Szolnok Megyei Néplap, 1988. november (39. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-17 / 274. szám
1988. NOVFMBER 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 ülést tartott a Teszöv elnöksége Kevesebben többet termeltek, de... Jelzik a megyei gondokat a TOT-nak A nagyrédei vállalkozó 1. Kazán, kazán, te mindenem Az utóbbi négy évben any- nyit írtak róla, hogy az eddig vele kapcsolatban napvilágot látott újságcikkekkel nemhogy egy szobát, de lassan már egy jókora lakást ki lehetne tapétázni. Az írásokból kiderül, hogy vízvezetékszerelő, hogy jó tíz éve találta fel kazánját, s azóta tizenhárom szabadalma és egy világszabadalma van, hogy Magyarországon öt üzem gyártja és négy mintabolt kínálja termékeit, hogy szülőfalujában, Nagyréden engedély nélkül felépítette légkondicionált üzemét, hogy az ott dolgozók havonta 15 ezer forintot keresnek tisztán, és ingyen kapják a munkaruhát, az ebédet, a kávét, a cigarettát, hogy kazánjait exportálják Malaysiába, Görögországba, a kínaiak pedig gyártani akarják, hogy tagja különféle nemzetközi szervezeteknek és bejárta a fél világot, hogy előadásokat tart itthon és külföldön, hogy vagyona legalább 100 millióra tehető, hogy az ő anyagi támogatásával és a Vay Ádám Múzeum baráti körének gondozásában jelent meg a Magyarország Szent Koronája című könyv, amelyet emlékül és ajándékba adott az 1087—88-as tanévben érettségiző 56 ezer diáknák, hogy irodájában egymásnak adják a kilincset a hazai és a külföldi vállalkozók, hogy a nagyrédei futballcsapat mecénása, hogy különféle zűrös ügyletei voltak — vannak? —, hogy a napokban megjelent Hitel című újság részvényese, hogy a vendégházában — menedzsertanfolyamokat szervez, hogy támogatja a mezőtúri citerazene- kart és az együttes nagylemezének költségeit is magára vállalta, és még sorolhatnám... Állandó lakása Szolnokon van Hat szűk — tartósan aszályos és a közgazdasági szabályzóktól mindinkább szorongatott — esztendő után nemcsak a mezőgazdák, hanem általában a közvélemény is szívesen olvasotthallott olyan híradásokat, amelyek egyik-másik szántóföldi növénykultúra idei megyei rekordereményeiről számoltak be, vagy például arról, hogy várhatóan eddigi második legsikeresebb esztendejét tudhatja hamarosan maga mögött a hazai agrárgazdaság. Az örvendetes híreket rendszerint ösz- szehasonlító számok támasztják alá, de csupán matematikai műveletekkel aligha lehet fölmérni egy, a termelés feltételrendszerét illetően sok rizikófaktorral dolgozó gazdasági ágazat helyzetét. A számok mögé kell tehát nézni ahhoz, — azt tette tegnapi ülésén a Szolnok Megyei Mezőgazdasági Szövetkezetek Szövetségének elnöksége is — hogy reális helyzetkép alakuljon ki a megye 55 közös gazdaságának jelenlegi és várható helyzetéről. A téeszek üzemi termelési értéke az év végéig előreláthatóan meghaladja a 17 milliárd forintot ami az előző évihez képest mintegy 4 százalékos növekedést jelent. Csökkenő létszámmal érték ezt el a termelőszövetkezetek, az átlagos állományi létszám- csökkenés a megye közös gazdaságaiban eléri idén a másfélezres nagyságrendet. Ez megfelel három átlagos November 24-től Nyilvánosak lesznek a testületi ülések A KISZ megyebizottsága az elmúlt napokban úgy határozott, hogy a jövőben testületi ülései nyilvánosak lesznek. Az első ilyen jellegű fórumot november 24-én Jászkiséren tartják, ahol a művelődési házban két napirendi pontot vitatnak meg a résztvevők. Először javaslatok hangzanak el az 1989. évi tavaszi évfordulók alkalmából adományozandó KISZ- és ifjúsági díjak várományosaira, illetve jelentést terjesztenek elő a lakóterületi politikai munka tapasztalatairól. továbbfejlesztésének feladatairól. A nyilvános ülésen bárki részt vehet, aki tagja az ifjúsági mozgalomnak. Jelentkezéseket 22-én kedden 12 óráig fogadnak el a KISZ MB titkárságán — levélben vagy telefonon (41-633). A fórumot önköltséges alapon rendezik meg. Gyarapodó takarékszövetkezetek Űjabb kirendeltségeket, üzletházakat építenek, gépesítik az ügyfélszolgálatot a takarékszövetkezetek, és ehhez viszonylag jelentős összeget használnak fel közös fejlesztési alapjukból is. A SZŐ VOSZ takarékszövetkezeti főosztályán elmondották: másfél év alatt 25 falusi „bank” — a szövetkezeti pénzintézmények csaknem tizede — fejleszti üzlet- hálózatát, épít, bővít vagy korszerűsít kirendeltségi létesítményt, hogy tagjait, illetve az ügyfeleit az eddiginél is jobb körülmények között fogadhassa. téesz teljes dolgozó létszámának! A munkatermelékenység 9,3 százalékkal nőtt az előző évhez hasonlítva, azaz egy dolgozóra számítva meghaladta az 550 ezer forintot. Jórészt az egyes növényekből elért rekordhozamok következménye, hogy az összes termelési értéken belül csaknem 4 százalékkal nőtt az alaptevékenységet folytató ágazatok produktumának aránya. örvendetes, hogy az előző két évi öt-öt közös gazdasággal szemben várhatóan csak kettő lesz 1988 végén veszteséges a megyében. Az viszont már kevésbé, hogy a tavalyi egymilliárdot meghaladóval szemben idén csak 843 milliós nyereséget könyvelhetnek el a megye téeszei. A csökkenő jövedelem hallatán hajlamosak vagyunk a felületes következtetésre: netán a korábbinál rosszabbul dolgoztak, kevésbé használták ki lehetőségeiket a szövetkezeti kollektívák? Ellentmondanak ennek a tények: mint már említettük, kevesebben többet termeltek, az egy dolgozóra jutó bruttó jövedelem 13 ezer forinttal nőtt 1988-ban. Igen, de a költségek, méghozzá a szövetkezeti kollektíváktól függetlenül alakuló költségek! Sokatmondó összevetést végzett az egyik hozzászóló elnökségi tag: ha levonjuk a téeszek által elért nyereségből a kényszerű bérnövekedési tételeket, a bérbruttósításra és a társadalombiztosítási járulék növelésére felhaszEgyes halfajtákat olcsóbban értékesít az öt és félezer hektár természetes vízzel és tógazdasággal rendelkező szolnoki Felszabadulás Halászati Tsz. A kilencvenöt forintos ponty árát, az 1 kilón felüleiknél kilogrammonként 10, az 1 kilón aluliaknál pedig 15 forinttal tartósabban. legalább karácsonyig csökkentették. A 48 forintos busa árát 43-ra illetve 40 forintra szállították le. Mivel a természetes vizekről időnként, lökésszerűen nagyobb mennyiségű hal érkezik be, időszakosan, egy-két napos vagy hétvégi további árcsökkentést is végrehajtanak. A pontyot ilyen alkalmakkor, kilónként 60 forintért árusítják. A több mint négy évtizenált összeget, már nem is több ez a nyereség mint a többi termelési ráfordítás. Rekordhozamok, rekord gazdasági év ide vagy oda, a Teszöv elnöksége által megtárgyalt értékelés alapján egyértelműen tovább romlott a megyében a téeszek pénzügyi pozíciója. Ami jelenidőben sem biztató, a perspektívát tekintve pedig igazán aggasztó a terhek növekedését még elviselni tudó szövetkezeti gazdáknak. Leginkább jogos az aggodalom a jövő esztendő megalapozását illetően. Harmadannyival kevesebbet tudtak az idén beruházásokra fordítani a nagyüzemek, mint tavaly. Jövőre és a következő esztendőkben jobban vissza üt majd — a műtrágya- és alkatrész-felhasználás kényszerű csökkentése az alacsonyabb növénytermesztési hozamokban, a műszaki-technikai romlás fokozódása a hatékonyság, a termelékenység visszaesésében — ha nem sikerül megállítani a mező- gazdaságban ezt a „kevesebben többet, de kisebb jövedelemmel” tendenciát. A helyzet mielőbbi jobbításában bízva, és azt elősegítendő, a Teszöv elnöksége tegnap úgy döntött: sürgetve az agrárgazdaság gondjait elemző,! a kiutat kereső országos fórum összehívását, a megye közös gazdaságaiban kialakult helyzetről is tájékoztatja a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsát. T. F. des gazdaságot az sarkallta az egészséges táplálkozást segítő halhús árának mérséklésére, hogy az idei jó hozam mellett — valószínűleg a magas árak miatt — nincs elegendő kereslet. A téesz ez évi halhústermelése megközelíti a félezer tonnát. Jelenleg kétszáz tonna körüli mennyiséget tároltak a téli, illetve az év végi ünnepi ellátásra. A halastavak a novemberi keményebb hajnali hidegekben már befagytak, a természetes vizekről, elsősorban a Tiszából azonban még további fogásra számítanak. Szolnok ellátásán kívül a szövetkezet rendszeres túrajáratokat indít a Jászságba, és a környékbeli településekre is friss halszállítmánnyal. Szóval izzik körülötte a levegő, valódi menedzser típusú ember, hisz ahová nyúl, ahol megjelenik, ott biztosan történik valami. Ugye kitalálták már a nevét? A biztonság kedvéért mégis ideírpm: Morvái Ferencről, a nagyrédei Megamorv Kazánfejlesztő és Kutató Iroda vezetőjéről és tulajdonosáról van szó. Szombaton késő délelőtt érkezem Nagyrédére, abba a Gyöngyöstől csak egy kőha- jításnyira lévő, alig háromezer lelket számláló Heves megyei faluba. Itt a legif- jabbaktól a legvénebbekig mindenki tudja, hogy hol van a kazánkirály birodalma. Gyorsan odatalálok. A jómódról árulkodó épület előtt tömérdek autó álldogál. Hiába van szombat, itt hétköznapi nyüzsgés fogad. Időben érkezem, mégis várnom kell, mert Morvái éppen tárgyal. Közben újabb vendégek érkeznek. Egy egri festőművész házaspár támogatót keres, így eljöttek Nagyrédére, mivel ők is hallottak a mecénás Morváiról. Végre rám kerül a sor. Lehuppanok a kényelmes bőrfotelba és beszélgetni kezdünk. Észreveszem, hogy a titkárnő árgus szemmel figyel, és minden egyes szót lejegyez. Egy kicsit furcsának tartom a dolgot, de gyorsan túlteszem magam rajta. Ügy látszik, itt az a szokás, hogy minden beszélgetésről, tárgyalásról jegyzőkönyv készül. S ahogy belemelegszünk a diskurzusba, egyre — Tudja van egy olyan tulajdonságom, fűzi tovább gondolatait Morvái Ferenc inkább kirajzolódik egy kép Morvái Ferencről: nem sokat köntörfálaz, ami szívén, a száján. Csöppnyi tekintélytisztelet sem szorult belé, olykor-olykor talán még túl nyersen is fogalmaz. Ezért aztán gyanítom, hogy nem nehéz haragosokat találnia. — örülök, hogy megkeresett — mondja — annál is inkább, mert bizonyára magának is tudomása van arról, hogy az állandó lakásom még mindig Szolnokon van, így aztán még mostanában is gyakran megfordulok arrafelé. Tudja, akárhogy is van, szeretem azt a várost. Hogy miért? Több mint tíz évvel ezelőtt, amikor még csak egyszerű kisiparos voltam, senki se fogta meg a kezemet, nem kaptam segítséget sehonnan. Szolnokon viszont voltak olyan emberek a vezetők között is, akik a hónom alá nyúltak. Mondták, gyere dolgozz, csináld, amit kell, amihez értesz. Egyébként úgy kerültem oda, hogy 1975-ben, a város fennállásának 900. évfordulója tiszteletére több iskolát és óvodát építettek fel, amelynek fűtési rendszerét a Csőszer Vállalat csinálta, hozzáteszem, hogy elég gyatrán, s én ezeket a hibákat javítottam ki. A munkával meg voltak elégedve — s mint ahogyan az már lenni szokott — jött a többi megrendelés. Végül is Szolnokra költöztem, de évek múltán minden megváltozott... — hogy nem szeretem elaprózni a dolgokat, így volt ez az adóval meg az SZTK- járulékkal is, szóval én minden év végén fizettem ki egy összegben, és nem havonta. Jó régen, talán négy-öt esztendeje történt, hogy decemberben az azévi 960 ezer forintot nem az SZTK-hoz, hanem a tanácshoz fizettem be, mivel ott azt mondták, hogy majd továbbutalják. Mivel ez időben nem történt meg, az SZTK kezdeményezte a városi tanácsnál, hogy vonják vissza az ipar- engedélyemet. Tulajdonképpen az események végig két szálon futottak, mert ugyanakkor Esztergomban valamikor elkezdtek építeni egy sport- csarnokot, de nem túl gyorsan ment a dolog, mivel kilenc év alatt mindössze az épület csupasz váza készült el. Így a helybéliek megkerestek, én elvállaltam, oda vittem száz embert, és pár hónap alatt tető alá hoztuk az épületet. Megkaptam ezért a Pro Űrbe díjat, meg papíron ötvenezer forint jutalmat. Azért mondom, hogy csak papíron, mert az ünnepélyes avatást követően — engem meg sem kérdeztek — abból az ötvenezerből fedezték az állófogadás költségeit. Ez még hagyján, de mivel az építkezés 11 millióval többe került, mint ami az eredeti — vagyis kilenc évvel azelőtti tervekben szerepelt — vizsgálatot rendeltek el, s annak során az is kiderült, hogy nekem csak vízvezetékszerelésből van, fűtésszerelésből viszont nincs mestervizsgám. Ennek ellenére ötmillió forint értékű fűtésszerelést is elvégeztem a sportcsarnokban. No már most, ez a két ügy pont találkozott egymással a Szolnoki Városi Tanácsnál, s az az intézmény, ahová tulajdonképpen befizettem a társadalombiztosítási díjat, bevonta az ipar- engedélyemet, amit a mai napig sem kaptam vissza. De ugyanakkor önálló külkereskedelmi joggal rendelkezem. Jó mi? Hol épül fel az újabb üzem — Mégis miért nem Szolnokon építette fel ezt az üzemet ? — Hát nem érti? Furcsa lett volna abban a városban beruházni, ahol elvették az iparengedélyemet, nem gondolja? Egyébként most is van egy sajnálatos ügyem Szolnokon, hiszen az állandó lakhelyen kell ugye fizetni az adót, s én oda is fizetem az évi 66 milliós bruttó bevételem után — Így aztán megbíztam Szolnokon egy igazságügyi könyvszakértőt, hogy készítse el az adóbevallásomat, tisztességes anyagi ellenszolgáltatás fejében. El is készültek a papírok határidőre, de az illető zsarolni próbált, újabb pénzt követelt, mert mint mondta, ellenkező esetben nem adja be időben az adóbevallásomat, s a késedelemből aztán nekem újabb károm származik. Nem mentem bele a dologba, följelentettem ezt az embert, és már az ügyészségen van az ügy, de ha kell a Legfelsőbb Bíróságig is elmegyek. (Mint megtudtuk, valóban volt egy ilyen ügy, de végül is bűncselekmény hiányában az ügyészség elutasította a feljelentést. A szerk.) — Megmondom, ahogy van — folytatja Morvái Ferenc — ha nem lenne Szolnokon annyi összefonódás, annyi gáncsoskodó, irigy ember, akkor egy percig sem gondolkodnék, és ott építeném fel azt az üzemet is, amelyiknek a helyét éppen most keresem. — Tulajdonképpen miről van szó? — Létrehozunk az országban valahol egy üzemet, amely amerikai technológia szerint kórházi hulladékokat megsemmisítő kazánokat gyárt majd. Ez egy egymil- liárd forintos program, amibe egy amerikai, egy délkoreai vállalat, Magyarországról pedig az én cégem vesz részt. Itt Nagyrédén már elkezdtük a szóbanfor- gó kazánok kifejlesztését és egyelőre kettőt csinálunk belőle, s abból az egyik a jövő év márciusában a debreceni kórházba kerül, míg a másikat 200 ezer dollárért adjuk el Amerikába. Ez elég komoly feladat lesz, hiszen ebben az országban kétezer négyszáz olyan egészségügyi intézmény van, ahol ezt a kazánt jól tudnák hasznosítani. a külföldi lehetőségekről már nem is beszélve. Itt akár véget is érhetne ez az írás, de a tisztesség úgy kívánja, hogy az előzőekben emlegetett Szolnoki Városi Tanácsnál is érdeklődjem, hogy valójában miért vonták be Morvái Ferenc iparengedélyét, és mi is történt azzal az SZTK-hoz át nem utalt kilencszáz egynéhány ezer forinttal? De erről már csak a következő részben esik szó. (Folytatjuk) Nagy Tibor A Jászszentandrási Haladás Tsz húsüzemében hetente 350 sertést vágnak, illetve dolgoznak fel. Sajnos helyből illetve a környékből nem mindig tudják beszerezni az alapanyagot, így növekszik a költségük. A termék kétharmad része tőkehúsként, egyharmad része töltelékáruként került a vásárlókhoz (Fotó: X. Z.) Ünnepi vásár Olcsóbb a hal Szolnokon Iparengedély nélkül
