Szolnok Megyei Néplap, 1988. szeptember (39. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-29 / 233. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988. SZEPTEMBER 29. Tájékozódnak, vitáznak Megyei képviselők eszmecseréje a dunai vízlépcsőről Az országgyűlési képvise­lők amolyan családias lég­körben tartják összejövete­leiket. Legtöbben korábban érkeznek a kezdés időpont­jánál és a ráérő időben ki­ki elmondja, mi történt vele a legutóbbi találkozás óta. Legutóbb meghívottként részt vett a képviselők cso­portülésén Nagy István, a Közép-Tiszai Környezetvé­delmi és Vízügyi Igazgató­ság igazgatója. Ha pedig vízügy — akkor Bős—Nagymaros. így a gyü­lekező képviselők szinte ér­kezési sorrendben mondták el véleményüket — egyelőre kötetlen formában — ám mégis meglepően egyezett a mondandójuk. Hogy nem tá­jékozatlanok a témában, az kitűnt akkor, amikor azokról az élményeikről szóltak, me­lyeket a dunai bejárás során szereztek. Nemcsak a zajló építkezést nézték meg ugyanis, hanem szemrevéte­lezték Ausztriában a koráb­ban elkészült és már műicó- dő dunai objektumot, így hát megfelelő muníciójuk volt a hirtelen kerekedett vitához. Nos, a Szolnok megyei képviselőknek az a vélemé­nyük, hogy a vízlépcső kivi­telezési munkái már annyira előrehaladtak, hogy értel­metlen dolog lenne az épít­kezést abbahagyni. Ami pe­dig a felparázsló indulatokat illeti, erről úgy vélekedett, hogy a Duna most egy olyan témát adott az ország köz­véleményének, amibe min­denki állást foglal. „Az el­lentéteket már réges régen nem szakmai okok gerjesz­tik. tehát ebben a csatáro­zásban ne az országgyűlési képviselők legyenek a döntő­bírók. Czibulka Péter azt mondta, hogy már eddig is szóba hozták vitapartnereik, miszerint a hajóút során ne­kik csak a szépet, és a jót mutatták meg a szakembe­rek. Ez nem igaz: elmond­ták azt is a szakértők, mire kell vigyázni, mire kell kü­lönös gonddal figyelni ahhoz, hogy a következmények ne a baljóslatokat igazolják. Amit a tudomány mai állása sze­rint prognosztizálni lehet — azt az építők prognosztizál­ják. Más kérdés, hogy sen­ki sem jós, így egyértelmű­en nincsenek kizárva a kör- / nyezetvédelmi és egyéb problémák. De ha a dunai vízi erőmű nem marad olyan befejezetlen, mint a Tisza II, hanem az utolsó gyeptégláig minden a helyé­re kerül — biztos, hogy több lesz az előnye, mint a hát­ránya, mondta a képviselő. Többen szóba hozták, hogy miért a miskolciak, budapes­tiek tiltakoznak, amikor a környékbelieknek jószerivel nincs kifogásuk az építkezés ellen? Sőt, a Duna-kanyar- környéki képviselők elmond­ták, hogy a fogadóóráikon nagyon ritka az, akinek ag­gálya van az építkezéssel kapcsolatban. Dr. Király Ferenc tisza- földvári képviselő is úgy vé­lekedett. hogy most már ké­ső a mérlegelés, az építke­zést nem szabad abbahagyni. A vélemények summázása pedig az lehet, hogy ne a Parlament foglalkozzon a „legyen vagy ne legyen” kérdésével, — de ne is nép­szavazás döntsön a Bős- Nagymaros ügyében, hiszen így olyanok kezébe kerülne e nagy horderejű beruhá­zás sorsa, akik elsősorban az indulataikra és nem a szak­értelmükre hallgatnának. Hogy a dolog mégsem ilyen egyértelmű azt a Parla­ment illetékes bizottságának legutóbbi ülése is igazolta, ahol bőségesen sorjáztak az ellenérvek is építéssel szem­ben. Az utolsó szót e vitában az országgyűlés október 5-én kezdődő ülésszaka mondja majd ki, mindenesetre ta­nulsága máris van a dolog­nak: ilyen fontos döntés elő­készítéséből semmiképp sem szabad kihagyni az ország nyilvánosságát. — pb — Egy híján húsz érdeklődő Ügy tűnik, a Szolnoki Ke­reskedelmi és Vendéglátó­ipari Főiskola hallgatói kö­zül nagyon sokan járatosak a napi politika kérdéseiben, ismerik az egyesülési és gyülekezési jogról szóló vi­tatervezetet, hiszen a száz­húsz perces kötetlen beszél­getés — amelyet a TIT és a népfront megyei bizottsága rendezett — nem szűkölkö­dött hozzászólásokban. Igaz, döcögve indult a vélemény- nyilvánítás, ámbár ki tud­ja hányadszor igazolódott a régi megfigyelés: csak a kez­det nehéz, a folytatás már olajozottabb. Érdekes párhuzamként hangzott el: az olimpia fe­héren feketén bizonyította és bizonyítja, hogy a tehetség, a szorgalom, az egyéni telje­sítmények terén a világ leg­jobbjai közé tartozunk, de ha csapatmunkáról van szó — és ez nemcsak a sportverse­nyekre értendő — már csi­korog az együttműködés, ki előre, ki oldalra húz, ki pe­dig csak biztat, de az égvi­lágon semmit sem csinál. Megjegyezték azt is, hogy a tapasztalatok szerint a ma­gyar jogrendszer olyan, hogy aki mindent a paragrafusok szerint végez, valószínűleg mást sem tesz, csak a törvé­nyeket, azok alkalmazását, magyarázatát tanulmányoz­za. Mindezt azzal kapcsolat­ban mondták, hogy ebben a tervezetben is tökéletesség­re, teljességre törekedtek, így a terjedelemben nincs is hiány. Ugyanakkor látha­tó, hogy sokkal több benne a tiltás az igenlésnél. Mint­ha az egészet nem az alapve­tő állampolgári jogok minél egyszerűbb. sallangmente- sebb bevezetése érdekében hozták volna, hanem azért, hogy az államot védjék az ál lampolgároktól. Elhangzott olyan észrevé­tel is, hogy a tervezet nem segíteni, hanem, eléggé nya- katekert módon, gátolni igyekszik a demokratizmust. Valószínű, tilalmi korlátot itt nem lesz nehéz átlépni, hiszen egy törvénytervezet­nek nem az a dolga, hogy megmondja, hány személy szükséges egyesület létesíté­séhez, de ugyanúgy moso­lyogni való az is, miért kell öt nap annak eldöntéséhez, hogy egy rendezvény vagy felvonulás jogos-e vagy jog­Kétórás fórum főiskolásokkal tálán. Ügy tűnik, kinyitottuk a kaput, és gyorsan igyek­szünk bezárni a lehetősége­ket hat kulccsal. Ezek kicsi­nyes, gyerekes megkötések, fűzte a vitához az egyik ott lévő szakember. „ Az is felvetődött: hiába bújja az ember a lapokat, hallgatja, olvassa, nézi a hí­reket, változatlanul ellen­őrizhetetlen a költségvetés. Nincs az embereknek pontos információjuk arról, hová folyik <jl a sok pénz, a kü­lönféle súlyos adókból be­szedett összeg. Tapasztalha­tó, hogy a korábbi ígéretek ellenére a jól dolgozók vál­tozatlanul a veszteséges, élet- képtelen cégeknek is keres­nek. Ugyanakkor azt sem hall­gatták el, hogy ebben a programban az önálló útke­resés a legszebb és legdicsé­retesebb. Az, hogy ezt a kez­deményezést vállalni kell, mert ha ez magyar kitaláció, jobban meg lehet nyerni az embereket. Szó volt arról is, hogy ez a lehetőség nem sok újat ho­zott paragrafusoktól hemzse­gő jogrendszerünkben. Rá­adásul bonyolult, nehéz szö­vegét másképpen értelmezi az átlagember, mint a jo­gász. Vagy éppen ez volt a cél? — kérdezte az egyik fia­tal, aki szerint inkább kor­látozást, mint előrelépést je­lent a tervezet. Ráadásul mindez addig nem jelent ér­demi változást, míg a felté­telrendszert; azaz az alkot­mányt, a BTK-t, a rendőr­ségnek ide vonatkozó jog­szabályait, a szabálysértési kódexet nem módosítják. Látszólag ezen az összejö­vetelen az elhangzott véle­mények időnként távol áll­tak a vita témájától, noha azt többen is megjegyezték, hogy a valóságban az észre­vételek nagyon is összefüg­genek egymással, így kár volna őket elválaszthatat- lanként kezelni. Akár egyetértünk, a meg­jegyzéssel, akár nem a két­órás vita arra mindenkép­pen jó volt, hogy a főiskolás fiatalok kötetlen formában véleményt nyilvánítsanak ar­ról, hogy ők hogyan látják a tervezetet, a kibontakozás, a demokratizálódás lehetősé­geit. Éppen ezért minden felvetést postáznak a nép­front megyei bizottságához, ahol ezekben a napokban összegzik a több mint száz­húsz hasonló ankét tapaszta­latait, legtöbbször elhangzó észrevételeit. D. Szabó Miklós Tanácskozás a vizuális nevelésről H munka, az alkotó ember tiszteletére késztet Díjkiosztással zárult a VI. Magyar Képzőművészeti Filmszemle Szerdán délelőtt a Megyei Műve­lődési és Ifjúsági Központ színház­termében tanács­kozással folytató­dott a VI. Magyar Képzőművészeti Filmszemle prog­ramja. A résztve­vők az előadások­ban, korreferátu­mokban és az ezt követő igen élénk vitában arra a kérdésre keresték a választ, hogy mennyiben segít­hetik a képző- es iparművészeti al­kotások, illetve témájukat a kul­turális élet e te­rületéről merítő filmek a vizuális nevelést, az is­meretterjesztést a közoktatásbán és a közművelődés­ben. A tanácskozás igen sok­oldalúan — a képző. és iparművészet, a filmművé­szet, az alkotók és alkotások, a művészettörténet, valamint a mai oktató-nevelő munka gyakorlata szemszögéből — közelítette meg a felvetett problémákat. A vizuális ne­velés jelentőségét hangsú­lyozva egyetértettek a vitá- zók abban, hogy a képzőmű­vészeti filmek, túl azon, hogy a műalkotásokat és alkotói­kat közelebb hozzák a kö­zönséghez, az ember és a munka tiszteletére, megbe­csülésére késztetnek, a mű­vészetben megfogalmazott általános emberi értékek fel­tárásához és elfogadásához járulnak hozzá. A beszélge­A filmszemle díjkiosztó ünnepségének elnöksége: Gulyás Gyula, Hor­váth Z. Gergely, Lugossy László, Dajka Miklós és Kukri Béla. Belső ké­pünkön Sárkány Sándor veszi át az első díjat Kádár János Miklóstól téssé oldódott vita tanulsága az is, hogy ma is, mint ko­rábban, kultúránk révén válhatunk elsősorban euró­paivá, s ezt a folyamatot se­gítheti elő a maga eszközei­vel a képző- és iparművé­szetben, a filmművészetben rejlő lehetőségeket megfele­lően kihasználó és kamatoz­tató vizuális nevelés is. A VI. Magyar Képzőmű­vészeti Filmszemle versenyét Lugossy László, Horváth Z., Gergely és Gulyás Gyula el­nökletével három szakmai zsűri bírálta el. Mellettük Kukri Béla, a Szolnoki Ga­léria Baráti Kör Kulturális Egyesület elnöke vezetésével társadalmi zsűri is közremű­ködött a háromnapos prog­A díjkiosztó ünnepséget követően arról kérdeztük Lakatos Iván filmrende­zőt, miért épp Gulácsy La­jos sorsát választotta díj­nyertes filmje témájául. — A varázsló kertje, Gu­lácsy maga teremtette, a világtól hermetikusan el­zárt élete számomra máig ható tanulságot, példát je­lent. Ebbe a világba ugyanis embert roppantó erővel tört be az első vi­lágháború, a történelem: a művészt olyan sokkhatás érte, amivel soha többé nem tudott megbirkózni. Ez az élet, következésképp a róla készített filmem, de a filmszemle ma délelőt­ti, sok kérdést érintő vitá­ja is arról győzött meg, hogy az embernek, ha még oly tehetséges, sokra hi­vatott is, nem lehet kivo­nulnia saját korából, a történelemből, a világból, ami körülveszi. Benne kell élnie, érte kell tennie, hogy ne legyen baj se az em­berrel, se a korral, se a történelemmel. 'ramban: a díjkiosztó ünnep­ség tehát a bírálók vélemé­nyének összegzésével kez­dődött. Az igen egyenletes színvonalú „mezőnyből” is kiemelkedett alkotásaival Lakatos Iván, aki a mozifil­mek kategóriájának első di­ját nyerte el A varázsló kert­je című filmjével, a közön­ség díját p>edig A fém mű­vészei című alkotás rendezé­séért kapta meg. Az amatőr­filmek kategóriájának első díját a szolnoki Sárkány Sándor kapta a Kiállítás, il­letve a Debussy; Harangok a lombkoronán át című vi- deoesszé jéért. A televíziós alkotások közül megosztott első díjban részesült Osskó Judit Makovecz Imréről ké­szített portréfilmje, amely ezzel együtt közönségdíjas lett, valamint B. Farkas Ta­más Szorongó csend című alkotása. A társadalmi zsűri külön- díjjal jutalmazta Sifflis Zol­tán Gecse Árpádról készített filmjét, valamint Zsoldos Vanda Stációk című videó- filmjét. A fentieken kívül egy második és hét különdí- jat adott át a legjobb alko­tóknak Kádár János Miklós, a Képző- és Iparművészeti / Szövetség alelnöke, akinek zárszavával ért véget a VI. Magyar Képzőművészeti Filmszemle.- b. j. ­Máriapócson Győrfi Sándor újabb köztéri alkotása . Alig egy hónapja adtunk hírt arról, hogy Mezőtúron felavatták Győrfi Sándor szobrászművésznek a helyi kubikosok emlékére mintá­zott kompozícióját. A kar­cagi művész most a Sza- bolcs-Szatmár megyei 'híres búcsújáró hely, Máriapócs Templom terére tervezett újabb alkotást. A köztéri szobor a napokban készült el, s csütörtökön délelőtt 11 órakor avatják fel a szabol­csi nagyközségben. Az idén ősztől Szolnokon a volt Áchim Üti Petőfi Sándor Általános Iskola épületében a Szolnoki 633-as Ipari Szak­munkás- képző Intézet kihelyezett tagozata kapott helyet Fotó: D. G. Ragó Antalra, úttörőcsapatuk névadójára emlékeznek Váltófutás, emléktábla-avatás, üzenet az utókornak, találkozás veteránokkal, táncház és kirándulás, zenés ébresztő és tábortűz Ragó Antalra, úttörőcsa­patuk névadójára, valamint az iskola fennállásának tíz évére emlékeznek mától Szolnokon, a dr. Csanádi György Körúti Általános Is­kolában. Ma nem lesz taní­tás az iskolában. Nyolc órá­tól az iskolarádióból hallhat­ják a gyerekek és a pedagó­gusok azokat a díjnyertes pályamunkákat, amelyekben Ragó Antalról és munkás­ságáról szólnak a gyerekek. Ugyancsak reggel rajtol a Széchenyi városrészben ta­lálható Ragó Antal utcából nyolc általános iskola csapa­tainak részvételével a Ragó Kupa nevet viselő váltófu­tás, amelynek befutói éppen a 9 órakor kezdődő ünnepi megnyitóra érkeznek. Akkor felavatják az iskola falán el­helyezett Ragó Antal-emlék- táblát, majd emlékfát ültet­nek. Elhelyezik a földben azt a fémhengert is, amely­ben a mai iskolások hagynak üzenetet az utókornak. Délelőtt a szolnoki veterán klub tagjaival találkoznak a gyerekek. Olyan idős kom­munistákkal, akik Ragó An­tal munkatársai, ifjúkori ba­rátai voltak. A délelőtti programot a Tisza Tánc­együttes előtáncosainak köz­reműködésével táncház és pol-beat műsor zárja. Holnap a kisebbek a Mil- lérre, a nagyobbak az újszá- szi parkerdőbe kirándulnak, a nyolcadikosok pedig Pilis- vörösvárra, Ragó Antal egy­kori búvóhelyére indulnak. Szombaton a Killián zene­kara szolgáltatja a zenéséb­resztőt a Csanádi körúton. Várják őket 8 órától egy egész délelőtti családi sport­vetélkedőre az iskola torna­termében, illetve az udva­ron. Hétfőn vetélkedőket és klubfoglalkozásokat tarta­nak, kedden tombolasorso­lással egybekötött zsibvá­sárt rendeznek. Este ugyan­csak az iskolaudvarra vár­ják a gyerekeket és szüleiket a tábortűz mellé. Az egyhetes rendezvényso­rozat október 5-én rádiósve­télkedővel és az iskola te­hetséges tanulóinak bemu­tatkozásával zárul. A hét folyamán az iskolá­ban kiállítás látható azok­ról a rajzokból, versekből, pályaművekből, amelyek szintén a Ragó-pályázatra érkeztek. — E —

Next

/
Thumbnails
Contents