Szolnok Megyei Néplap, 1988. október (39. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-03 / 236. szám
1988. OKTÓBER 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A munkásíröknek van hitük és erejük Megyei alparancsnoki aktívaülés Szolnokon Az aktívaülés résztvevői az előadói beszédet hallgatják (Fotó: T. K. L.) Szombaton megyei munkásőr alegység parancsnoki áktívaülést tartottak Szolnokon. Részt vettek a tanácskozáson a városi rendőrkapitányságok és több katonai alakulat képviselői is. Az elnökségben köszöntötték Fodor Gyulát, a megyei pártbizottság osztályvezetőjét: Pacsek János rendőr ezredest, a megyei főkapitány helyettesét és Bede László ezredest, a Kil- lián György Repülő Műszaki Főiskola parancsnokának politikai helyettesét. Az aktívaülésen Z sovák László megyei munkásőr parancsnok mondott beszédet. Az idei feladatok teljesítésének elemzése során dicsérettel szólt a testület tagjainak a kiképzési-szolgálati célok elérésében, valamint a közrend és a köz- biztonság erősítéséért a rendőrséggel való együttműködésben tanúsított helytállásáról. Hangsúlyozta: soha nem mondanak le a párt melletti kiállásról, a szocializmus ügye iránti elkötelezettségről. A jövő alakításában a munkásőrségnek is lesz szava. Ezeket már válasznak is szánta arra az utóbbi időkben felvetett javaslatra, hogy szüntessék meg a munkásőrséget. A testület jövőjéről Kifejtette: a munkásőrségre vonatkozó párthatározat érvényben van és a testület létét ezért senki sem kérdőjelezheti meg. A munkásőrség állami rendeletben is megfogalmazott alapvető feladata — nevezetesen a szocializmus építésének és a termelő munka zavartalanságának a biztosítása — nem változott. Befejezésül arról szólt, hogy a munkásőrségnek van hite, bizalma a kibontakozási programban, és ereje is, hogy segítséget nyújtson ahhoz. Felszólalt az aktívaülésen Fodor Gyula is. A megyei pártbizottság nevében köszöntötte a munkásőröket, majd arról beszélt, hogy a megyei pártbizottsági ülés elé kerülő és nyilvánosságra hozott dokumentumokban megfogalmazódtak céljaink. A párttagság véleménye mellett számítanak mindazok javaslatára és közreműködésére, akik készek munkálkodni a megye fejlesztéséért. A velük való együttműködéssel válik a párt politikai és nem ügyintéző párttá. Nem utasítani, vezérelni akar a párt, hanem jó partneri viszonyt kialakítva együtt dolgozni a különböző szervekkel. Az újonnan szervezkedő egyesületekre utalva mondta: megítélésük nem a programjuk, hanem cselekedeteik alapján történik. A megyei pártvégrehajtóbizottság elismerését tolmácsolva a munkásőröknek — többek között — hangsúlyozta: szükség van a testületre, melynek alapvető feladatai nem változtak, de napjainkban a társadalmi—gazdasági válto- tozások hatására a hangsúly a közéleti szereplésre tolódott. Az általános emberi értékek óvására, erősítésére igen nagy szükség van. A munkásőrök sokat tehetnek a protekció, az összefonódás ellen, a közélet tisztaságáért. Befejezésül arról szólt, hogy igazi rangot a társadalmi megbízatás teljesítése mellett a munkában való tisztes helytállás ad a munkásőrnek. A vitában felszólalók — Polónyi László szolnoki munkásőr századparancsnok; Pacsek János rendőr ezredes; Farkas László kisújszállási szakaszparancsnok és Bede László ezredes — a közélet jelenségei mellett a fegyveres testületek tagjainak feladataival és együttműködésükkel foglalkoztak. A vitát Zsovák László foglalta össze. Véget ért az őszi BNV Értekezlet az MHSZ-nél Újjáválasztották a megyei vezetőséget Az MHSZ országos közgyűlése határozata értelmében megyei aktívaértekezletet tartottak Szolnokon a szövetség székházában, ahol Gönczi Lajos alezredes az MHSZ megyei titkára ismertette az elmúlt időszak jelentősebb eseményeit, szólt a soron következő tennivalókról. Ezt követően vitára került sor, amelyben felszólalt Rabold Gábor, a megyei pártbizottság osztályvezetője. Hangsúlyozta, hogy a honvédelmi szövetség csak úgy tud eleget tenni világnézeti, A mezőtúri református egyház gyülekezetén jeles napja volt a tegnapi. Két új harangot szenteltek, és ebből az alkalomból köszöntötték Perjési Sándor lelkipásztort, mezőtúri szolgálatának 30. évfordulóján. A Kunság legnagyobb református harangja volt a 26 mázsás mezőtúri, amely azonban — egyesek véleménye szerint a „villamos harangozó” munkába állása miatt — megrepedt és 102 éves korára szinte elnémult. Beolvasztották tehát, Gombos Lajos őrbottyáni harangöntő mester két újat formázott az öreg harangból. A templom előtti téren az érdeklődők szép számú gyülekezete előtt dr. Kocsis Elemér, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke mondott köszöntő szavakat, majd Papp János a városi tanács elnöke avatóbeszédben sorolta fel azok érdemeit — így a megyei tanácsét, « város üzemeiét és a reforerkölcsi, politikai feladatainak, az ifjúság hazafias és honvédelmi nevelésének, ha az eddiginél is nyitottabbá válik. A hozzászólások után az aktívaértekezlet küldöttei nyílt szavazással megválasztották a 31 tagú megyei vezetőséget. Ezután a megyei vezetőség zárt ülésen döntött a tisztségviselők személyéről. Az MHSZ megyei titkárának ismét Gönczi Lajos alezredest választották, míg a két helyettese Dobos Ferenc alezredes és Molnár Elemér lett. mátus egyházközség híveiét —, akik anyagi támogatásukkal vagy más segítségnyújtással járultak hozzá, hogy a két harang elkészüljön, s helyére, a toronyba kerüljön. Miközben a harangok a magasba emelkedtek, a templomban istentiszteletet tartottak, ahol dr. Kocsis Elemér prédikációját hallgathatták a hívek. Pontban 12 órakor a déli harangszót már a frissen avatott harangok „szolgáltatták” Mezőtúr városának, ám minden bizonnyal hallani lehetett az érces hangokat a ‘ város határain túl is. A harangszentelés ünnepi ceremóniái előtt bensőséges megemlékezésre került sor a lelkészi parókián is, ahol Ürmössy Ildikó, a megyei tanács elnökhelyettese köszöntötte Perjési Sándor lelki- pásztort, további munkásságához jó egészséget kívánva. — Pb — Vasárnap az idén utoljára fogadták látogatóikat az őszi BNV-kiállítód.A tíz nap alatt a Pécsi Bőrgyár kitelepült üzlete több mint 10 milliós bevételt könyvelhetett el, ez budapesti mintaboltjának háromnegyed évi bevételével azonos. Jutott azért vásárfia nründenkinek, hiszen minden eddiginél több, mintegy 350 kereskedelmi és iparvállalat, valamint kisiparos kínálta portékáit. A vásárra kitelepült tíz budapesti Centrum áruház a tíz nap alatt a tavalyinál 5 ‘millió forinttal nagyobb, 35 millió forintos forgalmat bonyolított le. Kelendőék voltak a különféle kozmetikumok is, főként a vásáron először kapható újdonságok. Ezekből több mint 3 millió forint értékben vásárolt a nagyközönség a BNV tíz napja alatt. Nagy volt a forgalom a karcagi birkacsárdában is. A tíz nap alatt 5700 birkapörkölt, 3500 pacalpörkölt, 4500 túróscsusza fogyott. Az őszi BNV vasárnap este bezárta kapuit. A vásárt a tavalyinál valamivel kevesebb, mintegy 720 ezer látogató kereste fel. A Szolnok Megyei Tanács Vasipari Vállalatának mezőtúri üzemegységében hagyományos terméknek számít a tíz- literes zsírzó készülék, melyből évente négy-ötszázat gyártanak az Ag- roker és az Autóker részére (Fotó: D. G.) Új „lakók" a református templom tornyában Harangavató Mezőtúron Vélemények a megyei pártbizottság dokumentumairól Szeptember 24-i lapszámunkban jelent meg a megyei pártvégrehajtóbizottság jelentése a megye gazdasági, társadalmi, politikai helyzetéről, valamint a pártbizottság politikai munkaprogramjának tervezete. Az alábbiakban e dokumentumokhoz kapcsolódó véleményeket, gondolatokat adunk közre A holnap technikáját kell szem előtt tartanunk Humli Dezső, a Szolnoki 605. számú F. Bede Szak- középiskola és Szakmunkás- képző igazgatója: „A 'képzés gépi eszközállományénak színvonala jó 10 évvel van elmaradva a magyar ipar színvonalától. A tantermek zsúfoltak. Nem megfelelő a vállalatok érdekeltsége sem a szakmunkás^ képzésben”... Az idézett helyzetkép megfelel a valóságnak nálunk is, de én még azt is hozzátenném, hogy a meglévő géppark állaga még a színvonalnál is rosszabb. Egy-egy eszköz javítása 170 ezer forint ‘körül van, de nincs pénzünk sem a javításra, sem az utánpótlásra, új gépek vásárlására. Az elavult, rossz eszközön képtelenség a diákokat megtanítani a korszerű ‘technikára. — Sokan úgy vélik, hogy eleve luxus iskolai és üzemi tanműhelyeket fenntartani, sőt mások még ezen is túlmennek, s azt vallják, hogy a diákokat a gyakorlat első percétől be kellene állítani a termelési folyamatba. — Most . már én magam sem vagyok híve az iskolai tanműhelynek. Amíg ugyanis a MÜM-höz tartoztak a szakmunkásképző intézetek, volt lehetőség a fejlesztésre. A vállalatoknál kétségtelenül jobbak a lehetőségek olyan tanműhelyek működtetésére, ahol a diákok el tudják sajátítani a szakmájuk minden csínját-bínját. — Innen már csak egy lépés lenne, amit a dokumentumtervezet is „kívánatosnak tart, hogy „ahol a feltételek megteremthetők, egyes szakmunkásképző intézetek vállalati keretek közé kerüljenek.” — Nem tudom, hogy ez esetünkben megvalósítható-e. A mi költségvetésünk évi Holocsi Kálmán, a Tisza- menti Vegyiművek energetikusa, a IX. számú párt- alapszervezet titkára: — A megye politikai, gazdasági, társadalmi helyzetéről a megyei pártbizottság elé kerülő jelentéstervezetet természetesen mi is elolvastuk. Több gondolat vetődik föl bennem is a tervezet tanulmányozása közben. így például a vezetők megbecsülése. Sokan hangoztatják, hogy valamiféle vezetőellenesség alakult ki. Szerintem nincs ilyen. A tisztességes és a beosztásában helytálló vezetőt megbecsülik az emberek. Csak az ellen táplálnak ellenszenvet, aki elvesztette bizalmukat. Sajnos, kósza hírek szállingóznak egyik-másik vezetőről, és a sajtóból sem kapunk ezekről tiszta képet. Ezért is mondom, hogy ko35 millió forint. Ezt egy vállalat nyilván nem tudja felvállalná, ha meg több üzem közösen vállalkozna rá, nem biztos, hogy összhangba lehetne hozni mind- annyiuk érdekeit. Húszféle szakmában képezünk szakmunkásokat, hetvenöt vállalattal, munkahellyel együttműködve. A hetvenöt üzem hetvenötféle körülmények között dolgozik, különösen a kisebb vállalatoknak nem kevés gondot jelent a képzésben való közreműködés. Nem ás beszélve arról, hogy a szakképzésnek az lenne a feladata, hogy a holnap technikájára, technológiájára készítse fel a fiatalokat. Én azokkal értek egyet, akik szerint az oktatásnak változatlanul állami feladatnak kell maradnia. — Miben látja a szakmunkásképzés fejlesztésének lehetőségeit? — Meg kell teremteni az egyes szakmák presztízsét, a jól végzett munka anyagi és erkölcsi elismerését a társadalomban, hogy vonzó legyen a szakmunkásképző a jó képességű gyerekek számára, de nekünk is élnünk kell azzal a jogunkkal, hogy aki nem teljesíti az iskolai követelményeket, az ne kapjon szakmunkásbizonyítványt. Olyan alapozó ismeretanyagot kell továbbá ösz- szeállítani, megtanítani az iskolában, amely alapot tud adni a diákoknak a továbblépésre, hogy az idők folyamán többféle szakmából is vizsgát tudjanak tenni. Röviden, a fejlődés útját én a személyi — s most elsősorban a tanulókra gondolok — és a tárgyi feltételek fejlesztésében valamint a tananyag korszerűsítésében látom. — TG — rántsem beszélnek még őszintén az emberekkel. Azt sem tartom helyesnek, hogy a különböző apparátusok elsősorban „felfelé” akarnak megfelelni és nem azoknak, akik választják őket. Ha nem így lenne, akkor pláne nem lehetne vezetőellenségről beszélni. Párttagjaink körében negatív visszhangot szül az is, hogy „felülről” akarják megújítani a pártéletet, pedig „alulról" kellene. A mi üzemünk egyike a legnagyobbaknak, a városi pártértekezletről mégsem kérdeztek meg bennünket. Vagy nem bíznak bennünk, vagy eleve feleslegesnek tartották a véleménykérést. Ami pedig a megyei párt- bizottság elé kerülő jelentést illeti: sok olyan megáilapítás van benne, amit mi is javasoltunk volna. Nyilvánosságra hozatalát jónak, újszerűnek, a fejlődés egyik mozzanatának tartjuk. Az ilyen kezdet folytatását várják a párttagok, mert — gondoljunk csak a különböző mozgalmakra — fel kell vennünk a kesztyűt. A régi formalista, sematikus módon nem lehet politizálni. Ezért kell mindenkinek feltenni a kérdést: tudom-e vállalni az új követelményeket, bíznak-e bennem? Emberi megmérettetést vár a párttagság az üzemtől a megye vezetéséig. Szerintem a tervezetben jobban nevén kellene nevezni a dolgokat, kivenni belőle az olyan megfogalmazásokat, hogy „törekedni kell” meg, hogy „el kell érni”. Idejét múlta már az ilyen feladatmeghatározás. Helyébe azt kellene tenni, hogy konkrétan mit, milyen módon, milyen feltételek között, mikorra kell elérni, ki a felelős és mi lesz, ha elérjük (vagy nem érjük el) a célt. Vitaalapnak jó az előterjesztés, de konkrétabb fogalmazást várunk. — SB — A tettek beszélnek majd Dr. Pap Sándor kandidátus, a mezőtúri városi kórház sebészeti osztályának vezetője: — Ahhoz, hogy a változás meginduljon, program keli. Mondhatom úgy is, hogy a program az első lépés a változáshoz. A megyei pártbizottság jelentéstervezetét jónak, elfogadhatónak tartom, és körülbelül ezt vártam ettől a dokumentumtól. A sorsunk azonban attól függ, hogy mi llesz az elhatározásainkból. A legjobb gondolat vagy program is annyit ér, amennyit megvalósítunk belőle. Egy folyamat, egy változás elindulhat központi irányítással, segítséggel, de ahogy haladunk, lépünk előre, nagyon sok zsákutcába tévedhetünk. A lényeg, hogy ezekből a záskutcákból kitaláljunk. — ön szerint van esélyünk rá? — A garancia azokban az emberekben van, akik a meghirdetett programokat végrehajtják. Hogy kilábalunk-e a bajainkból, az attól függ, hogy megfelelő emberek irányítanak-e, olyanok, akik egy ilyen programmal, mint ami a megyei pártbizottság tervezetéből lehet — tudnak mit kezdeni. — Ez viszont nagy önállóságra ad lehetőséget, és nagy felelősséget követel. — Pontosan. Sóik múlik most a helyi szervek, intézmények önállóságán, cselekvőképességén. . — Hogyan hatnak a mostani változások az egészségügyre? Hogyan élik meg önök napjaink problémáit? — A mi munkánk sajátos Ha az emberek érzékenyek a történésekre, a beteg ember még inkább érzékeny. Ha valakire csúnyán néznek az ABC-■ben, nem biztos, hogy megsértődök. De ba bejön a rendelőbe, és a nővér vagy az orvos nem mosolyog rá, rcsszul esik neki. — Es egyre nehezebb mosolyogni. — Nézze, ha például a nővért az foglalkoztatja munka közben, hogy cipőt kellene venni a gyerekének, és kilencszáz forintba kerül, de ő nem tudja, hogy honnan fogja előteremteni a pénzt, a'kkor nem biztos, hogy mosolyogná tud a betegekre. — P£ — A kezdet folytatását várják a párttagok
