Szolnok Megyei Néplap, 1988. november (39. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-02 / 262. szám
1988. NOVEMBER 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Készül a Vacuum adapt Orvosi műszer gyártásába kezdenek A minap azt hallottam, hogy a Szolnoki Taxiipari Szolgáltató Szövetkezet, közismertebb nevén a Szövtaxi hamarosan orvosi műszer gyártásába kezd. Azt hittem, hogy vaklárma vagy blöff az egész, de amikor a szövetkezet elnöke, Dienes Antal csak megerősíteni tudta ezt a hírt, s ahogy beszélt az ügyről, egyre inkább úgy tűnt, hogy egy leleményes kezdeményezésnek, sőt újszerű vállalkozássorozatnak vagyunk tanúi, amiben persze a kényszer is jókora szerepet játszik. Hiszen köztudott, hogy ez a cég elsősorban szállítási feladatokat lát el, csakhogy a közlekedési ágazat fejlesztésére az állam ma már nem ad semmiféle támogatást. Ezért is döntöttek úgy a szövetkezetben, hogy a több lábon állás stratégiáját választják. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy az alapvető .tevékenységnek számító személy- és teherfuvarozás mellett bármibe belefognak, feltéve, ha az eredményt produkálhat. A szövetkezetnek Cegléden például ma már dolgozik egy tömítésgyártó és csomagolásÚj utakon a Szövtaxi technikai részlege, ahol különböző formájú papírtálcákat, valamint Wartburg, IFA, Zsiguli, Barkas és dízelmotorok tömítő készleteit, de ezen kívül mosógépek, gázkészülékek, mezőgazda- sági gépek tömítését is gyártják egyre nagyobb mennyiségben. Persze ezzel még korántsem teljes az új termékek köre, hisz itt van az előzőekben már emlegetett orvosi műszer, a sejtelmes nevű Vacuum adapt berendezés — képünkön — ennek gyártását hamarosan elkezdik. Ez a műszer — amely egyébként a fegyverneki fogorvos, dr. Kókai János szabadalma — tulajdonképpen teljesen új helyzetet teremt a fogorvoslásban, mivel segítségével szinte pillanatok alatt mintát lehet venni a páciens szájából, ha új fogsort vagy fogat készítenek számára. Nem kell tehát próbálgatni, csi- szolgatni, sokkal egyszerűbbé, gyorsabbá válik általa a fogfájós emberekben kellemetlen emlékeket idéző művelet. A kis műszert nemrégiben bemutatták Siófokon egy nemzetközi orvoskongresszuson, ahol óriási érdeklődés nyilvánult meg iránta. Így a szövetkezetiek sem tétlenkednek, most teremtik meg a feltételeket és jövő nyáron már sorozatban kezdik gyártani a műszert. De előtte még néhányat kiadnak a kórházaknak, hogy a gyakorlati tapasztalatok alapján, ha kell még — a sorozatgyártás megkezdése előtt — módosítani tudjanak rajta. Tulajdonképpen ennyi a hír, amit én valamiképpen példaerejűnek tartok, mert a szövetkezetiek felismerték: egy új termék gyártása azon túl, hogy hiányt pótol és hasznot hoz a cégnek, gyártási kultúrát, műszaki színvonalat, valamint fegyelmet ad — és éppen erre van talán manapság a legnagyobb szükség. Nagy Tibor Fotó: T. Katona László Két jelölt a listán Megyei pártbizotfsági tagol választottak Pártbizottsági ülés Jászárokszálláson Tegnap délután ülést tartott Jászárokszálláson a nagyközségi pártbizottság. Nagy László, a pártbizottság titkára köszöntötte a megjelenteket, közöttük Szűcs Jánost, a megyei pártbizottság titkárát és Kovács Miklóst, a Jászberényi Városi Párt- bizottság első titkárát. Nagy László elmondta, hogy a település lehetőséget kapott arra, hogy négyszáznyolc- vanhat párttagját egy kommunista képviselje a megyei testületben. Ezután hozzászólások hangzottak el. Szűcs János arról beszélt, hogy a korábbi hagyományoktól eltérő módon a megyei pártbizottság tizenegy tagját üzemi, községi pártbizottságok és egy alapszervezet delegálják. Ez a demokrácia kiszélesítését jelenti, amelyet még tanulnunk kell, és amellyel felelősségteljesen kell élni, hangsúlyozta. A községi pártbizottság tagjai közül többen elmondták, nem tartják szerencsésnek azt, hogy a listára csak egyetlen jelölt került, hiszen az itteni kommunisták közül más személyt is alkalmasnak találnak e megbízatás ellátására. Végül is a testület úgy foglalt állást, hogy két jelölt közül választ. Ezt követően a jelenlévő tíztagú bizottság nyolc szavazattal Gergely Zoltánt, a Jászárokszállási Kossuth Termelőszövetkezet főágazatvezetőjét választotta meg a megyei pártbizottság tagjának. Gergely Zoltán 1950-ben született Jászárokszálláson. Általános és középiskolai tanulmányait ugyanitt végezte, majd, a Hódmezővásárhelyi Állattenyésztési Főiskolán szerzett üzemmérnöki diplomát. 1971-ben — tanulmányai befejezése után — visszatért a nagyközségbe, a Táncsics illetve a Kossuth Tsz-be, ahol jelenleg a sertéstenyésztési és a húsfeldolgozási főágazat irányítója. 1975 óta párttag, a nagyközségi pártbizottság tagja, a gazdaság és szövetkezetpolitikai munkabizottság vezetője. emellett vezető propagandista is, Maradt-e tüske benne7 A másik jelölt a 30 éves Gulyás Sándor volt, aki szintén a Kossuth Tsz dolgozója, mégpedig a sertéstelep vezetője. Bemutatkozását így kezdte: — Hat éve Gergely Zoltánnal egy a munkahelyünk és végül is nagyon örülök, hogy ebből a mezőgazdasági körzetből olyan ember jutott a megyei testületbe, aki szintén hasonló területen dolgozik. „Mellesleg” az az igazság, hogy kettőnk közül ő a tapasztaltabb, a politikailag képzettebb. Köszönetét mondok, hogy a település majdnem félezer párttagja közül engem is javasoltak erre a fontos megbízatásra. Azért én sem maradok feladat nélkül, hiszen a helyi KISZ-bi- zottságnak is tagja vagyok, azután a nagyközségi pártbizottság mellett tevékenykedő munkabizottságban is dolgozom. Arról nem is beszélve, hogy büszkeségünk, 22 hónapos kislányunk is egyre több foglalkozást, törődést igényel. Nem könnyű mindennek eleget tenni, de jó időbeosztással igyekszem megfelelni mindenhol. Keresik a kiutat Teljesítményelv a műszakiaknál is Napjainkban egyre gyakrabban hallunk, olvasunk arról, hogy gazdasági gondjaink megoldásában, a technikai-műszaki fejlesztésben nélkülözhetetlen fontosságú a műszakiak, a mérnökök szerepe. Nem hat újszerűén a megállapítás, hiszen számtalan határozat, fontos személyiségtől eredő megállapítás erősíti évek, évtizedek óta. Az elhatározott szándék és a megvalósítás között — e téren is — jelentős eltérés tapasztalható. Mint megoldatlan probléma olyan feszültséget eredményez, mely egyre mélyül. egyre jobban kihat a gazdaság megújulási kilátásaira. Az értelmiség többi csoportjához hasonlóan a műszakiak is elégedetlenek helyzetükkel, érdekképviseletük működésével. Keresik a kiutat kiszolgáltatott helyzetükből. ilmire képes, amire felkészült A műszaki értelmiség mindenekelőtt alkotó értelmiség, a termelő-szolgáltató folyamatokhoz legközvetlenebbül kötődik, abban irányítóként, szellemi előkészítőként szervesen részt vesz. Nélküle a modern társadalmakban az anyagi javak előállítása nem képzelhető el. Többen kimutatták már, hogy szoros összefüggés van a műszakiak, mérnökök száma és felkészültsége, valamint a termelés, a szolgáltatás színvonala, eredményessége között. Ez az ösz- szefüggés hazánkban nem látszik igazolódni. Nem csoda, hiszen a szellemi erő a termelésben más fontos tényezőkkel, termelőeszközökkel, anyagokkal, a termelés szerkezetével és érdekeltségi rendszerével együtt alkot egészet. Ha bármelyik is elmarad, fékezi a többiek érvényesülését is. Márpedig ha végiggondoljuk a felsorolt elemek korszerűségét, összehasonlítjuk a technikai haladásban minket megelőző országokéval, van aggodalomra ok, van fejleszteniva- ló. Különösen ha a tendenciákat is szemügyre vesszük, azt, hogy a magas termelési színvonalban korábban nem jegyzett országok előznek meg minket egyre többen. Ahihoz, hogy ez megváltozzon, elkerülhetetlen a műszaki értelmiség szerepkörének felismerése, értelmes feladatokkal való megbízása, teljesítőképességük jobb kihasználása. Azt kellene tennie a műszakiaknak is amire képezték, amire felkészültségük, hivatástudatuk teszi alkalmassá. Ma sokszor a kiegészítő jövedelmek szerzésében való részvétel, nem ritkán kistermelésben végzett munka köti le és szórja szét energiájukat. S közben a szakmával való lépéstartás válik feltételessé, méginkább az értelmiségi léttől, életmódtól kerülnek távolabb. Pedig a műszakiak az értelmiségi réteg sajátos csoportját alkotják. Gondolkodásukra az a jellemző, hogy az elméleti, hipofatikus tételeket a gyakorlati, termelő folyamatokban igazolni törekszenek, amire kényszerülnek is. Lényeges kiemelni azt, hogy gondolkodásuk megoldáskereső és realista nemcsak az anyagi, de a társadalmi folyamatok megítélésében is. Az anyagi folyamatok, termelési eredmények naponta igazolják vagy cáfolják elképzelésüket. Felmerül a kérdés ezek után, hogy társadalmi-gazdasági helyzetünkben érzékelhető-e eléggé ennek a rétegnek a tevékenysége? Valóban játszhat-e kulcsszerepet a kibontakozásban, a műszaki megújulásban, s ha igen, milyen körülmények között. A tapasztalatok ellentmondást tükröznek. Ellentmondás van országunk gazdasági fejlettsége, mérnökeink száma között. Talán kihasználatlan a műszakiak „kapacitása”, vagy a magas számarány alacsony minőséggel párosul? Ez is, az is. Meggyőződésem, hogy a műszaki értelmiség a differenciált felkészültsége mellett is lényegesen többre lenne képes. Miért alacsony a produkció színvonala? A műszakiak teljesítménykihasználása objektív és szubjektív okok miatt nem kielégítő. A termelőüzemek gépi, technológiai ellátottsága, alapanyagok, alkatrészek beszerezhetősége, a fejlesztés pénzügyi feltételei mind befolyásoló körülmények. Ugyanilyen fontos az ipari, szolgáltató szféra termelési összehangoltsága, egy- másraépülése, rugalmassága, piacorientáltsága. Sokszor említett gond, hogy a magyar .termékek túlsúlyosak, túlméretezettek, fölöslegesen sok anyagot tartalmaznak. Ez nemcsak tervezői probléma. Ha a tervező biztos lenne benne, hogy a betervezett anyag kapható lesz belföldön, egyáltalán gyártják vagy ha gyártják belföldön értékesítik (nem akarják-e konvertibilis valutáért adni belföldön is?), illetve a kooperáló szervezet betartja a kívánt szállítási határidőt, akkor a tervezőasztalon korszerű gyártmány dokumentációja születik. De, ha ezek a feltételek esetlegesek, akkor inkább a biztosra kell menni, kapható, de korszerűtlen anyaggal és kivitellel kell számolni. A másik kérdés a szubjektív feltételek megléte a műszaki alkotásvágy biztosításához, felkeltéséhez. Ez az emberi kapcsolatokra, a műszakiak irányítására, vezetésére vonatkozik. Sok • mérnök többre hivatott annál, mint amivel vezetői foglalkoztatják. Ez kényszerből is eredhet, hiszen a műszakiak körében is érvényesülni kellene a piramis elvnek. A legtöbbjüknek az anyagi folyamatok közvetlen irányításában, majd a középvezetői, vezetői kategóriákban fokozatosan csökkenő létszámban kellene jelen lenni. Ez a piramis csonka amiatt is, hogy talpazata hiányos (a technikusok kevesen vannak), azzal is mérnököt, üzemmérnököt bíznak meg, amivel alacsonyabb képzettségű szakember is megbirkózhatna. Ennek az ellenkezője is előfordul, a túlfoglalkoztatás, azaz a képességekhez mérten magas megbízatás. Nem is az a gond, hogy van ilyen jelenség, hanem az, hogy ez milyen mértékű. Elég mobil-e a műszakiak mozgása a beosztásokban, vagy a „kiha- lásos” rendszer érvényesül a vezetésben. Ered ez a gond abból is, hogy a gazdasági vezetőkkel szembeni korábbi alap- követelmények a végrehajtó, a felsőbb utasításokat teljesítő, azaz önállótlan vezetőt igényelték. Ma egyre inkább a piaci igényeket felmérni és követelni tudó, önálló, fejlesztő, vállalkozó szemléletű vezető lehet eredményes, aki tudatában van az irányítottak szellemi lehetőségeinek. A vezetői módszerek sem mellékesek a műszakiak irányításában. Az alkotó tevékenységnek kedvező demokratikus vezetői alapállás itt szükségszerű. A szellemi alkotómunka kibontakoztatását elősegítő eljárások, a csoportmunkák, az ötletbörzék rendezése és hasonló modellek alkalmazása ma már nélkülözhetetlenek. Még fontosabb a napjainkban sokszor hallott teljesítményelv alkalmazása az anyagi megbecsülésben. Még akkor is, ha a teljesítmények mérése nehéz. Nehéz kimutatni. hogy a termék piacon realizált elismeréséből a műszakiak mennyiben részesek .Nehéz, de jó megközelítéssel megbecsülhető. Itt merül fel az a gond is, hogy a jelenlegi helyzetből hogyan kellene kimozdulni, a műszaki értelmiség elismertségét fokozni. Mi legyen előbb a megbecsülés vagy a teljesítmény. A megoldás egyik lehetséges útja a műszakiak ösztönző rendszerének átalakítása. Az anyagi elismerés kötődjön a produktumhoz, annak kifejlesztéséhez, megvalósításához, értékesítéséhez közvetlenebbül. A ma divatosan elnevezett innovációs folyamat eredményében való érdekeltséget kellene szorosabbá tenni. Piac és verseny kellene Persze ez gyönge óhaj, ha a közgazdasági környezet kényszerítő ereje nincs jelen, ha nincs piaci verseny. Egyáltalán verseny valamilyen piacon. Vagy ha nincs a verseny győztesének profitelőnye és ebből az előnyből, többletből az eredmény elérésében résztvevők nem részesedhetnek megfelelően. Illetve, ha nincs érdekeltség a tőke, a vagyon hozadéká- nak növelésében. De nemcsak a termelésben közvetlenül résztvevők mozgósíthatók. A műszaki értelmiség egy része a közvetlen termelőfolyamatoktól távolabb esik, kutatással, oktatássá foglalkozik. A szellemi alkotásra igazi lehetőség van mindkét téren. A lehetőséget azonban befolyásolja, hogy képes-e erre és érdekelt-e ebben az illető a csoport? Közismerten alul- íizetettekről van szó. S mint ilyen esetben mindig a negatív kiválasztódás is észlelhető közöttük. Ennek ellenére sokan közülük képesek kiemelkedő alkotások létrehozására, azonban ma még ez nem eléggé ösztönzött, tudományos-fejlesztő eredményeik nem terjednek megfelelően. Itt is óriási tartalékunk lappang kihasználatlanul. A műszaki értelmiség szerepköre az említetteken túlmutat. Mint a fizikai munkásokat ismerő, velük együtt gondolkodó rétegnek társadalompolitikai szempontból is fontos küldetése van. Képes befolyásolni naponta az emberek elképzelését a világról, céljainkról, képes magával ragadni tömegeket a társadalmi célok megvalósításában. Ezért is fontos a műszaki értelmiség megnyerése, tekintélyének helyreállítása. Én a műszakiak megbecsülésének fokozásához vezető utat nem elsősorban szakszervezeti érdekképviseletük változtatásában látom, hanem munkaérdekeltségük javításában, eredménnyel arányos megbecsülésükben, melyet a termelő-szolgáltató vállalatoknál kell felismerni, a vállalkozói léthez nélkülözhetetlennek tartani. S e felismerést a valóságos piaci viszonyok fogják magukkal hozni elkerülhetetlenül. Ez esetben lesz igaz az a megállapítás, hogy a legolcsóbb beruházás a szellemi befektetés. mert megtérülését is biztosítják társadalmi-gazdasági körülményeink. Győrfi György a mezőtúri városi pártbizottság első titkára
