Szolnok Megyei Néplap, 1988. október (39. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-26 / 256. szám

1988. OKTÓBER 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 T Több jelölt a listán Megyei pártbizottsági tagot választottak Pártbizottsági ülés a Jászkiséri MÁV Építögépjavítóban és a BVM kunszentmártoni gyárában Tegnap délután soron kí­vüli ülést tartott a Jászkisé­ri MÁV Építőgépjavító Üzem pártbizottsága. Szabó Lajos, az üzem pártbizottságának titkára köszöntötte a jelenlé­vőket — köztük Fodor Gyu­lát, a megyei pártbizottság osztályvezetőjét. Elmondta, hogy a megyei pártbizottság tizenegy tagját üzemi, közsé­gi pártbizottságok és egy alapszervezet delegálja. A jászkiséri üzem is lehetősé­get kapott, hogy párttagjait egy kommunista képviselje a testületben. A 194 párttagot számláló üzem öt alapszervezetében megvitatták a képviseletre alkalmas személyek körét és végül három jelöltet állítot­tak. Fodor Gyula felszólalá­Bartha Ferenc 1951-ben született a Bács-Kiskun me­gyei Csávolyon. A Nehézipa­ri Műszaki Egyetemet Mis­kolcon végezte 1974-ben, amit később közlekedési­gazdasági mérnöki diplomá­val egészített ki a Budapesti Műszaki Egyetemen. Az MSZMP-nek 1980 óta tagja. Első munkahelyén, a jasz- kiséri MÁV Építőgépjavító Üzemben 1974-ben kezdett dolgozni, először tervező- szerkesztőként. Hat éve a műszaki osztály vezetője. Társadalmi megbízatásként látja el a fegyelmi bizottság vezetője tisztet, valamint idén beválasztották az üzemi pártbizottságba. sában örömmel állapította meg, hogy a közvetlen mun­katársak, alapszervezeti ta­gok tettek javaslatot az ál­taluk legmegfelelőbbnek ítélt személyre; majd az újonnan megválasztandó tes­tületi tag kötelességéről szólt. A tizenegy tagú bizottság az első fordulóban hét szava­zattal Bartha Ferencet vá­lasztotta meg a megyei párt- bizottság tagjának. Kunszentmártonban is ülést tartott tegnap délután a Beton és Vasbetonipari Művek ottani gyárának üze­mi pártbizottsága. A félezer dolgozót foglalkoztató üzem­ben végzett politikai munkát irányító testület tanácskozá­sán — amelyen részt vett és felszólalt Fábián Péter, a megyei pártbizottság titkára és Karancsi Lajos, a városi pártbizottság első titkára — a formai és tartalmi megújí­tás szándékával vitatták meg az 1988—89. évi párt- és tö­megszervezeti oktatás bein­dításának helyzetét., valamint az információs hálózat mun­kájáról szóló jelentést. Amint az a reszortfelelős pártbizottsági tagok előter­jesztéséből kitűnt, az alap­szervezeti vezetőségektől egyre nagyobb erőfeszítést igényel a párttagok mozgósí­tása a politikai oktatásban való részvételre. A most kez­dődő oktatási évben a gyár­ban dolgozó százöt kommu­nista közül három témakör­ben, négy csoportban hetve­nen jelentkeztek. Az üzemi pártbizottsági tagok egyetér­tettek abban, hogy a párt- szervezeten belüli politikai oktatást a formáját, a tartal­mát tekintve egyaránt job­ban a résztvevők érdeklődési köréhez, elfoglaltságuk mér­tékéhez kell igazítani. A testület üléstervében szereplő két témakör megvi­tatása után megyei pártbi­zottsági tag megválasztására került sor. Az üzemi párt- bizottság titkára, Váczi Zol­tán elmondta: miután tudo­másukra jutott a megyei pártbizottságtól kapott lehe­tőség egy tag delegálására a megyei testületbe, közvéle­ménykutatást tartottak a három alapszervezet tágjai között, hogy kit vagy kiket /ártanának soraikból arra al­kalmasnak. A párttagság vé­leményei alapján öt dolgozó jöhetett számításba. A teg­napelőtt megtartott össze­vont taggyűlés döntött ab­ban, hogy ötük közül két fi­zikai dolgozó. Bencsik Imre lakatos és Kerekes Ferenc hegesztő neve kerüljön fel az üzemi pártbizottsági ülésen sorra kerülő választá­son a szavazólapra. A két fi­atal jelölt közül a pártbizott­sági tagok titkos szavazással, ellenszavazat nélkül Bencsik Imrét választották meg a megyei pártbizottság tagjá­nak. L. P. — T. F. Benesik Imre 1952-ben született Kunszentmárton- ban. Ott végezte általános iskoláit is, majd az időköz­ben a Körös partjára tele­pült BVM-gyárban helyez­kedett el lakatos szakmun­kástanulóként. Munka mel­lett végezte el — megosztva a gyermeknevelés gondjait az ugyancsak tovább tanuló fe­leségével — a gépipari tech­nikumot. A gyár lakatosüze­mében 1978-ban nevezték ki csoportvezetőnek, abban az évben nyert felvételt a párt­ba és ugyanakkor lépett be a munkásőrség kötelékébe is. Négy éve tagja az üzemi pártbizottságnak, emellett több. párt és tömegszervezeti társadalmi tisztséget tölt be. Megkérdeztük... A fiatal, huszonéves he­gesztő, Kerekes Ferenc visszakérdezett: — Már miért érezném magam vesztesnek? Há­rom évvel ezelőtt megvá­lasztottak a városi párt- bizottság tagjának. Abban a testületben gyarapítha- tom továbbra is a poli- ^tikai munkával kapcsola­tos ismereteimet. Az pe­dig, ellentétben a veszte­séggel, ha szabad így mondanom tiszta nyeresé­ge a mostani jelöltségem­nek, hogy tapasztalhattam: kommunista munkatársa­im bizalma irántam az utóbbi három évben nem csökkent. A két jelöltet a titkos választás előtt bemutató üzemi pártbizottsági tit­kár féltucatnyi társadalmi megbízatását sorolta Ben­csik Imrének. — Nem mondom — hagyta helyben —, való­ban van mivel eltöltenem — a másokhoz hasonlóan — nem sok szabadidőmet. Kétségtelen, ahhoz, hogy a gyári kommunista kollek­tíva bizalmának hosszú tá­von meg tudjak felelni, a megyei fórumon az üzemi és területi alapszervezete­ket kellő módon képvisel­ni tudjam, és nem utolsó sorban a megyei pártbi­zottsági munka során szer­zett tapasztalatokat ered­ményesen hasznosíthassam, az itteni politikai mun­kában, úgymond „le kell építenem” valamelyest ed­digi vállalásaimat. Mert amit vállalok, azt mindig elvből vállalom és teljesí­tem. A mezőgazdaságban Jövőre változnak a termelői árak Kedden a MÉM-ben a mezőgazdasági termelés hely­zetéről tájékoztatták az új­ságírókat, összefüggésben az­zal, hogy befejezéshez köze­ledik a betakarítás és a ter­melők nagy érdeklődéssel várják a jövő évi felvásárlá­si árak meghirdetését. Ezek ismeretében alakíthatják ugyanis 1989. évi terveiket. Ami a részleteket illeti, eldőlt, hogy az első osztá­lyú étkezési búza árát 16,6 százalékkal — tonnánként 3730 forintról 4350 forintra —, a másodosztályúét 13,7 százalékkal — tonnánként 4150 forintra —, a takar­mánybúzáét és takarmányár­páét pedig 8,8 százalékkal emelik. A kukorica fel- vásárlási ára 7,9 száza-- lékkai nagyobb, mint idén, tonnánként 4100 forint. A vágómarháért átlago­san 30,5 százalékkal ad­nak többet, de egyidejűleg a kilónkénti 7 forintos terme­lői árkiegészítés megszűnik. A vágósertés árformája ed­dig az úgynevezett garantált ár volt, jövőre a tájékoztató ár lesz mérvadó, ettől 5 szá­zalékban lehet eltérni föl­felé, illetve lefelé, attól füg­gően, hogy a partnerek mi­ben állapodnak meg. A ki­induló alap egyébként 10,3 százalékkal nagyobb lesz az ideinél, ami azt jelenti, hogy átlagosan kilónként 4,50 forinttal többet adnak majd az állatokért, minőség szerint differenciáltan. A tej termelői ára szintén „fe­lemás” módon alakul, mivel az eddigi támogatások egy részét megszüntették, ám ez­zel együtt a felvásárlásnál mégiscsak előnyösebb hely­zetet teremtettek; mindent egybevetve literenként 2,90 forinttal emelték az árat. A „központ” mattot ad Önállóak lesznek — munka nélkül Levél a miniszternek a mezőtúri Kontaktéból Négy év erőfeszítései is kevésnek bizonyultak ah­hoz, hogy törekvéseiket valóra váltsák és a Kontakta Alkatrészgyár mezőtúri gyára kiválva a budapesti válla­lat szervezetéből önállóan gazdálkodjék tovább — fogal­mazta meg a Berecz Frigyes ipari miniszternek címzett levelében az üzem 369 dolgozója. Pedig — folytatják — 1975-ben négy hét is elég volt, hogy a kicsi, de eredmé­nyesen dolgozó gyárat a Kontaktához csatolják. Nem gazdasági érvek szól­tak akikor a kényszerű be­olvasztás mellett, hanem az­óta is beváltatlan ígéretek. Közel húsz év alaitt azonban sem a mezőtúriaknak ígért korszerű új gyár nem épült fel, sem az eredetileg is meglévőben nem alakult át a mai .kor, a jövő 'követel­ményeinek megfelelően a termékszerkezet. Semmi nem változott, nem is igen változhatott, hiszen a Túron megtermelt és a közös; ka­lapba került nyereséget más­hol költötték el. A levél utolsó soraiban a „négyszáz végsőkig elkesere­dett ember” helyszíni tájé­kozódásra hívta meg a mi­nisztert, illetve a döntés elő­készítésében illetékes sze­mélyes képviselőjét, hogy helyzetükről a helyszínen informálódjék és ne má­sodkézből kapjon tájékozta­tást. * * * A dolgozók szakszervezeti kezdeményezésire született levelének előzményei a Me­zőtúron 1985. április 23-án megtartott munkásgyűlésig nyúlnak vissza. A kollektí­va — a mostani levél sum- mázatában is említett indo­kokra hivatkozva — ezen kezdeményezte a gyár önál­ló vállalattá alakulását. Az évek során a kezdeménye­zésről több fordulóban tár­gyaltak a vállalat budapes­ti központjában, az Ipari Minisztériumban, az önálló­sodási törekvés témája volt a megyei tanács és a minisz­térium feladategyeztető ér­tekezleteinek. A gyár és a központ ellentéteivel, az ellentmondásokkal újság­cikkek (Néplap, Népszabad­ság) és tévériport foglalko­zott. A feszültségek felol­dásáról több fajta elképzelés is született: kezdetben az önállóság elvetésére hajlot­tak a legtöbben, később a mezőtúri gyár leányvállalat­tá alakulása tűnt a „leg­ésszerűbbnek”, végül az ipa­ri miniszer ez év április ll- én arról döntött, hogy a me­zőtúri gyár önálló vállalat­ként dolgozhat tovább — de csak 1991. január elsejé­től. (A hároméves haladék indoka: az időközben ka­tasztrofális gazdasági hely­zetbe ikerült, Kontakta pénz­ügyi helyzete nem engedi meg, hogy a szentesi után — ez az évekkel ezelőtt a Kontakta beruházásaként épült korszerű üzem már az idén lehetőséget kapott a függetlenségre! — még egy gyára leváljon róla). Mint mostani levelükben is leírják, a mezőtúriak el­fogadták a miniszter állás­pontját, az ezt követő vál­lalati intézkedések azonban enyhén fogalmazva is ve­szélyeztetik a gyár talpon maradását, még inkább jö­vőbeni önálló vállalatként való működését. Az üzem lehetetlen helyzetbe hozá­sára tett kísérletek (ponto­sabban a kísérleteknél jóval többről van szó) közül leg­pregnánsabb az NSZK-beli IFG cégtől vásárolt licenc esete. E „program” kereté­ben — mint ez a Kontakta érvényes középtávú tervei­ben is szerepel — a mezőtú­ri üzem legfontosabb ter­mékeit, a jelzőlámpákat és kapcsolókat cserélték volna fel a mai kor követelményei­nek megfelelőkre, Megérke­zett Mezőtúrra az új termék gyártásához szükséges szer­számok egy része is, meg­kezdődött a 'később kezdődő gyártást előkészítő feladatok megoldása. A vállalat köz­pontjában azonban úgy dön­töttek, hogy a szerszámo­kat Budapestre viszik — a döntést azzal indokolták, hogy a fővárosban felkészül­tebb apparátus foglalkozhat az adaptációval. Néhány hét múlva azonban az derült ki, hogy az új termék végképp Budapesten marad, ott ké­szítik majd. Mit jelent az IPG-prog- ram Budapestire telepítése? Korántsem csak a korszerű technológiát, a modem ter­méket vették el a mezőtúri­aktól, nem csak — mint ed­dig mindig — a fejlesztés maradt el. Ha Budapesten megkezdik az IFG-itermékek gyártását, ugyan ki vásárol majd a hagyományos és ez­után már elavultnak szá­mító mezőtúri jelzőlámpák­ból és kapcsolókból. Egyik legfontosabb termékének ve­vőit elveszítve szinte mun­ka nélkül marad az üzem. Ettől a pillanattól pedig tény­leg azoknak lesz igaza, akik végig ezt bizonygatták, a mezőtúriak képtelenek a sa­ját lábukon megállni. Az önállóság elnyeréséig fentről „kért” három éves türelmi idő — mert a gyár kiszolgáltatottsága a dön­téssel párhuzamosan egy csöppet sem csökkent — végül is csak arra volt jó, hogy a mezőtúriakat matt helyzetbe szorítsák. És hogy miért történhetett ez meg? Valószínűleg azért, mert hi­ába helyezték a Kontaktéi két éve államigazgatási fel­ügyelet alá, ennek ellenére a vállalati központ korlátla­nul érvényesíthette saját ér­dekeit. V. Szász József A megyei tanács vb napirendjén Beszámoló az úthálózat állapotáról A megyei tanács végre­hajtó bizottságának tegnapi üléséről szóló tudósításomat, összefoglalómat annak a ha­tározatnak a végrehajtásáról szóló jelentéssel kezdem, amelynek tárgya a megyei könyvtár építése, illetve a hosszabb ideje húzódó me­gyei könyvtár-ügy rendezése, s amelyben most határozott elmozdulás várható: az ügy kimozdul a holtpontról. A testület döntött ugyanis a könyvtár bővítését szolgáló, volt munkásőrségi épület ta­karékos átalakításáról, cél­szerűség követelményeit szem előtt tartva, a szüksé­ges műszaki és kivitelezési munkák megkezdéséről az anyagi források függvényé­ben, s határozott abban is, hogy a jövő év júliusának Végéig az illetékes megyei osztályok készítsenek döntés­re alkalmas javaslatot a könyvtár-ügy végleges elren­dezésére — határozott és ha­tékony tevékenységre ser­kentve a megoldásban fele­lősöket. A vb-ülés napirendjén sze­repelt Tószeg Nagyközségi Tanács végrehajtó bizottsá­gának beszámolója. ami nemcsak azért jelentős, mert ezen a fórumon első alka­lommal méretik meg a taná­csiak munkája, de azért is, mert Tószeg—Tiszavárkony Közöstanácsi „házasság”, amely 1977-ben köttetett, olyan példás eredményeket szült, amelyekre méltán le­hetnek büszkék a két telepü­lés tanácsi vezetői. Nehéz lenne akár tömören is felso­rakoztatni a közös gondolko­dásból fakadó közös cselek­vés gyümölcseit, ezért álljon itt csupán az eredményeket összefoglaló, az általános fej­lődést jellemző megállapítás: mind Tószegen, mind Vár- konyban a falusi életforma jó irányú érzékeny ngegvál- tozását tapasztalni — hang­zott el a beszámoló vitájá­ban —, amiben része van a lakosság áldozatkészségének, az állampolgárokkal össz­hangban lévő tanácsi gondol­kodásmódnak, az egyre erő­teljesebb demokráciának, amin ha lehet is tovább ja- - vítani. például a tanácsi tes­tületek tagjainak aktivizálá­sában, azért jól működik. (Kifejezésre jut ez abban is, hogy mindkét község első helyen végzett a település- fejlesztési versenyben.) Mi a titka a társközségi igen jó vi­szonynak? — vetődött fel a vitában. A válasz: egységes szemlélet a fejlesztések, be­ruházások kialakításában, a székhelyközség Tószeg és társközsége Várkony valójá­ban egyenrangú társak; a várkonyi elöljáróság részese minden fontos döntésnek. Ez a jó viszony azután abban is kamatozik hogy ilyen kö­rülmények között jobban gyarapíthatóak a tanácsi gaz­dálkodás pénzforrásai is. A megye egyik legjobban mű­ködő közös tanácsa a tószegi — állapította meg elismerés­sel a vb, s ha nem is teljesen problémamentes, oktalan fe­szültségek nem terhelik, s főleg nem torzítják el a munkáját. Beszámolt ezúttal a vb- testületnek a Szolnoki Köz­úti Igazgatóság is a megye úthálózatának állapotáról, különös tekintettel a 4-es Szolnokot átszelő szakaszá­nak forgalmára. Elhangzott, hogy a megyében felújítandó közutak hossza sokkal na­gyobb, mint a felújításokhoz szükséges anyagiak, ezért igen erősen rangsorolni kell a teendőket. Ami a 4-es for­galmát illeti, naponta 30 278 személygépkocsi halad el a Pelikán előtti szakaszon! A zsúfoltságon csak az új Ti- sza-híd enyhít majd igazán, amelynek az előkészületi munkálatai a tervek szerint haladnak. Két kérdésben vi­ta is kerekedett. Az egyik, mit tehet a vállalat a köz­utak melletti gyakori szeme­telés ellen. Mint kiderült, rendszabályok híján, sokat nem. Viszont megvan a fe­lelőssége a közlekedési kultú­ra társadalmi méretű emelé­sében. A másik vitatéma te­kintettel a közelgő télre: mennyiben károsa illetve eredményes útjaink sózása télidőben. Nos, abban szüle­tett egyetértés, hogy bár je­lenleg a legolcsóbb és leg­eredményesebb hó-jég ol­vasztó anyag a konyhasó, de a sózott utak hosszát a vál­lalat is igyekszik minél lej­jebb szorítani a megyében — összhangban a központi el­vekkel. A jelentés eszmecse­réjében egyébként elhang­zott, a minisztériumi kikül­dött közölte, hogy megyénk, Szolnok útjait tekintve a jó közepesek közé tartozik, s ami pedig az utak melletti szennyet illeti, sokkal pisz­kosabb úthálózatú megyéi is vannak az országnak. (Ez persze nem vigasztaló a szá­munkra.) Végül előterjesztéseket tár­gyalt meg a vb — például felsőfokú iskolát végzett fia­talok letelepedési támogatá­sáról községi tanácsoknál —, s kitüntetések adományozá­sáról döntött. VM.

Next

/
Thumbnails
Contents