Szolnok Megyei Néplap, 1988. szeptember (39. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-03 / 211. szám

1988. SZEPTEMBER 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 A legsikeresebb magyar Százhetvenöt éve született — node melyik Eötvösről van szó? Semmiesetre sem a gyűlöletesen reakciós felme­nőkről, atyáról és nagyatyá­ról, nem is a névrokon Ká­rolyról. aki pedig már csak tiszaeszlári szerepe révén sem volt akárki. A legna­gyobb Eötvös: József volt — hiszen még fia is az ő nagy­ságát növelte; mert „legjobb műve” végül is Eötvös Lo- ránd lett, a nagy fiú pálya- módosítása ugyanis jelképes tartalmú. Bárcsak az egész magyar úri világ követte volna, a rossz „jogásznem­zet” helyett a haladást hor­dozó természettudomány és technika népe lehettünk vol­na. .. Eötvös József tán a legsi­keresebb magyar. Az alap: európai műveltsége — a kor kívánalmainak elsajátítása. Jól versel, és a szentimenta- lizmusnak megfelelően meg­írja a korában legnépsze­rűbb magyar verset A meg­fagyott gyermek-Tő\. De nem éri be a költészettel, még kevésbé a „tiszta lírával”; többre vágyik? eszméi győ- zedelmét áhítja. — Huszon­három éves korában már és még ugyancsak az érzelmes- ség szelleme diktálja tollá­nak a legszentimentálisabb regényt, a Karthausit, amely­nek semmi köze a magyar valósághoz, a kor külföldi divatjának eleget tevő koz­mopolita mű az, külföldön is sikere van. De nemcsak sznobságból játszódik Fran­ciaországban, hanem mert ott már létezik olyan polgá­rosodás, amit be lehet mu­tatni. Az érzelmességtől az­tán a hazai állapotok felé fordul, s elsősorban saját osztályát kritizálja; A falu jegyzője a magyar vidék, a vármegye rettenetes viszo­nyainak páratlanul gúnyos leleplezése, a Magyarország 1514-ben pedig a főnemesi ostobaság fenyegető bírála­ta. El is következik a várt forradalom, s a harmincöt éves Eötvös a kormányba kerül, kidolgozza az egyhá­zaktól független oktatás ter­vét. amit persze még e for­radalmi időszakban sem fo­gad el a felsőház — csak száz évvel később lesz reali­tás. Csakhogy a politikától majd két évtizedre visszavo­nult Eötvösnek a kiegyezés után, újból ugyanazon tárca élén, mégis sikerül sokat megvalósítania oktatásügyi elképzeléséből: mindeneset­re keresztülviszi a kötelező népoktatást, s nem sokkal később a svájcival rokon szellemű nemzetiségű tör­vényt, amely azonban írott malaszt marad. Eötvös József páratlan sike­rének titka a sokoldalúság Eötvös páratlan sikerének titka a sokoldalúsága: írói tevékenységében is politikus, és az irodalom az ő számára nem a politika pótléka, ha­nem saját pályáján belül is annak művészi segítője. Eöt­vös a politikában is igazi gondolkodó, filozófus: leg- különb műve épp az önkény- uralom alatt írt A XIX. szá­zad uralkodó eszméi; ebben korának legnagyobb politi­kai gondolkodói közé nőtt föl. Fejtegetései a demokra­tizmusról ma aktuálisabbak, mint megírásának idején voltak! Utolsó műve pedig — a Gondolatok — az etikai nézetek mélységesen filozo­fikus, és közösségi tartalmú sűrített előadása; az aforiz­ma műfaj legkülönb magyar alkotása. Kristó Nagy István Minden szerep újrakezdés Beszélgetés Győry Emil színművésszel, a Szigligeti Színház új tagjával — Vágjunk a közepébe! Ismerem annyira, hogy tu­dom, nem diplomata alkat. — Sajnos nem! Sokat té- pelődtem, gyötrődtem már azon is. hogy ezt vagy azt miért így mondtam, miért nem amúgy. Nem mondhat­nám, hogy különösebb gon­dom, bajom származott az „egyenes” beszédből, de csa­lódást nem egyszer okoztam szókimondásommal. Nem szeretném, ha valaki is fél­reértené; nem vagyok egy „harcos jellem”, távoli tőlem minden hősi póz! Egyszerűen csak azt mondom, amit gon­dolok. — Baljós végzet, meg­idézlek. ..” Akkor mondja! Miért %pont ide”, Szolnok­ra szerződött? — Roppant egyszerű, mert ide hívtak. Illetve hát. hív­tak máshová is, de... — Huszonnégy éven ke­resztül volt a Pécsi Nemzeti Színház tagja, egyik vezetg művésze, miért hagyta ott a pannon égboltot? Rosszul si­került az elmúlt évadja? — Nem, nagyon jól sike­rült. Az eddigi legnagyobb sikereimet arattam; a halál fölött győztem. Ugyanis Pé­ter bácsi egy kiadós szív- infarktus ürügyén majd­hogynem magához szólított. Ne haragudj, jó öreg, még nem megyek!... — gondol­tam és életben maradtam. — Helyette eljött Az üvegcipő-t próbálni a Tisza partjára. Igaz, még csak né­hány napja kezdődtek a pró­bák, de ■— lévén igazi szín­házi róka — már bitos „érez valamit”. — Annyit feltétlenül, hogy Molnár Ferencnek ez az 1925-ben írt játéka is virtu­óz munka, s hogy Garas De­zsővel az előadás rendezőjé­vel élmény együtt dolgoz­ni. De annyira azért tényleg régi színházi róka vagyok, hogy nem bocsátkozom jós­latokba. Az öreg asztalos, akit játszom, érdekes figura — írói alapanyagként — kér­dési, én mit tudok hozzá ten­ni, s egyáltalán... na, látja, ha tényleg igazi színházi ró­ka lennék, ennyit se mond­tam volna. Vagy netán azt nyilatkoztam volna, hogy milyen kitűnő előadás lesz! Ebben különben nagyon re­ménykedem. .. — A hely kötelez — ugyanis egyszer színházat nyitott Szolnokon. Ha nem is szó szerint, de majdnem. Az újjáépített Szigligeti Színházat 1963. szeptember 20-án a névadó Liliomfi cí­mű zenés vígjátékával nyi­tották meg. A címszerepet Győry Emil játszotta. Em­lékezetes, szép előadás volt — ennek értékéből az se von le semmit, hogy bizony az akkori át- vagy újjáépítésre, hogy is mondjam... senki se lehet büszke! — Nagyon jó szerepeim voltak Szolnokon, igazán nem panaszkodhattam, hogy mellőznek... — Nem bizony, hiszen el- játszhatta a Lear király Bo­londját, Gáspár Margit drá­májában — Hamletnek nincs igaza — főszereplő volt, kül­földön is nagy sikert aratott az előadásban. Mégis,- egy szezon után — nem szemre­hányásként mondom, csak azért hozom szóba, mert „hi­vatalból” is kíváncsi vagyok — búcsút mondott a város­nak. —- Akkoriban az volt a szo­kás, hogy a főiskola után odament az ember, ahova küldték. Ez amolyan kötele­ző szakmai gyakorlat volt. Én pécsi vagyok, oda köt a gyermekkorom. családom, mi sem természetesebb, hogy Békéscsabára „vezényeltek”. Különösebb panaszom nem lehet erre a két szezonra sem, hiszen néhány egészen kitűnő, nálam sokkal tapasz­taltabb kollégával játszhat­tam együtt, így például a fe­lejthetetlen Solti Berci bá­csival, Buss Gyulával, Szo- bpszlay Sándorral és mások­kal. De vonzott a pannon ég­bolt. Emikor tehettem, ar­rafelé „araszoltam”. így szerződtem vissza Pécsre két békéscsabai és egy szolnoki évad után. — Ezek után elkerülhetet­len a kérdés: miért jött el a Mecsek aljáról? — Tényleg kikerülhetet­len. .. Pécsett — mások mondták, nem az én téveteg megállapításom — igen jó szezonjaim voltak. Végig­játszottam a színház „Illyés Gyula-korszakát”. Hálával és szeretettel gondolok visz- sza a pécsi színházra, nem „szakítással” jöttem el, nem haraggal. Egyszerűen jön­nöm kellett, mert a színész számára nagyon fontos a te­hertétel, a próbatétel. Mást, újabbat akarok. Ha igaz, hogy minden szerep újra­kezdés, akkor még igazabb. hogy az új környezet, az új színház méginkább megmé­retés. Nem léptem be tavaly Szent Péter társulatába, úgy vélem jobb helyen leszek itt. Szolnokon. — Ebben biztos vagyok. Köszönöm a beszélgetést. Tiszai Lajos Felborított Időháztartás, elveszített órtékhangsúly ÉRTELMISÉGIEK SZABADIDŐBEN Nem mai keletűek azok az általános tapasztalatok, illet­ve az ezeket megerősítő felmérések, amelyek kézzelfogható­an igazolják; á klasszikus értelemben vett háromszor nyol­cas időbeosztásunk (nyolc óra munka, nyolc óra kikapcsoló­dás, szórakozás, nyolc óra alvás) meglehetősen eltolódott — a munka javára. Mindennapi életünkben egyre többet csí­pünk el a szórakozás, esetleg még az alvás idejéből is. Le­het-e hát akkor egyáltalán szabadidőről beszélni? Vagy uram bocsá, azt alkotó módon, értelmesen eltölteni? Jóllehet e kérdések valamennyi társadalmi réteget érintik, de most maradjunk az értelmiségnél. Járván a megyét, itt-ott .szúrópróbaszerűen meglá­togattunk értelmiségieket, akiket természetesen arról faggattunk, hogy mit csinál­nak szabadidejükben. Dr. Kóczián Miklós, a Ti­szafüredi Városi Tanács fő­előadója. jogi végzettségű: — Van egy hobbi kertem, ha hazamegyek, azzal fog­lalkozom — amolyan jöve­delem-kiegészítés gyanánt. De igyekszem még gondot fordítani a továbbképzésem­re is. Hogy ez miből áll? Po­litikai és jogi témájú köny­veket olvasok, járatom az Élet és Tudományt, ez a kedvenc lapom, figyelem az olyan tárgyú cikkeket, ame­lyeket felhasználhatok a vá­rosi avató ünnepségre szánt beszédemben. A 18 éveseket ugyanis én köszöntőm Tisza­füreden. Ügy mondják, a pedagó­gusok nyaranta kivált sok időt fordíthatnak önműve­lésre, kikapcsolódásra. Ba- lajti Teréz, a jászapáti Mé­száros Lőrincz Gimnázium­ban tanít. Ott jár tünkkor vő­legényével éppen leendő kö­zös fészkük csinosításán fá­radozott. — A szabadidő eltöltését szerintem az adott hely szel­leme alapvetően meghatá­rozza. Jászapáti ilyen szem­pontból ingerszegény kör­nyezetnek számít, hiszen pél­dául egyetlen mozijában javarészt olyan filmeket ve­títenek, amelyek elveszítik aktualitásukat, mire ide ér­nek. A kultúrház nagyon szép, de az az érzésem, nem igazán hatékony. így hát maradnak a központi kultu­rális források; a tv, a rádió, az újságok. Én elhatároztam, hogy a nyáron sokat fogok olvasni, főleg a könnyebb műfajú könyveket keresem, annál is inkább, mivel jú­niusban fejeztem be az egyetemet, s egy időre ele­gem van a kötött művek­ből, de a tervem lakásrende­zésbe fulladt. Egyébként ahogy körülnézek a tanári karban; aki kulturáltan kí­vánja eltölteni a szabadide­jét, vagy vásárol egy tanyát a környéken, s ott foglala­toskodik, vagy pedig — mint mondottam, objektív felté­telek híján — elutazik vala­melyik nagyvárosba. Én Szegedre járok le szívesen. Dr. Csányi Marietta ré­gész, a Damjanich Múzeum munkatársa: —Én úgy érzem, már ott különbséget kell tennünk, hogy nő, anya vagy férfi ér­telmiségiről van szó. Azt hi­szem, ez nem szorul magya­rázatra. Egyébként az értel­miség szabadidejének eltöl­tése nem különbözik más rétegektől. Az ember olvas, tévét néz, megpróbál a he­lyi lehetőségekkel (színház, mozi, könyvtár) élni, már amennyire képes. Nekem ugyanis az a véleményem, hogy az értelmiség szüntele­nül az igények és lehetősé­gek között őrlődik. Sok eset­ben hiányoznak különböző feltételek ahhoz, hogy értel­miségi módon tudjanak élni a magukat annak vallók. Én például szeretnék utazni, mert hiszem, hogy munkám­hoz hasznos lenne, ha meg­ismerném a világ kulturális régészeti értékeit. De ezek bizony csupán vágyak ma­radnak... Igények és lehetőségek. Az előbbiek zömmel ott szuny- nyadnak az értelmiségiek döntő többségében, ám az az eset sem ritka — mint ahogy a felmérések is mu­tatják —, hogy például egy megyénkben élő üzemmér­nök évente csupán egy-két könyvet olvas, egy agrár­mérnök pedig utoljára diplo­mamunkájához (tíz éve) vett a kezébe szakmai lapot és könyveket. Nyilvánvaló­an oka van ennek is, példá­ul múlhat a dolog egyéni kö­zömbösségen, de az esetek többségében alighanem .más­ról van szó. Nevezetesen: a társadalomban az értékek át­rendeződése révén jó ideje megindult egy olyasfajta fo­lyamat, amely a munka és pénz utáni hajszában, a má­sodállások lázas keresésében nyilvánul meg, újabban pe­dig kiegészül az adósávok közötti-alatti — skoszor nem is titkolt •— „bújócskázások- kal”, és még hosszan sorol­hatnánk. Ezzel azonban — társadalomkutatók állítják — megkezdődött az értelmi­ség egy bizonyos részének önfelszámolása, illetve sajá­tos metamorfózisa. Gondol­junk csak a diplomások pá­lyaelhagyására. Felvetődik azonban a kérdés: a meg­változott körülmények kö­zepette. a szabadidő rohamos fogyatkozása láttán az értel­miség milyen mértékben ké­pes vállalni a kulturális „predesztináció” évezredes elvét; a kultúrateremtést és -közvetítést? Az izgalmas kérdés dr. Kerékgyártó Istvánnak tudo­mányos kutatónak, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Köz­pont munkatársának szól: — A szabadidő paradox fogalom: egy idő után misz­tifikálódott, közben azon­ban kiüresedett. Nem árulok el titkot, ha azt mondom, életünkben megnövekedett a kötött formájú tevékenysé­gek ideje; lassan már 14— 16 óránál tartunk, ugyanak­kor a szabadidő minimális­ra zsugorodott, s ezzel pár­huzamosan elveszítette ér­tékhangsúlyos jellegét: vagy kizárólag tartalmatlan 'ki- kapcsolódást, vagy pedig bi­zonyos utilitárius (haszon- szerzési) tevékenységeket szolgál. Kényszerű okok mi­att az értelmiségi réteg sa­játos módon felborította az időháztartását, s önkizsák­mányoló életet folytat, ma­gyarán lehetőleg igyekszik pénzzé tenni a szabadidejét. Ennélfogva a szabadon vá­lasztható tevékenységek deg­radálódnak, s a jelentkező értékzavarok leginkább a kultúrához való viszonyban érhetők tetten. Tudniillik az úgynevezett autonóm vagy „magas” kultúra csak bizo­nyos szűk réteghez ér el, el­lenben a tömegkultúra jósze­rével mindenkihez, csakhogy ez utóbbi értékmintát nem ad, az értelmiség többnyire ugyanazt a kultúrát fo­gyasztja (lásd videofilmek), mint a többi réteg. Ez a fo­gyasztói magatartás már ön­magában is degradáló, és jól jellemzi a helyzetet. — Néhány mondatban per­sze nehéz megbízható diag­nózist nyújtani e rendkívül összetett társadalmi jelen­ségről, hiszen még arról sem szóltam, hogy az értelmi­ségre mindig és most is ket­tős teher nehezedik: a társa­dalom elvárja, hogy kultúrát teremtsen (itt például nem különül el a szabadidő) és közvetítsen (itt már elvá­lasztható). ám a feltételek jelenleg nagyrészt hiányoz­nak. Annyi azonban bizonyos, hosv az értelmiség akkor tudia hasznosan tölteni a szabadidejét, ha a kötött te­vékenységek . egész sorát Is más módon és minőségben tudia gyakorolni. Ez pedig összefügg azzal, hogy... Szó­val ördögi kör ez, amely­nek a megoldása egy ponton azért mégiscsak megkezd­hető... Jurkovies János Kapuzárás a mezőtúri Takács-tanyán Tegnap zárta kapuit — jelképesen — a VI. Mezőtúri Képzőművészeti Alkotóte­lep. Az idei nyári művész­telepen Ágotha Margit gra­fikus-, Balogh Géza festő-, Borbás Tibor szobrász-, Fa­zekas Magdolna festő-, Györ- fi Sándor szobrász-. Meggyes László festő-, Rékassy Csaba grafikus-, és Váncsa Ildikó festőművész vett részt. Két külföldi meghívott is dolgo­zott a Holt-Körös partján: Mikulás Lovacky Csehszlo­vákiából és Pjotr Maksza- vics Javics a Szovjetunióból. A tegnapi zárórendezvé­nyen a művészek elmond­ták, hogy az egy hónapig tar­tó művésztelepen — a Ta­kács-tanyán —• ideális körül­mények között dolgozhattak, s ezért köszönetét mondtak a művésztelepet fenntartó városnak, a mecénás gazda­sági egységeknek, vállalatok­nak. A kötetlen beszélgetésen részt vett Sümegi György, a Művelődési Minisztérium fő­osztályvezetője, Győrfi György, a mezőtúri városi pártbizottság első titkára, Papp János, a városi tanács elnöke, valamint a megye, a város kulturális életének több képviselője. A VI. mezőtúri alkotótele­pen készült alkotásokból — a szokásoknak megfelelően — jövőre nyitnak kiállítást. Bokros László jubileumi kiállítása Bokros László festőművész jubileumi kiállítását ma délelőtt 11 órakor nyitják meg a megyei művelődési központban. A hatvanadik születésnap­ját ünneplő művész eddigi gazdag életművéből * mutat be válogatást tisztelőinek, a közönségnek. Kaffka Margit novelláiból írt forgatókönyvet Esztergályos Károly rendező. Az ő megvalósításában felvételre kerülő té­véfilm főszereplői: Nagy-Kálóczi Eszter, Csömör Csilla és Gálfi László. A film operatőre Bornyi Gyula (MTI-fotó: Fri­edmann Endre) 175 éve született Eötvös József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents