Szolnok Megyei Néplap, 1988. október (39. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-07 / 240. szám

Folytatta munkáját az Országgyűlés őszi ülésszaka tékelés, a vagyonnövelésben való érdekeltség és az eset­leges vagyonarányos elvo­nás lehetőségét. Az adó­mértékkel kapcsolatos vitá­ról szólva a pénzügyminisz­ter ismét hangsúlyozta: a kedvezmények figyelembe­vételével az átlagos adómér­ték 40 százalék alatti, s ez nemzetközi összehasonlítás­ban is rendkívül alacsony, ha pedig figyelembe vesz- szük népgazdaságunk jelen­legi helyzetét, a kritika ép­pen az adómérték alacsony voltát illetheti! Rámutatott, (Folytatás az 1■ oldalról) hogy 13 milliárd forint érté­kű adót szüntetnek meg, s az ÁFA-visszaigénylés jövőre újabb 7 milliárd forinttal csökkenti a költségvetés be­vételét. A választ követően Sta- dinger István megadta a szót Kovács Andrásnak (He­ves m., 10. vk.), a Selypi Cu­korgyár főmérnökének, a napirend bizottsági előadó­jának. Kifejezte meggyőző­dését, hogy a novemberi ülésszakon sem lesz sokkal több információ a döntés­hez, ezért kérte: a sokat em­legetett képviselői felelősség arra is terjedjen ki, hogy ez a halasztás milyen kárt okoz a népgazdaságnak. Ezután Stadinger István —- mivel a vitában felszólalók többsége a döntés elhalasz­tását kérte — szavazásra bocsátotta a kérdést; elfo- gadja-e az Országgyűlés, hogy az előterjesztést a legközelebbi, várhatóan no­vember második felében sorra kerülő ülésen vitassák meg újra a képviselők. Az Országgyűlés túlnyomó több­séggel ezt a megoldást fo­gadta el, (23-an voltak az azonnali döntés mellett, 10- en tartózkodtak a szavazás­tól.) Országgyűlés korábbi dön­tésének megfelelően. Ez alkalommal elsősorban olyan módosi tások átvezeté­sére van szükség, amelyek a zökkenőmén lese bb műkö­dést segítik elő, és világos, rendezett válaszokat adnak a törvényben az év során hé­zagpótló értelmezésekkel szabályozott kérdésekre. Valós kép csak később alakul ki a jövő évi tervről és költségvetésről. Ennek is­meretében kerülhet sor az adókulcsok, -sávók és más értékhatárok változtatásá­ra. A lakosság átlagos adó­terhelésének csökkentésé­re nincs lehetőség, de növel­ni sem kívánatos. Az adó­tábla megfelelő- módosítása decemberben az Országgyű­lés elé kerül. A mostani módosítás nem terjed ki az adórendszer alapelveire. Az elveket is érintő továbbfejlesztésre legkorábban csak egy teljes adóév tapasztalatainak is­meretében lehet vállalkozni. Ekkor kerülhet sor például annak mérlegelésére, hogy a családi jövedelemadó beve­zetése, vagy a jelenlegi SZJA és szociálpolitikai rendszer párhuzamos fej­lesztése legyen a jövőben kö­vetendő út. Ezután Villányi Miklós a két törvénymódosítási ja­vaslat néhány fontosabb kérdését elemezte. Az álta­lános forgalmi adót érintő­en a lakásépítésre vonatkozó előírások a javaslat szerint az eddigieknél egyértelműb­bek lesznek, az egyes lakás- építési formák kezelésében mutatkozó különbségek mi­nimálisra csökkennek. Meg­szűnik a visszaigényelhető adó felső határára vonatko­zó korlátozás, bővül a visz- szaigénylésre jogosultak kö­re. Az építésre, az utólagos lakásközművesítésre vonat­kozó adóvisszaigénylési sza­bályok könnyítésével pár­huzamosan az egyéb lakás­felhasználási, -felújítási, -korszerűsítési munkák mű­szaki tartalmára vonatkozó megkötések is megszűnnek. Ez jelentős kiterjesztése a kedvezményeknek. Viszont ennek részbeni ellentétele­ként a lakáson végzett mun­kákra vonatkozó adóvissza­igénylési szabályok — a ter­vezet szerint — szigorodnak. Az adó visszaigénylésére 10 000 forint összesített adó­tartalmat meghaladó vásár­lás esetén nyílik mód. A két lépést csak együtt . in­dokolt megtenni. A közműtársulások adózá­sára új szabályokat javasol A kisebb kiigazító módo­sítások mellett alapvetően új eleme a törvénynek, hogy az egyéni vállalkozók (tehát a kisiparosok és a magánke­reskedők), továbbá az ügy­védek adófeltételeit a sze­mélyi jövedelemadó hatás­körében kell szabályozni. Ez­által egyszerűbb, áttekint­hetőbb lesz az egyéni vál­lalkozók adózása, csökkenne az adminisztráció is, a mai kétcsatornás adóelvonás he­lyett csak a személyi jöve­delemadó szabályozná e kör jövedelmeit. A beterjesztett javaslatok között — mind az általános forgalmi adó, mind a sze­mélyi jövedelemadó tekin­tetében —r csak az adózók szempontjából kedvező vál­tozások találhatók. Az ÁFÁ- nál már említett költségve­tési kihatáson túl a sze­mélyi jövedelemadót érintő módosítási javaslatok mint­egy 300 millió forinttal csökkentik az adót 1989-ben. Végül Villányi Miklós kér­te az Országgyűlést, hogy a törvénymódosítási javasla­tot a bizottsági kiegészíté­sekkel együtt hagyja jóvá. Dr. Puskás Sándor (He­ves m., 2. vk.), az Országos Kereskedelmi és Hitelbank Rt. vezérigazgató-helyettese, a törvényjavaslatok bizott­sági előadója elmondta, hogy az* ad hoc bizottság az Or­szággyűlés felhatalmazása alapján folyamatosan vizs­gálta az ÁFA és a SZJA be­vezetésének menetét, ele­mezte az adótörvények gaz­dasági és társadalmi hatá­sait. Azt tapasztalták, hogy bár az új adórendszer beve­zetése indokolt volt, az el­lentmondások egyrészt azért a pénzügyi kormányzat. A vízmű-társulások es -társu­latok adóvisszaigenylési jo­gának meghagyása, illéive törvénybe történő beépítése mellett az egyéb, út-, járda- es villany-, gáz-, telefonépí­tő közösségeit is részesülje­nek adóvisszatérítésben, a bevont lakossági forrás ará­nyában. Az egyéni vállalkozásokat és a kisebb társas vállalko­zások likviditási helyzetét érinti kedvezően az a módo­sítási javaslat, amely az ÁFA-befizetés időpontját a teljesítés helyett az ellenér­ték befolyásához köti. Ezek a törvénymódosítási javas­latok 1989-ben 3—4 milliárd forinttal csökkentik a költ­ségvetés bevételeit. Villányi Miklós úgy véltem el kell fogadni azt a szenve­délyes hangú kritikát és ag­gódást. amely a kulturális bizottságban hangzott el a magyar kulturális élet jövő­jéért. Az évek óta tartó restrikciós intézkedések ha­tására félő, hogy megszakad egy folyamat, s nem lesz utánpótlása ma még világ- színvonalú művészeti éle­tünknek. Mi lehet a megol­dás? A problémák feltárását követően a Művelődési Mi­nisztérium és vezető művé­szek segítségével olyan, nyílt támogatási rendszert kell működtetni, mely a forrá­sok némi bővülésével és a jelenleginél sokkal jobb el­osztásával Segíti az előrelé­pést. Tehát nem az adórend­szerbe beépített, hanem a nyíltan vállalt támogatási rendszer ésszerű feltételei­nek a kialakítására van szükség már az 1989-eskölL ségvetésben. A személyi jövedelemadót érintő kérdések közül a két gyermeket egyedül nevelő szülőkre is kiterjedő gyer­mekenkénti, havi 1000 fo­rintos adóalap-csökkentő kedvezmény jár a legna­gyobb anyagi teherrel. A tervezet két változatot tartalmaz a lakásbérleti jo­gok egymás közötti cseréjé­ből származó jövedelem ke­zelésére. A változatok közöt­ti különbség lényege, hogy adómentes legyen-e az ilyen jövedelem vagy sem. Az adómentesség mellett szól a lakásmobilitás elősegítésé­nek érdeke, az adókötele- •zettség viszont gátat vetne a spekulációs jövedelemszer­zés felerősödésének. Mind­két változat mellett és el­len komoly érvek hozhatók fel, ebben a parlamentnek kell döntenie. éleződtek ki, mert az új adórendszernek egy vele nem összhangban lévő gaz­dasági szabályozórend­szerbe kellett beilleszkednie, a gazdaságirányítás közgaz­dasági környezete nem volt megfelelő. Az ad hoc bizottság — a többivel egyetértésben — közreműködött annak a kompromisszumnak a kiala­kításában, amely szerint a kormány az adótörvények módosítását három lépcső­ben terjesztené az Ország- gyűlés elé. Először az ad­minisztráció csökkentése, a joghézagok pótlása, kisebb mértékben a nem óhajtott hatások mérséklése, vala­mint a társulási törvénnyel és a vállalkozási nyereség­adó-törvénnyel való össz­hang megteremtése a fel­adat. Második lépcsőben — a decemberi ülésen, a jövő évi költségvetés megtárgyalásá­val egyidejűleg — a kor­mány terjessze be az adó­mértékekre és az adósá­vokra vonatkozó módosítási javaslatait. Javasolták a kormánynak a progresszív csökkentést, az adósávok és -kulcsok számának mérsék­lését, a mértékeknek a ter­vezett, illetőleg a ténylege­sen inflációhoz történő iga­zítását. A harmadik lépcsőben a jelenlegi adórendszer ala­pos elvi, kritikai elemzését tartják szükségesnek, figye­lembe véve a társadalmi kritikát, a szakértői vélemé­nyeket és a nemzetközi ta­pasztalatokat. Erre a jövő év első felében kerülhet sor. Dobi Ferenc (Pest megye, 6. vk.). a MEDOSZ főtitkára javasolta, hogy küszöböljék ki az adótörvény teljesít- ményvisszatario hatásaL, az adósávok rugalmas módosí­tásával is. A szakszerveze­tek szorgalmazzák a családi jövedelemadó rendszeré­nek kidolgozását. Bevezeté­séig is szükséges valamilyen kedvezmény a leginkább rá­szoruló gyermekes családok­nak. Indítványozta az adóelő­leg-fizetés rendszerének és módszerének módosítását is, mert elfogadhatatlan, hogy a dolgozók csak hóna­pok múltán kaphatják visz- sza a tőlük levont adóelőleg visszajáró részét. A csecse­mő- és gyermekruházati cikkek nulla-kulcsos cso­portba sorolását, vagy a jövő évi szociálpolitikai in­tézkedésekkel a családi pót­lék emelését is szorgalmaz­ta. A szakszervezetek nevé­ben javasolta a lakásépítők visszaigényelhető forgalmi adója felső határának mó­dosítását. Dr. Papp Elemér (Zala m.. 4. vk.), zalaszentgróti körzeti főorvos részletesen szólt az egészségügyben dol­gozók helyzetéről. Hangsú­lyozta, hogy a magyar egész­ségügy bérszínvonala mint­egy 30—35 százalékkal el­marad más ágazatokétól. Az egészségügyi bizottságban el­hangzott véleményekről és javaslatokról szólva el­mondta: a bizottság támo­gatja, hogy a fogyatékos gyermekeket nevelők kedve­ző elbírálást kapjanak az adózás során. Javasolták, hogy a közművelődési tevé­kenység legyen nulla-adó­kulcsos. A képviselő indít­ványozta az orvosi műszerek jelenlegi 25 százalékos for­galmi adójának csökkenté­sét is. Gyorsabb reformlépések Balogh László (Békés me­gye, 14. vk.), a békési Egyet­értés Termelőszövetkezet elnöke a termelőszövetkeze­tekben dolgozók gondjairól szólva rámutatott, hogy a túladóztatás miatt egyre ke­vesebben vállalnak vasárna­pi műszakot. Szükségesnek tartotta, hogy az Országgyű­lés tűzze napirendre az adó­sávok és -mértékek módosí­tását. Javasolta, hogy a jövő év elejétől a mezőgazdasági termelést szolgáló beruházá­soknál az általános forgalmi adó egy része száz százalék­ban visszaigényelhető le­gyen. Sütő Kálmán (Vas m„ 9. vk.), a Magyar Szabvány- ügyi Hivatal elnökhelyettese a módosítási tervezettel egyetértve azt hangsúlyozta, hogy végleges megoldás csak a gazdasági környezettel __ és más szabályozók korszerűsí­tésével összefüggésben kép­zelhető el. A kormányzatnak meg kell gyorsítania az adó­rendszerhez kapcsolódó re­formlépéseket, elsősorban az ár- és bérreformot, a nép- gazdasági tervezés és a költ­ségvetés reformját, Hódosi Jenőné (Baranya m., 14. vk.), a Fővárosi Kéz­műipari Vállalat szentlőrin­ci részlegének szalagközi el­lenőre szorgalmazta, hogy szavazzanak bizalmat a kor­mánynak: az év végi zár­számadás adatainak isme­retében megfontoltan dol­gozhassa ki a tökéletesítést szolgáló változtatásokat, az adórendszer alapjainak át­alakítása nélkül. Hangsú­lyozta, hogy a szociálpoliti­kai intézkedések szükségesek a társadalmi igazságtalan­ságok megszüntetésére. Füló Pál (Budapest, 18. vk.), az Athenaeum nyomda csoportvezetője elmondta: a képviselők még nem kap­tak magyarázatot arra, hogy milyen okok miatt nem tud­ta betartani a kormány a 15 százalék feletti infláció kompenzálására tett ígéretét. A képviselő kérte a pénz­ügyminisztert, adjon választ erre. Javasolta továbbá, hogy a sorkatonák bevonu­lási segélyét tegyék adómen­tessé. Zsigmond Attila (Buda­pest, 5. vk.), a Budapest Ga­léria főigazgatója javasolta, hogy a zsűrizett képző- és iparművészeti alkotások for­(Folytatás a 3. oldalon) Tervezet az adótörvények módosítására Az elfogadott napirendnek megfelelően ismét a pénz­ügyminiszter emelkedett szó­lásra, hogy előterjessze az általános forgalmiadóról és a magánszemélyek jövede­lemadójáról szóló törvények módosítására vonatkozó ter­vezeteket. Villányi Miklós bevezető­ben arra emlékeztette a kép­viselőket, hogy egy éve tár­gyalta az Országgyűlés a két új adó bevezetésének törvénytervezetét. Nagy vi­ták után és több módosító javaslat elfogadásával a kép­viselők a reform mellé állva bizalmat szavaztak a kor­mány stabilizációs és kibon­takozási programjának, és az annak eszközrendszeréül szolgáló új adók bevezetését is elfogadták. E nagy horderejű lépésről gazdaságpolitikai értékelést adni korai, kellő felelősség­gel ez csak több év tapasz­talata alapján végezhető el. Az adópolitikai elvek érté­keléséhez is legalább egy év szükséges. Most még csak rövid távú számvetésre le­het vállalkozni. — Az új adórendszerről — bár a társadalmat próbára tevő komoly erőfeszítések árán került bevezetésére — elmondható, hogy működik, a termelésben, a gazdálko­dásban miatta nem voltak komolyabb fennakadások. Ez már önmagábaft is ered­A pénzügyminiszter ismerteti a tervezett változtatásokat ménynek tekinthető, ami a továbbfejlesztéshez jó ala­pul szolgálhat. A működés­sel voltak és vannak gon­dok. A bevezetésre valóban kevés volt az idő. Valóban nagy türelemre volt szük­ség, amikor nyomtatványo­kért kellett sorba állni, ami­kor a megszokott árarányok számottevően megváltoztak. A bruttósítási sérelmeket a munkáltatók orvosolták, vagy ahgl indokolt volt — a pedagógusoknál —, ott a forrásokat a költségvetés biztosította, illetve rendel­kezésre bocsátja. Ki viselje a terheket? Az új adórendszert komoly egyensúlyi gondok közepette, a gazdasági folyamatok rom­ló irányzatai mellett kellett bevezetni. Ezek a gazdasági nehézségek évtizedes folya­matok végeredményei, ame­lyeket az adórendszer önma­gában nem képes megoldani. Ma azonban a társadalom az új adórendszer hatásaként éli meg az életszínvonal- csökkenést. A lakosság hely­zete 1988-ban akkor sem lett volna jobb, iha nem az adók révén, hanem más mó­don csökken az életszínvonal. Ezért koraiak és érdemben vitathatók azok a megálla­pítások, amelyek egyoldalúan az új adók hatásának tulaj­donítanak egyes társadalmi- gazdasági jelenségeket, pél­dául a szándékoltnál na­gyobb inflációt, a teljesít­mények visszatartását. Az ÁFA csak eszköze a fogyasz­tás drágításának, mértékei nem öncélúak, és nem sza­badom változtathatók. Az ez évi fogyasztói áremelkedés­iből 8 százalék tulajdonítha­tó az adóreform bevezetésé­nek. Folyamatában az adó­rendszernek önmagában nincs inflációs hatása, ha az adómértékek nem növeked­nek. Az viszont tény, hogy a forgalimiadó-rendszer az ed­diginél fcövetkezetesóbben .kapcsolja össze a termelői és fogyasztói árak mozgá­sát. Ameddig a magyar gazda­ság döntő részben a világpia­con nem vagy csak vesztesé­gek árán eladható terméke­ket állít elő, addig az .inflá­ciót nem lehet megállítani. Ezért a forgalmiadó-ikulcsok csökkentése, illetve az ártá­mogatások szélesítése nem perspektivikus megoldás. Jogos azonban az a kér­dés: ki viselje a gazdaság nemzetközi , ^leértékelődése miatti hátrányokat és a ko­rábban elmaradt vagy hibás gazdaságpolitikai döntések terheit? A valós kérdés és dilemma az, hogy milyen arányban oszlanak meg a terhek a társadalom egé­szén belül az egyes rétegek, csoportok között. Mi a szere­pe ebben az általános for­galmi adónak? Az általános forgalmi adó a végső fogyasztásira — dön­tően lakossági fogyasztásra kerülő — termékek árában megjelenő adó. Mindig azok fizetik meg, akik az adott termékeket megvásárolják. Ezért kulcskérdés, hogy a végső fogyasztásra kerülő termékek döntő hányadának fogyasztói árában ez az adó megjelenjék. Ha a termé­kek szűk körében korlátozó­dik egy nagyon m<jgas adó, az óhatatlanul torzítja, fél­revezeti a termelést és a fo­gyasztást. E hatásokat el kell .kerülni. A továbblépést az szolgálhatja, ha a jövő­ben fokozatosan szűkítjük a mentességek, kedvezményeik körét, és ezáltal csökkente­ni lehet a jelenlegi 25 száza­lékos adókulcs mértékét. A másik gyakran, sok he­lyütt elhangzó kritika, az, hogy a személyi jövedelem- adó teljesítmény-visszatar- tó hatású. Ez a kér­dés azonban ennél jó­val összetettebb. A munka­ibérben az adó is benne fog­laltatik. Hatékony munkadí- jazásá, ösztönzési rendszert kell kialakítani; ehhez a mainál kedvezőbb lehetősé­get teremt a merev közpon­ti bérszabályozás jövő évtől tervezett megszüntetése. Nem javasolható, hogy a bérszín­vonalban, a ‘bérarányokban kialakult feszültségeket a ' személyi jövedelemadó-rend­szerben mentességekkel eny­hítsük. Ez hiábavalóvá ten­né az adórendszer fejleszté­sében eddig tett erőfeszíté­seket. A kétségtelenül meglévő bér aránytalanságokat — pél­dául az egészségügyi dolgo­zik ügyeleti díját — nem az adórendszer mértékeinek differenciálásával kell meg­oldani. Mindenütt meg kell fizetni, a munkát és a túl­munkát is. Az egészségügy­ben 1988. október 1-jétől ki­sebb .központi béremelésre került sor. Ez év végéig pe­dig megvizsgáljuk, hogy az ügyeleti díjak ügyében jö­vőre .milyen intézkedéseket lehet tenni. A túlórapénzek összevont adóztatásáról nem lehet lemondani. Bár még három hónap hát­ra van az esztendőből, nyil­vánvalóan mindenkit érdek­lő kérdés az adóbevételek alakulása. A szeptemberi elő­zetes adatokat is figyelembe véve, a két új adó az év egé­szében a számított bevételt hozza. Az általános forgal­mi adó a forgalomhoz iga­zodóan. ez ideig egyenletesen folyt be. Kilenc hónap alatt 85 milliárd forint volt a be­vétel, az év egészében a ter­vezett szint 126 milliárd — körüli adóbevétel várható. A személyi jövedelemadó­fizetés az év első felében elmaradt a várttól, azonban hónapról hónapra emelked­tek a bevételek, így jó köze­lítéssel várható a tervezett összeg elérése. Eddig 37 mil­liárd forint személyi jöve­delemadót fizettek be; a hátralévő három hónapban még mintegy 18 milliárd fo­rint SZJA-bevétel várható. Vannak akik úgy vélik, bogy elhamarkodott volt az új adórendszer bevezetése. A jövő évi sok változás kö­zepette az lenne a nagyobb gond — vélekedett Villányi Miklós —, ha az adóreform bevezetésére csak most", ezekkel a változásokkal együtt kerülne sor. Az vi­szont igaz, hogy az adórend­szer előnyeinek kibontakoz­tatásához szükséges a reform egész folyamatának felgyor­sítása, a működő rendszerek összhangjának mielőbbi tel­jessé tétele. Előnyös a lakosságnak Látszólagos ellentmondás van abban., hogy az új adók működésének hatásait alapo­san még nem ismerve kiiga­zításra teszünk javaslatot. Több olyan képviselői véle­mény fogalmazódott meg, hogy most ne változtassunk. Ezt több okból sem tehetjük. Vannak a tervezett változta­tásnak olyan elemei, ame­lyek az adók kezelhetőségét javítják, a torzulások tech­nikai okait elhárítják, és egyértelműen előnyösek a lakosságnak. Ezeket érdemes most meglépni. Többen fél­nek attól, hogy ezzel „le­tudjuk a változásokat”. Er­ről szó sincs, hiszen az adó­táblára decemberben, az egy évi működés tapasztalataira pedig a jövő tavaszi ülés­szakon vissza kell térni; a kormány ígéretének és az Adórendszer és a gazdaság

Next

/
Thumbnails
Contents