Szolnok Megyei Néplap, 1988. szeptember (39. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-19 / 224. szám
1988. SZEPTEMBER 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A hót filmjeiből Kémek a sasfészekben Az össznépi melyik ujjamat harapjam, mindegyik fáj játékból a filmforgalmazás is alaposan kiveszi a részét. Nem tételezhetjük föl ugyanis, naivság lenne, hogy a hazai filmpiacra beáramló sok rossz film a véletlen műve, netán filmvásárlók igénytelenségét jelzi. Szó sincs róla. A nemzetközi filmpiac sokkal rosszabb annál, mint amilyennek mi érzékelhetjük. A válogatás értő, szűrő is, de egy adott helyzettel mindenképpen számolni kell. A köznyelv az ilyen esetekre az „ez van, ezt kell szeretni" panelt alkalmazza. Nagyon nyilvánvalónak látszik egy másik tényező is, a napjainkban imamalomként emlegetett gazdaságosság. A két évtizeddel ezelőtt készült, Brian G. Hutton rendezte film — Kémek a sasfészekben — hazai bemutatását más ugyanis nem igen indokolhatja. Igen jól, hatásosan hirdethető, menedzselhető ez az avitt, rosszul megcsinált, se vége, se hossza film. A titkosszolgálatok embereinek ténykedése mindig felkelti a nézők érdeklődését, különösen. ha ezek a szuperkémek a hitlerista Németország legféltettebb „sasfészkében” fejtik ki áldásos tevékenységüket. A főszereplők sem akárkik: Clint Eastwood és Richard Burton. Csoda-e ezek után. hogy a néző sorban áll a mozijegyért? Nem, szinte törvény- szerű, az emberek szívesen felejtik mindennapi gondjaikat, s a kalandfilmek különösen alkalmasak arra. hogy kikapcsolódást jelentsenek! A Kémek a sasfészekben című film azonban nemigen felel meg ennek a várakozásnak. Elsősorban hosszúsága miatt nem. Az az érzésem, hogy a legrajongóbb néző is belefárad a történet lassú-tangós tempójába, vagyis egyszerűen unja magát. A rendező szájbarágós stílusa a mai embert hely- lyel-közzel már idegesíti. A részletekre alig kíváncsiak manapság az emberek, s talán ebbe belejátszik az a tudat is, hogy amit megkaphatok másfél óra alatt, miért kell két és félóráig lesnem! Az előzőekből következik a kérdés, hogy Hutton filmje ezelőtt 20 évvel még több érdeklődésre tarthatott számot? Valószínűleg igen, már csak azért is, mert közelebb volt a tényleges eseményhez — a nácik és az angol kémek életre-halálra menő kötélhúzásához —, s az eredeti bemutató idején még nem láthattuk azokat a filmcsodákat — technikai szempontból értem —. amelyek napjainkra már mindennapossá váltak. Mai csalódásunkban csak egy vigaszunk maradhat: a gyengén közepes film hasznából netán a filmforgalmazók meg tudnak majd vásárolni egy másik, igazi értéket hordozó filmet. De ezt meg ki nézi meg? — hallom szinte a kritikus, cinikus ellenvetést. Tényleg nehéz eldönteni, hogy melyik ujjúnkat harapjuk meg... — ti — Ismeretterjesztő, önismeretfejlesztő találkozások Amint arról beszámoltunk, új, eddig még ki nem próbált „képzési formával” rukkolt elő a KISZ Megyei Bizottságának Politikai Képzési Központja, valamint az Ifjúsági Információs és Tanácsadó Iroda. Az ismeret- terjesztő, ugyanakkor önismeret-fejlesztő találkozásokra ifjúsági közösségek, illetve egyének jelentkezését is várják még a szervezők. A jelentkezők szeptember végétől hét, egymást követő hétvégén találkoznak majd Szolnokon, a tiszaligeti KISZ-táborban. Az első találkozóra szeptember 24-én kerül sor. A jelentkezés eredeti határideje már lezárult, de a szervezők ezúton értesítik az érdeklődőket, hogy szeptember 20-ig, keddig még elfogadnak jelentkezéseket. Az idő rövidségére való tekintettel a jelentkezés legalkalmasabb módja; személyesen az Ifjúsági Irformációs és Tanácsadó Irodában (Szolnok, Petőfi Sándor út 1.) vagy ugyanott a 17-842-es telefonon. Az Ifjúsági Iroda egyébként tovább bővítette szolgáltatásait. Az elkövetkezendő időkben bárki számára ingyenes bioritmusképet rajzoltatnak számítógépükkel, egyetemi előkészítést, vállalnak pszichológiából és filozófiából, valamint várják azoknak a fiataloknak és tanároknak a jelentkezését, akik valamilyen tárgyból korrepetálást igényelnek, illetve korrepetálást vállalnak. „A fával, a faragással születtem...” Egy szajoli fafaragó vallomása hány helyen őrzik őket. De nemcsak magánosok vittek tőlem. Örömmel tölt el, hogy a vasutas szakszervezetnél állandó kiállításom nyílt. Munkáimmal megfordultam már Nagykanizsán, Dunaújvárosban, Nyíregyházán, Debrecenben, és mindenünnen oklevéllel vagy más elismeréssel tértem haza. Űjabban pedig a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központba kértek tőlem alkotásokat. Ha jól számolom, itt már tizenhárom darab öregbíti a nevem.- Három évvel ezelőtt, 1985- ben hívtak a Széchenyi lakótelepre, a Piros iskolába faragni. Sok szép munkát hagyott ott akkor a fafaragók közössége. Az idén is hívtak, de már nem mentem. Nemrégen a Tiszavárkonyi Alkotóház számára faragtam, öt darabomat el is vitték kiállítani. Hál’ istennek, még most is jól bírom a faragást, pedig már a hetvennyolcadik évemet taposom. örülök, hogy még szemüveg nélkül is meg tudom munkálni a fát. Festeni már nem látok sajnos, pedig volt idő, amikor olajképeket festettem, rajzoltam, de most már nem megy. Marad a véső meg a kés. Sokszor megkérdezik tőlem. hogy meddig akarok még faragni? Mit mondhatok erre? Ameddig terveim vannak. és bírja a karom. Kigondoltam magamban, hogy megfaragok még egy bivalyfogatot, esetleg egy ménest, meg a jó ég tudja, még mit. Csak bírni kell erővel! Bármi legyen is a sorsa a műveimnek, arra mindig büszke leszek, hogy én soha senkitől nem tanultam faragni. Csak azt formáltam meg fából, amit gyerekkoromban, és később is a környezetemben láttam, tapasztaltam. Szóval most is azt mondom, én a fával, a faragással születtem... Nász Pál, szajoli öntevékeny fafaragó szavait lejegyezte: J. J. (Fotó: T. Z.) Kérem szépen, én azt szoktam mondogatni magamról, hogy a faragással együtt születtem. Ha jól emlékszem, kilencéves-forma gyerek lehettem, amikor bicskával hozzáfogtam egy- egy fadarabhoz. Akkoriban persze nem adódott semmilyen lehetőség a faragás komolyabb művelésére, hiszen nyolcunkat neveltek szüléink. Hogy megéljünk, eljártunk napszámba dolgozni. Ilyenkor csak akkor tudtam fához nyúlni, ha éppen engedte a munka. Csodádé hát, hogy jelenkori műveim témái szinte kivétel nélkül a a régmúltban, a munkában gyökereznek? Később — immár felnőtt fejjel — aratónak, summás- mak szegődtem gróf Almásy Pál birtokára, majd miután megnősültem, a vasúthoz kerültem. A faragás szándéka szinte egész életemben végigkísért, de igazából csak akkor tudtam mindent beleadva hozzákezdeni, amikor 1971-ben nyugdíjba mentem. Éles kés alatt formálódik az Anya gyermekével című kompoz! ció paraszti Ettől kezdve egy csapásra felgyorsult az életem; kezdtek megismerni másik oldalamról is a faluban. Hogy úgy mondjam, hamar híre szállt annak, hogy faragok. Jöttek hozzám az ismerősök, komák azzal, hogy ugyan, adjak már el nekik néhány darabot az alkotásaimból! így hát az esztendők során számtalan faragványomtól megváltam; azt se tudom, Az egykori eséplés valamennyi mozzanata — fából faragva Mesél a Hortobágy Az országos bológusnapok emlékezetes pillanata volt, amikor a Tudományos kutatások a Hortobágyi Nemzeti Parkban 1976—1985 című, a nyomdából frissen érkezett igen szép kivitelű és értékes tanulmánykötettel ajándékozták meg a résztvevőket. A könyv tizenkét esztendő munkájának a gyümölcse, amelynek kezdete a hetvenes évek elejére nyúlik visz- sza. A Kisújszállási Móricz Zsigmond Gimnáziumban már akkor is rendszeresen rendeztek biológus hónapot. Egy alkalommal Fintha István, a Hortobágyi Nemzeti Park zoológiái felügyelője tartott előadást az iskolában. s ezt követően döntött úgy a biológia szakkör dr. Tóth Albert vezetésével, hogy táborozni mennek a Hortobágyra. Az első tábort 1975 nyarán tizenkilenc tanuló részvételével nyitották meg az ohati erdőben. A harmadik évtől edelényi gimnazisták is csatlakoztak a kisújszállási diákokhoz, majd az évek során az ország legtávolabbi pontjairól is érkeztek érdeklődő fiatalok, tanáraikkal együtt. A megyében immár nyolc éve környezetvédelmi vetélkedőn válogatják ki azokat a tanulókat, akik méltóak a táborozásra, a kutatásra. A tábornak a kezdetektől fogva ugyan a természetvédelemre nevelés az elsődleges célja, de a munka során igen sok adatot, tapasztalatot is összegyűjtöttek a diákok. Többek között talajtani vizsgálatokat, madártani, halbiológiai, ökológiai, etológiái megfigyeléseket végzett a több mint hétszáz táborozó fiatal háromszáz szakember közvetlen illetve közvetett irányításával, segítségével. A tábort mindvégig dr. Tóth Albert megyei középiskolai szaktanácsadó vezette „nagy szakmai, pedagógiai rátermettséggel” — olvashatjuk az idézetet a kötet előszavában. A könyv — dr. Tóth Albert értő szerkesztésében — hiányt pótló munka. A század első felében Magyar Pál, Soó Rezső és Udvardy MikHótszáz táborozó Az érdeklődés közép- pontjában Otközözónák agrárhatása lós kutatta a „puszta” növény- és állatvilágát, de munkásságuknak nemigen akadt igazán követője. A Hortobágy 1973-tól, — amikor is nemzeti parkká nyilvánították — került ismét az érdeklődés középpontjába. S a most megjelent kötet a kutatás egyik jelentős állomása. A képekkel, táblázatokkal, grafikonokkal gazdagon Illusztrált könyvben kilenc tanulmány segít elmélyíteni a Hortobágyról lévő — valljuk meg őszintén — elnagyolt, sekélyes ismereteinket. A nyitó tanulmányban dr. Tóth Albert a hortobágyi löszgyepeket elemzi. Dr. Harka Ákos, a tiszafüredi gimnázium tanára a térség halfaunáját dolgozta fel. dr. Kovács Gábor és Bodnár Mihály, a nemzeti park munkatársai a madárvilágot valamint a mesterséges ví- ziszámyasnevelőket vizsgálták. Dr. Székely Tamás, a debreceni tudományegyetem ökológiai tanszékének tanára etológiái és ökológiai célú madártani kutatásairól értekezett. Bodnár Mihály debreceni és Csányi Sándor gödöllői ■ kutató ugyancsak madártani megfigyeléseiről ad számot. Csányi Béla, Gulyás Pál, Németh József, Skobrák Ferenc, a VITUKI munkatársai a Hortobágy felszíni vizeinek kémiai és biológiai állapotát elemzik, míg Moldoványi László, az edelényi gimnázium tanára a poloska faunáról közöl adalékokat. Végül a kötet zárótanulmányát Kovács Judit egyetemi hallgató és dr. Tóth Albert készítette a gyeptársulásokban végzett mikroklíma-mérésekről. Az alig egy hónapja megjelent könyv kedvező visszhangra talált a tudományos kutatók, szakemberek körében. A jövő év tavaszán pontosan a kötet alapján kerül sor Debrecenben az I. Hortobágy Konferenciára, a Debreceni Akadémiai Bizottság, a Magyar Biológiai Társaság és a Hortobágyi közös rendezésében. Nemzeti Park igazgatósága Ugyancsak jövőre jelennek meg a megyei pedagógiai intézet gondozásában, a természetvédelmi táborok munkájában részt vett diákok legsikeresebb dolgozatai. S mint ahogy eddig minden évben volt, jövőre is lesz természetesen természetvédelmi tábor a Hortobágyon. Hiszen a diákok munkája pótolhatatlan a kutatásban. Az eddigi vizsgálatok folytatása mellett két újabb téma: az úgynevezett ütközőzónákban lejátszódó agrár- hatások következményeinek és a libanevelő telepek károsító hatásának kutatása kerül napirendre. Természetesen ezúttal is segítséggel. A természetvédelmi tábor munkáját, anyagiakkal illetve szakmai, laboratóriumi vizsgálatokkal támogatta többek között a megyei tanács, a nemzeti park munkatársai, a DATE Karcagi Talajkutató Intézete, a debreceni tudományegyetem az Országos Növénytár, a VITUKI. az MTA ökológiai és Botanikai Kutató Intézete. A tábor vezetősége azt tervezi, hogy a jövőben ötévenként adják közre könyv alakban munkájuk eredményeit, így köszönik meg a kapott segítséget. A tanulmánykötet ilyenformán egy leendő sorozat első darabja, amely még az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal kiadásában a Budapesti MGKSZ Nyomdában készült ötszáz példányban. Tál Gizella Nevezetes épületeink nyomában II Györffy István Nagykun Múzeum A magyarországi kúriaépítkezések igen elterjedtek voltak a XVIII—XIX. században, sőt néhány kései építkezés átnyúlt századunkba is. Miután az utóbbi százötven-kétszáz évben fényűző kastélyokat a társadalom csupán egy vékony szeletének. azaz az arisztokráciának állt módjában építeni, a nemesség kevesebb vagyonnal és évi jövedelemmel rendelkező rétege megelégedett a szerényebb kivitelű kúriákkal. Ezekből szinte majd’ mindegyik hazai településen fellelhető egy-kettő. Jellemző még rájuk, hogy a második világháborút követően valameny- nyit közösségi célokra rendezték be. Karcagon a jelenlegi Múzeum téren áll a Bagdi Papp Sándor-féle kúria. Tulajdonosa a múlt század végén — jómódú család sarjaként' — országgyűlési képviselő volt. A XIX. században épült kúria magán viseli a jellegzetes alföldi kúriaépítészet formajegyeit. például a szimmetrikus tornácos homlokzatot, azonban mindez keveredik egy oszlopos, tympanonos, az épület tengelyére tervezett szabályos kiszö- gelléssel. amely tudvalévőén nem népi eredetű, de kétségkívül hatásosan kiemeli, hangsúlyozza a főbejáratot. A kúria alatt épségben maradt a pincerendszer egy része. s ami érdekes benne, hogy a födémé cseh süveg- boltozatú. A népi klasszicista stílusú épületben a második világháború idején lakott a Bagdi Papp család, később azonban kiköltöztek. A környéken dúló harcok idején hadikórházként funkcionált a kúria, majd 1945 után a városi kórház sebészeti osztálya vette birtokba. A gyógyítás egészen 1968-ig folyt itt, ekkor azonban a város illetékesei múzeumi célra szemelték ki az egykori Bagdi Papp-örökséget. Kisebb átalakítások után beköltözött a múzeum, amely a Kunság nagy néprajztudósának, kutatójának, Györffy Istvánnak a nevét vette fel. (Az épület előtti parkban 1984 szeptemberében avatták fel Gvőrfi Sándor helybéli szobrászművész Györffy Istvánt ábrázoló alkotását.) A múzeumban ma két állandó jellegű kiállítás fogadja a látogatókat; az egyik tárlat a Nagykunsági krónika címet viseli, míg a másik emléket állít Györffy István életének és munkásságának. J. J. (Fotó: T. Z.)
