Szolnok Megyei Néplap, 1988. november (39. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-18 / 275. szám
1988. NOVEMBER 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 I mezigazdaságrél Szolnokon Országos és megyei vezetők feladategyeztető tanácskozása Segítik a Mezöhéki Táncsics Tsz pénzügyi problémáinak rendezését A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium valamint a megye párt és állami vezetői tegnap délután tartották meg Szolnokon szokásos évi feladategyeztető tárgyalásukat, Mohácsi Ottónak, a megyei tanács elnökének vezetésével. Elöljáróban Bugán Mihály, a megyei tanács elnökhelyettese tájékoztatta Raisz Gusztáv miniszterhelyettest a megye élelmiszergazdaságának jelenlegi helyzetéről, az idei várható eredményekről. A tavalyi hasonló feladategyeztető tanácskozáson felvetett megyei problémákat — mint hallottuk — lehetőségeihez mérten orvosolni tudta a MÉM. Öntözésfejlesztésre és meliorációra 1987—88-ban kiemelt támogatást kapott a térség, ez biztosította a munkák tervszerű folytatását. Az érintett gazdaságok számára kedvező módon megtörtént a szőlőültetvényeket ért fagykárok rendezése is. Hasonlóan az 1987-es esztendő pénzügyi hiánnyal záró Nagyrévi Tiszazug Tsz állami szanálása, aminek eredményeként a közös gazdaság helyzete stabilizálódott, gazdálkodása jelenleg eredményes. Felvetődött a legutóbbi feladat- egyeztetéskor, hogy a pénzügyi források szűkülése nehezítette újabb élelmiszerfeldolgozók építését a megyében. A tegnapi megbeszélésen megállapíthatták: sikerült biztosítani a Héki Állami Gazdaság és a Szol(Folytatás az 1. oldalról) olyan előterjesztést vitatott meg, amely majd az Országgyűlés elé kerül. Ilyen például a Munka Törvény- könyvének módosítása, a társadalombiztosítás reformja. Az utóbbival kapcsolatban kifejtette: a kormány olyan, az állami költségvetéstől elválasztott finanszírozási rendszer kidol- gozásán munkálkodik, amely szerint az ellátás minimális szintje állampolgári jogon jár, jelentős szerepe van viszont az önkéntes biztosításnak, vagyis az ellátás színvonala összefügg a biztosítási díjjal. A Miniszter- tanács megítélése szerint önkormányzati testület által irányított és a Parlament felügyelete alá tartozó intézményt kell létrehozni. A kormány törvényben előírt kötelezettsége, hogy minden évben javaslatot tegyen a személyi jövedelem- adó következő évi sávjaira és kulcsaira. A Minisztertanács szándéka az, hogy a nominálbér-növekedésből adódó adóbevétel-többletről lemond. A társadalmi igazságérzet érvényesítése érdekében indokoltnak tartja az adómentes • sáv határának, a nyugdíjasok adómentes sávjának felemelését, és bizonyos túlóradíjak növelését. A kormány továbbía is tartja magát Ígéretéhez, hogy az első évi tapasztalatok birtokában áttekinti a személyi jövedelemadó teljes rendszerét. A kormányszóvivő bejelentette: határozat született az ülésen a szakképzési hozzájárulás bevezetéséről és a szakképzési alap létrehozásáról. Ennek lényege, hogy a gyakorlati oktatás költségeit megosztja a szakoktatásba bekapcsolódó, illetve az ebből közvetlenül részt nem vállaló munkáltatók között. A vállalatok ezért a jövőben szakképzési hozzájárulást fizetnek, ennek mértéke előreláthatóan a társadalombiztosítási járulékalap 1—1,5 százaléka lesz. nők Megyei Tejipari Vállalat kooperációjában megvalósuló tejüzem létrehozásához a devizafedezetet, és az úi feldolgozó jövő hónapban várhatóan meg is kezdheti a termelést. A megyei vezetők által a MÉM részére írásban előre beterjesztett, a tegnapi tanácskozáson megbeszélt problémák között szerepeltek például a mezőgazdasági nagyüzemeknek a támogatási feltételek szigorítása miatti beruházási gondjai, a tsz-ek adósságállományának csökkentésére benyújtott pályázatok felülbírálásával kapcsolatos kérések, az idei évet várhatóan veszteséggel záró két közös gazdaság pénzügyi helyzetének rendezésére készült javaslatok. Benedek Fülöp, a Teszöv titkára szóban egészítette ki a felvetéseket, többek között a szövetkezetek gépesítésifejlesztési nehézségeivel, a Jánoshidai Vörös Hajnal Tsz szőlőoltvány és vad alany értékesítési problémáival, valamint a munkanélküli segélyalap képzési rendelkezések és a jelenlegi szövetkezeti törvény közötti ellentmondásokkal foglalkozott. A továbbiakban — az ágazati feladategyeztető tárgyalás legkardinálisabb témájának, a Mezöhéki Táncsics Tsz pénzügyi problémáinak a megbeszélésénél — bekapcsolódott a tanácskozás munkájába Szabó István, az MSZMP Politikai BizottsáA kormány áttekintette a Munka Törvénykönyve módosításával kapcsolatos társadalmi • vita tapasztalatait. Erről a sajtóértekezleten Halmos Csaba államtitkár, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnöke adott tájékoztatást. Kiemelte, hogy a kormány nem újratárgyalta azokat az elveket, amelyeket októberben elfogadott, hanem bemutatott néhány módosítási javaslatot. A kormány nem kívánja megszüntetni a kollektív szerződések intézményrendszerét, sőt érdemibbé akarja tenni, tartalommal kívánja megtölteni a‘?X — szögezte le. A kormány a jövőben egyrészt tartalmilag kibővíti azon gazdálkodó szervezetek körét, amelyeknél lehetőség van kollektív szerződések megkötésére, példa erre a költségvetési szféra. Ugyanakkor ezen is túlmutat a kormány azon törekvése, amely több munkáltató számára is lehetővé teszi a kollektív szerződések alkalmazását. A SZOT főtitkárával folytatott vitában a kormány úgy foglalt állást, hogy ezt a szabályozást most kell megalkotni, mert a változások szükségessé teszik, hogy felülvizsgálják a múltban hibásan hozott döntéseket a Munka Törvénykönyvét érintő szabályozásokban, s felkészüljenek azokra a fejleményekre, amelyek 1989- től kezdve új helyzetet teremtenek gazdasági, társadalmi, politikai téren egyaránt — mondta Halmos Csaba. Nagy Sándor, a SZOT főtitkára a mostani ülésen indítványozta, hogy a kormány decemberben, a Munka Törvénykönyve módosítása kapcsán ne terjessze az Országgyűlés elé a munka- beszüntetési jogra vonatkozó szabályozást. Azzal érvelt, hogy a SZOT testületéi érdemben nem tudták megtárgyalni az ezzel kapcsolatos kérdéseket, s ennek megfelelően a végleges tesgának tagja, a TOT elnöke, Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, a Központi Bizottság tagja, és Szabó István, a Központi Bizottság tagja, a megyei pártbizottság első titkára. Meghallgatva a tartósan pénzügyi nehézségekkel, fizetésképtelenséggel küszködő közös gazdaság elnökének tájékoztatóját, az országos érdekképviseleti szerv elnöke és a miniszter egyetértőén hangsúlyozták: tarthatatlan állapot, hogy miközben a Martfűi Sörgyár Rt. már milliárdos nagyság- rendű forgalmi és fogyasztási adót fizetett be az államkasszába, ugyanakkor a fő- részvényese, a jó földeken, jó eredményekkel gazdálkodó közös gazdaság tartalékainak felélésére, vagyona egy részének értékesítésére kényszerül. Az országos szervek vezetői arról biztosítottak a megyei vezetőket és a tsz-elnökét: minden segítséget megadnak a mezöhéki probléma megnyugtató, oly módon történő rendezéséhez, hogy a részvénytársaságban is megtarthassa pozícióját a Táncsics Tsz. és a mezőgazdálkodása is talpra állhasson. Az alternatív megoldásokról a jövő hét első napjaiban egyeztető tárgyalásokat folytat a MÉM és a TOT az illetékes állami és pénzügyi szervekkel, amelynek eredményeiről tájékoztatni fogjuk olvasóinkat. T. F. tületi állásfoglalás sem alakult ki- A kormány a vitában kompromisszumos javaslatot tett; eszerint a fontos kérdésekben a kollektív szerződést kötelezően előírnák. Ezt a javaslatot a szak- szervezetek elutasították,' és továbbra is a kollektív szerződés megkötésének általánosan kötelező jellegéhez ragaszkodnak. Ezt követően az újságírók tettek fel kérdéseket. A Magyar Hírlap munkatársa arról érdeklődött, mikor és milyen törvényben fogják szabályozni a politikai sztrájk lehetőségét. Válaszában Halmos Csaba kifejtette, nem változott a kormány álláspontja atekin- tetben, hogy a sztrájk jogi lehetőségét alapvetően a dolgozók gazdasági, szociális érdekeit sértő munkáltatói intézkedéssel szemben garantálják. A Veszprém Megyei Napló munkatársa megkérdezte: meddig tartható fenn a ma már nevetséges összegnek tűnő 31 forintos napidíjHalmos Csaba kifejtette: a megoldásra három lehetséges út kínálkozik: a napidíj megszüntetése, összegének felemelése, illetve vállalati hatáskörbe utalása. A kérdés minél gyorsabb eldöntése érdekében továbbra is intenzív műhelymunkát folytatnak. A Magyar Nemzet munkatársa arról érdeklődött, bogy kik határozzák meg: az állampolgári jogon járó egészségügyi ellátás milyen területekre terjed ki. Marosán György elmondotta: a kormány ülésén ez a kérdés így nem vetődött fel. A jövőben, amikor a szociálpolitika reformja és több más területen a reformfolyamat kibontakozik, ezeket a kérdéseket el fogják dönteni. Tudomása szerint a kérdést több bizottság vizsgálja. Márton Ernő, a termelés- ellátás felügyeleti osztály vezetője jól emlékszik arra a négy-öt évvel ezelőtti esetre. — Kétségtelen, hogy a Morvái — mondja — rendkívül kezdeményező ember volt, és bizonyára az ma is. De, finoman fogalmazva, mindig olyan dolgokhoz nyúlt, aminek az adott időpontban még nem volt jogszabályi alapja. Mondjuk, ha a rendeletek azt írták elő, hogy a kisiparos csak hat embert foglalkoztathat, akkor nála már legalább tizennégyen dolgoztak, és így tovább... Nekünk viszont a jogszabályok betartása a feladatunk, úgy hogy nem adhattunk felmentést ez alól. Ö pedig ilyeneket is követelt tőlünk. Az igaz, hogy valóban megcsinálta az iskolák, óvodák fűtését, de ez ügyben is voltak vitáink vele. A nagyobb baj viAmi pedig az ide befizetett pénzt illeti, azzal kapcsolatban azt tudom mondani, hogy mivel jelentő^ adóhátraléka volt, ezért mi nem utalhattuk át azt az összeget az SZTK-hoz, mert a jogszabályok úgy rendelkeznek, hogy először az illetőnek az állammal szemben fennálló tartozását, vagyis az adóját kell rendeznie, erre pedig még az átutalt ösz- szeg sem nyújtott teljesen fedezetet.- Elgondolkodtató, hogy ha Morvái Ferencnek jelenleg nincs semmiféle engedélye, hogyan gyárthatja mégis a kazánokat Nagyréden? Ezután fizet-e egyáltalán adót? Erről a legilletékesebbet, Dósa Imrét, a Szolnok Megyei Adófelügyelőség vezetőjét kérdezem. — Mivel az állandó lakása még mindig itt van — válaszolja a szakember —, noha nem lakik itt, így tényleg mi vagyunk az illetékesek ebben az ügyben. De mivel az adótitok engem kötelez, csak annyit mondhatok, hogy Morvái Ferenc sem a ’86, sem a ’87 évi tevékenységéről időben adóbevallást nem adott, s egy fillért sem fizetett. Erre mi az év elején vizsgálatot indítottunk, hogy tisztázzuk a dolgot, és a vizsgálat tekintélyes ösz- szegű adóhiányt állapított meg. Lehet, hogy így van. de mégsem értem... Mert sehogyan sem megy a fejembe, sőt mi több számomra elképzelhetetlen, hogy legyen ma Magyarországon olyan ember, aki fittyet hány a törvényekre, ne rendezze az államnak tartozását, s ráadásul tehesse mindezt büntetlenül? Vagy mégis? Így a biztonság kedvéért megint csak megkeresem Morváit, aki természetesen cáfolja az általam hallottakat, és különféle dokumenSzóval végig pro és kontra hangzanak el vélemények. Ami pedig az adót illeti ezzel kapcsolatban megintcsak különös ellentmondással találkozik az ember. Hiszen, mint Kéri József, a Szolnoki Városi Tanács pénzügyi osztályának vezetője mondja, ma már Morvái Ferenc egy fillér nem sok, annyival sem tartozik a tanácsnak. Ugyanakkor az adófelügyelőségnél ennek homlokegyenest az ellenkezőjét állítják. Hogyan fordulhat ez elő? Nos, mint megtudtam, hiába korszerűsítették a hazai adórendszert, hiába hívták életre az adófelügyelőségeket, a telkek, az építmények, a földek, a gépjárművek után járó adó továbbira is a tanácsokat illeti rneg, míg az adófelügyelőségekhez az általános jövedelem- adó, a magánszemélyek forgalmi adója, a személyi jöszont akkor kezdődött, amikor az az általa már szóba hozott esztergomi építkezés költségeit vizsgálta a Népi Ellenőrzési bizottság, s ott tényleg kiderült, hogy neki fűtésszerelésből nincs szakmunkás-bizonyítványa. Ezért ’85 decemberében visz- szavontuk az iparengedélyét, s az a határozat 1936. január 9-én jogerőre is emelkedett. Ő megfellebbezte ezt a döntést, s arra hivatkozott, hogy feltalálói levele van, ami feljogosítja arra, hogy fűtésszereléssel is foglalkozzon. • Mi ezt az érvet nem tudtuk elfogadni, mivel a rendeletek szakmunkás és mestervizsgához kötik ennek a mesterségnek a gyakorlását, tehát nincs mérlegelési lehetőség. Szóval hivatalosan bevontuk az engedélyét, amit egyébként többszöri felszólításunk ellenére még a mai napig sem adott vissza. tumokkal próbálja alátámasztani ingatagnak látszó igazát. Például rendelkezésemre bocsát egy olyan iratot, amellyel azt bizonyítaná, hogy iparigazolványát 1984. október 17-én Gyöngyösön kelt levelében visz- szaadta. Nem értem a dolgot, mert előzőleg a tanácsnál meg azt mondták, hogy 1985 decemberében vonták be az iparengedélyét, s ez a határozat 1986. január 9-én emelkedett jogerőre. Az időpontok sehogyan sem stimmelnek. Hosszas utánjárás eredményeként végülis fény derül a dologra. A lényeg: Morvái 1984 októberében valóban levélben fordult a tanácshoz, és bejelentette, hogy felszámolja iparát, befejezi tevékenységét. Erre született egy határozat, melyben a hivatal mindezt tudomásul vette. Igen ám, csakhogy időközben Morvái meggondolhatta magát — ezt nekem már nem említette — mert 1935. február 28-án a tanácshoz eljuttatott másik levelében már kérte az előző határozat visszavonását, mivel mint írta, kisipari tevékenységét mégis tovább kívánja folytatni. Ezt a tanács engedélyezte, de még abban az évben a KIOSZ Szolnok Megyei Adóközössége, valamint a megyei Társadalom- biztosítási Igazgatóság Hivatalos úton sürgette Morvái Ferenc iparengedélyének bevonását. mivel mindkét helyen tekintélyes adóssága gyűlt össze. S mivel nem rendezte . időben tartozását — meg más okok miatt is, például akkor zajlott az előzőekben emlegetett esztergomi vizsgálat — a tanács most már véglegesen bevonta iparengedélyét, amit viszont a mai napig sem adott vissza, sőt szolnoki telephelyű kisipari bélyegzőjét továbbra is ugyanúgy használja, mintha mi sem történt volna. vedelemadó meg az általános forgalmi adó folyik be Hát így történhet meg, hogy az egyik hivatalban nem követelnek egy fillért sem, míg a másikban horribilis adósságról beszélnek. Ez utóbbival kapcsolatban ismét Dósa Imrénél kopogtatok, s amikor elmondom neki, hogy valahol sántít a dolog, nem lepődik meg. Ugyanis Morvái Ferenc rendelkezésemre bocsátott két jegyzőkönyvet — az egyik február 8-án, a másik pedig rá egy hétre készült. Ezekben rögzítették, hogy ő átadta az adófelügyelőség részére az 1986 és 1987 évben elért adóköteles jövedelmével kapcsolatos adóbevallást, valamint az 1988. január 1 és február 8 közötti időszakról készített adóbevallást is. Sőt ötmillió forint adóelőleget is befizetett, de mint mondta, nemrégen kapott egy levelet, melyben közölték vele, hogy nem fogadják el az adóbevallását. — Hát persze, hogy nem — magyarázza Dósa Imre — de kezdjük a legelején. Morvái 1985. évi adóbevallása rendben van, 1986-ban pedig a kisipari tevékenységének megszűnését követő 30 napon belül kellett volna az adóbevallását elkészítenie, de kérésére 1987. január 15-ig haladékot kapott. Ennek a kötelezettségének viszont 1988. február 1-ig, a nála elrendelt adóvizsgálat kezdetéig sem tett eleget, tehát Morvái ekkor már két évi adóbevallását mulasztotta el... Hiszen az -1936-os évről ,a jogszabályi előírások szerint 1987. január 15- ig, az 1987. évi tevékenységéről pedig 1988. január 15- ig kellett volna elkészítenie adóbevallását. Ezzel szemben ő csak a vizsgálat megkezdése után. vagyis 1938. február 8-án juttatta el hozzánk a papírokat, de mi ezt akkor már nem vehettük figyelembe, s így nekünk a továbbiakban a vizsgálat megállapításai szerint kell, és úgy is fogunk eljárni. Az biztos, hogy tekintélyes bírságot is kell fizetnie, mert ha valaki nem ad adóbevallást, nem fizet adót, az adó- eltitkolásnak minősül, és adócsalás alapos gyanúja miatt — ha bebizonyosodik, hogy mindez szándékos magatartás következménye — bírósági útra kell terelnünk az ügyet, ha az adó összege meghaladja a 20 ezer forintot. Itt pedig jóval több pénzről van szó. Kinek jó ez? Most, hogy még egyszer végiglapozom jegyzetfüzetemet és próbálom levonni az ügy tanulságait, rájövök valamire: nevezetesen arra, hogy attól függően, ki milyen székből, pozícióból mondott véleményt, végig kétféle nézettel találkoztam. Ugyanis voltak akik vagánynak, dörzsöltnek, mások meg vállalkozó szelleműnek, előrelátónak valódi üzletembernek titulálták Morvái Ferencet. Melyik megállapítás fedi leginkább a valóságot? Ezt én nem tudom teljességgel megítélni, de gyanítom, hogy mindkettőben van valami igazság. Már csak azért is. mert mint a minap egyik kisiparos ismerősöm mondta, valóban előrelátónak és dörzsöltnek kell lenni ahhoz, ha haladni akar az ember. Csakhogy ez mind kevés, mert léteznek törvények, rendeletek, amelyeket illik vagy illenék betartani. Az persze más kérdés, hogy mi van akkor, ha a jogszabályokat túlhaladta az élet. A legkézenfekvőbb megoldás természetesen az lenne, ha minden úi dolognak a' lehető legrövidebb időn belül megtalálnák a jogszabályi kereteit. Addig viszont, amíg ez nem történik meg, mindig lesznek olyan izgő- mozgó vállalkozó, újat akaró emberek, akik a jogszabályok gyengeségeit kihasználva, a rendeletek közötti hézagokban lavírozva mintegy az elaknásított senki földjének utolsó centiméterein járva, próbálnak előre evickélni. így fordulhat elő például az a már-már abszurditásba hailó dolog is, hogv például Morvái Amerikában hivatalosan tárgyal, ugyanakkor meg régen érvénytelen kisipari bélyegzőiét használja a különböző hivatalos okmányokon is. így persze a veszély fönnáll, mert bármelyik nilla- natban fölrobbanhat az az előzőekben emlegetett jelképes akna, ami azután bírságokban, büntetésekben, figyelmeztetésekben, s olykor-olykor még ennél is súlyosabb formában jut kifejezésre. A kérdés csupán ennyi: kinek jó ez? Nagy Tibor Ülést tartott a Minisztertanács Fittyet hány a törvényekre? A késésnek ára van _Hol az igazság?. A nagyrédei vállalkozó 2.
