Szolnok Megyei Néplap, 1988. szeptember (39. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-19 / 224. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988. SZEPTEMBER 19. II villanydrit védelme címén Tisztában vagyunk azzal, hogy a villanyáram hálózatát szabadon kell hagyni, arra nem hajolhatnak a fák. Az viszont felháborító, ahogyan Zagyvarékason, a Május 1. utcában, a hálózat védelme címén megcsonkították, lekopasztották a fákat. A levágott ágakat, gallyakat a virágágyásra dobálták. Semmibe vették a munkánkat, az utcaképre, a környezetre nem voltak tekintettel. Az volt az érzésünk, mintha a nem szívesen végzett munkát rajtunk bosszulnák meg. S ezt tehetik büntetlenül? Elveszik a kedvünket attól, hogy szebbé, rendezettebbé tegyük környezetünket, s ennek érdekében virágot, fákat ültessünk, azokat féltve gondozzuk. Gál Mihály Zagyvarékas Olvasónk panaszához fotót készítettünk a helyszínről, és megtudtuk, hogy Zagyvarékason a Jászalsó- szentgyörgyi TITASZ-kiren- Aeltség dolgozói nyesték, gallyazták, jobban mondva csonkolták a fákat. Ide tartozik viszont az is, hogy a 11/1984-es sz. IPM rendelet szerint a villamosvezeték alá magas növésű fákat tilos ültetni. De ha már oda ültették — és számtalan helyen így van, ne az legyen a radikális megoldás, hogy a törzséig nyesik, megcsúfítják a fákat és a környezetet. Építésre várva Kiss Miklósné szolnoki olvasónk azért fogott tollat, mert lassan két éve lesz, hogy bekerítették a Beloiannisz utca 3. sz. házat — építésre várva, de eddig ott semmi sem történt. Azaz mégis: a lakásba boldogboldogtalan bejuthat, ki ilyen, ki olyan dolgát elvégezni, majd kiugrálnak a kerítésen. A lekerített rész mellett kevés hely maradt a gyalogosok számára, mentővel és egyéb járművel alig lehet itt elférni — írta többek között. Mi pedig felvételt készítettünk hozzá. Fotó: K. £.) Hozzászólás cikkeinkhez Elhanyagolt temetők özv. Kiss Gáborné törökszentmiklósi olvasónk „... az élőkkel kell foglalkozni” című, augusztus 29-i panaszos észrevételhez csatlakozott. Megerősítette Takács Menyhértné és Szórnák József véleményét, miszerint a törökszentmiklósi új református temető rendezetlen, nagyon elhanyagolt. Hozzáfűzte: az az első kérdés, amikor halottunk számára sírhelyet intézünk, hogy kifizettük-e már az egyházi adót. Ha nem, rendezni kell, aztán fizetünk a sírhelyért, a szertartásért, ha a sírkeret alsó része a földön 15 centiméterrel szélesebb, ezért külön kell fizetni. „Okos” volt az illetékes azon mondása, hogy nem a holtakkal, az élőkkel kell foglalkozni. A holtak ugyanis már nem tudnak fizetni. .. Pócs Andrásné, a Török- szentmikósi Városi Tanács VB városfejlesztési és gazdálkodási osztály vezetője ugyanehhez a témához a következőket írta: „A kritikai észrevételekből nem derül ki a címzett, így az olvasók többsége a tanács mulasztására gondolhat. A város területén lévő valamennyi temető különböző egyházi felekezetek tulajdonában, illetve kezelésében van, így a cikkben említett református temető is. A felvetett probléma a többi temetőknél is visszavisszatérő gond. A lakosság részéről tett jogos észrevételeket minden esetben továbbítjuk — a cikk nyomán most is megtesszük — az illetékes egyházi vezetőkhöz.” Hogy csend legyen Csendbiztosok című, szeptember 5-i jegyzetünkhöz sokan szóltak hozzá. Közülük Varga Ferencné és Bu- jáki Imréné szolnoki olvasóink észrevételét emeljük ki: Tűrhetetlen, hogy szinte a bolondulás határáig zavarhatják egymást büntetlenül a szomszédok a fülsiketítő magnózással, rádiózással, ti- vornyázással. Változatlanul gond, hogy az éjszakai szórakozás után hazatérők nincsenek tekintettel a pihenni térőkre: ordibálnak, hangoskodnak az utcán. Fokozottabb ellenőrzésre lenne szükség záróra után. és szigorúan büntessék meg a csendháborítókat. Sokan szeretnénk szombaton, vasárnap és ünnepnapokon csendben pihenni — jobb híján a lakótelepi bérlakásunkban. Tehát e napokon is legyen tekintettel mindenki a szomszédjára, az alatta és fölötte lakóra. Idegeinket a mindennapi gond, a munkahelyi és közlekedési zajártalom éppen eléggé megviseli. Legalább az otthonunkban nyugalom vegyen körül, s erre törekedjen jó szívvel mindenki — írták többek között. 0 díjbeszedői morál is romlik Szolnokon járva meglepődve olvastam a Romlik a fizetési morál című írásun- kató Tapasztalat alapján az a véleményem, hogy a díjbeszedői morál is romlik. Előbbire még lehet magyarázatot találni, hiszen országosan romlik a fizetőképesség. Az utóbbira azonban nincs magyarázat. Édesanyám a Tóth F. u. 2. sz. házban lakik, ahova hónapok óta nem ment a díjbeszedő. Még a nyár folyamán írt a TIGÁZ-nak, de levelére nem kapott választ. Bizonyára úgy gondolták, hogy egy öregasszonynak nem szükséges válaszolni. Pedig éppen azért írt, mert fizetni szeretett volna. Grófné Ács Julianna Budapest Szerkesztői üzenetek Kertész Ádám, Karcag: A tovább dolgozó nyugdíjas táppénzének megállapításánál csak a nyugdíjazást követően kapott munkabért lehet figyelembe venni. Tehát olvasónk esetében munkahelyén helyesen jártak el. Kiss Jenőné, Kunszentmártoni A külföldön történő szülésnél 6000 forint az anyasági segély akkor is, ha a szülő nő orvosi vizsgálaton nem vett részt. Nádas László, Matfű: A fakivágásra eltérő szabályok vonatkoznak. Gyümölcsfák kivágására akkor kell engedélyt kérni a helyi tanácstól, ha a gyümölcsös területe a 3000 négyzetmétert meghaladja. Egyéb fa kivágására viszont előzetes bejelentést kell tenni a tanácsnál. az út menti fák esetében pedig az útügyi hatóságnál. Máté Károlyné, Jászberény: A munkaviszonyban álló dolgozók keresetük után ez év január 1-jétől egységesen tízszázalékos nyugdíjjárulékot fizetnek. A nyugdíjasokra nézve kedvezőbb a rendelkezés. Az öregségi, a rokkantsági és baleseti rokkantsági nyugdíjas keresetét ugyanis csak ötszázalékos nyugdíjjárulék terheli. Az egyszeregy - és a szaros ABC Több mint három hónapja képtelenek vagyunk elérni — többszöri telefonálásunk, kérésünk alapján —, hogy a szolnoki Fényes Adolf utcában este és éjjel égjenek a lámpák. A TI- TÁSZ-nak nyár ele je nóta három lakó összesen hét alkalommal telefonált és jelentette a hibát, kérte a segítségüket. Megjegyezzük, hogy a legutóbbi hívás alkalmával a hibafelvevő utánanézett a korábbi bejegyzésnek, s azt mondta: nála már ki van pipálva, ez pedig annyit jelent, hogy elvégezték a munkát. Most már a nyilvánosságon keresztül tudatjuk, hogy a helyzet változatlan. Ismételten kérjük a segítségüket, mert már egyre korábban sötétedik. — Több aláírással és pontos címmel kaptuk e levelet az utcában lakó olvasóinktól. Hasonló gonddal fordultak hozzánk Jászladányból a Baross, az Alkotmány és a Petőfi utca lakói nevében, ahol már több hete nincs utcai világítás, ök is jelentették a hibát — méghozzá hibabejelentő lapon —, de senki sem intézkedett. Keserűen megjegyzik, hogy a község nyolc kocsmája viszont zavartalanul üzemel, bár a nemrég épített csárdái az ösvénytől nem lehet a járdán megközelíteni, csak a köves útról, ami viszont balesetveszélyes. Tulajdonképpen az lepett volna meg igazán, ha arról hallok-olvasok: a tankönyveket szeptemberre megkaphatják (megvásárolhatják) a diákok. Miért ne késne menetrendszerűen minden évben éppen ez? Most talán még „aktuális” is volt a csúszás, hiszen naponta téma: gyatrán állunk papírral, tehát akár erre is rá lehetett kenni a szervezetlenséget. Szegények vagyunk papírfronton is. A rosszmájúnk azt tartják: apait-anya- it, hazait-importot elvisznek a SZJA (személyi jövedelemadó és társai irathalmazai. Olyan szegények 'azért nem vagyunk, hogy erre ne teljen... Az „adó-irodalom” is falja a drága papírt. (Mellesleg: ezek is illetlen késéssel jutottak rendeltetési helyükre). Most már egyértelmű, a papírhiány miatt, ösz- szemennek” az újságok, s ki tudja, milyen korlátozásokat vezetnek be még? A tankönyvekkel kapcsolatban mondhatnám: bezzeg, az én időmben... Mondom is. Ha kedvem volt, akár már nyáron böngészhettem a következő tanévre szólók bármelyikét. Akkoriban annyival előbb elkészültek? Nem. Azaz... nem is tudom. A tanév végére ugyanis többségük már megegyezett egy-egy „felettünk” járó tanulóval. Átvettük a tankönyveiket o A feleségét a gyerekek előtt verte A huszonkilenc éves Gé- czi Pál, Jászberény, Alkotmány út 46. szám alatti lakos jó szakmával rendelkező, szobafestő-mázoló fiatalember. Hiába azonban a keresett, jól fizető szakma, ha Géczi olyan típus, hogy a rögöket csak egyetlen helyen lapátolná szívesen: a munka temetésén. Így volt ez már korábban is, és notó- rikus munkakerülésért a városi bíróság két évre próbára bocsátotta, illetve pártfogói felügyelet alá helyezte. Minderre azért volt szükség, mivel előfordult nyolc olyan hónap, amikor mindössze kétezer forint értékű alkalmi munkát vállalt és végzett. p Hogy miből éltek? Abból a gyermekgondozási segélyből, amelyet felesége 1984-ben született gyermekeiért kaptak. A helyzetet az is súlyosbította, hogy sajnos Géczi - nek a krónikus undora csak a munkára, de nem az alkoholra vonatkozott. Olyannyira, hogy ha felöntött a garatra, minden alkalommal eltángálta hitvesét. De nem ám csak úgy feléből, harmadából, hanem olyannyira cakompakk, ahogy voltak. Ügymond: félpénzen. Ez se volt mindegy! Vigyáztunk rájuk nagyon. Minél használhatóbbak, tisztábbak maradtak, annál több dicséret járt érte. És még mi is tovább adtuk, az „alattunk” járóknak. Akkortájt nem volt divatban, hogy évente új tankönyveket adtak ki. Meglehet, a minőségük viszont más volt, ezért szolgálhattak több gazdát... A használt tankönyvekből érdekes módon ugyanazt tanulhattam meg, mint némelyek a nyomdafestékszagú- akból. Nem álltam tátot szájjal a szorzótábla előtt, belémivódott, álmomban is fújtam. Gyakran találkoztam, találkozom frissen és nem frissen érettségizett diákokkal, felnőttekkel. Keresgéltek egy-egy szót a különböző szótárakban, lexikonokban. Nincs benne! — alaposan, hogy a sértett a dobhártyarepedéstől kezdve kisebb-nagyobb terepszínű zúzódások szenvedő alanyává vált. A legutolsó összezördülésre március 23-án került sor. Az ittásan hazaérkező férj azt látta, hogy a felesége vacsorát készít a gyermekeknek. Miért, miért nem, szóváltásba keveredtek, amely következtében a borgőzös apa a vacsora után az étkészletet is kihajította az udvarra. A perpatvar veréssel folytatódott, és ezen az éjszakán a gyerekek sem aludhattak, hanem végig kellett nézniük, ahogyan apjuk anyjuk arcába fejel, ököllel veri, rugdossa őt. Az ügy első fokon a Jászberényi Városi Bíróság, dr. Gondos Imre tanácsa elé került, ahol Géczi Pált közveszélyes munkakerülés bűntette és kiskorú gyermekei veszélyeztetésének bűntette miatt 1 év 6 hónapi börtönben eltöltendő szabadság- vesztésre ítélték. Mindezt a megyei bíróság helybenhagyta, így a határozat jogerős. D. Sz. M. csapták össze a kötetet türelmetlen mozdulattal. Természetesen benne volt, csak oldalakkal előbb vagy hátrább, mint ahol böngészték. Nem nehéz kitalálni, fogalmuk sincs a szoros ábécéről. Említhetném még a magyar helyesírás alapvető szabályait, tudnivalóit... Ügy emlékszem, a használt könyvekből (is) köny- nyen, s nem utolsó sorban szívesen ismerkedtem a betűkkel. Gyerekfejjel természetesen nem figyeltem, mit állapítottak meg akkor a nyolcadik osztályt végzettek, a katonafiatalok olvasáskészségéről. Mostanság erről döbbenetes, elgondolkoztató hírek hangzanak el hozzáértők szájából. Például: a sorkatonák egyharmada nehezen ír, akadozva, szótagolva olvas. Hát nem szomorú?-IJJogi tanácsadó Kié lesz a ház, a föld? Ez az olvasói levél nem egyedi problémát tár fel, ezért éreztük szükségesnek, hogy közreadjuk. „Férjemmel együtt tavaly augusztusban dislszidáltunk. Pontosabban!: szabályosan utaztunk ki Bécsbe, de nem tértünk vissza Magyarországra, ahol is nekem van egy félházrészem, meg egy zártkertem. Mindkettőn rajta van szüleim haszonélvezete, őszintén szólva nem szeret-- ném, ha ők kapnák meg az ingatlanomat. Azt hallottuk, hogy mivel úgyis ők a haszonélvezők, utánam ők lesznek a tulajdonosok is. Pedig én a két gyerekemnek szeretném adni az ingatlanokat. Az egyik itt van velünk, a másik otthon él a nagyanyjával. Beleszólhatok-e én abba, kire mi maradjon?” — kérdezi a levélíró. Hogy erre a dilemmájára egyáltalán sor kerülhetett, azt az 1987. I. törvény teszi lehetővé. Az alapszabály az, hogy a jogellenesen külföldön tartózkodó magánszemélyek lakás-, üdülő-, lakótelek- és üdülőtelek-tulajdonát — ha a bíróság az ingatlan elkobzását nem rendelte el — hatósági határozattal, kártalanítás nélkül állami tulajdonba kell venni. Ennek a rendelkezésnek a merev alkalmazása az új földtörvény megjelenése előtt sokakat hozott méltánytalan helyzetbe. Sokszor a külföldön maradt házastárs tulajdoni részét az itthon maradt az állammal közösködött tulajdonostársként, vagy vásárolhatta vissza a másik részt. 1987. szeptember 1., óta a jogellenesen külföldön tartózkodó magánszemély ingatlantulajdona arra a belföldi magánszemélyre száll át, aki azt a törvényes öröklésre vonatkozó szabályok szerint a tulajdonos halála esetén örökölné. Ki kell emelnünk, hogy ez a lehetőség csak kérelemre következik be. Olyannyira fontos a kérelem előterjesztése, hogy ha ezt elmulasztják, vagy nem az előírt időben terjesztik elő, a földhivatal az ingatlant kártalanítás nélkül állami tulajdonba veszi. Az ingatlan megszerzése iránti kérelmet az ingatlan fekvése szerint illetékes közjegyzőnél kell előterjeszteni a jogellenes külföldön tartózkodás kezdetétől számított egy éven belül. A levélíró törvényes örökösei a gyerekei, de közülük csak a Magyarországon lakót fogják figyelembe venni a tulajdonjog átadásánál. A jogellenesen külföldön maradók nem rendelkezhetnek ilyen esetben tulajdonuk sorsáról. Or. Kertész Éra Összeállította: Csankó Miklósné Sötét utcák
