Szolnok Megyei Néplap, 1988. november (39. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-24 / 280. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988. NOVEMBER 24. A munkanélküli segély Ne csábítson, segítsen II dolgok jelenlegi állása — és a Tervgazdasági Bizottság döntése — szerint január elsejétől Magyarországon is lesz munkanélküli segély. Pontosabban fogalmazva, a jövő év elsejétől már nálunk is nevén nevezzük azt. amit eddig más névvel illettünk. Foglalkoztatáspolitikai eszközrendszerünkben ugyanis már eddig is „élt” két olyan intézmény — a felmondási idő meghosz- szabbítása és az elhelyezkedési támogatás — amelyek burkoltan bár, de a segély szerepét töltötték be. Hogy miért, miféle megfontolások alapján neveztük őket mégis másként, arra egyszerűen kár már szót vesztegetni. Javában tart a vitája annak a rendelet-tervezetnek, amiben a Minisztertanács szabályozni kívánja a segély rendszerét. (A napilapok nemrég közölték ennek kivonatát.) Társadalmi és tömegszervezetek, szakmai közösségek véleményezik, hogy aztán így álljon össze a végleges változat. A Szolnok megyében működő Foglalkoztatáspolitikai Koordinációs Bizottság a múlt hét közepén vitatta meg az anyagot, s véleményét eljuttatja a kormányhoz. Minden munkanélküli segélyrendszernek azt kell leg- elsőbben tisztáznia, hogy kiket tekint munkanélkülieknek, illetve közülük kiket von be a segélyezésbe. Ebben a kérdésben a kialakulóban lévő magyar gyakorlat elfogadja azt a nemzetközi életben honos megfogalmazást, miszerint munkanélküliek mindazok a munkavállalási kor alsó határát (hazánkban 15 életévet) elért személyek, akiknek nincs jövedelmet biztosító munkájuk, de keresnek ilyet, és készen is állnak a munkavégzésre. Ezeken a széles határokon belül az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal (ÁBMH) tervezete lényegesen szűkebben vonja meg a segélyre jogosultak körét, s nem adja meg állampolgári jogon — tehát automatikusan — a segélyt. (Lényeges ehhez hozzátenni, hogy a jelentős szűkítés azokban a fejlett tőkés országokban is honos gyakorlat, ahol a segélyezésnek a mienknél nagyobb múltja van.) A vitára bocsátott tervezet a rendelet hatályát azokra szándékozik kiterjeszteni, akiknek már legalább két évnyi munkaviszonyuk van. Ez azt jelenti, hogy kirekeszti az ilyen módon segé- lyezhetők közül a pályakezdőket, s egyáltalán a fiatalabb generáció jelentős részét. Azt a korosztályt, amelyik egyébként is kiszolgáltatottabb helyzetben van az átlagosnál. Az ÁBMH álláspontja velük kapcsolatban az, hogy az érintett fiatalok ne munkanélküli segélyből kezdjék az életüket és pályájukat. Az ő gondjaikat más eszközökkel kell megoldani. Például támogatott átképzéssel, tanulással egybekötött munkavégzéssel, a gyakornoki rendszer szélesítésével és másokkal. Erre már Szolnok megyében is van néhány jó kezdeményezés. Kérdés persze, hogy ezek a más eszközök miként, milyen hatékonysággal jutnak majd el minden érintetthez. A már említett, múlt heti bizottsági ülésen a megyei KISZ-bizottság jelenlévő képviselője hangsúlyozta: az ifjúsági szövetség alapvetően egyetért ezzel a kormányzati állásponttal, viszont garanciákat vár arra, hogy ily módon biztosítani lehet minden munka nélkül lévő pályakezdő és fiatal egzisztenciáját, legalább a létminimum szintjén. Ez a kérdés azért is különös aktualitású, mert megyénkben csökken a vállalatok igénye a pályakezdők iránt, az iskolát be nem fejezett fiatalok munkavállalási lehetőségei pedig teljesen beszűkültek. A munkanélküli segély a javaslat szerint csak korlátozott ideig, 365 napig jár. Megszakítások esetén ez három évig húzható el, azt követően azonban megszűnik a jogosultság. Mi lesz azután? A kérdés annál is inkább jogos, mivel azt várjuk gazdaságunktól, hogy végre felgyorsuljon a szerkezetváltás folyamata, s ebben az esetben növekvő és elhúzódó munkanélküliséggel számolhatunk. A munkaügyi kormányzat azt mondja, hogy a segélyjogosultság lejárta után a szociálpolitikának kell átvennie a terepet. Csakhogy, szociálpolitikánk mai állapotában egyszerűen nincs abban a helyzetben, hogy ezt felvállalhatná. Hallunk ugyan szórványos híreket arról, hogy folyamatban van a szociálpolitikai reform kidolgozása, de hogy valóban alkalmas lesz-e vajon a segély nélkül maradók gondjainak enyhítésére — megoldására! — azt majd csak a gyakorlatból tudhatjuk meg. Bár a költségvetés magára vállalta az első esztendő segélyalapjának finanszírozását, hosszabb távon felvetődik a kérdés, hogy honnan legyen pénz erre a célra. Azokban az országokban, ahol már kialakult gyakorlata van a munkanélküli segélynek, általában a munkáltatók és munkavállalók maguk teremtik meg a szükséges alapot, s ehhez járul — esetleg — a költségvetés támogatása. Arra is van példa a nemzetközi gyakorlatban, hogy a szakszervezetek vállalnak szerepet a segélyezésben. A magyar rendszer három forrásból építkezik. Ez számunkra azt jelenti, hogy 1990-től keresetünk egy részét — a mostani tervezet szerint 0,5 százalékát — az önálló Munkanélküli Segély Alapba fogjuk befizetni. E kötelező munkanélküli biztosítás mellett a munkáltatók is bérarányosán járulnak hozzá az anyagi terhek - hez, míg a költségvetésnek vélhetően a kiegészítő biztonsági tartalék szerepét szánja az ÁBMH. Magyarországon ma senki sem tudja pontosan megmondani, hogy mennyi a munkanélküli. A munkaügyi szervezetnek ugyanis csak a regisztrált — az észlelt — s nem pedig a tényleges munkanélküliségről van képe. Nem tudják, legfeljebb csak becsülni lehet, hogy mennyi az eddig árnyékba húzódó, rendszeres munkával nem rendelkezők száma, akik a segély hírére most vélhetően igyekeznek majd hallatni magukról. Nem tudhatjuk tehát, hogy a készülő jogszabály miféle folyamatokat indít be. A tervezet készítői a korlátokkal mindenesetre igyekeznek elhárítani egy azonnali, nagy inváziót. Alapelvként, célként fogalmazták ugyanis meg, hogy a segély a megszűnt jövedelem pótlását szolgálja csupán, s nem vállal fel más, távolabbi szociálpolitikai feladatokat. A szakemberek mindenesetre azt mondják, hogy nem várható január elseje után különösebben nagy se- gélyezetti tömeg megjelenése. Szó sincs persze arról, hogy egymagában a munkanélküli segélynek kell megoldania foglalkoztatási gondjainkat. A korábban „beüzemelt”- eszközrendszer többi eleme tovább működik, s együtt remélhetőleg hatékonyan segítik a munka nélkül maradók egzisztenciális biztonságának helyre- állítását. Miként azt is, hogy a munkaerőkínálat szerkezete jobban hozzá idomuljon a gazdaság elvárásaihoz és szükségleteihez, s ez a folyamat rugalmasan kövesse a gazdasági szerkezet változásait. L. Murányi [jászló Több búzafehérje készül Növelte a búzafehérje termelését a Budapesti Szeszipari Vállalat keményítő gyára, amely az idén a tavalyinál többet ad a hazai és a külföldi vevőknek az értékes anyagból. A diabetikus élelmiszerek készítésénél, különösen a cukorbetegek táplálékainál nélkülözhetetlen lisztjavító anyagból, az úgynevezett vitális glutinból az idén 105 vagonnal gyártanak, negyedével többet, mint 1987-ben. A termék nagyrészét, körülbelül 95—96 százalékát — a külkereskedelmi szervezetek közreműködésével — a konvertibilis elszámolású piacokon értékesítik. Különösen a holland vevő elégedett a gyár termékével, oda kerül a búzafehérje nagyrésze, kisebb mennyiséget vesznek meg svéd, svájci és angol kereskedők. A búzafehérjét sok helyen, különösen az északi országokban használják előszeretettel lisztjavítóként. Százéves a villamosenergia-szolgáltatás hazánkban Kandó Kálmán teret avattak Szolnokon Emlékülés a centenárium alkalmából Csomagolási program Szerződés a Tetra—Pakkal A világhírű NSZK-beli Tetra—Pak-cég és az országos Takarékpénztár — a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium közreműködésével — szerződéses megállapodásra jutott csomagolási program megvalósítása ügyében. A másfél év óta folyó tárgyalások nyomán nagy jelentőségű döntés született — erről tájékoztatta az MTI munkatársát Böjti Zoltán MÉM főosztályvezető-helyettes. A szerződés értelmében a partnerek közös vállalatot alapítanak, ennek keretében Magyarországon 2,3 milliárd forintos beruházást valósítanak meg a minden szempontból korszerű Tetra—Pak-technoló- giát alkalmazó nagyüzem létesítésére. Az előzetes tárgyalások nyomán a programba bekapcsolódott a Világbank leány- vállalata az IFC, amely induló tőkével is részt vesz a vállalat alapításban. A mintegy 900 millió forintos induló tőkéből a Tetra—Pak 60, az OTP 25, az IFC pedig 15 százalékos arányban részesedik. A beruházáshoz szükséges további 1,4 milliárd forintot a vegyes vállalat hitelekből fedezi, egyebek között az IFC-től vesz fel kölcsönt. Az új üzemet a M 7 -es és az M 1-es autóút találkozásánál, zöldmezős beruházásként valósítják meg. A korszerű termék lehetővé teszi a magyar exportkínálat javítását is, amennyiben megháromszorozhatják a korszerű dobozokban szállítót gyümölcslevek mennyiségét. kandó Kálmán' 1869-1931 A HAZAI VILLAMOSÍTÁS NAGY EGYÉNISÉGE. A VASÚTVILLAMOSÍTÁS ÚTTÖRŐJE ÁLLÍTTATTA A MAGYARORSZÁGI 7ZCEIÜ víll a nosenercm-szolg Altatás 100. evesen. A TITÁSZ SZOLNOKI ÜZEMIGAZGATÓSÁGA l 1988 Q A Tallinn mozi falán elhelyezett emléktábla Az 1880-as párizsi világkiállításon egy mátészalkai malomtulajdonos meglátta az akkori kor egyik legjelentősebb vívmányát, az áram- fejlesztő dinamót. Két évvel később beszerezte a gépi berendezéseket és elkezdd t áramot fejleszteni. Malmából kiindulva faoszlopokra feszített vezetéken saját lakásáig vitte az elektromosságot és néhány szénszálas izzót is felszerelt. Ez volt az első lépés. Ezt is felidézte tegnap Szolnokon Hatvani György, a Magyar Villamos Művek Tröszt vezérigazgatója. Ünnepeltek az energiaszolgáltatás dolgozói. Kettős ünnepet. Százéves a közcélú villamosenergia-szolgáltatás hazánkban és most 60 éves a szolnoki, Tisza-parti villamosenergia-telep. Délelőtt a Tallinn Mozinál felavatták Kandó Kálmán emléktábláját, valamint a mozi előtti teret a feltalálóról nevezték el. Ugyancsak emléktáblát avattak a Verseghy úton, a Titász Tisza-parti állomásának falánál. Délután a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban rendeztek emlékülést a Kandó Kálmán nevét viselő szolnoki szocialista brigádok képviselői és a Titász Szolnoki Üzemigazgatósága nyugdíjasai részvételével. Az emlékülés elnökségében foglalt helyet — többek között — Fenyvesi József, a Szak- szervezetek Megyei Tanácsának vezető titkára és Németh László, a városi párt- bizottság titkára. Bálint Ferencnek, a városi tanács elnökének üdvözlő szavai után Hatvani György, a Magyar Villamos Művek Tröszt vezérigazgatója tartott előadást a magyar villa- mosenergia-rendszer múltjáról, fejlődéséről. A múltat idézve szólt Szolnok villamosításáról Is. A megyeszékhelyen 1896ban világított először villany. A Scheftsik-féle malomban három gépegység szolgáltatta a villamos energiát a városnak. A századfordulót követően a villa- mosenergia-szoigáltatás megkezdődött a környező és a távolabbi településeken is; Abonyban 1907-ben, Török- szentmiklóson 1909-ben, Tiszafüreden 1911-ben, Jász- karajenőn 1914-ben, Űj- Kécskén 1921-ben, Kun- szentmártonban 1923-ban és Túrkevén 1925-ben. Az első világháború visszavetette a fejlődést, de 1925-ben már megkezdték Szandaszőlős, Tiszaföldvár és a Tiszazug villamosítását is. Az első nagyobb összefüggő rendszert 1928 novemberében helyezték üzembe. A salgótarjáni hőerőműből kiindulva 126 kilométer hosszúságú távvezeték táplálta a szolnoki, Tisza-parti állomás transzformátorát. Ez az állomás lett a központja az egész megye villamosításának, amely a harmincas években teljesedett ki. Hazánkban a villamos- energia-ellátást a Magyar Villamos Művek Tröszt huszonkét vállalata biztosítja, az Alföld középső és keleti részén a Tiszántúli Áramszolgáltató Vállalat végzi ezt a feladatot. 1951 óta szolgáltatja Szabolcs—Szat- már, Hajdú-Bihar és Szolnok megyében az elektromos energiát, valamint két megyeszékhely — Nyíregyháza, és Debrecen hőenergia-ellátásáról is gondoskodik. A szolnoki üzemigazgatóság villamosenergia csomópontjának üzembiztonságát jelentősen növeli majd a közeljövőben az Albertirsa— Szolnok, később pedig a Pakis—Szolnok közötti távvezeték is. Az üzemirányítás korszerűsítése érdekében számítógépes rendszert építenek ki — mondotta előadásában Hatvani György. A vezérigazgató előadását korreferátumok követték. Nagy Géza, a Titász vezér- igazgatója a Tiszántúl villamosításáról, Madarász Tibor, a Titász szolnoki üzemigazgatója pedig a szolnoki, Tisza-parti transzformátor állomásról beszélt. Emlékkiállítás is nyílt a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban az ünnepség keretében, majd ünnepi műsornak örvendhettek a villamosenergia-szolgáltatás szakemberei. — E — Az emlékülés résztvevői Hatvani György előadását hallgatják (Fotó: T. K. L.) Próbaúton a MÁV új villamos-motorvonata. Jövőre húszat állít forgalomba a MÁV, ebből a korszerű villamos-motorvonatból, melynek próbaútjára a Budapest —Cegléd vonalon került sor november 12-én. A Ganz-Mávag és a Ganz Villamossági Művek által kifejlesztett elektronikus vezérlésű vonatot az elővárosi és a városközi közlekedés lebonyolítására készítették. Az új villamos-motorvonatok elsőként a Budapest —Szob, majd a Budapest —Cegléd vonalon állnak forgalomba (MTI-fotó: Pataki Zsolt)
