Szolnok Megyei Néplap, 1988. november (39. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-03 / 263. szám

Ülést tartott a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága

(Folytatás az 1. oldalról)

vehetett részt érdemben a politika kialakításában. Így nem érezte, és most sem érzi magát felelősnek az elmúlt másfél évtizedben előfordult rossz döntésekért, a meglévő hibákért és azok következményeiért.

Zavarok vannak pártunk és a tömegek közötti viszonyban. A munkásosztály jelentős rétegeivel, főleg a párttag munkássággal nem voltunk képesek érdemi párbeszédet folytatni a belpolitika nagy jelentőségű témáiról. Az értelmiséggel az elmúlt egy-másfél évtizedben pártunk nem volt képes felkutatni a megváltozott körülményeknek megfelelő kapcsolatépítés hídjait. A mezőgazdasági dolgozók továbbra is kötődnek a párt politikájához, az agrárpolitika közösségi és emberi vonásai miatt. Belpolitikai helyzetünk egyik jellemzője, hogy a mezőgazdasági dolgozók és az agrárszektor ma társadalmi stabilitásunk egyik fontos tényezője.

Az ifjúság sorsa a nemzet jövőjének kulcskérdése. Ebből következően meghatározó jelentőségű a szocializmus jövőbeli fejiődése szempontjából. Jelentős korosztályok az elmúlt tíz évben, a gazdasági stagnálás, az életkörülmények romlása, a társadalmi feszültségek növekedése idején váltak felnőtte. E korosztályoknak ezért elsősorban negatív, tapasztalataik vannak társadalmunkról. Történelmi felelősségünk tehát, hogy „ifjúságpárti” politikát folytassunk.

A továbbiakban az előadó az egypártrendszer—többpártrendszer kérdéseiről, az alternatív útkereső törekvések szerepéről szólt. Az alternatív útkeresések egyik meghatározó tényezője ma az, hogy a párt által az elmúlt másfél évtizedben folytatott gazdaságpolitikai gyakorlat mindinkább eltávolította az országot a világfejlődés fő folyamatától. Ez az életszínvonal nagymértékű csökkenéséhez vezetett, s a gyakorlat nem tudott a nemzet számára szilárd jövőt ígérő perspektívát nyújtani.

Nem az a gondunk valójában. hogy létrejönnek az alternatív szerveződések, áa- nem az, hogy ez ilyen súlyos feszültségek közepette történik. Ezért jogos bírálatok. kritikák fejeződnek ki a megalakuló új szervezetekben is, s ezért keresik válaszaikat hangsúlyozottan a párttól eltérően. A helyzet megváltoztatásának legfőbb eszköze: a társadalmi feszültségeket kiváltó gazdasági helyzet megváltoztatására irányuló gazdaságpolitikai fordulat végrehajtása.

Vegyes tulajdonú piacgazdaság

A szocialista építés sajátos magyar útjának kiemelkedő állomása az 1968-ban bevezetett magyar gazdaságirányítási reform — mondotta ezután. — Nálunk ezzel kezdődött meg a történelmi szakítás a Sztálin nevével fémjelzett gazdasági modellel. és fél évtizedre minden addiginál gyorsabb gazdasági fejlődés feltételei teremtődtek meg. Nem szakítottunk azonban a történelmileg kialakult politikai rendszerrel, s a gazdasági modell egészével sem. Nem kapott érdemi figyelmet az új szocializmus-felfogás kialakítása, a szocialista viszonyok közötti korszerűsödés elméleti és gyakorlati problémáinak tisztázása, az érték- rendszer megújítása. A politikai intézményrendszer számottevően nem változott meg, a párt sem újult meg teljesen. A gazdasági reformfolyamat megtorpant, sőt erőteljes visszarendeződésnek voltunk a tanúi. A programok szintjén megfelelő belpolitikai elhatározások fogalmazódtak meg. de többnyire elmaradt a végrehajtásuk. A pártpolitika a folyamatosságot és a folytonosságot hangsúlyozva, a konfliktuskerülő politika gyakorlatát követte.

E helyzet gyors ütemű, radikális megváltoztatása már megkezdődött. A gazdasági reformfolyamat felgyorsításával rövid időn belül el kell érni, hagy visszafordíthatatlan, gyökeres megújulás menjen végbe a gazdaságirányítás egészében. A reform kulcskérdése a piaci viszonyok következetes érvényesítése. Ott kell az államnak megjelennie, ahol a

piac szabályozó szerepe nem érvényesül.

A vegyes tulajdonú piac- gazdaság kiépítése nélkül nem valósítható meg a pártértekezlet állásfoglalása, s nem lehetünk képesek korszerűen működő gazdaság megteremtésére. A magániu- lajdon tartós, szilárd része a tulajdoni rendszernek,

megfelel az átmeneti társadalom természetének. A magántőke nem válik meghatározó részévé az újratermelési folyamatoknak, hanem azok továbbra is a társadalmi teke dominanciáján nyugszanak.

Az előadó ezután továbbfejlődésünk kulcskérdéséről szólt, arról, milyen gyorsan tudjuk hatékonnyá tenni a társadalmi tulajdont. A hatékonyság követelményét szigorúan érvényesíteni kell. A hatékony társaHalmi tulajdonformák megteremtésében fontos lépés a társasági törvény.

Ezután Berecz János hangsúlyozta: a gazdasági. reform tervezett további lépései, így a költségvetési reform, a bérreform, a hatékony foglalkoztatási feltételek megteremtése nélkülözhetetlenek a gazdaságpolitikai fordulat végrehajtásához. Egyidejűleg fel kell gyorsítani annak a szociális védőhálónak a kiépítését, amely a foglalkoztatási feszültségek enyhítéséhez, a munkanélküliség kezeléséhez szükséges. A gazdasági reformlépések sikere — a gazdaság teljesítménye és a közhangulat közötti rendkívül szoros ösz- szefüggés miatt — a jövőbeni belpolitikai helyzetet alakító döntő fontosságú ténve- ző.

Reális nyilvánosság szükséges

A társadalmi közvélemény ilyen állapotának döntő oka, hogy hosszú éveken át a párt vezető szerepének egyoldalú hangsúlyozása a mindenhatóság látszatát keltette, továbbá közelebbről az elmúlt másfél évtizedben a magyar társadalom előtt a gazdaságra vonatkozó lényeges információk nem kerültek napvilágra.

Egyszerre kell tehát hozzákezdenünk a továbbra is áldozatokat követelő gazdaságpolitikai fordulat megvalósításához és a tényleges gazdasági helyzetnek, a tényleges választási lehetőségeknek a társadalommal történő megismertetéséhez.

Berecz János ezek után rámutatott: A politikai nyilvánosság gazdagítása olyan elhatározott szándékunk, amelyet a pártértekezlet megerősített. Változatlanul fontos törekvésünk, hogy az újságíró társadalommal

partneri viszonyt építsünk ki és tartsunk fenn. A saját

törvényei szerint működő, politikai tényezőként színre lépett sajtó megfelelő helyzethez, szerephez jusson a kibontakozó demokratikus közéletben.

Politikai közéletünket irritálja, a közvélemény hangulatát rontja ugyanakkor a nyilvánosság bizonyos eltorzulása. Mindnyájan érzékeljük, hogy egy-egy markáns kisebbség visszaél a sajtó — különösen a rádió — hatalmával. Közöttük többségben párttagok vannak. Nem engedhető meg, hogy e szűk réteg saját nézeteinek egyoldalú súlykolásával haneu- lati nyomást gyakoroljon a társadalomra. Akarva vagy akaratlanul megzavarják, dezorientálják a közvéleményt, rontják a reformfolyamat esélyeit, mert a politikai türelmetlenség erősödéséhez járulnak hozzá, s mindezzel rombolják a pártós a társadalom közötti viszonyt. Kénytelenek leszünk ellensúlyozni ezt a torz gyakorlatot.

Egyelőre még nem tisztázott kérdés, hogy a társadalmi élet különböző súlyú és eltérő politikai orientációjú szereplőit a teljes egyenlőség elvén kell-e az állami tömegkommunikációs fórumokhoz juttatni, vagi' azok a saját eszközeikre alapozott nyilvánossággal rendelkezzenek. Miután itt politikai kérdésről van szó, annak megválaszolásához a politikai érdekeknek kell meghatározónknak lenni.

Berecz János ezután a párttagság politikai cselekvőképességéről szólt. Szembe kell néznünk azzal a ténnyel — hangsúlyozta —, hogy az MSZMP 816 ezer tagja nem lehet egységes. A pártegység mechanikus értelmezése lenne, ha a tagság egésze iránt az azonos gondolkodásmód, a megközelítések azonossága és az érdekek felett állás követelményét támasztanánk. A különbséget önmagában véve nem lehet negatívan értékelni. Ha az alapkérdésekben ugyanis ez a több mint 800 ezres párttagság egyetért, akkor joggal tarthat igényt arra, hogy valóságos politikai pártnak tekintsék, és annak megfelelően eredményesen működjön. Ezen belül azonban vannak és lehetnek különbségek még a pártpolitikai kérdésekben is. Van azonban a párttagságnak egy olyan sokszázezres összefogott közössége, amely nemcsak a néhány alapvető kérdésben ért egyet, hanem sokkal szélesebben is. Elfogadja, támogatja és meg akarja valósítani a pártértekezlet programját. Ez nagy erő! Általa a párt ma is képes arra, hogy megvalósítsa a pártértekezlet állásfoglalásából eredő feladatokat.

Párbeszéd és szövetség

Ismeretes, hogy a Központi Bizottság a platformszabadság politikai és szervezeti feltételeire vonatkozó kérdések vizsgálatára bizottságot hozott létre. A platformot úgy foghatjuk fel, hogy az a párttagok egy csoportjának egy adott kérdésben, bizonyos ideig tartó nézet- azonossága és véleményközössége. Ez azonban nem ölthet szervezeti, szerveződésig intézményesülési szándékot vagy formát, és nem sértheti a demokratikus centralizmus elvét. Pártunk történelmi tapasztalata, hogy a legjobb politikai irányvonal sem valósítható meg szilárd, következetes, kellő politikai összefüggés nélkül. Az ösz- szefogás természetesen nem személyek közötti egyezség, hanem elvi alapon vállalt politikai közösség. A párt fő erejének azonban kiváltképpen rendelkeznie kell azzal a készséggel, hogy politikai platformján — a társadalom minden rétegéből éoítkező pártként — lehetőséget teremtsen a párbeszédre, szövetségre a kölcsönösen elfogadott elvek alapján a reform iránt elkötelezett kommunista, a párton kívüli haladó szocialista, baloldali demokratikus - népi-nemzeti indíttatású erők és az egyházak között.

Mindehhez meg kell fogalmaznunk a politikai együttműködés, közmegegyezés új tartalmát a megváltozott körülmények között.

Az előadó ezek után felvázolta, mi tekinthető ma az összefogás alappillérének. Ezek közé sorolta:

1. A hatékony piacgazdaságnak, a vállalkozási lehetőségeknek a megteremtését, amelyek létrehozhatják a nemzeti felemelkedés gazdasági alapjait; önálló arculatú, a nemzeti érdekekre épülő gazdaság- és társadalompolitika kialakítását, amelyre alapulhat határozottabb nyitásunk a világ felé;

2. A társadalmi önszerveződés jogának, mint a szocializmus elidegeníthetetlen elemének érvényesítését a politikai pluralizmus viszonyai között, amelynek keretében a szocialista társadalom új fejlődési útjának a magyar társadalom érdekeit érvényesítő, az összes haladó, baloldali, demokratikus,

nemzeti és humanista törekvést kifejező erő együttműködésének a megvalósítása;

3. Olyan szálárd alkotmányosság kiépítését és szavatolását, amely a biztonságos jogrendnek, a jogállamiságnak az alapja, és magába foglalja a demokratikus politikai rendszer működésének keretein belül a párt, a kormány, a különböző érdekképviseletek, a társadalmi-politikai mozgalmak

együttműködésének törvényes szabályait;

4. A szocializmus megújítására törekvő valamennyi ideológiai áramlat együttes

politikai programalkotó lehetőségeinek elismerését, beleértve a nem marxista világnézetű, így a vallásos emberek aktív közreműködési lehetőségét , is. a társadalmi gyakorlat alakításában.

Elvileg nyitott kérdés, hogy az új nemzeti összefogás milyen politikai intézmények létrejöttét eredményezheti. A pártértekezlet állásfoglalásának megfelelően az MSZMP azt vallja, hogy a politikai fejlődés adott szakaszában a pluralizmust az egypártrendszer körülményei között kezdjük meg kiépíteni.

Rugalmas cselekvési egység

Fontos és a közmegegyezés szemponjtából politikai megítélését kívánó belpolitikai fejlemény a társadalomban meglévő áramlatok, szerveződések kérdése. Egyelőre nehezen rajzolható fel az egyes mozgalmak, egyesülések arculata. Már ma is vannak az MSZMP ideológiájához, politikájához közelálló vonulatok — bár még meglehetősen fejletlenek és erőtlenek. Több olyan mozgalom jött létre, amelynek politikai meghatározottsága már nem látható egyértelműen, de jelenleg az MSZMP-től való távolság- tartás, bírálat jellemzi őket. Vannak olyan mozgalmak is, amelyek fogalmazványai, és magatartása arra utalnak, hogy nem szocialista társadalomban akarnak működni.

Üj fejleménynek tekinthetjük, hogy a különböző mozgalmak közül néhánnyal a kormány részéről tárgyalások is kezdődtek. Az is figyelemre méltó, hogy egyes szerveződések adott esetben politikailag felelős magatartást tanúsítottak a rend és a törvényesség betartásával, például október 23-án. Ez azonban nem jellemző minden szerveződésre. Általában továbbra is megfontolt álláspontot s differenciált magatartást célszerű egyidejűleg tanúsítani. Határozottabban kell törekednünk ugyanakkor arra, hogy az új szerveződésekkel kapcsolatban irányadó jelzéseket adjunk, és határozott magatartásunkat a társadalom nyilvánossága előtt tegyük.

A pártértekezlet állásfoglalása meghatározza a politikai rendszer fejlesztésére irányuló szándékainkat. Ma a demokratikus, pluralista intézményrendszer kiépítését az egypártrendszer körülményei között tartjuk lehetségesnek. Ez az állásponA vitában szót kért Grósz Károly is. Bevezetőben a Központi Bizottság mostani ülésének feladatáról szólt. Az a dolgunk — mondotta —, hogy tisztázzuk a pártmozgalmat foglalkoztató kérdéseket és politikai eszközökkel segítsük társadalmi programjaink, a gazdasági kibontakozás megvalósítását. Ezt célozza a párt egész politikája, amelynek kialakításában döntő szava van a Központi Bizottságnak. A Politikai Bizottság előkészíti ezeket a jelentéseket, szervezi azok végrehajtását, majd számot ad a megvalósítás tapasztalatairól. A Központi Bizottság a pártértekezlet óta több belpolitikai kérdést tárgyalt, mint korábban hosszú évek alatt, s erre az együttgondolkodás formálása céljából a jövőben is szükség lesz. A kérdések egy része politikai, más része ideológiai jellegű.

A Központi Bizottság nem vállalkozhat ideológiai tételek megfogalmazására, de arra igen, hogy az elméleti munka számára irányt mutasson. Ezzel együtt összegeznie, tisztáznia kell a politika által naponta felvetett új kérdéseket is. Ilyen kérdés a szocializmus fejlődési szakaszainak értelmezése, a vegyes tulajdonú gazdaság működése; az össznépi állam fogalma, a rendszer, a hatalom osztályjellege, az egy- vagy többpártrendszer.

A főtitkár ezek után a gazdasággal foglalkozva feltette a kérdést: lehet-e rövid idő

alatt fordulatot elérni a termelési szerkezetben? Grósz Károly szerint ehhez évek, évtizedek kellenek, mert meg kell teremteni az anyagi feltételeket, alkalmazkodni kell a nemzetközi környezethez, és bizonyos termékekből jelentős tartalékokat kell felhalmozni. Mindezt külföldi, például angliai tapasztalatok is alátámasztják. Nem fogadható el ugyanakkor a termékszerkezetváltás lassúsága. Évente a termékek 3,5 százaléka tekinthető újnak. 3—3,5 százaléka pedig felújítottnak. Ez azt jelenti, hogy a termékeknek évente mindössze 7—8 százalékában valósul meg a korszerű szerkezetváltás. Nem nehéz kiszámolni, mennyi idő alatt jutunk el a 100 százalékig. Márpedig, ha több korszerű termékünk lenne, akkor többet tudnánk eladni a világpiacon. A fp akadály nem a nemzetközi befogadó- képesség, hanem hazai kapacitásunk gyenge kihasználása.

Grósz Károly szólt a költségvetési kiadások csökkentésének szükségességéről, amelyet azonban a realitások alapján kell megítélni. Rámutatott, hogy Magyarországon a közigazgatási apparátus a foglalkoztatottaknak még 2,5 százalékát sem teszi ki, ami nemzetközi összehasonlításban is igen alacsony szám. Ez az apparátus alulfizetett, s ezzel is magyarázható. hogy nem dolgozik olyan hatékonyan, ahogyan kellene. Mindehhez még azt

legesités után a reformterv az Országgyűlés elé terjeszthető. Közben a gazdálkodás új rendjére felkészíthető dolgozó társadalmunk is. így az egész folyamat jövő év végével lezárulhat, és 1990. január 1-jével életbe léphet a gazdálkodás átfogó reformja.

— Fel kell gyorsítani a pártértekezlet programjára épülő ieladatterv megvalósítását is. Ennek keretében kell megvalósítani a párt belső reformját. Az alapszervezetek helyének, szerepének és feladatának tisztázása, a párt szerveződése új elveinek kidolgozása a platformszabadság meghatározása lassan halad, hiszen látható, hogy az események ennél gyorsabban alakulnak. Célratörő, nem elsietett, de gyorsabb munka szükséges.

— A párt új munkastílusának mielőbb a napi politikai munkában is markánsan jelentkeznie kell. Az apparátusok átszervezése megkezdődött, azonban több helyen — így a Központi Bizottság mellett — ez a munka még nem fejeződött be. Célul kell kitűznünk — a párt akcióképességének erősítése miatt is —, hogy 1983. december 31-ével mindenhol fejeződjön be az új szervezet kialakítása.

— Olyan akcióprogramot kell kialakítani, amely az alapszervezetekre és középirányító pártszervekre, illetve a párttagság széles rétegeire irányul, és elősegíti a íeladattervből következő, előttünk álló feladatok megvitatását és meghatározását.

A párt akcióképességének növelése érdekében radikális változtatás szükséges a kádermunkában hosszú idő óta tapasztalható fogyatékosságok, a többi között elsősorban a szubjektivizmus megszüntetése. Ez a folyamat a párttagság tömegeinek alulról jövő nyomása eredményeképpen elkezdődött. Támogatnunk kell a párttagságot abban, hogy rátermett és tehetséges embereket állítson, válasszon a vezető posztokra.

Az MSZMP tagsága a májusi pártértekezleten kifejezte, hogy hű a csaknem 100 éves magyar szociáldemokrata munkásmozgalom és a 70 éve létező kommunista mozgalom legjobb hagyományaihoz és képes a szocializmus megújulásának élére állni, a társadalmunk sürgető és sorsfordító céljaink megfogalmazására — zárta beszédét Berecz János.

is hozzá kell tenni, hogy fejlesztési elképzeléseink — a gazdaságban, a diplomáciai kapcsolatokban, az idegen- forgalomban, a parlamenti munkában, az oktatásban az egészségügyben — ugyancsak jelentős költségvetési kiadásokat igényelnek.

A főtitkár ezek után kiemelte, hogy politikai gyakorlatunkat. amely bizonyos értelemben megcsontosodott, korszerűtlenné vált, a változó viszonyokhoz igazodva, fejleszteni kell. Eközben foglalkozni kell napi súlyos gondjainkkal, el kell viselni az átrendeződéssel törvényszerűen együttjáró negatív jelenségeket, s ki kell dolgozni egy 15—20 évre szóló stratégiát. Ezen a Központi Bizottság megbízásából egy munkacsoport dolgozik Pozs- gay elvtárs vezetésével. Mindemellett fejleszteni keil azt a munkakultúrát, amely- lyel egy demokratikus berendezkedésű állam képes meghaladni tegnapi önmagát.

Ismert az úgynevezett „Demokrácia” csomagterv, amelyet a közeljövőben a Parlament elé terjeszt Pozs- gay elvtárs. A program szerint — talán annál még gyorsabban is — folyik a kormány átalakítása. Gazdasági elképzeléseinket a kormányprogram tartalmazza, működik egy reformbizottság. A kormánynak van programja a nemzetközi gazdasági és politikai kapcsola(Folytatás a 3. oldalon)

tunk azonban jelenleg nehéz próbatétel előtt áll. Ennek kulcskérdése, hogy a Központi Bizottság:

1) Élére tud-e állni a folyamatoknak és képes-e a fő politikai irány megtartására. Társadalmi valósággá tudja-e váltani a pártértekezlet elhatározását magába foglaló programot, a fordulat, a reform, a megújulás programját;

2) A társadalom számára elfogadhatóan tudja-e értelmezni a politikai pluralizmus koncepcióját, s következetesen tud-e ragaszkodni megvalósításához;

3) Képes-e elviselni és kezelni a politikai önkifejezés igényére épülő szerveződéseket, megegyezésre jutni egyesekkel, s harcolni másokkal;

4) Képes-e rugalmas cselekvési egység létrehozására a párton belül, amely más haladó párton kívüli erőkkel szövetségben működik.

Tudatában kell lennünk, hogy a politikai rendszer reformjának a folyamata a pártra is kihat. Ezért a párt politikájának dinamizálásához, cselekvőképességének erősítéséhez kapcsolódva sürgető feladataink vannak.

— Fel kell gyorsítani a

gazdasági reformfolyamatokat, így a tulajdoni reformot, a költségvetési és bérreformot, a gazdasági érdek- egyeztetés kiépítését, amelyek nélkülözhetetlenek a

vállalati és az egyéni érdekeltség következetes megteremtéséhez. Célszerűnek látszik egy függetlenített reformbizottság felállítása a

kormány mellett, amely rövid időn belül konkrét javaslatokat készít el, — melyek féléven belül kidolgozhatok. További néhány hónapos vitán alapuló végGrósz Károlv felszólalása