Szolnok Megyei Néplap, 1988. augusztus (39. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-01 / 182. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988. AUGUSZTUS 1. IA szerkesztőség postájából I Sajnos nem nyert Ma sem hiszem Egy újfajta szerencsejáték jelent meg az életünkben: az olimpiai sorsjegy. Az íz­léses, szép kivitelű sorsjegy abban is különbözik a ko­rábbiaktól, hogy a kis la­pocskákból akár az olimpiai játékok történetét is- össze lehetne állítani — és 10 fo­rintért, a duplájáért árul­ják. Nem szemetelünk vele az utcán, mert csupán az olimpiai ötkarika alatti ezüst-szürke sávot kell kö­römmel (amíg le nem kopik) vagy egy éles tárggyal leka- pargatni, s máris előtűnik a megnyerő felirat: sajnos nem nyert. Így, ilyen udva­riasan, finoman. A negye­dik-ötödik lapocskától kezd­ve elég csak a bal szélétől 4 milliméterre középen egy kis sávon eltüntetni a festé­ket, s máris látjuk a „SA” kezdetű szöveget. Addig fel­tétlenül kapirgálnunk kell, mondják, SZÁZ forintot is lehet nyerni... Nem lottózom, nem totó­zom, e játékhoz eltökélt szándékkal fogtam hozzá. Veszek ötvenet, abban lesz egy-két nyerő, s ez, mérsékli a kiadásom. Ha nem nyerek, még mindig van esélyem. Az ötven lapocskát elkül­döm a megadott címre, ahol vigaszágon egy budapesti öröklakást is nyerhetek. Megkérdeztem a postán: volt-e már nyerő? Mutattak is hármat-néevet. Július 22-i lapjuk első ol­dalán nem kis büszkeséggel nyugtáztuk a Jászapáti és Vidéke Áfész üzletpolitiká­járól, tevékenységéről szóló „Tavaly a kereskedelem, az idén az ipar segít” című cikket, örömünkbe azonban üröm is vegyült az informá­ció olvasása közben. Az öt falu között mi, jász- ladányiak is régóta várjuk, hogy az élelmiszer alapellá­tásunkhoz épüljön nálunk is élelmiszer- és háztartási bolt. Nem volna baj, ha ki­sebb lenne, mint a nemrég Jászapátiban átadott ABC. Sajnos, itt éppen akkor zár­tak be egy vegyesboltot, ami­kor Jászapátiban megnyitot­ták a cikkben szereplő 450 négyzetméteres élelmiszer- áruházát. A jászladányi lakosság egynegyede az űrt. „városi részen” lakik, s egy 16, azaz tizenhat négyzetméteres boltban vásárolhat. Ehhez tudni k^ll- hnnu ez már ak­Köszler Antalné szolnoki olvasónk azt kérte, tanul­ságként, s hogy ne történjék máskor hasonló eset, tegyük közzé az általa ismertetett történetet. (Sorait július 19- én keltezte.) Július 12-én egy lelkiisme­retlen valaki egy szép fajku­tya tetemét csempészte a Kun Béla körút 9-es épület előtti kukába. A tettes nem lakik a házban! Másnap dél­után szerzett erről tudomást, s mint közös képviselő, úgy érezte, tennie kell valamit. A köztisztasági üzemegy­ség 12-956-os számát -tárcsáz­ta. Hívja a városgondnoksá­got, a 13-033-at — kapta a tanácsot. Hívta. A gyepmes­ter dolga a kóbor ebek befo­gása, dehát... nem erről van szó... azért majd in­tézkednek — ígérték a drót túlsó végén. Jött a szerkesz­tőségbe is. Aki meghallgatta, ugyancsak felhívta a 13-033- as számot. A gyepmester te­rületen van, beletelik 5—6 nap is, mire előkerül. .. — nyugtatták rajta keresztül a panaszost. Július 18-án, hétfőn keres­ték olvasónkat a Köjáltól. Nekik megmutatta a kukát, s elmondta: szombaton öt csomag klórmeszet szórt az oszló tetemre. Az ígéret így szólt: megkeresik a gyep­Egy biztos, s ez nem -kis büszkeséggel tölt el, hogy játszottam, mind kevesebb felületet kapargattam, s olimpikonjaink kiadásaihoz szerényen, de hozzájárultam, bízva, hogy ők nem hiába „kaparnak”. NYERNEK is. Nagy Imre Szolnok Játsszunk tovább! E ro­vat összeállítója sem nyert az itt látható sorsjeggyel és még jónéhánnyal. ötvenez­ret vihetett haza viszont egy szolnoki hölgy július 20-án délelőtt, amikor az Állami Biztosító szolnoki fiókjában vásárolt egy sorsjegyet, mi­után biztosítási ügyét elin­tézte. (Erről július 21-én hír-rovatunkban olvashat­tak.) kor is megvolt, amikor a Németh Kálmán, a Mészáros István, a Szuróczki János és a Garics-féle boltok is létez­tek. Utóbbit nyitották meg most a többiek pótlására. örülünk, hogy az áfész Szolnokon „ .. • a múlt hó­naptól. .. kis és nagyteljesít­ményű elektrosztatikus por­szóró tervezésére, gyártására 4? szerelésére is vállalko­zik. .. ” — Jászladányban pe­dig hétfőnként két kilométer távolságra vehetik meg a te­jet és kenyeret, más hétköz­napokon ez a távolság egy kilométer alá szűkül, éppen a fent írt kisbolt megnyitása óta. Szerintünk ez a lakos­ság megbüntetése, amit el­néznek azok a szervek és vezetők, akik ebben segíteni tudnának. . . — Gavaldik Mihály kesergett így a mi­nap érkezett levelében. Iga­za van vajon? Vagy szívlel­jük meg szemrehányását, mutassuk be az árnyékos ol­rí ni t. is9 mester főnökét és intézked­nek. Másnap 11 órakor meg is jelent olvasónknál a gyep­mester egy 18-án kiállított munkalappal. Kérdése pedig ez volt: miért nem ott kezd­te a bejelentést? Mit lehet erre mondani, amikor ott kezdte... Ügy tűnik, minden rende­ződött, a kukát utánfutóval kellett elvinni, amely azóta — biztosan fertőtlenítve — a helyére került. Csupán az nincs rendjén, hogy napokon keresztül nem intézkedtek, akikre ez tartozik. Jószeré­vel illetéktelenek, intézke­désre nem jogosultak és a bejelentő járt, telefonált fű- höz-fához, aki tudta a köte­lességét, de a közömbösség miatt tehetetlen volt. A kutya gazdájáról (gaz­dájáról?) jobb nem beszél­ni ! Egy rendkívüli — sajnos, nem gyakori — esetről tá­jékoztatom a szerkesztőséget és a közvéleményt. Július 7-én a Balatonról hazafelé jövet a Szolnok melletti Evezős csárdánál pi- hetünk meg. Kézitáskámat az autó tető csomagtartó­ján felejtve indultunk to­vább. Mindezt Törökszent- miklóson vettük észre. Visz- szafordultunk, de már hiá­ba. . . Táskámba volt az ösz- szes iratom, és kb. kétezer fo­rint. Minderről lemondtam és itthon új iratokat csinál­tattam. pénzt kértem köl­csön. Ám néhány nap múl­va egy képeslapból értesül­tem, hogy megtalálták érté­keimet. Kérésemre postán küldték el. így két héten be­lül — szinte ma sem hiszem — hiánytalanul visszakaptam a táskám. Azt hiszem, na­gyon ritka ma már az ilyen cselekedet. Nem is tudom, csak az újságon keresztül megköszönni Bugyi Mihály kengyeli (Thököly út 16.) la­kosnak becsületességét. — A levelet Németh Mária küld­te Nyíregyházáról. „Felvásárlási és értékesí­tési akció volt Karcagon. Mind a tanácstól, mind a Déryné Művelődési Háztól megkaptunk minden segítsé­get ahhoz, hogy a nem ép­pen szokványos munkánkat el tudjuk végezni. A helyi közlekedés okozott csupán gondot, A buszpályaudvaron senki sem tudott felvilágosí­tást adni: honnan. mikor megy a legközelebbi autó­busz a vasútállomásra. In­nen nem is megy busz — Az a kiírás nem jó — Majd jön valami — mondták, de hogy honnan és mikor, azt nem. A bizonytalan válasz minket is bizonytalanná tett, mert a vonatunk indulása vészesen közeledett. A mű­úton megláttunk egy 1/A jelzésű buszt. Mind a tízen futásnak eredtünk. (Nem mondhatnánk, hogy a leg­fiatalabb korosztályhoz tar­tozunk.) Elégedett nevetést hallottunk magunk mögött, mely kissé felkorbácsolta nem éppen nyugodt idegze­tünket. Nem értjük, hogy miért olyan dolgozókat alkalmaz­nak a forgalomirányításnál és az információnál, akik nem ismerik a menetrendet. Ha pedig nincs ember, olyan táblát, tegyenek ki, amelyen az idegenek is el tudnak iga­zodni.” Mindez július 20-án 16.40 és 17.10 között történt a szol­noki Bizományi Áruház tíz dolgozójával, akik a levelet aláírták. Hozzászólás cikkeinkhez B „lányok” martaléka Vörös kakas a határban címmel olvastam a Néplap július 14—i számában azt a sajnálatos esetet, hogy a Kis­újszállási Nagykunsági Ter­melőszövetkezet A/18-as bú­zatábláján kigyulladt egy kombájn motortere, majd tüzet fogott a fülkéje is. Szerencsére a gépkezelő meg­őrizte lélekjelenlétét és élete kockáztatásával meg­mentette a köztulajdont: „. . . a közeli zöld napraforgó táblába vezette a kombájnt, hogy a még lábon álló gabo­na ne váljon a lányok mar­talékává. .. ” — olvastam a hírben. Magam és lánytár­saim nevében bátran kije­lenthetem, hogy nem va­gyunk mi olyan veszélye­sek ! Sánta Ilona Karcag Lám-lám! A nyomda „ör­döge” olykor milyen csala­finta. (A szerk.) Védjük, védjük, de csak szobán... Egyetértek Terék László­val, akinek észrevételét jú­lius 25-én a 8. oldalon kö­zölték, és Lengyel Andorral, akinek levele ugyanakkor je­lent meg e helyen. Mindket­ten felháborodva írtak a tarlóé£ietés ártalmairól. Nap­jainkban — jogosan — sok szó esik a környezetvédelem­ről. Épp itt az ideje, hogy rendet tegyünk magunk kö­rül. No, nem MAGYAR módra, ahogy ezt eddig tet­tük. Határozotabban! Mind­két olvasó amellett kardos­kodott: embert, állatot, mik­roklímát egyaránt károsít a tűz és a füst. Régebben soha nem láttam, hogy a gazdál­kodók égették volna a tarlót, aratásidőben: éppen hogy tartózkodni kellett a „tüzcsi- nálástól”. A háztulajdonosok se égették el az udvari, ker­ti szemetet, füvet. Minden kertben vagy udvarban volt egy kis sarok, ahol — papír, üveg kivételével — minden­nemű szerves anyagot össze­gyűjtöttek és abból komposzt vagy trágya lett. Tehát újra hasznosították. (Lásd nyuga­ti gazdaságok!) Ügy tudom, hogy nálunk alig van irodal­ma ennek a módszernek. So­kan nem tudják, hogy nem­csak égetéssel lehet rendet tenni a portán. Szívesen járok Szandasző- lősre ismerősökhöz, barátok­hoz eg]i kis friss levegőt szívni. Sajnos, gyakran jö­ttök haza keserű szájízzel. Július 23-án, szombaton úgy 17—18 óra között vagy öt helyen árasztottak óriási füstöt. Érthetetlen, hogy a szép zöldövezetet így tönkre tehetik felelőtlen emberek. A tűzveszélyt „leszámítom”. Elárasztotta a füst a környé­ket és gomolygott a város felé, ahol amúgy is elegünk van a kipufogógázból. Hét­végeken többször kimehetné­nek a környezetvédők el­lenőrizni — javasolja egy környezetbarát szolnoki ol­vasónk. * * * Idézhetnénk még levelek­ből, mert sokan kifogásolják, hogy — különösen ahol sok a hobbi —, egyesek útón-útfé­len, de főleg saját portáju­kon kívül, az utcán égetnek IA tárgyalóteremből I Lopott bekecsben parádézott Nem kerültek volna a vád­lottak padjára, ha... és lehet­ne sorolni, mit kellett volna abbahagyni, és mit nem lett volna szabad elkezdeni. Ab­ba kellett volna hagyni az iszogatást — még ha jó ked­vük is lett tőle —, miután elfogyott az ital. Nem lett volna szabad lopásra bújto- gatni a fiatalkorú vendége­ket, és nem kellett volna megfogadni a bűncselek­mény elkövetésére buzdító tanácsot. Vétkes könnyelmű­ség volt, hogy a rendőrök figyelmeztetése ellenére is lopott holmikat vásároltak, és meggondolatlanság — egyébként ez buktatta le a díszes kompániát — lopott bekecsben parádézni. A kompánia „törzstagjai” Kállai Ágoston Jászapáti, Dankó út 29. szám alatti la­kos, a fiatalkorú M. D. és az ugyancsak fiatalkorú F J. szintén jászapáti lakosok ök hárman, mint régi jó ba­rátok, általában együtt italoz­tak, ez év március 77-én es­te viszont csak a két fiata1- korú volt hivatalos Raffael Élemémé és élettársa, Far­kas Gyula, Jászapáti, Sárvá­ri út 5. szám alatti lakására. A házibulin a főszerepet természetesen az ital vitte, és mert négy szomjas embernél semmi se tart örökké, az ital is hamar elfogyott. A jó kedvnek semmi sem állhatja útját — gondolták a házigazdák —, amikor arra biztatták a két fiatalkorút, hogy törjenek be a „sirató- ba’ (Jászapáti Áfész 159-es számú szerződéses üzemel­tetésű italboltjába). A két le­gény nem kérette magát Farkas Gyulától átvettek egy pajszert, meg egy uta­zótáskát és éjfél előtt egy órával már benn voltak az áhított nyalánkságokat kíná­ló boltban. Ki akartak tenni magukért a kedves házigazdák élőt'., ezért megpakolták a táskát minden földi jóval. Került bele orchidea desszert, ko- nyakosmeggy, franciadrazsé, gyomorkeserű, körte, vegyes meg aranyseprő pálinka, ko­nyak és tokaji furmint, Ru­bin és Pannónia pezsgő. A választékot aranyhordó sör­rel, szerencsi tejcsokoíádéval és mandulás étcsokival bő­vítették. Több mint 11 ezer forint értékű „fogyasztási cikk” került a táskába és, hogy ne érje őket olyan vád. hogy csak a torkukra, meg a gyomrukra gondoltak, el­hoztak egy magnetofont Phi­lips magnódeckkel, 40 darab kazettával, a fogasról pedig leakasztottak két irhamel­lényt. Nem egészen egy hónap­jai később új felállásban próbáltak szerencsét. Apnlis 18-án a késő esti órákban Kállai Ágoston « fiatalkorú M. D. társaságában átkari- kázott Hevesre. A magával vitt jxajszer ezúttal is jó szolgálatot tett. Éjfélkor már elégedetten válogattak a Hevesi Áfész vas-műszaki boltjában a magnetofonok, a márkás kazetták, a Videoton rádiósmagnók között. Nem voltak szűkmarkúak, több mint 100 ezer forint értékű zsákmánnyal megpakolva hagyták el az áruházat. A lopott áru kisebbik ré­szét és a jászapáti „sizató- ban” szerzett két irhamel­lényt a fiatalkorú M. D. Far­kas József és Farkas József- né, Heves, Fáy út 2. szám alatti lakosoknak adta el A kocsmárosi foglalkozást űző Farkasék megvették a j>or- iékát annak ellenére, hogy a rendőrség felhívta a fi­gyelmüket, hogy a vas-mű­szaki boltba betörtek, és ha valaki műszaki cikkeket kí­nál eladásra, azt jelentsék. Néhány nap múlva az árut Budapestre vitték eladásra. Hazafelé jövet kocsival meg álltak Jászapátin, éppen a 159-es számú italbolt előtt. Az eladónő azonnal rájött, hogy a kedves vevő az ő ir- hamellényében parádézik. A rendőrség ezen a szálon el­indulva göngyölítette fel a sorozatos bűncselekményt. A Jászberényi Városi Bí­róság dr. Gondos Imre taná­csa hozott ítéletet Kállai és társai ügyében. Kállai Ágos­tont lopás miatt, mint külö­nösen visszaesőt 1 év 6 hó­nap börtönbüntetésre ítélte, 2 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától és elrendelte a korábban elengedett bünte­tésének a letöltését. A fiatal­korú M. D.-t szintén lopás miatt 10 hónap fgyházbünte- tésre ítélte, amit a fiatalko­rúak börtönében kell letölte­ni. Az ugyancsak lopással vádolt fiatalkorú F. J. 4 hó­nap börtönbüntetésének a letöltését a bíróság 2 év pró­baidőre felfüggesztette. Pró­baidőre felfüggesztett bör­tönbüntetést kapott lopásra való felbujtásért Raffael Elemérné és Farkas Gyula, orrgazdaságért Kállai Ágos­tonná, Farkas József és Far­kas Józsefné. Az ítélet jogerős. I. A. fgy ki lehel birni! M A totó a kunszentmártoni szabadstrandon készült, s miköz­ben előhívták, forgattuk, rakosgattuk, irigykedve gondoltunk a hús vízben fürdőzőkre! ök „kifogták”, de majd ha mi me­gyünk szabadságra. valóban értékes, komposzt- nak kitűnő kerti hulladékot, egyebet, amit sok helyen akár konténerekbe is lehetne rakni, csakhát... menni kel­lene egy- vagy félutcányit. Egy szolnoki olvasónk azt tartaná elfogadható megol­dásnak, ha egy-egy települé­sen. településrészen legalább kijelölnének egy napot sze­métégetésre. Iszonyatosnak, tűrhetetlennek tartja, hogy a tiszta ruhát kiteregeti, s utá­na rohangálhat összeszedni, mert az egyik szomszéd dél­előtt, a másik délután szánja rá magát a szemétégetésre. Közben: futás az ablakokat ki-becsukni! Arról is hallottunk: Leány­falun évek óta hetente egy kijelölt napon lehet „tüzes- kedni". Ha épj>en esik az eső vagy szél fúj? Elhalasztják e tevékenységet a következő hétre. Ebben is van valami! Összeállította: Farkas Ferencné Senki sem lud(ott) semmit Örülünk is, nem is Kutya-krimi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents