Szolnok Megyei Néplap, 1988. október (39. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-22 / 253. szám
Nemzetközi körkép 6 1988. OKTÓBER 22. Politikától független gazdaság? Magyar—román kereskedelem Görögországi támaszpontok A kötélhúzás háttors Janus-arcú — talán ez a legtalálóbb jellemzése a mai magyar—román kapcsolatoknak. Miközben szinte kivételesen feszültté váltak a politikai viszonyok a két KGST-tag- állam között, a gazdasági együttműködés majdhogynem felhőtlen — legalábbis ez derült ki a Kereskedelmi Minisztérium illetékeseinek információiból. Az utóbbi években az ösz- szes szocialista ország közül Romániával bővültek a leggyorsabban kereskedelmi kapcsolataink. A múlt éviben a kétoldalú árucsere-forgalom értéke 618 millió rubel volt, ami — folyó áron számolva — 16 százalékkal múlja felül az 1986. évit. Idén pedig az előirányzat már 655 millió rubel, tehát további, jelentős előrelépésre számíthatunk. Csakhogy a látványos fejlődés értékelésénél legyünk figyelemmel arra is, hogy az induló érték, a bázis meglehetősen alacsony volt. Jelenleg a kereskedelmet egy hosszú lejáratú, az 1986—1990 közötti időszakra szóló egyezmény szabályozza, amely összesen 3,2 milliárd rubeles kölcsönös szállításokat irányoz elő. Idén augusztusra a vállalatközi magánjogi kötésállomány értéke már elérte az 570 millió rubelt, azaz az egész évre tervezett 655 millió rubel 87 százalékát. Mi van a számok mögött? A hetvenes években határozotan élénk volt a két ország 'kereskedelme, a következő évtized első fele viszont a stagnálás, több területen a visz- szaesés időszaka volt. Ekkor derült ki, hogy Romániának már nincs szüksége töblb Ikarusra, a Rába gyár termékeiből is a vártnál kevesebbet vásárolt, egyszóval ellentétek jelentkeztek a hosszú távú elképzelések és az éves gazdasági érdekek 'között. Hozzájárult még a forgalom visz- szaeséséhez szomszédunk megváltozott gazdaságpolitikája, amely az adósságok mindenáron való visszafizetésére törekedett, és ennek érdekében szigorúan korlátozta az importot. Az árucserén 'kívüli területeken, a szállításban, az idegenforgalomban még inkább csökkentek a román kiadások. Ami a vasúti szállítások visszafogását illeti, ez gazdasági okokkal, a MÁV tarifaemelésével magyarázható, de amö- gött, hogy az igényekhez képest egyre kevesebb forintot kaphattak a román turistáik, talán már nem túlzás politikai okokat keresni. E két területen összesen 1983-ban még 23 millió rubel magyar aktívum képződött, a következő évben már nem egészen tízmillió. Figyelemre méltó, hogy a gazdasági kapcsolatok visz- szaesésének időszakában viszonylag jók voltak a politikai kapcsolatok a két ország között, legalábbis ezt mutatta a felszín. Ez az 1977-es nagyváradi találkozót, a ma már csak a diplomáciatörténetben létező debreceni román és kolozsvári magyar fökonzulátus megnyitását követő időszak volt. Az akkori és a mostani események egyaránt azt bizonyítják, hogy azoknak van igazuk, akik szerint magyar—román viszonylatban nem mutatható ki gazdaság és politika közvetlen összefüggése. A magyar—román árucsere-forgalomnak több mint a 60 százaléka gépekre, műszerekre, berendezésekre esik. Olyan nagyszerű arány ez, ami két, iparilag kiemelkedően fejsárlója, a Daciák 40 százaléka itt talál vevőre. Érdekes kérdési, mi lesz az Oltcitek sorsa. Évek óta, minden Romániával kapcsolatos gazdasági interjúban illik megkérdezni, mikor lesz már végre Magyarországon is kapható a Citroen Visa mintájára készült autó? Eddig a szocialista országok közül egyedül Csehszlovákia vásárolt 12 000 darab Oltcitet, tőkés exportra menő Skodái helyett. Az érdektelenség oka, hogy egyes hírek szerint a románok ellentételezésként nem érik be korszerű gépipari termékekkel, hanem a kocsi vételárának bizonyos, nem jelentéktelen hányadát tőkés keménységű cikkekben, vegyipari alapanyagokban, élelmiszerben kérik. Így aztán elképzelhető, mire a románok engednének, maga az alaptípus, a Visa is elavult lesz. Arra a kérdésre, hogy érdeke léhet-e bármelyik országnak a gazdasági kapcsolatok szűkítése, az aradi találkozó egyértelmű választ adott: nem! Kölcsönösen egymásra van utalva a román és a magyar gazdaság, a 'kérdés legfeljebb csak A Kereskedelmi Minőség Ellenőrző Intézet járműosztályán vizsgázik a román Öltéit típusú személygépkocsi. A nemzetközi és magyar szabvány szerint a magyar utakon sorozatvizsgálatoknak vetik alá (ötvenezer kilométer). Képünkön Várhelyi László, a KERMI munkatársa minősíti az Öltéit személygépkocsit (MTI-fotó: Balaton József) lett ország kereskedelmét szokta jellemezni. Kulcsfontosságú tétele az árucserének a gépkocsi azaz a Dacia, és jóval kisebb mértékben az ARO terepjáró. Ebben az évben elképzelhető, hogy több mint 40 000 Dacia fogja átlépni a határt. Akkor, amikor kereskedelmi miniszterünk nemrég bejelentette, hogy a szocialista autószállítások alacsony szintje miatt a Merkur csak a lakossági sorszámokra adhat ki gépkocsit, gyakorlatilag a Dacia az egyetlen típus, amelyre nem kell éveket várni. Másrészt ma már Magyarország a román autók legnagyobb váaz lehet, melyik országnak fontosabb a másik. A gazdasági kapcsolatok fejlesztése terén az elsődleges feladat a fejlettebb együttműködési formák elterjesztése lenne, ugyanis a kétoldalú gyártásszakosítási és termelési kooperációs megállapodások keretében az áruforgalomnak mindössze 10 százaléka bonyolódik le. Ráadásul éppen ezek a fonnák lennének igazán alkalmasak egy kis „gazdasági diplomáciára”, hisz szinte már közhelyszámba menő igazság, hogy munka közben ismerszik meg az ember... (MTI—Press) Japán: ~ Ä császár és a gazdaság A japánokat annyira elszomorította a 87 éses Hiro- hito, az 1925-től 1945-ig istenként tisztelt, azóta már „csak” uralkodó császár várható közeli halála, hogy annak súlyos következményei lehetnek a gazdaságban — vélekednek újabban külföldi megfigyelők. Piaci elemzések szerint, ha a császár még ebben az évben jobb létre szendéről, az 1 százalékot vihet el a távol-keleti szigetország GDP-jébőL. Az utóbbi heteikben érzékenyen csökkent a forgalom a szállodaiparban és a vendéglátásban, mert számtalan üzleti találkozót és esküvőt lemondtak. Senki sem akarja, hogy éppen mulatozás közben érje a tragikus 'hír bejelentése. Csökkent a üzleti forgalom ‘ is, a 'kereskedők sem akarják, hogy a császár iránti tiszteletlenséggel vádolhassa őket bárki. Jóval kevesebb a hirdetés az újságokban, a tévében, több vállalat leoltotta neonreklámjait, az alkalmazottak máris feketében járnak, a tokiói tőzsde jegyzései mind mennyiségben, mind árfolyamban visszaesnek. Hivatalosan természetesen semmit sem lehet tudni arról, milyen gyászünnepségeket szerveznek majd. De mindenki legalább bét nap teljes üzletszünetre, majd hetekig tartó gyászszakaszra számít, ha a „nem várt”, esemény bekövetkezik. A termeléskiesést be lehet hozni, de az addig el nem fogyasztott áramot, az el nem helyezett hirdetéseiket, az igénybe nem vett taxikat, hotelszobákat, telefonokat senki sem téríti meg a szolgáltató cégeknek. Annyit már tudni, hogy a rádió és tévéállomások vállalták: a tragikus esemény után legalább két napig nem adnak hirdetéseket. A műsorköltség azalatt az ő veszteségük. Az egyetlen szektor, amely jelentős nyereségre számít, a papíripar- és nyomdaipar. Japánban ugyanis kettős az időszámítás: részint 1988 van, részint a Showa 63-ik éve, amely azt jelenti, hogy Hirohito 63 éve uralkodik. Ha távozik, minden hivatalos, vagy törvényes következménnyel bíró okmányt ki kell cserélni, a jogosítványoktól az üzleti szerződésekig, az új időszámításnak megfelelően. Eddig már 2 millió japán írt levelet, táviratot a császárnak, gyors felépülést kívánva, ez is gyarapítja a papíripar és a posta bevételeit. Összeállította: Zsoldos György Az amerikai katonai támaszpontokról van szó természetesen, amelyek „bérleti szerződése” decemberben lejár, s amelyek jövendő sorsáról már sajátos „jubileumot” értek meg a görög—amerikai tárgyalások. A napokban a 10. fordulón jutottak túl, miközben már csaknem egy éve folynak — látszólag eredmény nélkül. Az athéni kormány eltökélt: ha nem sikerül olyan új szerződést kötnie, amely jól szolgálja „Görögország nemzeti érdekeit.” — értsd: az Ankarával folyó vitában Washington részéről nagyobb támogatást —, akkor nem hosszabbítja meg a .támaszpont-szerződést, annak decemberi lejárta után 17 hónappal a bázisoknak márcsak hűlt helyük lehet görög földön. Az USA ezzel szemben nem egyszerű hosszabbítást akar, hanem a támaszpontok korszerűsítését is, miközben egyáltalán nem siet eleget tenni a görög követelményeknek. A kötélhúzást kitűnően illusztrálja az, ami az athéni nemzetközi repülőtér közelében kiépült Hellenikon, a négy görögországi amerikai támaszpont legnagyobbika körül történik. Amikor a 8. tárgyalási forduló után Athén bejelentette, hogy a Hellenikont akkor Is bezárják, ha meglesz az új szerződés, Washingtonban csak legyintettek holmi propagandafogásnak minősítve a közlést, amelynek célja Papandreu pánhellén szocialista pártjának (PASZOK) népszerűsítése a jövő júniusban esedékes parlamenti választások közeledtével. Aztán a 9. fordulón a görög küldöttség hivatalosan is előterjesztette kormányának ezt a döntését, s az amerikaiaknak nem maradt más hátra, mint azonnal hazautazni konzultációra. Ám Rozanne Ridg- way. európai ügyekkel foglalkozó külügyminiszterhelyettes még mindig fölényesen nyilatkozta: legfeljebb a Hellenikon áthelyezéséről lehet szó, a felszámolásról semmiképpen. Aztán a 10. fordulón a görögök világossá tették: a Hellenikont igenis bezárják, és nem kerül át az ország egy másik részébe. A Hellenikon légitámaszpont nemcsak a görög földön lévő amerikai támaszpontok között kulcsfontosságú, de stratégiai jelentősége az egész földközi-tengeri térségre kiterjed. A támaszponton 1.400 amerikai katona, 200 polgári személy és mintegy 700 görög állampolgár dolgozik, s felsze-r relését és a Pentagonnak valamint a NATO-nak kínált lehetőségeit tekintve, egyedülálló Dél-Európa katonai szerkezetében. Nem csoda hát, ha nem akar lemondani róla Washington. Nos, valószínűleg találtak egy olyan megoldást, amelyre érvényes „a kecske is jóllakik és a káposzta is megmarad” ritkán igaz mondása. Az most már bizonyos: a Hellenikont bezárják, s az is, hogy nem helyezik át „úgy, ahogy van” máshová. Vagyis a görög kormány nem másítja meg a szavát. Annak azonban — mint a Katimerini konzervatív athéni lap rámutat — nincs akadálya, hogy a Hellenikon funkcióit más támaszpontok vegyék át. A görög kommunisták már májusban késznek vélték a támaszpont-szerződést A Rizoszpasztisz azonban megírta, hogy a kormány — belpolitikai meggondolásokból —, az idén nem fogja azt aláírni. A lap szerint Washingtontól hivatalos nyilatkozatot is várnak „a meglévő határok tiszteletben tartásának fontosságáról”, amelyet aztán „Görögország legmagasabb nemzeti érdekeinek kielégítéseként” tálalhatna a kormány — utalva a légtér, a felségvizek és a kontinentális talapzattal kapcsolatos görög—török vitára. Belpolitikáikig pedig Papandreu választási taktikájában játszik szerepet a támaszpont-szerződés, amelynek a PASZOK győzelmét kell szolgálnia a júniusi parlamenti választásokon. Egy dolog biztos: Görögországban senki sem számol komolyan az amerikai támaszpontok felszámolásával. Egy közvéleménykutatás ugyan kimutatta, hogy a megkérdezettek tavaly 29. százalékával szemben idén 36 százalék zárná be a bázisokat, ám beszélgetés közben a legtöbb görög oda lyukad ki — erről e sorok írójának személyes benyomásai vannak —, hogy az ország nehezen tudná nélkülözni azokat az összegeket, amelyeket a támaszpontokért ka,p. Nagy Károly Quo vadis, domine? Lehetőleg mindenhova, maholnap Magyarországra, és ki tudja, talán a Szovjetunióba is. II. János Pált főképpen „utazó pápaként” emlegetik — holott sokkal nagyobb érdem az övé. Amikor tíz évvel ezelőtt, 1978. október 16-ikán egy koros olasz bíboros remegő hangon közölte a világgal, hogy a közel kétezer éves pápai trónt Karol Wojtyla krakkói érsek, egy szürke eminenciás foglalja el, aligha tudta a katolikus egyház közel egyimilliárd „alattvalója”, hogy ő lesz az, aki az ősi intézményt valóban átkormányozza a legújabb korba. Manapság a világhatalmiak politikusai nem csak fényképezkedni járnak a Vatikánba: hatalmi központot látogatnak meg, s egy olyan szellemi birodalom fejét, aki magabiztosam szól Európa ügyeiről éppen úgy, mint a szex leal- jasodásáról, a család széthullásának veszélyeiről, a munkanélküliségről, a környezetvédelemről és emberi jogokról. Nem mellékes az sem, hogy ennek a szellemi birodalomnak megvannak a maga nagyon is mai, valóságos hatalomgyakorló eszközei és végrehajtó szervezetei. Talán szükségtelen emlékeztetni Lengyelországra, a pápa szülőhazájára, ahol a katolikus egyház nemcsak a templomokban van jelen. A „Wojtyla-titkot” mindeddig nem fejtették meg. A kiugrott színész, a gonKözös magyar—szovjet hadgyakorlatot tartottak hazánkban, melyre tizennyolc országból érkeztek megfigyelőként magasrangú katonatisztek. Képünkön, külföldi megfigyelők október 18-án á harcállásponton (MTI — Telefotó) dolikodó, a szó legszorosabb értelmében sztár-pápa be- sorolhatalan személyiség. Amikor a trónra ült, a katolikus egyház még nyögte a hatvanas évek elején-köze- pén beindult folyamat következményeit, a modem korhoz való alkalmazkodást. Karol Wojtyla nem sokat teketóriázott, veterán politikusokat megszégyenítő érzékkel vitte a tömegekhez, a hívőkhöz közel az egyházat, dorgált és utat mutatott. Feljegyzik róla, hogy egyik első dolga volt a padlásra vitetni a pápai hordszéket. s autón ment a hívők közé. Amikor aztán Ali Agca 1981-ben merényletet kísérelt meg ellene, jött a „pápa-mobil” — a golyóálló üveggel felszerelt szerkezet és a testőrök hada. Furcsa módon éppen a merénylet világított rá a pápai hatalom növekvő erejére, a Szentatya befolyásának mértékére, személyiségének súlyára: a pápa célpont lett, politikájának, szavainak, ítéletének súlya van, s egyik kedvenc témája — az értékek megőrzése, a társadalmi értékrend megóvása, vagy éppen korrigálása — ma minden államban és társadalomban központi kérdési Teljesítménynek is elképesztő, amit a pápa e tíz év alatt tett: 74 országba járt, s ebből a tíz évből 326 napig volt útonl Különféle módszerrel kiszámolták, hogy tíz év alatt 120 millió hívőhöz jutott közel és szólt hozzájuk. — Hét énei ki lkát adott ki; ezek a társadalom gondjaitól kezdve az emberi méltóságig mindazon kérdéssel foglalkoznak, amelyek minden modern állam gond- jai is. Különös érdeméül tudják be, hogy nem rettentik el a bíráló vélemények, kész akár nyíltan vitába szállni egyházának „tévelygő bá- lánykáival” éppen úgy mint ellenfeleivel. Karol Wojtyla — az első nem olasz pápa több mint négy és fél évszázada — hozzálátott a Vatikán nemzetkö zies í téséhez , is: ma már annyi a nem olasz bíboros, hogy köny- nyen lehet, az ő utóda sem olasz lesz. A katolikus egyház korszerűsítésének azonban II. János Pál pápa megszabta a korlátáit: az egyház csak addig alkalmazkodik a világihoz, amíg identitását, hagyományait nem fenyegeti veszély. így a pápa keményen rendreutasította renitens híveit, ha szót emeltek az abortusz vagy a fogamzásgátlás mellett, megintette azokat a papokat, akik — mint Latin-Ameri- kában — az emberről való gondoskodást a politikában való aktiv részvétellel is erősíteni akarták. II. János Pál a papi pályára áhítozó nők értésére adta: soha nem fogják felszentelni őket, hiszen Krisztus is csak férfiakat választott tanítványainak. A Vatikán korszerűsítésének vannak korlátái, mégha a katolikus egyház bástyáin az utóbbi időben repedések is mutatkoznak.
