogy főként az alapanyaggyártó vállalatok járultak hozzá az export növekedéséhez. Igenis értékelni kell — hangsúlyozta —, hogy az alapanyagipar ki tudta használni a kedvező konjunkturális világpiaci helyzetet. Utalt arra is, hogy a kormány egy sor olyan lépést tett, amely várhatóan felgyorsítja a strukturális változásokat. Jelentős ex- por tp rel e r enc i á k s zol gál j áh e célokat; intézkedések születtek a szénbányászat, a kohászat veszteségeinek felszámolására, a hatékonyság javítására; megtörténtek a kezdeti lépések a szanálási, a felszámolási eljárások érvényesítésére. Kétségtelen, hogy ezeket fel kell gyorsítani, amihez azonban ki kell építeni a megfelelő szociálpolitikai és más intézményrendszert is. A szociálpolitikai és az életszínvonallal kapcsolatos kérdésekre reagálva a tervhivatal elnöke rámutatott: a kormány tudatában van annak, hogy itt prioritást, kedvezményeket csak bizonyos pontokon lehet adni. Ahol 1989-ben valószínűleg mindenképpen lépni kell: az egészségügyben és az oktatás területén dolgozók jövedelempozíciójának javítása. A tervben kétmilliárd forintot különítettek el ilyen célra, várhatóan ez a két terület fog elsőbbséget élvezni. Végezetül egyetértett azzal a javaslattal, hogy a kormányzat gondolja át a hároméves terv lehetőségét. Határozathozatal következett. Az elnöklő Horváth Ixijos együttesen kívánta megszavazni a két témakört felölelő előterjesztést. Képviselői indítványra ettől elállt, újra, ezúttal már külön-külön szavaztak a kormány stabilizációs gazdasági programja első évének végrehajtásával foglalkozó beszámolóról, illetve az 1989. évi gazdaságpolitikai feladatokról. Az Ország- gyűlés először kétséget kizáró többséggel tudomásul vette az Országos Tervhivatal elnökének beszámolóját és a felszólalásokra adott válaszát, majd — ugyancsak nagy többséggel — az 1989. évi gazdaságpolitikai feladatokat, az „A” változat mellett foglalva állást. Villányi Miklós előterjesztése A napirendnek megfelelően ezután Villányi Miklós pénzügyminiszter terjesztette elő a vállalkozói nyereségadóról szóló törvény- javaslatot, valamint az ehhez és a magánszemélyek jövedelemadójának módosításához kapcsolódó átmeneti rendelkezésekről szóló törvényjavaslatokat. Villányi Miklós bevezetőben elmondotta: második olvasatban van terítéken a nyereségadó-törvény. Ezúttal egy átdolgozott, kiegészített, tartalmában, szerkezetében, nyelvezetében is jelentősen módosított törvényjavaslat került a képviselők elé. Utalt arra, hogy írásos anyagot bocsátottak a képviselők rendelkezésére, ösz- szefoglalva a változásokat a korábbi javaslathoz képest. Ugyancsak írásos tájékoztatót készített a Szociális és Egészségügyi Minisztérium a társadalombiztosítási járulék jövő évi feltételeiről, valamint az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal a bér- és keresetszabályozás 1989. évi rendjéről. Ez utóbbiban néhány ponton változott a jövő évre tervezett rendszer. A bérmechanizmus további liberalizálása érdekében az Országos Érdekegyeztető Tanácsban létrejövő, a bérnövelési maximumra vonatkozó ajánláshoz a kormány nem kapcsol szankciót. Ez azt jelenti, hogy a bérmechanizmus semmilyen átlagbérszabályt nem tartalmaz. X vezetői érdekeltségi rendszer további jelentős liberalizálása érdekében a jövőben a munkáltató határozhatja meg a prémiumfeladatot és a prémium mértékét. A vállalkozói nyereségadótörvény-javaslat a parlament ülésén elhangzottakat figyelembe véve nem tartalmaz végrehajtási rendeletet. Mindössze két kérdésben kap a kormány felhatalmazást külön rendelet alkotására. Az egyik a gyorsított amortizáció, a másik az elmaradott térségekben működő adóalanyoknak nyújtható nyereségadó-kedvezmény szabályozása. Mindkét adókedvezményre az a jellemző, hogy a feltételek változása következtében a kedvezmények tartalma és mértéke változhat. Ezért a miniszter javasolta: kapjon felhatalmazást a Miniszter- tanács arrg, hogy ezeket külön rendeletben szabályozza. Az adókedvezmények száma növekedett, ezek közül jelentősebb az élelmiszerkiskereskedelem 40 százalékos kedvezménye. A kedvezmény kiterjed a sütő- és tésztaiparra is. Bővül az adókedvezményre jogosító közszolgáltatói, kulturális és egészségügyi tevékenységek köre is. A hangfelvétel-készítés és -kiadásra teljes egészében, míg a videofelvétel-készítés és kiadásból a kulturális értékű felvételekre is vonatkozni fog az adóvisszatartási lehetőség. A törvényjavaslat legtöbb vitát kiváltó pontja az adó mértéke volt. Már az októberi ülésszakon is ez volt a törvényjavaslat tárgyalásának kritikus pontja. A terv- és költségvetési munkák előrehaladásával egyértelműen igazolódott: 1989-re az előterjesztettnél magasabb adómérték indokolt, sőt, további költségvetési egyensúlyt javító intézkedésekre is szükség van. Az 1989. évi állami költségvetés és államháztartás rendkívül nehéz helyzetben (Folytatás a 3. oldalon) PARLAMENTI JEGYZET Mégsem durrognak A Parlament folyosóján az ország- gyűlés ülésszaka alatt jelképesen ott durrognak azok a riasztófegyverek és gázpisztolyok, melyek engedélyezését törvényerejű rendeletben biztosította volna az Elnöki Tanács. Ügy volt, hogy Szilveszter éjszakáján — új év hajnalán — már a riasztópisztolyok hangja is belevegyülhet az általános ünneplésbe, aztán most úgy van, hogy mégsem. Az engedélyezést az Elnöki Tanács a közvélemény nyomására felfüggeszti. Mik is ezek a „harci eszközök”, melyektől olyannyira idegenkedik az ország? — kérdeztem Horváth Jánost, a Belügyminisztérium sajtóosztályának vezetőjét. A válaszból kiderül, hogy ezeknek az önvédelmi szerkentyűknek talán nagyobb a füsitje mint a lángja. — A legfontosabb talán az, hogy a riasztópisztolyok és a gázpisztolyok még átalakítás után sem alkalmasak emberélet kioltására — kezdte a bemutatásukat a BM sajtófőnöke. — Ügy tűnik, a hír nagyobb riadalmat keltett, mint maga a fegyver keltene, a riasztófegyverek legalábbis azt jelzi a hallatlan nyilvánosság és a tiltakozások élénksége. A gázpisztoly hatása például tíz—tizenöt perces erős könnyezés, amely magától elmúlik. Ugyanezt a hatást lehet elérni mondjuk a támadó szemébe fújt hajlakkal, csakhát a spraynek nincs pisztolyformája. Ma már cSak azt látjuk, hogy a gáz- és riasztófegyverek bevezetése ellen több ezer ember tiltakozik — de legalább ennyien voltak azok is, akik korábban azt kérték, hogy legyen lehetősége az önvédelmi eszközök tartásának, őket azonban nem kísérte ilyen nagy nyilvánosság. Mondhatjuk tehát, hogy a bevezetés is a közvélemény egy részének kívánságára történt volna. Egyébként az egész szabályozás úgy került szóba, hogy eddig alacsonyabb szintű belügyminiszteri rendelet tett itt rendet, és teljesen egyet lehetet éreni azokkal, akik azt kérték, hogy egy ilyen nagy horderejű kérdésben, mint a fegyverek tartásának szabályozása, az Elnöki Tanács alkosson törvényerejű rém deletet. Megszületett, és a lényege egy adminisztrációs könnyítés: a nyilvántartás decentralizálása a megyei főkapitányságokra és a rendőrkapitányságokra. Tehát a rendeletkomplexumból csak a gáz- és riasztópisztolyok engedélyezését kellett felfüggeszteni, személyes véleményem szerint azért, mert társadalmunk azzal barátkozott meg, hogy nálunk nincs általános fegyver- tartási jog, és attól tartanak, hogy ebben az irányban tettünk volna lépést a gáz- és riasztófegyverek engedélyezésével. Miután a televízió szinte állandó vendége az Onszággyűlés programjainak, azok akik figyelemmel kísérik a műsort, szinte a Parlament falai között érzik magukat. Tegnap délelőtt a sajtóiroda legtávolabbi zugában felber- regett egy elhagyott telefonkészülék, és valaki Berecz Annát, a híradó mun- kátársát kérte. Nos, egy tévénéző volt, aki éles hangon kioktatta a kolleganőt, miként kell beszélni egy miniszterrel. Noha a „tettes” nem a szimpatikus és tisztelettudó Berecz Anna volt, vele csak az üzenetet küldte a telefonáló a férfi riporternek, hogy legközelebb ha egy miniszterrel készít interjút, vegye ki a kezét a zsebéből, híradó munkatársa végighallgatta az •illemtanleckét, és mi mást tehetett volna, — átadta az üzenetet. Palágyi Béla
