Szolnok Megyei Néplap, 1988. szeptember (39. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-28 / 232. szám

1988. SZEPTEMBER 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A tévé képernyője előtt Az olimpia „árnyékában” Nem valami irigylésre méltó helyzetbe kerültek az egyes csatorna műsorai az elmúlt hét során, hisz az es­ti fő műsoridőben olyan konkurenciát kellett legyőz­niük, mint a kezdeti várako­zások után' egyre több öröm­teli eseményt kínáló olimpiai összefoglalók. Nehéz helyzet­be kerültünk mi nézők is, hisz nap mint nap kénysze­rű választás elé néztünk, döntenünk kellett, hogy pél­dául kedden az ausztrál foly­tatásos újabb epizódjáról mondunk-e le, ha netán él­vezni akartuk a nagy sport­világesemény csodálatos pil­lanatait. Szerdán pedig egy televíziós premier, A nap lo­vagja és a Szöul ’88 között kellett választanunk. Csütör­tökön az ismét jelentkező fó­rumról volt kénytelen le­mondani az, aki látni akarta a mi „aranyosainkat”. Pén­teken is válaszút elé kerül­tünk, hogy vajon a Telefere Vitrayját nézzük-e meg egy régebbi gála felvételéről, amelyben kedvenceit látja vendégül, vagy pedig az úszósikereinket közvetítő Vitrayt élvezzük. S még a szombat esti szórakoztató programnak is „ellenfele” támadt a szokásos esti szö­uli összefoglalóban. Félő te­hát, hogy sokan, akiknek nem állt módjukban nap­közben kísérni figyelemmel a televíziós sportközvetítése­ket, vagy hajnali álmukat nem kívánták feláldozni az események egyidejű élveze­téért, esténként televízióké­szülékük gombját a 2-es csa­tornára állították — érthető­en. Az elmúlt héten tehát megfordult a sorrend: az eredetileg „kevesek” csator­nája, a 2-es lett sokak öröm­forrása. Kivételt képezhetnek ez alól azok, mint pl. e jegyzet írója is, akinek „hivatalból" kötelessége bizonyos műso­rok megtekintése; például azoké, amelyek valamilyen szempontból egyedien erede­tit, újat ígérnek. Mint az el­múlt héten a Bródy Sándor regényéből készült tévéfilm, A nap lovagja, amely a nép­szerű író egyik legrangosabb könyvéből született, s amely egy századeleji karriertörté­netet ad elő, egy ágrólsza- kadt hírlapíró tragikomikus sorsát beszéli el, aki hiába került be simulékonyan az előkelő gazdagok világába, elfogadván e világ játéksza­bályait, végül mégis a bukás sorsára jut: egy buta pár­bajban terítik le. Hasonlít egy kicsit ez a fiatalember Stendhal Julien Soréi jére, aki hősiesen küzd a felemel­kedésért, az előbbrejutásért, azért, hogy érvényre juttat­hassa kivételes személyi tu­lajdonságait. Asztalos Aurél hasonlósága azonban az em­lített tragikus hőshöz inkább csak formális, nem lényegi. Bródy ugyanis nem az alak tragikumát hangsúlyozza, hanem annak tragikomikus voltát mutatja meg. E fiatal hírlapíróra rásüt a, nap. De mifele nap ez? A hamis il­lúziók melegét árasztja, a társadalmi hazugságok su­garait szórja. Asztalos Aurél szinte észre sem veszi, hogy korpa közé keveredik. Holott az élet más igazságait kelle­ne követnie. „Nekünk: pap­nak, tanítónak és katonának kell lenni egyszemélyben. Hittel teljesnek, tudósnak, jónak és elszántnak. Valami újkori lovagfélének, aki a naphoz szegődött gardenak. Minden nap újrakezdeni a munkát.” — fogalmazza meg a követendő eszményt a re­gényben a hírlapíró egy ple­bejus gondolkodású pálya­társa. Asztalos Aurélnak el kellett buknia, mert életében „soha nem tette ki a mellét semmiért, ami értékes, ne­mes, ami valami.” S mert el­fogadta egy olyan világnak a törvényeit, amelyben „ren­des munkával megélni lehe­tetlen”. Mindez utal Bródy kemény, elutasító, szatirikus látásmódjára, amellyel regé­nyében kegyetlenül leplezi le a pénzmágnások, arisz­tokraták, a polgári középosz­tály hazug világát. Minder­ről azért szólok részleteseb­ben, mert a tevéfilm épp eb­ben, a regény mondanivaló­jának kifejezésében nem tud felnőni Bródy Sándor szelle­méhez. Nincs meg benne a szatíra heve, a társadalom­ábrázolás túlzottan egysíkú és letompított. S a hírlapíró figurájában is töőb a meg­bocsátható bohémség — sor­sának ábrázolata snájdig história a filmen — a kese­rűséget az alkotók egyszeri­ben kifelejtették belőle. És az is meglehet, hogy az ezúttal halványabb Mácsai Pálnak — ő játssza Asztalos Aurél szerepét — nem volt ereje, hogy felmutassa az alak mé­lyebb tragikumát. Ez a figu­ra csak komikus, nevetséges szepfiú. Az őt körülvevő társadalom, az előkelő világ is kevésbé van markánsan bemutatva. A vendégszíné­szek, azaz a nem magyarok is jellegtelenségükkel tűnnek ki. Málnay Levente, aki a forgatókönyv írója és egyben rendezője, a tévéfilmnek, in­kább szép filmet csinált, mintsem igazán érdekeset, elmélyültet. Szép filmet, lát­ványosat, az író érdesebb gondolatiságát feláldozván az előadásmód oltárán. Aki A nap lovagját az olimpia miatt elszalasztottá, ne bánkódjék tehát, „vigasz­talásul” ott a regény, az ere­deti, az igazi, melegen aján­lom. Viszont egyáltalán nem volt érdektelen az újra je­lentkező FÖrum, négy mi­niszter — Várkonyi Péter, Kulcsár Kálmán, Berecz Fri­gyes, Somogyi László — és Wisinger István a képer­nyőn. Izgalmasan időszerű kérdések akár a lakásgazdál­kodásról, jogállamiságunk reformjáról, külpolitikai tö­rekvéseinkről, s az ipari át­alakulás helyzetéről lett lé­gyen szó. És külön öröm a meghívott vendégek tömör és világos válaszai az egyéb­ként feltűnően érdeklődő műsorvezető kérdéseire is. Wisinger István ugyanis „módosított” valamelyest a Fórumok eddigi gyakorla­tán: nemcsak közvetítette a nézők kérdéseit, maga is gyakorta kérdezőként szere­pelt, sőt közbeeső gondolatai­val olykor társalgássá avatta a máskor kérdezz-felelek módjára zajló közéleti mű­sort. Tömören: a miniszterek egyenrangú társaként szere­pe jócskáé megnövekedett ebben a Fórumban, néha már túlzottan is előtérbe ke­rült, ami kissé lefogta az adás lendületét. Mindeneset­re: amit halottunk, az utolsó szóig fontos volt. Akik pedig szombat este az olimpia ellenében is a te­levízió szórakoztató műsorát, az Ez-f-az-t választották, jól- esően nyugtázhatták: ez már valami, mármint televíziós humorban. Annyi elvetélt kabarékísérlet után, talán egy életképes vállalkozás a képernyőn, hogy a televízió végre sajátosan teremtse meg a maga humorát. Igaz, volt ebben az összeállításban is még máshonnan ismerős ötlet, például Peterdi Pál Tücsök és bogara mintha a rádióból érkezett volna, bár az elhangzott szövegek ké­pét is láthattuk, s ez vala­melyest többlet. De igazán kellemes mulatság, eredeti ötlet az egyvelegben az úgy­nevezett Fotóalbum, amely­ben ezúttal Nagy Bandó András ütötte fel életének albumát, s remekül szóra­koztatott a Variációk strand­ra című televíziós burleszk is. — Varsági Ferenc és Wal­ter Béla közös munkája. S jól ültek a minifórum poén­jai is. Ezt a „kabarét” talán meg is lehetne ismételni azok kedvéért, akik ezen az estén is a 2-esre kapcsoltak pontban 8-kor Szöul miatt. Valkó Mihály ^KMud többet ^ képzőművészet igazán a Szovjetunióról? képernyőre termett Osskó Judittal a filmszemle programjának szünetében Tegnap délelőtt kilenc órakor kezdődött három kategó­riában a versenyfilmek vetítése a VI. Magyar Képzőművé­szeti Filmszemlén. Hamar elcsöndesedett a Megyei Művelő­dési és Ifjúsági Központ előcsarnoka, az alkotók, a vendé­gek, a zsűri tagjai és az érdeklődők csaknem háromórás kon­centrált mozizás után töltötték meg újra a barátságosan be­rendezett, hangulatos, az első benyomások megbeszélésére ezért különösen is alkalmas előteret. A filmszemle résztve­vői között több ismerőst is felfedezhetett a csöndes nézelő­dő. Köztük volt Osskó Judit, a televízió elsősorban építészet­tel foglalkozó adásainak értő szerkesztő-riportere, akit arról kérdeztünk, mit nyújthat a szűkebb szakma számára a há­romévenként megrendezett filmszemle. Ki tud többet a Szovjet­unióról? címmel az 1988— 89-es tanévben ismét meg­rendezi a népszerű politikai vetélkedősorozatot a Műve­lődési Minisztérium, a KISZ Központi Bizottsága, a Ma­gyar—Szovjet Baráti Társa­ság, a Pallas Lap- és Könyv­kiadó Vállalat, valamint a Szovjetunió című folyóirat szerkesztősége. A versenyre valamennyi középfokú oktatási intéz­mény — gimnázium, szak- középiskola, egészségügyi szakiskola, szakmunkáskép­ző iskola és kollégium — négy fős csapatokkal jelent­kezhet. Közös igazgatású is­koláknál minden iskolatípus külön nevezhet; a szakmun­kástanulók és a középiskolá­sok a fordulókban külön versenyeznek. A vetélkedőre jelentkezők a Szovjetunióra vonatkozó iskolai tananyag­ból, a Szovjetunió című fo­lyóirat 1988. 1—12., és az 1989. 1—4. számainak cikk- és képanyagából, valamint a Szovjetunióval kapcsolatos egyéb kiadványokból készül­hetnek fel. A jelentkezési lapokat — amelyeket az OSZB által közreadott Tájékoztató tar­talmaz — 1988. november 1-jéig juttassák el a nevezők a megyei, illetve fővárosi vagy kerületi tanács műve­lődési osztályára, valamint a Pallas Lap- és Könyvkiadó Vállalat Magyar Nyelvű Szovjet Lapok Olvasószolgá­latának Vetélkedőcsoportja címére (1906 Budapest, VII., Lenin krt. 9—11.). Nyugodt szívvel akár szen­zációsnak is nevezhető kul­turális esemény színhelye volt hétfőn este a megye- székhely legszebb bemutató- terme, a Szolnoki Galéria, ahol a Szász Endre festmé­nyeiből és grafikáiból ren­dezett kiállítást nyitották meg az érdeklődők népes közönsége előtt. Az esemény különlegességét mindenek­előtt az alkotó, Szász Endre személyisége adja meg. A Festmények az asszonyi tulajdonságok című naptár­hoz 1967-ben készült sorozat finom és utánozhatatlan le­ányalakjait idéző festmé­nyeket és grafikákat — azok szelleméhez híven — Benson Vilmos, a megyei tanács mű­velődési osztályának munka­társa ajánlotta a nézők fi­gyelmébe a megnyitón, me­lyen ott volt Fábián Péter és Simon József,' a megyei pártbizottság titkárai, a VI. Magyar Képzőművészeti Filmszemle résztvevői, me­gyénk állami-, párt és tár­Még néhány nap, s mint minden évben, újra felcsen­dülnek a „fanfárok” szerte az országban, hogy ezúttal is köszöntsék a zenei világ­nap eseménysorozatát. Az ének és a zene ünnepén ha­zánk több településén is méltó módon készülnek megemlékezni a nevezetes napról. A Kórusok Országos Tanácsa, a Magyar Zenemű­vészek Szövetsége, a Szak- szervezetek Országos Taná­csa, az Országos Idegenfor­galmi Tanács és még több tucat rendezőszerv gondos­kodik arról, hogy a zene ba­rátai az idén is gazdag prog­ramból válogathassanak. Az országosan is kiemelt rendezvények sorát pénteken este a Békéscsabai Megyei Művelődési Központ nyitja meg, ahol a helyi Bartók Bé­la Vegyeskar, illetve a cseh­szlovákiai Kladnóból érkező Smetana Slovanka Férfikar lép színpadra. Szombaton egyszerre három helyszínen — Meglepően sokat, úgy vélem,, bár korábbi tapaszta­lataim nincsenek, hisz elő­ször veszek részt ezen a ren­dezvényen. A szakmán belül híre van, én is sokat hallot­tam róla, de az előző film­szemléken nem tudtam részt venni, mert abban az idő­ben éppen mindig forgattam. Igazából persze igen nehéz összképet adni — a magam számára is — a tanulságok­ból, annál is inkább, mert az egyideiű vetítések miatt csak a saját, televíziós mű­sorainkat láthattam. Nagyon érdekes lett volna megnéz­ni például az amatőrfilme­ket: a témák feldolgozásá­nak módját és a technikai megoldásokat tekintve, hisz ezekből a bátran kísérletinek is nevezhető munkákból is sokat lehetne tanulni. — Mi a véleménye a tele­víziós filmekről „telvíziós szemmel” ? sadalmi szervezeteinek kép­viselői. A kiállítás megnyi­tóját követően a Szolnoki Galériában a Szolnoki Csa­ládi Intézet Bartók Béla Ka­marakórusa adott koncertet. A hangversenyt áhitatos csendben hallgató közönség — mondhatni magától érte­tődő — látványa mellett szokatlan dolgot tapasztal­tunk a Szolnoki Galériában a Szász Endre kiállításának megnyitóját követő koncer­ten. A kiállítóterem emeleti részén elhelyezett grafikákat Palestrina, Rameau, Pergo- lesi-művek hallgatása köz­ben tekintették meg jóné- hányan. Az önmagában is ritka él­ményt nyújtó kiállítás így vált — válhatott — sokak számára a művészetek test­vériségén túl a szépség meg­testesülését, a múló pillanat­ban szinte tapintható harmó­niát felmutató különös va­rázzsá. A Szász Endre képeihez zajlanak a hangversenyek; délelőtt 10 órától a soproni Liszt Ferenc Művelődési Központban Balázs Árpád érdemes művész, Erkel-díjas zeneszerző ünnepi köszöntő­jét követően Győr-Sopron megye nyolc legkiválóbb fú­vószenekara mutatkozik be. Este hat órától Sándorfalván az Üj Élet Művelődési Ház­ban népdalköröket, citeraze- nekarokat, asszonykórusokat hallgathat a közönség, a programot követően pedig táncházba várják az érdek­lődőket. A Veszprémi Vegy­ipari Egyetem aulájában es­te fél 8-kor kezdődik a ro­mantikus zenei fesztivál, amelyben kórusok, kamara­kórusok, férfi- és nőikarok adnak műsort. Vasárnap délelőtt a fővá­rosban folytatódik az ese­ménysorozat; a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola ka­maratermében ugyancsak neves kórusok lépnek dobo­góra, este 6 órától pedig — Egészen más a közeg, amiben most egymás után viszontláthattam a műsoro­kat, mozis atmoszférát su­gall a dolog. A telvíziós mű­sorok persze eredendően mások, mint a film. de úgy érzem, nem kell szégyenkez­nünk. — Tapasztalatai szerint a közönség hogyan fogadja a képzőművészeti tárgyú fil­meket? — Az a véleményem, hogy a mainál nagyobb érdeklő­dést kellene kiváltaniuk ezeknek az alkotásoknak, annál is inkább, mert a kép­zőművészet igazán képer­nyőre termett dolog. A meg­ítélést tekintve azonban va­lahol nemcsak a „befoga­dók” a hibásak. Vegyük pél­dául A hét műtárgya című sikeres telvíziós sorozatot. Ezeknek az öt perces mun­káknak ma még sokkal in­kább az a szerepük, hogy el­méltó koncerten — egyebek mellett — Praetorius-, Per- golesi-, Mozart-, Csajkovsz­kij-, Brahms-, Verdi- és Bartók-műveket szólaltatott meg a Bartók Béla kamara­kórus Báli József vezényle­tével, Labáth Valéria zongo­rakíséretével. Az őszi kama­rahangversenyen — melyet a hagyományteremtés szándé­kával hívott életre a Szolno­ki Családi Intézet — Mozart Cassazione című művét ját­szotta el a Szolnoki Fúvós­ötösből alakult kvartett: Be­nedek Sándor, Pálinkás Im­re, dr. Ábrahám László es Fancsali Oldamur. A kórus névadójának tiszteletére hangzott el Varga Béla elő­adóművész tolmácsolásában Illyés .Gyula Bartók című verse. A Galéria-esték ko­rábbi sorozatába is illesz­kedő, szép hangversenynek — melyen Berki Ferencné, a városi pártbizottság titkára köszöntötte a hallgatókat, a résztvevőket —, remélhetőleg valóban folytatása lesz. már a Debreceni Zeneművé­szeti Főiskola -> a helyszín, ahol a Kollégiumi Kántus, a neves Kodály kórus és más együttesek lépnek fel. Október 3-án, hétfőn az országos program zárása­képp Szolnokon, a városi ta­nács dísztermében tartanak hangversenyt. Az esten az 1988-ban külföldön szerepelt szolnoki kórusok adnak kon­certet. Fasang Árpád SZOT- díjas zeneszerző megnyitója után a Kereskedelmi és Ven­déglátóipari Főiskola Ve­gyeskara (Vájná Katalin ve­zényletével), a Járműjavító Férfikara (Buday Péter és Szabó András dirigálásával), a Kodály Zoltán Ének-Zene Tagozatos Általános Iskola nagykórusa (Rohonczy And­rea), a Tiszaparti Gimná­zium Kodály Kórusa (Bartá- né Góhér Edit), illetve befe­jezésül a Szolnoki Kodály Kórus (Buday Péter, Rigó Éva és Vájná Katálin) ad műsort. válasszanak két, egymás utáni műsort, minthogy va­lódi önállóságot kapjanak a televíziós struktúrában. Ezért is igyekszünk továbbfejlesz­teni ezt a dolgot. Az én mű­tárgyam című sorozattal, melyben neves személyiségek vallanak majd a szívükhöz legközelebb álló alkotások­ról. — És milyen témák foglal­koztatják most, milyen mun­kái vannak készülőben? — Nemrég jöttünk haza Izraelből, ahol egy művelő­déstörténeti tárgyú filmet forgattunk,, előre láthatólag a karácsonyi műsorban fog képernyőre kerülni. A Mis­kolci Építészeti Műhely be­mutatásával foglalkozom, amelynek igen sikeres kiál­lítása volt Budapesten. Itt kellett abbahagynunk a beszélgetést, mert a szemle vetítési programjának követ­kező filmje a Makovecz Im­réről készített portréfilm volt, melyet Osskó Judit szerkesztett. Délután tehát folytatódott a versenyfilmek vetítése, este tiszai hajóki­rándulás várta a résztvevő­ket. Ma délelőtt tanácsko­zással, a szemle értékelésé­vel és díjátadással zárul a VI. Magyar Képzőművészeti Filmszemle.- bj ­Karcagon Öreg iskola, fiatalos ambícióval Százhetvenöt évvel ezelőtt 1813-ban rakták le a karca­gi Győrffy István Általános Iskola első, ma is meglévő boltíves épületének alapkö­vét. Az intézmény kezdet­ben középiskolai osztályok­nak is helyet adott. Az ódon épület az idők folyamán ki­nőtte kereteit, 1984-ben új korszerű épülettel bővült, amelyhez sportcsarnok is csatlakozik. Az iskola hu­szonöt tanulócsoportjában nyolcszáz diákot tanítanak. Az oktatást korszerűen fel­szerelt szaktantermek, mo­dern szemléltetőeszközök és a legújabb könyvekkel ellá­tott szép könyvtár segítik. Elsőként vezették be harma­dik osztálytól tagozatos for­mában az angol nyelv okta­tását. Ugyancsak az alsó ta­gozatban nagy érdeklődés mellett folyik az anyanyelvi kommunikációs program, a Zsolnay-féle módszer alkal­mazása. A felsőtagozatos tanulók fakultációs csoportokban ér­deklődési körüknek megfele­lően háztartási ismeretek, mezőgazdasági gépszerelő szakma, a számítástechnika alapjait is elsajátíthatják, továbbá helytörténettel és sporttal is foglalkozhatnak. Az úttörőcsapat a tanulók szabadidős programját is se­gíti, az állandó nyári tábor mellett minden évben ván­dor diáktáborokat szervez. A magasszintű nevelőmunkát szakos pedagógusok biztosít­ják. A kiemelkedő munkát végző tanárokat minden év­ben emlékplakettel tünteti ki az iskolaközösség. A mű­vészeti kivitelű, az iskola névadóját ábrázoló plakettet Győrfi Sándor Munkácsy-dí- jas karcagi szobrászművész készítette. Harmónia a múló pillanatban Szász Endre képei, a Bartók kórus hangversenye a Szolnoki Galériában Hangversenyek A zenei világnap , B * ■ ... , , tiszteletére az ország hét településén

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents