Szolnok Megyei Néplap, 1988. október (39. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-06 / 239. szám
Őszi ülésszak a Parlamentben (Folytatás a 2. oldalról) vállalkozások számára. Az álilaimpaligári vállalkozások új formáinak megteremtésével jelentős nyitás hajítható végre az egyéni kezdeményezések ösztön2ésében és mozgásterének kiszélesítésében. Olyan viszonyokat kell teremteni, amelyek nem szabnak gátat az értelmes, az egyén és a társadalom számára egyaránt hasznot hozó üzleti tevékenységeknek, nem kényszerítenek valamiféle túlhaladott, óvatoskodó szabályozás következtében teljesítmény-visszatartásra. Szűrös Mátyás külhoni tapasztalatokra utalva rámutatott: remélhető, hogy az új társasági törvény által lehetővé tett új típusú vállalkozások, az állami vállalatok vállalkozói magatartása hozzájárul majd hazánkban is az állami foglalkoztatás politika feszültségeinek enyhítéséhez. A társasági törvény működésének hatására bekövetkező egyik változás az lesz, hogy módosul az állampolJóllehet a társasági törvény a jelenleginél sokkal szélesebb körben teszi lehetővé a magántevékenységek kibontakozását, s ily módon teret nyer az értéktöbblet ellenszolgáltatás nélküli elsajátítása, ez azonban nem jelenti azt, hogy az állam gazdaságpolitikai szándékaitól függetlenül jelentős magánvállalatok jönnének létre, vagy a magánvagyon túlságosan megnövekedne. Az állaim közvetett — főként gazdasági — eszközökkel befolyásolhatja a magánszektor működési feltételeit. A törvény tervezete emellett több jogi biztosítékot is tartalmaz. A megújuló politikai rendszernek képesnek kell lennie arra, hogy megakadályozza a kizsákmányolás jellemző társadalmi viszonnyá válását. Mindezek alapján Szűrös Mátyás meggyőződését fejezte ki, hogy a társasági törvény elfogadása nem eredményezi a kizsákmányolás alapjainak visszaállítását. A korábban nem gazdasági célú megtakarításokat most várhatóan a gazdaságba fektetik be hasznot hozó módon. Az eddig javarészt illegális befektetési formák- 'ból származó jövedelem az állam által ellenőrizhetőbbé és főleg adóztathatóvá válhat. Ehhez természetszerűen az állam törvényeken alapuló ellenőrző szerepét erősíteni kell. Az új szervezeti formák felvetik az érdekérvényesítéssel kapcsolatos eddigi felfogás és gyakorlat újragondolását ás. A társasági törvény együtt jár a dolgozói részvétel és a beleszólás új formáinak kifejlődésével. Emellett új összefüggésben vetődik fel a pártnak és a szakszervezetnek a gazdasági folyamatokban betöltött szere ne és lehetősége. A megfelelő megoldásokat a politikai intézményrendszer gárok gazdasági szerepe, jelentősebb mértékben jelennek meg az egyéni tulajdonon alapuló, kisebb-nagyobb vállalkozások. Az új körülmények érintik az elosztási viszonyokat is. Minden bizonnyal növekedni fog a közvetlenül munkából származó jövedelmek mellett a megtakarítások befektetéséből származó bevételek aránya. Ez persze tovább erősítheti és még nyilvánvalóbbá teheti a vagyoni és életszínvonalbeli különbségeket társadalmunkban. A vagyon tehát törvényes, a munkával egyenértékű jövedelemforrássá válik. Ez a körülmény több elvi és gyakorlati kérdés újragondolásának fontosságát húzza alá. Az egyik az, hogy a magán- vállalkozások és a külföldi részvételű vegyesválla'lkozá- sok nem a kizsákmányolás lehetőségének újraéledését eredményezik-e. A kérdés megválaszolása annál is inkább időszerű, mert a kizsákmányolás megszüntetését a szocializmus történelmi vívmányai között tartjuk számon. korszerűsítését célzó munkálatok keretében kell kialakítani. Egy dolog azonban már most leszögezhető: a társasági formák jelentette új gazdálkodási keretek és feltételek a párt- és a szak- szervezeti szervek gazdasági szerepét szükségképpen módosítják. A pártnak a jövőben még inkább a népgazdaság fejlődésének lehetőségeivel, fő irányaival, az erre vonatkozó elképzelések kidolgozásával keli foglalkoznia, míg a szakszervezeti munkában a munkavállalók érdekeinek védelme kell, hogy nagyobb szerepet kapjon. Szűrös Mátyás hangsúlyozta azt is, hogy a társasági 'törvény remélt hatásainak kibontakozására további reformlépésekre van szükség. Ezek között említette az értékpapír-piac megteremtését, a megkezdett bankreform második szakaszának megvalósítását, az adórendszer további korszerűsítését, a bérreform, az árrendszer fejlesztését, a költségvetési reform kimunkálását, a társadalombiztosítás és a szociálpolitika eszköztárának és intézményrendszerének korszerűsítését. — A társasági törvény elfogadása a külföld szemében is a reformprogram végrehajtása iránit! elkötelezettségünk fontos bizonyítéka. Szándékaink komolyságának, ezáltal a magyar politikának a megítélése tehát a reform valóra váltásával fonódik össze. A reforméval, a megújuláséval, amelynek sikere döntően tűlünk függ, hisz a külső környezet ma ehhez a korábbinál sokkol kedvezőbb politikai feltételeket kínál. E gondolatok jegyében az MSZMP Központi Bizottsága nevében elfogadásra javasolta a törvénytervezetet. Tóth Ilona (Veszprém m., 13. vk.), a Szakszervezetek Veszprém Megyei Tanácsának vezető titkára abban a reményben ajánlotta elfogadásra a törvényjavaslatot, hogy a gazdálkodási formák bővülésével új munkahelyek teremtődnek, s ezáltal mérséklődhetnek az egyre erőteljesebben jelentkező foglalkoztatási gondok, bár a változás együtt jár a különféle tulajdonformák közötti munkaerő-áramlás felgyorsulásával. Dr. Eke Károly (Csongrád m., 10. vk.), a Magyar Rádió tudományos főmunkatársa arról szólt, hogy a szocializmust nem ettől a társasági törvény által biztosított új lehetőségektől kell félteni, sakkal inkább a pazarlástól, a kellően meg nem fizetett munka miatt kialakuló érdektelenségtől . A demokráciáról szólva a képviselő elmondta: a jelenlévők közül többen úgy vélekedtek. szükség lenne a párton kívüli képviselők frakciójának létrehozására is, mert lehetnek közös ügyek, amelyekben az érintettek egységesen kívánnak a parlamentben fellépni. Erre azonban nem kaptak választ, végül is a képviselők döntés nélkül, anélkül, hogy szavazhattak volna a kérdésről — mint mondotta — megalázva hagyták el a tanácskozás színhelyét. Dr. Szabó Kálmán (Budapest, 36. vk.) akadémikus, a Marx Károly Közgazdaság- tudományi Egyetem tanszék- vezető egyetemi tanára konkrét javaslatot tett az osztalékengedményes részvényfajta lehetőségének törvénybe iktatására. Példaként azt hozta fel: a nyugati gazdaságokban az állam részvény- vásárlással támogatja a vállalkozás megindítását, úgy, hogy meghatározott időre — legfeljebb három évre lemond a részvényei után járó osztalékról, s azt a többi részvényjegyző között egyenlő arányban osztják fel. Így már az első időszakban is vonzóvá válik a befektetés a piac szereplői számára. Szabó Kálmán felszólalása után — mivel utolsó javaslata egyben konkrét szövegmódosító indítvány is volt — az elnök szünetet rendelt el. A szünetben a javaslat megvitatására ülést tartott az Országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága. Kulcsár Kálmán a vitában elhangzottakra reagálva kifejtette: a vállalati törvényt az átalakulási törvénnyel együtt munkálhatják ki. A törvény előkészítését meggyorsítják. és várhatóan a jövő év első felében a Parlament elé terjesztik. Emlékeztetett arra, hogy a külföldi beruházásról szóló törvény szükségessége is szóba került a vita során. Ezt a jogszabály- tervezetet decemberben terjesztik az Országgyűlés elé; azért nem előbb, mert részben az adóviszonyok rendezésétől függ a tartalma. Határozathozatal következett: az Országgyűlés a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság módosító javaslatát; majd a gazdasági társaságokról szóló törvényjavaslatot — általánosságban és a megszavazott módosításokkal részleteiben, is — egyhangúlag elfogadta. Több biztosítékot tartalmaz Előterjesztés a nyereségadóról Ezután — az elfogadott napirendnek megfelelően — Villányi Miklós pénzügyminiszter terjesztette elő a vállalkozási nyereségadóról szóló törvényjavaslatot. — A most elfogadott társasági törvény szervezeti téren teremti meg a tulajdon formájától független gazdasági szervezetek létrehozásának lehetőségét, a nyereségadó-törvény pedig ezek működésének pénzügyi, vagyoni feltételeit hozza létre — hangsúlyozta bevezetőben. — A két törvény egymást feltételezi, egyidejű hatálybalépésük indokolt. Ezáltal a gazdálkodók régi törekvése válik valóra: kiszámítható és normalizált lesz az állam gazdaságpolitikai magatartása. A vállalkozási nyereségadó-törvény • megalkotásával —, a személyi jövedelemadóval, az általános forgalmi adóval és a már hagyományosan törvényben szabályozott illetékkel együtt — a költségvetés bevételeinek közel háromnegyede törvényeken nyugszik. Kialakul a jövedelemtulajdonosok: a vállalatok, a lakosság és a költségvetés közötti osztozkodás stabil rendszere, amely csak a parlament döntése alapján változtatható. Mindez elősegíti a szocialista piacgazdaság kiépítését, amelynek lényeges elemei: a szabadabb gazdálkodás a termelési erőforrásokkal, a piac törvényei által vezérelt árrendszer, a szervezeti kötöttségektől mentes tőkeáramlás, az egyensúlyi célokat szolgáló — a piac eszközrendszerét fokozottan igénybe vevő — keresletszabályozás. A miniszter jelezte, hogy a jövő évi költségvetés tárgyalása keretében várhatóan egyensúlyjavító intézkedésekben is dönteni kell. mind a kiadások megtakarítása, mind a bevételek növelése érdekében. Hangsúlyozta, hogy a nyereségadózás területén a jövedelemközpontosítás kialakult arányaiban bármelyik jövedelemtulajdonos javára jelentős elmozdulás nem indokolt, és rövid távon nem lehetséges. Bejelentette, hogy a terv- és költségvetési bizottság benyújtott javaslatait a kormány nevében elfogadja. Rámutatott: a törvényjavaslat jóváhagyása — az egyidejűleg megszüntetni tervezett adók miatti bevétel-kiesést számításiba véve — csökkenti1 a jövedelmeikből a központosított részarányt. Megszűnik az úgynevezett ellenérték-adó, a tehergépkocsi-, az autóbusz-járulék, a vegyipar és a pépipar külön termelési adója és még néhány más adó. Ezek együttes értéke 13 milliárd forint. Tájékoztatásul elmondta, hogy az adókedvezmények figyelembevételével az átlagos adóterhelés kevesebb, mint negyven százalék. A nyereséget terhelő ilyen mértékű adó sem a Magyarországon kialakult feltételek — a nemzeti jövedelem újraelosztásában kialakult, rövid távon nehezen változtatható arányok — figyelembevételével, sem nemzetközi összehasonlításban nem magas. A nyereségadó a költségvetés bevételeinek az egyik legjelentősebb forrása (egy százalék nyereségadó 2.5 milliárd forintnak felel meg). Az adót annak természeténél fogva mindenki sokallja, ugyanakkor, ami telik belőle. azt mindenki kevesli. A pénzügyminiszter megerősítette a kormánynak azt a törekvését, hogy a kialakítandó program szerint a vállalkozói szellem élénkítésére csökkenti az adókat, a kedvezmények egyidejű szűkítésével. Villányi Miklós előterjeszti a törvénytervezetet Hangsúlyozta: semmiképp sem fogadható el, hogy egy esetleges adócsökkentés csak egy bizonyos vállalkozói csoportra vonatkozzék. Ennek sem elvi, sem erkölcsi, sem közgazdasági alapja nincs. A törvényben általánosan előirt adó csökkentésének olyan előfeltételei vannak, amelyek ma még nem állnak fenn. Ezek közül a legfontosabbak: a költségvetésnek a nemzeti jövedelem újraelosztásában vállalt szerepe csökkentése, ezen belül elsősorban a támogatások leépítése, a költségvetési reform folyamatos megvalósítása; a társadalombiztosítás és a tanácsi gazdálkodás önállóságának megteremtése; az intézmények és az igazgatás szervezeti és gazdálkodási ésszerűsítése révén az állami kiadások érdemi mérséklése. Tehát csak fokozatosan, a piacgazdaság kiépítése útján teremthetjük meg az adócsökkentés feltételeit, mert külső fizetési helyzetünk kockázatait tovább már nem lehet a társadalomra terhelni, elegendő, sőt sok is a korábbi ilyen terheket elviselni. Azzal kapcsolatban, hogy a törvényjavaslat elfogadása után a kisszervezetek milyen gazdálkodási helyzetibe kerülnek, felsorolta a kisszervezeteket érintő, az általánoshoz képest fennálló kedvezményeket és fontosabb változásokat: — Megszűnik az úgynevezett különadó, ami 7—8 milliárd forintos adókiesés mellett, árbevétel-arány osan mintegy húsz százalékkal javítja az érintett szervezetek árbevétel-növelési lehetőségeit; — A vállalkozói adó jelenlegi rendszere megszűnik, az adóalanyok többsége — az egyéni vállalkozók — nem tartoznak a nyereségadó-törvény hatálya alá, a személyi jövedelemadó rendszerén belül adóznak; — Az ebben a vállalkozó csoportban jellemző negyven százalékos nyereségadó érezhetően kisebb, mint a jelenleg érvényesülő 25 százalékos bruttó jövedelemadó; — húszmillió forint bérköltség alatt már 1989-től nem érvényesül semmiféle keretszabályozás; — a beruházási javakat terhelő áfa 100 százalékos visszaigénylési rendszere ebben a szektorban fennmarad; — a nyereségadó-törvény hatálya alá tartozó társas vállalkozások tagjai szabad döntésűik szerint kivehetik jövedelmüket bérként, az s/.ja megfizetése mellett, így a váll lalikozások többsége várhatóan nem is fizet nyereségadót ; — a vállalkozóik a bevitt vagyon hozadékaként még három éviig adómentesen vehetnek ki jövedelmet. Növeli a döntési szabadságot A pénzügyminiszter meggyőződése, hogy a vállalkozások az adótörvény hatályba lépése után a jelenleginél kedvezőbb feltételek között működhetnek, és az a tény, hogy megszűnik a költség terhére való beruházási lehetőség (ami egyébként is csak ebben az évben létezik), nem csökkenti a beruházási kedvet. Kitért arra, hogy az élőmunka felhasználásához kapcsolódd kötelezettségek közül leglényegsebb a társadalombiztosítási és a nyugdíjjárulék. — Az ezen a területen meglévő lényeges különbségek megszüntetése, a járulékfizetéssel arányos ellátások, szolgáltatások nyújtása az adótörvényhez ugyan kapcsolódó, de attól függetelenül elvégzendő feladat. A társadalombiztosítási járulék felfogásunk szerint tehát nem adó. hiszen a járulékfizetéssel szemben közvetlenül társadalombiztosítási ellátás, szolgáltatás áll. Mint ismeretes, elhatároztuk, hogy 1989. január 1-jé- től a társadalombiztosítás rendszere önállósul, leválik a központi költségvetésről. Állásfoglalás született arról is, hogy a társadalombiztosítási járulék a jövőben jövedelmközpontosító szerepet nem tölt be. a költségvetésen kívüli alap ellátási feladataival arányban álló járulékot szedhet be. A járulék mértéke tehát függetlenné válik az adómértéktől, abban dönteni sem az adórendszerrel egyidejűleg kell. A törvényjavaslat egyik legnagyobb érdeklődést és vitát kiváltó része az adó- kedvezmények kérdése volt. Adókedvezmények továbbra is vannak a javaslatban, de következetesen tevékenységi alapon, általában szervezeti formától függetlenül. A jelenlegi vállalati jöve- delmszabályozásban alkalmazott megoldással egyezően a törvényjavaslat a nyereségadó-fizetés előtti tartalékolást nem teszi lehetővé. Annak érdekében, hogy a megszűnéssel érintett mező- gazdasági szervezetek kialakult pozíciója ne romoljon, az átmenetről szóló törvény lehetővé fogja tenni, hogy az 1988. december 31-én meglévő bruttó tartalék összegét adózás nélkül • vagyonúkba helyezzék. E^. nem kis ösz- szeg, várhatóan mintegy 8—9 milliárd forint. A vállalati jövedelmszabályozás többi alanya a tartalékot kötelezően befizeti adóként. Ettől a mezőgazdasági szervezetek esetében azért tétünk el, mert ezt indokolják a mező- gazdaság speciális gazdálkodási adottságai, az időjárási tényezők és az árak alacsony jövedelmtartalma miatti fokozottabb gazdasági érzékenység. A törvényjavaslat rögzíti azokat a jogcímeket, amelyek révén a vállalkozók adózott eredményüket növelhetik vagy csökkenthetik, tartalmazza a vagyon szerkezetét és a vagyonváltozások típusait, megteremtve a nyereségváltozás és a vagyonváltozás közötti kapcsolatot. A törvény lehetővé teszi a vagyongyarapításban való személyi érdekeltség kialakítását. Növeli a gazdálkodó szervezetek döntési szabadságát az a tény, hogy a szociális és kulturális ráfordítások elszámolásánál megszűnik minden eddigi kötöttség. mindenki maga határozhatja meg a jóléti, szociális, kulturális kiadásainak mértékét. A törvényjavaslat több egyszerűsítést, kevesebb adminisztrációt igénylő előírást tartalmaz. — A nyereségadó-törvényjavaslat az adóreform szerves része. Alpjaiban konzisztens, a megszüntetett és a még megszüntetésre váró adófajták miatt a korábbinál világosabb, a törvényi szabályozás következtében pedig állandóbb kapcsolatot jelent a költségvetés és a gazdaság szereplői között'— mondotta végezetül Villányi Miklós és kérte, hogy a képviselők az írásban benyújtott módosításokkal a javaslatot megvitatás után fogadják el, emeljék törvényerőre. Kovács András (Heves m. 10. vtk.), a Selypi Cukorgyár főmérnöke, a törvényjavaslat bizottsági előadója röviden beszámolt a két ülésen kibontakozott vitáról. Elmondotta: a képviselők kifogásolták, hogy meglehetősen széles a mozgásitere a végrehajtási rendeletnek. Élénk (Folytatás a i■ oldalon) Szavaz az Országgyűlés (MTI — Telefotó)
