Szolnok Megyei Néplap, 1988. szeptember (39. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-16 / 222. szám

1988. SZEPTEMBER 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Polgári fegyveres "őrség a Hűtőgépgyárban Számokban is mérhető eredmény Megoldásként a beolvadás maradt Ma, amikor inkább hallunk nagyvállalatok gyárainak, gyáregységeinek gyakran kétségbeesett és reménytelennek tűnő függetlenedési törekvéseiről, valószínűleg szokatlan a hír: a Mezőgép Vállalat szolnoki gyáregységének vezető­sége nem állt ellen, amikor évtizedekig élvezett meglehe­tősen nagy gazdálkodási szabadságának megszüntetése, szó­ba került, hanem maga is szorgalmazta, hogy az üzem a vállalat szintén a megyeszékhelyen lévő törzsgyárának szo­ros kötelékében dolgozzon tovább. Légüres térben Keringtek olyan hírek Jászberényben, hogy a Hű­tőgépgyárból mindent meg lehet szerezni. Tömegestől hordták ki az autoszifonokat, a szerszámokat, a csavart, még a hűtőszekrényeket is. Egy óriási gyárban elvesz­nek ezek az apróságok, le­gyintettek az emberek, és a közvélemény elhitte a men­demondát, amely azonban mégsem volt alaptalan, hi­szen két éve az egyik dolgo­zó majd 100 ezer forint ér­tékben hozott ki hűtőszekré­nyeket. Ma azonban már koránt­sem ilyen átjáróház a gyár portája. Megszigorították a ki- és belépéseket, az ellen­őrzéseket, elbocsátották a korrupt rendészeket, és ke­ményen, határozottan lép­nek fel a társadalmi tulajdon ellen vétőkkel szemben. Sőt a közelmúltban megszervez­ték a Hűtőgépgyárban a polgári fegyveres őrséget is. Igaz egyelőre még fegyver­telenül, de június közepétől -már megkezdték a szolgála­tot. — Valóban akkora gond volt a gyárban a vagyonőr­zéssel? — Az őrzés és védelem is, más egyéb teendőkkel együtt, a rendészet feladata volt eddig — mondja Tren- csán Gyula, az Általános Biztonsági Főosztály vezető­je. — Nem minősítés, de tény, hogy a nyugdíjas vagy nehéz munkára képtelen, le­százalékolt dolgozók nem tudtak az igényeknek telje­sen megfelelni. Még Gorjánc Ignác vesszőparipája volt, hogy egy ekkora gyárat nem lehet cseresznyehusánggal védeni. Pontosan nem 's tudjuk, mekkora vagyon hal­mozódott itt fel, de elég az éves 6 milliárdos termelési értékre gondolni. A 35 hek­A magyar diplomácia két jelentős eseményéről, Srósz Károlynak, az MSZMP fő­titkárának, a Miniszterta­nács elnökének a közelmúlt­ban az Amerikai Egyesült Államokban tett látogatásá­ról, valamint Nicolae Ceau- sescuval, a Román Kommu­nista Párt főtitkárával lét­rejött aradi munkatalálkozó­járól hallgattak meg tájé­koztatást a képviselők az or­szággyűlés külügyi bizottsá­gának tegnap a Parlament­ben megtartott ülésén. Szűrös Mátyás, a bizott­ság elnöke megnyitó szavait követően Kovács László kül­ügyminiszter-helyettes szá­molt be Grósz Károly ten­gerentúli útjának tapasztala­tairól. Az ülés második napirend­jeként szerepelt Szűrös Má­tyásnak, az MSZMP Köz­ponti Bizottsága titkárának tájékoztatója Grósz Károly és Nicolae Ceausescu aradi munkatal ál kozó j ár ól. A bizottság hangsúlyozta, hogy az alapvető emberi jo­gok iránti elkötelezettsége alapján a Magyar Népköz-' társaság felelősséget érez a Romániában élő magyarok sorsáért, s megkülönbözte­tett figyelemmel kíséri az úgynevezett településrende­zési tervet, amelynek megva­lósítása a romániai nemze­tiségek. meggyorsított beol­vasztását jelentené, és sú­lyosan veszélyezteti az egye­temes emberi kultúra érté­keit. A külügyi bizottság meg­állapította, hogy a Magyar Országgyűlésnek a Román Nagy Nemzetgyűléshez eljut­tatott állásfoglalására még nem érkezett válasz. Fontos­nak tartja, hogy a magyar közvélemény folyamatosan pontos és részletes tájé­koztatást kapjon a magyar— román kapcsolatok esemé­nyeiről, az intézkedésekről. - Az országgyűlés mezőgaz­dasági bizottsága tegnap Eltűntek a biciklitolvajok táros területen fekvő gyár­ban hétvégeken 3—4 ember vigyázott a rendre, vagyon­ra, tűzre, mindenre. Ez nem volt megnyugtató. Az Ipari Minisztérium és a Budapesti Rendőrfőkapi­tányság kezdeményezésére így 1986 nyarán intézkedési terv született a polgári fegy­veres őrség létrehozására. Előzőleg felmerült még két lehetséges megoldás is. A technikai őrző-védelmi rend­szer kiépítése azonban a 2 milliós kiadás ellenére is számos problémát vetett fel. Elvetették a kizárólag mun­kakutyával történő őrzést is, amit azonban utólag mégis bevontak a fegyveres őrzés­be. Másfél hónapos kiképzés után június 16-án kezdte meg a munkát az őrség. A létszám a korábban is fegy­veres őr munkakörben dol­gozó parancsnokhelyettes ki­vételével hűtőgépgyári dol­gozókból, fiatalokból áll. A 24 órás szolgálatot 48 órás szabadidő követi, ami bizo­nyosan csábítóan hatott a jelentkezőkre, mert a tisz­tes fizetés így könnyebben kiegészíthető mellékjövedel­mekkel. — És a szolgálat? — kér­dezem Asztalos Györgyöt, az üzembiztonsági osztály vezetőjét, aki egyben az őr­ség parancsnoka is. — A társadalmi tulajdon és a dolgozók személyi tu­lajdonának védelme a fel­adat. Emellett a rövid 3 hó­nap tapasztalata azt is mu­tatja, hogy az egyenruha te­kintélye kedvező hatással van az általános munkafe­Szombathelyen tartotta ülé­sét. A képviselők Cselőtei László elnökletével az erdő- és fagazdálkodás helyzetéről, a fejlesztés irányairól tár­gyaltak. A téma előadója, Királyi Ernő, a MÉM Erdészeti és Faipari Hivatalának elnöke bevezetőben elmondta, hogy Magyarország már a huszas évektől fahiánnyal küzd, ugyanakkor már most is csökken, a jövőben pedig várhatóan tovább mérséklő­dik a Szovjetunióból besze­rezhető fenyőfa mennyisége. A terv az ezredfordulóig 150 ezer hektár új erdő te­lepítését irányozza elő, eh­hez azonban jelenleg nincs megfelelő pénzügyi fedezet. A képviselők az ülés után szakmai bemutatón vettek részt a Falco Fakombinát szombathelyi ipari üzemei­ben és gazdaságának cseme­tekertjében. Az Országgyűlés szociális és egészségügyi bizottsága csütörtökön Kiskunhalason, a Semmelweis kórházban tartott ülést. A bizottság tagjait Kövecs Gyula, a kór­ház igazgató főorvosa és Evetovits Istvánná gazdasági igazgatóhelyettes tájékoztat­ta a házigazda inézmény két kezdeményezéséről, amelyek a kisebb vidéki kórházak többszörösen hátrányos kö­rülményeinek ellensúlyozá­sára születtek. Az egyik, amely már meg­valósult, a mozgássérültek intézetének a kórházhoz va­ló integrálása. Ez abban tér el a hazai gyakorlattól, hogy országos viszonylatban ezek az intézmények a művelő­désügyi ágazathoz tartoz­nak. Az itt kezelt 30 bent­lakó és 60—100 ambuláns gyermek állandó orvosi ellá­tásán túl ez a kezdeménye­zés fontos szociálpolitikai feladatot is betölt. A másik kezdeményezésük egyelőre még csak terv: a házi betegápolás bevezetése gyelemre is. Számokkal is ki­mutatható a gondatlanság­ból, figyelmetlenségből ere­dő kiadások csökkenése. Fö­löslegesen kivilágított üzem­csarnokokkal, irodákkal, műszak után még működő géppel is találkoztak az őrök kezdetben. Több esetben ész­leltek tűzveszélyt, és előztek meg milliós károkat. Lénye­gében operatív feladatokat látnak el, ott foglalkoztatjuk őket, ahol az értékek őrzé­sében, a vagyonvédelemben szükség van rájuk. A dolgozók először kétke­déssel fogadták az őrség megszervezésének hírét. Né­hány intézkedésük még fel­háborodást is keltett. Az el­ső félévben például 63 ezer forint kártérítést fizetett ki a gyár az öltözőkben, keré'k- pármegőrzőkben és autópar­kolókban történt lopások, ká­rok miatt. A le nem zárt kerékpárokat most sorra le­lakatolják az őrök, és a tu­lajdonos csak aláírásával válthatja ki a közlekedési eszközét. Akinek többször is szerepel a neve a listán, az hasztalan követel kárté­rítést a gyártól. Hasonló ese­tek fordultak elő az autók­nál, ahol kezdetben naponta 8—10 kocsit is nyitva talál­tak, és némelyiket nem akár­milyen értékkel. Az őrségnek jogában áll a gyárkapun belül igazoltat­ni, szondáztatni, és az öl­tözők rendjére, az ott meg­szaporodott lopások meg­szüntetésére is nagyobb fi- gvelem jut ezután. Mikor a iövő év elejére elkészül a körletük, megkapják a fegy­vereket is. Az értékek védelmén túl pedig számíthatnak az őr­ségre a dolgozók a rendkí­vüli eseményeknél — bal­eseteknél, tűzeseteknél — is. Lukácsi Pál a kórházi ágyak hiányából adódó feszültségek mérsék­lésére. A vita elsősorban az utób­bi kezdeményezésről folyt. A bizottság tagjai egyetértet­tek azzal, hogy ez a megol­dás előnyös lehet, s a ké­sőbbiek során esetleg az egészségügyi alapellátáshoz vagy a tanácsi gondozószol­gálathoz lesz csatolható. Ugyanakkor rámutattak ar­ra, hogy az egészségügyből már nem lehet több tarta­lékot kipréselni, s végső so­ron nem lehet, nem szabad végleges megoldásnak elfo­gadni a hasonló kezdemé­nyezéseket. — Nekem, aki csak néhány éve vagyok itt igazgató, ma­gamnak is furcsa belegon­dolnom, hogy ez a Beseny- szögi úti telep ezután csak egyszerű gyártó üzem lesz, egy a többi törzsgyár sorá­ban, a „Gyártó III” — gon­dolkodott el Juhász János, a megszűnőben lévő gyáregy­ség vezetője, akinek mosta­nában az átadás-átvétel te­endői adnak munkát. — Sa­ját termékeink voltak, ma­gunk tartottuk a kapcsola­tot a vevőkkel, az anyag- ' szállítókkal, mi szerveztük a külső kooperációt, itt dön­töttünk a dolgozók felvételé­ről. Aki hozzászokott, hogy a maga ura és boldogulása az itteni közösség eredmé­nyességétől függ, az biztosan nem minden szorongás nél­kül gondol rá, hogy az előbb említett dolgokról a jövőben már nem itt döntenek. Már­pedig jó néhányan vannak, akik még az itteni gépállo­máson adták le a munka­könyvüket ... Mégis, nem dönthettünk másként, jobb megoldás híján le kellett mondanunk az önállóságról — hiszem, hogy jobb boldo­gulásunk érdekében. Évek kedvezőtlen változá­sai érlelték kikerülhetetlenné a mostani döntést. A gyár­egység termelésének egykor zömét adó mezőgazdasági szárítóberendezésekre az utóbbi időben mind nehe­zebb volt vevőt találni, az eladott gépek is mind keve­sebb nyereséget hoztak. A legutóbb Csehszlovákiába szállított dohányszárítók ára már épp hogy csak fedezte az előállítás költségeit, az it­teni szemestermény-szárító- kat pedig nem veszi senki — ezeket a típusokat jövőre — Most már nagyon sür­gőssé vált, hogy a szolnoki gyáregységnek új szerepet ta­láljunk a vállalaton belül — elemezte egy kicsit más szemüvegen át vizsgálva a kérdést Sziráki András ve­zérigazgató. — A termelés, a termelő létszám folyamato­san csökkent, önálló egység­ként működve azonban csak alig valamennyivel lehetett már nem szabad készíteni. (Korszerűbb szárítók készíté­sére most is készül — ameri­kai licenc alapján — a vál­lalat, ezek gyártását azonban korszerűbben felszerelt gyá­rainak szánja.) A kereslet csökkenése azonban mintha éppen a gyáregység lehetőségeihez igazodott volna. Ahogy Ju­hász János fogalmazott, a városszéli üzem légüres térbe került. Az 1980-as évek eleje óta mintegy százzal csökkent a Besenyszögi úton a terme­lő munkások száma (most százhetvenegyen vannak). Az itt dolgozók többségét koráb­ban adó községekből — Be- senyszögről. Kőtelekről, Csa­taszögről — mind keveseb­ben akarták itt megkeresni a kenyerüket ma már a Tisza túlsó partjáról, Fegyvernék­ről érkezik naponta autó­busszal a betanított munká­sok jelentős része — és őket is mind nehezebb megtarta­ni. Sem a kereseti, sem a szakmai lehetőségek nem vonzzák ide az embereket. — Az itt dolgozóknak azon­ban évek múlva is megélhe­tést adó munkát kell talál­nunk — kapcsolódott be a beszélgetésbe Király László üzemvezető. — A mostani gyártmányok közül csak a világcégeknek is jó áron el­adható, nálunk kifejlesztett kombájnrostákat szabad meghagyni. A kieső termé­kek helyett viszont csinál­nunk kell valamit, amiből megélhetünk. Hiába voltunk azonban eddig önállóak, nincs megfelelő kereskedelmi apparátusunk, műszaki gár­dánk az új, jól jövedelmező tevékenységi kör felkutatá­sához. kialakításához. csökkenteni az úgynevezett nem termelő területen fog­lalkoztatottak számát. Szük­ség volt igazgatóra, főmér­nökre, főkönyvelőre, el kel­lett végezni a saját termék készítéséhez kapcsolódó anyagbeszerzési, értékesítési és kooperációs feladatokat, kellettek a munkaerő-gazdál­kodók, a számviteli alkalma­zottak is. Ha — mint erről döntöttünk — jövőre a saját termékek közül csak a kom­bájnrosta marad a Beseny­szögi úton, ezekre az embe­rekre ott még kevésbé lesz szükség, hisz a törzsgyári szervezet felkészült az emlí­tett feladatok megoldásá­ra... És hogy miért részegy­séggyártó üzem lesz a gyár­egységből? Kézenfekvő volt a megoldás. Törzsgyárunk ma igen sok munkát végez­tet idegen cégekkel. Sokkal kifizetődőbb, ha ezekre a munkákra a volt szolnoki gyáregységet tesszük alkal­massá. Mindez a gyáregységi dol­gozóknak azt jelenti, hogy a termelő területeken dolgozók és a közvetlen termelésirá­nyítók maradhatnak a régi helyükön, a tmk-sok, az anyaggazdálkodással, a szál­lítással és értékesítéssel fog­lalkozók többsége pedig ha­sonló munkára a törzsgyárba kerül. Bár ott jártunkkor még sokan nem ismerték ponto­san az új helyen megoldan­dó feladatukat, helyzetüket nem érezték bizonytalan­nak: — Huszonhat évet dolgoz­tam itt, de be kellett lát­nom, ha gyártó üzem lesz, a gyáregységben nincs szükség kooperátorra. Azt ígérték, mindenki az eddigihez ha­sonló feladatot kap majd a törzsgyárban is, bízom ben­ne, hogy ezt sikerül is meg­oldani. Tudom, nem könnyű több tucat embernek új he­lyet találni, ez nem megy egyik napról a másikra. Ügy látom azonban, hogy sikerül­ni fog a dolgozónak és az új munkahelynek is elfogadha­tó megoldásokat konfliktu­sok nélkül^megtalálni. Konk­rét ajánlatot még nem kap­tam. azonban én is és — mint tőlük hallottam — kollégáim is úgy tapasztalták, hogy igyekeznek körültekintően intézni ügyünket. A türelemből, a bizalomból ottjártunkkor még tartott a szolnoki gyáregységben dol­gozók többségénél. Aki új helyre költözik majd, arra alapozta ezt a véleményét, hogy időben és gondosan ké­szítették elő az átszervezést, a helyükön maradó munká­sokat pedig az átszervezést bejelentő munkásgyűlésen el­hangzó ígéret, a keresetek­nek a törzsgyári szintre való felzárkóztatása, erősítette. A számviteli és ügyviteli terü­leten dolgozók helyzete azon­ban ottjártunkkor még bi­zonytalanabb volt. Nem tel­jesen alaptalanul: — Többek között erre az átszervezésre is készülve ren­deltünk ei néhány hónappal ezelőtt létszámstopot Szolno­kon. A vállalati központból és a törzsgyárból korábban önként távozók helyett szá­mítunk a gyáregység legjobb „adminisztratív” alkalmazot­taira. Kétségtelen azonban, hogy „minőségi” cserét aka­runk végrehajtani, a megszo­kottal azonos vagy hasonló munkakörre a „bekerülők” közül tényleg csak az szá­míthat, akivel nyer a köz­pont vagy a törzsgyár — mondta Sziráki András. És az admi­nisztratívak? — Az elv — foglalta össze a kényszerű munkahelyvál­tás elveit Juhász János —, hogy egy-két amúgy is elkül­désre szánt munkatársunk kivételével, a vállalat min­denkinek kínál munkalehe­tőséget. Az ügyviteli, szám­viteli alkalmazottaknak azon­ban nem' ígérhettük meg, hogy új helyükön is munka­ügyisek vagy bérelszámolók maradnak. Ez pedig nem sokkal a hó­nap közepe előtt még megle­hetősen ingerült „nyilatkoza­tokra” késztette az érintett lányokat, asszonyokat. „A végleges döntésre ígért szep­tember 20-i időpontig még tényleg van 10 napunk, de azért már jó lenne tudni, kö­rülbelül mire is számítha­tunk. Eddig annyi történt, hogy ránk néztek és azt kér­dezték, te vagy X. Y., és — mondjuk — bérszámfejtő voltál? Hogy mire számítha­tunk, arról még ' nem szólt senki” — foglalhatjuk össze tapasztalatainkat (neveik em­lítése nélkül, „nehogy ez kedvezőtlenül befolyásolja a döntést”). A hasonló aggodalmak után csak a — tényleg nem távoli határidőre ígért — munkásgyűlésen is elfogadott elveket betartó és az egyes dolgozók érdekeivel is a leg­messzebbmenőkig számoló új munkakör felajánlása hoz­hat megoldást. Feltétlenül ilyen megoldást kell találni. Mert kétségtelenül igaz, hogy ebben a gyáregységben több tucat ember munkája most fölöslegessé vált, az üzemet azonban nem eredménytelen­sége, munkatársai tehetetlen­sége miatt kellett „átszervez­ni”. (Juhász János szerint az idén a gyáregység eddigi ár­bevételének 12 százaléka nye­reség.) „Csak” a kínálkozó — még jobb lehetőségek kiak­názása indokolja a törzsgyár és a gyáregység házasságát. V. Szász József Széles termékskálával rendelkezik a Kisújszállási Vas- Fa és Építőipari Szövetkezet asztalosüzeme. Legnagyobb meg­rendelője évek óta a Trial, amelynek sportszereket, bordás­falakat, dobogókat, öltözői bútorokat gyárt nagy tételben. Idei árbevételi terve harminckétmillió forint. Képünkön az Egyesült Jászsági Áfész részére kisbútorokat, virágtartókat készítenek a kisúji asztalosok (Fotó: T. K. L.) Ktilügy — mezőgazdaság — egészségügy Országgyűlési bizottságok ülése A „termelők" nyugodtabbak

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents