Szolnok Megyei Néplap, 1988. október (39. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-10 / 242. szám
1988. OKTÓBER 10. SZOLNOK MEGYE! NÉPLAP 5 A hót filmjeiből CAMMORRA Nem tudom, mennyibe kerülhetett a Lina Wertmüller rendezte „minden be van dobva” mottójú olasz film, de könnycseppfakasztó finom vegyszerekre sokat költöttek, az bizonyos. A Cam- morra egyik legfontosabb hatáseleme a sírás. Nem mindegy persze, hogy ki sír. Van aki a gyermeksírást nem tudja elviselni, mások a női könnyekre érzékenyek. Ráadásul a Cammorrában igen szép, olykor lengén öltözött' hölgyek tépik a férfiemberek szívét. Lehet, hogy a nyugati mozisoknak nem is jön ez rosz- szul, hiszen arrafelé a mozik többsége folyamatosan játszik, akkor ül be a néző amikor akar, addig marad, amíg úgy gondolja, van mit látnia. Köztudott viszont, hogy a férfiak többsége irtózik a női sírástól. Nos, a Cammorrát játszó mozikban gyorsan cserélődhet a közönség, mert a „csupa könny a szobám dallamoké” itt a főszerep. Igazságtalanok lennénk persze, ha nem ismernénk el a rendező jó szándékát, nyilván a súlyos társadalmi visz- szásságok feltárásával segíteni akar a bajok leküzdésében. Csakhát annyi mindenhez kevés manapság a jószándék, úgy tűnik, a filmes szakma meg legkevésbé tűri meg a dilettánsokat. A Cammorra úgyszólván mindent akar, olyan merészen szerkesztett. amilyen bátor a címadója, a nápolyi bűnszövetkezet, a cammorra. Éppen ezzel a mindent vállalással, műfaji keveredéssel válik gyanússá a film. Várjuk, várjuk a „fő tételt”, mint valami szimfóniában, de egyre inkább unott panelokra bomlik a film, olyan részletező lesz. hogy a nagy repedések kis repedéseiben is újabb és újabb események részesei leszünk, de úgy ám, hogy sehol sem maradunk ott igazán. Egy nagy város narkó- ügynökeinek, utcalányainak, stricijeinek világa biztosan nem követi az egyszeregyet, nem olyan mint egy jó háziasszony fehérneműs szekrénye, hogy minden a helyén van. vasalva, behajtva — ez igaz. Persze a rendetlenség éreztetéséhez is kell valamiféle rendszer, mert csak úgy tudunk különbséget fenni. — és nem tudunk egyszerre sírni is nevetni is. Annyi ebben a filmben a testileg és lelkileg tévútra futott ember, ahány féle, fajta műfaj keveredik a képek egymásutánjában. Jóllehet minden igaz, amit Lina Wertmüller filmje elénk tár, csak éppen hatásvadász elemei miatt hitelét veszíti, de legalább is megkérdőjeleződik a néző előtt a valóság. — ti — Szolnokon Nyelvtanártk eszmecseréje A TIT idegennyelvi-okta- tási választmánya, a társulat megyei szervezete, a Gorkij Nyelviskola Szolnoki Tagozata és a megyei pedagógiai intézet az idén is rendez konferenciát nyelvszakos pedagógusok számára. A regionális tanácskozásra október 15-én a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola Szolnoki Tagozatán kerül sor. Az eszmecsere megnyitója után Horváth Iván, az Idegennyelvi Továbbképző Központ igazgatója, az Állami Nyelvvizsga Bizottság elnöke a nyelvvizsga jelenéről és jövőjéről tart előadást. Ezt követően Suzanna Har- sányi, az Oxford University Press vezető szerkesztője a jó idegennyelv-tankönyv ismérveiről szól, majd tájékoztató hangzik el a hétvégi intenzív oktatás módszertani kérdéseiről és az úgynevezett Sita tanfolyamokról. Az előadások után szekcióülésekre kerül sor. A résztvevő angol-, német- és oroszszakos nevelők az ide- gennyelv-tanítás időszerű feladatait elemzik illetve a konzultáció során továbbadhatják tapasztalataikat. Füstölt pisztráng Schubach-módra és egyéb zenei ínyencfalatok egy rendhagyó koncert műsorán Balra fenn Faragó Laura, mellette Matuz István, a zongoránál Geoffrey Tozer és Sebestyén János. Balra lenn Merényi Judit, mellette Kovács P. József Érdekes hangversennyel kezdődött az őszi hangversenyévad: szerdán este a Megyei Művelődési és Ifjúsági Közipontban „Szolnoki rögtönzések” címmel ritkán hallható, de annál időszerűbb és a zenét tanulók számára rendkívül tanulságos koncert hangzott el neves előadóművészek közreműködésével. Az est „gazdája” a sokoldalúságáról ismert Sebestyén János Lisz-díjas érdemes művész, közreműködői pedig Matuz István (fuvola). Faragó Laura (ének) és az Ausztráliából érkezett Geoffrey Tozer (zongora) voltak. Műsor közben az étvágygerjesztőt versben és prózában Heltai-módra Merényi Judit és Kovács P. József szolgálták fel ízlésesen, a tőlük megszokott kitűnő és érthető szövegmondással. Válogatásuk az irodalomból csaknem minden zeneszám előtt találónak, frappánsnak bizonyult. Sebestyén János bevezetésként elmondotta, hogy a rögtönözni — improvizálni tudás régen kötelező volt valamennyi zenész számára. Virágkorát a barokk zenében élte, amikor is a muzsikusoknak harmóniákhoz dallamot, illetve a dallamhoz harmóniákat illett tudni rögtönözniük. Azután ez a gyakorlat sajnálatos módon feledésbe merült, s ma csak kevesen képesek művelni azt, hiszen hosszú ideig nem tanították az improvizációt. Ezt a zenei gyakorlatot, amelyet majdnem — komponálásnak is lehetne nevezni (hiszen esetenként lejegyzésre az utóéletre érdemes művek keletkezhetnek ily módon) — ma elősorban az orgonisták tartják életben, de az utóbbi években egyre többen ismerik el a rögtönözni tudás értékeit, s egyre több helyen tanítják azt Magyarországon is. A műsorban elhangzott művek egyikét-másikát nem lehet igazán rögtönzésnek neveznL Schubert: A pisztráng című dalának Bach: Badinerie-jével való „összeházasítása”, Rameau Tamburinjának „beHabanérázása”, Offenbach, Berlioz, Liszt és Mozart egy-egy művének összegyúrása tulajdonképpen nem más, mint e művek előre megtervezett ötvözése, nem sokkal több, mint Gau- jiod A ve Maria- jának ötlete Bach prelúdiuma alapján (mely mű ezen az estén egy verbunkos dallammal to- vábbfűszerzeve hangzott el). Mégis tanulságos meghallgatni ezeket az ötvözeteket, mert végül is új zeneművek születésének lehettünk fültanúi. A művek előadásában az est valamennyi szereplője részt vett. Matuz István fuvolaművész kétszer is bizonyította, milyen vérbeli humorérzékkel bír. A „Három fuvoladarab zongorára” sokakat megmosolyogtatott — mindenkit derűre hangolt viszont a „Sörinx” című Ma- tuz-mű bravúros előadása két sörösüvegen, Debussy Symix című művének 1988- as változataként. Igazi improvizációt is hallgathatott a koncert közönsége. Ezek közül elsőként a Matuz István és G. Tozer alkotta „Effektissimo” címet viselő, a két hangszerből kicsalogatható rendkívüli hanghatásokon alapuló művet kell megemlíteni. G. Tozer nagyszerű harmóniai improvizációt mutatott be Bach: Bist Du bei Mir című dalához, melyet Faragó Laura átélt előadásában hallhattunk, s melyhez egy úgynevezett középszólamot Matuz István rögtönzött J. Strauss Kék Duma keringő- jének „aznapi” változata — mélyet G. Tozer és Sebestyén János komponált a hallgatóság füle hallatára — talán azt volt hivatott de- monstráni, hogy egy zenemű egy adott pillanatban a rögzítés időpontjában éppen olyan, amilyen — de egy nappal előbb vagy száz évvel később egy kissé másmilyennek is születhetett volna. Az est fénypontja G. Tozer rögtönzése volt: a „Debrecenbe kéne menni” kezdetű népdalt Chopin, Liszt, Bartók és Lehár stílusában formálta meg. Az ausztráliai vendégművész egészen kivételes stílusérzékkel rendelkezik — de mellesleg azt is bizonyította, hogy brilliáns technikával felfegyverzett zongorista. Rögtönzése talán a Chopin-mazurkában volt a leghitelesebb, de tökéletesen ismeri Liszt és Bartók zeneszerzői műhelytitkait is: a rapszódiák kom- pozíciós technikáját, a merész modulációkat egyaránt. A koncert végén elhangzó népdalvariációknak és a ráadásul játszott rögtönzésnek is talán a műsor korábbi részében kellett volna elhangoznia: a koncert végéről hiányzott a csattanó. Szathmáry Judit A hatalom anatómiája, a nép felelőssége Beszélgetés Taub János rendezővel, a Szigligeti Szinház új tagjával A Szolnoki Szigligeti Színházban október 14-én mutatják be Székely János Caligula helytartója című drámáját. Az előadást Taub János rendezi. — ön új tagja a szolnoki társulatnak, így mielőtt a pénteki premierről beszélgetnénk, engedjen meg néhány személyes vonatkozású kérdést. Talán idézhetek kulturális lapunknak adott nyilatkozatából, amelyben ezeket mondta: „Az .én generációmat a történelem már indulásakor a politika égő parazsára dobta, és azóta is ott sistergünk, mint a rablópecsenye. Van, aki megpuhult ezen a tűzön, van aki kemény és rágós lett. ahogyan van, aki elégett, kiégett. Nálunk a politikum nem hajlam vagy tudatos program kérdése volt, hanem létforma, melyet belénk sulykolt az élet. Jóformán színpadot sem láttam, de már tudtam, hogy valamiért, valami ellen harcolni fogok rajta...” Súlyos, de érezhetően végiggondolt megállapítások, nyilván kronológiai és topográfiai mutatókkal. j . — Kolozsvárott végeztem a Szentgyörgyi István Szín- művészeti Főiskolán, majd 1954-ben Temesváron megalapítottam a magyar színházat. Teli voltam mindent akaró hittel, — és persze sok naivitással. Később a kolozsvári magyar színház főrendezője lettem, az erdélyi magyar szellemi élet kiválóságait tömörítettük a Szamos-parti színház köré. „Gyűjtögetésünk” talán annak ellenére sem volt hiábavaló, hogy egyre nehezebb akadályokat kellett leküzde- nünk. Bírtuk is. nem is... Ennek ellenére nem váltam hitehagyottá, amikor meghívott rendezőnek a bukaresti Bulandra Színház, s így Európa egyik leghíresebb theátrumában dolgozhattam jó tíz évig. közben rendezőtanár voltam a színművészeti főiskolán. 1981-re vált olyanná a helyzet, hogy emigrálnom kellett, Izraelbe mentem, Tel-Avivban dolgozhattam. 1986-ban jöttem először Magyarországra, a Játékszínben Páskándi Géza Vendégség-ét rendeztem, de más színházi megbízást is kaptam, örültem amikor a szolnoki színház meghívott. — Mielőtt beszélgetésünkben — képletesen — a Tisza partjára érnénk, kérem, idézze fel emlékeit a Caligula helytartója, az elmúlt évtizedek legnagyobb magyar drámájának — ez személyes véleményem — írójáról. — Székely Jánost Marton- vásárhelyen ismertem meg csendes, nagyon szerény ember, igen visszahúzódva él. Mondják, önmagába forduló ember, de kérdezem: önös, önző-e valaki, aki olyan gondolatokat fogalmaz meg veretesen, mint ő... Autonóm egyéniség, érzi elhivatottságát, mindent ennek rendel alá... A Caligula helytartóját 1972-ben írta a marosvásárhelyi író, újságíró, a Gyulai Várszínházban 1978-ban mutatták be Harag György rendezésében, — az előadás a magyar színházművészet nagy napjainak egyike, hatása. fénye azóta sem halványodott. Barakiás eljátszása a felejthetetlen öze Lajos utolsó nagy szerepeinek egyike volt. Sajnos már ő is „elment” Harag Györggyel együtt... A dráma tévés adaptációja is nagy siker volt. de az említett előadás színpadi mélységeit csak megközelíteni tudta. — A „szolnoki Caligula’’ az ön értelmezésében a dráma melyik gondolati egységét hangsúlyozza elsősorban? — Nem szeretek beszélni a rendezéseimről, nem akarom zavarni a közönség véleményét, értékítéletét. Ne én mondjam meg, mit is vélek legfontosabbnak az előadásban. Legfeljebb arról beszélhetek, hogy mit tartok hangsúlyosnak a drámában. Tudni kell, hogy ez a Székely-mű közvetlenül szól a hatalom és a nép viszonyáról. Mondanivalója mindaddig aktuális marad, amíg bárhol a Földön eltorzult hatalom lehetséges. Ebben a kapcsolatban nem elhanyagolható a nép felelőssége. .A hatalom természetes / Végső határa az a pont, ameddig / Az alattvalók hűsége kitart.” — mondja Székely. — És erre mintegy válasz a következő gondolat: „Ha nincs ilyen pont, méltóságát veszti / Az emberélet. Szégyen lesz leélni”. — Sokkal profánabbul: ha egy örült azt parancsolja, hogy menjünk fel a háztetőre és kotkodácsoljunk. kukorékoljunk. — megtesszük? — Sajnos a példák... — Székely itt mégis bizakodó: „Hát azt hiszed, kiirthatják a / Népek leikéből lelkedezett hitét / Apáitól örökölt ős tudását / Egy oly durva szerrel, amilyen / A mindenkori császár kultusza?” — kérdezi Barakiás a jeruzsálemi templom főpapja a helytartótól. De maradjunk a nép felelősségénéL „Ha egy bolond bolondokat parancsol, / Az rendben van. De aki végrehajtja, / A konzultól az utolsó bakáig / Sötét gazember”. — Ez viszont már Petro- niusz megállapítása. — Igen. a helytartóé, a hatalom emberéé. Ezeket a gondolati részeket vélem a drámában nagyon hangsúlyosnak, persze bárhonnan citálnánk is, szinte minden sor egy-egy minidráma. — Talán a legoptimistább sor: ,,Az őrültek sem halhatatlanok. ..” — Ez igaz, de ne feledje Decius — Caligula követe — messzire mutató kérdését „Annyira hozzá lehet szokni / A pusztulás gondolatához, / Hogy végül már hiányzik?” — Ez bizony elég nyomasztó. — A bizonyítást Székely tovább folytatja: „Az alattvalók egyetlen valódi / Mentsége az, hogy túlélik a császárt. / De hát úgy vélem, ez egy emberélet / Tartalmának tán mégiscsak kevés”. Ehhez jön a konklúzió: „Vád ez barátom, nem pedig vigasz”. A szolnoki színpadon Pet- ronius Fodor Tamás lesz. Barakiás Kézdy György. Decius Derzsi János, Probus Mertz Tibor, Lucius Tóth József. Agrippa, a király Czibulás Péter, Júdás pedig ifj. Ujlaky László. — Köszönöm a beszélgetést. Tiszai Lajos Kelta kori leletek a Dunából A kelta korból származó oltárkövekre és faragott oszlopmaradványokra bukkantak a régészek Bölcske közelében a Dunában az 1551-es folyamkilométernél. A több mint hét tonnás köveket könnyűbúvárok segítségével emelik partra. Az értékes leleteket folyamatosan a dunaföldvári múzeum udvarára szállítják, ahol a jövőben kőtárat alakítanak ki. Víz alatt ilyen méretű régészeti feltárást még nem végeztek hazánkban. A munkálatok várhatóan több évet vesznek igénybe. Képünkön kiemelik a hét tonnás oltárkövet (MTI-fotó: Bárándy István)
