Szolnok Megyei Néplap, 1988. október (39. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-17 / 248. szám

1988. OKTÓBER 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A Dáma Ruhaipari Kisszövetkezetnek Budapesten kívül az országban több helyen van üzeme, melyek közül legjobban a jánoshidai dolgozik. Divatos női felsőruházati terméke­ket varrnak NSZK bérmunkában, kisebb mennyiségben belföldre luxus konfekciót készí­tenek. Az egyes modellek darabszáma harminc és ezerötszáz között mozog. Az üzemben dolgozó negyvennégy varrónő munkáját dicséri, hogy az itt előállított ruhákra még sosem érkezett minőségi reklamáció. Belföldi megrendelésre csak nyáron, két-három hónapon keresztül dolgoznak, az év többi részében a korszerűen fészereit üzem kapacitását leköti az NSZK-partner. Felvételünk a vasaló üzemrészben készült (Fotó: D. G.) Ésszerű és kényszerű szerkezetváltás- radikális létszámcsökkentéssel Beszéljünk róla! A tábla ára Hogyan válhat valamilyen egyszeri cse­lekvés egy egészen átfogó terékenység jel­lemzőjévé? A magyarázat a táiblásításban jól tetten érhető. Nem valami újabb gaz­daságszervezési ügyletről van szó, mely­nek során összevonják az egyik kis tsz-t a másik kis mezőgazdasági üzemmel, az így létrejövőt egy harmadikkal, s így tovább, melynek végeredményeként, egy kellően nagy tehetetlenségű, rugalmatlan nagy­üzemhez jutunk. Nem erről van szó! Az eset mondhatnánk parlagi: elkészíti egy mezőgazdasági üzem a tábláját, jobban mondva a tábláit, még jobban mondva a rajztábláit. Amikre a tervek szerint maj­dan a kisdiákok feltűzik rajzlapjaikat. El­készíti, s adja 5 forint 30 fillérért. Majd jön a „táiblásítás", amelynek folyamán, nem változik a tábla mérete, nem változik a tábla anyaga, nem változik a tábla minő-- sége és még sorolhatnánk, hogy mi nem - változik, egy azonban bizonyosan módosul, ez a szülő kedve. Mondhatnánk, legalább olyan mértékben romlik, mint amilyen mértékben a tábla ára emelkedett 73 forint 60 fillérre. Mi léhet a dolog mögött? El tudom képzelni, hogy a tábla elemeit összefogó ragasztó ára emelkedetett meg oly irdatlan mértékben, mely magyaráza­tul szolgálhat, lehetséges még az is, hogy a külföldi akác ára begyűrűzött a magyar rajztáblába. Jó szeműek talán észreveszik ezt a rajzolaton. (A kisdiákokén is...) Nos, a jelenséget — amely manapság mind gyakrabban előfordul —, ha valaminek az ára hirtelen 5.30-ról megemelkedik 23.60- ra „tábl ásításnak” titulálhatjuk. A műve­let receptje így kezdődhet: végy egy táb­lát! Táblésítani persze, másként is lehet. A recept ugyanúgy kezdődik: végy egy táb­lát...! Ha nem férne ki az, amit rá akarsz pingálni, akár többet is. Tégy úgy, mint Szolnokon a Kötivizig egyik telepén, írd rá: ,.Előre a XIII. kongresszus határozatai­nak végrehajtásáért '. Aztán akaszd ki, jó sokáig, ha lehet. Még annál is tovább. S mit lehet még tenni? Egy dolgot nem, cso­dálkozni azon, hogy zajlik a táiblásítás, va­gyis, hogy emelkednek az árak. A felirat ugyanis enyhén szólva már nem aktuális. Mi az. ami a XIII. kongresszus határo­zatainak végrehajtására buzdító tábla ügyé­ből, mint tanulság levonható? Valami olyasmi, hogy ennek is megvan az ára, ugyanúgy, mint a rajztáblának. Talán ép­pen abban foglaltatik. Aki a táblát kinn felejtette, valaho­gyan úgy gondolkodhatott., mint Montes­quieu: „Akkor cselekszünk legügyesebben, ha kényszerítés helyett ösztönzünk...” Hát tessék! Komisaság lenne azt gondolni, hogy ezen a helyen megállt az idő, nem, akik itt dolgoznak, úgy tűnik, nem hajlan­dók magukat a kor pressziójának kitenni. Azért se! Bizonyosan működik még párt- alapszervezet is, de még az se. Az újságok mást írnak a rádió mást bömböl, a tévé mást sugároz — nem! Itt a célok egészen mások. Persze azt, hogy valakik vállalják elveiket, ez kétségkívül erény, még akkor is, ha azok kissé elavultak. Varrnak ugyan­is szép számmal olyanok, akik nem dekra- lálják, de felettük ugyanígy, mondhatnánk, •megállt az idő. Nemrégiben a megyei párt­bizottság legutóbbi ülésén elhangzott, hogy 8 hónap alatt átlagosan 3,1 taggyűlést tar­tottak az alapszervezetek. Az átlag pedig, tudjuk, úgy jön ki, hogy vannak, akik en­nél többet és vannak, akik ennél keveseb­bet. Mondjuk egy vagy két taggyűlés ere­jéig politizáltak, „alkalmazkodtak" a meg­változott társadalmi követelményekhez. Aminek természetes végeredménye a hely- benjárás, ebből következik aztán az újabb hitel, az áremelés, a tálblásitás. Ennyit a tábla áráról. Hajnal József Vetélkedő volántudor Gépjárművezetők oktatói versenyeztek (Folytatás az 1. oldalról) amiből a vagyoni betét ará­nyában 23 százalékot vissza­juttattak a közös vállalat tagjainak. A közgazdasági környezet 1988-ban meglehetősen fel­gyorsult változásai nem ke­rülték el az Agroinnovát sem, sőt többrendbelileg is a te­vékenységi kör és a létszám- gazdálkodás fölülvizsgálatá- ra kényszerítették. Márciusig mint mezőgazdasági kutatás- sal-fejlesztéssel foglalkozó cég, élvezte a mezőgazdaság­ra és az élelmiszeriparra vo­natkozó keresetszabályozás előnyeit. Ekkor történt az el­ső változás: a hármas nép- gazdasági ágazatból átsorol­ták a közös vállalatot a ki­lencesbe, aminek alapján ja­nuár 1-jétől visszamenőlege­sen’, a hozzáadott érték sze­rinti kereset gazdálkodásról központi bértömeggazdálko- dásra kellett volna átallni­uk. Azért a feltételes mód, mert júniusban újabb változ­tatást kellett ugyancsak ja­nuárig visszamenőleg tudo­másul venniük: a központi átlag munkadíj szerinti ke­resetszabályozás vonatkozik most a cégre. Változatlan létszám mel­lett folytatva tovább a tevé­kenységét, 1.8 millió forint kiesése lett volna az Agro- innovának a bérek bruttósí­tása miatt. Másik fél milliót a társadalombiztosítás növe­kedése vitt volna el. A lét­szám- és ’bérgazdálkodáson kívül a tevékenységi körök némelyikére is kedvezőtlenül hatottak a szabályozóválto­zások. A jó eredménnyel — tavaly például már 70 milliós forgalommal — végzett mű­szaki bizományosi kereske­delmi tevékenységet „meg­fojtotta” az általános forgal­mi adó. Annak megjelenése után ugyanis a speciális mű­szaki áruk beszerzésével, ér­tékesítésével korábban az Agroinnovát megbízó gaz­daságok — felhasználók lé­vén és riem viszonteladók — egyre kevésbé vették igény­be a közös vállalatnak ezt a műszaki-gazdasági szolgálta­tását. Egy másik tevékenységét — a kísérleti engedéllyel már 120 ezer hektáron jó ered­ménnyel alkalmazott adalé- kos műtrágyázási eljárásnak a további alkalmazását — pedig a végleges gyártási és forgalmazási engedély kése­delme miatt kellett abba­hagynia a közös vállalatnak. Egyidejűleg jelentős szakta­nácsadói létszámot kellett megszüntetnie. A kényszerű­ség tehát felállította a közös vállalatnál a K+F—70 dol­gozóval képletet, azaz a ku­tatási-fejlesztési tevékeny­ség további folytatását, de radikális létszámcsökkentés­sel. Az ésszerűség ugyanak­kor azt diktálta, hogy dol­gozóinak, eszközállományá­nak minél nagyobb hányadá­tól úgy váljon meg a cég, hogy lehetőség szerint ne csökkenjen jelentősen a jö­vedelme. Megoldást csak az jelent­hetett, hogy a korábbi inno­vációs vertikum — kutatás- fejlesztés, gyártás és értéke­Töbűszörösen változtatott keresetgazdálkodás a képlet: K+F-70 dolgozóval ü szellemi terméket „adják el” sítés — néhány elemét fel­számolták. Az Agroinnova most már klasszikus inno­vációs tevékenységet folytat, mintegy harminotagú dolgo­zói kollektívával. Különböző kutató-fejlesztő szervezetek­kel együttműködve kidolgoz­zák az új, korszerű technoló­giai eljárásokat, műszaiki- tetíhmikai megoldásokat. Adaptációs kutatás kereté­ben előkészítik azok gyakor­lati bevezetését és végzik a marketingtevékenységet. A gyártást és a forgalmazást pedig átadják olyan szerve­zeteknek — például gazda­sági társaságoknak, mező- gazdasági nagyüzemeknek, termelési rendszereknek, amelyeknél még adottak azok gazdaságos végzésének feltételei. A végtermék he­lyett tehát szellemi termék értékesítésre tértek át. A termelő és kereskedelmi jellegű tevékenységek „el­adásával”, a rossz passzba került szabadalmak korábbi alkalmazásához szükséges szaktanácsadói hálózat meg­szűnésével és az öt kirendelt­ség felszámolásával felesle­gessé vált hetven dolgozóból mindössze tíznek kellett meghosszabbított felmondá­si időben saját magának új munkahely után néznie. A többiek szervezetten átke­rültek az Agroinnova tevé­kenységeit átvevő szerveze­tekhez, ahol más „zászló” alatt ugyan, de jobbára az addigi tevékenységüket foly­tathatják. Ami a közös vál­lalat várható nyereségét ille­ti: bár annak az innovációs tevékenységből származó há­nyada lehet, hogy csak a kétmilliót közelíti majd, a gyártási munkákat átvállaló gazdasági társaságtól példá­ul mintegy 3,5—4 milliós, már adózott nyereségre szá­mítanak. Kutatási tevékenységében is „irányt változtatott” az Agroinnova. Amíg korábban a talajtermékenység fokozá­sa volt a fő profil, egyre in­kább környezetvédelem-ori­entált lesz a közös vállalat munkája. Ezt jelzik a leg­újabb — természetesen to­vábbra is a mezőgazdasági termeléssel szorosan össze­függő — kutatások, amelye­ket a levegőiben és a gázok­ban lévő nehézfém ionok ki­szűrésére, a gyomirtószerek hatásmechanizmusának foko­zására, a víztisztaság auto­matikus ellenőrzésére, a me­zőgazdasági és ipari eredetű olajiszapok mikroorganizmu­sokkal történő megsemmisí­tésére végeznek az Agroin­nova szakemberei. T. F. Megyénkben a közelmúlt­ban érdekes versenyt tartot­tak, amelyen ez egyszer nem a gépjármű-vezetőképző is­kolák tanulói, hanem meg­fordítva: tanárai, azaz okta­tói adtak számot felkészült­ségükről. Közel harminc, az MHSZ-ben az ATI-nál, az Autóklubban és a munkakö­zösségben tevékenykedő „vo­lántudor” közül az első di­jat Papp József, az MHSZ törökszentmiklósi oktatója vehette át. — Ezek szerint ön a leg­jobb? — Valószínűleg nem, de akkor, a megyei megmére­tésnél én értem el a legtöbb pontot, azaz a megszerezhető háromszázból 281-et. Azért csak ennyit, mert az elméle­ti részben voltak olyan té­mák: pedagógiai, pszicholó­giai tesztek, ahol pontot, pontokat veszítettem. Mi­vel az egyénin kívül csapat- versenyről is szó volt. har- madmagammal: Kovács Im­re munkaközösségi és Kiss Károly MHSZ-beli oktatóval együtt mi képviseltük me­gyénket Pesten az ATI Bécsi úti központjában rendezett országos döntőben. — Milyenek voltak a fel­adatok? 1 — Pokolian nehezek, hi­szen akadt közöttük fizikai számítás, matematikai felad­vány, de a gyakorlat sem volt egyszerűbb hiszen vezetni kellett járművet szerelvény­nyel, utánfutóval, lejtős, csúszós pályán, azután kere­keket cserélni időre. — A végeredmény? — Nem dicsekedhetünk vele, bár összesítésben hihe­tetlenül szoros versenyt vív­tunk, végül is országosan ti­zenhatodikok lettünk. — Szerintem pedig szép si­ker, hogy az ötezer főfoglal­kozású oktató közül ez a szolnoki hármas ennyire nagyszerűen szerepelt, ön például hány éve oktat? — Tíz, és meglepő a fele­letem. de az ötven körülie­ket szívesebben tanítom, mint nagyon sok sorkötelest. Ugyanis ezek az emberek szívüket-lelküket adják azért, hogy végre-valahára űrvezetők lehessenek, míg a tinédzsereknél bizony nem egyszer tapasztalok érdekte­lenséget, lezser modort, nagyvonalúságot. — Milyen szűke bb ha­zánkban a bukási átlag? — A megyében tíz száza­lék körüli, nálam hét-nyolc százalék. Ez a gyakorlati ve­zetésre vonatkozik, mivel el­méletből alacsonyabb, há­rom-öt százalék. — Érdekesség a pályáján? — Amikor még nem sor­köteleseket. hanem amatő­röket is többet oktattam, élt Szolnokon egy 62 éves tanít­ványom. Ez a bácsi fel is adta a leckét, mert amikor vizsgáznia kellett volna, a csuklós buszt a piac sarkán villamosnak nézte, és előzé­kenyen megállt a keresztező­désben: mondván, a villa­mos akár jobbról, akár bal­ról jön, elsőbbsége van. Nem tudtuk meggyőzni, hogy an­nak igen, de mivel efféle járművek nincsenek Szolno­kon. az állítása nem jó. Sze­gény öreg úr, háromszor is nekirugaszkodott az egész­nek, mégsem sikerült meg­szereznie az engedélyt. — Nem kevés a vád a vizs­gáztatás ellen is: mondván sokan méltatlanul ülnek az országutak bömbölve szágul­dó lóerői mögé. — Sajnos, a baleseti sta­tisztikák bizonyítják az ész­revétel jogosságát. Éopen ezért két-három éven belür befejeződik az oktatás és a vizsgáztatás teljes átalakítá­sa. A jelenlegi tesztről köz­tudomású. hogy nem méri megbízhatóan az ismerete­ket. hiszen a helyzetek nem életszerűek. Vak tyúk is ta­lál szemet alapon olykor még egy laikus is — kis sze­rencsével — meglepően jó eredményeket érhet el. Az új rendszer lényege ez lesz, hogy vetített képek segítsé­gével mutatják a közlekedé­si helyzeteket, és azokról ott a látvány pillanatában kell határozni: helyesek vagy helytelenek-e. Ugyanúgy, akár kint az úton a gyakor­latban. — A család. — A feleségem rendelkezik B kategóriájú járművezetői engedéllyel, de szerencsére nem én oktattam, A fiam és a lányom még kicsi, de lá­tom rajtuk: komolyan érdek­lődnek a benzinparipák iránt. Mire 17 évesek lesz­nek. még sokszor kell cse­rélni a kalendáriumot, és addigra kiderül, tartós-e ra­gaszkodásuk a motorokhoz, a kocsikhoz vagy csak átmene­ti tünetről van szó. amely minden kisfiút és kislányt több-kevesebb ideig megérint motorizált korunkban. D. Szabó Miklós Körteszüret Tiszaburán Befejeződött a körteszüret a Tiszaburai Lenin Tsz-ben. Az idén 17 hektárról 3 ezer 200 mázsát szedtek le. A ter­més egy része közvetlen a vásárlókhoz, valamint kon­zervgyárban illetve szeszipari feldolgozásra került (Fotó: T. Z.)

Next

/
Thumbnails
Contents