Szolnok Megyei Néplap, 1988. november (39. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-21 / 277. szám
1988 NOVEMBER 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A hét filmjeiből Óh, Argentína! Van abban valami ijesztő, hogy a véletlen három olyan filmet sodor egymás mellé — vagy egymás után — a hazai mozik műsorára, amelyeknek több közös nevezőjük van. A legfontosabb talán, hogy „alulnézetből” látják a történelmet, lévén, hogy gyerekekről van szó, akiknek viszont fogalmuk sincs arról, hogy amit látnak, az a történelem része. Még tovább mutató az a tény, hogy a három film cselekménye az ötvenes években játszódik, a re- zonőrök mindben gyerekek. A szarajevói kisfiú apját — a Papa szolgálati útra ment — a sztálinizmus vádjával hurcolják meg, a pesti fiú, Tamás — Soha, sehol senkinek! — a „nép ellensége” sőt „imperialista” kém láthatatlan bélyegzővel vált láthatóan megbélyegzetté. A harmadik kisfiú — ő messzi, távoli földrészen nagyjából ugyanazokat élte át amelyeket európai társai — Juan- cito, argentin. Akad még más összefüggés is a három film között. Talán a legfontosabbak megértéséhez érdemes a „hely szellemével” megismerkedni. Argentínában a liberális erők, radikális szélsőségesek Peron elnök és felesége ellen fordulnak. A 11 éves Juancito családjában a nagybátyja, Miguel vallja magát „elvhű forradalmárnak”; de nagvon is „latinos” vérmérsékletű ez az ember — civilben kereskedő — csupán árnyalatok választják el attól, hogy egyszerűen szerepjátszónak nevezzük. Történelmi tévedése; a A gyapjúból és más állati szőrökből készült nemez a legősibb textilféle. A fonás és a szövés ismeretét megelőzően jelenhetett meg valamikor a kőkorszakban. A közép-ázsiai nomádnépek találmánya volt, s csak később honosodott meg a letelepült életmódot folytatók között. A pásztomépek számára évszázadokon át a legfontosabb anyag volt. Nemezből készült sátraik külső burkolata és belső berendezése : takaróik, szőnyegeik, nyereg alá való izzasztóik, köpönyegjük, süvegük, lábbelijük. A ránk maradt történeti adatokból kiderült, hogy a nemezkészítés Európában és Ázsiában egyaránt ismert volt a Balkántól és Anatóliától kiindulva egészen Mongólia keleti határáig. (Amerikában és Afrikáminden áron történjék valami — persze lehetőleg olyasmi, melynek ő van a középpontjában — óhajából táplálkozik. Az „óhaj” meglehetősen körülíratlan, de azért felismerhető, melyik a legfontosabb szélirány. A tengerentúlra a vén Európa keleti feléből igen megszépítve jutnak el a dolgok, jobbára csak a magasztos eszmék. Európa már sínyli a sztálinizmust, a dél-amerikai ország radikálisai pedig egyenesen követendőnek tartják a modellt. Miguel — talán jelleméből is következtethetünk erre — nem kommunista, tehát az Xsodoro Blaisten írta film még árnyalataiban sem arról szól, hogy a sztálini „gondolat” hogyan tette tönkre más országok munkásmozgalmát. Miguel szerepét még a nyiladozó értelmű kamasz is megkérdőjelezi, pedig rajongásig szereti nagybátyját, jobban ragaszkodik hozzá, mint a saját apjához. Mélyen megrázza ugyan amikor „a forradalmár” börtönbe kerül, de egyre inkább belátja, az a „harci módszer”, amelyet a nagybátyja folytat, nem vezet sehová. Juan Jósé Jusid a film rendezője nagy szeretettel, kiváló lélektani megfigyelésekkel mutatja meg a gyerek szenvedéseit, kétségeit, majd önmagára találását. Jelkép értékű, hogy Juancito hogyan találja meg a fel- nőttéváláshoz vezető értelmes utat egy munkásszínjátszó csoportban. — ti — ban valamint Ausztráliában sohasem készítettek nemezt, holott az ott tenyésztett juhok gyapja kiváló alapanyagul szolgált volna.) A nemezről szóló első írásos emlékünk Fa Hien buddhista zarándoktól származik, i.e. 999-ből. Középázsiai köznépi viseletként említi. Nagyjából ugyanazon a területen ahonnan elindult, megőrződött napjainkig. Készítésének módszerében alig történt változás az elmúlt évszázadok alatt. A kiállításon a nemezkészítés néhány mozzanatát, a sátorépítés technikáját ismerhetik meg az érdeklődők. Bemutatnak néhány eredeti nemezszőnyeget is Kazakisztán, Türkmenisztán és Anatólia remekei közül. A tárlat december 31-ig várja a látogatókat. Ötvenötén pályáztak Felsőoktatás Fejlesztési Map A hazai egyetemek és főiskolák 340 pályázatot nyújtottak be a Felsőoktatás Fejlesztési Alap támogatását kérve. Az október 30-án lezárult pályázat első összesítései szerint — miként a Művelődési Minisztériumban elmondták — 55 hazai felsőoktatási intézmény 1988—90-re összesen kétmilliárd 697 millió forintot igényelt a különböző oktatásfejlesztési programok megvalósításához. Mint ismeretes, a Felsőoktatás Fejlesztési Alapot idén hozta létre a Minisztertanács, olyan, költségvetésen felüli pótlólagos forrásként, amely az intézmények célra orientált, szelektív fejlesztéséhez ad támogatást. Az első esztendőben 150 millió forint áll az Alap rendelkezésére, 1989-re pedig várhatóan 600 millió forint. Az Alapból — amelyhez befizetéseikkel hozzájárulhatnak a különböző minisztériumok, gazdálkodó szervek, vállalatok, egyesületek és magánszemélyek is — elsősorban olyan programokat kívánnak finanszírozni, amelyek képesek mobilizálni az intézmények belső tartalékait, illetve ipari vállalatok, kutatóintézetek anyagi eszközeit is. A Párttörténeti Intézetben Tudományos konferencia Az MSZMP KB Párttörténeti Intézete fennállásának 40. évfordulója alkalmából tudományos konferenciát rendez november 24-én, csütörtökön. A tanácskozáson főként fiatal történészek számolnak be kutatási eredményeikről, egyúttal felelevenítve az intézet négy évtizedes múltját. Az előadások széles tematikát ölelnek fel: szó lesz a korai magyar munkásmozgalom kérdéseiről, a délkelet-európai konföderációs tervekről, s többen vállalkoznak az ötvenes évek egy- egy történeti, politikai problémakörének elemzésére. Referátum foglalkozik a Petőfi Kör tevékenységével, valamint az 1956 utáni újrakezdéssel. A tudományos konferenciához a Párttörténeti Intézet munkáját bemutató kiállítás kapcsolódik, amely a tanácskozás napján nyílik meg. Karcagon Nemezkiállítás a Nagykun Múzeumban Nevezetes épületeink nyomában II volt Jászkun kerület székhaza Jászberényben, a Lehel Vezér téren áll a volt Jászkun kerület székháza. A barokk műemléképület a források szerint három periódusban épült fel: az első részt valamikor a XVIII. század közepén emelhették. Ekkortájt, egészen pontosan 1763-ban építették mellé a börtönt. A második szakaszban (1780—82) barokk-rokokó stílusú, földszintes épületrészt toldották a meglévő falakhoz. Ennek homlokzatát mozgalmas rokokó szoborcsoport díszítette. A harmadik periódusban, 1827- ben lett egyemeletes az épület, amelynek barokk vonásaiba klasszicizáló elemek is keveredtek. Az épület 1887-ben állami kezelésbe került, s egy évvel később elnyerte mai formáját. A homlokzatot díszítő szobrokból napjainkra egy-egy figura maradt meg eredeti helyén; hat szobrot, illetve kőrózsát 1966-ban a mozi melletti parkban állítottak fel. Néhány esztendővel ezelőtt megkezdődött az épület teljes, átfogó rekonstrukciója, amely a mai napig is tart. Az Országos Műemléki Felügyelőség szakemberei korábban falkutatást végeztek az épületben, és meglepő, régen befalazott boltívekre, átjárásokra bukkantak, amelyeket a tervek - szerint eredeti formájukban állítanak vissza. A homlokzat kiemelkedő részén látható címert, amelyet két „magyar bajuszos” oroszlán fog közre, a belső térbe helyezik, ide pedig hasonmás címert tesznek. A börtönépületet 1763-ban építették, később új szárnynyal bővítették. Az U-ala- kúra módosult épület ebbéli funkciója 1963-ban megszűnt, s a tanács vette át. Ma már egy háziipari szövetkezet rendezkedett be itt. Nemrég felújították az épületet. J. J. (Fotó: T. Z.) Párizs szívesen fogadta az alkotásokat A Szolnoki Múvésztelep kiállítása a Szajna partján A francia fővárosban igen élénk érdeklődés kíséri azt a kiállítást, amelyet a Magyar Intézetben rendeztek meg a Szolnoki Művésztelep kortárs alkotóinak műveiből. A tárlatot Madaras László, a megyei múzeumi szervezet igazgatóhelyettese nyitotta meg. — Milyen rendezőelvek szerint állították össze a kiállítás anyagát? — A tárlaton Baranyó Sándor, Berényi Fe.-eac, Bokros László. Chiovini Ferenc, Fazekas Magdolna, Meggyes László és Serge Delaveau festményei; Nagy István, Simon Ferenc és Szabó László szobrai, kisplasztikái ; Ágotha Margit és Rékassy Csaba grafikái szerepelnek. Két művész kivételével a mai művészkolónia tagjai tehát a kiállítók. Sajnos Chiovini Ferenc már nincs közöttük, de alkotó életének utolsó reneszánszával még szorosan a mai művésztelephez is kötődik. Serge Delaveau már „tiszteletbeli” szolnokinak számit, tőle a Tisza—Zagyva háromszögében készült, vagy ih- letettségében itt fogant képeket állítottunk ki. Egyébként minden kiállítótól négy művet láthat a közönség , a terem mérete miatt nagyobb szabású tárlat megrendezésére egyszerűen nem volt lehetőség. — Milyen volt a fogadtatás? Félve kérdezem. mert voltam már olyan — nem Francia- országban — külföldön rendezett kiállításán a művésztelepnek. ahol a megnyitón szinte csak szolnokiak voltak. Ez az érdektelenség persze nem a Szolnoki Művésztelep kiállításának szólt, hanem egy általános közöny jele volt... — Bár a kiállítás megnyitása sajnálatosan egybeesett a párizsi közlekedési sztrájkkal —ezt előre lehetetlen volt kiszámítani — mégis igen szépszámú közönség gyűlt össze az eseményre, párizsi művészek, értelmiségiek, más érdeklődők. Biztatóak a tárlat „hétköznapjai” is. Látogatott a bemutató, a vendégkönyv bejegyzései is azt bizonyítják. hogy elismerő a fogadtatás. — Más, párizsi forrásokból kapott vélemények szerint különösen Simon Ferenc Küzdelem című alkotása és Szabó László Dante-ja tetszik a látogatóknak, vrla- mint Fazekas Magdolna is Meggyes László egy-egy képe. Ez persze — a dolgok természeténél fogva — szubjektív vélemény. Kinek, mi tetszik... — Csak megismételni tudom, hogy a tárlat egészének fogadtatása igen kedvező, a franciák nem fukarkodtak az elismerésekkel a kiállítás más műtárgyaira vonatkoztatva sem. — A szolnoki közönség még nem láthatta Serge Delaveau Dózsa című képét, mert a képnek ezen a párizsi kiállításon volt a „premierje". .. — Igen hatásos, megragadó színkompozíciójú. nagyméretű kép. Dózsa megégeté- sét eredeti felfogásban adja vissza, nagyerejű alkotás. Reméljük a jövő év májusában a művész szolnoki kiállításán az itteni közönség is láthatja majd a festményt. — Nem hivatalos értesülések szerint szó volt arról, hogy a kiállítást nemcsak a Magyar Intézetben mutatják be. — A jelenlegi kiállítás november végén zárja kapuit, de a képeket, szobrokat, grafikákat még nem hozzuk haza. mert valóban megrendezik máshol is a tárlatot, de ennek helyéről, idejéről még nem tudok biztosat mondani. — ti — Meggyes László: Portré Jubileumi hangverseny a jármüiavítóban A KMP megalakulásának tiszteletére A KMP megalakulásának 70. évfordulója alkalmából a MÁV Járműjavító Művelődési Központjában szombaton délután megyei kórushangversenyt rendeztek. A jubileumi esemény Békét a Földnek! című Lóránd István-szerze- mény előadásával kezdődött — az összkar megszólaltatásában, Buday Péter vezényletével. Ezt követően Fenyvesi József, a KÖTA megyei szervezetének elnöke mondott ünnepi beszédet, majd ismét az összkar szólaltatta meg A magyarokhoz című kánont — Kávási Sándor dirigálásával. A műsorban elsőként a Szolnoki Járműjavító' Férfikara lépett színre — Buday Péter vezényletével. Figyelemreméltó volt műsorszámaik összeválogatása: a mozgalmi dalok közé lírai hangvételű betéteket iktattak. Szvjesnyikov Csengettyű című művében kiemelkedőnek bizonyult Szabó András magabiztos szólóéneke. A Martfűi Tisza Cipőgyár Művelődési Központja női karának előadásában mindenképp külön említést érdemel Karai—Rossa szerzeménye, a Tavaszi dal. amely fölé emelkedett más darabjaiknak, bár a mű záróakkordja nem tette fel a koronát az egyébként kitűnő hangzásra. (Bozorádi János dirigált.) A törökszentmiklósi Liszt Ferenc Kórus a korábbi időkhöz képest sokat fejlődött. Most választott műsoruk erénye volt a dinamikai árnyaltság. (Bishoí László vezényelt.) A Tiszafüredi Pedagógus Női kar interpretációja helyenként érdes hangzásba csapott át. s nem volt mindig meggyőző. A Karai— József Attila-szerzeményí, a Keresek valakit címűt ”i- szont jól fogták meg. (Erőss Lászlóné vezényelt.) "• A Szolnoki Kodály Kórus három darabbal lépett a közönség elé — Buday Péter és Vájná Katalin vezényletével. A tőlük megszokott profizmussal tolmácsolták Kodály Akik mindig elkésnek, illetve Balázs Árpád Üj kor köszöntése című művét. Ám Szvjesnyikov Zöld erdőben című darabjának végén kissé megingott az addig töretlen jó hangzás. A szünet után a Tiszaföld- vári Nagyközségi Tanács és Szövetkezetek Férfikara állt dobogóra. Egységes kórus benyomását keltették. Előadásmódjuk pátosszal teli, olykor lágyabb hangzásra hajlónak tűnt. (Jordán Antal és Jordán Antalné dirigálásával.) Ezt követően egy jubileumra készülő jászberényi kórus, a Jászsági Áfész Székely Mihály Kórusa mutatkozott be. A tízéves vegyes- kar műsorában Udvardv Bá- jolója jól sikerült: könnyű suhanó volt a tempó, bár a szoprán néhol bizonytalannak érződött. A Gagliarda című dalban a végére esett a dallam, Bruckner Locus iste című darabjában pedig a szétesettség jelei mutatkoztak. (Túri Márta vezényelt.) A Mezőtúri Petőfi Dalkör kezdésként a Mindenik embernek című érdekes felépítésű kánonnal „megfogta” a közönséget. A szépen építkező mű előadásában a szoprán időnkénti megreme- gése, bizonytalankodása egy kicsit rontott a produkción. Nem volt szerencsés ötlet a Balatonvidéki népdalok, illetve a Túri dalok párosítása. (Kávási Sándor vezényelt.) Befejezésül a karcagi városi énekkar állt dobogóra. A szinte kizárólag fiatalokból álló karban kevés volt a férfi hang, különösen a tenor, így az aránytalanság rányomta bélyegét a darabokra. A Boldog, aki énekel című szerzemény előadásakor például nem tudták erővel megtölteni a tempót. Ugyanakkor jó dinamikával, elementárisán szólaltatták meg Kodály Jeligéjét, és hatásosnak, kidolgozottnak bizonyult Karai Ugrótánca. (Mészáros Ferenc vezényelt.) A rendezvény végén Fenyvesi József valamennyi résztvevő kórusnak díszoklevelet nyújtott át. Jurkovics János Rékassy Csaba: Noé
