Szolnok Megyei Néplap, 1988. október (39. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-11 / 243. szám
1988. OKTÓBER 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Készül a Magyar Néprajzi Atlasz Szembenézés múlttal és jelennel Szolnoki művészek is kiállítottak a IV. országos rajzbiennálén Salgótarjánban Különös kiadvány voftja magára a figyelmet a könyvesboltok kirakataiban: három tasakból áll. és összesen 220 térképlapot rejt magában. A Magyar Néprajzi Atlasz ez, s megjelenésének azok is örülnek, akik hosszú évek munkájának eredményeként elkészítették, é$ azok is. akik most mint érdekelt szakemberek, érdeklődő olvasók kedvükre böngészgethetik. Hogy valóban mekkora vállalkozás ez az atlasz, azt mi sem jellemzi jobban, minthogy a burgenlandi Alsóőrtől egészen a moldvai Ploszkucénig járt faluról falura, házról házra az a százötven kutató, aki 418 településen rögzítette: itt így meg így arattak, amott meg úgy fejték, raktározták, dolgozták fel a tehéntejet. S ugyanígy mindazt a temérdek ismeretianyagot, amelyet most, az utolsó történelmi pillanatban lehet és kell megmenteni. Legelőbb a svájciak, utánuk az osztrákok és a németek döbbentek rá, hogy a hagyományos műveltség tárgyi világa és szokásrend- szere megérdemli — sőt megköveteli —. hogy papírra kerüljön, s ily módon az utókorra átöröklődjön. Ez a három nemzet immár be is fejezte a maga atlaszának a készítését. A lengyelek most ►lolgoznak javában ezen a , kiadványon, és a csehszlovákok szintén ezekben az években szeretnék be fejezni a térképlapok megrajzolását. (A jugoszlávok egyelőre a gyűjtés végén tartanak; úgy tudni, hogy Ukrajnában is, Romániában is tervezik- szervezik az atlaszkészítést.) Hogy mi minden olvasható le arról az immár nálunk is kapható 220 térképlapról? Nos, abban a három tasakban olyan lapok sorakoznak, amelyek egyrészt az úgynevezett alaptérképet mutatják a folyók, határok halványan nyomott vonalaival, másrészt pedig a jelek sokasága hinti be őket. Ez utóbbiak üres és „teli” kockákból, szintén üres és vonalas háromszögekből, azután vonakákból stb. állnak, s azt közlik, hogy kik, hogyan és milyen eszközökkel végeztek el egy-egy mezőgazdasági munkát. A szalma kazalba rakása például mindenfelé nagy nyári feladat volt. A helyi hagyományok szerint voltak akik villával, mások villával és nyárssal, megint mások petrencerúddal. megint mások pedig villával is. nyárssal is. petrencerúddal iskaz- laztak. Ugyanígy roppant érdekes, mely vidékeken hogyan hajtották, bíztatták az igavonó állatokat. Morvay Judit néprajzkutató rendszerezte ezt, s kutatásai nyomán kiderült, hogy az Alföldön kevesebb és egységesebb hangzású volt ez a szócsoportozat, míg ellenben Erdélyben és a Dunántúlon gazdagabb, színesebb. A Tisza—Duna közén így mondták az ökörnek, hogy balra: .,cseli”, „cselé”, ettől keletre és nyugatra jóval több indító és irányító ige élt: „ha”, „hojsz”. „hikk”, ,csáli”, „hó”. Ezekre a szavakra — s velük együtt még az ilyen rik- kantásokra, hogy „hajde”, „hajszi”, „prk”, „prükk” (ez utóbbiak a menet fékezését igyekeztek szolgálni) — talán még emlékeznek azok, akik gyermekségüknek néhány évét vagy hónapját faSZÓL A RÁDIÓ Tulajdonképpen jó dolog hogy a műsorszerkesztőség gondol a^ álmatlanokra,. Egyre több, érdekes műsor szolgálja őket; s természetesen azokat, akik ilyen-olyan ügyeletben ébren töltik az éjszakát. Azért mégis, — olykor már sok, amit az ember éjszakai csendben a rádiótól kap. A múlt hét péntekjén például éjféltájt vé- gigkutattam fiókjaimat, s rátaláltam az 1952/53-as tanévről szóló félévi értesítőmre, s azévi bizonyítványomra. Meggyőződtem róla, jól emlékeztem, ebben a tanévben a gimnáziumban kötelező tantárgy volt az Alkotmányban! Minderre azért volt szükségem, hogy kézzel fogha- itóan bizonyítsam magamnak: mennyi fölöslegeset ránk raktak az elmúlt évtizedek. Akkor persze nem így éreztük, s kevesen bírálták ezért az iskolát. Mindenesetre most olyan tudós, politikus emberek, mint Bihari Mihály, Killényi Géza, Hal- ■may Gábor és Pozsgay Imre szóltak róla a Bagolyban, hogy hinnem kellett az éjszakai érdekes magazinnak. Azt kutatták a tudós emberek, milyen legyen az új alkotmány. Mert azt, milyen volt a régi — mellesleg a még érvényben is lévő — alaposan megvitatták. Talán abban igazuk volt, hogy 1949, az alkotmány születésének éve óta hazánkban úgyszólván minden megváltozott: a tulajdonviszonyok, az osztályt; zerkezet és az állampolgári jogok-is. Pozsgay Imre azt mondta: csak az alkotmány maradt (kis változástól eltekintve) az általánosság olyan szintjén, hogy se jogi, se szociológiai alaptörvényként nem szolgálhatja mi a rendet. A Bagoly éjszakai beszélgetőtársai a maguk módján el is vitatkoztak azon, milyen legyen az új, s nem tagadták, a készülő tervezetbe is betekintettek már. Sürgették is az alkotmányjogi bizottság munkáját, mondván, mielőbb szükség van az újra, hiszen megannyi társadalmi- politikai kérdésre végre választ vár az ország, összefüggésbe hozták a születőt más, kialakulóban lévő törvénytervezettel,- amely napjaink sok vitás kérdésében eligazítást ad majd. „...szememből a könny kicsordul” címmel ugyancsak éjszaka, vasárnap éjszaka 22.33-tkor 'kezdődött a Bartók rádióban az a nemzetközi dokumentumműsor, amely Bartók Béla hamvainak hazaszállításáról készült. New York, Cherbourg, Berlin egy- egy rádióállomása készített fölvételt a nagy zeneszerző hamvainak hazaszállításáról, s az ünnepségekről, amellyel Európa fogadta nagy fiát a hosszú, 43 évi tengerentúli álom után. Talán a legszebb emlék marad a hallgatónak a francia gyerekek Bartók dalaiból összeállított műsora, akik négy hónapig tanulták — kétszázhúsza-n — a nyelvet is, hogy magyarul szóljon szépen. Megszólaltak a műsorban a burgenlandi magyarok is, akik lerótták kegyeletüket a nagy magyar előtt, aki szívében ugyan soha nem szakadt el hazájától, de messzi földön élte élete utolsó éveit, s ott fogadta be először hamvait, emlékét a népek hazája. És természetesen újból hallottuk a farkasréti eseményeket, hogy végül Bartók Béla negyven- valahány éves rádióföivéte- lén halljuk is a szavát. <SJ) Fazekas Magdolna: Gyökértelenül (ceruza) lönböző megnyilatkozási formája. Ügy is felfoghatjuk: a bravúrosan egyszerűtől a komplikáltan bravúrosig terjed a tárlat alkotásainak tartalmi és formai skálája. Világok, megannyi egyéni világ tárul fel a papírlap négyszögében, a négy széle között, amelyek, nem léphetők át, de annyi mindent magukba sűrítenek, állapítja meg a salgótarjáni kiállítás katalógusának előszavában Aradi Nóra, s véleményét teljességben igazolják a látottak. A misztikumot A legszembetűnőbb összekötő kapocs a kiállított művek között az igényesség és a ma emberét kontinentális méretekben foglalkoztató feszültségek tükröztetésének vonulata. Humanista felelősségérzetet sugallnak a különböző témájú és stílusú munkák, érzékenyen kapcsolódva mindennapjainkhoz. A Nógrádi Sándor Múzeumban rendezett egészen kivételes élményt nyújtó kiállításon külön is jól esett látni Fazekas Magdolna munkáit — Pitypangos. Gyökér— ' Sáros András lun töltötték. Az azonban már valóban ritkaság, hogy valaki tudja, hány neve volt hajdan egy erdélyi számadó juhásznak. Mondták paku- lárnak, hívták bácsnak, mindemellett búcs, major és csobán is lehetett. Nyilván az eddig elmondottakból kitetszett, hogy mire és miért vállalkozott ez az atlasz. Tudós készítői azt szándékoznak megörökíteni, hogy a magyarok lakta vidékeken hogyan élt s él a hagyomány. Voltaképpen térképrajzolók ők. afféle etnográfiai geográfusok, akik papírra vetik: meddig nyúlt az az országrész, ahol tizennégy, és meddig az, ahol huszonegy kévéből állt egy búzakereszt. A történelem során kialakult úgynevezett nagytájak és tájak rajzolódnak ki e munkálatok alapján. Még élesebben elválik az Alföldtől a Dunántúl, ez utóbbiban pedig határozottan kirajzolódik a Nyugat-Dunán- túl arculata, ahol — Zala és Vas megye ez! — az ökör vagy a ló helyett elsősorban a tehenet fogták igába. Akár még meg is patkolták. ami másutt nemigen volt divat. A Magyar Néprajzi Atlasz lapjainak zöme addig a termeléssel — ezen belül is az állattenyésztéssel, a földműveléssel és a szállítással — foglalkozik. A még megjelenésre váró hat kötet és a 640 térkép ennél is változatosabb lesz, hiszen azokban az öltözködés, a táplálkozás, az építkezés, a szokásrendszer, és még számos témakör is megkapja a maga helyét, jelét. Így aztán lassacskán teljessé válik múltunk örökségének ez az atlaszokba sűrített összefoglalása. A. L. Amatőr művészit! nívúdíjak A KISZ Központi Bizottsága, a Művelődési Minisztérium, az Állami Ifjúsági és Sporthivatal, valamiint az OKISZ nívődíjat adományozott amatőr művészeti csoportvezetőknek. Nívódíjban részesült Lesz- kovszki Albin, a sárbogárdi Petőfi Irodalmi Színpad ve- vezetője; Csík Istvánná, a derecskéi Cirip és Szivárvány gyermek néptáncegyüttes vezetője; Merényi György, a budapesti Vánko- nyi György Úttörő és Ifjúsági Ház képzőművészeti körének vezetője; Kozma László, a nyírbátori ütőhangszeres együttes vezetője; Szappanos István, a Kecskeméti Erdei Ferenc Művelődési Központ képzőművészeti szakkörének vezetője és Kneifel Imre, a székesfehérvári TiMnkó népzenei együttes vezetője. A nivódijafcat hétfőn adták át a KISZ KB székházá- ban. Salgótarján immáron negyedszer ad hajlékot az országos rajzbiennálénak. A műfaj — a rajzművészet — megközelítéséből is nagyon figyelmre méltó, hogy az esemény igen rövid időn belül az ország egyik legrangosabb képzőművészeti fórumává vált. Sokak számára pedig a rajzművészet talán kissé parttalannak tűnhet, hiszen a képzőművészetnek — szobrász, festő, iparművész, stb. — amíg csak esztétikai értelemben vett alkotást hoz létre, rajzolnia kell. Ez persze nem törvényszerű, hiszen számos jelentős festőnk közvetlenül ecsettel, színekkel dolgozik. Kétségtelen azonban — általánosítva —. hogy a rajz szükséges eszköze az alkotó munkának, de nem feltétlenül rajzművészet. Ezek után nem tűnhet mondvacsináltnak a kérdés, hogy akkor mi is valójában a rajzművészet? A meghatározások, körülírások nagyon is esetleges eredménye helyett inkább a méreteiben is impozáns salgótarjáni kiállításra hívogatjuk az érdeklődőket, ahol a mai magyar rajzművészet horizontálisan és mélységében egyaránt megmutatja önmagát. Kétségkívül, hogy ma a rajzművészet a legmozgékonyabb s talán legnyitottabb művészeti ág. A salgótarjáni kiállítás is bizonyítja a reagálások gyorsaságát, és a tartalmi eltérések színességét is. Mindezt tetézi a stílusok sokfélesége, az értelmi, érzelmi reagálások küidéző felfogásoktól a konstruktivista megjelenítésekig sokféle, fajta grafikai vélemény tárul a néző elé. A pályázatra több mint ötszáz munka érkezett, a neves szakemberekből álló zsűri kétszázhúsz alkotást bocsájtott a közönség elé. Miklós: íratlan múlt (színes ceruza) telenül — Szabó Agnes Száradt nárciszok cimű tollraj- zát. A szolnoki művészek mellett örömmel néztük a Jászberényhez kötődő Sáros András Miklós alkotásait is. A tárlat december 4-ig tart nyitva. TL. A Balatoni Építőipari Szövetkezet kivitelezésében Bo- dorosi Attila Ybl-díjas építészmérnök tervei alapján épülnek újjá a hévízi Tófürdő korábban leégett épületei. Az új építmény jellegében megőrzi a korábbi tornyos motívumokat, szolgáltatásaiban viszont sokkal magasabb szintű lesz elődjénél. Két szabad- és fedett víztér kerül kialakításra. Az 1989- es idényre elkészülő épületegyüttesben vörös fenyőt, korrózióálló acélszerkezeteket és különleges burkoló anyagokat használnak. A* épületeket önműködő oltóberendezésekkel látják el, hogy a tragikus tüzeset ne ismétlődhessen meg (MTI-fotó: Czika László) Szabó Ágnes: Száradt nárciszok (toll) Éjszakai érdekesek
