Szolnok Megyei Néplap, 1988. november (39. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-15 / 272. szám
1988. NOVEMBER 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Érdekes fotókiállítás nyílt Szolnokon a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolán. A mai Bulgáriát bemutató fényképekkel ismerkedhetnek meg az oda látogatók. A kiállítást az őszi béke és barátsági hónap alkalmából a Bolgár Kulturális és Tájékoztató Központ rendezte (Fotó: T. Z.) Százötven éves a kunszentmártoni nagyiskola A közelmúltban háromnapos ünnepségsorozat keretében emlékeztek meg a kunszentmártoni pedagógusok, szülők és tanulók a Deák Ferenc Utcai Általános Iskola, vagy ahogyan a régiek találóan nevezték: a „nagyiskola” fennállásának másfél százados évfordulójáról. Tehetséggondozás és turisztika Újdonságok az úttörőmozgalomban A művelődéstörténeti jelentőségű jubileum ráirányította a figyelmet az intézményes oktatás kezdeti lépésére is. Pótolhatatlan veszteség, hogy a kutatás csak a XVIII. század elejétől tud adatokkal szolgálni, mivel az Árpád-kori eredetű Kunszentmárton 1686-ban a török pusztításoknak esett áldozatául. A középkori település iskoláztatási viszonyairól esetleg csak elképzeléseink lehetnek. 1719-ben Jászapátiból és egyéb jász községekből érkeztek „honfoglalók”. a régi szóhasználat szerint „megszállók”, akik a Hármas-Körös alsó kanyarulatánál megalapították a mai Kunszentmártont. amely az eltelt több mint két és fél évszázad alatt napjainkra várossá fejlődött. írásos adatok szólnak arról, hogy a község legelső tanítója Molnár Ambrus volt. aki a települőkhöz csatlakozva, azok hívására jött ide tanítómesternek. Utána még negyvenkét tanító működött a nagyiskola felépítéséig, de nem mindnyájan rendelkeztek tanítói képesítéssel. Kettő még csak „deák” volt. a többiek pedig írástudó emberek, akik Szent György naptól a következő év Szent György napjáig szerződtek az írás, olvasás tanítására. 1807-ben Kunszentmárton városi rangot kapott I. Ferenc császártól. A lakosság száma megközelítette a hétezret. egyre nagyobb gondot okozott a tanulók elhelyezése. Ezért határozta el a tanács 1829-ben az emeletes nagyiskola felépítését. Az illetékesek minden bevételi forrást erre a célra összpontosítottak. Ma úgy mondanánk, hogy az iskola „házi kivitelezésben” készült. A hasábfát Bihar megyéből szállították a Körösön úsztatva, a helyszínen partra vontatták, ahol kellő ideig száradni hagyták, felfűrészelték. majd kezdődhetett a téglaégetés, melyhez az alapanyagot a szentmártoni sárgaföld szolgáltatta korlátlan mennyiségben. 1838 őszén, tehát pontosan százötven évvel ezelőtt készült el a megyei viszonylatban is tekintélyes méretű nagyiskola: négy hatalmas tanteremmel és tanítói lakásokkal. A földszintes házak sokaságából kiemelkedő épület környezete azonban még sokáig viselte magán a falusias jelleget. Veress János tanító, aki 1879-ben került Erdélyből Kunszentmártonba, visszaemlékezéseiben írja. hogy az iskola és a város többi középülete esős, sáros időben szinte megközelíthetetlen volt, a bátrabb és vakmerőbb járókelők csak csizmában merészkedhettek az utcára. Az iskola hírneves tanítói közül éppen Veres Já- ' nos emelkedett legmagasabbra azzal, hogy nem elégedett meg a szorosan vett hivatali- kötelesség naponkénti teljesítésével, hanem ennél jóval többet akart! Az iskolában folyó oktatómunkát, a nevelési eljárásokat az Eötvös József neve által fémjelzett népoktatási törvény előírásaihoz alkalmazta. A település fejlődését, az iskoláztatás ' színvonalának emelését helyi újság alapításával szolgálta már 1887- től. Tanítói kört szervezett, járási szintű tanácskozásokat hívott össze a tapasztalatok és módszerek kicserélésére. 1910-ben polgári iskolát alapított, sőt az iparostanonc-iskola igazgatói teendőit is ellátta sok egyéb elfoglaltsága mellett. Méltán tekinthetjük őt a kunszentmártoni középiskolai oktatás megteremtőjének. „Régi idők fakult írásai” című visszaemlékezése ma már forrásértékű anyaga a helytörténeti kutatásnak. Nehéz lenne tovább folytatni a nagyiskolában működő tanítók névsorát, akár csak azokét is, akik egész életművüket ennek az intézménynek szentelték, és Kunszentmártonhoz halálukig hűségesek maradtak. Csak néhány név a legkiválóbbak közül: Wágner János, a ’48-as eszmék lelkes harcosa, Országh Pál és Mihály Gyula az iskolai énekkar megszervezésében vállalt oroszlánrészt. Kiváló házaspárok kerültek a század- forduló idején iskolánkhoz: Császár Ferenc és neje Pet- ricsek Ilona. Bátky Antal és Czirbus Ilona. Iványi Károly és Weörös Vilma. Ba- lassy Ferenc és Hirschmann 'Dóra személyében. A szépírás terén jeleskedő Érparti Mária és Kovács Ilona az első osztályosok tanítását művészi tökéletességgel végezte az 1930—40-es évek folyamán. Az 1968-ban megie- leht iskolatörténeti tanulmánykötet és a folyamatosan vezetett krónika szerint az elmúlt 150 év alatt 260 kinevezett nedagógus dolgozott hosszabb-rővidebb ideig a nasv múltú intézményben. Az iskola régi szép éDÜle- te az állandóságot ielkéoe- zi a mai nemzedék számára. habár két alkalommal is végeztek rajta korszerűsítést (újabb tantermek létesültek), hogy mindenkor megfeleljen az adott időszak igényeinek. Csupán az első világháború idején szünetelt falai között a tanítás, mivel átmenetileg hadikórházként funkcionált. Először ötven, majd nyolcvan sebesült katonát ápoltak itt, a tanteremből átalakított műtőben amputálásokat és egyéb sebészeti beavatkozásokat végeztek. 1964—65-ben két és félmillió forintos beruházással korszerű tantermek, zsibongók és egyéb nélkülözhetetlen helyiségek alakultak ki a jól megtervezétt munkálatok során. A belső tartalmi megújulás állandó folyamata nyomon kísérhető az iskola történetében. A legnagyobb jelentőségű változás a felszabadulás után történt, amikor a hatosztályos elemi népiskola helyére a nyolc- oslztájlyos általános .iskolai oktatás lépett, ami a tankötelezettség felemelését is jelentette: előbb 14. majd 16 éves korra. Bevezették a szakrendszerű oktatást. Érdekes fejlődési irány figyelhető meg az általános iskolai rendszer kiépítésének kezdetén. A polgári iskola fokozatos megszűnése után a Mátyás király utcai iskola- épületben szintén általános iskolai egység (igazgatóság) jött létre: itt helyezték el a belterületen lakó fiúkat. A nagyiskolába a lányok kerültek. így maradt meg a nép emlékezetében a „lányiskola” elnevezés. Ez a helyzet 1958-ig tartott, amikor mindkét iskolában megvalósult a koedukáció, azaz vegyes osztályokat nyitottak. Az 1945 utáni évek, évtizedek folyamán a tankötelezettség teljes megvalósítása kötötte le a pedagógusok erejét. Kemény küzdelmet jelentett a szülők körében a tudatformálás. míg végre általánosan elismerték az iskoláztatás fontosságát. A nagyiskola vezető helyet tölt be a város vonzáskörének pedagógiai tevékenységében. Huzamos ideig működött az intézményen belül dolgozók esti iskolája, itt tesznek osztályozó vizsgát azok. akik felnőttként végzik általános iskolai tanulmányaikat. A jelenlegi jubileumi tanévben hatvanhárom pedagógus vezetésével nyolcszázhatvanhárom tanuló sajátítja el a továbbtanuláshoz szükséges alapismereteket. A tartalmi munkát a korszerűségre való törekvés igénye jellemzi. A 150 éves iskola tehát nemcsak megbecsülésre érdemes múlttal rendelkezik, hanem további fejlődést ígérő jövő előtt áll. Józsa László tanár Napjaink megújulási törekvései egyre erőteljesebben érezhetők az úttörő- mozgalomban is. A legfiatalabbak politikai szervezetének korszerűsítése, munkája tartalmának megújítása tulajdonképpen, már a legutóbbi országos úttörővezetői konferenciának is egyik célja volt. a különböző szervezeti változásokat akkor az országos elnökség kezdeményeidé, mára azonban már egyre több csapat igényli az önállóságot, a helyi sajátosságoknak megfelelő program kialakításának lehetőségét. Jászberényben például havonta más-más raj készít programot, s versenyeznek egymással. Túrkevén a ha- gyömányos őrsök helyett klubokat alakítottak ki,' természetesen a diákok javaslatára, jobbára a gyerekek elképzelései valósulnak meg a mozgalmi tevékenység során. A megyei úttörőelnökség — üdvözölve a helyi kezdeményezéseket — dolgozta ki állásfoglalását és feladattervét az 1988/89-es úttörőévre. A dokumentum leiszögezi, hogy az eddigi értékek, hagyományok megőrzése mellett kell a mozgalmi tevékenység tartalmát, szervezését megújítani. A következő mozgalmi év rendezvényeit, programját a gyerekek körében végzett felmérés alapján készítik el, erősítve ezáltal a kisdiákok érdekvédelmét, érdekképviseletét a programok megállapításában, illetve megvalósításában. A demokrácia erősítése mellett fontos feladatként jelöli meg az állásfoglalás az úttörőcsapatok önállóságának növelését. Az elnökség támogat minden, a A168 óra nyomán Kőtelken nem volt internáló tábor A Magyar Rádió szombati 168 óra című műsorában elhangzott: elképzelhető, sőt több mint valószínű, hogy az ’50-es években nemcsak Recsken — amint az közismert —, hanem az ország több településén is működött olyan internáló tábor, ahol kitelepítetteket dolgoztattak ítélet nélkül, a recskihez hasonló, embertelen körülmények között. A műsorban azonban, csak egy helységnév hangzott el, a Szolnok megyei Kőteleké. Tegnap annak igyekeztünk utánanézni: működött e Kőtelken internáló tábor? Megtudtuk, hogy a megyei pártbizottság archívumában, illetve a megyei levéltárban erre vonatkozó dokumentum nincs, még csak utalás sem található e témára. (A megyei pártbizottság archívumából annak idején a rendőrség politikai osztálya, illetőleg a Munkásmozgalmi Múzeum elvitt az ’50-es évek történetéről tanúskodó dokumentumokat.) Felhívtuk Kőtelek helytörténészét. Boros Imrét, az általános iskola igazgatóját: Elmondta, hogy 49 éves, 32 éve él Kőtelken, jól ismeri a település történetét. Szerinte nem igaz a hír! Nem volt ott semmiféle tábor! Ugyanúgy éltek azon a vidéken is. lakóházakban, kitelepítettek, mint a környékben bárhol, Besenyszögön, Tiszasülyön, vagy a Szolnokot övező tanyavilágban. mozgalom céljával megegyező helyi, önálló kezdeményezést, saját programjában azonban két fő profilként határozta meg a tehetség- gondozást illetve a táborozást, turisztikát. Ami az előbbit illeti, nagy vita után döntött így az elnökség. Voltak akik a kedvezőtlen indíttatású gyerekek felzárkóztatását szorgalmazták. Végül is a tehetséggondozás mellett döntöttek abból kiindulva, hogy minden gyerek tehetséges valamiben, akármilyen is a családi háttere. A táborozás, a turisztika a mozgalom sajátos eszközei között a legnépszerűbb forma. Szolnok megye diákjainak évente, csaknem negyed része táborozott az elmúlt időszakban a Balatontól az Északi-Középhegységig, s ezzel az aránnyal az elsők között szerepelt az országban. Az idén sajnos a táborozás illetve a gyerekek ruházásának növekvő költségei miatt jóval kevesebb úttörő tölthette el a vakáció egy részét táborban. Annak ellenére, hogy az országos elnökség 530 ezer forinttal járult hozzá a költségekhez. így egy kéthetes táborozásért 600—2’300 forint térítési díjat fizettek a szülők. Volt, aki azonban még a legalacsonyabb összeget sem tudta vállalni. A megyei úttörőelnökség a gondok ellenére sem mond le arról, hogy minél több kisdiák részesülhessen a táborozás, a közösségalakító együttlét adta élményben. A jövőben olyan turisztikai útvonalakat állítanak össze, amelyek időben rövidebbek, kerékpárral vagy gyalog is végigjárhatok. Az egyes állomásokon kedvezményes szállással, közös főzéssel teszik olcsóbbá a kirándulást. Film készül Charlie Chaplinnek, a filmművészet halhatatlan hősének életéről. Richard Attenborough, a nagysikerű Gandhi film renAz ■ utóbbi időben tmég azok is rendszeres hallgatói, akik korábban ki sem nyitották a rádiót, ha félóránál hosszabb politikai műsor következett. A 45 perces, többnyire élő műsorvezetéssel elhangzó Esti Magazinnak sok híve van. Elsősorban azért, mert minden újságolvasó meggyőződhet róla, e háromnegyed órába jól besűríti a világ, s a haza politikai, társadalmi gazdasági eseményeit, kommentálja a legfontosabb híreket, vagy egy hír kapcsán kérdést tesz föl, — s a kérdéseket legtöbbször nem hagyja válasz nélkül. Az se 'mindegy, hogy a világ híreit saját tudósítói szállítják, a rendszeres hallgatónak már teljesen természetes, hogy Moszkvából, New Yorkból jelentkezik a Magyar Rádió tudósítója — s nem utolsósorban a szomszédokból is: Csehszlovákiában, Lengyelországban, NDK-ban is dolgozik magyar rádiós, — s nekik is egyre több mondanivalójuk van. ■ Hazai tudósítók is körülüljék a Magazin képzeletbeli nagy stúdióját. Debrecentől Zalaegerszegig Békéscsabától Veszprémig jól megszervezett, élő hálózattal biztosítja a rádió, hogy az ország vidéki centrumaiban is lüktet az élet, mint a fővárosban, — mégha olykor kis késésekkel, tompább és szolidabb vérmérséklettel is. Szerencsére — vagy nem mindig arra, ki döntheti el érdek nélkül? — egyre több érdekes vidéki tudósítást is hallhatunk. Közben nem is említek olyasAz elnökség állásfoglalása arra is kitér, hogy a mozgalom színtere változatlanul az iskola maradjon. Ellenkező törekvések már tapasztalhatók az ország némelyik városában. Szolnok megyében egyelőre még nem jeleztek „szétválási” szándékot sem az iskolák, sem az úttörőcsapatok. A mozgalom tárgyi és személyi feltételei ezt nem is teszik lehetővé. A megyei és a városi elnökségek a közeljövőben ismét félmérik a mozgalomban tevékenykedő felnőttek körét, akik között természetesen a pedagógusok vannak döntő többségben. Jogaik, lehetőségeik tisztázására, tudatosítására a jövőben nagyobb figyelmet fordítanak, s'szorgalmazzák a vállalkozó felnőttek megnyerését a mozgalom számára. Bár az úttörőszövetség továbbra is elsősorban a pedagógusokra, az iskolára számít. A megyei elnökség állás- foglalása arról is tanúskodik, hogy a. jövőben minden szinten csökkentik a munka bürokratikus vonásait, a képzéseket, felkészítéseket a gyerekek és az úttörővezetők javaslata alapján, s kellő számú jelentkezőnek szervezik meg. Emellett csökkentik az úgynevezett „felmenő rendszerű” versenyek számát. Az egész állásfoglalás és feladatterv egy olyan mozgalom körvonalait sejteti, amely a gyerekek számára fokozott közösségi élményt, tevékenységi lehetőséget, érdekeik védelmét és képviseletét ígéri. Olyan mozgalomét, amely képes versenyre kelni esetleg más gyermek- szervezetekkel, mozgalmakkal is. dezője kapott engedélyt a családtól a film elkészítésére. Chaplin özvegye és gyermekei korábban minden ilyen jellegű kérést elutasímit, hogy az útrakelőknek minden meteorológiai változást, utazási lehetőséget és körülményt hírül ad a Magazin. Különben ez a rádióműsor mindig a változás jeleit mutatja. Legutóbb szerkesztés módszerében változott. Nagyon helyesen ugyanaz a szerkesztő fogja össze az esti adást, aki délben már a Krónikában dolgozott, — tehát kicsit folyammáiéban nézi a nap eseményeit, történéseit. Időnként egy másik változás fültanúi is lehetünk: rendkívül fontos kül- vagy belpolitikai eseménynél vendéget hívnak a stúdióba, aki azonnal kommentálja a hírt, további ismeretekkel gazdagítja a teljességre vágyó hallgatót. Talán furcsa, hogy még három óra sem telik el, s újabb félórás hírműsor hangzik el a Kossuth adón minden hétköznap. A Hírvilág a legfiatalabb a politikai műsorok sorában, de máris hallgatósága van. Tulajdonképpen este tíz órakor összefoglalja a nap hazai és külföldi eseményeit, beszámol a késő esti történésekről, s miként a Magazin, fölemlíti a nap sporthíreit is. Ebben a félórában már szinte mérhető a szerkesztés, a tömörítés igénye. Amit mondjuk három-négy percben adott közre a Magazin, itt legfeljebb egy félperces hír vagy egyperces összefoglaló. A múlt héten pár Esti Magazin, meg Hírvilág témáit összeszámoltam. Ha hiszik, ha nem a 45 perces Magazinban 30—40, a félórás Hírvilágban 20—30 téma szerepelt! (SJ) T, G. Film készül Chaplinről tottak. Szól a rádió Esti Magazin és Hírvilág
