Szolnok Megyei Néplap, 1988. szeptember (39. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-24 / 229. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988. SZEPTEMBER 24. SxtrwJipedbC Ki fizeti a révészt? A nyári műsorok mindig is vitatott részei voltak kulturális életünknek. A „magyar inga” ezek megítélésében is alaposan kilengett, — még azoknak a nézeteknek képviselői ás elvárták, hogy komolyan vegyék őket, akik legszívesebben politikai szemináriumot csináltak volna az üdülés szűk két hetéből, netán ugyanezt esténként az araitoknak. Mások a már-már vetélkedőkhöz hasonlító — ki, hogy főzi? — ibirkavacsorákkal, „akácos utas” estékkel azonosították a közművelődést. Napjainkra másképpen bonyolódtak a dolgok. Az idegenforgalom fellendülése megteremtette a kulturális turizmus fogalmát, s a Tiszán horgászgató, a híres cserkeszéiői termálvízben izületi bántal- imait gyógyítgató, a Tisza-tavon vitorlázó, a füredi füzesekben kempingező hamburgiak, müncheniek, franciák, hollandok, dánok — szívesen látott vendégek — feladják a’ leckét a területileg illetékes tanácsoknak is. A nyugati turisták ugyanis áhhoz vannak szokva, hogy az üdülőkörzetek infrastruktúrájába a szórakozás, a művelődés lehetősége is benne van. Ez nálunk — értjük alatta szűkebb hazánkat — sajnos még nem így van, a szórakozás, a művelődés — egyáltalán a kulturált együttlét — jobbára kiegészítő programként jelenik meg az üdülőhelyeken. S már annak is örülnünk kell, hogy megjelenik, — tegyük hozzá inkább csak ott, ahol a tanács, a maga közművelődési intézményrendszerével felvállalja a sokszor bizony kétarcú nyári kulturális program szervezését és lebonyolítását. Kétarcúságon azt értjük, hogy egy adott szerény pénzügyi lehetőséggel olyan nyári programokat kell kialakítani, amelyek egyaránt megfelelnek a vendégek és a helyi lakosság igényeinek. Ez tartalmi vonatkozásaiban sem egyszerű, még kérdésesebb, ha a helyi közvéleményt a rendező szerveknek nem sikerül maguk mellé állítani. („A tanács elmuzsikáltatja a pénzünket a külföldieknek, a turistáknak, nekünk meg nincs fogorvosunk!) S még egy tényező, amely kényszerpályán működteti a nyári programsorozatokat: az időjárás. A szabadtéri színpadra meghirdetett műsort rossz idő esetén nincs hová fedél alá vinni, a művelődési otthonok állaga, műszaki feltételei ezt nem teszik lehetővé. Nagy tehát a kookázat ebből a megközelítésből is. Az abádszalóki nyár ’88 elnevezésű kulturális és sportajánlat a Tisza-tavat egyre inkább felfedezők népes táborára épült. Aki valamelyest ismeri a helyi adottságokat, a néhány évvel ezelőtt megtett tétova lépéseket — máma elégedett lehet. Sőt: a krónikás meg meri kockáztatni azt a megállapítást, hogy az abádszalóki rendezvénysorozat — kisebb módosításokkal — bármelyik nagy múltú európai üdülőhelyre megfelelt volna! Zorán műsora nyitotta az „évadot”, majd a Pokolgép műsora következett, augusztusban pedig az Edda Művek adott koncertet. Abádszalókon vendégszerepeit a Benkó Dixieland, Harangozó Teri, Komár László, Korda György, Zentay Anna, Németh Marika, Marik Péter... és mások. A helyi katolikus templomban Lehotka Gábor, majd Sebestyén János adott hangversenyt. Csak néhány műsort, inevet idéztünk a gazdag programból. Mibe került mindez? A rendezvények tervezett bevétele 810 ezer forint volt, a tényleges bevétel 834 ezer forint. A kiadás: 1,3 millió. A bevétel és a kiadás közötti különbséget a helyi tanács fedezte. A Tiszafüredi Városi Művelődési Központ június 4—augusztus 27 között 46 különböző műfajú és tartalmú rendezvény gazdája volt. Szerény becslések szerint húsz-huszonötezren vettek részt a programsorozatban, amelyet értően állítottak össze, mindenkihez szólt. Cserkeszőlő. nyári kulturális kínálata viszont elégtelen volt, annak ellenére, hogy a község lakossága — a főszezonban — egy-egy napon kétszeresére, háromszorosára nőtt, — csak a szabadtéri mozi fogadta hetente négyszer az üdülőket. Sajnos hiányzott a helyi tanács kezdeményezése, szervező ereje. A jól sikerült nyári programok is felvetnek néhány ellentmondást. Mindenek előtt azt, hogy napjainkban, már elismert a kultúra árujellege, a kultúra „piaca” teljességében rendezetlen. Nem vitás, hogy a közhangulat alakításában az embereket szórakoztató, pihentető könnyed nyári rendezvényeknek is szerepük van. Azt is jólesik hallani, hogy dicsérően beszél rólunk hazájában a külföldi turista, s amikor az idei nyárról halljuk az elismerő véleményeket, már a főszezonra gondolunk. A vendégek szívesen visszatérnek oda, ahol jól érezték magúkat. Talán jövőre is ide hozzák a pénzüket! Ez mind szép és jó, csak a haszon nem ott jelentkezik, ahol a kiadás. Társadalmi méretekben valóban örülhetünk annak, ha az üdülőkörzetekben a „jól fizető” vendégek jól érzik magukat. De honnan kerül pénz a kultúra nagyon is lapos pénztárcájába? Világhírű könnyűzenei együttesünk fellépési díja például (összköltség) 45 ezer forint. Piacorientált nézőpontból ez nevetségesen kis össze, alig ezer dollár, — de horribilis pénz egy vidéki művelődési házacskának. A Budapesti Katona József Színház szolnoki vendégjátékain kívül a nyári kulturális kínálat palettájáról lemaradtak a színházi előadások. A kínálat igen nagy — a fővárosi színházak szívesen vendégszerepelnének a vidéki művelődési házakban is — de a költségek miatt 200—250 forintért kellene adni a belépőjegyeket. A tapasztalat viszont azt mutatja, hogy eny- nyit már csak nagyon kevesen áldozhatnak a kultúrára. Ügy tűnik, átmenetileg az egyetlen lehetséges megoldás, ha az idegenforgalmi, kereskedelmi szervek fokozottabb anyagi segítséget adnak a különböző, a kulturális turizmust is szolgáló rendezvények megtartásához. A Tiszafüredi Áfész, a Kuntej és más szervezetek már az idén is anyagi segítséget nyújtottak a Füredi Randevú ’88 lebonyolításához). A jövő évi rendezvényekhez már nem „kívülálló” mecénások kerestetnek, hanem a vállalkozásban részt vevő társak, akik számára a kulturális turizmus további szélesedése anyagi előnyöket jelent. Nem mindegy, hányán fizetik a révészt! Nyáron építünk, üsszel fáj a hátunk? A mpzgásszervi betegségekről Egy tanár „drámája” Zagyvarékason Különös elégtételt vett a szülő A Zagyvarékasi Általános Iskolában az idei tanév nem a szokványos módon indult: az ünnepélyes évnyitót követő harmadik napon (sajnos az utóbbi időben már nem is annyira) példa nélküli eset borzolta fel i kedélyeket. Történt ugyanis, hogy szeptember 5-én az iskola udvaré több száz tanuló és két pedagógus szeme láttára egy korábban hozot iskolai döntést sérelmező szülő tettleg bántalmazta az intézmény igazgatóhelyettesét. Az esetből bírósági ügy lett, de a gyorsított eljárássá született ítélet után sem ült el teljesen a vihar Zagyvarékason... Az ősz a reumatikus betegségek „szezonja”, ilyenkor hallunk a legtöbb hát- és derékfájásról. Vajon mi okozza? Talán az időjárás változása, a hideg közeledte? Dr. Czinege András reu- matológus főorvos a szolnoki Tisza Szálló gyógyfürdőjében létesült nappali szanatóriumban fogadja a betegeket. Naponta sokan keresik fel mozgásszervi panaszokkal. Tőle kértem választ kérdéseimre. — E betegségeknek csak kis része van kapcsolatban az időjárás változásával. — Válaszolt a felvetésemre. — Inkább az jellemző, hogy az emberek nyáron építkeznek, nyaralnak, nem érnek rá, elhalasztják a betegségek kezelését. Az építkezésen sok a nehéz, megerőltető munka, melynek hátrányai esetleg később jelentkeznek, mondjuk, ősszel, amikor a betegek egyébként is jobban ráérnek orvoshoz menni. — Megelőzhetőek-e a mozgásszervi betegségek? Tudjuk-e befolyásolni őket az életmódunkkal? — Egy részüket igen. Ugyanis többféle mozgás- szervi betegség létezik. Vannak a kopásos megbetegedé- v sek, amelyek az életkor előrehaladtával jelentkeznek. Vannak az úgynevezett lágy szövet (az izom) betegségei, valamint gyulladásos, ízületi eredetű és anyagcserezavarból következő ízületi megbetegedések. Életmóddal befolyásolható például az izmok reumatizmusa. Az emberek egy részének, főleg a fiataloknak gyenge a fizikuma az urbanizációs ártalmak miatt. A gyerek a tévé mellett nő fel, a végén már nem is lesz igénye a mozgásra. Erre a gyenge fizikumra jönnek aztán azok az igény- bevételek, amelyek más generációknak nem okoztak problémát; mint például a pluszmunkák, a háztartás stb. — Gondolom, hogy az anyagcsere miatti reumatikus elváltozásokra is hat életmódunk. — Ez így van. Nagyon nehéz viszont betartani a szabályokat. bizonyos ételektől eltiltani a beteget. — Ügy tudom, hogy a mozgásszervi betegségek munkaköri ártalmakként is jelentkezhetnek. — Ezekben az esetekben a tartós, monoton igénybevétel' az ok. A gyors- és gépírók például gyakrabban panaszkodnak hát- és derékfájásra, ínhüvelybetegségre. — A hát- és derékfájásra sokszor alkalmaznak népi gyógymódokat: például a meleg sópakolást, vagy kemény padlóra fekszenek vele. önnek mi a véleménye ezekről? — Valóban bölcs tanácsok — de nem minden esetben. Attól függ ugyanis, hogy mi okozza a fájdalmat. Én azt mondom, ha valakinek fájdalma van, menjen el áz orvoshoz, az ő dolga megállapítani, hogy mi okozza. A meleg sópakolás például bizonyos esetekben súlyosbítja a betegséget. — ön is híve a természetes gyógymódoknak? — Természetesen. Nekünk itt sok lehetőségünk is van rá. P. C. Az általános iskola látszólag ugyanúgy éli életét, mint a megye többi hasonló intézménye. Hogy itt mégis vibrál valami feszültség a levegőben, az csak a szűk nevelői szobában derül ki. A tantestület tagjai lassan, kit- kit hogyan enged az órája, gyülekeznek. Amikor már úgy gondolják, teljes a „stáb”, mintegy jeladásra záporoznak az évek során felgyülemlett panaszok. Nem érdektelen megjegyezni, hogy a pedagógusok együttesen kérték, név nélkül szerepeljenek; egyrészt azért, mert a véleményük, közös, másrészt pedig félnek a következményektől. Mert mint mondják, olyan községben élnek, illetve tanítanak, ahol a pedagógusok tekintélye az utóbbi időben az agyagos földbe taposódott, így rajtuk bizonyos elemek ké- nyük-kedvük szerjnt torolhatják meg vélt sérelmeiket. Régebben nem volt ez így, de most már egyre inkább elszabadul a pokol. Egy csokorra való az intő jelekből: „Az elmúlt tíz évben hozzávetőlegesen száz pedagógus cserélődött nálunk. Nem tudtak meggyökerezni itt. A kétszáz forintos különleges munkahelyi pótlék sem jelent megtartó erőt”. „A legnagyobb problémánk az, hogy amit felépítünk estére, leomlik reggelre. Otthon a szülők egy része lerombolja az aznapi oktató-nevelőmunka eredményeit. Kezdhetjük élőről az egészet.” ., Az utóbbi időben megnövekedett az önbíráskodások száma: nem egyszer előfordul, hogy túlnyomórészt cigányszülők, bejönnek az iskolába, s a gyerekek előtt alpári szavakkal illetik a nevelőt, sőt a minap — az ominózus szeptember 5-ét követően — az egyik cigányanyuka leköpte az idős napközis kollégát, mert az nem engedte megverni a felbőszült szülő által kiszemelt tanulót. Egyébként szinte mindennapos jelenség, hogy a cigánygyerekek egy része szüleivel fenyegetőzik, s érezhetően egyre inkább vérszemet kap. A tanév eleji incidens után egy cigánytanuló fennhangon kijelentette: "Meg lesz itt még több tanár is verve!»” „Mindössze két hete tanítottam Rékason, amikor egyik alkalommal az utcán hátulról nyakon vágtak, de képesítésnélküli tanító kollégámat az ABC előtt verték meg. Este már veszélyes közlekednünk az utcán.” „Tessék mondani, hogyan menjünk ki családot látogatni, ha már az iskolában is megverik a nevelőt?” Ennyit Ízelítőül a panaszok áradatából, helyhiány miatt azonban többre nincs lehetőség, pedig akadna még bőven. Mindezt azért volt fontos megemlíteni, mert valamennyi vélemény adalék a szeptember 5-i eseményekhez. Mi is történt valójában a nevezetes napon, amely az elmondottak tükrében már nem is tűnik túlzottan egyedinek? Szalai Mihályné igazgató- helyettes, a sértett: — Az előzményekhez tartozik, hogy augusztus 24-én a túlkoros gyerekek szüleit behívtuk megbeszélésre. Erre kapott meghívót Kókai Misi édesanyja, Vízkupi Pálné is, tudniillik gyereke már negyedszer járja az ötödik osztályt. Közöltük a szülővel, hogy amennyiben kérvénynyel fordul az iskolához, fiát átveszik a dolgozók általános iskolájába. De egyébként tizenhatéves koráig iskolaköteles. Vizkupiné azt válaszolta, megpróbálja meggyőzni élettársát, gyermekei apját, Kókai Mihályt a javaslatról. Később ettől elállt. A történet másik szála: igazgatói-tantestületi döntés alapján létrehoztunk egv felzárkóztató, illetve egy tehetÜnbiráskodás Este veszélyes közlekedni Öl-hat családdal van kaj Itt más módszerekre van szükség séggondozó osztályt. Az előbbiek zöme — hangsúlyozom, tanulmányi eredmény miatt! — cigány gyerek. Vizkupiné másik fia, Kókai Pisti ebbe az osztályba került. Emiatt már meggyűlt a baja — jobb híján — velem. A szászberki igazgatóhelyettes elmondta nekem, hogy augusztus 31-én tantestületi értekezletre utazva a buszon hallotta Vizku- pinét, amint fennhangon verést ígért nekem. Szeptember 2-án eljött a lakásomra az élettársa, s kérdőre vont: magyarázzam meg, miért került „cigányosztályba” a gyereke? Én akkor nem értem rá, mert indultam a Balatonra, de mondtam neki, hogy miért nem az iskolába ment be. Szeptember 5-én az iskola udvarán a tantermükbe irányítottam az osztályokat, láttam, hogy ott áll Vizkupiné, de nem szóltam hozzá. Ö viszont folyton kérdezett engem, mire azt mondtam neki, menjen be az igazgatóhoz. Ekkor „Adok én neked cigányosztályt!” felkiáltással nekem- esett, s marékszámra tépte ki a hajam. Két férfi kollégám szedte le rólam. A bírósági tárgyalás 13-án lezajlott, Vizkupiné nyolc hónapot kapott — két évre fel-* függesztve. Kókai Mihály élettársa, az elkövető: — Augusztus 24-én megkaptam a meghívót. A megbeszélésen Szalai- né azt mondta nekem, ha harminc évig is jár ide Misi, akkor is megbukik. Bodó igazgató úr javasolta. írjak kérvényt, mert a gyerek már túlkoros. De én nem akarom kivenni innen Misit! Bementem panaszommal Szolnokra is a megyei tanács oktatásügyi osztályára, onnan meg a pártbizottságra. Már aggódtam, hogy mi lesz a gyerekkel, mert egy hét volt csak a tanévkezdésig. Kiderült, a törvény nekem ad igazat, a gyerek tizenhatéves koráig járhat ide. Pedig már beleélte magát az egész tantestület, hogy Misi elmegy ebből az iskolából. A másik pedig: Pisti fiam megbukott a pótvizsgán, két ponton csúszott el. A korrekciós osztályba tették, de a fiam sírt, hogy ő nem akar olyan osztályba járni, ahol huszonnyolc cigány van. Ezek után bementem az iskolába, az udvaron megszól! íottam Szalainét, de ő mindig elfordult előlem. Én pe dig belekaptam a hajába. A egészben azt tartom furcsá nak, hogy ennek a korrekci ós osztálynak az indulására nem tájékoztattak bennünket, szülőket. A községi tanácsháza épü létében Földes Imre elnökö a pedagógusok panaszainál helytállóságáról, illetve i konkrét szeptember 5-i eset ről kérdeztem: — A községben a cigányol túlnyomó többsége dolgozik becsületesen él. Akad olyan család is, amelyikből példá ul orvos került ki. Ugyan akkor öt-hat nagyszámú csa Iáddal állandóan gond var De sietve hozzáteszem, nem csak a cigányok között van nak ilyen elemek. A veiül való törődés nagy türelme igényel. Meg kell tanulni be szélni velük, mégpedig nem a magas C-n kezdve, me| kell hallgatni őket. Tény hogy a tanácsnál is kifogásolható módon viselkednek itt azonban még nem vertei meg senkit. Igaz ugyan, ho® nemrégiben késsel rontott b< hozzám egy szülő, mert — a nyomós okok ellenére — nenr akarta gyerekét állami gondozásba adni, de sikerült leszerelni. (.Piros Csaba eszp resszó-vezető ide kívánkoz< megjegyzése: „Van egy pi család, akivel az atyaúristen se bír. Olykor én is kénytelen vagyok kiszolgálni a; ilyen alakokat, mert életveszélyesen megfenyegetnek, fi. késsel való hadonászás nem ritka errefelé. A magam esete még hagyján, de hogy már a tanárokkal is ezt csinálják?!") Már négy éve vagyok tanácselnök, de olyanról még nem hallottam eddig, hogy megverték volna a tanárt. A jelenséget természetesen a legmesszebbmenőkig eh'té- lem, mégis azt mondom, a tantestület próbálja meg nevelni a gyerekeket. Nem könnyű, tudom. A tanári tekintélyt végül is ki kell vívni, a gyerekeket meg kell nyerniük maguknak. Én úgy érzem, biztosan, meg tudnám állítani a rendetlenkedő gyerekeket. * * * Nehéz kész receptet adni a pedagógusoknak, hiszen a felsőoktatási intézményekben tanult pedagógiai ismeretek bizonyos iskolákban csak megszorításokkal alkalmazhatók. Ilyen a zagyvarékasi is. A nevelés — alkalmazkodva a környezthez — itt más módszereket igényelne, de a pedagógusok kezében, mint mondják, például nincs hatásos fegyelmezési eszköz. (A tettlegesség hivatásvesz- tésáel is járhat. Volt erre is itt precedens.) Messzire vezetne kibogozni, hogy miért tépázódott meg a pedagógusok tekintélye, nemcsak Zagyvarékason, hanem másutt is az országban. Félő, hogy a szálak sokfelé vezetnének. Az azonban elgondolkodtató, hogy Rékason lassan mindennapossá válik a tanárok megalázása, megfélemlítése. A pedagógusok néha már rettegnek az önkényes retorzióktól. Nehéz olyan légkörben dolgozni, ahol már régesrég felborultak a stabilnak vélt értékek, s ahol naponta szembe kell nézni' a szomorú ténnyel: amit estére felépítenek, leomlik reggelre... Jurkovics János t I
