Szolnok Megyei Néplap, 1988. augusztus (39. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-13 / 193. szám

1988. AUGUSZTUS 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Esőcsinálók pótolják az égi áldást Legfontosabb: a szövetkezeti érdekvédelem javítása Beszélgetés Bartus Pállal, a MÉSZÖV társadalmi elnökével Mint július 14-én beszámoltunk róla, a Fogyasztási Szövetkezetek Szolnok Megyei Szövetségében küldöttköz­gyűlésen határoztak az érdekvédelmi rendszer korszerű­sítéséről, a tagsági kapcsolatok erősítéséről — és új el­nökséget, munkabizottságokat választottak. A küldöttközgyűlésen a Mészöv társadalmi elnökének Bartus Pált, az Egyesült Jászsági Áfész elnökét választot­ták meg. Májusban még csak esett, igaz a szokásos és a szüksé­ges 120 helyett mindössze 45 milliméternyi aranyat érő csapadék hullott a térség­ben, júniusban és július­ban viszont felhőt is alig láttak a jászalsószentgyörgyi gazdák. — Egyszer-kétszer csepe- részett — törölgeti a homlo­kát Tóth Imre, a Petőfi Tsz öntözőgép-kezelője —, de az a néhány milliméternyi eső, az semmitérő volt. Az ara­tók is éppen csak egy-két napot szusszanhattak miatta. Jászesőben, homokviharban abban volt részünk nemré­gen. Nem lett volna jó ak­kor éppen mákot vetni, igencsak áthordta volna ta­karóföldestől a szomszéd té- esz földjére. Megrongált né­hány vaskereket is, tudja, amin az öntözőcsövek gurul­nak. Azután ma egy hete mértek vagy 28 milliméter csapadékot itt a falu körül, de hát annak már nyoma sincs. Az attól felüdült ku­koricák, láttam reggel idefe- lé jövet, már újfent furu­lyáznak. Mára is mondott a rádió 35 fokos hőséget... Negyedik éve kora tavasz­tól késő őszig a szentgyörgyi határ a munkahelye Tóth Imrének. *— Ha nem jön föntről, ha nincs eső, hát csinálni kell — magyarázza. — Ez az én dolgom, az esőcsinálás... Bármerre nézek onnan, ahol állunk, csak legelőt lát­ni jó darabon. Vagy négy­száz méter szélességben ara­szol rajta, 29 szórófejjel ada­golva a csatornába tárolt Zagyva-vizet egv Volzsanka öntözőberendezés. Ilyen nagy a becsülete a Petőfi Tsz-ben a gyepnek? — kérdem az esőcsinálót. — Csak éppen akkora, — mutat a villanypásztorral körbezárt legelőszakaszon üdezöld füvet legelő-kérődző jószágok felé —, mint amek­kora a szarvasmarháknak. Ha jól tudom, vagy kétezret gondoznak itt a szövetkezet­ben évente az állattenyész­tők. Jó részüket attól kezdve, hogy nyílik, tavaszodik az idő, egészen a kora őszi fa­gyokig legelőn tartják. Ez a legolcsóbb meg a legjobb ta­karmányozás ! Tikkad a Tószegi Petőfi Tsz birtoka, a vezsenyi, a tiszajenői meg a tószegi ha­tár is. Azazhogy már ame­lyik része. Tiszajenő és Ve- zseny között a jókora kuko­(Folytatás az 1. oldalról) dalmi munkával épült tor­natermet. Karcagon augusztus 19-én délután a városi tanács ta­nácstermében társadalmi munkáért kitüntetéseket ad­nak át. Ez alkalommal nyitják meg a nagykunsági kultúrális napok rendez­vénysorozatot is. Augusztus 20-án a Barát­ság parkban az ünnepi kö­szöntő és az új kenyér át­adása után fővárosi művé­szek közreműködésével vi­dám műsor kezdődik. A parkban nosztalgia sétako­csi járat, díjtalan lövészet és zenés'műsorok várják az ér­deklődőket. A szórakoztató programok délután a berek­fürdői strandon folytatód­nak. Kisújszálláson a városi ta­nács dísztermében tartanak ünnepséget augusztus 19-én, melyen ott lesznek a tömeg­szervezetek, gazdasági egy­ségek, hivatalok és az intéz­mények képviselői. A ren­dezvény jeles eseménye lesz az új kenyér átadása. Augusztus 20-án a MÁV Egyetértés SE és a városi Közlekedésbiztonsági Ta­nács autósvetélkedőt ren­dez: 8 órakor indul a tájé­kozódási futam, melynek folytatása a 14 órakor kez­dődő ügyességi verseny az úttörőház mellett. A délelőtt másik eseménye még az Er­zsébet-ligeti szabadtéri színpadon lesz, ahol a negy­ven éves fennállását ünnep­ricás oázisnak tűnik az esőt régen látott vidéken. Ügy megnőtt a harsogóan zöld takarmánynövény, hogy né­hány méterre a tábla szélé­Kerékgyártó Sándor: — Meg keli, hogy adja hektáronként a 120 mázsát tői már szét kell hajtogat­nom a szépen hízó csövek­kel büszkélkedő kukorica­szárakat, ha látni akarom az eget. Az eget amelyik a Tisza-mentén gazdálkodó szövetkezetét se kényeztette el az idei nyáron. —• A kukorica tenyészide- jében — világosít föl Kerék­gyártó Sándor tmk-vezető — háromszor ázott meg össze­sen ez a határrész. Három- szorra is, ha jól emlékszem, csak mintegy 80 milliméter esőt kaptunk. Tudja, hogy nézne ki ez a július elején jéggel is vert kukorica, ha nem öntözné folyamatosan a három lineárberendezés ? Mindjárt május elején ke- lesztő öntözést kaptak ezek a táblák, azóta éjjel-nappal permetezzük fölöttük a vizet. Három kilométer széles­ségben feszülnek a kukori­cás fölött a három lineár „karjai”. Ellenfényben, szemben a nappal is alig lát­ni, hogy működnek a beren­dezések, olyan finoman por- lasztják, kímélve a növényt és a talajt, az éltető vizet. Teljesen automatikus az ön­járó szerkezet, a vízadago­lás, minden. Hogy mi dolga a határban a tmk-szerelő- nek? lő Kunszöv tart zenés di­vatbemutatót. Kunszentmártonban au­gusztus 19-én délután 3 óra­kor kezdődik a városi ta­nács és a Hazafias Népfront együttes ünnepi megemléke­zése. Itt is kitüntető plaket­tekkel és jelvényekkel jutal­mazzák az élenjáró társa­dalmi munkásokat. Alkotmányunk ünnepére, augusztus 18-án adják. át Nagyiván eddigi legnagyobb beruházását, a Község Há­zát, mely párt-, tanácsi székház és ABC áruház is egyben. Tiszafüreden augusztus 19-én a városi pártbizottság, a tanács, a KISZ-bizottság és a Hazafias Népfront el­nöksége együttes ünnepi ülést tart az alkotmány ün­nepe és Szent István király halálának 950. évfordulója alkalmából. Az ifjú város­ért legtöbbet áldozó füredi­eknek és a Hazafias Nép­front keretében kiemelkedő közéleti munkát végzőknek kitüntetéseket adnak át. Nem szűkölködik a dél­után kultúrális programok­ban sem. 17 órától népi tán­cosok és majorettek menet­tánca kezdődik, majd a vá­ros zenészei toronyzenét ad­nak. A szabadtéri színpadon Tisza-parti party című vi­dám műsor után táncos bál lesz a pénteki nap záróese­ménye. Augusztus 20-án sá­toros ünnepet rendeznek a kis Tisza-parton, a gazdál­kodó szervek és a lakosság — Két óránként körbejá­rom a kukoricást, ellenőr­zőm, rendben üzemelnek-e a lineárok. Automatikusan le­állnak, ha valami nincs rendben. A hibák jó részét magunk is ki tudjuk javíta­ni. Ebben az öntözési idény­ben legalábbis még nem kel­lett riasztanunk a KITE szervizeseit. Száz óránként el kell végeznünk az olajcse­rét, kétszáz órai üzemelés után pedig olajszűrőt cseré­lünk. Megmagyarázza Kerék­gyártó Sándor a többes szá­mot: a hatalmas 750 hektá­ros kukoricaföldön mindösz- sze kettejük munkájára, fel­ügyeletére van szükség a három öntözőberendezésnél. Hetenként váltják egymást szerelőtársával, éjszakai és nappali műszakban. A fiatal­ember csak úgy fejben ösz- szeadja, amit a gépek szívó­csöveinél elhelyezett szám­lálóberendezések mutatnak: — Egymillió 200 ezer köb­méter vizet kapott eddig a kukorica. Ahogy a növény- termesztőktől tudom, nem sajnálták a vetőmagot se, amerikai hibriddel hektá­ronkénti százezres tőszámot állítottak be. Hektáronként 600 kilogramm hatóanyagú műtrágya jobb hasznosítá­sát is segíti a folyamatos ön­tözés. Nem kételkedek hát a szakemberek becslésében: legalább 120 mázsás átlag­terméssel kell fizetnie a ku­koricának itt, az intenzív táblákon. Ja, és el ne feled­jem: szóját is öntözünk az egyik lineárral. Száz hektá­ron. Azaz kevesebben, mert tíz hektárt meghagytunk kontrolnak, száraz művelés­ben. Jöjjön, nézze meg a kü­lönbséget! Fél lábszárig se ér a fehérjenövény az egyik helyen, az öntözött táblaré­szen meg csak deréktól föl­felé látszik ki belőle az em­ber. Nem szűnik a hőség. Em­bernek, növénynek, jószág­nak felüdülést ígérő felhők se mutatkoznak sehol az égen. Kerékgyártó Sándor pedig nem bánná, ha meg­nyílnának föntről a csator­nák: — Ügy mondjuk, pótoljuk a hiányzó csapadékot. Én in­kább amondó vagyok: he­lyettesítjük csak. Tisza-víz- zel az égi áldást. Azért mé­giscsak az utóbbi az igazi... T. F. részvételével. • Délután a magyar és francia népitán­cosok felvonulását a sza­badtéri színpadon gálamű­sor követi. Késő este pedig lampionokkal feldíszített csónakokkal népesül be a Tisza. Törökszentmiklóson a vá­rosi művelődési központban augusztus 19-én délután 3 órakor kezdődik az ünnepi megemlékezés, majd a vá­rosfejlesztési munkában élenjárók vehetik át a ki­tüntetéseket. A rendezvényt záró műsorban többek kö­zött fellép a Béke Terme­lőszövetkezet citerazeneka- ra is. Augusztus 20-án, szombaton a Közlekedésbiz­tonsági Tanács törökszent­miklósi szervezete és a KISZ városi bizottsága ren­dezésében, 9 órától autós ügyességi versenyt tartanak a sportpályán, melyre a helyszínen lehet nevezni. A túrkevei Petőfi téri em­lékműnél péntek délben ün­nepélyes zászlófelvonás lesz az alkotmány napi rendez­vénysorozat nyitó eseménye. Ugyanitt szombaton, reggeli zenével ébresztik a környék­belieket. A következő, szín­hely a strand, ahol a kö­szöntő után a szabadtéri színpadon kultúrális műsor várja az érdeklődőket. Au­gusztusi majális címmel az egész délutánt betöltő szó­rakoztató program tartal­mas szórakozást ígér. Sz. Z. Munkahelyén kerestük föl, s kérdeztük a szövetség munkájában várható továb­bi változásokról, az érdek- képviselet javításának mód­szereiről és lehetőségeiről, s természetesen az irányításá­val dolgozó tekintélyes fo­gyasztási szövetkezet ered­ményeiről, gondjairól. — Hogyan érzi magát mint társadalmi elnök a Mészöv múlt hónapban megújult elnökségében? — Mivel eddigi egész élet­pályám a szövetkezethez köt, mondhatom, jól. Jász­berényi születésű vagyok, és kötődésemet a kereskede­lemhez a családomból hoz­tam. Pályaválasztáskor ter­mészetes volt, hogy tanul­mányaimat a kereskedelmi főiskolán folytassam, ennek elvégzése után mint Mé­szöv-ösztöndíjasnak a me­gyei szövetségben kellett volna dolgoznom, én azon­ban azt kértem, hadd ma­radjak szövetkezetben. Így a Jászfényszaru és Vidéke Általános Fogyasztási Szö­vetkezet volt az első mun­kahelyem, 1967-ben kezd­tem ott a munkáséletet. Majdnem tíz évet töltöttem el ott — bár az indulásnál két évben egyeztünk meg az akkori Meszöv-vezetőkkel. Jól éreztem magam, kipró­bálhattam erőmet és képes­ségemet. „Végigskáláztam” az áfésznél lehetséges be­osztásokat, s 1975-ben vá­lasztottak először elnökké. Nagyszerű műhely volt, a szövetkezeti kereskedelem­ben — amit végtelenül sze­rettem, szeretek ma is — mindent megcsinálhattam. Azért érzem magam szeren­csésnek, mert elmondhatom, hogy ebben az időszakban vezető munkatársaimmal együtt és velük minden al­kalmat megkaptam a mun­kára! Hagytak dolgozni — ez ma is nagy dolog! Az áfészek egyesülésével már a nagy, az Egyesült Jászsági Áfészbe kerültem, ide, Jász­berénybe, kereskedelmi fő­osztályvezetőnek. Tizenkét község és Jászberény ellátá­sa itt is adott rengeteg munkát. Ez különben most is így van. Elnökünk, Ná- nási Károly nyugdíjba vo­nulása után ez a nagy szö­vetkezet is elnökének vá­lasztott — 1986 májusában. Úgyhogy megfelelő tapasz­talatokkal állok az új, a vál­tozás, a korszerűsítés elé, s nagy megtiszteltetésnek ve­szem, hogy megyei elnöki teendőkkel bízott meg a küldöttközgyűlés. — A változást, a korsze­rűsítést a Fogyasztási Szö­vetkezetek Országos Taná­csának X. kongresszusa ha­tározta el. Gondolom mint e testületnek a tagja alapo­san ismeri a következő idő­szak feladatait. — Igen, ott voltam a kongresszuson, ahol az új modellt elfogadtuk, a veze­tés társadalmasításáról dön­töttünk, a tagsági kapcsola­tok erősítését előirányozva. Az első pillanattól kezdve ezt a feladatot érdekesnek találtam, olyannak, ami ké­pes a mi mozgalmunkat föl­frissíteni. Vallom, hogy lép­ni kellett, a változtatást az is sürgeti, hogy mozgal­munk kissé megfáradt, le­lassult. Hozzáteszem: úgy érzem, hogy ez a mozgalom, mint mindig, képes most is megújulni. Erre mi más lenne a leg­jobb biztosíték, mint az, hogy hatalmas a tömegbá­zis. Megyénk lakosságának mintegy fele kötődik a szö­vetkezetek valamelyik ágá­hoz. Ez pedig kétszázezer­nél is több embert jelent. Egy dolog biztos, ebben az országban most minden­ki, — s nemcsak a mi moz­galmunkban — a fordulat­ról, a megújulás szükséges­ségéről beszél. Tehát nem karbantartásról, hiszen azt elvégeztük az elmúlt évek alatt, s nyilvánvaló, hogy nem hozta meg a kellő eredményt. Ezért gyökeres változásokra van szükség, kilábalni a válságból. Miért lenne ez másképp a szövet­kezetekben? Van néhány olyan komoly problémánk, amely sürgeti is ezt. A fo­gyasztási szövetkezetekben radikális változásokra van szükség. Ennek érdekében a megyei szövetségnek hatá­sos, igazi érdekképviseletet kell gyakorolnia. Az elnök­ség például ezután nem azt tekinti munkája legfonto­sabb részének, hogy ülésein rendszeresen beszámoltassa a tagszövétkezeteket, hanem az ágazatokat érintő nagy kérdésekről tanácskozik, ha az szükséges. Bizonyos szer­vezeti változások még ez­után is várhatók, hiszen 1989 végéig az egész szövet­ségnek meg kell újulnia, s miközben létszámcsökken­tésre van szükség, minőségi megújulásnak is be kell kö­vetkeznie. A megyei szö­vetségben dolgozóknak nagy szakmai tapasztalataik bir­tokában a tagszövetkezetek munkájának segítésével, az ágazati koordinációkban kezdeményező szereppel kell szolgálniuk a közös célokat. — Nyilvánvalóan ez a megújhodási fordulat a tag­szövetkezeteknél is fölvet néhány elkerülhetetlen vál­toztatást. — A legfontosabb felada­tunk. megtartani szövetke­zeteink gazdasági hatékony­ságát, erejét. összhangba kell hozni a pozíció megtar­tását a jövedelmezőséggel. A kettő egyensúlya ma föl­tétlenül és nagyon fontos. Hiszen az a pozíció ma sem­mit se ér, ami mögött nincs hatékony gazdálkodás. A dolog másik része, hogy ez­után a korszerűség köpenye alá bújni — a régi tarta­lommal — nem lehet. Saj­nos úgysem tudunk a ke­reskedelem helyzetén javí­tani, mert mi olyan bérgon­dokkal küzdünk, amelyek alkalmatlanok az ösztönzés­re, már pedig ebben a szak­mában igazán szükség len­ne rá! Legalább ennyire fontos a vállalkozási kész­ség fejlesztése. Valahogyan ezt nem tanulták meg jól az áfészek. Hasznos mód­szerek voltak a szerződéses boltok, a jövedelemérde­keltség, de ezeken már túl kell lépni. Sokkal többről van már szó, s ha igazán támogatnák a vállalkozó tí­pusú vezetőket, előbb jár­nánk! Nehezen szokja meg ezt a mozgalom, pedig va­lamikor pontosan ezért vol­tak sikeresek a szövetkeze­tek! Hasonló gondolatokat tudnék elmondani a taka­rékszövetkezetekről is. Pozi­tív dolog, hogy az áfészek- nél, éppúgy, mint a taka­rékszövetkezeteknél a beté­tek stabilak, s ez a tagság bizalmát is jelzi. Ám ezt a pénzt heverni hagyni — dő­reség. Az ágazatok kooperá­ciójára lenne mielőbb szük­ség, az áfészek—takarékszö­vetkezetek között. Van már jó példa az „ellustult pén- zek” megmozgatására. Ami a mozgalomnak gondja még: nem élvezzük a versenysemlegességet. A pénzügyi sajtóban legutóbb is megjelentek a legújabb bankkamatok. Pénzügymi­nisztériumi rendelet ez ál­talában. s ha kimarad belő­le a takarékszövetkezet ne­ve, úgy tűnik, az állami bank, pénzintézmény me­gint jobb. Pedig a gyakor­latban azonos. A lakásszö­vetkezetekről hadd ne szól­jak. szerintem a legnehe­zebb ágazatunk, s ez a kö­vetkező években fog bebizo- nvosodni, sajnos. A koope­ráció, a pénzek ágazatok kö­zötti átcsoportosítása, a hár­mas együttműködés lehető­sége adott, élni kellene ve­le! — S hogyan élnek vele itt, Jászberényben? — Negyvenkét diplomása van az áfésznek. Az utóbbi 12 évből nyolcban vagy or­szágos, vagy megyei elisme­rést kaptunk a munkánk eredményeiért. Ezekben nagy része van — el nem mulasztom, hogy megmond­jam — a szolnoki főiskolai tagozatnak. Az áfészek éfaf- gyon sokat köszönhetnek ennek a főiskolának, s ra­gyogó együttműködésünk van vele nekünk is. Ez a jövő. a jól képzett szakem­bergárda. S. J. Mintegy ötvenmillió forintos költséggel épült új tűzoltólaktanyát adtak át özdon. A mo­dern hírközpont, a magasfokú riasztási autó matikával ellátott objektum minden tűzren­dészcti igényt kielégít (MTI—fotó) Hz alkotmány ünnepére készül a megye

Next

/
Thumbnails
Contents